Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. december 19. • PETŐFI NÉPE • 3 PARLAMENTI BESZÉLGETÉSEK AZ EGYSÉGES SZEMLÉLET A LOKÁLPATRIOTIZMUSBAN GYÖKEREZIK Csengőszámok, érezhető változások Az idei év elején, közepén a költségvetési kilátások sokkal rosszabbak voltak, a várható deficitet 50 milliárd forintra kalkulálták. Ez a mostani számítások szerint 35 milliárd lesz. Lényegesen kevesebb a korábbinál. E változás hátteréről kérdeztem dr. Szabó Kálmán közgazdász professzort, a terv- és költségvetési bizottság tagját. — Az előzetes becslés természe­tesen nem tény — mondta dr. Sza­bó Kálmán —, s az első félévben egyrészt a rossz időjárás és a keres­kedelem alakulása keltette azt a benyomást, hogy a helyzet a való­ságosnál kedvezőtlenebb, másrészt a politikai időjárás, hisz a parla­ment évközben tárgyalta az 1986- os zárszámadást, ami nagyon rossz eredményt mutatott: a tavalyi defi­cit a tervezettnek csaknem három­szorosa lett. Napvilágra került az ország nehéz helyzete, az irányítás gyengeségei, s mindez rányomta bélyegét a prognózisokra is. De a vártnál jobb idei eredményben ré­sze van annak is, hogy a tényfeltá­rás nyomán a gazdaság egyes terü­letein érezhető változások történ­tek — kedvező irányban. — Ennek tükrében — s túl azon, ■ hogy jövőre más pénzügyi szabályo­zás érvényesül a gazdaságban — mi a meghatározó különbség 1987 és 1988 között? —- A tervezés a számunkra ma érzékelhető hazai és nemzetközi vi­szonyokat adja vissza. Csak ezeket a feltételeket veheti alapul — ame­lyek persze lehetnek jobbak is —, de nem tartja lehetetlennek, hogy egy keskeny csapáson elinduljunk, amin át lehet menni úgy, hogy az ország nem kerül nagyon nehéz helyzetbe a konvertibilis adósság- állományt tekintve. Ehhez jelentős exporttöblet szükséges, ami telje­síthető is. De ez nem magától jön létre, szükséges a termelés techno­lógiájának, szerkezetének, haté­konyságának javítása. Ettől függ piaci versenyképességünk is, ame­lyet három tényező határoz meg. — Melyek ezek konkrétan? — Az önköltség, % szállítási idő és a minőség. Ez utóbbinál nem okvetlenül a csúcstechnológia, ha­nem az árral arányos, meghízható minőség. Ez függ a feldolgozó ipa­runktól, attól, hogy a könnyűipar­ban', az élelmiszeriparban és a gép­iparban ki tudunk-e alakítani johb struktúrát. A veszteséges ágaza­toknál el kell érni a tervezett le­építést, hisz ezekben csak fogyaszt­ják az ország nemzeti jövedelmét. Másik dolog persze, hogy ami itt fölszabadul: gép, anyag, munka­erő, az olyan helyre menjen, ahol holnapután nyereséget hoz. — Milyen biztosíték van erre?- Az adórendszer és az árak változtatása valamit segít abban, hogy jobban lássék, mi az, ami az országnak valóban nyereséges. Ha ezek a területek szippantják fel az eszközöket, készleteket, munka­erőt, akkor ez bizonyos garancia lehet. De a nagyobb lendületet még nem a következő évtől várom. A vállalatok hosszú távú érdekelt­ségét kell biztosítani, a megfelelő tőkehatékonyság révén. Az egyik probléma most ugyanis az, hogy nincs elég hajtóerő a gazdasági ala­nyok: vállalatok, csoportok, egyé­nek számára. Az elmúlt évtizedek fejlődése folytán a mozgástér na­gyon összeszűkült, ezért nem érzik, hogy a saját erejükből is ki tudnak mászni a slamasztikából. Ez ugyan nem mindenkinek sikerülne, de az országnak igen. Ehhez azonban a kormányzatnak is lépnie kell. — Mit? — Olyan feltételeket teremteni a megyéknek, tanácsoknak, gazdál­kodó szervezeteknek, egyes embe­reknek, hogy ha kevés is a lehető­ség, azzal megpróbáljanak élni. Akarjanak és tudjanak. Hisz na­gyon sokszor a kényszer tanítja meg az embert gondolkodni. — A Parlament szerepe növek­szik a tervezésben. Legalábbis ami az ellenőrzést illeti, hisz bevezették az úgynevezett csengőszámokat. Ehhez az Ön nevét is hozzákapcsol­ják. — Először 1971-ben vetettem fel ezt a gondolatot, akkor még elvi­leg. Hiszen többen — a vezetők közül — ígértek, elsősorban beru­házási pénzeket, s persze tartották is a szavukat. Javaslatom szerint, ha elér a felhasználás bizonyos szintet a plafon körül, a csengőszá­mot, akkor az ígéret teljesítéséhez felhatalmazást kellett volna kérni a Parlamenttől, miután a keret vé­ges. Ez a módszer akkor enyhítette volna a vezetőre háruló nyomást is. Most a nyitottság követeli meg a csengőszám bevezetését, s az is, hogy az előre non látott, vagy nem látható körülmények esetén — hi­szen a gazdaság nem matematikai képlet szerint működik — a továb­bi teendőket meg kell vitatni a Par­lamenttel. Másrészt így lehet fo­kozni az Országgyűlésnek a nép által kívánt és elismert felelősségét is. Váczi Tamás Építeni lehet a közösségek erejére A költségvetési vitában sok szó esett az egészségügy helyzetéről, jövőjéről. Az ágazat jószándékú elbírálás­ban részesült, központi és helyi forrásai mégis szűkül­nek jövőre. Amint az egyik képviselő fogalmazott: — Az egészségügy segítségért kiált! — Hogyan látja az egészségmegőrzési program jövő évi kilátásait?—kérdeztem Tóth Istvánné kiskunhala­si képviselőt: — Pénzünk az annyi van, amennyi. Több nem lesz. Amikor viszont nincs elég pénz, más eszközökhöz kell nyúlni. Engem erősen foglalkoztat ez ügyben: mi min­dent lehetne tenni, ami nem kerül pénzbe? Az embe­reknek mindenképpen nagyobb részvételt kellene vál­lalniuk saját egészségük megőrzésében. Nem az a baj szerintem, hogy sokat dolgozunk, az egészségünknek azzal ártunk igazán, hogy dohányzunk, sokat iszunk, mérték nélkül eszünk. Az ésszerű takarékosságon is lehetne gondolkodni. Azt mondjuk, ingyenes az egészségügy. De mi lenne például, ha a rendelőintézetekben kiimák, hogy mi­lyen vizsgálat mennyibe kerül — az államnak. Talán többen elgondolkodnának ezen. A kérdés: hogyan lehetne elérni, hogy minél többen vegyenek részt tevő­legesen egészségük megőrzésében? Rengeteg tartalé­kunk van még a magatartásbeli dolgokban. Munkám során — a családsegítésben — is erre próbálom ráéb­reszteni az embereket. — S mi a véleménye a szociálpolitika szerepéről, lehetőségeiről?- Növekednek az idősek gondjai. Mind többen jönnek hozzám is, mint képviselőhöz, egyéni problé­mákkal. Amikor egy 83 éves néni bekopogtat, tudom, hogy a városban még sok száz hasonló korú embert foglalkoztatnak ugyanezek a gondok. Nagyon nehéz­nek tartom a kispénzű nyugdíjasok helyzetét. Úgy gondolom, minden közösségnek, de legfőképpen a családnak többet kellene törődni a támogatásra szo­ruló idős emberekkel. Ha hozzám jön valaki, mindig a családja helyzetét, hozzáállását próbálom felmérni. Persze óvatosan, mert az emberek igen érzékenyek, van, amiről nem szívesen beszélnek. A család felelős­ségét mindenképpen hangsúlyozni kell. Sok múlik a tanácsi tisztségviselőkön is. Ha türelmesen meghall­gatják az egyéni problémákat, rengeteget tudnak segí­teni. Lehet, hogy nem mindenütt érvényes az elképze­lésem, de a falvakban, kisvárosokban lehet építeni a közösségek, a család erejére. — Milyen tapasztalatokat szűrt le a kétnapos parla­menti vitából? —Zavar engem, hogy továbbra is sokan benyújtják képviselőtársaim közül a kívánságlistát. Ha a pénz­ügy megkérdezné tőlük: adjanak javaslatot, honnan, kitől vegyük el a pénzt, nem tudnának mit mondani. Én is válaszolhattam volna az első kérdésre, hogy több pénz kell az egészségügynek. De csak akkor van jogom ezt mondani, ha hozzáteszem az ötletem: hon­nan. Sajnos sokszor nem látjuk a mélyebb összefüggé­seket. Tetszik viszont a képviselőház lelkesedése. Saj­nálom, hogy az ország nem láthatta azt az igyekvést, segíteniakarást, ami a zárt ülésen — a rögtönzött felszólalásokban is — megnyilvánult. Többen is szóvá tették a két nap alatt: a televízió közvetíthetné az egész ülésszakot a kettes csatornán. Ha a választók részleteiben is látnák, hogyan dolgozik a parlament, könnyebben el tudnánk fogadtatni az itt meghozott döntéseket. Lovas Dániel Egy hamburgerért a halál mezsgyéjén... HOLLAND LICENC ALAPJÁN Nem gyűrődő aszfalt A forgalmas kereszteződésekben, a buszmegállókban gyakran felgyürödik az aszfalt, kerékvályúk keletkeznek, a hullámos felület szinte szétrázza az autót. Ez nemcsak kellemetlen, hanem kifejezetten balesetveszélyes jelenség, különösen ha vízzel, jéggel telik meg a mélyedés. Világszerte hosszú idő óta keresik a szakembe­rek a megoldást, ám eddig nem túl sok sikerrel. A Közlekedési Minisztérium ösztönzésere az útépítéssel foglalkozó hazai vállalatok is folytatnak kísérleteket, igyekeznek megtalálni az aszfaltgyűrődés ellenszerét, de az eddig kidolgozott megoldások nem bizonyultak kellőképpen hatásosnak. A Pest Megyei Közúti Építő Vállalat nemrégiben felvette a kapcsolatot a holland „HWZ” céggel, melynek eddigi kísérletei igen jó eredménnyel kecsegtet­nek. A magyar vállalat—a többi közúti építő vállalattal közösen—megvásárolta az úgynevezett Restaplast aszfaltkeverék gyártási technológiájának licencét. Ez a kétfelé adalékanyaggal feljavított aszfalt — a hollandiai tapasztalatok szerint akár 6-8 évig is gyűrődésmentes marad a legforgalmasabb útszakaszokon is. (A jelenle­gi eljárásokkal alig fél-egy esztendő alatt újból hullámos lesz az útburkolat.) A két speciális adalékanyagot nem, szükséges külföldről beszerezni, ugyanis a Magyar Ásványolaj §$ Földgaz Kísérleti Intézet és a TVK a két anyagot megfelelő minő­ségben képes előállítani, és vállalkozik is a gyártásra. A közúti építő vállalatok felkészültek a Restaplast széles körű alkalmazására. Az utak üzemeltetőinek eddigi megrendeléseire jövőre már 4-5 ezer tonna gyürő­désmentes aszfalttal borítják be a forgalmasabb csomópontokat, autóbuszmeg­állókat. A fővárosban most mérik fel, hogy hol vannak olyan útszakaszok, ahol feltétlenül szükséges a hullámosodás megszüntetése. Ezt követően adnak megbí­zást a Pest Megyei KÉV-nek és esetleg'más útépítő cégeknek a tartós útburkolatok elkészitésére. KISTERMELŐK ADÓZÁSA A bajai uszodában vidám társaság ugrált a vízbe, közöttük Felső Barnabás 28 éves fiatalember. Már délután hat óra körül járt az idő, amikor hazafelé készülődtek. Unokaöccse odaszólt neki: — Berci! Nem akarod még egyszer átbukni a medencét? A kívülállók nem tudhatták, hogy ez mit jelent, de Berci annál jobban. — Miért ne buknám át? — válaszolt. — Na. akkor fizetek neked egy ham­burgert! Az alku állt. Felső Barnabás a start- kőre lépett, s néhány másodpercig nagy lélegzeteket vett. Jól kifújta, meg egy óriási lélegzet, és start. A víz összecsapott fölötte, s már szel­te is a métereket a maga választotta delfin és mell vegyesúszással, csakhogy hem a víz fölött, hanem a viz alatt. A barátok, nézők a parton izgultak a sikerért. Már a 25 méteres medence végénél járt, s mindenki azt hitte, hogy ezt már tovább nem lehet bírni levegő­vétel nélkül. Barnabás, mint aki a felszínen úszik, a víz alatt megfordult, s most követke­zett a második 25 méter, a hamburge­rért! A méterek egyre fogytak. Még 10, még 5! Még egy! Megvan!!!! Felső Barnabás a célban felbukkant, de csak egy pillanatra. Úgy fújta ki a szorongatott levegőt a tüdejéből, mint a bálna. S aztán ... amilyen gyorsan felbuk­kant, el is merült. Volt, aki rosszat sej­tett, de az unokaöcs megnyugtatta a kétkedőket: — Máskor is így szokott csinálni. De nem! Felső Barnabás már nem jött fel a víz alól. Többen ugrottak érte, de mire kihúz­ták, eszméletlen volt. — Gyorsan szájon át lélegeztetni! — kiáltotta valaki, s már préselték is bele a levegőt. Egy fiatalember fölé tér­delt, s ahogy a filmekben látta, a mell­kasára nyomkodva tenyerét, mestersé­ges légzést próbált adni. — Már lélegzik! — mondták többen is, miközben odaérkezett az úszómes­ter. Néhány perc múlva megérkezett a mentő és száguldott vele a kórház in­tenzív osztályárá. Négy nap múlva ott látogattam meg a már lábadozó Felső Barnabást. Fekete hajú, rövid szakállú fiatalem­ber. — Egyik szerelmem a víz — mesélte. — Már kilencéves koromban átúsztam a Dunát. A vízalatti úszást rendszere­sen gyakoroltam. Ehhez persze a tüdő állandó tréningeztetésére van szükség, hogy hűnél nagyobb mennyiségű leve­gő befogadására legyen kepes. Ez az uszodai balsikerem nem egy pillanatnyi virtuózkodásom eredménye, hiszen, mint mondottam, évek óta tréninge­zek, kiváló úszó is vagyok. Már odáig fejlesztettem a vízalatti képességemet, •hogy három percet is kibírtam rosszul- lét nélkül. Most az lehetett a baj, hogy az utóbbi időben alacsony volt a vér­nyomásom, és kevés lehetett az agyam vérellátása. A bajai uszodában egyéb­ként már többször is úsztam 50 metert a víz alatt. Most nem jött össze. — Remélem, ez örök lecke marad a maga számára, hiszen a halál mezsgyé­jéről hozták vissza. Elmosolyodott. — Ne nézzen nagyképűnek, de ha rendbejövök, folytatni szeretném! — Azt tudja, hogy a helytelenül alkal­mazott mellkasmasszázs enyhe tüdővér­zést és csontrepedést okozott? Felső Barnabás-ajkáról eltűnt a mo­soly: — Ezt komolyan mondja?... '—'A főorvos asszonytól hallottam. —I Akkor, akkor ... nem kísérlete­zek többé! Érdemes meggondolni, hiszen az élet sokkal drágább egy hamburgernél! „ Szabó Ferenc A magyar gazdasági reform szerves része és egyik eszköze az adóreform. Ennek szabályo­zását a különböző szintű jog­szabályokkal végezték el az ar­ra jogosított szervek. A Dr. Székács Anna szer­kesztésében megjelent Kister­melők adózása című könyv tar­talmazza a kistermelőkre vo­natkozó adóügyi rendeleteket, éspedig a forgalmi adó, a jöve­delmi adó, a vállalkozási adó szabályait, valamint az adó- igazgatási eljárásra vonatkozó tudnivalókat. Gyakorlati jelle­ge folytán nélkülözhetetlen lesz a jogot alkalmazók és az egyéb érintettek számára. A bevezető fejezet a jogsza­bályok közötti eligazodást szolgálja, az alapvétő fogalma­kat magyarázza. A mű végén elhelyezett „munkafüzet” pe­dig az adószámítások elvégzé­sét segíti. A törvények szövege már megjelent a közlönyökben, de a végrehajtási utasításokat első alkalommal itt közük. (Mezőgazdasági Kiadó) (KS) Munkahelyteremtés Madarason Bácsalmás vonzáskörzetében a leg­nagyobb település Madaras a maga 3700 lakosával. Ebben a községben speciálisan ötvöződik az állami és a gazdasági .vezetés, ami önmagában megdlőz egy sor máshol fellelhető né­zeteltérést; lehetőséget teremt egyebek között arra is, hogy az anyagi erőket koncentrálják, a fejlesztés irányát a la­kosság és a termelőüzem érdekeinek megfelelően alakítsák. Van más előnye is annak, hogy Madarason a Béke Tsz elnöke, Bartos József megyei tanács­tag, a közös gazdaság főkönyvelője, Mundweil József a községi tanács el­nökhelyettese, a tsz párttitkára, Ma- muzsits Sándor a község kommunistáit is összefogja, s a községi tanács elnöke, Krizsák Károly a pártvezetőség szerve­ző titkára, mert a közös gondokat együtt kell megszüntetni a közös ered­ményeknek együtt kell örülni. Bogácsi Károly, a községi tanács vb- titkára ennek a különös vezetésnek az eredményéről, hasznáról, a községpoli­tikai célok eredményéről beszélt: —* A községnek erre az esztendőre 17.2 millió forint költségvetése volt, amelyből mindössze 3,5 milliót tud­tunk fejlesztésre fordítani. Ebből a meglehetősen kevés pénzből szerettük volna megvalósítani: az arzénmentesí­tőt a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalattal közösen, két utcában szi­lárd burkolatot készítem, egy orvosi szolgálati lakást felépíteni, a szemétte­lepet rendezni, száz méter járdát építe­ni, s megkezdeni a belvíz elvezetését. Kissé feszített volt a terv, de a tanács megszavazta. Ám az év első napjaiban minden elképzelés felborult... Bizonyára emlékeznek még olvasó­ink, hogy január 5-én gyújtogatás kö­vetkeztében — a tettes vagy tettesek máig is ismeretlenek — kigyulladt az általános iskola, s a lángok 3 millió forintos anyagi kárt okoztak. A község vezetői január végén — amikor már a kedélyek lehiggadtak — leültek s ta­nácskozni kezdtek az iskola helyreállí­tásáról, s a felborult községi költségve­tés „talpraánításáról”. — Akkor úgy döntöttünk — foly­tatta a vb-titkár —, hogy nem csak helyreállítjuk az iskolát, hanem meg­építjük a központi fűtést is 1,2 millió­ért. A helyreállításra 2,5 milliót, az el­égett 688 ezer forintos berendezés meg­vásárlására 1,2 milliót költöttünk. Az Állami Biztosítótól összesen másfél milliós kártérítést kaptunk. — Mindebből az következett, hogy Madarason az iskolatűz elvitte a község beruházására fordítható teljes pénzala­pot, s az elképzelésekből semmi sem va­lósult meg? — Nem egészen így történt, ugyanis az összefogásnak, a lokálpatriotizmus­nak a bajban mutatkozik meg igazán az ereje. Az arzénmentesítő elkészült, 8.2 milliós megyei tanácsi céltámoga­tással, amelyhez mi 750 ezer forintot tettünk hozzá, s jövőre is ugyanennyit teszünk. A 12,5 milliós összköltség hi­ányzó részét a vízmű vállalta, s jövőre a megyei tanács még ad 800 ezer forin­tot. Felépült a két és félszobás orvosi lakás is, ahol lehetőség van magánren­delésre. Ez 1,2 millióba kerül, 400 ezer állami támogatást kaptunk hozzá. Szi­lárd burkolatú lett másfél kilométer hosszan a Kolozsvári és a Mátyás ki­rály utca, amihez a községi tanács más­fél milliót adott, a többit az útkeret fedezte. S ez nem minden, mert még ebben az évben szeretnénk átadni a 0 Bagócsi Károly, a községi tanács vb- titkára: — Az összefogásnak bajban mutatkozik meg igazán az ereje... szeméttelepet, amelyre a pénzünk meg­van. — Ejha! Amellett, hogy az iskolára költötték a beruházási keret szinte teljes összegét, majdnem megvalósították a korábbi elképzeléseiket. Hogyan? Mi­lyen módon? •— Az 1986-os és az idei költségve­tésből másfél millió forintot takarítot­tunk meg a felújításból, karbantartás­ból. A teho-ból bejött félmillió, út- és közműfejlesztésre is befizettek negyed- milliót. A tsz minden évben céltámoga­tásként 500 ezer forintot ad. Ezt az összeget az idén 200 ezer forinttal meg- toldották, az iskola központi fűtésének szerelésére. Február 16-án a falugyűlé­sen a Hazafias Népfront közíségi bizott­sága gyűjtést szervezett az iskola hely­reállítására; 165 ezer forint érkezett be, ez még mindig letéti számlán van, s még várható 35 ezer forint. Az iskola rekonstrukcióját a tsz és a tanács költ­ségvetési üzemének dolgozói végezték, s a közös gazdaságnak még tartozunk 800 ezer forinttal, de csak akkor kell fizetni, ha lesz pénzünk ... Nagyon lapos volt a Madarasi Köz­ségi Tanács pénztárcája, de végül is sikerült az elképzelések döntő többsé­gét megvalósítani, az intézmények is zavartalanul működnek. Mindebben a tsz a meghatározó, de az is igaz, min­den család érdekelt a közös gazdaság­ban, számukra sem mindegy a falu sor­sa. A vezetők is helybéliek, s ebből is táplálkozik az egységes szemlélet. S a jövő? — Kétmillió forintunk lesz ^fejlesz­tésre 1988-ban, amelyhez egymillió fo­rintot kapunk a megyei tanácstól. To­vább szeretnénk folytatni az útépítést, az arzénmentesítőre kell 750 ezer fo­rint. Két pedagógus letelepítésére 140 ezer forintot költünk, a többi pénzt tartalékoljuk, s a közös gazdaságtól is megkapjuk a félmilliót. Szeretnénk községi ipart létrehozni, amelynek alapja a költségvetési üzem lesz. Főleg bérmunkát vállalunk a kétszáz ingázó itthoni foglalkoztatásához; a nyeresé­get községfejlesztésre fordíthatnánk. A községi ipartelep már január 1-jén megkezdi munkáját. Jó lenne áruházat is építeni, de hiába ajánlottuk fel a tsz­szel közösen a 7 milliót, az áfesznek nincs hozzá 8 milliója. A madarasiakat ismerve, bizonyára az áruházat is előbb-utóbb felépítik. Gémes Gábor Export Szabadszállásról 0 Már évek óta jelentős bérmunkát végez NSZK-beli megrendelőknek a szabad­szállási Háziipari Export Szövetkezet Főleg női blúzokat varrnak, kis sorozatok készülnek, van úgy, hogy hetente változnak a szabásminták. Az aranykoszorús József Attila szocialista brigádot dicséri, hogy szinte reklamációmentes a munkájuk. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom