Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■■■■»■■■■nanraHE: «a«-­AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xLii. évf. 287. szám Ára: 2,20 Ft 1987. december 5., szombat A TSZKER JÖVŐ ÉVI TERVEI Közös vállalatból kereskedőház? A TSZKER kecskeméti központjának idei forgalma 900 millió forint körül alakul, várható eredménye, nyeresége 13 millió forint lesz, egymillióval több, mint tavaly. Ebben az évben nagy gondokkal kellett megküzdeniük — részben az időjárás okozta károk, részben a tagszövetkezetek kisebb-nagyobb pénzügyi nehézségei miatt —, de 1988 sem ígérkezik túlságosan könnyűnek. Deák István igazgató szerint az a leg­fontosabb, hogy sikerüljön jövőre is megőrizni elért pozícióikat. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy tar­tani tudják a 900 millió forintos forgal­mazási szintet. Ha ez nem sikerül, a veszteség veszélye fenyegetheti a kecs­keméti központot, tekintetbe véve a jö­vő évi közgazdasági, szabályozási vál­tozásokat. Tevékenységi köre nem szű­kül, a forgalmazás legjelentősebb cikk­csoportjai továbbra is a termény- és ta- karmányszárítmányok, zöldség, gyü­mölcs, élelmiszeripari és faipan termé­kek, beruházási eszközök, gépek, vegyes iparcikkek. Ezen felül szívesen vállal­koznak bármilyen más termék forgal­mazására, ebben az évben például már bekapcsolódtak a tartós fogyasztási (Folytatás a 2. oldalon) KÉP és HANG A rádió és a televízió jövő heti műsora (7—8. oldal) VÁLASZ A SZÉLSŐSÉGESEKNEK Reagan védelmébe vette a szerződést WASHINGTON Védelmébe vette a közepes hatótá­volságú nukleáris eszközök felszámo­lásáról Washingtonban aláírásra kerü­lő szovjet—amerikai szerződést csütör­tökön sugárzott televíziós inteijújában Reagan amerikai elnök. Kijelentette: annak bírálói — akik saját pártjából kerülnek ki — nem értik meg és nem veszik tudomásul a szerződés jelentősé­gét, hasznát a két ország és az egész világ számára; nem hajlandók elismer­ni, hogy a szerződésbe foglalt ellenőrző intézkedések teljesen megbízhatóak. Reagan azt is kijelentette, hogy a lesze­relési szerződés ellenfelei „azt hiszik, hogy a háború elkerülhetetlen”, és ez határozza meg állásfoglalásukat. „Mindaddig, amíg módunk van vala­mit is tenni a békéért, megtesszük azt — és ez nem jelent megadást” —jelen­tette ki az elnök a szélsőségesen kon­zervatív bírálatokra válaszolva. Reagan egy kérdésre válaszolva megállapította: az új szerződés nem hozza veszélybe az Egyesült Államok európai szövetségeseit. Azt mondotta azonban, hogy egyelőre nem lehet fel­számolni a hadászati-hadműveleti rö- videbb hatótávolságú nukleáris eszkö­zöket, és erre csak akkor kerülhet sor, ha Európában megállapodás jön létre a hagyományos fegyveres erők csök­kentéséről, mégpedig úgy, hogy az megszünteti „a nagyfokú szovjet fö­lényt”. Az amerikai elnök a televíziós inter­júban bizakodóan nyilatkozott arról, hogy a jövő évben létrejöhet a megálla­podás a hadászati fegyverek számának ötven százalékos csökkentéséről is. TISZAKÉCSKE, BAJA UTÁN A MEGYESZÉKHELYEN IS ELKELNE A SEGÍTSÉG! Nő a kisipar szerepe a társadalmi-gazdasági kibontakozásban Tegnap Kecskeméten Tömör János elnökletével a szervezethez tartozó csaknem nyolcezer kisiparos szerepével és jövőbeni tennivalóival foglalkozott a KIOSZ Bács-Kiskun Megyei Vá­lasztmánya. . A kisiparosok szervezetének tag­jaira, akárcsak a társadalom valameny- nyi rétegére, nagy erőpróba vár a me­gyei kibontakozási program megvalósí­tásában — emelte ki tájékoztatójában Rehák László, a KIOSZ megyei vezető­ségének titkára. Milyen helyzetben ké­szülhetnek e nagy nemzeti feladatra, hogy ők is hozzájárulhassanak az or­szág megromlott gazdasági teljesítőké­pességének javításához? A továbbiak­ban ezt résáetezte.- Az a figyelmet érdemlő tény, hogy a megye kisiparának árutermelésével, évente 140—150 millió forint értékű exporttermékkel része van a külpiaci értékesítésben, magában véve is jelen­tős. A kisüzemekben a szocialista szek­torral való együttműködés további jó lehetőségeket kíván tartalékaik hasz­nosítására. Alapvető feladatuk mégis a lakossági szolgáltatás. A kibontakozás megköveteli a változó körülményekhez való alkalmazkodást. Egyre nagyobb szükség van több szakmát művelő kis­iparosokra és olyanokra, akik átjárnak dolgozni ellátatlan településekre. Ha figyelembe vesszük, hogy mennyire hi­ányzik például a cipész és más hiány­szakmákban az utánpótlás, s hogy a jövőben számítani kell a napi használa­ti cikkek szélesebbkörű javítására, ez is a kisipar erősítését sürgeti. Fontos feladat a magánerős lakás­építés és -karbantartás folytatása. Az ebben részt vevő négyezer megyei építő kisiparos szerepével számot vetni a fal­vak népességmegtartása érdekében már csak azért is lényeges, mert hiszen a négyezer kisiparos létszámával való­jában kitesz két nagy vállalatot. Eleget tud-e tenni a kibontakozásban ráháruló feladatoknak megyénk KI- OSZ-tagsága? Ezt fejtegette ezután Rehák László, megemlítve: a'munka­erő-foglalkoztatásban említésre méltó változás várható. Azt szeretnék, hogy egy-egy kisvállalkozónál harminc al­kalmazott is dolgozhasson. A szolgál­tatások fellendítéséért azonban a helyi tanácsok sem hagyhatják őket maguk­ra. Tiszakécskén és Baján ingyenes, közművesített telkekkel es példás szol- gáltatásszervező munkával segítették VIRSLI, PÁROSKOLBÁSZ, KONZERV, BUNDÁS CSIBEFALAT Kecskeméti termékek baromfihúsból • Keresett a baromfi- virsli, bőven lesz belőle az ünnepekre (Tóth Sándor felvételei) Ilyenkor, az év utolsó hónapjában, amikorra a csalá di ünnepek összpontosulnak, a lakosság figyelme fokc zottabban fordul az élelmiszer-ipari üzemek felé: szállj tanak-e elegendőt termékeikből a kereskedelemnek, azok között lesznek-e újdonságok? A Kecskén romfifeldolgozó Vállalat belföldi vágottbaromfi sítése már hetek óta emelkedő tendenciát mutál minden évben, bizonyára ezúttal is növekszik mi csonyig, szilveszterig. (November végéig hazai i tásra 11 ezer 500 tonna vágott árut szállította Ba­nnt jgyasz­az építő-javító szakemberek letelepedé­sét, s ezzel a lakosság javuló ellátását. Kecskeméten egyelőre még hiányzik ez a- fajta pártfogás. A KIOSZ megyei vezetősége eredménytelenül kérte a ta­nács végrehajtó bizottságától, hogy je­löljön ki vállalkozóknak is közművesí­tett telket a dunaföldvári és nagykőrösi út mentén, holott a megyeszékhely sze­repe a kisipar támogatásában nagy súllyal esne latba. A KIOSZ érdekképviseleti kötelessé­gének tartja, hogy tagjait tanfolyamo­kon, konzultációkon és személyes be­szélgetések alkalmával is tájékoztassa a társadalmi-gazdasági változásokról, az új adózásról és az egyéb jogszabályok­ról. A választmány végül a kisvállalko­zókat is érintő adó- és árreform beveze­téséről, s más szervezeti kérdésekről tárgyalt. ' K—I. Természetesen a céget nem éri fölkészületlenül a kereslet változása: egész csirkét, mellet, combot friss és mélyhűtött állapotban egyaránt igény szerint szállít megrendelőinek és a saját üzleteibe. Ugyanez mond­ható el a többi termékről: a tyúkról, az egész és a darabolt libáról, a pecsenyekacsáról. Gerhardt Antal kereskedelmi igazgatóhelyettestől megtudtuk azt is, hogy az idén a csirketermékek változatlan népszerűsé­ge mellett nőtt az érdeklődés a pecsenyekacsa iránt. Ez a vállalat számára azért fontos, mert az ország legjelentősebb pecsenyekacsa-termeltető és -feldolgo­zó nagyüzemeinek egyike lett. Már nem csupán hagyományos baromficikkeket állítanak elő, kínálatukban nő a szárnyasból készített töltelékáru és a konzervek aránya. Gyártanak virslit is baromfihúsból, amire az év végén ugrásszerűen megnő az igény. Karácsony és Szilveszter között virs­lit és kecskeméti pároskolbászt a kért mennyiségben szállítanak vevőiknek. Az idei értékesítési adatok arról tanúskodnak, hogy a fogyasztók egyre jobban megkedvelik a baromfihús­készítményeket, a felvágottakból decemberig 130 ton­nával többet adtak el, mint 1986-ban. Új termékük ebben az esztendőben a baromfikonzerv, az első lépés­ben négyfélével jelentek meg a piacon: libamáj-, szár­nyas-, csirkehús- és pulykahúskrémmel. Tíz hónap alatt 600 tonnánál többet értékesítettek. Ez arra a reményre jogosítja a vállalatot, hogy az új üzem telje­sítőképességét nemsokára maximálisan ki tudják használni. Ezzel egyidejűleg szélesítik a konzervek választékát. E termékeiket egyébként—mivel barom- fikonzervet rajtuk kívül csak az orosházi társvállalat készít — az egész országban forgalmazzák. Az idén a hazai értékesítésen kívül 350 tonna konzervet a Szov­jetunióba is szállítanak. Megkérdeztük: az olcsó húsféleségekből lesz-e ele­gendő? Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy az ala­csonyabb árú termékek iránt nő a kereslet, amelyet igyekeznek kielégíteni. A kedvelt csirkeaprólékból 9 Készülnek a bundás csibefalatok. azonban a mennyiség növelésének korlátái vannak, hogy nem tudnak még többet adni, az nem a szándé­kukon múlik. Viszont van még ennél is lényegesen olcsóbb és legalább olyan finom termékük; a libaap­rólék, amiből minden igényt ki tudnak elégíteni. Az utóbbi hetekben új terméket bocsátott ki a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat: a bundás csi­befalatot, ízléses csomagolásban. A elősütött húspo­gácsákat lefagyasztják, a háziasszony otthon néhány perc alatt elkészítheti belőlük a meleg ételt. Az üzemi konyhákban, s még inkább a gyermekeket élelmező helyeken máris népszerű a bundás csibefalat, ugyanis ez a termék lehetővé teszi igazságos, egyforma adagok tálalását. Nemsokára másik újdonságot is kínál ve­vőinek a cég: a csibefasírtot. A. T. S. Van elég brikett, kevés az importszén Tartalékol az Alföldi Tűzép Az idei szénellátásra az jellemző, hogy van ugyan elegendő szén, de a vá­laszték szukebb a korábbi években megszokottnál. Korábbi évek alatt per­sze nem a tavalyelőtti állapotokat ért­jük, hanem azokat az esztendőket, ami­kor az etázsfűtésű lakások kazántulaj­donosai még többféle keverési arányt is előállítottak, a drágaságuk és égési tu­lajdonságuk alapján összevásárolt szénféleségekből. Ma elsősorban ők pa­naszkodnak az ellátásra, s' állítják, hogy a tüzép-telepeken nem kapni elegendő jó minőségű szenet. A jelenlegi, s a vár­ható téli ellátásról, valamint a kiskazá­nok tulajdonosainak e speciális problé­májáról Búza Endrét, az Alföldi Tüzép Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyette­sét kérdeztük. —r Vállalatunk működési területén — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád me­gyében -— a helyzet az ország más tájai­hoz képest jónak mondható, alapvető ellátási gondok nincsenek. Az igényeket elsősorban hazai brikettekből tudjuk kielégíteni. Importszén sajnos kevés van, s nem is várható több. A lakásaikat szenes kazánnal fűtők gyakorlata a ko­rábbi években az volt, hogy a jó minősé­gű importszenet hazai daraszénnel ke­verték. Jelenleg erre az említett ok miatt valóban nincs lehetőség. A brikett azonban mindenféle kazánban elég, nem tudok mást mondani, mint hogy tüzeljenek azzal. Telepeinken a. vásárlók láthatnak na­gyobb importszénhalmokat is, ez az ÁT-készlet, vagyis az állami tartalék. A belkereskedelmi miniszter a közel­múltban feloldotta ezek árusítási tilal­mát, éppen az ellátási gondok megelő­zése érdekében. Vállalatunk a három megyében összesen 13 ezer tonnát adhat él, maximum húszmázsás tételekben. A lehetőséggel azonban egyelőre nem élünk, telepigazgatóinknak tehát to­vábbra sincs joguk ebb^l a szénből ki­adni. A felszabadított ÁT-készletet — vállalatunk központi döntése alapján — tartalékoljuk. Előfordulhat ugyanis, hogy hófúvasos időkben a szükséges szénmennyiség nem jut el a Dél-Alföld­re, vagy az eredetileg ide szánt szenet — éppen az ellátási gondok miatt — máshova irányítják. Döntésünk lehető­vé teszi, hogy a folyamatos szénkinála- tot a mostaninál kritikusabb napokban is fenntarthassuk. B. F. I. Öregszik a háborút megélt nemze­dék. Aki a béke első napjaiban szüle­tett, már az is elmúlt negyven éves. Aki ifjúként élte át a háborús éveket, maholnap a nyugdíjas korba lép. Nagyapák, nagyanyák emlékeiben még felsejlik néha az a nehéz, ke­mény és könyörtelen időszak, de gyorsan el is hessegetik a gondola­tot. Hiszen, mint egymás között mondják, van úgyis elég gondja-baja a mai generációnak, minek terhel­nék képzeletüket még komorabb ké­pekkel. Különben is látnak elég bor­zalmat, vérontást a televízió híradó­jában és egyéb műsoraiban. Az éle­tükre szinte rárakódik már a fenye­getettség érzése, mivel naponta hall­ják, olvassák, hogy minden földlakó­ra mennyi jut a megsemmisítésükre ezerszer elegendő ilyen-olyan nukle­áris és egyéb bombatöltetekből. Mintha legalább is a hajdani kenyér- és húsfejadag grammjait számolnák manapság ilyesféleképpen. S bizto­san számolható is. Egy idős, híres szegedi orvospro­fesszor, az Országos Béke tanács' tagja mondta nemrég a békemozga­lom félegyházi tanácskozásán: |— Az emberiség oda jutott, hogy minden újabb fegyverkezés csak a további szegényedés árán lehetsé­ges.” Bár ez sem mindenkire érvé­nyes. Olvasom egy hivatalos ameri­kai forrásokból idézett sajtóközle­ményben, hogy a fegyverkezésben nagy szerepet játszó tíz amerikai monopólium haszna egy év alatt meghaladta az öt és fél milliárd dol­lárt. Sorolja is az adatközlő a ma­mutcégek neveit, hogy melyiknek a kizárólagos joga például a rakéta­hordozó tengeralattjárók vagy a ha­dászati bombázók gyártása, a robot- repülőgépek, az űrfegyverkezés, a rakétarendszerek fejlesztése. De hát e nevek felsorolása számunkra épp úgy nem mond semmit, mint ahogy a nyereségük összegét sem tudjuk mihez viszonyítani. Ezek a nagy szá­mok csakúgy megfoghatatlanok az egyszerű ember számára, mint ahogy a fegyverek pusztító hatását, kilo- és megatonnáit sem viszonyít­hatjuk semmihez. Vagy talán mégis? Húsz kilotonnás volt az a Hirosi­mára ledobott atombomba, amely negyvenkét éve elpusztította a várost és környékét lakóival együtt. A túlé­lők sorsáról pedig szomorú képsorok látnak időnként napvilágot. Azt ír­ják a szakértők, hogy négy évtized­del később a világon egymillió Hiro­simára elegendő tömegpusztító fegy­ver halmozódott fel. Micsoda hatal­mas anyag- és energiatömeg, micso­da óriási munka-, sokezer milliárdo- kat kitevő pénzmennyiség, amely az emberiség, a földi élet teljes elpusztí­tására alkalmas eszközökben teste­sül meg, tehát értelmetlen és esztelen célok érdekében. Miközben — a FAO által közölt adat — négyszázmilliónál is több a világon, az éhezők száma és évente tizenötmillió gyermek hal éhen. Harmincmillió tonna gabona elegen­dő volna a „tüneti’ kezelésre, hozzá­vetőleg négymilliárd dollár, vagyis a tíz mamutcég nyeresége bőven kifut­ná. Egyébként a világ fegyverkezési kiadásainak csak egy kicsiny töre­déke. Fegyverkezés és éhség, leszerelés és népjólét természetesen nem ilyen direkt módon összetartozó fogal­mak, hiszen a javak igazságos elosz­tása elsősorban-a társadalmi beren­dezkedés, a szociális biztonságra tö­rekvő rendszer kérdése. Mégis, most, amikor az emberiség remény­kedve tekint■ egy nehéz folyamatot lezáró, jelentős fegyverzetcsökken­tést kilátásba helyező, a két nagy­hatalom első számú vezetői között létrejövő csúcstalálkozó elé, talán megengedhető a bonyolult számve­tések és következtetések ilyen mó­don való leegyszerűsítése. Nem azért, hogy illúziót keltsünk, hiszen az összes fegyverzetnek alig három-négy százalékáról van szó. Még messzi van az emberiség a szovjet kormánynak az évezred vé­géig szóló, nagyszabású leszerelési programjától, a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítésétől. De bízunk benne, hogy elindult ezen az úton. Habár tej, vaj, cukor, kenyér bi­zonyára még csak sokára válhatna mindebből ott, az éhséggel küzdő országokban, és a segítség nem is köthető feltételekhez, a béke meg­szilárdulása, a bizalom erősödése mindenképpen előmozdítaná a né­pek közeledését, a terhek csökken­tését, az elmaradók esélyeinek javu­lását. Sok rossz hírrel terhelt világunk­ban, karácsonyi ajándéknak sem volna ez megvetendő. F. Tóth Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom