Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

1988. január. 19. • PETŐFI NÉPE • 5 kilométeres szakasz földmunkáit is befejezték. Az épí­tést a Betonútépítő Vállalat ferihegyi főmérnöksége folytatja majd — az időjárástól függően—előrelátha­Az M5-ÖS autópálya építése elérte Bács-Kiskun tóan márausban- megyét Felsőlajosnál, a vasúti átjárónál. További 14 (Straszer András felvétele) AMI AZ ÜLTETVÉNYBŐL MEGMARAD Épül az autópálya A Helvéciái' Állami Gazda­ság folyamato­san újítja fel szőlőültetvé­nyeit. Az idén 81 hektárt vág­nak ki, amely­nek háromne­gyed része el­öregedett szőlő, egynegyed ré­sze pedig olyan, amelynél az el­múlt három év­ben elszenve­dett fagykáro­kat már nem le­het gazdaságo­san helyreállí­tani. A borpiac jelenleg kevés­bé reménytel­jesnek látszó kilátásai miatt csak ötven hektáron telepítenek új ül­tetvényt — főleg Kunleány és Bi­anca fajtákból —, amelyek szapo­rítóanyagait mar beszerezték, s megfelelő helyen tárolják a mun­kálatok tavaszi kezdetéig. Jól hasznosítható még a kivá­gott ültetvények oszlopainak és karóinak egy része, felvételünkön ezeket gyűjtik össze. (Fotó: Tóth Sándor) VILÁGGAZDASÁG Stabil marad-e az olajpiac? Mire számíthat a világ a legfon­tosabb fűtőanyag, a kőolaj piacán az idén? Folytatódnak-e a piac sta­bilizálódási tendenciái, és tartós marad-e a fogyasztó országokban is a takarékoskodási szándék? Olyan kérdések ezek, amelyek min­denütt megszabják a termelők kal­kulációit, és erősen hatnak a fo­gyasztók pénztárcáira is. Érvényes ez a megállapítás a magyar fogyasz­tókat érintően is, még ha a világpia­ci árak csak késve és közvetve befo­lyásolják is a hazai energetikai ter­melői és fogyasztói árakat. Jelenleg a nemzetközi piacokat elárasztja a feleslegben lévő olaj. Részben az OPEC-hez, a Kőolajex­portáló Országok Szervezetéhez tartozó országok túltermelése révén tölthették föl készleteiket a legna­gyobb olajfogyasztók, a fejlett ipari országok. Óriási készletek Okultak az országok a korábbi keserű tapasztalatokból, amikor a hirtelen áremelés felkészületlenül érte őket. Most a% készletek — 450 millió tonnával rekordnagyságú­ra rúgnak, tehát jövőre még akkor is eláraszthatja a felesleges olaj a piacot, ha egyidejűleg növekszik a folyékony arany iránti kereslet. Ez utóbbira azonban nemigen számítanak a legfejlettebb orszá­gokban. Az elmúlt évtized fontos tanulsága, hogy az országok — szinte függetlenítve magukat az ép­pen esedékes piaci mozgásoktól — tartósan igyekeztek takarékoskod­ni a nyersolajjal. 1973 óta, azóta, hogy az olajárak megnégyszereződ­tek, az Egyesült Államok például egynegyedével csökkentette ener­giaigényét, ennyivel kevesebb ener­giával állít elő ugyanannyi termé­ket. Nyugat-Európa országai ugyan nem értek el ekkora sikert, mindössze 15 százalékkal mérsékel­ték az elmúlt másfél évtizedben a fogyasztást, de ők eleve „nem fal­ták” úgy az energiát, mint az ameri­kai fogyasztók.. Japán áll egyébként a takarékos­kodási lista élén, azután, hogy egy- harmaddal fogta vissza a termék- egységre jutó energiaigényét. Ta­valy az olaj túltermelés, és a vi­szonylag alacsony árak hatására, megtört ugyan a nyolcvanas évek eleje óta tapasztalt tendencia, és bő­vült — 2,4 százalékkal — a fejlett tőkés országok kőolajigénye, de a bőséges olaj korszakának, a pazar­ló fogyasztói szemlélet visszatérésé­nek semmi esélye sincsen. Mérsékelt árak — olcsó dollárért Ez még akkor is így van, ha a legfejlettebb nyugat-európai orszá­gok számára igencsak kedvezett a dollár leértékelődése: egyre olcsób­ban jutottak ugyanis a dollárban jegyzett kőolajhoz, noha annak ára az idén már stabilizálódott. Hiába állapodtak meg az OPEC termelői abban 1986 végén, hogy 18 dollár­ban rögzítik a fekete arany árát, Japán például 18 százalékkal keve­sebbet fizetett az olajért, ennyivel értékelődött föl ugyanis időközben a jen. Vékonyabb lett az NSZK, Anglia vagy Franciaország olaj­számlája is, mégpedig nagyjából Ja­pánhoz hasonló mértékben fizettek kevesebbet a nyersolaj forgalmazó­inak. Mindez persze cseppet sem vi­gasztalja meg azokat a főként Per­zsa (Arab)-öböl menti termelőket, akik még mindig a tőkés világ olaj­igényének egyötödét elégítik ki. Számukra óriási érvágást jelent a dollár értékvesztése. Mivel stabili­zálni tudták az olajárakat a most is érvényes hordónkénti 18 dollár kö­rüli szinten, árbevételük szépen gyarapodhat az idén. Ez azonban csak látszatgazdagodás. Előfordul­hat, hogy az idén sem költhetnek a termelők ténylegesen többet a pet- rodollár-bevételekből, mint két év­vel ezelőtt, amikor az árak rövid időn belül a töredékükre zuhantak. Érthető, hogy az OPEC legfonto­sabb termelői ismét áremeléssel igyekeznek javítani pozícióikon, ezt azonban szakértők szerint 1988- ban aligha sikerül keresztülvinniök. A már említett 1986. évi OPEC-' értekezleten nemcsak az árakat sta­bilizálták, hanem a kvóták révén osztották föl a termelők egymás közt a piacot is. Úgy döntöttek, hogy az OPEC-tagok teljes termelé­se nem haladhatja meg a napi 16,6 millió hordónyi olajat. A megcsap­panó bevételek pótlására, meg a fej­lesztési tervek finanszírozására tö­rekvő termelők többsége azonban nem állt be a sorba, és jóval a kisza­bott kvótán felül dobta piacra a nyersolajat. Persze nemegyszer egy­két dolláros árengedménnyel kellett túladni a feleslegben termelt olajon, ami végső soron csak rontott az OPEC egészének termelési és árpo­zícióin. Ha a termelők továbbra is egy­másra licitálnak, nem tartják ma­gukat a közös döntéshez, könnyen alakulhat ki anarchia az olajpia­con. A nagy kérdés ezzel kapcsolat­ban az, hogy az Öböl menti terme­lők, a harcban áló Irak és Irán tart­ja-e majd magát a közös elhatáro­zásokhoz, felhagy-e a rivalizálással az olajeladásokban. Ellenségeske­désük ugyanis legfőképpen az olaj­termelőknek árthat, aligha sértheti az erős pozícióban lévő fogyasztók érdekeit. Márpedig hogy az idén is stabil maradjon a piac, az nemcsak a fogyasztóknak, hanem a terme­lőknek is érdekükben áll. Marton János Nem érdekünk az anarchia TAPASZTALATOK A BAJAI TSZ-SZÖVÉTSÉGNÉL Kritikus évet zárt a térség Feszítő mezőgazdasági hitelgazdálkodás Ezekben a napokban egyes me­zőgazdasági üzemek főkönyvelői esténként degeszre tömött táskával térnek haza. Folytatják a napköz­ben végzett munkát. Más üzemek­ben a számítógépek képernyői vil- lódznak naphosszat, készül a mér­leg és a jövő évi terv. A megye há­rom nagy tájegységén — a Kiskun­ságban, a Bácskában és a Duna mellékén — gazdálkodó mezőgaz­dasági szövetkezetek, a Kiskunsági, illetve a bajai székhelyű Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetségéhez tartoz­nak, Ez utóbbi titkárával, Antal Gáborral összegeztük a rendhagyó elmúlt esztendő tapasztalatait. Számba vettük az ez évi munka ter­vezését néha hátráltató tényezőket, s a hitelgazdálkodás új vonásait. Áldozatos munka árán Az, hogy a térség 59 mezőgazda- sági, egy halászati termelőszövetke­zetének tagjai, alkalmazottai telje­síteni tudták a vállalt 11 milliárd forintos termelési tervüket, kitartá­suknak és áldozatos munkájuknak köszönhető. Ez a közhelyszerű kije­lentés közösre forditott többlet- munkát, nagyobb figyelmet, a ko­rábbinál is feszítettebb technológiai fegyelmet, költségtakarékosabb gazdálkodást takar. Ha csak a kiszámíthatatlan idő­járás okozta veszteséget sorolnánk fel, lényegesen megnőne e cikk ter­jedelme. Elég csak néhány adatot kiemelni a teszöv munkatársai által összeállított listáról. A szőlőültet­vényekben a téli fagy 70,5 millió forintos kárt okozott. Az aszály számláján 350 millió forintot érő besült szem, részben kiszáradt szán­tóföldi növény van. A jég — bár a terület jó részét rakétás jégvédelmi elhárítórendszer védi — 167 millió forintot érő terményt vert el. Ötmil­lió forintos az a kár, amit a viharok okoztak. Mindez hét-nyolc gazdaságot rendített meg. Esetükben szükség volt külső segítségre is, hogy az év­közi üzemvitel megközelítőleg nor­mális kerékvágásban maradhasson. Annak érzékeltetésére, hogy mi­lyen áron tudtak helytállni a szövet­kezetek, elég csak néhány dolgot felsorolni mindabból, amit a teszöv titkára elmondott: a termelés költ­ségeinek immár veszélyes csökken­tése, többletműszakok, a szocialista brigádok újabb felajánlásai, a ház­táji és a közös közötti kapcsolat szorosabbá tétele stb. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a kukorica sok gadaságot hú­zott ki a még nagyobb bajból. Ugyanis a szeptember végi banki prognózisok szerint a tényleges következményeknél rosszabbtól kellett tartani. De a tengeri számára kedvezőre fordult időjárás elősegítette a hektáronkénti 7704 kilo­grammos átlagtermés betakarítását. Meg kell azonban említeni, hogy sok üzemet kellemetlenül érintve, akado­zott a pecsenyebárány-export és a má­sodik félévben piaci okok miatt prog­ramozták a pecsenyebaromfi nevelését. Állni a sarat Felmerül a kérdés, hogy egy olyan rendkívüli esztendőben, mint a tavalyi, amely a közgazdasági rendszer sarkala­tos változását ígérő 1988-at megelőzte, mit tudott tenni a szövetség, melyet az alapító tagok segítségére hívtak életre? A sorban legelőre kívánkozik, hogy az akár az egész térséget, akár csak egy gazdaságot érintő problémák megoldá­sának módozatait igyekeztek kidolgoz­ni. Említhetjük állami támogatások el­nyerésére készített pályázatot avagy a szőlőt ért károk rendezését stb.; ha egy ügy központi eljárást avagy támogatást kívánt, akkor mentek a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztériumba, avagy a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsához. De kilincseltek me­gyei élelmiszer-feldolgozó nagyvállala­toknál is. Jó néhány olyan tanácsko­zást, fórumot szerveztek, ahol országos szervek vezető munkatársai igyekeztek a tervezést segítendő, az idén bevezetett változásokra előkészíteni a szakembe­reket. A számítógépes adatfeldolgozást gép- és programmenedzseléssel igye­keztek bővíteni. Járták az országot új — ebben a térségben ígéretes —■ tech­nológiákat, módszereket kutatva. Ha ilyet találtak, igyekeztek a partnereket összehozni. Talán ennek is köszönhető, hogy a megyében ezekben a — kiskunságiak­nál általában tehetősebb — gazdasá­gokban már tavaly hozzákezdtek az or­szágos fehérjeprogram megvalósításá­hoz. Jó néhány állattenyésztő telepen befejeződött a rekonstrukció, és sok he­lyütt próbálkoztak az importot kiváltó vagy csökkentő tevékenységekkel is. Tudott tény, hogy a kormány fegyel­mezett pénzgazdálkodásra serkenti a gazdálkodókat. Ez azonban élesen fel­veti a fizetőképesség, a likviditás kérdé­sét. Nem egy gazdaságban — ahol nincs folyamatos árbevételt eredmé­nyező tevékenység — ez az első ne­gyedévben, félévben komoly gondokat fog okozni. Az agrárgazdaság kritiku­san várja a március végén lejáró „ár- stop”-rendelet hatását. Kérdés, hogyan * változtatja majd az ipar a mezőgaz-, dasági termelés költségeit 65—70 százalékban meghatározó árait? Adós — rangsorolás A meghirdetett hitelpolitikai irányelvek, a gazdálkodást finanszí­rozó bankszervektől kapott infor­mációk szerint az 1988. évi gazdál­kodást kisebb forgóeszközzel, ide­gen forrás igénybevétele esetén ke­vesebb hitellel kell megoldani. A közelmúltban a területi szövetség az alábbiakban összegezte téeszei hitelezési gondjait, amit a TOT-nak is továbbítottak: A finanszírozó bankfiókok a központjuk által meghatározott módszerrel most készítik az adósok minősítését, illetve sorolását. Az előzetes számítások azt mutatják, hogy a szövetséghez tartozó 59 té- esz közül nyolc gazdaságot szándé­koznak a hitelezésből kizárni. Ezek egy része pusztán a fagy, illetve az aszály miatt zárja a tavalyi évet veszteséggel, s talán jogos a felhá­borodásuk azért is, mert ezek az elemi kárban vétlen téeszek nem gyenge termőhelyi adottságúak, az általuk előállított termékekre a jö­vőben is szükség lesz, és nem elha­nyagolható, hogy árkiegészítés nél­kül növelik az árualapot. A teszöv titkára hangot adott an­nak a véleményének, miszerint nem értik ezt a banki magatartást, hi­szen a bankok államilag meghatá­rozott feladata a többi között a gaz­dálkodás pénzügyi finanszírozása, így ettől önkényesen nem zárkóz­hatnak el, már csak azért sem, mert a hitelnyújtás feltételeit, kötöttsége­it, fedezetét, az esetleges szankció­kat a megkötött szerződésekben maguk állapítják meg. Az említetteken túl a besorolás megállapításakor más irányú hátrá­nyos megkülönböztetést js érvénye­sítenek. Például nem lehet első osz­tályú adós az a magas színvonalon gazdálkodó egység sem, amelyik más bankszervtől vett igénybe vala­milyen hitelt. A második osztályba sorolt adósok között előnyt élvez az, aki tőlük részvényt vásárol. (Ez kikényszeríti a részvényvásárlást, sértve a gazdálkodás önállóságát.) Világos és érthető, hogy szükség van a hitelezési feltételek megszigo­rítására, de a hatékonyság növelé­sének egyik feltétele — ha kell — a minimális beruházás, ami viszont pénz híján nem valósítható meg. Czauner Péter SZOVJETUNIÓ Elosztás helyett — nagykereskedelem A vállalatok működéséhez szükséges anyag és technika ellátási rendszerét évtizedekkel ezelőtt dolgozták ki, ami­kor az országban nagy hiány volt ter­melőeszközökben és mindent felhasz­náltak, amit megtermeltek. Az ellátá­sért felelősök akkor elsősorban azon törték a fejüket, hogyan osszák el a rendelkezésre álló eszközöket, hogy mindenkinek jusson. Most viszont már évek óta más problémát kell megolda­niuk, azt, hogyan szabaduljunk meg a deficittől, miközben áru- és anyagbő­ség van. Azért alakult ki ilyen helyzet, mert az ország teljesítőképessége mér­hetetlenül megnőtt, de a vállalati mun­ka értékelésének elvei változatlanok maradtak: a fő mutató a mennyiség volt és nem a fogyasztók igénye. Ennek következtében egyes cikkekből túlter­melés, másokból hiány keletkezett. Az ellátási szervek kénytelenek vol­tak kevesebbet adni bizonyos cikkek­ből, míg más termékek raktárakban porosodtak. A fogyasztó vállalatok igényüket jóval előbb kellett, hogy je­lezzék — ez önmagában sem tökéletes módszer. Egy évvel az igénylések után gyakran kiderült, hogy nem rendeltek meg bizonyos berendezéseket, de nem kell minden, amit igényeltek, ez utóbbi most már a gyárak raktáraiban fekszik el. Egy időben az volt az elképzelés, hogy a kiutalásos rendszer akkor mű­ködik majd jól, ha elegendő anyagi tar­talék halmozódik fel és megszűnik a hiány. A valóságban kiszámították, hogy csupán a fő ágazatokban az áru­tartalékok értéke meghaladta a 300 milliárd rubelt. Ha figyelembe vesszük, hogy a mostani ötéves tervre a nemzeti jövedelem növekedését 124 milliárdra terveztük, látható, milyen óriási érté­kek fekszenek a vállalatoknál, míg to­vábbra is millió a hiánycikk. Tehát a népgazdaság-irányítás alapvető átala­kításában fontos helyet foglal el az anyag- és gépellátás reformja. Ennek fő iránya az áttérés az általá­nosan meghatározott limitek helyett a nagykereskedelemre. Ha a termék nem felel meg a követelményeknek, azt sen­ki sem veszi meg. így a termelő vállalat pénz hiányában válaszút elé kerül: vagy javítja termékei műszaki színvo­nalát, vagy profilt változtat. így a nagykereskedelem a minőség javításá­nak katalizátora lesz, ez pedig a gazda­sági reform egyik kulcsfeladata. A nagykereskedelem feltételezi a szállítók és a felhasználók közvetlen kapcsolatát a nagyvállalatok között. A kis- és középüzemek ellátásában az állami bizottság lerakatai bonyolítják le a nagykereskedelmi forgalmat. Az ilyen kereskedelemben a piac nem ösz­tönös, hanem szervezett. Ennek szabá­lyozási nehézségeire akkor derül fény, ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió­ban több mint 45 ezer vállalat műkö­dik. Ugyancsak az állami bizottságnak kell előmozdítania az anyagi tartalé­kok gyorsabb forgását. A nagykeres­kedelem bevezetésével egyetlen vállalat sem költheti pénzét felesleges anyagok­ra, vagy gépekre. A kiutalásos elosztási rendszer meg­marad a fejlődés gyorsításában kiemelt szerepet játszó ágazatokra, vállalatok­ra és körzetekre. A készletezési normák túllépésénél viszont a bank megtagadja hitelek folyósítását, a nyereségből pe­dig a megszabottat meghaladó készle­tek értékének 3 százalékát be kell fizet­niük a költségvetés számlájára. Az állami bizottság szerepe azzal is változik, hogy át kell vennie a tervhiva­tal bizonyos funkcióit. Korábban az dolgozta ki az ország egész gazdaságá­nak egyenlegét, most viszont csak a gazdaság fejlődési ütemét és arányait meghatározó tervért felel, a többi a mi állami bizottságunkra hárul. Meg kell változtatnunk a bizottság szervezetét, főként területi szerveink­nek kell a megrendelőknek maximális szolgáltatást nyújtaniuk. Tovább fej­lesztjük a gép- és technikakölcsönzést. Ma 111 ilyen kölcsönző működik, a tervidőszak végén számuk megkétsze­reződik. Ugyancsak új feladat a másodlagos nyersanyagok felhasználásának javítá­sa. Ezek feldolgozását ma 630 szövet­kezet végzi, de számuk tovább gyarap­szik. Végül pedig átszervezzük az állami bizottság területi szerveinek gazdálko­dási mechanizmusát. Munkájukat ko­rábban mennyiségi teljesítés szerint ér­tékelték, igy háttérbe szorult a szerző­déses kötelezettségek teljesítése és az ésszerű anyagfelhasználás. Most önel­számoló és önfinanszírozó gazdasági egységekké válnak. Az állami aftyagi-technikai bizott­ságnak a következő 4-5 év alatt a gaz­dasági reform követelményeivel össz­hangban át kell formálnia egész mun­káját. Lev Voronyin APN KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom