Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3. • PETŐFI NÉPE • 3 *.. FELELŐSSÉGE OLYAN, MINT AZ ŐRT ÁLLÓ KATONÁÉ.. Képviselő kötényben, fakanállal Legutóbbi találkozásunk kísértetiesen hasonlított megismerkedésünkre. Ugyanis amikor nyolc évvel ez­előtt bemutattak Tóth István országgyűlési képviselő­nek, aki akkor még főmérnök volt — a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulatnál, ugyanígy fehér kötényt viselt, s hogy kezet foghasson, bal kezébe he­lyezte a főzőkanalat. Ez az egyedüli kedvtelése, s ami­kor nem szólítják el az országos, a vállalati gondok, teendők, ízesebbnél ízesebb ételekkel lepi meg feleségét, fiát, vendégeit. — Büszke vagyok rá, hogy tudok főzni, de arra is, hogy szabadidőmben a telken kapálok, s megtermelem a konyhára szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Most nagy munkában vagyok, a feleségem Katalin, vendége­ket hívtunk, s én készítem a vacsorát... Ha lehet, beszélgessünk itt a konyhában. Szívesen egyeztem bele, hiszen jó illatok között kelle­• A fényképezéshez Tóth István nyakkendőt és zakót öltött. Gazdagodhat-e a mes a csevegés. — Negyvenöt éves vagyok, itt szü­lettem Kiskunmajsán, és itt végeztem el az érettségiig valamennyi iskolát. Az egyetem után, 1965-ben vettek fel a társulathoz, tehát ez az első munkahe­lyem, ahol 1984 óta én vagyok az igaz­gató. Feleségem a gimnáziumban ad­minisztrátor. Szeretem a sikert, de saj-. nos érnek kudarcok is, mint mindenkit. Amikor képviselőnek választottak, egy év tanulóidő kellett ahhoz, hogy kiala­kítsam magamban a koncepciót: mi­képpen dolgozzak választóim megelé­gedésére. Nem volt könnyű körvona­lazni a tennivalókat. Amig a tűzhelyen levő lábasba fűsze­reket szórt, megtudtam: számára nin­csenek kis és nagy, vagy magánügyek. Ami másnak jelentéktelen apróság, az a panaszosnak talán megoldhatatlan, feszitő gond. Akkor lett képviselő, amikor megkezdődött a nadrágszíjszo- rítás, egyre nehezebb volt pénzt szerez­ni, s ezt akár tetszett, akár nem, tudo­másul kellett vennie, akárcsak válasz­tóinak. — Azoknak a közösségi feladatok­nak a megoldásához, ahol volt társa­dalmi összefogás, minden támogatást megadtam, de akkor is, amikor nem csak pénz kellett, hanem az illetékesek jóváhagyása, pártfogása. Választóke­rületemben erre az időre esik az infra­struktúra erőteljes fejlődése. Egyre- másra épültek a gáz- és vízvezetékek, utak, járdák. S ekkor ért az első balsi­ker. Zsanán szerették volna bevezetni a gázt, de nem kaptak rá engedélyi- jártam, kilincseltem mindenhol, siker­telenül,' bár nem pénzről volt szó,'S'ez a dolog még ma is bosszant. S amire igazán büszke: a kiskunmaj- sai termálfürdő, amelynek létrehozásá­ért képviselőként és vízügyi szakember­ként is sokat tett. Úgy fogalmazott, hogy az első ceruzavonástól a csapa­dékvíz elvezetéséig, a Jonathán Tsz ve­zetőivel közösen, a község sok évtize­des álmát valósították meg. A gyógy­fürdőt jövőre tovább bővítik. Méltán büszkélkedhetne a kiskunmajsai gáz­hálózat továbbfejlesztésével, a kígyósi bekötőút megépítésével, Csólyospálos gázellátásával, az ottani iskola bővíté­sével, s más községekben különböző közművek létesítésével. — Nem a kötelező szerénység mon­datja velem, hanem az igazság; mind­ezekben az országgyűlési képviselő sze­repe volt a legkisebb, hiszen a lakosság viselte a költségeket, s ehhez megnyerni különböző vállalatok, szervezetek se­gítségét már nem volt nehéz. Kétségte­len, van kisugárzása ennek a megbíza­tásnak. Amikor itt, Majsán az oktatási intézmények olajról gázfűtésre álltak át, leültem a mi társulatunk és a Dégáz szocialista brigádjaival. Az anyagot mi adtuk, a munkát ingyen ők. A tanács­nak egy fillérjébe sem került. Sok érdeme volt Tóth István or­szággyűlési képviselőnek abban is, hogy a község városi jogot kapott, hogy megépült a hétszáz köbméteres víztorony, az MHSZ-bázis, a sportpá­lya, a belterületen a szilárd burkolatú utcák, a Szank-móricgáti összekötő út, de egyáltalán nem büszke arra, hogy Kiskunmajsán 1500 gyermek váltómű­szakban tanul, s az általános iskolában levő körülmények kritikán aluliak. Igaz, nyáron az egyik miniszterelnök-'' helyettest« felkereste az ügyben, s ősz­szel már megkezdődött az új iskola épí­tése. Az 1990-re elkészülő létesítmény­hez még némi pénzt szerezni kell. Javí­tani kellene a községben az emberek komfortérzetét, a kereskedelmi ellátást is. — Az országgyűlés terv- és költség­vetési bizottságának vagyok a tagja, ahol nem egyszer kifejtettem saját és választóim véleményét. Emellett a me­gyei képviselőcsoport munkájában is részt veszek. A választóimmal mikor találkozom? Falugyűléseken, tanács­üléseken, fogadóórákon, az utcán, s legújabban kisebb közösségek meghí­vásának teszek eleget. Az emberek ér­deklődnek az adóreformról, a jövőről, segítséget kérnek, vagy csak egyszerűen beszélgetni kívánnak. A terveiről disputáivá a realitásokat vette sorba. Be kell fejezni az iskolaépí­tést, összekötőút kell Csólyospálos és Kömpöc között, bővíteni kell a tanyák villamosítását és alapellátását a moz­góbolt hálózat új fajtájával. A posta­gépkocsik, amelyek a leveleket hord­ják, miért ne vihetnének magukkal ke­nyeret, cukrot, gyógyszert, mindezt hi­vatalosan, mert eddig a postások szí­vességből tették meg. Szükséges javíta­ni az egészségügyi ellátást; a tanyán élő idős emberek sorsának jobbrafordulá- sáért is megtesz mindent. — Csökkentenünk kell a felesleges kiadásokat országosan, de a községek­ben is. Gondolok itt a Nemzeti Színház tervezett építésével kapcsolatban elté- kozolt több tízmillióra, és a budai ut­cák felbontására, de akadna itt a kör­nyékünkön is példa. A személyi jövede­lemadó 1989 után ott marad minden településen, s az nem mindegy egyetlen adófizető állampolgárnak sem, hogy a pénzét mire költik. Az országgyűlési képviselő felelőssége olyan, mint az őrt álló katonáé. Harmincezer ember — Kiskunmajsa, Szánk, JászszentMszló, Kömpöc, Csólyospálos lakói-?--figyeli,, megfelelek-e a megbízatásnak, s én nem szeretnék választóimnak csalódást okozni... Közben elkészült a névnapi vacsora. Gémes Gábor „Egy olyan világért harco­lunk, amelyben mncs többé gazdag és szegény.” Sok-sok dolgozó ember elsősorban en­nek a gondolatnak a vonzására lett harcosa annak idején a munkásmozgalomnak a kom­munista eszmének. A felszaba- , dulás után a, kommunista párt ‘politikai céljai között nagy nyo- matékot kapott az embereket megosztó vagyoni különbségek csökkentése, felszámolása. Négy évtized telt el azóta, és ez az időszak sok-sok tapaszta­lattal gyarapította ismeretein­ket. Nemcsak azt tudjuk, hogy a szegénység felszámolásához önmagában nem elég a gazdag­ság megszüntetése (ez annak idején is világos volt), hiszen a javak egyenlő elosztása nem szavatolhatja a bőséget, ha ke­vés az, ami elosztható. De ma már azt is látjuk, hogy a munka szerinti elosztásból, az áru- és pénzviszonyok fennmaradásá­ból szükségszerűen következő jövedelemkülönbségek felhal­mozódva vagyoni különbsé­gekké is válhatnak; továbbra is lehetnek tehát szegények és gazdagok. És a kommunisták es pártonkívüliek ebben a te­kintetben sem különülnek el mereven egymástól — a jómó­dúak között (és persze a nehe­zen élők között is) szép szám­mal akadnak párttagok. Jómód és erkölcsi normák Ellentmondást érzünk e szi­tuációban, aminek jó kifejezője a néhány éve született vicc, mely szerint a magas polcra emelkedett vezető kádert meg­látogatja falusi édesanyja, es amikor az büszkén mutatja ne­ki megszerzett javait, pazarul berendezett otthonát, a nyugati márkájú kocsit, a nénike ijedten összecsapja kezét: „Szép, szép fiacskám, de mondd, mi lesz, ha visszajönnek a kommunis­ták?!” A kommunisták azonban itt vannak, mi vezetjük az orszá­got, a ma létező vagyoni kü­lönbségeket az általunk terem­tett viszonyok hozták létre vagy tartják fenn. Ám ha el is fogad­juk létezésük szükségszerűsé­gét, ez önmagában még nem határozza meg a morális meg­ítélés milyenségét. Még nyitva marad a kérdés: összefer-e a jó­mód, a gazdagság a szocialista erkölcs normáival, a kommu­nista eszmeiséggel? De ha el­gondolkodunk ezen, könnyen rádöbbenhetünk arra, hogy ez a kérdés közvetlenül aligha vá­laszolható meg. Tisztázni kell Ugyanis hozza, t hogy milyen forrásból származik a gazdag­ság, miféle tevékenység, maga­tartás, cselekedet hozta létre, teremtette meg. A gazdagsághoz vezető utak között egyaránt akad támoga­tott, tűrt és tiltott. Ugyanakko­ra értékű vagyon politikai és morális megítélése ennek meg­felelően gyökeresen eltérő le­het. Ha olyan tevékenység ered­ményéről van szó, amely jelen­tős egyéni hozzájárulást jelent a társadalom anyagi vagy szelle­mi gyarapodásához, akkor ter­mészetes, hogy az érte kapott erkölcsi elismerés jáijon együtt — legyen az illető párttag vagy pártonkívüli — az eredmény létrehozásának anyagi gyara­podásával. Ha viszont egy adott vagyon — nagyságát te­kintve legyen akár csak töredé­ke is az előbbinek — a társada­lom megkárosításából szárma­zott, törvényben megszabott el­marasztalás kell jáijon miatta, állampolgárhoz, még inkább kommunistához méltatlan te­vékenységnek tekintendő. Vagyis valójában nem az a kér­dés, hogy szabad-e, illik-e gaz­daggá valnia társadalmunkban egy kommunistának, hanem az, a. gazdagodás melyik útja- módja fér össze törvényeinkkel, valamint eszmei-erkölcsi elve­inkkel és melyik nem. Gazda­godhat tehát a kommunista —. de nem akárhogyan! Nem harácsolás! Napjainkra túljutottunk már azon a felfogáson, amely ideo­lógiai alapon rosszallotta a sza­badidőben jövedelemszerzés céljából végzett szorgos mun­kát, és az effajta buzgalmat szo­cialista emberhez méltatlan kis­polgári1 tulajdonságnak tekin­tette. A javak bármekkora mennyisége, amely a társada­lom számára hasznos munká­ból származik, és annak értéké­vel lényegében arányos, tisztes­séges tevékenység eredményé­nek tekintendő; olyanénak, amelyért a párttag esetében sem érheti szó a ház elejét. A szabad­időben végzett munkából szár­mazó jómód nem „harácsolás” és nem „ügyeskedés” terméke. Azonban az anyagi gyarapodás célja a kommunistánál nem szoríthatja háttérbe a közösség ügyéért való fáradozást, az ön­képzést, a politikai aktivi­tást. Társadalmilag elfogadottá vált immár az is, hogy a jó veze­tői képesség, a vállalkozókész­ség, ha eredményre vezet, meg­érdemli a magas anyagi hono­rálást. Ha valamely gazdálkodó egység nem fogyasztja, hanem tetemesen növeli a nemzeti va­gyont, akkor teljes mértékben indokolt, hogy a vezetők ennek személyesen is hasznát lássák. Egészen más dolog viszont, ha egy vezető a tisztségéből származó előnyök kihasználá­sával, pozíciójával visszaélve jut anyagi haszonhoz. A gyara­podásnak ez a módja ténylege­sen nem fér össze erkölcsi el­veinkkel, a párt becsületére se­hol ne vessen árnyékot az ilyen, kommunista vezetőhöz méltat-; lan magatartás. Arányos közteherviselés Na^y hangsúlyt kap napja­inkban a lehetősséggel arányos közteherviselés, és ez alól a kommunista kiváltképp nem húzhatja ki magát. Ez azonban nem erkölcsi felbuzdulás, ön­kéntes adományozás kérdése, hanem elsősorban szabályozá­si, adózási probléma. És aligha­nem furcsa lenne külön erkölcsi elvként hangsúlyozni, hogy egy párttag ne legyen adócsaló. (Bár egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben ilyen okból is sor kerül majd pártfegyelmi el- járásokra.) Bizonyara másfajta kérdése­ket is felvet majd az élet e téma­körrel kapcsolatban. És a vá­lasz akkor lesz helyes, ha a poli­tikai-erkölcsi megközelítés egy­beesik a gazdasági-társadalmi fejlődés valóságos szükségletei­vel, segíti az élet által sürgető reformfolyamatok gazdasági és politikai megújulásának kibon­takozását. Gyenes László ORVOS, DIETETIKUS ES VENDÉGLÁTÓ A korszerű táplálkozásért Vitaminsaláta, zöldséges kocsonya, burgonyafánk a Zöldfában A korszerű táplálkozás óvja az egészségünket. Nem új keletű e megállapítás. Nincs benne semmi rendkívüli. Amiért most mégis figyelmet érde­mel, annak az az oka, hogy a nyá­ron Kecskeméten tartott országos élelmiszer-ipari szemle ajánlásai a modern konyhára vonatkozóan, aránylag gyorsan megérlelték első gyümölcsüket. Az egészségvéde­lem nemzeti programjának része­ként —‘ s a megyei pártbizottság kezdeményezésére rendezett szem­le ösztönzésére — dr. Losoncz Mi­hály, a Hollós József Megyei Kór­ház-Rendelőintézet főigazgató fő­orvosa nem halogatta soka elhatá­rozásának megvalósítását. Segítő­társat keresett diétás ételek készíté­sére egy olyan, vállalkozószellemű vendéglátó-ipari szakember sze­mélyében, mint Gonda József Kecskeméten, aki a Nagykőrösi utcai Zöldfa vendéglő vezetője. Még egy korábbi közreműködőre volt szükség: Katies Jánosáé diete­tikusra, a kórház élelmezési osztá­lyának helyettes vezetőjére, hogy az egészségügyi és a vendéglátó dolgozók együtt megmutathassák: mit tudnak. Am nézzük és gyönyörködjünk is benne, milyen ínycsiklandó fala-, tokát kínálnak egészségeseknek, lábadozó epe-, vese- és májbete­geknek, meg azoknak, akik szeret­nék megállítani fölösleges súlygya­rapodásukat! A diétás étkek be­mutatása a Zöldfában ritka gaszt­ronómiai élmény, és a szó szoros értelmében színes látvány. Az asztalon 12-féle étel. De nem olyan ám, amilyet általában ven­déglőben megszoktunk! Vitamin­saláta felaprított sárgarépából, gyökérből, káposztából, almából es kevés uborkából. Imbisz — ko­csonyaszerű aszpikban zöldborsó — és sárga kukoricaszemek piros répával. Épp a sonkás burgonya­fánkot nézetegem, amikor Katies Jánosné, a dietetikus odalép az asztalhoz és azt mondja: — Burgonyából mi, magyarok keveset fogyasztunk, holott ennek a terméknek magas a C-vitamin- tartalma. Finom a szójás húspogácsa is. Tíz adagra való van belőle egy tál­ban. Olvasom a mellette levő fel­iraton: Kalóriatartalom: 2177, fe­hérje: 34, zsír: 39 és szénhidrát (mi­lyen kevés!): 14 gramm. Néhány pohárban, szintén szójával, geszte­nyepüré. Arrébb, virágmintás tá­nyérban, egy teáscsésze nagyságú zöldséges kocsonya saláta- és vö- röskáposzta-levélen. Majd: csirke­mell-vagdalt, burgonyasaláta pa­radicsommal, vöröshagymával és petrezselyemmel; torták — ősziba­rack és meggy lapul a tetejükön. Mind-mind az egészségesebb táp­lálkozást és az emésztőszervi be­tegségekből gyógyulófélben levő emberek rehabilitációját segíti. Fölfedezik-e ezek után a vendé­gek — betegek és ma még egészsé­gesek — a diétás, viszont koránt­sem egyhangú táplálkozás nyújtotta örömöket és az ezzel járó jó közér­zetet? Ez már rajtuk is múlik. Kecskeméten a diétás főzéssel út­törő szerepet vállaló Zöldfában — kívánságra — mindenesetre ezentúl felszolgálnak vitaminsalá­tát, zöldséges kocsonyát, burgo­nyafánkot és más, hasonlóan kí­mélő ételeket. S hogy az egészség­ügy és a vendéglátás kapcsolata ne szakadjon meg, sőt tovább erősöd­jön, a kórház élelmezési osztálya hetente egyszer dietetikus ta­nácsadást tart az üzletben. Kohl Antal Több ponty és busa A Honvédelmi Minisztérium pályázata A karácsonyi szezon előtt több ponty és busa jut az üzletekbe, mint a korábbi években. A HAL-INNO Hal termelési Agrár Közös Vállalat Szi- getszentmiklós mellett az eddig három hektáros tárolótavat újabb öt hek­tárral bővítette.' Az eddigi 30 vagon helyett így 70 vagonnyi hal elhelyezésé­re van lehetőség. A Honvédelmi Minisztérium pályá­zatot hirdet azoknak a nyolcadik osz­tályos fiútanulóknak, akik kedvet, te-. hetséget éreznek a katonai hivatás iránt, és vállalják a haza fegyveres szol­gálatát. A pályázók felvételüket kérhe­tik középiskolai honvédkollégiumok­ba, illetve tiszthelyettes-képző szakkö­zépiskolákba. Az ország tiz vidéki nagyvárosában működő középiskolai honvédkollégi­umba felvett pályázók az adott város kijelölt polgári középiskolájában ta­nulnak. Sikeres érettségi vizsga után három évig a Magyar Néphadsereg ka­tonai főiskoláin folytathatják tanulmá­nyaikat. A kiemelkedő eredménnyel érettségizők egyéb hazai és külföldi le­hetőségek közül is választhatnak. Ta­nulmányaik befejeztével a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjeiként kezdik meg szolgálatukat. LEGÚJABB AJÁNLATUNK: IBM AT kompatibilis számítógép — 640 KB RAM, — 20 MB winchester-tár, — színes monitor, — DOS 3,2 operációs rendszer Szállítás azonnal, raktárról. 1 év garanciával. SZÜV COMPUTER—M IRODA Kecskemét, Horváth D. u. 12. Telefon: 76/29-162. 3154 A néphadsereg hét vidéki hely­őrségében működő — gépjárműtechni­kai, szállító és üzemanyagos, elektro­műszerész, híradástechnikai műsze­rész, repülőgépszerelő és -műszerész, építőgépszerelő, élelmezési és zenész — tiszthelyettesképző szakközépisko­lájában a hallgatók a negyedik tanul­mányi év végén érettségi, képesítő-, va­lamint tiszthelyettesi vizsgát tesznek, és hivatásos tiszthelyettesként kezdik meg szolgálatukat. A tiszthelyettesképző szakközépis­kolákban jó rendű tanulmányi ered­ménnyel végzők — amennyiben kérik — a katonai főiskolákon folytathatják tanulmányaikat A kollégiumi, valamint a tiszthelyet­tesképző szakközépiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellátást, valamint zsebpénzt, tanulmányi pótlékot kap­nak, és térítésmentesen hivatásos gép- járművezetői jogosítványt szerezhet­nek. Emellett utazási és számos egyéb kedvezményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar ál­lampolgárság, egészségi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra. A jelent­kezőknek a főbb tárgyakból -^magyar nyelv és irodalom, történelem, mate­matika, fizika, orosz nyelv — legalább jó rendű tanulmányi eredménnyel kell rendelkezniük. A pályázók részletesebb informáci­ót, valamint jelentkezési lapot iskolá­juk igazgatójától kaphatnak. A lapo­kat kitöltés után az iskola a megyei hadkiegészítési és területvédelmi — Budapesten a fővárosi hadkiegészítő — parancsnokságra küldi meg. A je­lentkezési okmányok beérkezésének ■ határideje január 31-e. A pályázók egészségi alkalmassági vizsgálaton, majd a megjelölt taninté­zetben felvételi beszélgetésen vesznek részt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom