Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 16.

Új vonások

a nemzetiségi nyelvoktatásban

Beszélgetés a bajai német nyelvű gimnázium igazgatójával

A bajai Frankel Leó Német Nyelvű Gimnázium tanulói közül nagyon sokanjutottak el külföldi egyetemekre, és szereztek tanári, orvosi vagy mérnöki diplomát. Tekinthetjük e tényt bizonyítéknak a nyelvtudás fontosságára, de ezzel együtt a német gimnáziumban folyó munka elismerésének is. A közvélemény azonban nem kellően tájékozott az intézmény szerepét, hatását és hatóköréi illetően, ezért. Nitschmann Hel- mutné igazgatótól választ kértünk néhány ezzel kapcsolatos kérdésre.

'— Ki jelentkezhet a német nyelvű gimnáziumba?

— Nagyon elterjedt a tévhit, hogy csak német nemzetiségi tanulók. Pedig mindenkit szívesen látunk, aki kellő nyelvi alappal rendelkezik. így elsősorban azokra az általános iskolákra támaszkodunk, amelyek a nemzetiségi nyelvet már az alsó tagozaton oktatják. Sok diákunk érkezik még a szakosított, nyelv; tantervű általános iskolákból. Ilyen a bajai II. Rákóczi vagy a kecskeméti Buday Dezső Általános Iskola. És ha bárki, bármilyen úton-módon .elsajátította a nyelv alapjait, minden korlátozás nélkül tanulhat nálunk. Németből egyébként szóbeli felvételit tartunk, elsősorban a beszédkészséget vizsgálva.

— Hogyan folyik az oktatás az-intézményben?

— A németet anyanyelvként tanítjuk egy külön nemzetiségi tanterv szerint. Nagy súlyt helyezünk a német irodalom megismertetésére, és természetesen a nyelvgyakorlásra. Az anyag fontos része a beszédkészség. fejlesztése. Egyébként minden nyelvi óra 8—12 tanulóval, kiscsoportban folyik, ideális körülmények között. Németül tanítjuk még a történelmet és a földrajzot is. Kötelezően a német nyelv és történelem, választhatóan pedig a földrajz az érettségi tárgy. Szeretném hangsúlyozni, hogy a német kivételével valameny- nyi tárgy anyaga azonos az általános gimnáziuméval.

— Kapnak-e a tanulók valami többletet az érettségivel?

— Igen. A sikeres érettségi vizsgát tett hallgatóink kétnyelvű bizonyítványt kapnak, melyben a jeles és a jó eredmény felsőfokú, a közepes és az elégséges pedig középfokú nyelvvizsgát jelent.

— Mi a véleménye a két tannyelvű képzésről?

— Miután ez a fogalom azt jelenti, hogy az anyanyelven kívül egy válasz>LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

Móricz Zsig-: mond 1920-ban írta a Légy jó mindhalálig című regényét. Azóta bizony nem kevés idő telt. el, a debreceni kisdiákról szóló mű viszont mindig is osztatlan sikert aratott . és arat ma is, nem csak a fiatal korosztály körében.

Nemzedékek nőttek fel a megrendítő történeten.

Úgy, mint más hazai és külföldi remekművekén, például a Pál utcai fiúkon, vagy a Zabhegyezőn. A Légy jó mind- haláligból Móricz 1929rjben írt

háromfelvonásos színdarabot, melyet Hevesi Sándor állított színpadra. A bemutató 1929. november 29-én volt a fővárosi Nemzeti Színházban. Nyilas Misit Vaszary Piri játszotta. Hét évvel később elkészült a regény első filmváltozata is, a második filmes produkció 1960-ban született.

Életté teremtett élet

Í.L//1

9 Nyilas Misi (Ambrus Ásnia) rádöbben: a telitalálatos lutri illetéktelen kezekbe került.

9 A debreceni kollégium itélethozói. (Csiszár Nándor, Barbinek Péter, Budai László, Gyulai Antal, Dallos József)

Móricz művét színpadon gyakran láthattuk. A Hódmezővásárhelyi Városi Színházban (a Nyári Színkörben) Gobbi Hilda vendégszereplésével 1946 nyarán volt műsoron a Légy jó mindhalálig. A későbbiekben Kaposváron, a Thália Színházban is repertoárba került a színdarab. Berek Kati, illetve Monori Lili nagyszerű főszereplésével. Örvendetes, hogy az utóbbi esztendőkben sem merült feledésbe a szóban forgó mű, a budapesti Nemzeti Színházban és Kecskeméten tapsolhat a közönség az előadásokon.

A Kecskeméti Katona József Színház tervezett bemutatói sorában még tavaly elkezdték a Légy jó mindhalálig próbáit, néhány előadásra is sort kerítettek. Nyáron Baján játszották a darabot. Tehát az új évadban lényegében már égy kiforrott (kipróbált) produkcióval rukkolhattak elő a művészek. A kérdés az: sikerült-e élményszerű, megható, sőt meghatározó előadást produkálni? Mindent összevetve, elmondható, hogy igen. Móricz örökérvényű mondanivalója az igazságról, az őszinteségről, a tiszta gyermeki lélekről ma ugyanolyan súllyal kell, hogy bírjon, mint a mű keletkezésének idején, a Tanácsköztársaság bukása utáni esztendőben. Sőt: ugyanolyan súlyt kell kapnia a jövőben is, ha valaki ehhez a darabhoz nyúl. Barbinek Péter rendezőnek 11 lehetett a célja, hogy a széksorokban ülő, főképp általános iskolás közönsége meghatódjon. Nem kevésre vállalkozott, hiszen ha adeítt is alapot

az élérzékenyülésre a híres regény, mégsem könnyű .a mai fiatalok szemébe könnyeket csalni. Néki sikerült. Minthogy a darab szereplői is tudtak mély átéléssel, könnyes szemmel játszani. Azt hiszem, ha nem ennyire mélyről fakadó a színészek játéka, a szerep, a

figura átélése, nem is lett volna sikeres az előadás.

Ambrus Asma játssza Nyilas Misit. Érdekes, hogy szinte mindig nő formálta meg a gyenge, naiv, vékonyka, ám tudásban gazdag, szép emberi erényekkel bíró debreceni diákot, aki a környezetében élő és számító felnőttek támadásai, gaztettei hatására összeomlik. Hiába vágyik mindig a felnőttek társaságába, hiába szeretne mihamarabb érett emberré válni, mégis kitör belőle a sírás: nem akar már sem felnőtt, sem debreceni diák lenni. A hitét ki adja vissza Nyilas Misinek?... És ki vigasztalja a mai, csalódott gyerekeket?

„Ha a közönség hajlandó lesz velem jönni, együtt talán meg is tudjuk csinálni ezt á csodát. Életté teremtem az életet. Költészetté tenni a realitást. Reálissá tenrii á'fantázia képeit” — írta Mó- ribz 'Zsigmond színdarabja kapcsán. Kecskeméten ennek szellemében készült a színpadi produkció. És ami a legnehezebb, sikerült is a csodát meglelni és közvetíteni A dráma sokakat meghatott, az ifjú színházba járók legtöbbször vastapssal jutalmazták a szereplőket. Érdemes lenne sokáig műsoron tartani e Móricz-remeket.

Ambrus Asma remekül oldotta meg igazán nem egyszerű feladatát. Elhittük, ő Nyílás Misi. Alakításában nyilván segítséget adott az, hogy éveken át játszott gyerekeknek a budapesti Arany János Színházban és éveken át formált meg nálánál jóval fiatalabb figurákat. Lengyel János Pósalaky, Csiszár Nándor Valkay tanár úr, Jablon- kay Mária Viola, Tallós Rita Bella kisasszony szerepében nyújtott figyelemre méltó alakítást. Rövid jelenlétével Sándor Erzsi, Pál Attila, Horváth Károly, Balogh Rózsa is különös atmoszférát teremtett.

A jelmezeket Sőmen Mária tervezte. Ezekkel szemben nem lehet kifogás, viszont a díszlet túlontúl puritán: kék lepellel letakart színpadtér, mindig a megfelelő helyszínre utaló kellékekkel, berendezési tárgyakkal. Ennél gazdagabb fantáziát is adhatott volna a vendég: Csanádi Judit. Már csak azért is, mert lehet, hogy éppen e darab kapcsán jutott el néhány kisdiák a színházba, ahol ugye, lélegzetelállító dolgok szemtanúja leheteti Szerencse, hogy a sivár díszletet feledtetni tudták a színészek. A zenét Tolcsvay László állította össze: igazán hatásos és fülbemászó muzsika született.

Borzák Tibor

HONISMERET — HELYTÖRTENET Kilencven éves könyvtár Kecskeméten

tott idegen nyelvét is tanítunk, a mi iskolánkban már most is két tannyelvű képzés folyik. A jövőben azonban szeretnénk továbblépni. A kibontakozási program sikeres végrehajtása, a gazdasági élet fejlesztésének igénye olyan szakembereket kíván, akik a szakmai ismereteken (úl képesek a más országokban végbemenő változásokra, reagálni, majd új ismereteiket a hazai gyakorlatba átültetni. Ennek pedig egyik előfeltétele a magas színvonalú nyelvtudás.

— Milyen terveik vannak?

— Az előbbiekből kiindulva: nagyobb súlyt fektetünk a reáltárgyak oktatására. Egyik osztályunkban - felmenő rendszerben — a matematikát és a fizikát is német nyelven szeretnénk tanítani, külföldi szaktanárok'bevonásával. Felmerült az a gondolat is, hogy öt tanévre bővítjük a képzést. Ez eset-/ ben a jelentkezőknek nem kell németül tudni, hanem az úgynevezett nulladik tanévben, heti 20 órában jól elsajátíthatják a nyelvet. Jómagam az utóbbi megoldást — tehát az ötéves képzést — tartom célravezetőbbnek, éppen az előbbiekből következően.

Gál Zoltán

A-város kultúrát szerető, azzal nap mint nap élő polgárai közül sem sokan tudják, hogy a régi városi könyvtár állományának.jelentős része épen került ki a második világháború veszedelmeiből, s ma a Katona József Megyei Könyvtárban őrzik megkülönböztetett gondoskodással. Most ennek a könyvtárnak a múltjából szeretnénk felidézni néhány mozaikot, elsősorban Gyer- gyádesz Lászlóné levéltári dokumentumokat feltáró kutatásai alapján.

Kada Elek javasolja

A 19. Század második felére adományokból és a városi tanács részére vásárolt könyvekből „könyvtárnyi” anyag gyűlt össze a levéltárban. Itt őrizték a város irattárát, s ez volt a természetes • gyűjtőhelye a könyveknek és a múzeumi tárgyaknak is. A könyveket a hivatalnokok munkájukhoz felhasználták, majd amikor már nem volt rá szükségük, beadták a város levéltárába, ahol azokat leltárba vették, ellátták a tanács pecsétjével. A múlt század végén már tudatosan vásárolnak egy jövendő könyvtár számára.

Kada Elek személy szerint — ásatásai és néprajzi érdeklődése miatt — jobban törődött a múzeumi tárgyak biztonságos elhelyezésével, szakszerű feldolgozásával. Nem valószínű, hogy a városi könyvtár alapítását a legfontosabb teendői közé sorolta volna. A várospolitikus számára azonban világos volt: az új városháza épületében a nehéz körülmények között levéltár, illetve a különböző forrásokból összegyűlt könyvek ügyét a múzeum alapításával együtt kell rendezni. Ennek tulajdonítható, hogy nem sokkal hivatalának elfoglalása után, már 1897-ben javasolja a városi múzeum és könyvtár létesítését a tanácsnak.

hetjük abban a füzetben, amelyben a városi tisztviselőknél levő könyvek adatait jegyezték fel, s ézek mellé 1897- ben Szilády jegyezte be, hogy mikor adták vissza a levéltárnak.

Több hónapja segédkezett már a ler véltárban Szilády, amikor augusztusban a tanácsülés elhatározta, hogy napidíjat fizet neki. Az ebben az ügyben írt előterjesztés elmondja: „Elismerésre méltó buzgalommal végzi, különös szorgalmat és szakértelmet fejt ki a városi könyvtár rendezése körül”. Ez az első dokumentuma annak, hogy a város elkezdte a könyvtár rendezését.

Ezt követően, 1897. november 16-án hozott határozatában a könyvtárrendezés mellett a tervszerű fejlesztésről is gondoskodni kívánt a tanács. Az apropót ehhez a Franklin Társulatkedvez- ményes vásárlási ajánlata kínálta, de ennél sokkal lényegesebb.az, hogy ekkor alakították meg a Könyvtári Bizottságot.

Gondos előkészítés után az 1898. évi közgyűlés a múzeum és a könyvtár fenntartására évi 500 forintot, a fejlesztésükre pedig 8000 forintot szavaz meg. Ekkor határoztak arról is, hogy az intézmény számára a Múzeumok' és Könyvtárak Országos Főfelügyeletétől évente 500 forint állami segélyt kérnek.

vet mutatnak ki a korabeli jegyzékek. Szilády Károly ennek a hagyatéknak a feldolgozásával nem tudott megbirkózni. A duplumokat és a fölöspéldányokat egyébként is. el akarta cserélni más könyvtárakkal. Ehhez a 30-as években hozzá is kezdett, az utódai pedig folytatták. Éppen ezért.nem tudjuk pontosan, hogy a Szilády Áron-féle könyvtárból mennyi maradt Kecskeméten, de a maradék is megérdemli az utókor figyelmét.

Hátvankilenc éves koráig dolgozott Szilády, s amikor 1934. július 24-én meghalt, 36 év volt mögötte a város szolgálatában. Kada Elek indította el a könyvtár intézménnyé fejlődését, a városi tanács és az állam változó mértékű anyagi támogatása biztosította fennmaradását és gyarapodását. Szilády szakmai hozzáértésének, szorgalmának, emberfeletti kitartásának azt köszönheti Kecskemét, hogy páratlan értékű, rendezett és katalógusokban kitűnően feltárt örökséget használhat ma is. Az a 20 000 kötetnyi könyv és folyóirat, amelyet a Katona József Megyei Könyvtár gondoz a városi könyvtár jogutódaként, nem könyvmúzeum, hanem az itt kutatók mindennapi munkaeszköze.

Szilády Károlyt alkalmazzák

1897. március 17-én rövid hírben közölte a Kecskeméti Lapok, hogy „Főispán úr ő nagyméltósága Szilády Károly levéltárnoki vizsgát tett középiskolai tanárt Kecskemét város törvény- hatóságához tiszteletbeli levéltárnoknak nevezte ki”. A március 15-én ke)t iratban csak levéltárosi munkáról van szó. Bizonyos azonban, hogy Szilády foglalkozott a könyvekkel, mert igen jellegzetes, szép, férfias betűit felfedezPesty Frigyes és Szilády Áron hagyatéka

Amikor . 1899 elején Pesty Frigyes történettudós hagyatékának a megvásárlásáról döntöttek, már több mint 3000 kötet volt a könyvtár állománya. A Pesty-hagyatékból 2284 művet vettek meg az Akadémia közvetítésével. Ezek között a történettudományiak mellett jogi és szépirodalmi munkák is voltak bőségesen: a világirodalom igen sok klasszikusának alkotása magyar fordításban, de latin nyelvűek is nagy számban. Szilády ebből mintegy 1700 művet vett be az állományba, a többi bizonyára már megvolt a könyvtárnak vagy nem illett a gyűjtőkörébe. f így járt 1923-ban is, amikor Szilády Áron halasi református lelkész; akadémikus,’ a magyar irodalomtörténet kiváló kutatójának a könyvtárából vásárolt a város 4035 művet — 20 hold pusztaszeri föld és 600 000 korona fejében. Ebben 80. folyóirat ezernyi évfolyamát, H0 keleti nyelvű kéziratot és nyomtatványt, 130 régi magyar könyÉs a jelen?

Szilády 1924-ben 2 ezer négyzetméteres városi könyvtárat tervezett az akkor is ideiglenesnek tekintett 150 négyzetméter alapterületű, zsúfolt helyett. A megyei könyvtár az elmúlt 35 év alatt a városi tanács épületében kétszeresére nőtt, ezenkívül gyermekkönyvtárral, a" Széchenyivárosban szép fiókkönyvtárral gyarapodott. így együtt sem haladja meg azonban az 1000 négyzetmétert, s ezt kell a lehetőségekhez képest vonzóvá tennie az olvasók számára, itt kell korszerűen dolgozniuk a könyvtárosoknak, ezen kellene elhelyezni a 300 000 ezer kötetet jóval meghaladó állományát. Érthető és természetes, hogy a körülmények miatt hovatovább lehetetlenné válik a normális és folyamatos kapcsolat az olvasó és a könyvtáros között, hiszen a könyvek kétharmada külső raktárakban szorong. Erre a sorsra jutott a régi városi könyvtár anyagának túlnyomó része is. Évtizedekkel korábban megérdemelte volna már a 100 000-es lélekszámú Kecskemét, hogy hozzá méltó könyvtárépületet használhasson.

Lisztes László

KÉPERNYŐS®?

H Világméretű egyidejűség

Mérges levelekben tiltakoznak az unalmas műsor miatt bosszankodó kecskemétiek, olvasom az újságban. Sok a hangverseny, a magasröptű fejtegetés, kifogásolták. Meglepően ingerültek a reagálások, már-már felelősségre vonást követel egyik-másik, magát megrövidítettnek érző levélíró. Olyanok is tollat és levélpapírt fogtak, akik korábban legszemélyesebb ügyeikben sem írogattak sehova, tudtam meg a több mint félszázada kiadott kecskeméti hírlapból.

Hol volt még a televízió?

A rádióműsort szidták az új készüléktulajdonosok.

Megdöbbenve, megsértődve tapasztalták, hogy az új műsorszóró eszköz illetékeseinek értékrendje eltér az övékétől. Erélyesen követelték: elsősorban őket szolgálja a harmincas évtized elején rohamosan elterjedt rádió:

Gpndolom, a rádió vezetői boldogan vennék, ha ma is olyan közügy volna munkájuk, rnmt amikor mindenki a saját ízlésének megfelelően akarta magát szórakoztatni. A televízió műsorai sem keltenek akkora viharokat, mint

egy-két évtizede. Közönyössé váltunk? Erősödött tűrőkészségünk? Összeszoktunk a képernyős családtaggal?

Jómagam még mindig a csodálkozásnál tartok. Ma is ámulva-bámulva csodálom az elektronikus világméretű egyidejűséget. Meggyőződésem, hogy a televízió léte, jelenléte még az olyan bonyolult tárgyalásokat is befolyásolja, mint a legutóbbi szovjet-amerikai csúcstalálkozó. Közvélemény-formáló, tehát politikai tényező, hogy ki milyennek mutatkozik sok száz milliónyi tévénéző előtt.

Baján, Kiskunhalason, Tázláron vagy Kunszentmiklóson, Kecskeméten többet láttunk Reagan és Gorbacsov találkozójából, mint bárki a helyszínen. A Washington melletti repülőtéren még csak várakoztak a lépcsőkön majd előlépő vendégekre, amikor az egyik kamera már bepillantott az utastérbe, föltűnt a kabátját a nagy jelenés előtt utoljára megigazító államférfi. >.

Minden elismerést megérdemelnek a közvetítés technikai kivitelezői, továbbítói. Sándor István ezúttal is profi kommentátornak bizonyult. Pontos

volt, mint az ilyen nagy események menetrendje, olyan elegánsan öltöztette mondandóját, ahogyan az államférfiak öltözködtek.

Magam is a hétfői műsorok ellenzői közé tartoztam, bevallom férfiasán. Ki ne érezte volna úgy, hogy az adott műsoridő érdemleges kitöltése sem mindig sikerül?

Véleményem megváltozásához az olyan rendkívüli adásnapok is hozzájárultak, mint a december hetedikéi. Bar- j melyik műsor nélkül szegényebbek lennénk. A szó jó értelmében mondható szenzációsnak A hegyi elefánt hazája című kanadai dokumentumfilm, emlékezetes szépségű Esztergályos Károly rendező Csehov-feldolgozá'sa, a Dráma a vadászaton. A negyven év legszebb népdalfeldolgozásaiból című összeállításokhoz hasonlót máskor is' szívesen látnánk-hallgatnánk. •

Bujkál bennem a kisördög: a közönséges műsornapok helyett is rendkívüli adásnapokát kellene szervezni.

Aligha megy. . ...

A szándék azonban kívánatos.

Heltai Nándor

A

gnú az utcájuk sarkán várta. A történtek után számíthatott erre. Fásultan intett a rozoga állatnak,.hogy tessék, parancsoljon, kövesse. Különösebb fejlemények nélkül tették meg házukig az ötvenmé- teres útszakaszt, és a lépcsőn is egészen tűrhetően feljutottak. A csengetésre a gnú bután összerezzent. A gyerekek még nem lehettek otthon, mert Klári nyitott ajtót. — István, mi van veled? — kiáltotta rémülten.

El is. sápadt, pedig a gnú t még észre sem vette.

— Azt kérdezd inkább, hogy ki van velem — próbált tréfálkozni.

| Szerette volna, hogy minél előbb észrevegye Klári ezt a csúnyaságot. Amikor rámutatott a gnúra, a bús képű patás olyan szemrehányóan pillantott rá, hogy karjait széttárva azt kellett mondania, hogy semmi, semmi, de mivel a gnúnak ez sem felelt meg, kerek perec meg kellett

KAMARÁS ISTVÁN:

A GNÚ

mondania Klárinak, hogy egy gnú van vele.

—Ez micsoda?— kérdezte Klári, de még mindig nem adagolt haragot a rémületébe.

— Bemehetnénk? — kérdezte ingerülten, hiszen minden pillanatban megjelenhettek á szomszédok, és a gnú is idegesen topogott.

— Bemehetünk — mondta Klári, még mindig harag nélkül, de azért a gnúnak látnia kellett, hogy mi lehet közöttük.

Most már Klárinak is látnia kellett a gnút, ahogy megáll a fogas előtt végtelen szomorúsággal, hogy ugyan micsodát is akaszthatna ő erre a micsodára.

— Könyörgöm, mi van veled? Mit bámulsz?—- kiabált rá Klári, és furcsán feléje kapott.

— Klári, hidd el..kezdte bizonytalanul, de gyorsan abbahagyta, mert a gnú idegesen ciccegni kezdett.

— Csak egy gnú, bár lehet, hogy ö tiltakozni fog a „csak" miatt — magyarázta Klárinak.

— Értem. Egy gnú. Az mi? Vagy ki? — kérdezte aggódva.

A gnú most már nyugodtan felvihoghatott volna, de ehelyett figyelmesen Klári felé fordította búbánatos lópofáját.

— Szóval azt mondod, hogy egy gnú.

A gnú most egy pillanatra levette tekintetét Kláriról, és őrá nézett. Nagyon szigorúan és nagyon szomorúan. Nem volt mit tenni, be kellett neki mutatni Klárit, a harminckét éves, nyolc általánost végzett, kétgyermekes berakónőt, aki az előző nap fakadt ki, hogy ezt nem bírja

tovább, méghozzá éppen akkor, amikor ö akarta ugyanezt bejelenteni. Végül ezen vesztek össze.

— Igen, egy gnú — válaszolt.

— És hogy jutott eszedbej ez a micsoda? — kérdezte Klári, és megint feléje kapott, és most meg is ragadta á felső karját és nagy erővel szorítani kezdte. A gnú erre ahelyett, hogy szertefoszlott volna, pimaszul odadugta pocsék lópofáját, hogy közvetlenül tanúja lehessen a furcsa műveletnek.

— Nem micsoda, hanem egy gnú — nyögte.

— Tudod te egyáltalán, hogy mi <az a gnú, te kiemelt szellemi dolgozó? — kérdezte Klári, még• mindig harag nélkül, de már iszonyatos erővel szorítva a karját.

Azt nem mondhatta, hogy fogalma sincsen, mert' ott állt mellette a sovány tehénből és jópofából összeálló tragikomikus figura. Klári elengedte a karját, és rá sem hederítve a

létét ottlétével bizonyító gnúra, berohant a szobába a lexikonjaihoz. Minden lexikont begyűjt, magyarázta a gnúnak, pedig egy idő óta már nem akar mindent tudni. Porcelán- festő akart lenni, folytatta, és meg is bánta mindjárt .végtére az égvilágon semmi köze* se lehet az ö dolgukhoz ennek a gyászos képű patásnak.- Megvan! Látod', benne van! — kiabált ki Klári.— Gyertek be!

Előreengedte a gnút, de a’gyászhuszár szerencsére megállt a küszöbnél, és nem tolatott rá Klári parkettájára a ronda patájával.

1.;—Azt írja, hogy: „Connochaetus gnou. Korábban Dél-Afrikában élt, ma már csak védett területeken falálható, a tehénhez és a lóhoz hasonló, a szarvasmarhák családjához tartozó faj".

De ezt a gnú már nem várta be. Talán dolga volt, talán megsértődött. Az is lehet, hogy csak Klári " találta ki az egészet.