Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

1988. január 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Hol van az a pénz? Furcsa ingamozgásnak vagyunk tanúi. Hatalmas mennyiségű pénz áramlik ide-oda, bankból ki, bank­ba vissza, betétkönyvekből a kötvényekbe, illetve a kötvényeket _ kibocsátó vállalatokhoz, gazdálkodó szervekhez. Áramlott azután az esztendő utolján min­denféle árucikk megvásárlása révén a kereskedelem­hez, onnét az iparba stb. A közgazdaságtanban járat­lan ember számára követhetetlen már a pénz útja, de néha még a szakértők is meglepődnek ezen. Talán a statisztika majd megleli valahogyan a bújócskázó pénzek útját, és rámutat a rejtett ösvényekre, folya­matokra. Mariska néni, aki két háborút, válságokat és inflá­ciókat megért már, azt mondja, hogy neki nincsenek ilyen gondjai. Nem érdekli, hogy hány milliárddal gyarapodott végül is a lakosság tavalyi betétállomá­nya, mert ehhez semmi köze. Ő csak azon töri, törheti a fejét, hogyan osztja majd be a havi háromezer- kétszáz forint nyugdíjat. Illetve ezen sincs sok töpren­geni valója, mert ennek felét elviszi a kis garzonlaká­sának rezsije, a többi marad élelemre, háztartási cik­kekre. Ruházatra már évek óta nem költ szinte sem­mit, bár most vennie kell majd egy pár tavaszi cipőt, mert a régi végképp tönkrement. Egy másik véglet jut az eszembe, még a decemberi nagy vásárlások idejéből. Egy autókulcsot az ujja körül pörgető úr lépett be az egyik áruházba, ránézett a polcokra, s rámutatott a fogyatkozó szövetekre: — Abból... abból... abból... Hogy mennyit? Hát egy-egy véggel, természetesen. Meg sem kérdezte, fel- megy-e ezeknek is az ára. Majdnem olyan ez, mint egy régi történet, amelyet többféle változatban is őriz az emlékezet. Amikor az újgazdag a könyvesboltban azt kérte, adjanak neki öt folyómétemyi könyvet, de lehetőleg bordó kötésben, mert ez illik a szoba tapétájához. Vagyis hát „proc- cok” — gazdagságukat ízléstelenül fitogtatok — min­dig is voltak és ma is léteznek. Mivel a pénz nem feltétlenül oda áramlik, ahol jó ízlést is talál az elköl­téséhez. Azt is mondják, hogy a pénz pénzt fiadzik. Ez így igaz, ha többet nem tíz-tizenkét százalékot még álló mivoltában is, kötvény formájában vagy takarékbe­tétben. Bár csak a naiv lélek gondolja, hogy a pénz „áll” miután „le van kötve” bizonyos időre. Mozog az, aszerint, hogy a kötvénykibocsátó vagy a bank mibe fektette bele. Tehát végtére is a népgazdaság vérkeringésében áramlik valahol, s lesz belőle épület, gép, exportáru, netán drágán megvehető lakás, épí­tésre adott kedvezményes vagy másmilyen kölcsön. így volt ez régen is, csakhogy ez most újszerű ne­künk, még idősebbeknek is, mert elszoktunk tőle. Szokatlan, hogy óvatos előre-hátra-előre lépésekkel megint belekezdenek vállalkozásokba az erejüket, pénzüket még kockáztatni merő emberek. Szokatlan, hogy — bár szintén óvatosan — tovább nyílnak azok a kapuk, amelyek a magántőke számára valamiféle, az államival, szövetkezetivei megosztott, mozgásteret kínálnak. Ne lepődjünk meg a kifejezésen, hogy „magántő­ke”, hiszen „a lakossági betétállomány 1987. decerrl- ber 31-én a takaréknál és takarékszövetkezetnél meg­közelítőleg 285 milliárd forint volt, ami 10 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban!” — mondta nemrég a kormány szóvivője. Ugyancsak ebből a forrásból tudjuk, hogy az elmúlt évben a lakosság 11,4 milliárd forint értékben vásárolt kötvényt. Ha­talmas pénzmennyiség ez, csaknem fele az 1987-re tervezett állami költségvetés bevételi összegének. Vagyis az állampolgár maholnap olyan gazdag lesz, mint maga az ország, egyénileg nézve némelykor tán * még annál is vagyonosabb. Ami persze csak tréfa, félig-meddig' Hiszen a sorsuk nagyon is egymáshoz kötődik. Csak helyeselni lehet azt a kormányzati törekvést, amely szeretné valamelyest „láthatóvá” tenni a ma még bújócskázó pénzeket. Nemcsak azért, hogy aztán adót vethessen ki rájuk, de főként, hogy valóban a népgazdasági célok eléréséhez nyújtsanak ezek is mi­nél nagyobb segítséget. De hát Mariska néninek nem is a tisztes vállalkozá­sok gazdáival, szorgos létrehozóival van baja. Csak a kispénzűeket, nyugdíjasokat, egyszerű bérből és fizetésből élőket lekezelő, gúnyos megjegyzésekkel illető, azokat élhetetlennek nevező „életművészek­kel”, a dologtalan léhűtőkkel, törtetőkkel, olykor érzéketlen eladókkal, egy-egy fölényes hivatalnokkal, az autóbuszon helyet át nem adó közömbösökkel. Hogy hol az a pénz? — ezt se kérdi valójában. Csak törődjenek az ő gondjaival, kicsinyke életterének em­berivé tételével. Mindazok, akik tehetnek érte vala­mit. F. Tóth Pál A BÍRÓ TOLLÁBÓL Sok a változás a cégjegyzékben Gazdasági életünkben a törékenység teljesebb megvalósítása, a vagyoni vi­szonyok terén pedig a forgalom bizton­ságának fejlesztése érdekében, a me­gyei és fővárosi bíróságokon működő cégbíróságok cégjegyzéket vezetnek a cégek és fióktelepeik nyilvántartására. A cégjegyzék hitelesen tanúsítja a ben­ne feltüntetett adatokat — a cég elne­vezése, székhelye, tulajdoni, vagyoni viszonyai, megszűnése stb. — továbbá az egyéb bejegyzett tények fennállását, illetőleg változását. Nyilvános, vagyis abba bárki betekinthet. Ezért nem ve­hető figyelembe, ha harmadik személy arra hivatkozik, hogy a cégjegyzékben feltüntetett valamely tény fennállásáról nem tudott. A cégjegyzék az állampol­gárok számára különösen az utóbbi években vált érdekessé, amióta a gaz­dasági munkaközösségek, polgári jogi társaságok, s hasonló kisvállalkozások résztvevőiként vagy partnereiként, a lakosság széles rétegei kerülhetnek kapcsolatba a cégbírósággal. Keresik a helyűket A Bács-Kiskun Megyei Bíróságon működő cégbíróságon jelenleg 1340 ügyet tartanak nyilván. Az elmúlt esz­tendőben 1090 kérelmet iktattak, amelyből 180 új cég bejegyzésére, 720 különböző módosításra, 190 pedig a nyilvántartásból való törlésre vonatko­zott. Megállapítható, hogy a kérelmek száma az utóbbi időben növekszik, ami egyértelműen az új adójogszabályok következménye. A cégek, s ezen belül a tagok, keresik a helyüket, azt a sze­mélyi összetételt és formát, amely mel­lett a leggazdaságosabban tudnak dol­gozni. Igen gyakori a tevékenységi kör módosítása és a tagok cseréje. A ta­pasztalatok szerint főleg a vállalati gaz­dasági munkaközösségek kérik nagy számban a nyilvántartásból való törlé­süket, egyesek viszont éppen a személyi jövedelemadó várható hatásai ellenére éppen most hoznak létre gazdasági munkaközösségeket, vagy polgári jogi társaságot. Jogszabályok és formaságok Igen sok a jogszabályba ütköző szer­ződés és bejegyzési kérelem. Ilyen ese­tekben a cégbíróság hiánypótlásra és kijavításra hívja fel a céget, ami idő- veszteséggel jár és késlelteti a bejegy­zést. Szükséges tehát a legfontosabb előírások ismertetése. A gazdasági munkaközösségek tár­sasági szerződéseinek érvényességéhez hatósági jóváhagyás is szükséges. A kérelmet a munkaközösség székhe­lye és tevékenységi köre szerint illetékes elsőfokú szakigazgatási szerv bírálja te­hát először el. A szerződést ügyvédnek, vagy névjegyzékbe bejegyzett jogtaná­csosnak kell ellenjegyeznie. A cégbejegyzés iránti kérelemre a társasági szerződésben megállapított induló vagyon értéke után egy száza­lék, de minimum egyezer, legfeljebb ötezer forint illetékbélyeget kell leróni. Bármilyen módosítást újból szerződés­be kell foglalni, s az ilyen tartalmú ké­relemre 300 forint értékű illetékbélyeg rovandó le. A cégnyilvántartásból való törlés iránti kérelem — melyet a közös képviselő nyújthat be — illetékmentes. A jogszabály azt is kimondja, hogy a bejegyzésre irányuló kérelmet a ható­sági jóváhagyás napjától, a változás (illetőleg törlés) bejegyzését a változás­tól számított harminc napon belül kell előterjeszteni. A tapasztalat szerint a cégek ezeket a határidőket gyakran nem tartják be. A cégbíróság ötezertől ötvenezer forintig terjedő pénzbírság­gal sújthatja azt, aki e kötelességét el­mulasztja, vagy késedelmesen teljesíti. Névhasználati tudnivalók Sok a bizonytalanság a cég nevével kapcsolatban is. A cégjegyzékbe nem lehet bejegyezni olyan elnevezést, amely más névhasználati jogát sérti. E rendelkezés vonatkozik az elnevezés­ben szereplő „vezérszóra”, üzletjelzőre és védjegyre is. Az elnevezésnek világo­san különböznie kell más hasonló, a cégbíróság illetékességi területén ko­rábban már bejegyzett cégek nevétől. Tükröznie kell a cég tényleges formáját és tevékenységét, nem kelthet ölyan lát­szatot, amely ^ej; ellentétes^, ív Országos táj vagy közigazgafasi egy­ség nevét viselő jelzőket, vagy a törté­nelem kiemelkedő személyiségeinek ne­vét csak az arra illetékes szerv engedé­lyével lehet felvenni. Az elnevezésben csak magyar, illetőleg meghonosodott idegen szavak szerepelhetnek. Egyéb idegen szó csak akkor, ha annak ma­gyar nyelvű megfelelője nincs. Rövidí­tés csak kivételes és indokolt esetben használható, kivéve persze közismert rövidítéseket, mint az Rt. vagy Kft. A gazdasági munkaközösségek nevé­ben nem szerepelhet az alapító szemé­lyek neve. Ha valamely adat megváltozása nyo­mán a bejegyzés jogszabályt sért, a cég­bíróság a céget képviselője útján felhív­hatja a jogellenesség megszüntetésére. Amennyiben a cég a megadott határ­időben, a következményekre történő figyelmeztetés ellenére, a felhívásnak nem tesz eleget, a bíróság a jogszabályt sértő bejegyzést, vagy akár magát a céget is, a cégjegyzékből hivatalosan törli. A cégbíróság az illetékes szervek indítványára, a cég képviselőjét írásban figyelmeztetheti, indokolt esetben meg­semmisítheti a cég határozatát, s új ha­tározat hozatalát rendelheti el. Felfüg­gesztheti a cég működését, vagy :— ha indokolt — a céget megszűntnek nyil­váníthatja s egyben eltilthatja a további működéstől. Dr. Varga Miklós megyei bírósági elnökhelyettes Olcsóbb cikkek új beszerzési forrásai A korábbiaknál több áru termeltetését, illetve importját tervezi az idén a Bizományi Áruház Vállalat, mert arra számít, hogy élénk lesz,az érdeklődés azok iránt a termékek iránt, amelyekhez olcsóbban lehet hozzájutni. Tavaly a tervezettet jóval meghaladta a használt és olcsóbban vásárol­ható fogyasztási cikkek forgalma: 4,5 milliárd forint értékű árut adtak el, ennek 80 százalékát a lakosságtól vásárolták fel, 20 százalákát a közületektől vették, illetve velük termeltették. Az idén is hasonló forga­lomra számítanak. A vállalat fokozza a termeltetést, mind több árut igyekszik beszerezni. Megállapodtak egyebek között a szegedi Vídia Kereskedelmi Vállalattal, amely folyamatosan szállít vas-műszaki cikke­ket számukra. Ezenkívül újabb importlehetőségeket is felkutatnak nagy tömegű, olcsó cikkek beszerzésére. Tavaly például igen sikeresnek bizo­nyult az otthon használható vérnyomásmérők importja — ezeket ugyan­is rendkívül kedvező áron tudták kínálni. _ A yállalaj az import egy részét „kitermeli”, ugyanis a saját műhelyében felújított stílbútorok jelentős hányadát exportálja. A bútorjavító ütemet bővíteni kívánják, s így az idén kétszer annyi — összesen 6 millió forint értékű — bútort újítanak fel, mint tavaly. A ruházati cikkek közül tavaly az importált használt holmik aratták a legnagyobb sikert, ezért az idén is jelentős mennyiségű külföldi ruhát szándékoznak beszerezni a belföldi felvásárlás mellett. Az értékesítésnél a haszonkulcsokat csökkentették, így a BÁV-nál az áremelkedés alig érzékelhető. A felvásárolt és importalt használt ruhaneműket eddig is kitisztíttatták eladás előtt, az idén vasalórészleget is létesítenek a vállalat központjában, így tetszetősebb árukkal találkoznak majd a vevők a bizományi üzletekben. Elvették az utcaneveket ahogyan ez az érettségized asszony szólt állataikról. Mint megtudtam: bi­káikra a legbüszkébbek (feltehetően ezek hozzák a legtöbbet a konyhára). Most öt jóállású növendékbikát láttam az istállóban. Elhárítom a szíves ebédmeghívást, mert szeretnék Felsőerekre is bekuk­kantani. Gyarapodó Homokmégy,* fogyatkozó Felsőerek Milyen erős házakat építettek itt még az ötvenes években is, álmélko- dom a falusias utcákon autózva, mint­ha évszázadokra tervezték volna a tele­pülés létét. Délről északra szemügyre vehetem ezt a sajátságos szépségű, furcsa tájat. Miért kanyarog sík földeken akkorá­kat az út? Talán hajdani birtokok hatá­rait kerülgeti? Homokmégyen az utóbbi években többet építettek — sajnos kevesen ügyeltek a meglévő épületek hangula­tára —, mint némely városban a har­mincas években. Száz négyzetméteres­nél kisebb alapterületű új otthont, be­tonozott alapot egyet sem láttam. Alsóereken a pásztorház, a kovács­műhely, a szállás belső részéig húzódó legelő az állattartás évszázados hagyo­mányaira utal. A meglehetősen szabálytalan elren­dezésű Felsőereken (címképünk) meg­tudtuk, hogy egyenletes fejlődése már a második világháború előtt —- a többi szállásnál korábban — megállt. A fel- szabadulás után ismét növekedett lé- lekszáma, de negyedszázada ismét csökken. Több hatvan éven felüli él a kis településen, mint 18 éven aluli. A kör­nyéken itt a legtöbb az üresen álló ház. Majd minden évben elbontanak egy- egy roskadozó, vagy egyszerűen fölös­legessé vált épületet. Elsősorban Szakmártól várnak se­gítséget. (Folytatjuk) Heltai Nándor A kalocsai pártbizottság tanulmány­igényű jelentéséből tudom, hogy 1970 óta egyetlen új ház épült Hülyén. Kérdem, melyik utcában találom az ideköltözőket. Furcsán néznek rám. Utcák? Csak voltak. Volt Fürst Sándor utca, Galamb utca. Szabadság út. A hetvenes években határozták el valahol, hogy Hillye nem falu, miért hivalkodik utcákkal. Azóta csak házszámot engedélyeznek. De azért Szalontainé úgy igazít el, hogy csak menjenek tovább ebben az utcá­ban, és mondja Kelemenék házának ismertetőjeleit. Nagyjából az új jövevények házáig mehetünk kohósalakkal, vagy valami hasonló burkolóanyaggal megerősített úton. Nagy tócsákat kerülve jutunk el a befejezetlen épületig. Hátul, a hosszú udvar mélyén hárman-négyen hegesz­tőnek, csak hosszú idő után indul fe­lénk a bejárathoz hosszú futólánccal kötött kutya ugatására a legfiatalabb. • Hülyéi faluképek. (Straszcr András és Pásztor Zoltán felvételei.) Menni? Maradni? Szalontaiék kutyája mintha csak a látszat kedvéért ugatna érkezésünkkor, örül a látogatásnak, elunta magát a tétlenkedésben. Munkanapokon be- betémek néhányan a szemközti kis­boltba, ma, szombaton zárva az üzlet. A négylábút leintő háziasszony sze­rint a csekély forgalom miatt marad otthon hétvégeken a vegyeskereskedés gazdája. Elnézést kérünk a váratlan betoppa- násunkért, de nyitva-tárva volt a kapu. Hülyét is lehet szeretni Tessékelné beljebb vendégeit Szalon­tainé, de miért cipeljük be a ház előtt cipőnkre tapadt sarat a szobába. Nap­pal a jelek szerint különben is az elő­szobában tartózkodik a család. Jól kivehető innen a környék. A szomszédok felől kérdezem. Hosszú, erős, nagy ház fehérük me­rőlegesen az utcára. Gyakorta üres, mert lakója, egy idő­sebb asszony másutt élő lányainál mú­latja az időt. Fővárosiak vásárolták megasáfkT.jo arányú házat. Pihenni, kikapcsolódni autóznak ide néhanap. A baromfiakat gondozó, a háztáji­ban szorgoskodó, a család jövedelmét a kalocsai háziipari és népművészeti szövetkezetnek bedolgozva növelő fe­leséget —- mi tagadás — kicsit koro­sabbnak vélem a valóságosnál. Nehéz sors bontakozik ki emlékező szavaiból. Még néhány évtizede is kiszívta az emberek erejét a szállási életmód. Ke­ményen meg kellett küzdeni a megma­radásért. Szegényebb családokban már kisiskolás fiúk, lányok hasznosították magukat a ház körüli munkákban. Beszélgetésünket jó ideig csendesen hallgató urával közösen sorolják, hogy ki hová költözött a Homokmégyhez tartozó Hülyéről. Többen a közelben, bent a faluban építkeztek. Ők marad­tak, megszokták. A félj a kalocsai bün- tetésvégrehajtó intézetben dolgozik, idehaza kis földjén gazdálkodik, álla­tokkal bajlódik. A rádió, a televízió, a megyei napilap nemcsak közelebb hoz­za a nagyvilágot: kissé eltávolítja őket szülőhelyüktől. Az asszony itt szeretne megöregedni, ura mintha ingadozna a mennek-e, maradnak-e kérdésem meg­válaszolásakor. (Milyen műszer mutat­hatná • ki, hogy világszerte miként, mennyivel erősítették a városok vonzá­sát, csábítását a filmvászonról, a képer­nyőről csillogó forgalmas utcaképek, fényes üzletsorok?) Nádtetős házukat másfél évtizede zsindelyezték, magasí­tották, új ajtókkal, ablakokkal moder­nizálták. Nagy fiuk kőművesnek ké­szül, aligha itt építkezik, ha majd eljön az ideje. Az eddig a konyhában szorgoskodó háziasszonyra bíz bennünket, siet visz- sza a munkához. Az ablakon ki-kipil- lantva látom, hogy szakadásig dolgoz­nak. Néhány hétre jöttek, itt építkeztek A kalocsai őslakos Kelemenné Kol­lár Judit álmában sem gondolta, hogy a világvégére költözik valaha. Diáklány­ként rendszeresen részt vett a kalocsai kulturális rendezvényeken, versmon- dó-versenyeken indult, tagja volt az is­mert irodalmi színpadnak. A szerelem röpítette a város távoli, hajdani határá­ba. Rossz néven vették szülei, hogy egy elvált, gyerekes férfival akarta össze­kötni sorsát. Új otthont kerestek közös boldogsá­gukhoz. Itt találtak egy olcsó, romladozó, szívszorítóan elhagyatott házat. Úgy gondolta az asszony, hogy né­hány hónapig kibírják és visszamennek Kalocsára rEz a lehetőség éltette az első hetekben. Máig sem tudtak —- vagy akarnak — beilleszkedni a kis település fogyat­kozó közösségébe. Igaz, idejük is csekély. Mindketten Kalocsán dolgoznak. Az asszony kevés szabadidejében ré­gi emlékeit melengeti, olvasgat, verse­ket ír. Igyekszik megőrizni irodalmi fo­gékonyságát, tájékozottságát. Feltehe­tően kiveszi a részét a ház körüli mun­kákból. Igaz, bokáig sárban, de irányí­tásával megnézhettem a háztáji állat- állományt. Ahogyan megmutatta lovu­kat, a galambokat, a teheneket, arra gondoltam, hogy az állattartás szá­mukra nem csupán jövedelemnövelő foglalatosság. Csak idős parasztembe­rektől hallottam olyan szívbéli közvet­lenséggel jellemezni a munkában, meg­élhetésben társ négylábúakat. mint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom