Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
1988. január 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Barátsági kiképzés Drágszélen Mintha a házak is összebújnának, egymáshoz hajolnának Drágszélen. Parasztbarokkos homlokzatúak mellett új épületek illegetik magukat. A szombat délutáni néptelen utcákon sietősen roboghat keresztül a falun egy hatalmas Rába-Steiger. Mások ilyenkor is találtak maguknak munkát a kiskertben, az udvaron. Dolgos emberek élnek itt. így vélekedik Illés Sándor, a hangsúlyozott hivataloskodássa! társalgó községi párttitkár, mezőőr. Amikor ráköszöntem, éppen a szintén pártvezetőségi tag kocsmárossal beszélgetett. Funkciótlan, elhaló — Segítse a látszólagos ellentmondások feloldását. Egy vizsgálat funkci- ótlannak, elhalónak minősítette ezt a falut. Az autóból szemlélődve több új házat láttam. Továbbbi építési szándékot sejtetnek virító téglahalmok. Elfogy-e Drágszél, avagy holnapos falu? Az egymással feleselő megállapítások tisztázására rögtönzött kerekasz- tal-beszélgetést javasolt új ismerősöm. A távoli jövőbe halasztódott azonban a község jövőjéért érzett felelősséget tisztségviselők jelenlétével is kifejező alkalmi értekezlet. A lehetséges közreműködők közül először az italmérés vezetője mondott nemet. Kerékpárjára pattant és elhajtott. A másik kiszemelt — mint élete párjától megtudtuk — átszaladt a gyerekhez, Miskére. A helyi csúcstalálkozó halványuló reményeit a volt községháza bezárt ajtaja foszlatta szét véglegesen. így Illésék takaros otthonában ültük közül a nagyasztalt. Megszabadulván a hivatalosság szájtapasztó óvatosságától, szóba kerülhettek a családi körülmények is. Az illendőségből kortyolt házipálinka után világossá vált, hogy napjainkban is hozzájárul a katonáskodás — hogyan-is mondjam — az országos „vérkeveredéshez”. Gyömrőről hozott magának feleséget házigazdánk bő két évtizede. Itt jobb Ebben nincs semmi meglepő, hiszen jól mutathatott az elit fegyvernemnél szolgáló hajdani drágszéli fiatalember. A szót is ügyesen fűzi. Csakhát. Miért költöztek a főváros közeléből az ország egyik legkisebb falujába, a metrós, vil- lamosos Budapest mellől a vasúttalan községbe. — Itt jobb — mondták szinte egyszerre mindketten. Az ápolt, takaros Illésné érezte, hogy tőle várjuk a magyarázatot. — Már lányként is untam a bejárással járó hajnali keléseket, a sok utazást, a hajszás rohanást. Gyomron kezdtük páros életünket, de jószerént csak este találkoztunk. Itt kedvemre valóbb a környezet. Bedolgozó vagyok a kalocsai háziipari szövetkezetnél. Ezerötszázat hoz havonta, de hasznosítom magam a háztájiban, az aprójószágnál. Itt munkapénzért szerzem meg a háztartásba, amiért Budapesten sok forinttól kellene elbúcsúznom. Van közünk egymáshoz Közben, föltisztította a háza előtti járdát a szomszéd, Szőnyi Sándor traktoros, és csatlakozott társaságunkhoz. — Én itt születtem, itt halok meg. Volt egy olyan elgondolásom, hogy közelebb kerülök családomhoz. Vállaltam is munkát Kalocsán. Megtaláltam a számításomat, de mégis visszahozott a szívem. A helyi közéletet képviselő Illés Sándor büszkén rögzítette a tényállást: — Olyan barátsági kiképzést csináltunk egymás között, hogy összejárunk, nem tudunk egymás nélkül élni. Itt még van egymáshoz közünk. Itt tudják, csak itt, hogy egyike voltam a hat kaszásnak. Megmondhatnám: hány lépcső vezet Mari néni vagy Pista bácsi pincéjébe. Az innen átellenes házban játszottunk, lerajzolhatnám, hogy miként álltak a kazlak, ma is tenyeremben érzem a lovak selymes szőrét. Itt még elmondják egymásnak az emberek gondjaikat, bajaikat, megosztják örömeiket. Ezért nem halt ki a hatvanas években a falu, hiába hirdették, hogy arccal a város felé, meg így az iparosítás, meg úgy az iparosítás. Elpártoltak a diplomások — Ragaszkodása megható, de az önálló tanácsot mégis megszüntették, elpártoltak a diplomások, nincs saját termelőszövetkezetük sem. — így van — kapcsolódik a beszélgetésbe Lengyel István tanító úr. Jó ismerősként köszöntötték a házbeliek. Több évtizedet dolgozott kalocsai szállásokon, most éppen Miskén tanít. — Máshonnan jár ide a pap, az orvos. Vissza kellene állítani, amit két évtizede lezüllesztettek. — Ha a Gronczlik Sanyit nem viszi el a szíve, már visszacsinálták volna a régi állapotot. Tanácsakadémiát végzett, alkalmas községi vezető lehetett volna. (Pásztor Zoltán felvételei) Illés Sándor után Szőnyi Sándor pergette tovább az oknyomozó beszélgetést. — Úgy kívánja ez a mezőgazdasági élet, hogy az ember mutassa munkája gyümölcsét. Aki megszedi magát, az építkezni ákár, vágy autót vesz, vagy mindkettőt. Aki építkezik — akár magának, akár a gyerekeinek — inkább közelebb húzódik a munkahelyhez. Az öregek vagy elmennek gyerekeik után, vagy kihalnak. Ide nősült Patajról Lengyel István: — Mintha fordulna a világ. Egyre több fiatal marad. — Itt épített a helybéli Tamás Laci, műszerész a termelőszövetkezetben. Őt is támogatta a tsz. — A párttitkár más neveket is említ. Felesége újabb példákkal bizonyítja, hogy erősödik Drágszél népességmegtartó képessége. — Farkas József Kalocsáról költözött ide, itt is dolgozik. A Kontra Jani meg Patajról nősült ide. Helyeslőén bólogatnak a házigazda vallomásos kinyilatkoztatására. — Bízom benne, hogy megmaradunk. Ősztől már vezetékes víz is van mindenütt. Vannak gondjaink, de az ember ne legyen gond nélkül. Jólesne mindenkinek kicsit több felsőbb elismerés, de azért a magunk módján elégedettek vagyunk. ( Folytatjuk) Heltai Nándor Szakemberek Ketten voltak, egy idősebb és egy fiatalabb. — Meg kel! húzni, és nem fog csöpögni — nyugtatgatta a lakót az idős mester. — Piotrus, ugorj le a pincébe, és zárd el a csapot! Ráütött a csőre, jelezve, hogy el lehet zárni. A mester balevörösödött az erőfeszítésbe, meghúzta a menetet, és ismét koppintott. — Kér egy cigarettát? — kínálta örömében a lakó, hogy nem történt nagyobb baj. — Lehet — hajlott rá a mester. -— Különben is várnunk kell. — De hát már megszűnt a csöpögés! — Szívjuk csak el ezt a cigarettát, aztán meglátjuk ... Aha ... Megint csöpög — mondta szakszerűen a mester, ráütött a csőre, és Piotrus azon nyomban visszakopogott. — Mi lesz most?— kezdett nyugtalankodni a lakó. Erősebben meg kell húini, ennyi az egész — a mester újból elvörösödött, húzott egyet a meneten, és koppintott. — Kér egy üdítőt? — kérdezte áhítattal a lakó. — Munkaidő alatt nem iszom. Ez nálam elvi kérdés — nyugtázta koppintással a Választ, és megmarkolta a csövet. — Száraz — mutatta. A lakó is ellenőrizte a kezével. — Mintha nedves lenne egy kicsit . . . — Nahát, ez a cső! — és a mester kezdett dühbe gurulni. — Nincs más hátra, Piotrusnak kell meghúznia. Benne van még erő. Szerepet cseréltek, Most Piotrus vörösödön bele az erőfeszítésbe, és meghúzta a menetet. Csikorgó hang hallatszott az összeeresztés felől, és egy darabon lejött a festék.-— Nem repedt meg? — rémült meg a lakó. Reméljük, nem — a fiatal szakember nyugodtságban felvette a versenyt a mesterrel. — Várunk egy kicsit, aztán meglátjuk ... — mondta szakszerűen, és koppintott. Valóban megrepédt. Sugárban ömlött a víz, ezért Piotrus ismét koppintott. — Meg kell hegeszteni — jelentette ki. — Akkor hát mire várnak, az isten szerelmére, hegesszék már meg — nézett a lakó az órájára. — Legfeljebb egy kicsit elkések a munkából. — Mi, kérem, vízszerelők vagyunk. — Hol találok én most egy hegesztőt? — Majd mi hozunk egyet, ne tessék idegeskedni. A hegesztő a telepen tartózkodott, és éppen reggelizett. Ennek ellenére kiment — amint végzett az evéssel. — Mesterek!— legyintett megvetően. — Lehet ezt a hatalmas gázpalackot lakásban használni? — kérdezte a lakó rémülten. — Szigorúan tilos, de nincs más választásunk. Túl rövid a gumicső. — Nem fog felrobbanni? — Ugyan már! Nem robbant föl. — Kész! — kiáltotta a hegesztő a fürdőszobából. — Bejöhet! — Jézus Mária! — jajdult fel a lakó, amikor meglátta az összeégett falat. — Frissen volt festve. — Ki lehet javítani — a hegesztő is hidegvérű embernek bizonyult. — Nem fog szétjönni a hegesztés? — A hegesztés? A hegesztés soha nem jön szét. Nézze csak! — és jó erősen odaütött. — Persze itt, egy kicsit távolabb, könnyen megrepedhet, szó se róla. — Hol? — szeretett volna biztos lenni a dolgában a lakó. — Például itt — sújtott le a mester egy kicsit arrébb. Igaza volt, megrepedt. Mire Piotrus elzárta a csapot a pincében, térdig álltak a vízben. — Ami sok, az sok! — kezdte elveszíteni a türelmét a lakó. — Csigavér, ki fogjuk cserélni! Még talán jobb is, hogy így történt. — Akkor hát mire vár, cserélje ki! — Én hegesztő vagyok. Ehhez vízszerelő kell. A szerelők is azon a véleményen voltak, hogy szerencsésen alakultak a dolgok. — Hiába, az új az igazi — dörzsölte a kezét az idős mester. — Mázlija van, hogy nyitva van a raktár, így munkaidő végéig biztos elkészülünk. Jan Brzozka Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán A közéleti demokrácia iskolája Megalakulásának 30. évfordulójára készül hazánkban a népi ellenőrzés szervezete: három évtizeddel ezelőtt, 1958. február 3-án tette le az esküt, és tartotta meg alakuló ülését az első Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, amelyet az egy évvel korábban kelt törvény alapján választottak meg. A népi ellenőrzés választott testületéi és a tevékenységébe bekapcsolódó több ezernyi társadalmi ellenőr munkájára alapozva megszületése pillanatától kezdve tevékenyen részt vállalt hazánk gazdasági, társadalmi életének alakításában, segítette a célok megjelölését, s vizsgálataival hozzájárult a megfogalmazott feladatok végrehajtásához is. Ugyanakkor a népi ellenőrzés különböző szervezeteiben az elmúlt évtizedek alatt tízezrek járták ki a közéleti demokrácia iskoláját. Jelenleg 163, különböző szintű népi ellenőrzési bizottság köré szerveződve csaknem 20 ezer, évente átlagosan öt napig foglalkoztatott társadalmi munkatárs dolgozik a népi ellenőrzésben. Az ellenőrzés társadalmasítására életrehívott testület működésének három évtizede alatt hazánk gazdasági, társadalmi életének szinte minden szférájában gazdag ismeretanyagot halmozott fel. Mindez jó alapot teremtett a népi ellenőrzés tevékenységének tartalmi és módszerbeli megújulásához. Ennek jegyében a KNEB hangsúlyozta, hogy a népi ellenőrzésnek tevékenyen részt kell vennie a kormány 1990-ig szóló munkaprogramjának végrehajtásában. Ezt elsősorban a legfontosabb A népi ellenőrzés megalakulásának 30. évfordulója előtt gazdasági, társadalmi folyamatokhoz igazodó vizsgálati tervével segítheti. Olyan program kidolgozását tűzik ki célul, amelyben egyaránt helyet kap a legfontosabb központi döntések megvalósításának vizsgálata és a lakosság életkörülményeit leginkább meghatározó társadalompolitikai intézkedések ellenőrzése. Ugyanakkor a félévenként rögzitett ellenőrzési tervet „menet közben” olyan gyorsabb átfutású célvizsgálatok egészíthetik ki, amelyek segítséget nyújtanak a kormány döntéshozó, döntéselőkészítő munkájához. További tennivalókat kíván a népi ellenőrzés minden szervezetétől, hogy a jövőben szélesebb körben, az eddigieknél hatékonyabban használják fel a jelentős anyagi és szellemi ráfordítással készülő vizsgálatok eredményeit; a népi ellenőrzés javaslatai ne vesszenek el a bürokrácia útvesztőjében. Ezt főként úgy érhetik el, ha szorosabbra fűzik kapcsolataikat az érintett állami szervekkel, a társadalmi szervezetekkel, az állami ellenőrzés különféle szervezeteivel. így egyrészt kiküszöbölhetőek az erőpocsékoló párhuzamos vizsgálatok, másrészt biztosítható, hogy a helyi ellenőrzés tapasztalatai megfelelő szelektálás, összegzés után hathatósabban kapcsolódjanak be a felsőbb döntéshozás mechanizmusába. Kinek éri meg, kinek nem? A kellemesen muzsikáló zenekar a kecskeméti Bál a Savoyban egyik erőssége. Játékukban nyoma sincs az előkészületeket megzavaró rövid, keddi incidensnek. A mellékállású zenészek bérezése robbantotta ki a vitát. A színházban többnyire évtizedek óta dolgozó zenészek bérét nem szorozta föl az igazgatóság. Nem bruttósította, mert a vonatkozó rendelet szerint csak az egészségügyi, szociális és oktatási intézmények mellékállású munkavállalóinak bérét kell úgy megemelni, hogy ne csökkenjen ily módon szerzett jövedelmük névleges értéke. Az intézkedés azonban nem tiltja meg a munkáltatóknak, hogy saját erőből vállalják érintett dolgozóik bérének fölszorzását. Mivel a színház szerette volna megtartani megszokott, gyakorlott, megbízható zenészeit, jövedelmüket a személyi adó bevezetése után is legalább névlegesen megőrző, vagy alig-alig csökkentő megoldást ajánlott. Nevezetesen: mondják föl mellékállásukat és akkor kisegítőként, a megemelt próba- és előadásdíjjal a „pénzüknél lesznek”. A muzsikusok szerint több bizonytalansági tényező volt a javaslatban, ezért is keresték föl hétfőn az éjszakai órákban a színház igazgatóját. Úgy beszélték AUTOGÉN TRÉNING A Vitalitás közgyűlése A múlt év végén megalakult a Magyar Egészségvédők Sportegyesületének kecskeméti szervezete, Vitalitás néven. A szervezet hétfőn este tartotta első közgyűlését a megyeszékhelyen. A tanácskozás hatvan résztvevője meghallgatta Nagy Ervin elnök alapszabály- ismertetését. Ebből kitűnt, hogy legfőbb céljuk az egészséges életmód kialakítása, a rendszeres testedzés, a jóga alapismereteinek elsajátítása, a reformkonyhás táplálkozás bevezetése, fel- világosító előadások szervezése. Az alapszabály elfogadása után számos jelentkezőt vettek fel tagnak. Az összejövetelen dr. Ne- messúri Mihály, az orvostudományok kandidátusa, a Magyar Egészségvédők Sportegyesületének elnöke ismertette azt a már sokszor publikált, közismert statisztikát, amely az aktív korosztályok leromlott egészségi állapotát tükrözi. Ezért is vált nemzeti programmá az egészségvédelem. A professzor előadása stílusosan egy rövid autogén tréninggel fejeződött be. Nagy Ervin végezetül az idei terveiket ismertette. K. S. meg, hogy másnap délelőtt folytatják a megbeszélést. Aligha minősíthető szerencsésnek néhány zenésznek az a döntése, hogy addig nem kezdik meg kedden délelőtt a próbát, amíg nem találkoznak újra a direktorral. Emiatt a Bál a Savoyban első házi főpróbáján zongora helyettesítette a zenekart. Az érintettek nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy eszük ágában sem volt kész helyzet elé állítani az illetékes vezetőket, veszélyeztetni a pénteki bemutatót, hiszen ők örülnek a legjobban a zenés műfaj újabb kecskeméti föllendülésének. A tárgyalásokban gyermeke betegsége miatt nem vett részt a színház szakszervezeti bizottságának titkára, utólag szerzett tudomást az ellentétekről a színházi dolgozók szakszervezetének megyei szervezője, de meghívták a Színházi Dolgozók Szak- szervezetének titkárát. Tudtommal az említett zenészek várakozó álláspontra helyezkedtek. Játszanak az előadásokon. Már — így értesültem — egy-két kivétellel elfogadnák a felajánlott kisegítő státust, de kérdéses, hogy az igazgatóság fenntartja-e javaslatát. Mi mindenképpen az érdek- egyeztetést, a békés megoldást tartanánk a legcélszerűbbnek. H. N. Gazdasági társulás Csepelen Előreláthatóan március végén hoznak végleges döntést a Csepel Művek Ipari Központjához tartozó önálló vállatok önkormányzati testületéinek ülésein, illetve az Ipari Közppnt igazgató tanácsában arról, hogy az év közepétől milyen gazdasági társulási formában működjön az Ipari Központ. Az átszervezésre azért van szükség, mert egy korábbi gazdaságfelügyeleti bizottsági döntés alapján, június 30-ai időponttal megszüntetik a központ államigazgatási felügyeletét. Az igazgató tanács felmérte e helyzetet, megvizsgálta egy közös feladatok ellátására szolgáló társulási forma létrehozását, mint utódszervezetet. A jogi szabályozás alapján gazdasági társu- . lásként közös vállalatot, betéti társulást, egyesülést, korlátolt felelősségű társaságot vagy részvénytársaságot lehet létrehozni. Az igazgató tanács e formák közül az egyesülést tartja a legalkalmasabbnak, figyelembe véve a csepeli vállalatok sajátos helyzetét, így az egyes vállalatokat összekötő gazdasági feltételeket, infrastrukturális létesítményeket és szolgáltatásokat. A szervezet célja az egyes vállalatok termelési, szerkezetátalakítási programjának támogatása, koordinálása, mégpedig a hatékony információcserével, a szabad erőforrások ésszerű hasznosításával, csoportosításával.
