Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1987. november 21. Az ezredfordulón SZABADSZÁLLÁSIAK AZ EGYIK JÁRHATÓ ÚTON ötvenezer hektáron öntözhetnek Bács-Kiskun megyében 1980-tól olyan program valósul meg, amely magában foglalja a komplex térségi meliorációt és az öntözés fejlesztését. Ez azokat a beavatkozásokat tartalmazza, melyekkel nemcsak egy- egy üzemben, hanem nagyobb tájegységeken nagyjából egy időben, egymást kiegészítve végezhetők el a talaj termőképesség javításának munkálatai. A program öntözéssel foglalkozó részéről, az eddig elkészült, illetve tervezett létesítményekről érdeklődtünk dr. Gál Gyulától, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől: — Megyénk egyes térségeiben hagyománya van az öntözésnek. A fejlesztési program vonatkozik-e a már berendezett területekre? — A megye öntözőfürtjeinek, illetve az egyedileg berendezett területeknek a nagysága körülbelül 30 ezer hektár. Az öntözés ténylegesen azonban 50—60 százalékos. Ott, ahol a természetes csapadékot nagy területen tudták pótolni, az elmúlt aszályos években is kiegyensúlyozottabb terméseket értek el. Ahol mindezt nem tudták megtenni, ott a növénytermesztésben az aszály — az utóbbi négy évben — mintegy 5 milliárd forintos árbevétel-kiesést okozott. Természetes tehát, hogy kiemelt feladatunk a meglévő, öntözésre berendezett területek jobb kihasználása, a telepek felújítása. Ilyan egyebek között a kalocsai rekonstrukció és a szabadszállási öntözőfürt-bővítés. Ehhez az állam anyagi segítséget is nyújt, ennek elosztása, a megyei támogatási keret részeként, ettől az évtől kezdve a mezőgazdasági osztály feladata. — A megye mely térségeiben készülnek új öntözötelepek? — A komplex programban részben térségi fejlesztésként, részben egyedi létesítményként szerepelnek ezek a beruházások. Két év alatt elkészült a Kiskőrösi Állami Gazdaság, az Izsáki Sárfehér Tsz, valamint a He tény egy házi Egyetértés Szakszövetkezet összesen 470 hektáros csepegtető öntözése. A termelési rendszerek készülnek az intenzív kukoricatermelési programra, melynek szintén szerves része az öntözés. Ebbe például a Bátyai Piros Paprika Tsz kíván bekapcsolódni. A térségi melioráció befejező fázisa• Kalocsán az öntözés rekonstrukciója a feladat. ként a Tiszakécskei Solohov Tsz-ben foglalkoznak az öntözésfejlesztéssel. Több üzem együttes munkájának eredménye lesz a kerekdombi öntözőrendszer bővítése. A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság, a Lakiteleki Szikra Tsz és a Szentkirályi Egyetértés Tsz a meglévő főmű, jobb kihasználása és ezer ezer hektár területbővítés érdekében fogott össze. Ez egyébként a Tisza menti öntözésfejlesztési program első ütemének számit. — Ezek megkezdett, már hosszabb idő óta folyamatban lévő beruházások. Az idén milyen munkálatokat kezdtek meg? — Elindítottuk az úgynevezett ti- szaalpári öntözőfürt kivitelezését. Ez mintegy hatszáz millió forintos beruházást jelent, és több mint ötezer hektár öntözését teszi lehetővé. Megszületett a döntés a végleges műszaki megoldásra. Amennyiben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Hivatal támogatását elnyeljük, 1989-ben már ezeken a területeken működhetnek az öntözőgépek. Ha a későbbi pénzügyi helyzet lehetővé teszi, a tiszaalpári vizkivételi mű alkalmas arra, hogy az öntözést Kiskunfélegyháza felé teijesszük ki. — Melyek a legfontosabb elképzelések a következő évekre? — Konkrét terveink vannak. A kis- kunmajsai körzet „újraélesztését” szeretnénk megoldani, vagyis a homoki víztározókból öntözni és az elmocsara- sodott, szűkös vízkészletű tavakat ismét hasznosíthatóvá tenni. A Margit- ta-sziget után távlati elképzelésünk az úgynevezett Igali-térség meliorációja, öntözésfejlesztése. — Az öntözésfejlesztési programban helyet kapott a szennyvízöntözés is? — Még 1970-ben készült egy felmérés, amely szerint a megyében hatvan olyan település van, ahol a keletkezett szennyvizet hasznosíthatná a mezőgazdaság. A Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben már. működik egy ilyen rendszer, ma 760 hektár szántót, 76 hektár erdőt és hét hektár szűrőmezőt .foglal magában. Bővítésére elkészült a tanulmányterv, eszerint a Városföldi Állami Gazdaság területén 2600 hektáron lehet majd elhelyezni a kommunális szennyvizet. — A tervek szerint mekkora lesz a megye öntözhető területe az ezredfordulón? — Körülbelül ötvenezer hektár. A megye északi része szerepel nagyobb súllyal a tervben, hiszen az itteni gazdaságok talaj- és éghajlati viszonyai miatt jobban igényelnék a fejlesztést. Eddig azonban a Tisza mentén mindössze két, kis kapacitású vizkivételi mű volt. A már említett tiszaalpári vízkivételi mű az e térségi beruházás legfontosabb része. Hasonló építésére egyelőre nincs lehetőség. A terv — amely 2010-ig szól — tartalmazza a már említett félegyházi, majd a bácsalmási és a kecskeméti térségre vonatkozó elképzeléseket is. A homokhátsági üzemek távlati tervei köpött továbbra is számítunk a Duna —Tisza csatorna megvalósítására. — A nagyobb mértékű öntözéssel mennyire változik meg a megye növény- termelésének szerkezete? — Az eddigi hagyományos főbb kultúrnövények elhelyezkedését végül is nem befolyásolja a nagyobb mértékű öntözés. Annál inkább az eredményességét. A Tisza mentén megmarad fő profilnak a zöldség- és gyümölcstermelés, a déli és a Duna menti részen a szántóföldi növénytermesztés, a kerté-1 szét intenzívebbé válik. Számolunk a másodvetések nagyságrendjének növekedésével azzal, hogy a tömegtakarmányokat elsősorban itt termelik meg a gazdaságok. A felszabaduló területeken az értékesebb árunövények termelésére nyílik lehetőség. Olyan érdekeltségi rendszerek kidolgozására lesz szükség, amelyekben nagyobb szerepet kap az öntözés. Például, nincs még gyakorlatunk abban, hogyan lehet egy szakcsoportnak öntözést szolgáltatni. Egy biztos azonban: ezek a kis társulások elvárják és igénylik majd a legjobb minőségű szolgáltatást. Ezzel párhuzamosan a technikai színvonal javulásával mintagazdaságokká alakulhatnak majd. Gál Eszter HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Számvetés a számítástechnikával Feltétel: a hiányosságok megszüntetése Lapunk október 26-ai számában megjelent Számvetés a számítástechnikával című írásunkban arra kértük olvasóinkat, hogy fejtsék ki véleményüket: mi várható a számítástechnika tömeges alkalmazása terén szükebb hazánkban. A válaszadók közül elsőként Torday László számítógép-programozó, okleveles közgazda hozzászólását ismertetjük. Az 1970-es években a felhasználók még többnyire valamely szolgáltató- vállalatnál megren• Az alkalmazásra néhány jó példa is akad. Felvételünkön: a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat szőregi telepén a kísérleti üzemben már ipari számítógép állítja össze a receptet, egyidejűleg ellátja a feldolgozóüzem összes gépének és berendezésének a felügyeletét és vezeti a termelési naplót. delt és nagy számítógépeken futtatott, úgyEMELKEDTEK A KAMATOK Takarékoskodni vagy vásárolni? nevezett kötegelt adatfeldolgozással kerültek kapcsolatba a számítástechnikával. Az 1980- as évek elején az árak zuhanása, a számítógépek méreteinek csökkenése, a normál irodai környezetben való működtetés lehetőségei előtérbe helyezték a vállalati számítógépek beszerzését. Azonban jó magyar szokás szerint a ló túlsó oldalára estünk, és az egyszerű személyi számítógépek — például a Commodore 64 — lázában égett az ország. Napjainkban a nagyobb memóriakapacitású, gyorsabb működésű IBM, vagy a vele kompatibilis (az eredeti IBM-szoftvereket kezelő) gépek térhódítása jellemző. Ebből a gépcsaládból hálózatot lehet kialakítani, amely arra alkalmas, hogy egy-egy részterületet, egy- egy hálózatba kapcsolt gépcsoporttal lássanak el. A részterületeken párbeszédes feldolgozásra nyílik lehetőség,'azaz a beadott információt a gép azonnal a helyére illeszti és pár másodperc vagy még rövidebb idő múlva feldolgozott, kibővített információt kapunk vissza a képernyőn vagy a nyomtatón. Magyarországon a vállalatok jelentős része területileg nagy kiterjedésű. A postai szolgáltatások alacsony színvonala és fajlagosan magas árai miatt a területi egységek számitógépes feldolgozása — hálózati rendszerben, párbeszédes üzemmódban, a drágán beszerezhető megfelelő kapacitású vállalati központi géppel — jelenleg nagyon költséges. De a vállalatok alacsony szervezettsége, a területi egységekben dolgozók hiányos, képzettsége, a nem megfelelő minőség és munkamorál is kérdésessé teszik az üyen területi egységeket összekapcsoló számitógépes hálózatok megvalósításának a lehetőségét. Sok vállalatnál — így a munkahelyemen is: a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalatnál — a jelenlegi számítástechnikai alkalmazásokat az eddig felsorolt tényezők határozzák jneg. A legtöbb probléma abból fakad, hogy az információ nem a keletkezés helyén kerül be a számítógépbe, hanem többszörös áttételen keresztül, esetleges torzulásokkal, mivel a központban „érdektelen” adatrögzítő kezeli a gépet. A kialakult helyzet az elkövetkezendő évek fejlődését alapvetően meghatározza. A postai fejlesztések lassúsága, a vállalatok tőkeszegénysége, a viszonylagosan magas hazai eszközárak, a lehetséges alkalmazók idegenkedése, a lassú vállalati átszervezések, a vállalatok túlzott centralizáltsága, a főhatóságok információéhsége, az iskolai oktatásnak nem a vállalati igényekhez való igazodása és egyéb tényezők alapvető változást, fejlődést, véleményem szerint, a számítástechnikai alkalmazások területén csak nagyon lassan eredményeznek. Pedig a jövő útja és célja a fejleU nyugati országok pillanatnyi színvonalának elérése vagy megközelítése lehet. A gyorsabb, pontosabb, relatíve olcsóbb információáramlással és feldolgozással a gazdasági lehetőségeinket bővíthet- nénk, illetve megalapozhatnánk gazdaságunk versenyképesebbé tételét a világpiacon. A tudomány és a technika mai állása szerint a lehetőségek rendelkezésünkre állnak. Csak rajtunk múlik, hogy—a hiányosságok megszüntetésével —, mikor válhat általánossá hazánkban a számítástechnika széles körű felhasználása. Október 31-én ünnepelték a világtakarékossági napot. Ahogy hagyományosan más években is, az OTP egyes fiókjai különböző vállalatok által felajánlott ajándékokat tettek a kirakatba, amelyeket a betétesek között sorsoltak ki. Ám az idei esztendő merőben eltér, legalábbis a lakossági megtakarítások szempontjából, a korábbi évektől. Júniustól kezdve csökken a betétállomány: bár még mindig több pénzünk van a takarékpénztárnál, mint tavaly ilyenkor, de az egyre növekvő kivétel mutatja: rendkívül nagy a félelem a jövő évi áremelkedéstől, az új adórendszer hatásaitól. Kétszer nem lehet elkölteni Nem szükséges külön bizonyítani, hogy milyen fontos érdek fűződik a megtakarítások növeléséhez. És az is köztudott, hogy nálunk az európai országokhoz hasonlítva nagyon alacsony a megtakarítási hajlandóság. Ám az utóbbi hetekben tetőzik a felvásárlási hullám, ami valószínűleg meglátszik majd az év végi betétállomány összegén is. A betétek kivétele súlyosan érinti a népgazdasági folyamatokat — és nem csak a takarékpénztár költségvetését —, hiszen a lakossági betétek túlnyomó részét évről évre a hosszú lejáratú építési kölcsönök finanszírozására fordítják. És ugyanazt a pénzt kétszer elkölteni nem lehet. Másrészről, a most piacra áramló milliárdok a korábbinál sokkal több árut keresnek. Azt hiszem, alig akad ma olyan család, amelyik ne vett volna, vagy nem próbált volna tartós fogyasztási cikket szerezni, még akkor is, ha csak a jövő évre terveztek az új színes tévé vásárlását, vágy az új hűtőládáét. A felvásárlási hullám nyomán viszont jó néhány cikk eltűnt a polcokról, ahogy bútort is alig lehet ma már kapni. És érdekes módon a nagyarányú vásárlási kedvet az sem mérsékli, hogy nem minden cikk ára emelkedik majd jövőre. Kevesebb a hitel A fogyasztási cikkek piacára nehezedő nyomást, szerencsére, a kötvénykibocsátás ez évi rekordja valamelyest tompította. Sőt, az év végéig az OTP újabb lakossági kötvényeket bocsát ki, nagyon kedvező feltételek mellett. Választási lehetőségünk nem szűkül le arra, hogy kötvénybe, fektessük-e a pénzünket, vagy valami tartósabb terméket vegyünk. Még október elején született az az intézkedés, amely szerint 1987. október elsejétől a következő év végéig a tartósan lekötött betétek után egyszeri, évi háromszázalékos kamat- prémiumot adnak a betéttulajdonosoknak. Természetesen vitatkozhatunk azon, hogy ez sok, vagy kevés. Az viszont egyértelmű: a korábbinál mégis kedvezőbb feltételek mellett tartható a énz akár az OTP-nél, a takarékszövet- ezetnél vagy a postatakarékban. (A bevezetett intézkedés mindegyikre vonatkozik.) A választási lehetőség tehát már adott, de az sem árt, ha legalább némileg kívülállóként megpróbáljuk objektiven értékelni, érdemes-e mindenáron elkölteni a pénzt. Valóban szükségünk van-e az adott fogyasztási cikkre, most azonnal érdemes-e kicserélni a bútort stb. , Valószínűleg a vásárlási kedvet lehűti az a közelmúltban született intézkedés, amely az áruvásárlási hiteleket megszüntette bizonyos cikkekre: a színes tévére, az automata mosógépekre, hűtőszekrényekre és -ládákra, és a Hi- Fi tornyokra. Eközben november másodikétól emelkedtek a hitelkamatok is: nem évi 9, hanem 12 százalékot kell majd fizetnünk. S nem elég, hogy igencsak megdrágult a Személyi hitel, még ehhez is nehez — a korábbinál jóval nehezebb — ma hozzájutni. Hogy miért, az érthető. Nem minden drágul Mindent összevetve ez körülbelül kétmilliárd forinttal csökkenti majd a vásárlóerőt, nem is beszélve arról, hogy egyre több termék válik hiánycikké. . Talán nem tűnik túlzásnak viszont az; hogy jövőre éppen fordított lesz a helyzet. Az előrehozott vásárlások miatt ismét megtelnek a polcok, esetleg éppen a raktározás okoz gondot, s nem a hiány. És a legbosszantóbb talán az lesz, ha ugyanazt a cikket változatlan, netalán alacsonyabb áron látjuk majd viszont. Az adórendszer változása^ mostani előrejelzések szerint, csak egy évig emeli meg az árakat. A következő esztendőben tehát mérsékeltebb inflációra számtíhatunk. Vagyis érdemes megfontolni, még ilyen körülmények közepette is, hogy mindenáron elvásárol- juk-e a pénzünket, avagy fektessük kötvénybe, illetve takarékbetétbe helyezzük eh Lakatos Mária Kistérségi együttműködés Gyümölcsöskertből az üvegbe, kiflibe Már évek óta hangoztatják, különösen a gyengébb adottságú vidékek sorsáért felelős fórumokon: a javakban nem dúskáló mezőgazdasági üzemekben a fejlődés egyik járható útja lehet a kistérségi együttműködés. Vagyis pénz-, beruha- zaskímélő, ha a szomszédos gazdaságok az egyedi erőfeszítések helyett közösen, nagyobb jövedelmet ígérő társulásokba tömörülnek. A hetvenes évek országos zöldségprogramjának — sokan azóta felhagytak a tevékenységgel — egyik „túlélője” a Szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet. Az általuk kifejtett szervezőmunka jó példája lehet annak, hogyan lehet gyorsan és eredményesen a környező gazdaságokkal együttműködni. Szűcs Sándor elnökkel, és helyettesével, Nagy Józseffel, az utóbbi irodájában új termékeikről beszélgettünk. Múltbeli elképzeléseiket mai szemüvegen nézve, nagyzolónak vélik. Kilenc éve zöldségszárítót építettek, abban bízva: csak a zöldek szárítása hosszú távon elegendő jövedelmet hoz és el is tartja az ágazatot. Az árak és a szabályzók változása azonban erre rácáfolt. Ezért tevékenységüket gyümölcsfeldolgozással és legutóbb aszalással is bővítették. — A Binder-szárító tömegtermelésre alkalmas — mondta Nagy József. — Kisebb tételek, 30—40—80 mázsa szárítá- sakor viszont nagyon drága az üzemeltetése. Éppen ezért építettünk két kis Cer- alagutat, melyek alkalmasak a kisebb mennyiségek feldolgozására. Három éve már hámozott almakockát szárítottak, a következő nyáron egész szilvát, a kajszitermésből pedig felezett, magozott szárítmány készült. A majdani kistérségi társulás életre hívója Szűcs Sándor. Míg helyettese az egyik szekrényben keresgélt, így folytatta az előbbi gondolatot. — Ezen a vidéken már alig termelnek gyümölcsöt. Az almát a hosszúhegyi kombináttól, a szentkirályi és a kiskőrösi szövetkezetektől, a szilvát, kajszit Duna- vecséről és Kunadacsról hozzuk. A meggyet és az őszibarackot pedig magunk termeljük. Az aszalás nem olcsó mulatság, ha ezt még a nagy távolságról történő szállítás is drágítja, alig marad a tevékenységünkből valami haszon. Ezért, véleményem szerint, közös érdekeltséggel 15—20 kilométeres körzetben érdemes lenne 20—30 hektár gyümölcsöst telepíteni. Mindezt szakcsoporti formában gon- j dolják, így a Lenin Tsz és a környező j szövetkezetek tagságának bizonyára a többletmunka többletjövedelmet is hoz. Egyébként a tagság „affinitása” jó. Erre j az elnöktől példát is hallottam. A mini konzervüzemük ellátására idén, egyelőre próbaképpen, 12 vállalkozóval támrend- szeres uborkát termeltettek. Jövőre már száznál többen kapcsolódnak a munkába. Nagy József időközben megtalálta amit keresett: egy argentin szárítmány- termeltető, -forgalmazó cég színpompás katalógusát. — Többek között ezekkel kell versenyeznünk a nyugati piacokon — kommentálta, míg az árjegyzéket lapozgattam. — Első előnyük a gyöjtyörű csomagolás, a második, hogy a nap segítségével szárítanak. Termékeink elhelyezésének csak egyik csatornája az export. Itthon szállítunk a természetes alapanyagú fagylaltkészitmények gyártóinak, a müzlikészítőknek, valamint likőripari aromát is nyernek belőle. A szántmányok készítése üzemviteli szempontból is előnyös, hiszen a dolgozóknak így egész évre tudunk munkát adni. S a berendezések fenntartási költségei is több termékre bonthatók.'Míg 1985-ben a téesz összes árbevételének 19 százalékát a szárítóüzem állította elő, idén ez a részarány már meghaladja a negyedét. A legutóbbi megyei pártértekezlet, s a j témával azóta foglalkozó pártbizottsági ülés határozatot hozott, miszerint a kistérségi élelmiszer-ipari feldolgozóüzemek létesítése a mezőgazdasági üzemek fejlesztésének egyik kulcsfontosságú tényezője lehet. Ezek megvalósítására példa a szabadszállási, ahol célul tűzték ki: minél kisebb kiegészítő, beruházással, a legnagyobb feldolgozottsági fokú termékek is előállíthatoak. Konzervüzemükben 1986 óta az igényes, drágább árut is megvásárló vevőknek a Skala Mester- coop leányvállalata megbízásából befőttet készítenek. Az idén százeze,r üveg ilyen házi jellegű befőtt készült. így lesz a gyümölcsből a lelkiismeretes munka után az átlagos színvonalú konzervipari termékeknél lényegesebb szebb, mutató- sabb és így nagyobb értékű áru. Czauner Péter 9 Az almaszárítmányt is tartalmazó pite és kifli jó példája az együttműködésnek. Bugyi András, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat szabadszállási gyáregysége vezetőjének asztalán az ottjártunkkor első alkalommal, próbaként készült új termékek. 9 A feltöltéshez készítik elő a csemegekarfiolt. Ezzel 3500 másfél literes üveget töltenek meg. AZ INFORMÁCIÓTECHNIKAI VÁLLALAT — ITVf?. versenytárgyalás útján 5 évre szerződéses vállalkozásba adja bajai (Baja, Táncsics Mihály u. 5. sz. alatti) szervizét A versenytárgyalás időpontja: 1987. december 22. de. 10 óra Helye: Baja, Táncsics Mihály u. 5. (szerviz) ' írásbeli pályázatokat a vállalat szolgáltatási osztályára — fenti címen — kérjük 1987. december 15-éig leadni. Pályázati előfeltételek: Az irodagép szakmában igazoltan eltöltött legalább 10 éves gyakorlat. Felvilágosítást ad: A vállalat szolgáltatási osztálya a 173-817 és 184-899 sz. telefonon, vagy személyeden Budapest V., Bécsi u. 8. 3030
