Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
4 9 PETŐFI NÉPE* 1987. december 22. A magyar fílm(művész esélyei K ultúránk, közművelődésünk mostani helyzetében szinte példátlan az az anyagi póttámogatás, amellyel a kormányzat megállította a filmterület viszonyainak romlását, sőt az átszervezések révén - önálló stúdióvállalatok létrehozásával, a műfaji kiváltságok eltörlésével — további álkotóe- nergiákat sikerült fölszabadítani. Játékfilmek és dokumentumalkotások immár bármelyik stúdióban készülhetnek; az alkotótevékenység s a technikai megvalósítás — a szolgáltatás —I szervezetileg is elkülönült. Jelentékeny reformok várhatók a közönségkapcsolatok —; a terjesztés — dolgában is. Egyre nagyobb teret hódít a hagyományos celluloidszalag mellett a képmagnózás, a video, mely a formanyelv megújulását ígéri, s jelentős alkotók „esküsznek rá” máris, nem beszélve arról az új „népművészetről”, amely a video körül kialakulóban van ország- és világszerte. Nemcsak nézik a kazettákat, hanem meg is töltik sajátos tartalommal — így volt ez az amatőrfilmezés elterjedésével is. Az mármost a kérdés: hogyan válaszol a magyar film, a magyar filmművészet a lehetőségek, körülmények imént vázolt átalakulásaira, hozzávéve mindehhez a nagyközönség szinte már türelmetlen igényét a napi megélhetés fáradalmaiért kárpótló, minél felhőtlenebb szórakozás iránt. Szociológusszemmel Segítené az ésszerű válasz megfogalmazását szociológusaink számos javaslata. Ezek közül az egyik legérdekesebb arra biztat, hogy a sajátosan nemzeti mondanivalót kifejező magyar filmművészet, filmgyártás az értők viszonylag szűkebb körét célozza meg, a klubmozi- hálózat néhány tízezres nagyságrendjében. A tömegszórakoztatást pedig a nagy, nemzetközi szuperprodukciókra kellene bízni; ilyenekben mi, magyarok is részt vehetnénk, s akkor a nyereségből is csurranna- cseppenne valami, hiszen a művészfilmgyártástól anyagi haszon — a mi méreteinkben — aligha várható. S végül figyelembe kellenne venni a lejátszódó „elektronikus forradalmat”, a digitális eszközök rohamos elterjedését, hallatlan népszerűségét, korszerűvé kellene alakítani televíziózásunkat, külön elektronikus műsorokat termelő kulturális „iparágat” létesíteni. Lássuk röviden — olykor az ismertetett szociológiai gondolatmenettel is vitatkozva —: újabb filmjeink érzékeltetnek-e valamit a változó feladatok, viszonyok megértéséből? Igen is, meg nem is. Az okvetlenül üdvözlendő, hogy egyre több újabb játékfilmünkben villan föl az Európához, a világhoz viszonyítás mozzanata, ami e művek külföldi megértését, eladhatóságát is jótékonyan szolgálhatja (András Ferenc: A Nagy Generáció, Gothár Péter: Idő van, a bemutatás előtt álló Igazi Amerika, Kézdi Kovács Zsolt: A rejtőzködő, Makk Károly: Az utolsó kézirat stb.) Hollywoodi stílusban? E kapcsolódás egy felületes mozzanata — szerencsére — lekopófélben van: a hollywodi stílus utánzása, mely néhány balul sikerült koprodukcióban is megnyilvánult korábban. De játékfilmjeink többnyire valamiféle tartományt reprezentálnak: nem igazán művészfilmek, nem igazán közönségfilmek. Elvi esélye, persze, a két kategória egybeesésének is van, de ez a shákespeare-i teljesség eddig nagyon keveseknek sikerült a filmművészet hazai és egyetemes történetében. Fájó példa, hogy — mondjuk Bacsó Péter a maga figyelemre méltó „kö- zépfilmjeivel”, tragikomédiáival sem a szakkritika elismerését, sem a művészfilmfogyasz- tók méltánylását nem tudta kivívni, miközben széles közönség látogatja -— legalábbis a fővárosban — heteken át zsúfolt házakban Bacsó filmjeit (Te, rongyos élet, Banánhéjkeringő). Makk Károly, aki a Szerelemmel s az Egymásra nézve című remekléseivel ugyancsak a művészfilm és tömegfilm egyeztetésének lehetőségét bizonyította, legújabb munkájában (Az utolsó kézirat) az elbizonytalanodás jeleit mutatja, Kézdi Kováccsal együtt, aki a közéleti bátorság tekintetében mindenképpen elismerendő Kiáltás és kiáltásban (nemsokára láthatja a közönség) meg sem kísérelte Hernádi Gyula címadó regényének stiláris újdonságát filmnyelvi újdonságként mutatni föl, pedig Kézdi Kovács amúgy Wim Wenders-i önuralommal viseli el, ha valamelyik filmjét a nézők értetlenkedve fogadják az útkeresés képi-gondolati talányai miatt. Mi következik mindebből? Valóban az, hogy a művészfilmalkotó merjen művészfilmet alkotni, vállalva a kockázatot, a szűkebb közönségdimenziókat. S a Szirtes András-féle kísérlet (például: Lenz) ne rekedjen meg a Balázs Béla Stúdió keretei között, hanem áramoljon bele egy fölemelt fejjel működtetett művészfilmhálózatba. De meg lehet-e tiltani — mondjuk — a Bacsó vezette Dialóg Filmvállalatnak, hogy szintén kísérletezzen, mégpedig a föntebb említett „középfilm”, a művészfilm és közönségfilm együttes irányába? Nyilvánvalóan nem. Annál kevésbé, hiszen e műhelyben érdemleges törekvés mutatkozik arra is, hogy a kedvelt videoműfajt, a klipet celluloidszalagon próbálja ki, a közönséghatás növelése céljából (Tímár Péter: Moziklip). Szocialista szuperprodukció Nem kevésbé bonyolult kérdés a nemzetközi szuperprodukciókhoz való csatlakozás. Mert — a gazdasági nyereségtől eltekintve — nem érdemesebb-e inkább „érintetlenül” venni át efféle külföldi tömegfilmeket? Attól — mondjuk —, hogy a Balatonnál játszódik egy ilyen film, és magyar színészek szerepelnek benne, válto- zik-e az általa kifejeződő szemlélet, életeszmény? Fölmerülhet: a szocialista országok nem lebecsülendő méretű „belső piaca” is befogadhatna közös tömegprodukciókat, zenés és más típusú Vígjátékokat,' hrsZén a ki- pécézhető / fonákságok rokon természetűek. Csak hát ízlésbeli és olykor ütemkülönbségek vannak azért közöttünk, és jobb szervezésre, közös érdekeink világosabb fölismerésére, kevesebb régi beidegződésre lenne szükség a szocialista szuperprodukciókhoz. Ami pedig a videót, az elektronikus mozgóképet illeti, itt valóban sok minden remélhető a korán elhunyt Bódy Gábor örökében: Grunwalsky Ferenc- től, Dárday Istvántól s másoktól. Nekünk pedig — a közönségnek — a várakozás kényelmes pozíciója marad csupán. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Kőháti Zsolt KÖNYVESPOLC T Höbb mint hetven éve, 1917 tava- A _ J? * szán kapott Alekszandr Biok köl- tő megbízást arra, hogy vegyen ■ ■ részt a rendkívüli vizsgálóbizottság munkájában. Ez a szerv a hajdani hatalmi és kormányzati intézmények és személyek felelősségét volt hivatva kideríteni. Biok feladata elsősorban az volt, hogy a gyorsírásos jegyzőkönyveket megszerkessze. Munkája először a Bilojel című folyóiratban jelent meg, majd 1921-ben könyvalakban. A szerző ezekkel a szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe: |... a tényeket illetően teljes egészében eredeti dokumentumokon alapul.” A dokumentumokat Biok hármas csoportba rendezte. Szólt a hatalom állapotáról, a közhangulatról és a bekövetkezett fordulatról. Ezekről azóta számos elemzés, könyv olvasható, de a későbbi feldolgozások nem vetélkedhetnek a költő e művének frissességével. Nyilvánvaló, hogy az események után hónapokkal egészen másként látta a cári hatalom végnapjait. Az 1916-os év végének eseményeit azzal indította, hogy Oroszország államtestének valamennyi tagját olyan kór támadta meg, amit csak bonyolult és veszélyes műtéttel lehetett eltávolítani. A fordulattal, a váltással, ami elvezetett az októberi történésekhez. Minden eseménysornak vannak kulcsfigurái. Közülük szinte mindenkit minősített a vizsgálóbizottság, s így Biok könyvében -r* ha csak röviden is — olvashatunk jellemzésükről. Az uralkodót, II. Miklóst makacs, ideges, de akarat nélküli embernek rajzolja-, aki nem tett egyetlen határozott lépést sem, noha á kormány, a Duma és a hadsereg tőle várta a megoldást. Az uralkodót a cámé, őt pedig Grigorij Rasz- putyin tartotta befolyása alatt. Ekként juthatott el Blok a tanulságig: a Juszupov herceg estélyén 'kilőtt golyó, ami véget vetett Raszputyin életének, egyenesen az uralkodó dinasztia szivébe hatolt. A hatalom egyik reakciója az eseményekre a fglelős döntési joggal bíró személyek gyakori cseréje. Ezt már 1917 nyarán „miniszteri bakugrásjátéknak” nevezték. S eredménye semmit sem könnyített a helyzeten, inkább siettette a hatalom bukását. Jellemző, hogy a cár a „pihenésre vágyó” Golicint nevezte ki miniszterelnöknek. Meg az is, hogy a szimbirszki nemesi családból származó földbirtokos, Protohatalom végnapjai popov kivételes helyhez jutott a kormánykörökben. Belügyminiszterként összezavarta, kuszává tette a hatalom korábban kialakult rendszerét. Arról, hogy milyen volt a közhangulat, Biok véleménye szerint hiteles kép alakítható ki a politikai titkosrendőrség jelentéseiből. 1917 januárjában a főváros nyugtalanságáról, vad híresztelésekről írtak, valamint arról, hogy milyen erős a várakozás: „Mindenki rendkívüli eseményeket és megnyil- .vánulásokat. vár mind erről, mind amarról az oldalról.” Ä döntő ebben a helyzetben a hadsereg állapota, hangulata. Szintén jellemző, hogy Protopopov javaslatára a cár beleegyezett állandó titkos ügynökség felállításába, amelynek, feladata a hangulat alakulásának nyomonkövetése lett volna. Ekkor már azonban a csapatoknál túlnyomórészt baloldali lapokat olvastak, felhívásokat és proklamációkat terjesztettek. Februárban lett ennek különös jelentősége, amikor kiderült, elkerülhetetlen a harc. „Megparancsolom — idézi a cár táviratát Biok —, hogy holnap szüntessék meg a fővárosban a rendzavarásokat.” Az utasítás végrehajtásara nem kerülhetett sor, hiszen az ostromállapot bevezetését közlő hirdetményeket sem tudták már kiragasztani... A fordulat, amint azt a szerző a dokumentumok és tények csoportosításával érzékelteti, 1917 februárjának utolsó napjaiban következett be. Az Állami Duma elnöke küldte azóta sokszor idézett táviratát a cárnak, hogy a fővároban anarchia van, a kormány megbénult, élelmiszer és tüzelő alig akad, nő az elégedetlenség, az utcákon összevissza lövöldöznek. Ezután vált világossá, hogy már nem csupán kormányzati megújulásra, de alapvető változásokra van szükség. A cár március első napjaiban lemondott, és alig egy héttel később már-őrizetbe helyezték a Carszkoje Szelo-i palotában. Alekszandr Biok könyve eddig a pontig követi az eseményeket, amelyekben ezernyi resztvevő és sok fantasztikus kombináció szerepelt. Ha mindet nem is, de a fő vonalakat érdekesen, már-már egy regénycselekmény feszültségével mutatja meg. (Európa Könyvkiadó, 1987.) L. A. fiatalokról - fiataloknak MENYASSZONYI CSOKRÁT MAJD A BARÁTNŐJE KÉSZÍTI... Virágkötésből jeles 9 Farkas Erika virágai közt, az első díjért kapott vázával. Az ikebana hazai művelői legutóbb a keceli országos virágkiállitáson mérték össze tudásukat. A népesebb táborban, az 55 diák között négyen' a kiskőrösi kertészeti szakközépiskolát képviselték es egyikük: Farkas Erika a „pálmát” is elhozta. — Mikor kezeltél foglalkozni a virág- kö(l)tészettel? — Már kiskoromban szívesen rakosgattam, illesztgettem egymás mellé a virágokat, igaz „műveim” elég kezdetlegesre sikerültek. Abban azonban mindig biztos voltam, hogy dísznövénytermesztő szeretnék lenni. Mikor Kiskőrösre felvettek, akkor döbbentem rá, hogy itt nincs is ez a szak. Talán ha a kertészeti főiskolára sikerülne bejutnom,. .. Májusban érettségizek, utána megpróbálkozom a felvételivel. — Ez azt jelenti, hogy a versenyen hátrányban voltatok a többi dísznövénytermesztést is tanuló diákkal szemben? — Hogyne, hiszen nekik tankönyveik is vannak. A versenyen elkészített menyasszonyi csokrot, fali- és asztaldíszek mellett azonban csak számok voltak, így senki sem tudhatta, ki a készítője,-milyen „előélettel” jött ide. — Most versenyeztél először? — Nem, ez már a harmadik keceli virágkiállítás volt, amin részt vettem, és eddig is minden évben nyertem valamelyik kategóriában második vagy harmadik díjat. De összetettben — az én legnagyobb meglepetésemre — idén lettem először első. — A zsűri mit vesz figyelembe a bíráláskor?- A stílust, a színharmóniát, de egyeztetnünk kell a virágokat nemesség és élettartam szerint is. A kivitelezésben sem lehet hiba: például nem csilloghat a ragasztó. í — Ez a hobbi rettentően pénzigényes. — Az otthoni falidíszek, virágcsokrok előállításához inkább találékonyság szükséges, minden természetben talált növény, tárgy felhasználható. A versenyzéshez viszont már tényleg sok pénz kell, mert nagyon drágák a virágok és a gyakorlás is „anyagigényes”. — A menyasszonyi csokrodat fi te varázsolod majd elő?- Én mindenben romantikus vagyok, épp ezért majd megkérem valamelyik barátnőmet... Pótszék-siker Balassagyarmaton Mint arról már hírt adtunk: Bács-Kiskun megyéből összesen két amatőr színjátszó ,csoport jelentkezett a XIX. országos irodalmi és színjátszó napokra. A múlt héten megrendezett seregszemlén az Agrikon Kecskeméti Gyárának KISZ-alapszervezete által patronált Pótszék-színpad képviselhette a megyét. Ezen a fesztiválon már szó szerint a részvétel (is) fontos volt, mert az ország 80 amatőr színjátszó gárdája közül választották ki a 13 arra legérdemesebbet. Déry Tibor Talpsimogatóját — melyet Mózes István, a Szolnoki Tíz éve alakult a V’Moto-Rock, a hazai popélet egyik reprezentánsa. Olyan csendeseú ünnepelt a négy zenész, hogy a rajongók alig szereztek tudomást erről az évfordulóról. — Hová sorolnád zenekarodat a hazai popzenei életben? — szegeztem a kérdést Demjén Ferencnek a nagy sikerű kecskeméti koncert után.- Úgy érzem, annyira különálló műfajt képviselünk, hogy nehéz a helyünket behatárolni. Elég modernek vagyunk, talán-magas színvonalon is adjuk elő a gondolatainkat, ugyanakkor populáris zenét játszunk. — Mégis úgy tűnik, hogy ugyan nép-, szerű a zenekar a magyar fiatalok előtt, mégsem mozgattok meg igazán nagy tömeget. Vajon mi ennek az oka? — A mi zenénkért nem lehet úgy rajongani, mint ahogy a tinik szoktak. Ez a réteg tehát kiesett a számunkra, inkább a húszon felüliek töltik meg a koncertjeinken a nézőteret. ■ — Hogyan tudod összeegyeztetni az együttesbeli és a szóló sikereket? — Nem vagyunk féltékenyek egymásra, mindegyikünk sikere egyben a „Motoré” is. Inkább használ, mint árt, ha más területen is tudunk eredményt felmutatni. — Honnan a V’Moto-Rock név? Szigligeti Színház segédrendezője álmodott színpadra — az értő közönség és a szakzsűri olyan jól fogadta, hogy munkájukat a versenyben a Budapesti Térszínház mögött második legjobbnak értékelték, és meghívták őket a székes- fehérvári színházba. Az értékelés külön kiemelte a dramaturgiai munkát és a beugró szereplő Réz Éva játékát. Krizsik Alfonzé volt a legjobb egyéni alakítás, de megdicsérték Melis Lászjónak, jg. 50-es évek hangulatát visszaadó slágeradaptációját is. — Az induláskor azt terveztük, hogy elektronizált, tele technikai elemekkel, úgy is mondhatnám motorikus rockot játszunk. Miután a Volán volt a szponzorunk, magától jött a névválasztás. Most is mi rendelkezünk a legtöbb szintetizátorral, — Hány lemezetek jelent meg a tíz év alatt? — A legutóbbi, a Fény felé volt a . hatodik nagylemezünk. — Azon ritka együttesek közé tartozik a V’Moto-Rock, melyben ennyi év alatt sem cserélődtek a tagok. — Pedig mi is sok vihart megéltünk! De már túl vagyunk mindenen, ami nehezítené az „együttlétünket”. A lényeg, hogy nincs zűr körülöttünk. Olyan muzsikusokat találtunk Lerch István, Herpai Sándor és Menyhárt János személyében, akik minden feladat megoldására alkalmasak. — Tervetek az elkövetkezendő tív évre? — Ilyen hosszú távlatokban most még nem gondolkozunk, persze szeretnénk, ha a zenekar megérné a huszadik évfordulót. Mindenesetre jövőre kiadjuk hetedik nagylemezünket, de előtte, még a tavasszal, Kanadában turnézunk. (temesi) ÜGYES KEZŰ, JÓ SZEMŰ Esztergályoskarrier A huszonnyolc éves fiatalembert Rádi Sándornak hívják, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában esztergályos. 1976-ban lett szakmunkás, és azóta egy szerencsepróbáló és két katonaév kivételével egyfolytában itt is dolgozik. Eredetileg — mint annyi mai fiú — autószerelő szeretett volna lenni, de a pályaalkalmasságin nem felelt meg. Ekkor javasolták neki az említett szakmát. Nem bánta meg. A vállalat sem, mert azóta — két éve — kiváló dolgozó lett... Jobban szereti a kreatív munkát, az egyedi darabok megmunkálását, mint a szériagyártást. És nem cserélné fel nagyobb fizetésért sem a jelenlegi munkahelyét, mert jó a kollektíva. Pedig tele van adóssággal. Három hónapja költözött feleségével és két pici gyermekével egy 67 négyzetméteres, kétszobás tanácsi kijelölésű OTP-s lakásba. Ami tíz év albérlet és két .év „garzonozás” után, hitel és vállalati kölcsön segítségével lett elérhető számukra. Szórakozásra, utazásra egyelőre nem is gondolnak. Megtudtam, hogy nemrégiben nála gyakorlottabbakat is megelőzve, második lett a vállalat esztergályosversenyén. Újítani nem újít, mert nincs rá ideje. De ötletei vannak, hogyan lehet valamit jobban, precízebben, ésszerűbben elvégezni. Szerinte mindehhez a szívvel, lélekkel végzett munka mellett csak ügyes kéz és jó szem szükséges. O. H. M. Összeállította: Temesi László KANADAI TURNÉ ELŐTT A V’Moto-Rock évfordulója 9 A jubiláló V’Moto-Rock a kecskeméti koncerten. (Gaál Béla felvétele) A
