Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-04 / 286. szám
1987. december 4. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÖVETKEZET — NEHÉZ HELYZETBEN Gazdálkodni jobban kell, VEZESSEN-E ELSZÁMOLÁSI SZÁMLÁT 1988-TÓL? mint futballozni Borotvaélen a bátmonostori téesz A Bátmonostori Kossuth Termelő- szövetkezet a tavalyi évet hárommillió forint veszteséggel zárta. Ez az év sem volt könyörületesebb, most már biztos, hogy a veszteség idén is hárommillió forint körül lesz. Ideges ember az elnök. Nem panaszkodik, mégis panaszosra sikerül, amit mond: az idén végre elment két hét szabadságra, s majdnem „kiborult”, mert ott egyszerre csak megszűnt a két éve tartó, megszokott feszültség. Nem vádolja magát, mégis vádnak hangzik: ha jövőre sem sikerül kihúzni a bajból a téeszt, akkor ő nem alkalmas vezetőnek. Veszteségesnek lenni nem idilli állapot. Előszörre se, de másodszor még rosszabb, elvégre a veszteséges gazdaságot sehol sem dicsérik. A rossz, intő példák, a „sajnosok” között szerepel mindenhol, téesz-szövetségben, megyei értekezleteken. Segíteni se nagyon akarnak, legalábbis az elnök néha igy érzi, s lassan elfogynak a jótanácsok is. Persze az elnök, Ignácz János is tudja, hogy a bajból jószerivel egyedül kell kimásznia annak a közösségnek, amelyik azt maga csinálta magának. Ez utóbbi megállapítás ugyan nem egészen igaz, jűszen több oka van a bátmonostori veszteségnek, s ezek közül csak az egyik, hogy maguk is csinálták a bajt. ígéretes tavasz — szomorú nyár Bátmonostori is megcsípte a fagy. Háromszor egymás után és a 300 hektárból 176 hektár szőlőt ki kellett selejtezni: Akkor, az első tél után a téesz majdnem „padlóra” került, de fölinjekciózták az elhatárolásnak nevezett csodaszérummal és a biztosítási díj visszatérítésével. Az időbelileg elhatárolt veszteség (költségelhatárolás) még ma is négymillió forint, s kölöncként lóg a téesz nyakán. Mert az elhatárolás csak annak jó, aki ügyesen és gyorsan ki tud mászni a kis gödörből, nem pedig jobban elkapálja magát. Ha akkor tiszta vizet öntenek a pohárba, kimutatják, hogy ez a téesz veszteséges, talán másképpen alakulnak mostanra a dolgok. De olyan éz, mondja az elnök, mint a magyar futball, rossz, mégis' vannak kicsi eredményei, újabb fellendülései, s akkor az ember, ahelyett, hogy rendet csinálna, hajlamos elhinni, hogy megy ez így is. Aztán nehéz tudomásul venni, ha mégsem megy. Vizsgáljuk az 1987-es évet. Amikor indították, már számoltak a szőlő károsodásával. A tavasz sokat ígért: a szántóföldi növények szépen fejlődtek, gyönyörűen beállt a gabona. A június eleji határszemlén hattonnás termést ígértek hektáronként a búzatáblák. Aztán jött a szárazság, a hat tonnából lett négy. Ebben az évben először próbálkoztak étkezési szárazborsóval, azt az aszály agyonvágta. A tönkrement kukorica nagy részét le kellett silózni. A nyár végén úgy tűnt, hat-hétmillió a várható veszteség, ebből lett végül is három. De ne beszéljünk az időjárásról. Azért ne, mert az időjárásról a mező- gazdaságban nem illik beszélni. Vagyis: jól gazdálkodó, erős lábakon álló gazdaságnak csak az időjárás miatt nem szabadna a tönk szélére jutni. Veszteségforrások — pénzhiány Itt van például az állattenyésztés, abból is a baromfiágazat. Jövedelmezősége csökkent, költségei nőttek, de más oka is van a hanyatlásnak Bátmonos- toron. Félmillió szárnyast tartottak olyan helyiségekben, ahol a fajlagos mutatók nem jól alakultak, magyarán ezek az épületek nem alkalmasak baromfinevelésre. Igaz viszont, hogy munkát adtak egynéhány embernek. Most már Bátmonostoron is felteszik a kérdést: érdemes-e csak emiatt fenntartani a veszteségforrást, kínlódni tovább azokkal az alkalmatlan ólakkal? A libákkal is baj volt az idén, jórészüket elvitte az influenza. így aztán, ahelyett, hogy nyereséget hoztak volna, éppen csak kiegyenlítik a költséget. Nem kétséges, igazítani kellene valamit a tartástechnológián, ami annyit tesz, hogy tovább kell a libákat fedél alatt tartani, vagy legalább gondoskodni róla, hogy hideg, esős időben száraz helyre jussanak. A bajok általában csőstül jönnek. Az év első részében a vezetők többsége kidőlt a sorból, ki betegség miatt, kit behívtak katonának, ki magától ment el, kit pedig megkértek rá. De a szántóföldön, a szőlőben, az állattartó telepeken nem állhat meg az élet. Dolgoztak, ahogy tudtak. A vezetőkről nem mond az elnök semmi rosszat, de amit mond, az elég világos: változásokra lesz szükség. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a téesz tisztán áll hitelezői előtt, minden idei kötelezettségét teljesítette, lemaradás nélkül. Pénze viszont nincs, s akár kikiálthatnák 1987-et a takarékosság évének. Meg is lepődtek néhányszor a máshoz szokott munkatársak, erre se telik már, arra se telik. Nem is könnyű megszokni, hogy most már nem csak otthon kell takarékoskodni, hanem a munkahelyen is. Világos terv — szépséghibával Nehéz év vár 1988-ban a bátmónos- tori téeszre. Akkor is, ha Ignácz János' úgy véli, meg kell birkózni a nehézségekkel, mert kétszáz emberről van szó. Elkészült az intézkedési terv: mit hogyan jövőre? Az már biztos, hogy kevesebb lesz a búza területe. Fel kell számolni a búzakukorica szemléletet, mondja az elnök. Belevágnak a sörárpa termesztésébe, kedvezőnek látszik a felvásárlási ár. Emiatt növelik a szója területét is. A szakértők szerint a megmaradt, károsodott szőlőt fel lehet újítani és eredményesen művelni, ehhez persze el kellene érni a hattonnás termésátlagot. A szántóföldet öntözni lehetne — a téesz területén folyik át a Ferenc- csatorna vize —, ha lenne öntözőberendezésre pénz. Ami nincs, de talán adódik megoldás nagyobb beruházások nélkül is. Ahhoz viszont, hogy ezentúl a tehenészetből kihordják a trágyát a szántóföldre, még kisebb beruházásra sincs szükség. A pénztelenség jövőre is kíséri a téeszt, hiszen már feléltek majd minden tartalékot. Fejlesztési lehetőség nincs, a folyó termelés finanszírozására csak kezessel nyújt hitelt a bank. Bérbe adtak ugyan 86 hektárnyi területet a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát leányvállalatának, de abból nemigen fognak meggazdagodni. A téesz eddig csak az alaptevékenységből élt, most már szívesen belefognának bármilyen jövedelmező ipari munkába. Sejlik valami lehetőség, de az elnök erről még nem szívesen beszél, nehogy elriassza a szerencsét. Részletes a terv, részletesen elemzi, mit hol csináltak rosszul, mit hogyan ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy a kecskeméti Domus Áruházban (Május 1. tér) jugoszláv szekrénysorok, hazai és import szőnyegek a karácsonyi ünnepekig folyamatosan érkeznek. Az áruház szolgaitatásai: díjazott házhozszállítás, lakberendezési tanácsadás 3183 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ kell (kellene) csinálni jövőre. Tiszta, világos terv, nem érződik rajta kapkodás, egyetlen szépséghibája van, hogy nem tavaly ilyenkor készült. Küzdelem a továbbélésért Nyitott kérdés, sikerül-e talpon maradnia a bátmonostori téesznek. Ha nem, megoldás lehetne — a felszámolás helyett —-, hogy valamelyik, közel- benlévő gazdaság átvegye, magába olvassza. Csakhogy a környező nagyobb mezőgazdasági üzemek, ha jól is gazdálkodnak, nem biztos, hogy elbírnák egy már tartósan veszteséges téesz súlyát. Ez ügyben a téesz elnöke folytatott közvéleménykutatást, sovány sikerrel. Kissé nyersen kifejezve a lényeget: Bátmonostor senkinek sem kell. Marad tehát a félig-meddig magányos küzdelem a továbbélésért. Azt talán még senki nem tudja pontosan megmondani, hogy zordabb gazdasági környezetben, nehezebb és szelektá- lóbb feltételek között mennyi idő alatt derül ki, megéri-é a küzdelem? Magyar Ágnes Szolgáltató nyugdíjas — Hallottam, hogy van itt egy cipész! Mint aki üdítő forráshoz ér, olyan jóleső megköny- nyebbüléssel hagyja egy asz- szony családja zsáknyi javításra szoruló cipőjét a 77 éves Horváth Sándor kecskeméti, Izsáki úti műhelyében. Akad a zsákban mindenféle lábbeli. Az egyiknek leszakadt a pántja. Á másiknak a sarkán fölrepedezett a vékony, szürke műbőr. A harmadikból, egy női csizmából kiszakadt a cipzár. A negyedik tűre és cérnára vár, az ötödiknek a talpa gyenge, nem állja a szöget. — Ez hagyján! Csak látná bent, a kamrában, ott mennyi a hibás cipő! Már-már kiszorulok innét, hiszen ahová csak nyúlok, mindenütt javítani valót találok. Horváth Sándor nem túloz. Rendőrfalu, Petőfi-, Műkert-, Hunyadi-, Széche- nyiváros, Ceglédi út — alig van Kecskemétnek olyan része, ahonnét ne jönnének hozzá szolgáltatásért. Az úton-útfélen felbontott járdák hézagai, a töredező útburkolatok, no meg a lépcsők szinte nyúzzák az amúgy sem túl ellenálló lábbeliket. Egy-egy új női cipőnek kéthetes használat után elkopik a sarka. Most is itt egy szürke sarkú; a bőr kör rös-körül felfeslett rajta. így aztán érthető, hogy keveset pihen a cipészkés, az ár, a -reszelő, a szöghúzó, a csirizkenő, a festek meg a kefe —jó párszor bele kell nyúlni az aprószöges dobozokba is —, míg havonta 50—60 pár, újra hordható cipőre a mester azt nem mondhatja: „Kész" Evei számát tekintve Horváth Sándor nem ifjú ember. Ám az egykori futballista, hosszútávfutó. — reggelenként ma is fél órát tornázik, és lelkes kocogó — jóvaí nyugdíjazása után is serény, munkaképes ember. Azonkívül, hogy minden hétfőn elmegy a városba, vagy elutazik Kiskunfélegyházára, Budapestre a szakmája folytatásához nélkülözhetetlen anyagokért, napjait javaSZAKKÖNYVTÁR Wmm Á* • l£ SÍ® Se**"* Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága kiadványainak száma a napokban újabb kötettel gyarapodott. Címe: A mezőgazdaság és élelmiszeripar helye és szerepe Bács-Kiskun megyében. Az MSZMP KB idén júliusban meghirdette a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját, amely új szemléletet és gyors cselekvést követel a vállalatoktól, az aííami és szövetkezeti gazdaságoktól. „A termelés ipari hátteréről, a közgazdasági környezetről gyakorta olvasunk, hallunk, pedig a termelés szellemi hátterének kibővítésében, erősítésében találhatjuk a leggyorsabban hasznosítható tartalékainkat” — fogalmaz Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, a kiadvány bevezetőjének szerzője. A jövőben a megváltozó közgazdasági környezetben a termelési szerkezet átalakításához természetesen új technológiákat kell bevezetni, de szükség van a régi, bevált módszerek korszerűsítésére is. Csak így leszünk képesek a termelőerőket a kor követelményeinek megfelelően átalakítani. Már most és a közeljövőben is elemzik a pártszervezetek a munkahelyek helyzetét és lehetőségeit. A politikai és a gazdasági vezetőknek is hasznos segédeszköze lehet ez a kiadvány. Szerzői — pártbizottsági és tanácsi vezetők — 11 fejezetben elemzik, boncolgatják azt a sok-sok tapasztalatot, ami megyénkben halmozódott fel, és remélhetően segítséget tud nyújtani a tennivalók helyes felismeréséhez és végrehajtásához. .A kötet első részében foglalkoznak a megye agrárpolitikájával és agrártörténetének sajátosságaival, valamint a mezőgazdaság itteni ágazati, vállalati szerkezetével és azagrárgaz- daság helyével az ország társadalmi-gazdasági életében. A következő nagyobb rész tárgyalja a különböző termelőszektorok — az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, valamint a kistermelés — helyzetét, fejlődési tendenciáit és további feladataikat. Tanulságos olvasmány a nagyüzemek együttműködési formáit taglaló fejezet. Ezek új terepet, mozgásformát nyújtottak a termelőerők fejlődéséhez, olyanokat, amelyek sok esetben az alapító szervezetek számára a hatékonyabb munkavégzést tették lehetővé. Az agrárgazdaság egyik tartópillére az élelmiszeripar. A megye mezőgazdaságának termelése hosszú ideig nagyobb fejlődési dinamikát mutatott, mint a feldolgozásé. Mára közelebb került a két ágazat egymáshoz. Olvashatunk azokról a feszültségforrásokról, amelyek a megye élelmiszeriparában kialakultak, de arról is, hogy egyes iparágakra milyen további feladatok hárulnak. Cz. P. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A: asztalka gazdája rögtönzött bemutatót tartott. —Figyelem! Az asztalka most teljesen üres! A kezembe veszem ezt a talizmánt, és elmondom a varázsigét! Terülj, terülj, asztalkám! A csodálat és az értetlenség hangja tört elő a nézők soraiból. Csak úgy roskadt az asztal a finomabbnál finomabb falatoktól! Volt azon kolbász, sonka, szalámi, és mindenkinek csurgóit a nyála. — Ehető? - kérdezte valaki gyanakodva. — Tessék, ide lehet jönni, és meg lehet kóstolni! Nem kellett kétszer mondani! Megrohantuk az asztalt, kishija, hogy fel nem borulj Mindenki felkapott valamit, ami a keze ügyébe esett, és élvezettel belevájtuk u fogunkat az omlós húsba. Derekasan csámcsogtunk, nyeldekeltünk és böfögtünk. — A háború előtt ettem utoljára ilyen finom kolbászt! - sóhajtotta egy nyugdíjas, és újból vett magának. Egy szempillantás alatt tisztára pucoltuk az asztalt. — Bárki meg tudja csinálni ezt a mutatványt? - érdeklődtem.- Természetesen! - bólogatott az asztalka gazdája. - Mindenki, akinek odaadom a talizmánt, és elmondja a. varázsigét. Elsőként ez a telhetetlen nyugdíjas tett próbát. Fogta a talizmánt, megszorította, és reszkető hangon elmondta a varázsigét. ki hitte volna? Egy szemvillanás alatt tele lett az asztal mindenféle égi-földi jóval! Középen pedig egy jókora lazac díszelgett ezüsttálcán. — Én is! Én is! - kiabáltuk teli torokból. Sorban megkaptuk a talizmánt, elmormoltuk a varázsigét, és nem maradt el az eredmény.. Csak egyvalaki, ott, a leghátsó sorban nem tett kísérletet. Olyan ismerős az arca, azt hiszem, már láttam valahol, de most képtelen vagyok rájönni, hol. Véget ért a kóstoló. — Miért akarja eladni? - kérdeztem értetlenül. — Nyugodtan fogom leélni a hátralévő éveimet, a családommal. Ott pedig olyan bőséges az ellátás, hogy nem lesz rá szükségem. Amikor közölte az árát, a csalódottság moraja zúgott végig a termen. Igaz, ami igaz, minden részt a műhelyében tölti. Épp hogy csak kivilágosodik az Izsáki úton, ő már a kaptafánál ül és dolgozik. Nem egyszer arra is sajnálja az időt, hogy bemenjen a házba reggelizni. Ilyenkor a felesége hoz neki a konyhából tálcán ennivalót. S bár már nem a Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet dolgozója — mint azelőtt —, a munkaidőn, azaz a nyitva- tartáson mit sem változtatott. Tizennyolc órakor oltja le a villanyt műhelyében.-Vasárnap pedig zárt ajtó mellett dolgozik tovább, hogy — mint mondja: — Eleget tudjon tenni a megrendelők kérésének! Megőrzött egészségével és csaknem fiatalos munkakedvével Horváth Sándor szeretne a jövőben is a szolgáltatók közt maradni. Valamiért azonban szorongva várja 1988-at. 'jí-5 Miért? — Azután, hogy a Bács- Kiskun Megyei Illetékhivatal mint nyugdíjas szolgáltatót két éve nem kötelez pénztárkönyv-vezetésre, az idén arról értesítettek: 1988. január 1-től nyissak elszámolási számlát. Nézze, én nem vagyok kőműves vagy villanyszerelő, akik elvállalják egy ház felépítését és teljes belső villamosítását. Kis tételben vásárolom az anyagokat és kis tételben is használom föl azokat. Veszek 10 dekagramm szöget... egy kilogramm ragasztót... cipzárat... fonalat... és minden kiadásomat meg bevételemet igazoljam számlával, vezessek könyvelést egy pánt felvarrásáról? Van nekem erre? időm, amikor zsákszámra hozzák a javítanivalót, s épp elég fáradságos nekem az anyagbeszerzés? Az olyan kis szolgáltatókat, mint amilyen én is vagyok, és hozzám hasonlóan egy-egy idős kovácsot, szíjgyártót vagy bognárt megkímélhetnék az efféle fölösleges adminisztrálástól! Megkérdeztük Kolozsi R. Gyulát, a Kecskeméti Városi Tanács ipari osztályának vezetőjét: tud-e Horváth Sándor és a többi — valójában alapellátó szolgáltatást nyújtó — idősebb szakember aggályairól a számlavezetéssel kapcsolatban? Azt válaszolta, igen. Megnyugtatott bennünket és így közvetve a problémájára választ váró Horváth Sándor cipészt. Megtalálják számára is azt az egyszerűbb megoldást, amely nem béklyózza, inkább szabaddá teszi kezét továbbra is alapvető szolgáltató szakmája gyakorlásá- h°z. Kohl Antal pénzt megért volna! Micsoda pech, hogy senkinek sincs ennyi pénze! És ekkor váratlanul felpattant a leghátsó sorban ülő férfi, aki annyira fölkeltette az érdeklődésemet, és így szólt: Én megveszem. Előtte azonban szeretném kipróbálni. Odalépett az asztalhoz, átvette a talizmánt, és elmondta a varázsigét. És csodák csodája! Nem termett az asztalon még két szem töpörtyű sem! — Tegye át a talizmánt a másik kezébe! - javasolta az asztalka gazdája. Lélegzetünket visszafojtva várakoztunk. És most sem történt semmi, az égvilágon semmi! nem értem - kezdett nyugtalankodni az asztalka gazdája. - Még sohasem fordult elő ilyesmi, Idáig még mindenkinek könnyűszerrel sikerült. A pórul járt vásárló lemondóan legyintett. Visszaült a helyére, és még alaposabban szemügyre vettem. Hirtelen a homlokomra csaptam! Hát persze! O az a neves közgazdász, aki hosszú évek óta azon fáradozik, hogy talpra állítsa a népgazdaságot! Feliks Derecki (Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán) A takarékosság iskolája Kiskunhalason, a Bemáth Lajos Általános Iskola diákotthonában az idei esztendő elején jött létre a takarékszövetkezeti csoport, mely célul tűzte ki a tanulók takarékosságra nevelései. E törekvés megvalósulása a jelenlegi tanévben kétségessé vált. Miért? A nemrég kézhez vett működési szabályzat alapján a betéteket évente kell kivenniük tulajdonosaiknak, akik ezáltal csak minimális kamatot kapnak, ami semmire nem ösztönöz: A gyerekek kedvetlenek és a csoport feloszlatásának gondolatával foglalkoznak ... Ezeket Schwob János igazgató közölte velünk a szerkesztőségünkbe szeptember végén érkezett levelében. A közérdekű ügyben felkérésünkre ellenőrzést végzett- a Fogyasztási Szövetkezetek Bács-Kiskun Megyei Szövetségének takarékszövetkezeti titkársága. A tapasztaltakról Sallai István titkárságvezetővel beszélgettünk: — Mi idézte elő a válsághelyzetet? — Halas a Soltvadkerti Takarékszövetkezet tevékenységi körzetéhez tartozik, s e szövetkezet igazgatósága kezdeményezte az iskolatakarékosságot. Az elképzelés szerint jól jártak volna a diákok, meg az üzletet szervezők is. Csakhogy a működés szabályzata — ennek kidolgozásakor sem tanácsunkat, sem véleményünket nem kérték ki a vadkertiek — kissé szövetkezétcentrúcusra sikerült, vagyis a tagsági érdek háttérbe szorult. Nehezítette a dolgot, hogy hónapokon át hiányzott az egyértelmű ügyviteli rend is. Például a legutóbbi tanév végén emiatt nem tudta értékelni munkájának eredményeit az iskolai csoport, mely az idén szeptemberben már nem látta értelmét a takarékoskodásnak. Erről titkárságunkat is értesítette a diákotthon igazgatója. ■Ezután mi történt? — A takarékszövetkezet és az iskola képviselőivel közösen leszűrtük a tanulságot, majd kidolgoztuk az új szabályzatot, s az ügykezelési rendet. A szabályzat részletesen taglalja az iskolaszövetkezeti tagok kötelességeit, jogait, útmutatást ad a gazdálkodásra, illetve a bevételek felhasználására. Ugyanilyen feltételek közepette a megye öt iskolájában működik már. hasonló csoport. A szóban forgó halasi kollégium tanulóiból álló közgyűlés november 18-án elfogadta a tevékenység jogilag szabályozott új rendjét, megválasztotta az intéző és ellenőrző bizottságot, valamint a pénztárost és a könyvelőt. Ahogy mondani szokták, ez a szervezet már a sínen van. Való igaz, a legelső megalakulásakor is minden rendjén lett volna, ha a szervezők alaposabb, körültekintőbb munkát végeznek, s a titkárságunkat is beavatják a dolgaikba. — Befejezésül ismertesse röviden, milyen előnyökkel jár a takarékossági csoporthoz tartozni? • | — A diákok a betétük után évi 2 százalék kamattérítésben részesülnek, amelyhez a takarékszövetkezet — támogatási alapjának terhére' további 2 százalék kiegészítést ad, a kulturális és sportprogramokhoz pedig külön támogatással járul hozzá. * _ ’ . ',"'v Velkei Árpád A szerkesztő megjegyzése: Vajon a kettő plusz kettő százalékom kamattérítés — amely csábítónak korántsem mondható — hány gyereket késztet takarékoskodásra?!..
