Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

Petőfi Népe albuma cßtjrJ/XW S zerényen berendezett lakás Kecs­keméten. Forgalmas a körút, meg is kérdezem, hogyan lehet elviselni az állandó zajt. „Megszoktuk” — hal­lom a belenyugvó választ. Az ágyon perzsa takaró. Ahogyan végigsimítja Ambrusné, látom, maga elé képzeli, amikor a fekete hajú nevelt lánya alusz- sza a puha paplan alatt az igazak álmát. Vajon miről álmodik? Jó lenne egyszer megtudni... Nem is tudom, az apróságok hoztak- e otthonról élményeket. Jókat? Kelle­metleneket? Van, akit már a szülőott­honból sem vitt haza az anyjuk ... És valaki egyszer mégis rátalált. Lehet, hogy éppen az az asszony, akihez beko­pogtattam. Igen, ő is vett már magához olyan kislányt, akit az „édesanyja” az­óta sem látott. Milyen érzés lehet az ilyesmi? A szülőnek, a nevelőszülőnek, az ébredező tudatú kis teremtmény­nek ...? Az a legjobb, ha tiszta lappal indul az „új élet”. Persze, vannak kitö­rölhetetlen emlékek is. Menekülni nem lehet előlük. □ □ □' Ambrusné meglepődik. Ugyan, mi­ért éppen öt szemeltem ki? Nincs más, akiről írhatnék? Biztosan van, mégis rá vagyok kiváncsi. Reá, aki határozott, aki mosolyog, akinek arcán redök jel­zik: sokat tanult az élettől. Mit is? Talán azt, hogy szeretetet kell adnia. Az Amb­rus családban ez természetes volt. Min­dig. Apját, anyját szorgos kecskeméti gazdálkodónak ismerték. Két testvéré­vel együtt maguk is kivették a részüket a munkából. Manapság a gyerekek sokszor hat óra után érkeznek meg az W7~arácsony közeledtével egyre #4 több levelet bontanak fel a ne- velőotthonokban, a gyermek­es ifjúságvédő intézetekben. Azok az édesanyák róják a kusza sorokat, akik a szeretet, a család ünnepe ide­jén magukba nézve véglegesen meg­bánják tetteiket: „gyermekeiket nem az államnak szülték, hadd le­gyen ismét az övék, hadd vihessék haza.”Igen ám, a meggondolatlan­ságot nem lehet a pillanatok tört ré­sze alatt rendbe hozni. És az is meg­fontolandó kérdés: mi lesz az ünne­pek után? Akinek csak a téli, jeles napokon jut eszébe egyszülött gyer­meke, annak az érzései körül sok minden nincs rendben. Számtalan tiyen esetet sorolhatnék. Ha a kecs­keméti Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézetben járok, nem egyet hallok. Mégis, ezúttal olyan asszony után kíváncsiskodom, aki szeretetet ad: azokról az „árva” (állami gondo­zott) csemetékről gondoskodik, aki­ket eldobtak szüleik. Helyettesíti őket például az Ambrus házaspár is. 9 „A kisfiam itt kétéves lehe­tett. Ma negyven. Főmolnár a gazdasági malomban, Kecskemé­ten. Van egy unokám, szintén fiú. Ezért is lehet az, hogy a húsz év alatt egyetlen kivétellel mindig kislányt vettünk magunkhoz ...” lök legtöbbjének van erre története. Amikor Ambrus Zoltánnét erről fagga­tom, először csend a válasz. Majd any- nyit mond, nem bírták a „csendet”, amikor az Ambrus fiú megnősült és ki­ürült a ház. Felnevelték egyetlen gyer­meküket, azt is mondhatnám: „levették a kezüket róla”. (Dehogy vették le! Hi­szen nem íehet a gondoskodásról soha sem letenni). Valaki hiányzott. És ki az a valaki? Hát a gyermek. így ettől kezd­ve, immáron két évtizede időnként új családtag érkezett a körúti sarokházba, a kellemes otthonba. Tizennyolc éves korukig élvezték Ambrusék szeretetét, majd a „törvények értelmében” kiröp­pentek az életbe. A lányok nem feled­keztek meg névelőszüleikről, gyakran jönnek, sokszor írnák levelet. Egy fénykép kerül a kezembe, mo­solygós, csillogó szemű lányt ábrázol. A fotográfia hátulján kibogarászom: „Szeretettel mostoha anyámnak”. Mostohaanya. Szörnyű szó, ám a lénye­get ném felejtető. Soha nem tudnám mondani senkinek, még leírni sem há­lás. Kérdezem, hogyan szólítják Amb­rus nénit neveltjei? Kezdetben „ma­Érzések, tiszta lappal 9 „Edinát hat éve nevelem, őt sem látogatták még meg a szülei”. iskolából a családi fészekbe. Mihez lát­nak akkor? Gyorsított a program: va­csorázás, fürdés, még egy kicsi tanulás, hogy elkészüljenek mindennel,' mire kezdődik az esti film, ami nem biztos, hogy tízen aluliaknak való. Az esti mese viszont soha sem maradhat ki. Másnap frissen kell ébredni, mert az iskolába tisztán, pedánsan illik indulni. Nincs 9 „Ötesztendős koráig ne­veltük ezt az aranyos, szép leányt. Ekkor jutott eszébe a szüleinek, hogy őt akarják. Jelentkeztek, jöttek érte és elvitték tőlünk. A szívünk ha­sadt meg. A férjem is sokáig siratta a történteket. Nem egy levelet írtunk a szülők­nek, hogy legalább^ néha- néha láthassuk a kislányt. Válasz soha nem jött. Talán épp most töltötte be a 18. életévét...” messze a tanoda': a Nyíri útra, illetve az egyik széchenyvárosi általánosba küldi útra Ambrus néni a nebulóit. ; I □ Hogyan kezdődött...? A nevelőszü­9 „Móni cowboy-jelmezt öltött az iskola farsangi bálján. Róla keveset tudtunk: honnan, milyen körülmé­nyek közül került intézetbe. Egyszer járt ugyan nálunk az édesanyja, de azóta több mint tíz év telt el és nem láttuk.” má”-nak. Az egyik lánynak viszont az volt a kívánsága, hadd mondja azt, hogy „anyu”. A példa ragadós lett, ettől kezdve „anyu” a megszólítás. Ez szép. Sokkal szebb ... Pár nap alatt meg le­9„kecskeméti május elseje a Vasútkertbcn. Mikor is? Másfél évtizede. E két lánytestvér ugyancsak kedves volt nekünk; persze, valamennyiüket egyformán szerettük, akik nálunk nevelkedtek. Róluk adok képet. Mind­ketten férjnél vannak, és egyikük Kecskemétről is elkerült. Már találkoz­tunk azóta.” hét szokni az új helyzetet, az új „fősze­replőket”. A legfőbb szerepe mindig a gyereknek van, legalábbis Ambrusék- nál. És amikof eljön a búcsú ideje, na­pokig tartó letargia következik. Leg­utóbb Marika, a felnőtté vált kislány köszönte meg a nevelését. Nagy vacso­rát, diszkót rendeztek neki, a tágas la­kásban. Jól érezte magát, de időnként ráborult az „anyjára” és sírt. Sírtak, együtt. □ □ □ ^ Akit látogatnak az „igazi” szülők, legtöbbször a kecskeméti Farkas-villá­ban, a GYIVI székhelyén tehetik. A megállapodás értelmében oda viszi Ambrus néni a kislányokat. Az ritkán fordul elő, hogy a nevelőszülő lakásába tér be az idegen anyuka, apuka. Előfor­dult, hogy egy-két látogatás után azt is ígérte az elérzékenyült fiatalasszony, hogy a lányát egy hónapon belül ismét magához veszi... Azóta sem jelentke­zett, pedig biztosan eltelt tíz év. Általában titokban marad a nevelő­szülő címe, lakhelye, kiléte. Különben megeshetne, hogy kellemetlen szituáci­ók alakulhatnának ki. Jobb az ilyesmit elkerülni. Ennek a cikknek sem örül igazán Ambrusné. Vigyázzak, nagyon vigyázzak a fogalmazással! Nehogy bárkinek is baja származzon. A fényké­pek ügyében pedig csak nehezen jutunk dűlőre... □ 1 □ „Nem tudom, meddig vállalhatok újabb és újabb gyerekeket” — gondol­kodik el. Remélhetően sokáig futja az ő és nyugdíjas tanár félje szeretetéből. In­kább fizetnének, ha el akarnák tőlük venni (vinni) az állami gondozottakat. Erre volt már precedens. Kérnek, in­kább ne részletezzem. Szombrú esetet idéznék fel. Inkább említsem meg az in­tézetet, hogy mennyi mindenben segíte­nek. A felügyelőnőt, a lelkiismeretes Szabó Gergelynét. Ambrus Zoltánnét szeretik, ezt még ’ akkor megtudtam, amikor figyelmem­be ajánlották a GYIVI-nél. Nem vélet­lenül kapott a közelmúltban jutalmat. Azt a 2500 forintot sem magára költöt­te. A két gyermek után családi pótlékot, és 1580 forintot vesz fel havonta. Idő­szakonként ruházatra is kap anyagi tá­mogatást a GYIVI-től. És itt van karácsony. Már napok óta boltról boltra jár Ambrus „anyuka”. Nem árulom el, hogy ki mit kap aján­dékba. Legyen meglepetés. Legyen az ünnep meghitt pillanata. Mindenki „egyenrangú”, megkülönböztetés nincs. Hogyan is volna! Az apróságok az ilyesmire érzékenyek. Nem szabad „támadási felületet” hagyni. Ambrusék nem is hagynak. Soha sem. Senkinek. □ □ □ Úgy jött ki a lépés, hogy találkozá­sunk meglepetésszerű volt. Senki sem szólt Ambruséknak, hogy megyek. Őszinte légkörben beszélgettünk, meg­annyi képet nézegettünk. Megéreztem, hogy tudnak szeretetet adni. Tudnak érzéseikkel is tiszta lappal indulni. Borzák Tibor szabad idő Konyhában készült karácsonyi ajándékok Nem a ráfordított pénz adja meg a karácsonyi ajándék igazi értékét, ha­nem az a gondosság, figyelmesség, ami­vel rátaláltunk a szívhez szóló igazi meglepetésre. Ezt meglelni nem köny- nyű feladat. A nem velünk, hanem ma­gányosan élő hozzátartozók, meghitt barátok örömét megtalálni talán a leg­nehezebb. Gondoljunk bele az ő karácsonyuk­ba. A gyertyagyújtás estéjén, ünnep el­ső vagy másodnapján valahol terítenek nekik is az ünnepi vacsorához, ebéd­hez. Ám ezenkívül többnyire a maguk kosztján maradnak. Többségük — kü­lönösen a férfiemberek — nem állnak neki sütni-főzni. A bolti készletekből gondoskodnak önellátásukról. Az igénytelennek mondható önellátásnak szinte soha nem az az oka, hogy az érintettek nem tudnák élvezni a fino­mabb, munkásabb falatokat. Az egyik talán nem ért az elkészítéséhez, a másik sajnálja rá a fáradságot,- és sorolhat­nánk tovább. Mindebből következik, hogy a ma­gányosan élők számára jó ajándéknak ígérkezik valamilyen nagyob adag nem romlandó ünnepi ennivaló. A húst evő­nek szépen sült, tálcára csomagolt csonkítatlan darab pecsenye, az édes­szájúnak egy tálca szárazsütemény vagy egész torta, a cukorbetegnek a szamára engedélyezett hozzávalókból készült csemege. A konyhán készült karácsonyi ajándékból tessék ki, hogy az külön a megajándékozottnak ké­szült, nem az ünnepi sütés-főzésből le­csípett „resztli”. S most nézzünk né­hány ötletet azokhoz az ajándékokhoz, amelyek a konyhából kerülnék ki.' FŰSZERES EGYBENSÜLT SER­TÉSKARAJ: A csontok közül kika- nyarított — kb. 1 kilós —r húsdarabot átlósan, 1/2 centi mélyen bemetsszük, 2-3 nappal korábban a sütés előtt. Tál­kában kenetet keverünk 2 evőkanál olajból, 1 evőkanál mustárból, púpo­zott kávéskanál sóból, 1 gerezd szétzú- £ zott fokhagymából, mokkáskanál őrölt fehér borsból, ugyanannyi Piros aranyból. A húsdarabot akkora alufó­liára tesszük, amekkorába hézagmen­tesen becsomagolhatjuk. A keveréket a vágott barázdákba dörgöljük. Alul, a hártyamentes felületet is bekenjük vele, majd becsomagolva 2-3 napra a hűtő- szekrénybe tesszük. A zamatok ez idő alatt átjárják, lazítják a hússzövetet. Sütéskor a csomagolásban hagyott hús alá kevéske vizet töltve, kis tűzzel kb. 70 percig pároljuk, majd az alufóliát lehantva róla, immár saját zsírjával, levével meglocsolva szép pirosra süt­jük. A húsdarabot alufólia tálba tesz- szük, levét beforralva rátöltjük, kifa­gyasztjuk, úgy csomagoljuk. Az alufó­lia tálcában felmelegíthető vagy hide­gen felszelhető. MANDULÁS KÉTSZERSÜLT: Az őzgerincformát kikenjük, kiszórjuk, a sütőt begyújtjuk. Tálban összekeve­rünk 18 dkg porcukrot, 1 csomag vaní­liás cukrot, 18 dkg lisztet, 20 deka tisz- títatlan mandulát. Négy-öt tojásfehér­jét kemény habbá verünk, majd aprán­ként beledolgozzuk .a liszt, cukor, man­dula elegyét, s a sűrű keveréket formá­ba töltjük. Csaknem takaréktűzzel — a sütő kinyitása nélkül — 25 percig sütjük, majd megnézzük, átsült-e telje­sen. Amikor kész, deszkára borítjuk, konyharuhával letakarjuk, és hidegre hülésig nem nyúlunk hozzá. Ekkor éles késsel hártyányi vékonyságúra felszel­jük. A mandulától szépén mintázott lapocskákat a sütőlemezre fektetjük, és takaréktűzzel enyhén megpirítjuk. Két- kilós űrtartalmú dobozt lehet e ropo­gós finomsággal megtölteni. TÚRÓTORTA CUKORBETE­GEKNEK: összegyúrunk 15 dkg lisztet 10 dkg margarinnal, 2 szem porrá tört szacharinnal, 3 tojássárgájával, 1/2 cit­rom levével, késhegynyi sütőporral, és szükség szerint annyi langyos vízzel, hogy könnyen formálható tészta le­gyen. Pihentetés után vékonyra nyújt­va — elvéve akkora darabot, amennyi a forma befedéséhez szükséges —, ki­bélelünk vele egy őzgerincet. A tojások keményre felvert fehérjét összekeverjük 30 dkg sovány, áttört tehéntúróval, 2 szem porrá tört szacharinnal, kevés citr romlével és 1/2 rúdnyi szemcsés vaníli­ával. A tésztába töltjük, befedjük a fél­retett lappal, körben résmentesre „ta­pasztjuk”, és előre bemelegített sütő­ben közepes lánggal kb. 50 percig süt­jük. A formából csak akkor borítsuk ki, amikor már kihűlt. Csinos is, meleg is A tavalyi kötött vagy horgolt sap­kánkat divatossá és újszerűvé vará­zsolhatjuk, ha a sapka egyik oldalá­ra valamilyen állatprém farokrészét tűzzük jó szorosan. De csinos az is, ha prémből készült két pompont összefogunk, és az egyik oldalon rögzítjük. Akinek hosszú hajából lófarok­frizura vagy éppenséggel konty ké­szül, annak nehezebb téli sapkát vi­selnie. Hogy mégse fázzék a fejük, kössenek minél vastagabb fonalból 1 sima, 1 fordított patentkötéssel 7-8 cm széles (fejbőségnek megfelelő hosszú) csíkot, hátul varrják össze. Időszerű mondások VÍZSZINTES 1. Népi mondást idézünk. (Zárt betűk: N, S, Y.) Folytatás a függ. 10. számú sorban. 14. Cukrozó. 15. „A” vonós hangszer. 16. Thaiföldi pénz = 100 baht. 18. Afrikai ország. 19. Szívvizsgálati műszer. 20. Marokkói hír­szerző iroda. 22. Szappanmárka. 23. A szabadba. 25. Gyógy­növény. 27. Dán gépkocsijel. 28. Becézett női név. 29. Elvont nézet. 30. Idegen állatkert. 31. Rádium. 33. Tiszai átkelő­hely. 35. A szteradion jele. 36. Károsodás 39. Lőszeres láda. 41. Déligyümölcs. 43. Victor de..., olasz karmester. 45. TOD. 46. Az érme egyik oldala. 48. Régi súlymérték. 49. Omszk folyója. 51. A költészet egyik ága. 53. Tenor szerep Weber: „Abu Hasszán” című operájában. 55. Igekötő. 56. Lop...,, kínai sóstó. 57. Kopasz. 58. Mosogatószer. 59. A leggyakoribb oldószer. 60. Fordított kettősbetű. 62. Len­get. 64. Biztatószó. 65. Színésznő (Dorottya). 68. Papírlám­pa. 71. Bizony, a régi magyarok nyelvén. FÜGGŐLEGES 1. Népi mondás (Zárt betűk: ő, S, T, Á.). 2.... Kok, holland úszónő. 3. Rovartojás. 4. Japán nagyvá­ros. 5. Régi hosszmérték Erdélyben. 6. A mállái és a- lógói gépkocsik jele. 7. Néma hívő! 8. Kettőzve: városunk. 9. K. Cs. 10. Az első népi mondás befejező része. 11. ízületi beteg­ség. 12. Dicsérő. 13. C. L. Á. 17. BAZ megyei község. 20. Én. 21. Spanyol női név. 24. Finnországi tó. 25. Égéstermék. 26. Perui város. 27. Mértéken felül, szláv eredetű szóval. 32. őlel. 34. Nógrád megyei község. 37. Egyforma betűk. 38. Füllent. 40. Sapienti... 42. Ady Endre. 44. USA állam. 46. Faipari anyag. 47. Kezeskedik. 50. Szólá. 52. Mesterséges műszél. 54. Olasz focicsapat. 55. Több mint kellemetlen. 61. Tolna megyei község. 63. Amerikai hírügynökség. 66. Viet­nami autójelzés. 67. A tetejére. 69. Te és én. 70. Római 2. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1., függőleges 10. és a függőleges 1. sz. sor. F, L A december 12-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: A csermely violás völgye nem illatoz, Hajnalban deret hint az égi kék. Áz elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Barna Józsefné, Kiskunmajsa; Rusznyák Györgyné, Kunpeszér; Kukucska Károlyné, Kas- kantyu; Rigó Lajos, Madaras. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom