Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAP^ XLII. évf. 259. szám Ara: 1,80 Ft 1987. november 3., kedd VÁLASZTÁSOK A KKP KONGRESSZUSA UTÁN Csao Ce-jang a főtitkár Tegnap megtartotta első teljes ülését a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresz- szusán megválasztott Központi Bizottság. Az ülésen Csao Ce-jangot választották meg a KKP KB főtitkárának. Megválasztották a Politikai Bizottságot, amelynek 17 teljes jogú és egy póttagja van, valamint a PB állandó bizottságát, a legszűkebb vezető testületet. Ennek öt tagja: Csao Ce-jang, Li Peng, Csiao Si, Hu Csi-li és Jao Ji-lin. A Politikai Bizottság további teljes jogú tagjai: Van Li, Tien Csi-jün, Csiang Cö- min, Li Tie-jing, Li Zsuj-huan, Li Hszi-ming, Jang Zsu-taj, Jang Sang-kun, Vu Hsziie- csien, Szung Ping, Hu Jao-pang, Csin Csi-vej. A PB póttagja: Ting Kuan-ken.« A titkárság teljes jogú tagjait és póttagját a PB állandó bizottsága nevezte ki. A_ testület teljes jogú tagjai: Hu Csi-li, Csiao Si, Zsuj Hszing-ven, Jan Ming-fu. Póttag: Ven Csia-pao. A KKP KB katonai bizottságának elnöke: Teng Hsziao-ping. Csao Ce-jangot kinevezték a bizottság első alelnökévé, Jang Sang-kunt pedig állandó alelnökévé. A Központi Bizottságon kívül megtartotta első teljes ülését a vasárnap véget ért XIII. kongresszuson választott Központi Tanácsadói Bizottság és a Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottság is. Mindkét testület megválasztotta vezető szerveit. ; A Központi Tanácsadói Bizottság új elnöke Csen Jün, alelnökei: Po Ji-po és Szung Zsen-csiung. A Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottság új vezetője titkári minőségben Csiao Si. > * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban köszöntötte Csao Ce-jangot, a Kinai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt megválasztása alkalmából. PÍTÓRA EMLÉKEZTEK Jubiláló halasi gimnázium 9 Bállá Tibor átadja az ipari szakmunkásképző intézet ajándékát. Méltó módon — színvonalas rendezvénysorozattal — emlékeztek meg a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban az iskola névadójáról születésének 150. évfordulóján. A rendezésbe bekapcsolódott a Szilády-emlékbizottság és a városi népfrontbizottság is. A tanulóifjúságnak Bognár Zoltán tanár tartott előadást, a felnőttek számára pedig az iskola dísztermében rendeztek emlékünnepséget a hét végén. A megjelenteket Bodor Tibor színművész szavalata után Sallay Sándor igazgató köszöntötte. A széksorokban ott ültek az 5$—60 éves érettségi találkozóra összegyűlt öregdiákok is. Mint a gimnázium igazgatója mondta, nagy jelentőséget tulajdonítanak a hagyományok ápolásának, mivel az előrehaladás nélkülözhetetlen feltétele a múlt ismerete. A tudós iskolaalapító életéről dr. Vásáry István kandidátus tartott előadást. Ezt követően a résztvevők — köztük a szülőfalu, Ság- vár küldöttei és a társintézmények képviselői — megkoszorúzták az előcsarnokban található emléktáblát. A jubileum alkalmából kiállítást rendeztek az iskola folyosóján, mely az év végéig —■,munkanapokon — megtekinthető. (A Szilády Áronról szóló cikkünk a 8. oldalon található.) , jj 9 Az cmlckünncpség résztvevői ÜNNEPI ÜLÉS MOSZKVÁBAN — HÉT ÉVTIZED MÉRLEGE Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik MIHAIL GORBACSOV BESZÉDE A moszkvai Kreml kongresszusi palotájában tegnap délelőtt tíz órakor megnyílt az SZKP KB, a szovjet és az oroszországi Legfelsőbb Tanács együttes ünnepi ülése. Az elnökségben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének élnöke, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, külföldi párt- és állami vezetők — köztük Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke —, valamint más szovjet vezetők foglaltak helyet. Andrej Gromiko megnyitója és a szovjet himnusz elhangzása után Mihail Gorbacsov, az ünnepi ülés szónoka mondta el beszédét. A nagy érdeklődéssel várt beszámolót 75 nyelvre fordították, a világ számos tévéállomása egyenes közvetítést adott Moszkvából. Az ünnepi esemény helyszínén csaknem hatezren voltak jelen: KB-tagok, legfelsőbb tanácsi küldöttek, a párt, a munka veteránjai, a honvédő háború hősei, élmunkások, a szövetséges köztársaságok képviselői, katonai vezetők, a tudományos élet kiemelkedő személyiségei. Az ülésre 119 országból összesen 163 küldöttség érkezett Moszkvába. Elvtársak! Úttörőként hatalmas és bonyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe. Nem foglalható bele a régi világ anyagi és erkölcsi örökségének, az első világháborúnak, a polgárháborúnak, az intervenciónak a súlyos volta. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe az átalakulások újszerűsége, a hozzájuk fűződő remények sokasága, az új, a szokatlan térnyerésének olykor lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó üteme és mértéke. Nem foglalhatók bele a szubjektív tényezők sem, melyek különleges szerepet játszottak a forradalmi viharok időszakaiban. Nem férnek egy rövid elemzésbe a maximalizmussal átitatott forradalmi idők, a jövőről alkotott, olykor leegyszerűsített, sarkított elképzelések. És nem fér bele az új életért küzdők tiszta és szenvedélyes törekvése arra, hogy mindent a lehető leggyorsabban, legjobban, legigazságosabban oldjanak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magától értetődően gondolatokat ébreszt kortátsainkban. Történelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztathatatlan. Bármilyen érzelmeket váltson is ki, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visszatekintünk azokra az októberi na-, pokra, amelyek megrengették a világot, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságokat keresünk és találunk is bennük. Mindig újra meg újra meggyőződünk a nagy október által választott szocialista út helyességéről. Az emberiség történelmi fejlődésé-' nek objektív logikája vezetett ehhez a mérföldkőhöz. Az októberi forradalom — a civilizáció fejlődése, útjainak minden ellentmondásossága és változatossága ellenére is — törvényszerű következménye volt egy sok évszázados harc eszméi és gyakorlata fejlődésének, amely harcot a dolgozók a szabadságért és a békéért, a társadalmi igazságosságért, a nemzeti, szellemi és osztálykizsákmányolás ellen vívtak. 1917 magába szívta a nép önálló fejlődésért és függetlenségért vívott harcának, a történelmünkre jellemző haladó nemzeti mozgalmaknak, az antifeu- dális paraszü felkeléseknek és háborúknak az energiáját. Testet öltött benne a XVIII. századi felvüágositóknak, a dekabrista mozgalom hőseinek és vértanúinak, a forradalmi demokrácia lánglelkű vezéreinek szellemi útkeresése, kultúránk nagy személyiségeinek erkölcsi aszketizmusa. Az 1917-es év megmutatta, hogy korunk fő társadalmi alternatívája — választás a szocializmus és a kapitalizmus között. Megmutatta, hogy a XX. században nem lehet előrelépni másként, csakis a magasabb rendű társadalmi formáció, a szocializmus útján. Ez az alapvető lenini tétel ma sem kevésbé időszerű, mint akkoriban, keletkezésekor volt. Ez a dinamikus társadalmi fejlődés törvényszerűsége. Az oroszországi forradalom a legjobb emberi elmék — a múlt nagy humanistáitól kezdve egészen a XIX. és XX. századi proletár forradalmárokig — felszabadító törekvéseinek csúcspontja, álmainak megvalósulása volt. Országunk sorsa szempontjából döntő jelentőségű volt az az idő, amikor a XX. század hajnalán Vlagyimir Iljics Lenin magával ragadta'elvbaráta- inak egységbe forrott csoportját az új típusú oroszországi proletárpárt létrehozásának útján. Ez a hatalmas lenini párt indította rohamra a népet, annak legjobb, legbecsületesebb erőit a régi világ ellen. Október sikerének alapjait az 1905 —1907-es első oroszországi forradaÚj típusú proletárpárt (Folytatás a 2. oldalon) I. Október útja: az úttörők útja lom rakta le. Ekkor születtek január 9. keserű tanulságai, a decemberi moszkvai barikádok elkeseredett hősiessége, a szabadságért vívott küzdelem sok ezer ismert és névtelen harcosának hőstettei, de innen eredeztethetők az első munkástanácsok, a szovjethatalom mintaadó szervei is. A nagy október győzelme az 1917-es februári forradalom vívmányaiból is táplálkozott: ez volt az imperializmus korának első győzelmes népi forradalma. A februári győzelem után a forradalom hihetetlen gyorsasággal indult fejlődésnek. A forradalom főszereplői a katonaruhát öltött munkások és parasztok voltak. 1917 tavasza megmutatta az össznépi mozgalom hatalmas erejét. Egyidejűleg megmutatkoztak e mozgalom korlátái is, a forradalmi tudat e szakaszban tapasztalható ellentmondásossága, a történelmi tehetetlenségi erő, amelynek következtében a színről távozó kizsákmányoló osztályok egy ideig kihasználhatták a nép győzelmének gyümölcseit. A februári forradalom adta október kezébe a fő fegyvert: a hatalomnak az újjászületett szovjetek képében történő megszervezését. Február jelentette az igazi demokratizmus, a tömegek gyakorlati politikai nevelése első tapasztalatát, amely a kettős hatalom bonyolult viszonyai között keletkezett. Február a maga nemében egyedülálló abból a szempontból is, hogy lehetővé vált a hatalom békés átkerülése a dolgozók kezébe, mely lehetőség sajnos a történelmi körülmények, miatt nem vált valóra. Február fontos történelmi szakasz volt az októberhez vezető úton. A februári forradalomban részt vevő osztályerők bonyolult szövevényében és szembenállásában Lenin zseniálisan látta meg a szocialista forradalom győzelmének lehetőségét. Az áprilisi tézisek e történelmi körülmények között a tudományos előrelátást testesítették meg és a forradalmi cselekvési program mintaképét jelentették. Lenin nemcsak a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba történő átnö- vésének logikájára mutatott rá, hanem ennek a folyamatnak a formájára is a szovjeteken és az azok bolsevizáláKedves Elvtársak! Tisztelt külföldi vendégeink! Hét évtized választ el bennünket az 1917-es esztendő októberének feledhetetlen napjaitól, azoktól a legendás napoktól, amelyek a társadalmi haladás új korszakát nyitották meg, az igazi emberi történelem kezdetét jelentették. Október valóban az emberiség létének nagy pillanata, fényes hajnala. Az októberi forradalom a nép forradalma, a nép érdekeit, felszabadulását, fejlődését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy idő a civilizáció sok évszázados fejlődéséhez mérten, ám a történelem nem ismert még egy. ilyen monumentális korszakot, amilyent hazánk élt át a nagy október győzelme óta. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tudásunkat és képességünket a nagy október eszméinek és céljainak diadaláért áldozni! Az évforduló a büszkeség pillanata. A véghez vitt tettek fölött érzett büszkeségé. Roppant súlyos megpróbáltatások jutottak nekünk osztályrészül, s mi becsülettel álltuk a sarat, mi több, kiemeltük az országot a ziláltságból, az elmaradottságból, nagyhatalommá tettük, megváltoztattuk életét, gyökeresen átformáltuk az emberek szellemi arculatát. A XX. század legádázabb küzdelmeiben megvédelmeztük saját életformánkhoz való jogunkat, megvédtük jövőnket. Teljes joggal lehetünk büszkék arra is, hogy forradalmunk, munkánk és harcunk változatlanul igen nagy hatást gyakorol á világ fejlődésének minden területére, a politikára és a gazdaságra, a társadalmi szférára és kortársaink tudatára. A évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azokra az embermilliókra, akik mind-mind tettek valamit közös szocialista vívmányainkért. Azokra, akik acélt öntöttek, gabonát vetettek, gyermekeket tanítottak, előrevitték a tudományt és a technikát, feljutottak a művészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát vé9 Az ünnepi ülés elnöksége a Kreml kongresszusi palotájában. delmezve harcban estek el, életük árán lehetőséget adtak a társadalomnak a haladásra. Az emlékezésé az átélt dolgokra, a megtett útra, mert ezekből született jelenünk. Az évforduló az elmélkedés pillanata. Az elmélkedésé arról, mennyire bonyolultan, mennyire nem egyértelműen alakultak olykor dolgaink, alakult sorsunk. Volt benne minden: volt hősiesség és tragikum, voltak fényes győzelmek és keserves kudarcok. . A nép szemszögéből nézve elmélkedünk a megfeszített alkotómunka hetven évéről, a népéből, amely kész mozgósítani minden erőtartalékát, a szocializmus óriási erőforrásait az élet forradalmi átalakítása érdekében. Az évforduló egyben pillantás a jövőbe is. Vívmányaink nagyszerűek, nyomatékosak és jelentősek. Ezek képezik újabh eredményeinknek, a társadalom továbbfejlődésének szilárd alapját. Éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink és törekvéseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi kötelességünket. Ez teszi parancsolóan szükségessé a nagy október történelmi jelentőségének, valamint mindannak komoly és alapos elemzését, amit a nagy október óta eltelt hét évtizedben végeztünk.
