Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

Ez már történelem Kecskemét, 1957 decemberében A mezőgazdaság helyzetéről és az ágazat legfontosabb, fel­adatairól tárgyalt a megyei ta­nács. A beszámoló néhány megállapítása: az egy holdra ju­tó 16,1 kilogramm műtrágya­felhasználás nagyon kevés. A jövő évben már lehetőség adódik arra, hogy áz egy holdra eső műtrágyafelhasználás meg­haladja a 25 kilogrammot; a ki­öregedett és tőkehiányos szőlők pótlása mellett a következő év­ben, a homokterületek fokozot­tabb hasznosítása érdekében, legalább 3000 katasztrális hol­don terveznek új szőlőtelepi- tést; a termelőszövetkezetek szarvasmarha-állományát 1200-zal növelik. .Azt akarják, hogy a tehenek száma elérje a 4700 darabot. A sertésállo­mányt 30 000 darabbal szüksé­ges növelni. Minden lehetőség megvan ahhoz, hogy a megyé­ben 1958-ban 60 000 mázsa vá­gómarhát és 320 000 darab hí­zott sertést állítsanak elő, az egy tehénre eső tejhozám pedig 2000 literre emelkedjék.' A kecskeméti tanácsülés dön­tött az 1958. évi költségvetésről. A napirend előadója Fehér Sándor pénzügyi osztályvezető volt. Az előirányzott bevételek 3 millió forint növekedést mu­tatnak az 1957-es évvel szem­ben. A kiadások előrelátható­lag több mint 300 ezer forinttal meghaladják a bevételeket. Több mint 2 millió forintot for­dítanak az általános iskolákra, fél millió forinttal növekedik az óvodák és napközi otthonok el­látása, és 2 millió 660 ezer fo­rintot fordítanak a tanácsi utak és a közvilágítás fenntartására, javítására. A Kecskeméti Cipőgyár ter­melési tanácskozásán hangzott el: a gyárban nincs béralaptúl­lépés, anyagtöbblet-felhaszná- lás, minőségi lemaradás, ezért valószínű, hogy nyereségrésze­sedésként egyheti munkabért kapnak a dolgozók. Ha ehhez számítjuk a természetbeni jut­tatást, amely szerint egy dolgo­zó 1000 forintos utalványt kap 250 forintért, akkor megállapít­hatjuk, hogy a kettő együtt eléri a 13. havi fizetés összegét. Bács-Kiskun országgyűlési képviselői december 12-én Sztankovics Mátyás elnökleté­vel ülést tartottak. Mint a Pető­fi Népe hírül adja, „nagy vita alakult ki a termelőszövetkeze­tek fejlesztéséről. Mészöly Gyula Kossuth-díjas kutató, országgyűlési képviselő kifejtet­te, hogy nagyobb gondot kell fordítani a tsz-vezetők és fagok szakmai képzésére és a nagyü­zemi gazdaság fejlesztésére, gé­pesítésére. Megyénk legjobb mezőgazdasági szakembereit mozgósítani kell, hogy a tél fo­lyamán nagy lépéssel haladjunk előre ezen a téren.” Kodály Zoltán 75 éves. De­cember 16-án bensőséges ün­nepség keretében köszöntötte Kecskemét nagy szülöttjét, Ko­dály Zoltánt. A Katona József Színház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség hosszasan ünnepelte a jobb földszinti pá­holyban megjelent zenemű­vészt, aki a tapsvihar közben felállva üdvözölte az őt ünneplő közönséget. Tóth László, a Ha­zafias Népfront kecskeméti bi­zottságának elnöke mondott meleghangú üdvözlő beszédet. A díszünnepségen Kodály is be­szédet mondott: „Már születé- senfután elég hamar elkerültem innen és sok esztendő alatt elég kevés érintkezésem volt a város­sal, azért mégis mindig kecske­métinek éreztem magam és írás­ban is párezerszer bevallottam. A hosszú élet alatt kitöltött sok rubrikába, jelentkezési lapba és effélébe néhány ezerszer beír­tam arra a kérdésre, hogy hol születtem: Kecskemét.” Megyei béketanácskozás Kecskeméten. Magyar Ilonka Kossuth-díjas pedagógus, bé­kebizottsági tag megnyitó sza­vai után Vadász Ferenc, a Népfront Országos Béke Bi­zottságának tagja mondott be­szédet. A beszéd után felszólalt: Pál István, Szűcs Pálné, Kato­na László, Pólyák Mihály béke­küldöttek és Farkas József, a megyei békebizottság titkára. A megyei tanács elfogadta az 1958. évi költségvetést. Tatár Lajos osztályvezető három kér­déssel foglalkozott: az államo­sított lakóházak felújításával, a villamosítással és az ivóvízellá­tással, Borbély Lajos, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetője a jövő évi adóbevételi terv telje­sítésére ösztönzött, Vörös Vil­mos a hitelek felhasználásáról szólt. Havasi László a Bugaci csárda eredeti formában való felépítését sürgette. Békesség a jóakaratú embe­reknek! címmel írt tárcát Tökö- lyi István prépost-plébános a Petőfi Népe karácsonyi számá­ban. „A világ másik fele, élén a Szovjetunióval, elsősorban á Kelet demokratikus országait foglalja magába, de emellett mé­lyen belenyúlik Nyugat minden fajta társadalmi rétegébe,' arra törekszik, hogy kiküszöbölje a világból a háborús tűzfészkeket, megszüntesse a társadalmi fe­szültségek okait; jogosan nevezi magát béketábornak. Ez a tábor küzd a világ békéjéért, benne minden ember megelégedéséért, boldog életéért. W. D. FEKETE SAROK X. Y. állampolgár (pontos név és cím a szer­kesztőségben) majdnem egymillió forintért olyan lakást vásárolt (a mai viszonyok között olcsón!), melynek nagyszobai radiátorának áteresztő sze­lepe nem működik. Kellemetlen helyzet. X. Y. állampolgár persze érti a dolgát. Ő az OTP- től vette a lakást: megy tehát a takarékpénztár­hoz. — Rossz a radiátorom! —jelenti be, s a bejelen­tést a lakosság bankjának alkalmazottja annak rendje s módja szerint föl- és meg- és beírja. Az iktatott ügyirat a beruházó vállalathoz kerül, mi­velhogy az OTP vele van kapcsolatban. A beruhá­zó vállalat embere aztán átír az építőknek: itt meg itt, ez és ez a baj. Az építők a .maguk részéröl a vállukat vonogat- ják. — Mi azt építjük be, amit kapunk, a radiátort nem mi gyártjuk. Így aztán X. Y. állampolgár lakásában — havi ezer, forintos fűtési díjért — továbbra is morc az idő. Megnyugtató viszont, hogy végül is mindenki megtette a maga dolgát: az OTP fölvette a pa­naszt és továbbította a beruházónak, aki a maga részéről ismét csak jelzéssel élt, s persze az épí­tők is vétlenek. Az áteresztö-csapszelepet pedig majd széteszi a rozsda, nem igaz? —if. Tanácsülésen tárgyalták 1987-ben 1987-ben a Kecskeméti Városi Tanács testületé igen aktív munkát végzett. Hűen tükrözik ezt a számok is. A tanácstörvényben kötelezően előírt négy helyett az idén a város tanácsa hét alkalommal tartott ülést. Az ülések számának növekedése összhangban van azzal a politikai szándékkal, hogy városunk életében erősöd­jön a tanácstestület irányító és feladatmeghatározó szerépe. Célunk az, hogy a város egész lakosságát, il­letve az állampolgárok többségét érintő kérdéseket ta­nácsülésen vitassák meg és ott határozzák meg azokat a célokat, feladatokat, amelyek a fejlődés irányait kije­lölik. Február 26-ai ülésén döntött a testület az éves pénzügyi tervről, azaz a bevételek es a kiadások ter­vezett alakulásáról, az intézmé­nyek működtetésére és a fejlesztés­re szánt pénzeszközök nagyságá­ról. A május 22-ei ülésén a tanacs megtárgyalta és elfogadta az előző évi pénzügyi terv végrehajtásáról szóló beszámolót. A tanács állást foglalt és felada­tokat határozott meg olyan fontos kérdésekben is, mint az alsó- és a középfokú oktatás, az egészség- ügyi és szociális ellátottság és a varos népesedési helyzete. A testü­let ­7- élve a tanácstörvényben biz­tosított intézmény alapító jogköré­vel — megalapította a széchenyi- városi 16 tantermes gimnáziumot és a családsegítő központokat, a korábbi' piackezélőséget piac- és vásárigazgatósággá szervezte át. A tanácstagok beszámolót hallgat­tak meg a végrehajtó bizottság Í985—86. évi munkájáról, a me­gyei tanácstagi csoport, valamint termelési és ellátásügyi bizottság tevékenységéről. A Városszépító Egyesület elnöke tájékoztatta a testület tagjait az egyesület mun­kájáról és ismertette az elkövetke­ző időszakra vonatkozó terveket. A testület ez évben is élénk ren­deletalkotó tevékenységet folyta­tott. A házadóról szóló rendelet megalkotása mellett módosította az előző években alkotott négy ta­nácsrendelet egyes szabályait. A többi között módosult a lakás­ügyi jogszabályok végrehajtásáról szóló 6/1985. (X. 17.) tr. sz. rende­letnek a lakásépítés, -vásárlás ta­nácsi végrehajtását szabályozó ré­sze. A módosítás lényege az, hogy a tanácsrendeletben meghatáro­zott feltételeknek megfelelő csalá­dok a korábbinál magasabb össze­gű támogatást kaphatnak lakás­építéshez vagy -vásárláshoz. A tanács megváltoztatta a szer­vezeti és működési szabályzatnak a szakigazgatási szervezet felépíté­sét meghatározó előírásait. Az új szabályok szerint a városi tanács vb szakigazgatási szervezete 8 osz­tályból áll — szemben a korábbi 13-mal. A testület több alkalommal döntött hatáskörébe tartozó sze­mélyi kérdésekben is. Tanácstagi lemondások elfogadása, megyei tanácstag megválasztása mellett a tanács dr. Mező Mihály nyugállo­mányba vonulása után dr. Ador­ján Mihályt választotta a tanácsel­nöki tisztségre. A megüresedett vb- titkáii posztra dr. Nagy Károlyt nevezte ki. A decemberi ülésen döntött a testület a szervezeti kor­szerűsítés során létrehozott osztá­lyok vezetőinek kinevezéséről. A tanács tagjai gyakran éltek interpellációs jogukkal. Az inter­pellációk témáit áttekintve kitű­nik, hogy a város életének szinte valamennyi területét érintették a tanácstagok. Leggyakrabban olyan problémákra hívták fel a fi­gyelmet, amelyekkel minden ál­lampolgár naponta találkozik. Több interpelláció foglalkozott a közvilágítás és a tömegközlekedés kérdéseivel. A tanácstagok sürget­ték a közműépítések utáni úthely- reállitások meggyorsítását és a végrehajtás következetes ellenőr­zését. Interpelláció témája volt a köztemető rendje, a kábeltévé, az árpádvárosi garázsépítés és a ke­reskedelmi ellátás is. A testület korszerűsítette a ta­nácstagi alap felhasználásának szabályait. A tanácstagok a lakos­sági pénzeszközökből történő köz­műépítésekhez a tanácstagi alap­ból pályázat útján igényelhetnek támogatást. Az állampolgárok kö­rében népszerű ez a lehetőség, ezért a tanács úgy döntött, hogy az év végén kibocsátott 49 millió fo­rint értékű kötvényből befolyó pénz kizárólag a lakossági közmű­társulások támogatására használ­ható fel. A tanács decemberi ülé­sén meghatározta a jövő évi mun­katervét. A testület 1988-ban egyéb napirendek mellett jelentést hallgat meg a közrend, közbizton­ság és bűnmegelőzés helyzetéről, tájékoztatást kap a város és a vá­roskörnyéki községi tanácsok együttműködéséről. Dr. Erdei Attila a városi tanács osztályvezetője SZÉK- ÉS KÁRPITOSIPARI VÁLLALAT KECSKEMÉTI GYÁRA Csúcsévet zárnak' Rekordévet zár az idén a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Kecske­méti Gyára. A tervezett 394 millió forintos termelési értéket várha­tóan harmincmillióval teljesítik túl és 56 millió forintos nyereséget könyvelhetnek majd el. Az eredményesség következtében a bérfej­lesztésük is kedvezőbben alakult a vártnál: 7,6 százalékkal nőtt dolgozóik keresete. Könnyű nekik — mondhatja bárki, — hiszen az őszi nagy vásárlási láz során valamennyi hazai bútorgyár köny- nyedén eladhatta termékeit. Kiss Imre igazgató azonban elsősor­ban nem ebben látja a kiugró teljesít­mény okát: — A külpiacokon nem volt felvá­sárlási láz, és mi ott is növeltük eladá­sainkat. Én alapvetően kollektívánk jó munkájának és kitűnő hozzáállásának tulajdonítom ezt a jó eredményt.- Nálunk mindössze 11 százalékos kiesés keletkezett a leghidegebb téli na­pokon — idézi fel a történteket Kiss Imre. — Majdnem mindenki megjelent a munkahelyén. Emlékszem, hogy ami­kor végigjártam a műhelyeket, az em­berek több helyen megállítottak és azt kérdezték: „Igazgató elvtárs, ugye mi nem állunk le?” Nem kellett nagy jóste­hetségnek lennem, hogy már akkor lás­sam: ilyen tenniakarással szép ered­ményre számíthatunk. A feltételezés tehát beigazolódott. A kecskeméti üzem dolgozói csúcstelje­sítménnyel rukkoltak ki. Nemcsak a szériatermelésben remekeltek, hanem például határidőre és jó minőségben elkészítették a Katona József Színház kárpitosmunkáit is. (A falikárpitos fel­adatokat is elvégezték, bár ez egyálta­lán nem tartozik a gyár profiljába.) Ugyancsak speciális munka volt a Sza­badidőparkban felépült Tó Szálló be­rendezési tárgyainak elkészítése.- Eladási gondunk egyébként nem szokott lenni — szögezi le Kiss Imre. — Amikor 1985 végén számtalan bú­torgyár pangó piaci keresletre panasz­kodott, nekünk akkor is üres maradt a raktárunk. Valamennyi bútorunk ve­vőre talált. Az idei felvásárlási láz pe­dig nemhogy segítette a munkát, ha­nem némileg még gátolta is. Az időn­kénti erőszakos kereslet már hátráltat­ta a termelés szervezését. (Sok vevőnk követelőzött, fenyegetőzött, hogy so­ron kívül készítsük el bútorát — akár egyedi megrendelés alapján is.) Az 1987-es évet tehát eredményesen zárják, de mi várható jövőre?- 1988 jóval nehezebb lesz az idei esztendőnél —■ válaszol Kiss Imre —, arra ugyanis józanul számítani lehet, hogy csökkenni fog a kereslet. Az idei nagy vásárlás nem a bútorok iránt föl­merülő többletigényt tükrözte, hanem voltaképpen mindenki igyekezett előre beszerezni a jövőbeni szükségleteit. A kecskeméti gyár nem nézi tétlenül a kereslet várható lanyhulását. Növeli választékát, s így próbál a vevői igé­nyeknek még jobban megfelelni. A jö­vő esztendő második negyedében meg­kezdik gyártani a „Lizetta” fantáziane­vű heverőket. A hagyományos búto­raik közül jó néhányat — elsősorban a franciaágyakat — olyan díszítéssel lát­ják el, amelyet később a tulajdonosa kis költséggel megváltoztathat. Emellett, számolva a fizetőképes ke­reslet csökkenésével, már most felké­szülnek — az elsősorban az általuk ko­rábban gyártott — bútorok felújításá­ra., — A jövő évre, 405 millió forintos termelési érték elérését irányozzuk elő — mondja az igazgató, majd -hozzáte­szi: Ám reálisan számolnunk kell azzal is, hogy a szabályozóváltozások követ­keztében csaknem 80 százalékkal csök­ken a nyereségünk. A gazdasági kör­nyezet tehát cseppet sem fog elkényez­tetni bennünket, de mi bízunk a jövő­ben. Bizonyítja ezt az is, hogy komoly, 100 millió forintos beruházásba kezd­tünk. Az üzemben jelenleg ebből még nem sok látszik. Pár helyen bontási törme­lék utal rá: valami formálódik a szűk udvaron. A régi, düledező raktár, a protomühely és a mintaterem tűnik el, hogy átadja a helyét az épülő,'korszerű kárpitosműhelynek és az új bemutató- teremnek. — A termelőberendezéseink már el­avultak — magyarázza Kiss Imre —, kapacitásaink megóvása is szükségessé tette tehát a beruházást. Ha pedig már nekikezdtünk, akkor úgy végezzük el ezt a feladatot, hogy szélesedjen a tech­nológiai repertoárunk. Azzal, hogy a kárpitosok új helyre költöznek, bővül az asztalosok termelő területe is. Javul­nak az anyagmozgatás és a munka fel­tételei. Korszerűsítjük a felületkezelést, a székgyártást, és ugyancsak a beruhá­zás részeként megkezdhetjük a részle­ges lapmegmunkálást is. Most tehát megkezdték a bontást, ami az amúgy is szűk üzemi területen még nehezebb helyzetet teremt. De a dolgozók úgy vélik, hogy megéri a ké­nyelmetlenség, mert 1989-re egy alapo­sán megújult, lényegesen modernebb gyárban folytathatják a munkát. — Programban és 'vállalkozási kedvben tehát nálunk nincs hiány — szögezi le Kiss Imre —, de szólnom kell a legnagyobb gondunkról, az anyagel­látásról is. Most hiába tervezünk, szer­vezünk, ha nem kapjuk meg munkánk­hoz a szükséges alapanyagokat. Sajnos még most, december végén is azt kell mondanom, hogy a jövő évi szerződé­seink a szállítóinkkal igencsak bizony­talanok. Már korábban is tapasztal­tuk, hogy a szerződéses fegyelmet a legtöbb alapanyaggyártó nem veszi ko­molyan. Félő, hogy a jövőben a helyzet csak romlani fog. Sajnos, ma Magyar- országon nincs különösebb következ­ménye annak, ha valaki semmibe veszi vállalt kötelezettségeit. Ismerős szavak ezek, sok vállalati vezetőtől hallani hasonlókat. Ám most mi ebben az esetben ne elégedjünk meg az általánosságokkal! Nézzük, miből mutatkozik hiány a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Kecske­méti Gyárában. A faanyagellátásra rendszeresen és jogosan panaszkodhatnak, hiszen gyakran keveset és a szükségesnél rosz- szabb minőségűt kapnak belőle. A po- liuretán habból (ami a modem kárpito­zott bútorok fontos anyaga) a közel­múltbeli jelentős áremelést követően sincs elegendő. A hullámrugóra meg­kötötték a gyártókkal a" szerződést, de azok már jelezték, hogy ők is csak ak­kor tudnak szállítani, ha megkapják a szükséges acélhuzalt. Ez a felsorolás korántsem teljes, csupán némi betekin­tést nyújt a hosszú hiánylistába. Az igazgató bizakodva tekint a jövő­be, pedig nyomott piaci viszonyokra és (a beruházás miatt) átmenetileg nehe­zedő termelési körülményekre számít­hatnak. Ám ha az anyagellátás nem emel újabb gátakat a termelés útjába, képesnek tartja a kollektívát arraThogy valóra váltsák terveiket." Gaál Béla LAPSZÉL ÚJ ÜZLETEK Januárban költözik új helyére, a Móricz Zsigmond utcába á Bácska Kereskedelmi. Vállalat rövidáru­boltja. Ezután folyamatosan nyit­ják meg a Tavasa Fesztivál tiszte­letére — március 17-éig — a Lestár tér 1. számú, úgynevezett régi pos­taház épületében az új boltokat: a visszaköltöző fodrászüzlet mellett, a sarkon a BAJATEX mintabolt­ját, majd a Zsolnay Porcelángyár üzletét, egy virág- és egy népművé-, szeti tárgyakat kínáló boltot. Ek­korra szeretnék megnyitni a Do- mus Áruháznál levő négy pavilont is, az Idegenforgalmi Hivatal in­formációs irodáját, valamint az ajándékot, fagylaltot, büféárut kí­náló üzletet. CSOBOGÓ A KÁVÉHÁZBAN Az esztendő utolsó napjaiban állítják össze a januárban nyíló új kecskeméti nevezetesség, a Liberté Kávéház türkizarany színekben pompázó kerámiakútját. A Probstner János által tervezett és Korompay Péterrel közösen ki­vitelezett díszkút a főbejárattól mintegy öt méterre kap helyet, hogy a Tóth Józsefné tervezte víz­forgató berendezés segítségével szünet nélkül csobogjon, esztétikai élményt kínálva a vendégeknek. SIKER A MOZIKBAN Az esztendő utolsó napjaiban a Bács- Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalatnál készített statisztika szerint a kecskeméti közönségnek a legjobban a Városi mozi­ban egy héten keresztül vetített Krokodil Dundee című ausztrál film tetszett: csaknem 30 ezren tekintették meg: szinte minden előadást pótszékezni kellett. Ezt a filmet a népszerűségi listán A nidzsa színre lép című amerikai film követi: 11 nap alatt mintegy 25 ezren nézték meg. Az esztendő utolsó napjaiban bemutatott belga rajzfilm, a Hupikék törpikék a har­madik „helyezett", ezt mintegy húszezer néző látta, főként kisgyermekek. MESTERSÉGEK DICSÉRETE Három évvel ezelőtt született az ötlet az SZMT művelődési házá­ban: mutassák be a Kecskeméten és környékén élő kismesterségek művelőit, munkáikat. Az ötletet si­került megvalósítani: azóta min­den évben négy iparos mutatkozik be. Az idén Vass József szűcs, Himpelmann Péter festettbútorké- szítő, Tóth Abonyi Balázs szíj­gyártó munkáiban gyönyörköd­hettek a látogatók, és nagy sikere volt az aratódíszekét bemutató tárlatnak is. A kiállítások híre im­már túljutott a megye határain, ezért .a népművelők szeretnék to­vább folytatni a kiállítások meg­rendezését 1988-ban az első be­mutatkozó Tarapcsik Sándor kecskeméti könyvkötőmester lesz. LOVAS BEMUTATÓ Az idegenforgalmi hivatal mun­katársai javában dolgoznak az 1988-as programokon. Előjegyzé­seik már októberre is vannak, ek­kor egy Hamburgból érkező cso­portot várnak Kecskemétre és Ba­jára. Az 1988-as év első napján német vendégeket fogadnak lovas- ’•bemutatóra, 2-án pedig olaszok ér­keznek a Magony-tanya egyre kedveltebb „műsorára”, a disznó­ölésre. A hajnalban kezdődő prog­ram bármelyik fázisába bekapcso­lódhatnak; a tapasztalatok szerint legtöbben a húsfeldolgozásban és a töltöttkáposzta-készítésben vesz­nek részt szívesen. A külföldiek körében hódít a tanyai üdülés: az esztendő elején nyolc csoport érke­zik a Magony-tanyára. ALMA ÉS VÖRÖSHAGYMA Ezekben a napokban is folya­matosan indulnak a hütőkamio- nok a Hungarofruct kecskeméti kirendeltségéről almaszállítmá­nyaikkal külföldre. Ma három ka­mion jonatán alma finn, két kami­on pedig svédországi megrendelők asztalára kerül, formatervezett kartondobozokban, három, illetve tizennyolc kilogrammos tételek­ben. 1988 jaguárjában folytatják az almaszállítást, amelyet az NSZK-ba, Hollandiába, Svédor­szágba és Franciaországba expor­tált vöröshagyma-szállítmányok egészítenek ki. Szerkeszti: Ballai József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom