Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

1987. december 2. • PETŐFI NÉPE 9 5

PÉNZÜGYI ELŐREJELZÉS A BANKBÓL

Kevesen az élbolyban

Gyorsabban váltani az agrárágazatban is!

Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 48 bankszervezete közül — aktíváit illetően — a kecskeméti a harmadik legnagyobb. A bank 130 részvényes, illetve üzletfél számláját vezeti, köztük — egy kivétellel — valamennyi megyei állami gazdaságét és az állami élelmiszeripari vállalatokét. A megye agrárágazatának nagy „reprezentánsai” tehát az OKHB-nál tartják pénzüket. Ezért is mondja SzendreyJ. Sándor ügyvezető-igazgató, hogy a bank szemüvegén át vizsgálva ezen vállalatok helyzetét, egyúttal kitekintést kaphatunk a megyei agrárágazat egészére.

— A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar helyzetének összefoglaló elemzését nem a bank dolga elvégezni, erre szolgálnak a statisztikai összegzések, gazdasági értékelések, egyebek. Az OKHB a pénzforgalom és a hitel alapján inkább azt prognosztizálja, mi várható a gazdálkodó szerveknél pénzügyileg az év végére, és mivel számolhatunk jövőre. A pénzfolyamatok ugyanis nagyon jól tükrözik a gazdálkodók helyzetét.

— És mit mutat most ez a „pénztükör”?

— A termelésnövekedés az előző évihez képest nem jelentős. A bortermelő gazdaságoknál az árbevétel nem növekszik, sőt úgy tűnik, hogy egyre súlyosabb értékesítési gondjaik vannak. Ez igaz a hústermelést illetően is, főképp a baromfinál. A külpiaci lehetőségek nemcsak nyugat, hanem a szocialista országok irányában is szűkültek, ezzel egyidőben viszont nőtt a minőségi követelmény. A szovjet piac már nem igényli az édesített magyar borokat, vermutokat, amit korábban vásárolt. Emiatt néhány gazdaságnál kritikus helyzet alakulhat ki. Az úgynevezett időbelileg elhatárolt veszteség az állami gazdaságoknál még mindig közel van a 300 millió forinthoz, amit bankunk már nem hajlandó finanszírozni. Arra akarjuk kényszeríteni a vállalatokat, hogy keressék meg azt a termékstruktúrát, ami aztán lehetővé teszi ennek a veszteségnek a kigazdálkodását.

— Lehetséges, hogy egyesek tönkremennek?- Igen. Nem tömeges kétvállra- fektetésről van szó, ez senkinek sem áll érdekében. Még mindig a boros gazdaságoknál maradva, egyesek változatlanul nem hiszik el, hogy a szovjet piac már,nem vevő, arra, amire ezelőtt volt, legfeljebb minőségi bort hajlandó megvásárolni. A műszaki megújulás, a váltás lehetősége megvan a mezőgazdaságban, de egyedül ez nem elég. Tudni kell, mit akar a piac, mire van és lesz vevő. Éppen ezért nagyobb beruházások esetén a hitelezésnél megköveteljük, hogy marketing tanulmány is készüljön. A piackutatás elég gyenge lábakon áll vállalatainknál. Ä megye mezőgazdasági üzemeinek másik nagy hibája, hogy nem érzékelik kellő mértékben a külpiaci árakat.

— Ebben azért nem egészen ők a hibásak.

— Ez igaz. Az árszubvenciók miatt nem érzékelhetik. Csakhogy fel kellene készülniük minél előbb arra, hogy a jövőbep senki sem fogja megvédeni a rosszat, a támogatások csökkennek vagy egyes vonatkozásokban teljesen megszűnnek. Nem lehetünk úgy versenyképesek, hogy például négy és fél mázsa helyett hat-hét mázsa takarmányból állítunk elő egy mázsa húst. A világpiac nem hajlandó ezt a ráfordítás-különbséget tekintetbe venni. Ébresztőt kell fújnunk. Ebben nagy szerepet kap a mi bankunk is, hiszen a hitelezésnél alaposan megnézzük, ki mit termel és mennyiért. A mezőgazdasági üzemek ötödénél hitelfedezetként az árbevételt kötöttük le, mert nem látunk más garanciákat, de készséget sem a változtatásokra.

— Az OKHB is rangsorolja az adósait?

— Természetesen, bonitási sort, afféle banki „toplistát” állítunk fel. Négy' mutató alapján vizsgálódunk: a likviditási, az adósságszolgálati és a hitelte- herarány mutató mellett megnézzük a nettó, azaz a költségvetési kapcsolatok nélküli jövedelem alakulását is. A gazdálkodó szervezetek mintegy húsz százaléka ' kiváló bonitású, öten-hatan vannak kritikus helyzetben. Közülük egy-kettőnél jövőre szanálásra is számítani lehet.

— Egy nem is olyan régi tankönyv szerint a szocialista bankrendszerben nincs" jéléritősége annak a kitételnek, hogy a vállalati vezetők személyisége is lehet tényező a hitel odaítélésében.

— A.szubjektív bonitásnak — ami tulajdonképpen a vezető személyisége,

erkölcsisége, megbízhatósága, hozzáértése — legalább olyan súllyal kell latba esnie, mint az objektív bonitásnak, a vállalat fizetőképességének. Annál is inkább, mert az előbbi visszatükröződik az utóbbiban, számokkal alátámasztva. Egy vezető hozzáértése, dinamizmusa meghatározó szerepet játszik a vállalat helyzetének, a gazdálkodás objektív mutatóinak alakításában. Sok tekintetben a vezetőn múlik, hogy egy gazdálkodó szervezet áll, vagy előre lép. Márpedig most az fog nyerni, aki gyorsan lép, aki bátran mer változtatni, és vállalkozik az eredményes ágazatok fejlesztésére. Ha ehhez hitelt kér, ebben az esetben kap is.

— Más „stílusa” van az OKHB-nak, mint a Nemzeti Banknak volt egyeduralkodói korában?

— Teljesen más, ami éppen abból adódik, hogy nem vagyunk egyedül a piacon. Amíg az MNB egyeduralko- dott, hatósági és hitelezési funkciókat is ellátott, szigorúan az előírt hitelpolitikai elvek alapján hiteleztünk. Hogy a hitelpénzzel szemben támasztott közgazdasági követelmények teljesülnek-e, senkit sem érdekelt. Ma már nem vagyunk egyedül a pénzpiacon, nem mintha ezzel olcsóbb lenne a hitel, de amire mi nem adunk pénzt, arra adhat egy másik bank. Azzal, hogy versenytársaink vannak, megnőtt a saját likviditásunk és gazdaságosságunk szerepe. Vagyonúnkat, a vállalatok betéteit igyekszünk annyiszor kihelyezni, megforgatni, ahányszor csak lehet, a rövid lejáratú hitelállományunk az első félévben például négy és félszer fordult meg. Minden tekintetben igyekszünk kiszolgálni üzletfeleinket, legyen az részvény, lizing, vagy bármilyen bankszolgáltatás. Az MNB refinanszírozási hitele sajnos egyre szűkül, ezért bankműveleteinknek, üzletfeleinkkel tartott kapcsolatainknak az önellátás erősítését kell célozniuk.

— Kinek ad jövőre az OKHB hitelt?

— Üzletpolitikánk alapelve: szak- szerűség, biztonság, korrektség és dinamizmus. Minden jó üzletben benne vagyunk. Akinek jó ötlete van, az jöjjön hozzánk. Egyébként nekünk is vannak ötleteink, úgy is mondhatom: ajánljuk magunkat. Nos, bizonytalan üzletfélnek a bank is bizonytalanul hitelez. AJd viszont jól gazdálkodik, alkalmazkodva a piaci igényekhez, nyereséget hoz, annak úgy adunk hitelt, hogy lássa: a bank is bízik benne. Magyar Ágnes

TOMPÁI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET:

jA ipari Szövetke Széles

2\.zet 1951-ben

alakult. Jelenleg kétszáz- TPfITip U Cm Q IQ ötvenen dolgoznak a tér- IllCIVolVíllíl

vezett idei 90 milliós árbevétel eléréséért. A vas- és faipari részleg mellett varroda is működik a szövetkezetben, melynek munkáját mintegy negyven környékbeli bedolgozó segíti. Gyártmányaik között házgyári kellékek, beépített szekrények, belső faburkolók, kis kerti bútorok, hőközpontok és felsőruházati termékek találhatók.

t A Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalattal kooperációban gyártott, mozgatható hő- és melegvízközpont végszerelését Danis József végzi.

9 Egyedi megrendelés — s még ebben a disznóvágási szezonban 15—20, legfeljebb 3 mázsás sertés szabadul meg sortéitól ilyen fürdetőben, amit ezen a vidéken pálisztó-teknőnek hívnak. Rónási István a hegesztési varratok egyenetlenségeit tünteti el köszörűjével. (Straszer András)

9 Czékány Lajos asztalos dohányzóasztallapot csiszol, amely NSZK-beli vevőnek készül.

9 A hollandiai Baruch cég részére bérmunkában készül ezres szériában szövetruha, melyeket Almási Ilona ellenőriz.

A KNEB ELŐTT A VETŐMAG-ÜGY

Elvetélt lehetőségek

A legutóbbi tíz év alatt a termesztett növényfajták 70 százaléka új nagyobb termőképességük és jobb minőségű fajtára cserélődött ki. Jelentősen bővült a választék. Az 1975. évi 467 államilag elismert fajtával szemben jelenleg 580 nemesített növényfajta közül válogathatnak a mezőgazdasági nagyüzemek. Ennek több mint kétharmada hazai nemesítésű. Az őszi búza, a napraforgó, a lucerna, a kender, a hagyma és más zöldségféle magyar nemesitől a világ élvonalában haladnak. Ahol a hazai nemesítés nem versenyképes kukorica, burgonya, cukorrépa — ott külföldi li- cencre épül a vetőmagellátás,

A magyar növénynemesítők és honosítok eredményei vitathatatlanok. Amióta kevesebb költségvetési pénz jut erre a célra, azóta visszaszorultak az öncélú, egyéni ambíciókat szolgáló fejlesztések s az intézetek létét, boldogulását, a nemesi- tők anyagi elismerését minden eddiginél nagyobb mértékben meghatározza az új növényfajták elterjesztése, s szolgáltatások eredményessége. Születhetnek tehát csökkenő forrásból növekvő eredmények, a szükségből erény. Különösen nagy aktiválással és eredményesen tevékenykedik a kecskeméti és a szentesi zöldségnemesitö intézet — vállalatszerű gazdálkodás keretében.

Drága

külföidimádat

A hazai növénytermesztés európai színvonalú eredményei nem utolsósorban annak tulajdonítha- tóak, hogy a hazai nemesítés, a külföldi eredmények adaptálása jó színvonalú, a vetőmagtermeltetés, — ellenőrzés és -ellátás szervezett, megbízható. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizgálata 65 mezőgazdasági nagyüzemben, tiz kutatóintézetben, a vetőntagtermelte- tő, -forgalmazó és szakirányító szervezetekben az eredmények mellett azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a gazdaságok nem hasznosítják megfelelően a nagyhozamú növényfajtákban rejlő „biológiai röb- banó tölteteket”.

A vizsgálat által feltárt kiaknázatlan tartalékok felsorolását kezdjük a fajtakiválasztással. A döntéshez az információk igen sokrétűek. A saját termelési tapasztalatok ösz- szevethetők a Növénytermesztési és Minősítő Intézet, a termelési rendszerek, a kutatóintézetek fajtakísérleti eredményeivel, a termeltetők és forgalmazók, a szakirodalom információival. Azért mégsem mindig igazán jó, az üzemi adottságoknak megfelelő a vetőmagkiválasztás, mert a különböző fajták eltérő talaj-, termőtáji, sajátos agrotechnikai igényeit, az optimális ökológiai feltételeket a termelők rendszerint nem eléggé ismerik.

Részben ezzel magyarázható bizonyos türelmetlenség és kapkodás a fajtaváltásban. A gazdaságok igen gyakran 2—3 év után — különösen az őszi búzánál, a kukoricánál, a napraforgónál — új fajták vetésére térnek át. Esetenként a gazdaságok olyankor is importvetőmagvakkal próbálkoznak, amikor a hazai fajták kiváló minőségűek. Táblatörzskönyvi adatok alapján dokumentálható, hogy az őszi búza vetésterületének 36 százalékán és a napraforgó 52 százalékán használt importfajták nem termettek többet, mint a hazai fajták, bel- tartalmi értékük sem volt jobb. Esetenként tehát a „kísérletező és vállalkozó kedv” akadályozza a már használt fajták jobb megismerését, termőképességük teljesebb hasznosítását, az indokolatlanul gyors fajtaváltás többletköltségét, némelykor fölösleges devizakiadást okoz.

Kizárt termelők

A fajtakiválasztást gazdaságos- sági megfontolások vezérlik: minél kisebb ráfordítással minél nagyobb terméseredmény, bevétel elérése a cél. Előfordul azonban szűklátókörű, illetve fizetőképesség hiányában kényszerű „takarékosság” is. A vetőmag költsége az összes termelési ráfordításoknak csupán 10—15 százaléka, egyes gazdaságok mégis ezen spórolnak s az olcsóbb és kisebb biológiai értékű vetőmagot vásárolják. Még gyakoribb, hogy vetőmagot termelnek saját célra, noha az igényes kultúrákhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek nincsenek meg.

Amikor az egyik dunántúli megyében közvetlenül a vetés előtt ellenőrizték a vetőmag minőséget, kiderült, hogy a 40 tétel fele nem felelt meg a szabvány előírásainak: az őszi búza magas gyomtartalmú, vagy gyenge életképességű volt. A becslések szerint a vetésterület körülbelül egyharmadán kifogásolható minőségű vetőmag kerül a földbe; s emiatt évi mintegy százezer tonna a hozamkiesés. A tényleges veszteség az elérhető „költségmegtakarítás” többszöröse.

Bár a hazai és az export vetőmag- szükséglet zömét az immár hagyományos bázis-gazdaságok magas színvonalon elégítik ki, mégis mellettük több száz gazdaság termel értékesítésre vetőmagot a szükséges műszaki, technikai és személyi feltételek hiányában. Jelzi ezt az is, hogy a vetőmagtermelő terület tíz százalékát még a betakarítás előtt kizátják a szerződésből, a megtermelt vetőmag 40 százaléka pedig csak ismételt tisztítás és kezelés után használható fel.

Bár az ellátásnak — akár hazai, akár import fajtákról legyen szó,

— nincsenek devizális vagy egyéb korlátái, mégis sok üzem kifogásolja, hogy a megrendelt vetőmagféleségeket nem kapja meg. Az időben

— a termeltetés megszervezése előtt

— leszerződött vetőmagszükségletek kielégítése persze többnyire zavartalan, a „bolti kiszolgálással” van baj. A vetőmagtermeltetés megszervezésében ugyanis nem tudják követni a veszélyesen változó igényeket. Jellemző például, hogy az előzetes igénybejelentéseket a rendelőknek mintegy a fele a folyó termelési és értékesítési tapasztalatok nyomán módosítja. A változások iránya pontosan nem prognosztizálható. így azután évről évre választékbeli hiányok és feleslegek mutatkoznak.

Elherdált

teljesítmények

A vetőmagexport 80 'százaléka úgynevezett bértermeltetés. Jól jövedelmező tevékenység, kedvező irányba alakítja a mezőgazdaság termelési és exportszerkezetét, de a növekvő tengerentúli konkurencia miatt az 1987-re leszerződött terület a korábbi 72 ezer hektárról 47 ezer hektárra csökkent. így még élesebb megvilágításba kerül a kiváló magyar nemesítésű vetőmagvak alacsony exporthányada.

A kutatóintézetek, a nemesítők, a vetőmag-előállítók és forgalmazók nem találták meg a közös külpiaci érdekeltséget. Miközben a növény- termelés tömegproduktumai mind nagyobb ráfizetéssel értékesíthetők, a világpiacon a magyar nemesítők és vetőmagtermelők szellemi-szakmai teljesítményét elherdáljuk. Mindössze 20 magyar fajta került állami elismertetésre a nyugateurópai országokban. Több kiváló fajtánk pedig külföldi márkával kerül értékesítésre.

A hatásos anyagi érdekeltség hiánya egyébként másutt is a fejlődés fékje. A hosszú átfutási idejű, nagy munkaigényű nemesítő tevékenységet például gyakran kiszorítja a már bevált külföldi fajták gyorsan, biztos eredményt ígérő honosítása. A hazai intézetek és a nemesítők anyagi elismerése ugyanis jóval szegényebb, mint az import fajtákért fizetett díjazás. Vagy egy másik gond. A terméshozamok növelése mellett a fajtaválasztásban nem kap megfelelő hangsúlyt a termék minősége, a beltartalmi értékek javítása. Néhány növénynél és vetőmagnál, például a cukorrépánál, a napraforgónál megszűnt a termésmennyiség, a súly kizárólagossága. Legfontosabb növényeinknél, a búzánál, a kukoricánál viszont a vetőmagárak nem tükrözik kellően a fajták termőképességét, beltartalmi értékeit, a vetőmagvak szaporítási fokát. A felvásárlási árak sem honorálják megfelelően a jobb minőséget.

íme az európai színvonalú magyar növénytermesztésben és nemesítésben is mennyi az elvetett, az elvetélt lehetőség. A jövedelmezőségért, a verseny- és exportképesség fokozásáért folyó kiélezett küzdelemben nem mondhatunk le hasznosításukról. v ,

LENGYEL TALÁLMÁNY Vasúti—közúti traktor

Az 1987. évi Poznani Nemzetközi Vásáron nagy érdeklődést keltett az Ursus 1222-es traktor. ’

A traktort a Poznani Vasúti Járművek Kutató-Fejlesztő Központjában alkalmassá tették a vasúti síneken való közlekedésre. Az Ursus 1222-es traktort elöl és hátul vontatótolató berendezéssel, valamint hidraulikus motorok segítségével fel- és leereszthető, mozgatható vasúti, kerékpárrendszerrel szerelték fel és így speciális felvezető rámpa nélkül bárhol felmehet a vasúti sínre.

Az Ursus 1222-es traktor sokféle óéira alkalmazható. A traktor hátsó részén elhelyezett hagyományos kapcsolóberendezésnek kö9 Az URSUS 1222-es vasúti pályán

szönhetően a közúti közlekedésben pótkocsi vontatására is alkalmas. A vasúti üzemmódban pedig a gyári rakodóvágányokon, a rendezőpályaudvarokon vagy mozdonyházakban a vasúti vagonok

tolatására-vontatására szolgálhat: a vasúti vágányon összesen négy vagon — együttesen 320 tonna vontatásárá alkalmas. A jármű helyettesítheti a jóval drágább tolatómozdonyokat, azoknál kevesebb üzemanyagot fogyaszt, s az üzemeltetési és javítási költségei is jóval alacsonyabbak. (Interpress KS)