Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 13. regény A kortárs magyar alakváltozatai Jó két évtizede még úgy látszott: egy­re rövidebb lélegzetű írások kísérlik meg betölteni azt a szerepet, amelyet a klasszikus magyar irodalomban Jókai, Kemény Zsigmond, Móricz regényei vállaltak. Kisregények sora jelent meg a hatvanas évek elejétől — köztük né­hány igen jelentős is (Sánta Ferenc: Húsz óra, Fejes Endre: Rozsdatemető, Vészi Endre, Moldova György munkái stb.) Aztán a hetvenes évek végén — egy egészen új írói nemzedék mutatta meg, hogy futja még a hosszú elbeszéléshez szükséges műgondból és mondanivaló­ból — bár olykor vitatható, vihart ka­varó jelentkezések árán is. Idézetek, átemelések' bonyolult szövevényébe ágyazta saját fogalmazásait Esterházy Péter Termelési regény című „kisregé­nyében” (íme, az ironikus utalás a ko­rábbi divatjelenségre); a mű legfőbb mozgatójává a politikum, a korszakha­tárok nélkül hömpölygő e századi tör­ténelem átélése-átszenvedése vált. Ha­sonlóképpen politikai nagyregény szü­letett Spiró György Ikszekje révén. A szintén fiatal író a múlt századi len­gyel történelem, művelődéshistória sze­replői által mondott szatirikus véle­ményt az élet (mifelénk sem idegen) túlságos átpolitizálásáról, heves ellen­kezést támasztva az érintett ország egyes szakembereiben. Politikus tartal­mú nagyregény született ugyané ko­rosztály másik képviselőjének, Nádas Péternek tollából is. Az Emlékiratok könyve egyetlen folyamatnak értelmezi — Esterházyhoz hasonlóan — az utób­bi száz esztendő történéseit, s különö­sen a felszabadulás utáni évtizedek raj­za izgalmas itt, miközben az író általá­nosabb érdekkel vizsgálja az érzelmek, érzékek „működéstanát”. Mindezek a művek a magyar regénystilus megújítá­sát célozták egyszersmind, a vállalko­zás • görcseivel, megbicsaklásaival együtt is figyelmet keltő, érdemlő telje­sítményként. A közepesebb méretű regénytípus is jelentős eredményeket hozott. Gazdag kínálatából elég utalni itt a Romániá­ból áttelepült Vári Attila Volt egyszer egy város című munkájára, mely a ro­mán s a magyar nép megbékélését, ösz- szefogását sürgeti hőseinek megszenve­dett, mitikusan bonyolódó sorsát ábrá­zolva. Politikai vitairatként olvasandó az idősebb nemzedéket képviselő Gyer­tyán Ervin, izgalmas regénye, A francia kitüntetés: az antifasiszta, ellenállás időszakától a hetvenes évek végéig pör­geti cselekményét, s ennek során szoci­alista fejlődésünk úgynevezett kényes kérdéseit boncolgatja vallomásszerű szenvedéllyel. Az elemzés sokkal inkább kívülálló szemléletmódja jellemzi a fiatal Márton László „beszélyét”, a Menedéket, mely a főhős szívében játszódik. Ember és természet kölcsönhatása válik — a töb­bi között — a filozofikus, szellemes, lélektani finomságokban gazdag mű tárgyává. Mártont — elbeszéléseiben — ugyanigy érdekli, foglalkoztatja a stílusnak a betűtípusból, nyomdai kép­ből adódó számos lehetősége, mint a hasonló korú Krasznahorkai Lászlót, aki a Sátántangó című regény lapjain egy vidéki közösség álprófétákkal — végül is besúgókkal — való félrevezet­tetését vizsgálja, főként a leírás részle­teiben hitelesen. S tenyészik, terebélyesedik az a re­gényforma is, airjely a valóság igen közvetlen ihletéséből táplálkozik, rész­ben vagy egészben dokumentumokra épül. Kalandregény születik a munkás- mozgalom, a II. világháború eseményei nyomán (Falus György—Dohány Zol­tán: A megbízott), újságírói (Lévai Bé­la: Vízválasztó), írói—könyvkereske­dői pálya (Kende Sándor: Sorsom a könyv) tanulságainak, érdekes mozza­natainak összegzéseképp. Szász Imre fölidézi a méltatlanul elsorvasztott Eötvös Collegium utolsó korszakát egy élemedett kori szerelem visszfényében. (Ménesi út), Végh Antal a sikerkönyv tudatos hatáselemeivel kísérli meg egy testvérpár súlyos bűncselekményének rekonstruálását (Könyörtelenül). Az utóbbi időszak kitörő tetszéssel foga­dott regénye Temesi Ferenc kétkötetes munkája, a Por, mely a vidéki magyar város (Szeged) múltjának és jelenének lexikonszerű, szótárszerű összefoglalá­sa, miközben az író is ott mozog a tabló elő- vagy hátterében. Ha tetszik: regény az is, ahogyan Fodor András bocsátja közre csaknem három évtized naplófeljegyzéseit Ezer este Fülep La­jossal című vaskos kötetpárban. Egy európai hírű tudós, gondolkodó jelenik meg előttünk, egyszersmind több évti­zed magyar irodalmi, művészeti életé­ről kapunk áttekintést, s nem kevésbé magáról a naplóíró-költőről. Kiragadott példák csupán a fentiek. De talán bizonyítják: csekély az igazsá­ga annak a feltételezésnek, hogy ko­runk s a mai magyar társadalom nem kínál elég izgalmas, elemezni, megkö­zelíteni, ábrázolni, s így megérteni való életanyagot, valóságproblémát. K. Zs. A MÚZEUMI HÓNAP MŰTÁRGYA Restaurátorok munkájából Kecskemét, Katona József Múzsám Az 1982—1985 között feltárt kunpeszér —felsöpeszéri úti korai avar temető kutatása a VII. század derekán élt fegyverforgatók és családtagjaik sírcsoportját is felszínre hozta. A férfisírokban íjas-tegzes, kardos harcosok feküdtek, ezüstveretekkel ékes fegyveröve- ket, ékszerként arany—ezüst fülbevalókat viseltek. A női sírokból a mívesebb fülbeva­lók mellett egyszerű munkaeszközök — ár, tű, orsókarika —, valamint pipereeszközök, például tükör és ezüst szőrcsipesz is előkerül­tek. E tárgyak némelyikének megőrzése hosz- szan tartó kezelést, restaurálása előzetes vizsgálatokat követelt meg, rekonstrukcióju­kat pedig a már ismert rokonleletek alapján lehetett elvégezni. A tárgycsoport teljesebb bemutatását az 1988 tavaszán nyíló Kecske­mét és környéke történetének régészeti emlé­keit bemutató kiállításon tervezik. Képeinken: a Vili, századi kard restaurálás előtti és restaurált állapotban. Irodalmi költségvetés 2,7 millió rubel alkotóházak fenntartására, kétmillió rubel az írók lakáshelyzetének javítására, 675 ezer rubel ingyenes vagy ked­vezményes beutalókra, 256 ezer rubel tanulmányutakra, több mint 3 millió rubel a szűkös anyagi hely­zetben lévők megsegítésére—ilyen lehetne a Szovjetunió Irodalmi Alapjának ; korántsem teljes 1987- es költségvetése. Az Irodalmi Alap több milliós anyagi eszközei gyakorlatilag az írószövetségnek alárendelt kiadók és újságok, kereskedelmi és ipar­vállalatok adóiból származnak, az írószövetség tagdija 10 rubel, en­nek csak elenyésző részét alkotja. Az Irodalmi Alap hatáskörébe szociális kérdések, valamint az al­kotómunka szervezése és anyagi támogatása tartozik. 20 alkotóhá­zat, 12 üdülőt —, ez utóbbiak a Kaukázus és a Krím tengerparti részén, a Balti-tenger partján és más, festői, kedvező éghajlatú vi­dékén találhatók Mg 9 orvosi ren­delőt, iróklubot irányít és finanszí­roz. Az Irodalmi Alap az írók igé­nyeinek kielégítésére évről évre na­gyobb összeget utal ki. A többi között tervezik új alkotói házak felépítését Leningrád környékén, valamint Kirgíziában és a Fekete­tengeren is. (APN—KS) D€R F€R€Í1C: R ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] /T \ Másnap kissé fejfájósan ébred- I / tem, a gyomrom sem volt túl­ságosan rendben, de egy üveg paradi­csomlé helyretett mindent. Szabadnapos voltam. ' Mit csinálhat egy rendőrtiszt a sza­badnapján? Könyvtárnyit írtak már ösz- sze a szabadidő hasznos eltöltéséről. De hogyan töltik el szabadidejüket azok, akik ezeket a cikkeket és könyveket ír­ták? Netán szabadidejükben irkáitok össze-vissza mindenfélét, és a hasznos­ság a szerzői honoráriumban öltött tes­tet? Egyáltalán: gondolt-e már valaki arra, hogy rá kellene bízni az emberekre szabadidejük befolyásmentes eltöltését? Fölhívom a hivatalban Annuskát. — Szia... Hogyhogy mi van? Egy férj nem hívhatja fel a feleségét a mun­kahelyén? ... Nem csinálok semmit, ép­pen ez az ... Moziba? Isten őrizz, hát nincs nekem elég saját krimim? Jó, majd veszünk egy kertet és kapálok, a nyugdíj alatt persze. Ki gratulál? A főnököd? Hát megmondtad neki, hogy ... Köszö­nöm. Hogyhogy neked csak rendőrbiz­tos maradok? Ilyen kategória nincs is. Hogyhogy te találtad ki nekem ... Hal­ló! Halló! Letette a telefonkagylót. Kinevetett. Rendbiztos! Én! Miért nem mindjárt ins­pektor úr, mint Maigret volt a filmben, meg a Simenon-krimiben, és kész. Nna, még egy telefon. — Halló! Egyetem. Igen, Károlyi Andráf docens elvtársat kapcsolom, 429-es‘mellék, tessék felírni a számot. Csöngetem... — Halló, itt Károlyi András. — Szevasz Bandikám. Itt meg Deme Tóni. Remélem, nem zavarlak. Ugyanis szabadnapom van, és újabban századosi rendfokozatom ... Szóval tudod? Kö­szönöm a jókívánságodat. Ha nem vagy nagyon elfoglalt, benéznék a tanszékre. Jó. Egy óra múlva ott vagyok. Hát akkor ez megvan, jól eldumcsi- zunk majd. Károlyi docens, aki 43 éves koráig agglegény volt, majd tavaly meg­nősült és ebből az alkalomból az egye­tem egész állam- és jogtudományi kara, valamint a főiskola büntetőjogi tanszéke a „saját vőlegényé"-nek tekintette. Egyébként kitűnő koponya, a kriminál- viktimológia a kutatási területe, de így is mondhatnám: a mániája, a hobbija, az éjjele, a nappala. A kriminálviktimoló- gia.mint a kriminalisztikai gondolkodás része ... Elég sokan vitatkoznak vele, sőt, van aki tudományos tévelygésnek minősíti az egészet. Már a gimnázium­ban is voltak meghökkentő dolgai. Pél­dául az ifjúság szexuális felvilágosításá­nak szükségességét hangsúlyozta egy faliújságcikkben, ami a prűdebb tanárok és szülők körében nem talált túlzott megértésre. De ez a viktimológia azért csuda vala­mi. Vikiim: áldozat. Viktimológia: ál­fiatalokról - fiataloknak A DROGFOGYASZTÓKRÓL Menedékház utókezelésre? A napokban Kecskeméten tartott előadást az egészségügyi dolgozóknak dr. Farkasinszky Teréz, akinek neve már összefonódott a magyarországi kábítószerellenes mozgalommal, fél éve pedig a szegedi drogambulanciával. — Milyen a droghelyzet ma Magyarországon?- Lassan tizenkét éve foglalkozom ezzel a problémával, így annyit mond­hatok: hamarabb kellett volna beszélni róla. Az elmúlt tíz évben jelentős válto­zásokat tapasztaltunk abban, hogy me­lyik korosztály és milyen típusú kábító-, szert fogyaszt. Csökkent a narkósok között a tizennégy éven aluliak aránya, „csupán” huszonnégy százalék, viszont jelentősen emelkedett a lányok száma. Jelenleg nem lehet azt mondani, hogy ezek a gyerekek kizárólag a veszélyez­tetett családokból kerülnek ki. Azt sem', hogy főként a tanulatlanok oldják meg így problémáikat, mert összetéte­lük rendkívül színes. Kezdetben szer­ves oldószerekkel kábították magukat, ma gyógyszerekkel, vásárolt vagy ott­hon előállított ópium- és heroin-olda­tokkal próbálkoznak inkább. Nem be­szélünk róla, de sok helyütt komoly gondokat okoz az, hogy ezek a szenve­délybeteg fiatalok egész máktáblákat tarolnak le, sőt meghonosították Ma­gyarországon már az indiai kendert is. — Hány áldozata van eddig Magyarországon ennek a betegségnek? — Sajnos, mivel az adatok sokáig titkosak voltak, ma sem tudunk pontos számot mondani. Ez azért is nehéz vol­na, mert a halált kiváltó közvetlen ok lehet öngyilkosság, fulladás, közleke­dési baleset, esetleg valami járulékos betegség. Talán ötven—hatvanan le­hetnek eddig. — Milyenek a szegedi drogambulan­cia tapasztalatai? — Nagyon gyerekcipőben járunk még. Egyelőre saját helyiség sem áll a rendelkezésünkre, bár „albérletben” is igyekszünk megvalósítani, amit elter­veztünk: a nyitott rendszerű betegfoga­dást, a zárt elvonóosztályt, a klubot, ami tulajdonképpen életformaműhely és a rehabilitációs intézetet. A kezelés­nek ez a két utolsó része a gyógyulás talán legfontosabb állomása. Itt dől el, hogy sikerül-e a volt kábítószerest visz- szavezetni az egészséges társadalomba. Normatartó fiatalok segítenek a gyó- gyulóknak eligazodni a hétköznapok­ban, közös lakásba költöznek velük. * * * — Bács-Kiskun megyében hány ká­bítószeresről tudtjak? — kérdezem dr. Szűcs Attilát, a pszichiátriai intézet fő­orvosát: ' — Nekünk sincs pontos nyilvántar­tásunk: A rendőrség hatvan-hetven ilyen esetről tud. A jelenlegi pszichiát­riai osztályok szerintem alkalmatlanok — a többi beteg miatt is — az elvonás­ra. Egyébként sincs sok értelme utóke­zelés nélkül. Két éve próbálkozom az­zal, hogy létesíthessünk egy „menedék­házat”, illetve egy tanyát ilyen célra, de kérésemet eddig mindig elutasították. O. Horváth Márta KIFESTŐKET, KIHÚZÓKAT KERESNEK A Hopp család rajzasztalon Walaki, Bodó és Góliát a kiskunfél­egyházi Szegfű utcában született. Is­mert figurák a televízió képernyőjéről, de rajtuk kívül még számos „neve­nincs” alak öltött itt testet. Azóta a stáb a Szegfű utcából a Hunyadi utca 3. szám alá költözött. Huszonhárom fiatal hajol a rajzasztalok fölé. — Két évvel ezelőtt alakultunk — mondja Katona János, a Holló László RajzfÜmstúdió Kisszövetkezet vezető­je. — A kezdeti lépéseket Pólyák Sán­dor operatőrrel, Újvári László rende­zővel közösen tettük meg. Mindhár­man a Pannónia Filmstúdió kecskemé­ti műtermében dolgoztunk. A szakma alapjait ott tanultuk meg, ezért sokat köszönhetünk Mikulás Ferenc volt stú­dióvezetőnknek. Mi nem konkurálni akarunk a műteremmel, hiszen elsődle­ges célunk, hogy szórakoztató, vidám és reklámfilmeket készítsünk. — Milyen a rajzfilmstúdió híre az országban? — Nem panaszkodhatunk, hiszen egyre több megrendelést kapunk, az ország minden részéből, sőt még kül­földről is érdeklődnek! Jó a kapcsola­tunk a Magyar Hirdetővel. Gyorsan terjedő, hírünk annak is köszönhető, hogy a megrendeléseknek igyekszünk a lehető leggyorsabban eléget tenni. — Min dolgoznak most? — A Magyar Televízió megrendelé­sére a 26 részes, Hopp család című pro­dukcióhoz láttunk hozzá, amelyben az egészséges életmódnak csinálunk pro­pagandát. Ezenkívül egy referenciafil­met készítünk NSZK megrendelésre, de társadalmi munkában a kiskunfél­egyházi Városi Televízió szignálját is mi terveztük, mi rajzoltuk meg. Szeret­nénk, ha a magyar rajzfilmgyártás jó hagyományait követve stúdiónkban sok utánpótlást nevelhetnénk. Jelenleg 23-an dolgozunk, de szívesen felve­szünk még kifestő és kihúzó munka­körbe fiatalokat. A stúdió címén jelent­kezhetnek azok, akik ehhez a munká­hoz kedvet éreznek. (temesi) • Az egyik figuraterv a stúdióból. ÚJ ZENEKAR ALAKULT A Grog koncertkörút előtt dozattan, a kriminológiának az az irányzata, amely a bűncselekmény köz­vetlen sértettjével foglalkozik, és kuta­tásának a tárgya a sértett, vagyis az áldozat személyiségének vizsgálata min­denféle — biológiai, szociológiai, pszi­chológiai — szempontból. Persze ide tartozik az is, hogy vizsgálni kell a tettes személyiségét, kapcsolatát az áldozat­tal... —- és így tovább. Mire észreve- szem magam, gondolataimon teljesen eluralkodnak Károlyi Bandi magyará­zatai és meghatározásai, amelyeket még a főiskolán és a továbbképzési foglalko­zásokon zúgatott a fülünkbe, kissé szá­razon, magyarázón, egészen addig, amíg eljutott a jogeseti példatárig, amely szinte valamennyiünket fölborzolt. Mert azt is állítja, hogy néha maga az áldozat inspirálja — vagyis viktimizálja — a tettest az elkövetésre. Van olyan, akiről a nyomozás során az derül ki, hogy egyenesen maga váltotta ki saját meg­gyilkolását, s akad, aki csak előmozdít­ja a tettes cselekményét. Előfordul, hogy egyenesen az^ áldozat puszta léte az indí­tóok, meg persze olyan is van, aki mint teljesen passzív alany válik hullává. A telefon csengése zökkentett vissza a valóságba. — Deme Antal úr? — hallottam a vonal túlsó végéről az idős férfihangot. — Igep. — Kérem, egy levél várja önt a kapu alatti postaládában, menjen le érte. Mi az ördög ez? Tréfa? — Kivel beszélek? — Nincs jelentősége, egyelőre. Majd még jelentkezem. —■ Egy kattanás, az összeköttetés megszakadt. — Halló, halló... — azt hiszem, bután nézhettem az elnémult készülékre. S ezzel a névtelen telefonnal elkezdő­dött egy krimi, amely számomra túlnőtt minden viktimológiai példán. Lementem a levélért. (Folytatjuk) Érezz velem, A vadász, Nem tudnék élni már szerelem nélkül, Az alattomos — ezek a számok még nem ismerősek a fiatalok előtt, de a próbákon hallva nem nehéz megjósolni, hogy hamaro­san megkedvelik őket. Kecskemét leg­újabb zenekara, a Grog műsorán szere­pel majd a koncerteken. Júniusban állt össze négy zenész: Szabó Zoltán (basz- szusgitár), Kovács Mihály (billentyű), Varga József (gitár) és Váry Zoltán (dob), hogy az elkövetkezendő hóna­pokban meghódítsák a közönséget. Nehéz-e ma együttest alakítani? — összehozni egy zenekart sokkal könnyebb, mint megtartani — vála­szolja Váry Zoltán, az együttes vezető­je. — Van egy elképzelés, amin évekig dolgozunk, aztán egy szakembernek nem tetszik, és már keresztül is húzta a számításunkat. Igen nehéz tehát egy hosszú távon is ütőképes bandát létre­hozni. Sok-sok.pénzbe kerül az alakí­tás is, hiszen a hangszerek igen drágák és jobbára csak kölcsönökből tudjuk megvenni. A mi felszerelésünk is már legalább fél millió forintot ér, beletel­het jó néhány évbe, mire a tartozásun­kat meg tudjuk adni... — Megéri a sok kínlódás? Úgy tu­dom, valamennyien más-más zenekarból léptetek ki. — Mindenképpen megéri, mert sze­retnénk valami újat csinálni, az elkép­zeléseink közösek. Egy KISZ-klubban gyakorlunk hetente több alkalommal. Szinte már minden együtt,van áhhoz, hogy egy jó bulit szervezzünk. Szeret­nénk azonban még egy énekest felvenni a csapatba, akivel úgy érezzük, telje­sebbé válhat a Grog. Nem akarunk félig kész zenekarral megjelenni a fiata­lok előtt, ezért igazán csak november­ben indulunk be, leszünk színpadképe­sek. Bár már egy sikerről beszámolha­tunk: a Pesti Műsor, a Petőfi Csarnok és a Holdex Kiadó „Csillag születik” tehetségkutató akció középdöntőjébe kerültünk, és szerződési lehetőséghez jutottunk. Jövőre koncertkörutat szer­veznek számunkra. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom