Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. október 10. • PETŐFI NÉPE «3

„NEM IDEGENEDÜNK EL EGYMÁSTÓL”

PIRTÓ az 53-as út mellett fekszik, s némi túlzással elmondható: ha valaki Soltvadkert felől jövet úgy istenigazából a gázra lépett, akkor már itt el kell kezdenie járműve fékezését, hogy Kiskunhalason meg tudjon állni. Útikönyv nem említi a községet, amelyen nap mint nap számtalan ember csak átutazik, hiszen nincs itt se múzeum, se műemlék, s még a tanácsháza is kissé elbújik kertje fái mögé. Nyolc utca az egész falu. A kis ország nagy megyéjében a látszólag jelentéktelen település csaknem ezer pirtói otthona.

Errefelé ma a leggyakoribb beszédtéma egyesek szerint az, hogy megpályázták a „füstmentes falu” címet, mások meg a már-már elkészült szilárd burkolatú utat tartják szenzációnak, hiszen az országutat nem számítva ez az első, s az egyetlen ilyen Pirtón. Persze, a mostaninál csapadékosabb őszökön sem szokott sár lenni az utcákban; elnyeli az esőt a homok, amiben viszont sok telkén szőlő terem.

— Nagyon finom, kóstolja csak meg!

Nyolcutcás falu a műút mellett

• Az első és egyetlen szilárdburkolatú út.

9 Szüretelő asszonyok.

— kínál szőlővel a Lenin utcában a jószívvel adók büszke örömével az éppen szüretelő Mihály Andrásné és özvegy Ádám Mártonná. S ráérősen szóba elegyednek. Tehetik, van idejük: mindketten nyugdíjasok. Igaz, Mihályné még innen van az SS. éven, de leszázalékolták, 2600 forintot kap havonta.

— Szeretnénk valamilyen könnyebb, esetleg napi négy órás munkát kapni

— mondják —, de helyben nincs rá mód, nekünk pedig Halasra utazni már bajos.

Átellenben családi ház épül. Mellette még egy, s nem kell sokáig keresgélni, hogy újabbakra is bukkanjon az ember. Eszerint Pirtóról nem vándorolnak el a fiatalok? A tanácsházán dr. Visnyovszky Lászlóné vb-titkár így beszél erről:

— Községünkben a Május 1. Szak- szövetkezeten kívül nincs más olyan gazdaság, üzem, amelyik munkalehetőséget kínálna. A szakszövetkezet viszont azért is fontos számunkra, mert a településfejlesztési feladatok megoldásában ‘is segíti a tanácsot. Pirtón egyébként

többen önállóan gazdálkodnak, főleg az idősebbek, s mintegy százan járnak Kiskunhalasra dolgozni.

A vb-titkár a közeli, mintegy hét kilométerre lévő városban lakik, de jól ismeri a helybeliek minden örömét, s gondját-baját. Megtudjuk tőle: az idei tanévkezdettől az általános iskolában már nincsenek összevont osztályok, nem tanulnak tehát együtt az 5—6., illetve a 7—8. osztályosok, mint eddig. A délutáni oktatást azonban csak újabb tantermek építésével szüntethetnék meg. Ez távlati cél, aminek megvalósítása az esetleges-megyei segítségtől is függ.

Hadd álljon itt néhány Pirtóra jellemző tény, adat, amelyekből az élet- körülményekre lehet következtetni, s

amelyeket átutazóként nem láthatunk: A községnek van mozija, művelődési háza, könyvtára, s egészségháza is. Ez utóbbiban jelenleg korszerűsítik a fűtést. Az 55 helyes óvodába ötvenen járnak, s most építik a vízvezeték-hálózatot. A lakosság saját erejéből az idén eddig a Petőfi, a Kossuth és az Ady Endre utcába jutott el ivóvíz, jelenleg pedig a Táncsics és a Rákóczi utcában dolgoznak. A munkák befejezése után a belterület 90 százalékán lesz vízvezeték.

Dr. Windecker Zoltán társadalmi tanácselnök tősgyökeres pirtói. Néhány mondata után erre az is rájön, aki nem kérdezi tőle, olyan erős érzelmek sugároznak szavaiból, amikor a településről és lakóiról beszél:

— Azért jó itt élni — mondja —, mert Pirtón közvetlenebbek az emberek, mint máshol. Nem idegenedünk el egymástól, nem ridegek kapcsolataink, s van ideje foglalkoznia az egyik falubelinek a másik problémájával, segítve a gondok megszüntetését. Ez közösségi erőt is jelent, ami jól látható volt például az útépítéskor, de lényeges sok-sok apróbb dologban. Meg persze a társadalmi munkák végzésekor. Hivatalodon fogalmazva: nyílt a községpolitika, s számottevő az egyes állampolgárok részvétele a közügyekben.

— Számos fejlesztésre van szükség — folytatja a tanácselnök. — Jelenleg a többi között sportpálya kialakítását is tervezzük, no meg jó lenne, ha az áfész új boltot nyitna a faluban, javítva a kereskedelmi ellátást. Elképzeléseink közé tartozik az idősek napközi otthonának létrehozása, s remélhetőleg nem sok idő múlva lakója lesz a most még üresen álló orvosi szolgálati lakásnak..

Mint megtudjuk, a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséig 17 hektáron zártkerteket alakítanak ki, egyenként 400—500 négyszögöleseket, s a szakszövetkezet elnökével azon fáradoznak, hogy megfelelő munkaalkalmat találjanak helyben a mintegy negyven pirtói asszony számára, akik között talán ott lesz Mihály Andrásné és Ádám Mártonná is.-— A műhely már rendelkezésre áll — tájékoztat dr. Kerényi János, a szak- szövetkezet elnöke —, s tárgyalásokat folytatunk a jelenlegi főtevékenységünkhöz, az autóvillamossági javításhoz kapcsolódó foglalkoztatási lehetőség megteremtéséről.

A szakszövetkezetben egyébként most 155-en dolgoznak, a taglétszám pedig 285. Tavaly 6 millió 387 ezer forint nyereséget értek el. A település > népességének megtartásában tehát igen nagyjelentőségű ez a jó kereseti lehetőségeket nyújtó munkahely. Talajadottságaik enyhén szólva nem a legjobbak, de „több lábon állva” a nehezedő gazdasági körülmények között sincs veszélyben a szakszövetkezet talponma- radása. Megtalálták számításukat azok, akik szakcsoportos formában művelik a szőlőt, hiszen a kellően gondozott, nemrég termőre fordult lakhegyi mézes az idén 140 mázsát termett hektáronként, s várhatóan jól járnak azok is, akik az idén összesen ezer hízósertésre kötöttek szerződést a szakszövetkezettel, amely e két tevékenységet növényvédő szerrel és tápbeszerzéssel is segíti. Visszatérve a fő tevékenységűkre: sokat mondó tény, hogy jelenleg is 12 fiatal tanuló sajátítja el itt az autóvillamossági műszerész szakma csínját- bínját.

Nem szóvirág hát, ha azt mondjuk: megy az élet Pirtón, ezen az egyáltalán nem feltűnő, mindössze nyolcutcás településen. Igaz, nincs se múzeuma, se műemléke, de az itt lakók szeretnek itt élni, s vallják: van jelene is, jövője is. Néha elvitatkoznak azon, hogy a település neve honnan ered, vajon a tűzra- kó, azaz pirító helyet jelölő szó rövidítéséből, vagy egy Pier nevű birtokos kiejtett nevéből és tavából adódott ösz- sze a „pir” meg a „tó”, de erről aztán végképp nem tud az, aki Soltvadkert felől jövet úgy istenigazából a gázra lép.

Vitaszek Zoltán

SZOMBATI LEVEL:

Hol kezdődik a kígyó farka?

Még valamikor a tavasz kezdetén a kecskeméti Dobó körúti új ház előtt elültettek 14 darab facsemetét — parkosítottak. Nem tudom, hogy a csemetékben, az elültetők szakértelmében volt-e a hiba, de tény, hogy egyetlenegy kis fa sem hajtott ki azóta sem. Jövő tavasszal, esetleg ősszel újabbakat ültetnek azzal a reménynyel, hogy na majd ezek kilombosodnak. Közben ki lehetne számolni, hogy időben, pénzben, energiában mennyit „ért” ez a pazarlás. Mert hogy itt pazarlásról van szó, senki sem tagadhatja.

A felületességnek, a nemtörődömségnek azonban ez csupán egy morzsányi jelensége. Úton-útfélen találkozik az ember hasonló,, vagy még felháborítóbb esetekkel. Épül a ház. Tágas, korszerű, csúcsos, tornyos, erkélyes, kiugró, beugró, mázas cserép, sárgaréz kilincsek, ívelt ablakok. Az épület előtti „állami” járdát már régen széttördelték, a fákat agyonmérgezték a mésszel, cementtel. A törmelékkupac tetején egy három méteres kábeldarab — kimaradt a villany bevezetésekor és ugyebár a maradékot mi kidobjuk. A kábel karvastagságú, benne tekintélyes alumínium huzalok, kívül fekete műanyaggal burkolva. Szemétre került.

Nem lehetett volna előre megmérni, hogy hány méter kábel kell a bevezetéshez és csak annyit vinni a helyszínre? Mennyi lehet megyei, vagy főleg országos „szinten” az ilyen kimaradt darabok, méterek ára, értéke? Felháborodunk, amikor időnként a televízió kimegy valamelyik MÉH-telepre s fölfedezi, hogy oda miket visznek: még új, vagy alig használt szerszámokat, gépegységeket, könyveket stb. Pedig a felháborodást nem a MÉH-telepen kellene kezdem. Az egy folyamat vége. Nálunk a szabályok, rendeletek, utasítások nem egy esetben pazarlásra kényszerítik az embereket, akik

gyakran „sírva” tesznek eleget a felsőbb utasításnak.

Mondjunk példát? íme: a tanácsokat valamiféle központi jogszabály arra kötelezi, hogy ha például megürül a végrehajtó bizottság titkárának a helye, akkor pályázatot kell kiírni. A pályázati felhívást legalább két napilapban és legalább három alkalommal kell közzétenni. Ez — mi itt az újságnál nagyon jól tudjuk — minimum 40—50 ezer forintba kerül. Ezt a pénzt természetesen az illető tanács fizeti. De miből? Mondjuk egy kicsiny községben ezt a pénzt nagyon sok helyre hasznosabban el tudnák költeni, arról nem beszélve, hogy sok helyi tanácsnál ez nagy pénz. De a „szabál az szabál” és a pályázati felhívást akkor is közzé kell tenni, ha (erre is van példa) már az új vb-titkár ott ül a regi helyén. Legfeljebb ő is pályázik s örül, ha tényleg befut. Mert holtbiztos, hogy befut. A néhány ezer lakosú kis településeken a vb-titkári posztra adott esetben még hálóval is nehéz megfelelő embert fogni.

Térjünk át az össznépi pazarlásnak egy másik, sokkal nagyobb területére — a ruhákra, cipőkre, s ezen belül is a gyerekeknek való öltözködési cikkekre. Ezek ugyebár drágák. Főleg ahol három-négy gyerek van, ott tudják a szülők, hogy bizony a „gyermekáldás” kész vereség. Node! Á gyerekek néhány hónap, maximum egy év alatt kinövik a cipőt, ruhát, inget, csizmát, dzsekit. Számtalan olyan családot ismerek, ahol ilyen holmival tele vannak a szekrények, ládák, dobozok, zsákok, ágyneműtartók, fiókok. Mert a kitűnő állapotban lévő, a használatra alig utaló holmit sehol sem lehet eladni. A bizományi áruházak nagyvonalúan „profilt változtattak”, es ruhaneműt nem vesznek át (legfeljebb irha-, panofix, hörcsögbundákat).

Miért nem tudja megtenni mondjuk a KISZ a nőtanáccsal, szakszervezeti alapszervekkel, hogy fölvállalja az akciót? Nem pénzt akarnak a szülők ezekért, de sajnálják kidobni, mert teljesen jó és szívesen odaadnák — esetleg kepletes összegért — ha tudják, hogy oda kerül, ahol örülnek neki. Mert sok helyen nagy örömet, megtakarítást jelentene ez. Szégyelljük az ilyen akciót? Lehet. De az nagyobb szégyen, ha egy ötgyermekes család 300—400 forint „segélyt” kap évente valahonnan, azt is csak akkor, ha „kérelemmel fordul” az illetékeshez, vagyis, ha megalázkodik. Hogyan írta Nagy László? „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem...”

így nemcsak az anyagiakkal takarékoskodnánk, hanem az emberek közérzete is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lenne. Mert ki tudja megmondani, hogy hol kezdődik a pazarlás és hol a takarékosság!? Nem biztos, hogy az az ésszerű, aki 25rös égőt csavar a lámpába vagy akinek 100-as körtéi vannak, de csak addig gyújtja fel, amíg a cérnát tűbe fűzi.

Hol kezdődik a kígyó farka? Az Indiából származó anekdota szerint rögtön a feje után, vagyis a nyakánál. De meddig tart a nyaka? A derekáig. De hol a dereka? A közepénél, azon túl már kétségtelenül farok. Ezen vitázott két dervis — az anekdota szerint — és a szokásos fordulattal döntőbírónak egy kígyóvadászt kértek fel.

.— Ostobák

vagytok!—felelt az ítész. — A kígyónak nincs farka, mert az maga egy farok. Vagyis olyan farok, amelyik végig kígyó!

Azt hiszem, ebből érthető, hogy hol kezdjük a takarékosságot.

A KIBONTAKOZÁS JEGYEBEN

Űj szervezeti forma és munkamódszer a pártban

Az MSZMP Központi Bizottsága júniusban tette közzé állásfoglalását a társadalmi-gazdasági kibontakozásról. A dokumentum tartalmazza azokat az elveket, amelyek meghatározzák a párt megújulásának folyamatát. Ennek alapján kezdeményezte a kecskeméti városi pártbizottság, hogy a megyeszékhely vonzáskörzetében két községben: városföldön és Helvécián szervezeti korszerűsítésre kerüljön sor; pártbizottságot választottak.

Erőátcsoportosítás

Mi a lényege ennek az új szervezeti formának? Hatékonyabbá teszi egy- egy kisebb településen a párt politikai munkáját, tevékenységét, de egyben lehetővé válik a hivatásos pártmunkások számának ésszerű csökkentése is.

Községeinkben általában két vagy három pártalapszervezet működik, van két nagyobb gazdasági egységnek — termelőszövetkezetnek, állami gazdaságnak, esetleg ipari üzemnek — a párttagok létszámától függően alapszervezeti, de inkább pártvezetősége, függetlenített titkárral, s egy községi alapszervezete társadalmi funkcionáriussal. Ha a község meg akarja őrizni népességmegtartó képességét — s melyik ne akarná —, akkor fejlesztenie kell az infrastruktúrán kívül a kereskeMUNKAERŐ-SZOLGÁLAT 1988-BAN

Tanfolyamok

szakképzetleneknek

• Az autóvillamossági műhely. (Méhesi Éva felvételei)

A munkaerő-szolgálati irodák tevékenysége jövőre új feladattal bővül; a munkaközvetítés mellett különféle tanfolyamokat is szerveznek azok számára, akik eredeti szakmájukban, wagy éppen szakképzettség hiányában nem tudnak elhelyezkedni — tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. Jelenleg csak azok a dolgozók vehetnek rész szervezett átképzésben, akik valahol már alkalmazásban állnak, s a vállalatuk gondoskodik arról, hogy megszerezhessék az új munkakörük betöltéséhez szükséges szakismeretet. Az ország egyes vidékein, városaiban azonban egyre nehezebben találnak állást a pályakezdők, a szakképzetlenek, s azok a dolgozók, akik a létszám csökkentése, vagy a gazdaságtalan tevékenység megszüntetése miatt kénytelenek új munkahelyet keresni. Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi felmérése szerint az év második negyedében a munkaerő-szolgálati irodák segítségével elhelyezkedni szándékozóknak csaknem 30 százaléka várakozott egy hónapnál hosszabb ideje megfelelő állásajánlatra.

A munkaerő-szolgálati irodák új szolgáltatása várhatóan segít majd megelőzni a nehezedő gazdálkodási feltételek közepette is a jelentősebb foglalkoztatási feszültségek kialakulását. Tevékenységi körük bővítésének szükségességét jelzi, hogy a hozzájuk fordulóiénak csaknem háromnegyed része semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezik, s emiatt igen nehéz számukra állást találni. A vállalatok ugyanis inkább a jól képzett szakembereket keresik. A második negyedév során bejelentett felvételi igényeik is erről tanúskodnak: az üres álláshelyeknek valamivel több mint a felére szakmunkásokat vártak, s mindössze 38 százalékát ajánlották fel segéd- és betanított munkásoknak.

Az új szolgáltatási tevékenység ellátására a munkaerő-szolgálati irodák a megyei tanácsok illetékes szerveivel közösen megkezdték a felkészülést.

delmi ellátást, a kultúrát, modernizálnia kell az irányítást, erősitenie a politikai ráhatást. Éhhez azonban egységesebb koncepció szükségeltetik. Á községekben — annak ellenére, hogy valamennyi pártalapszervezet egyet akar

— mégis, a példánál maradva, háromfajta érdekképviselet érvényesül. A téesznek is, az állami gazdaságnak is, a községnek is más. az egyéni és csoportérdeke. A pártalapszervezetek óhatatlanul ezt is képviselik.

Egységesebb szemlélet

Éppen ezért kellett a programhoz kapcsolódva feltenni a kérdést: hogyan lehetne ésszerűen úgy átcsoportosítani az erőket, hogy nagyobb legyen az önállóság, vele a felelősség, de kevesebb legyen a főhivatásban pártmunkával foglalkozók száma? A párt szervezeti szabályzata lehtővé teszi, hogy egy-egy helységben, 180-nál nagyobb létszámú pártszervezetnél a megyei párt- végrehajtóbizottság, 200-nál nagyobb létszám felett pedig a városi pártbizottság döntése értelmében pártbizottságot válasszanak.

Szervezetileg ez a pártbizottság lehetővé teszi az arányos képviseletet — Helvécián és Városföldön az üzemek nagyságát, a párttagok létszámát vették figyelembe, de a községi alapszervezetekből sem választottak három pártbizottsági tagnál kevesebbet az egységesebb községi szemlélet kialakítását.

A pártmunka, ezt aligha kell magyarázni, egyfajta „szakma”, amely hozzáértést, szakértelmet kíván. A különböző, ma már megkívánt formák szükségessé teszik a precíz nyilvántartások vezetését, az adminisztrálást, amelyet nem lehet társadalmi munkában elvégezni. Ezért mindkét helyen egy-egy hivatásos pártmunkást, titkárhelyettest — ha úgy tetszik, ügyvezető titkárt

— választottak, akiknek el kell végezniük a tagfelvétellel, az agitációs- és propagandamunkával, a fegyelmi kérdésekkel stb. kapcsolatos előkészítő és végrehajtó tevékenységet.

A már említett két helyen lebonyolított választást alapos politikai munka előzte meg. Nem előre elkészített névsort mutogattak a jelölést előkészítő bizottság tagjai a kommunistáknak, hanem azt kérték tőlük — s ez új volt

—, hogy a pártbizottságokba olyan kommunistákat válasszanak, akik értelmükkel, elkötelezettségükkel, tekintélyükkel, tapasztalataikkal nemcsak az üzem, hanem az egész közösség érdekeit képviselik. A választások azt bizonyították, hogy a kommunisták megértették az .új szervezeti forma lényegét, s ezért olyan párttagok kerültek a községi pártbizottságokba, akikre számíthatnak.

T ársadalm ásít ás

A munkamódszer természetesen ezekben a községekben megváltozik. A demokratikusan jelölt és megválasztott pártbizottságoknak, a társadalmi titkárnak a helyi koncepciónak megfelelően kell irányítania a község politikai, gazdasági és kulturális életét. Ezt már csak azért is megfelelőbben, kritikusabban tehetik, mert megélhetésük nem függ funkciójuktól. A megválasztott munkabizottságokban társadalmi munkában kell elvégezni a feladatokat, s megfelelni a párt politikai elvárásainak. A politikai irányítás lehetősége is megváltozik. A nagyobb igényeknek és következményeknek megfelelően, a pártbizottság a községben koncentrálhatja a politikai ráhatást egy-egy területen, s egységesebben léphet fel nemkívánatos jelenségekkel, nézetekkel szemben. A megosztottság, a rivalizálás is megszűnik üyen módon, nagyobb súlyt, erőt képviselhetnek a község, az üzem fejlesztésében. A téesz-tagnak ezután egyformán fontos lesz a saját, a társgazdaság, s az esetleges ipari üzem teljesítménye.

Az újonnan megválasztott pártbizottságok, melyekben túlsúlyban vannak a fiatalok, természetesen nem nélkülözhetik a korábban funkcióban levő, nagytapasztalatú kommunisták tevékenységét sem. Ezért az előkészítés során nagyon ügyeltek arra — s ez továbbra is feladat —, hogy ezek a párttagok helyet kapjanak a pártbizottságokban, ahol akár három generáció is dolgozhat, adhatja, átveheti a tapasztalatokat.

Az új szervezeti forma létrejötte még nagyon friss változás, működésével kapcsolatban sok tapasztalat nem állhat rendelkezésre. Egy dolog azonban megállapítható: a politikai intézmény- rendszer korszerűsítése e helységekben megkezdődött! Ez az út járható, a forma logikus és célravezető, összefogja az erőket.

Gémes Gábor