Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-08 / 237. szám

1987. október 8. • PETŐFI NÉPE • 3 FÁK ÉS VEZETEKEK Ágas-bogas paragrafusok Nyesni kéne, de kinek? Az öregek azt mondják, újra kemény lesz a tél. Sokan emlékeznek még az esztendő elejének hideg napjaira, amikor a megye több községében, a városainak egyes kerületeiben hosszabb áramszünet bénította meg az üzemek és háztartások életét. A szolgáltatási zavarok egyik forrása a letört faágak által okozott zárlat volt. A gallyak ugyan nyáron is zavarják a légvezetékek üzemeltetését, de télen, amikor az ágakra rá­fagy a jég, s azok ennek súlya alatt letörnek, ugrásszerűen megnő az üzemzavarok száma. Olyan körülmények között, mint amilyen a januári volt, még a katonák és tűzoltók egy része is fadöntéssel foglalkozik, gyakran csak terepjáróval megközelíthető helyszínen. Úgy gondoljuk, hogy most, ősszel, időszerű és logikus a kérdés: így lesz-e ez a következő hónapokban is? Nos, ha nagy hidegek lesznek, akkor igen. Hosszú évek óta vissza-visszatérő viták folynak ugyanis az áramszolgáltató vállalatok s a fák tulajdonosai között. t A képen látható fűzfa és 20 kilovoltos vezeték közelségéből Soltszentimrén 'majdnem halálos baleset lett. A fát végül a tulajdonos kivágta saját költségén, holott a vezeték létesítésekor még kártérítést kaphatott volna érte. ÉPÍTÉSZEKKEL FALUNÉZŐBEN — KUNSZENTMIKLÓS-E KUNSZENTMIKLÓS? Mi illik a történelmi ( város) központba? A kérdést alapvetően két oldalról lehet megközelíteni. Van, aki a vezeté­ket védi, van, aki a fákat. Megegyezés nincs, s rosszul jár a vezeték is, meg a fa is. A fákat a vezetéktől nyilván élet- és vagyonvédelmi szempontból kell tá­vol tartani. A baleset pénzben nem mérhető, az áramszünetből adódó kár pedig súlyos milliókban fejezhető ki, tetézve a felesleges javítás költségeivel. A falevelek által termelt oxigén megfi­zethetetlen, úgyszintén a lombok hűvö­se is. Tehát mindkét megközelítés ért­hető. A jelenlegi gyakorlat szerint azonban sok zárlatot, vagy szakadást' okoz a fa, s ezután feldühödött, az er­dőművelésben járatlan villanyszerélők kaszabolják le azt is, amit nem kellene. Még igazuk is van, ha a húszfokos hi­degben úgy hagyják ott a helyszínt, hogy hosszú ideig ne kelljen visszamen­ni. Ki hogyan csinálja? Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy kinek a feladata a fák nyesése, s hogy kinek és mikor kel­lene megelőzni a fentebb ecsetelt káro- ■kat. Egy biztos. Ha már úgyis nyesni kell, legjobb lenne az áramszünet bekö­vetkezése előtt, vagyis megelőzve a kárt. De kinek? Meleg László, a Démász kecskeméti kirendeltségének vezetője: — Hosszú távon a károk úgy előzhe­tők meg, hogy a tervezés folyamán kell megfelelően' egyeztetni az érdekeket, akár telepítésről, akár vezetéképítésről van szó. A vezeték nyomvonala lehető­leg kerülje el a fát, s ha meglévő vezeték közelébe telepítenek, akkor úgy válasz­szák meg a fajtát, hogy a későbbi növe­kedés se zavarja az üzemeltetést. Ná­lunk fejlettebb országokban ennek ki­alakult gyakorlata van. — Adott helyzetre a villamosművek biztonsági övezetéről szóló ipari mi­niszteri rendelet (11/1984-es) egyértel­műen intézkedik. Azt írja, hogy a biz­tonsági övezet környezetében lévő fák, bokrok ágait a tulajdonos (kezelő) kö­teles rendszeresen eltávolítani, ha azok a szabadvezeték biztonsági övezetének határát elérik. Szerintem tehát közterü­leten a tanács, egyéb területen az erdő­gazdaság, termelőszövetkezet, vagy magánszemély. Az utóbbi két fatulaj­donossal van egyébként legtöbb gond. Sajnos, nem sújtja semmilyen.szankció az előírás megszegőit, s emiatt rengeteg > felesleges, tetemes költséggel járó javí­tási munkát kell elvégeznünk — mond­ta Meleg László. Akad persze jó példa is. A városkör­nyéki bizottság legutóbbi ülésén a kun­ba racsi tanácselnök jelezte, hogy szíve­sen együttműködik a Démásszal, s te­rületükön érvényt szerez a rendelet végrehajtásának. Barányi Lászlótól, a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazga­tójától azt kérdeztük, hogy ők odafi­gyelnek-e a vezetékek közelében lévő fákra: — Külön nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Ha a Démász jelzi, hogy baj van, segítünk. Szerintünk a probléma megoldása a vezeték üzembentartójá­nak feladata, de újabban szeretik a fa- tulajdonosra hárítani. Nem zárkózunk el előle, hogy most, a tél beállta előtt, bejárjuk az áramszolgáltató képviselő- ' jével a területet, s ahol szükséges, be­avatkozzunk. Iványosi Szabó András, a Kiskunsági Nemzeti Park főmérnöke: — — Területünket egy 120 kilovoltos távvezeték érinti. Az erdőnyiladék tisz­togatását a vezeték tulajdonosa végzi, szerintünk szakszerűtlen munkával. A követett gyakorlat tehát meglehe­tősen vegyes képet mutat. Melyik volt előbb? A vitákat egy-egy elszakadt vezeték, vagy kivágott fa miatt az érdekeltek rendszerint ingerült állapotban folytat­ják, s gyakran hivatkoznak arra, hogy az egyik már előbb ott volt, mint a másik. Ezt mondja Pólyák Péter is, a kecskeméti Városgazdasági Vállalat igazgatója. — A magunk érdekében, s az áram- szolgáltató vállalat költségére is, rend­szeresen elvégezzük a városban az „érintésvédelmi fanyesést”. Ezenfelül — az áramszolgáltató megrendelésére — rendkívüli esetekben is nyessük a fákat. A Démász tehát fizet azért, amit az általuk idézett miniszteri rendelet szerint anélkül is el kellene végeznünk. De nekik is érdekük a dolog, s egyéb­ként is: van a városban vagy százezer olyan, ötven év körüli akácfa, amely már a vezetékek létesítése előtt meg­volt. Jól együttműködünk tehát, de nem állítom, hogy nincsenek vitáink. A helyzetkép tehát újabb ellentmon­dásos elemmel bővült. A Démász fizet azért, ami szerinte más kötelessége len­ne. Különösen bonyolultak a tanyavilla­mosítás során kialakult állapotok. Ki kellene vágni a fát, s a gazda kártérítést is kaphatna. De nem menne vele sem­mire, mert a kártérítés a beruházás költségeit terheli, amit egyébként is a gazdák állnak. Kikönyörgik tehát, hogy maradjon meg a fa, s megígérik a nyesést, amit aztán nem tartanak be. Mondván, hogy a fa előbb ott volt, nyessen az áramszolgáltató. Az első Mégis mennyi vesződségbe, utánajá­rásba, várakozásba került, hogy az első gyerek, Misiké idekerülhessen, később pedig a család teljes jogú — örökbefo­gadott — tagja lehessen! — Évekkel ezelőtt elhatároztam — meséli K. T. -r-, hogy magamhoz ve­szek két állami gondozott gyereket ne­velőszülőként. Bementem Kecskemét­re, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet­be, és előadtam a kérésemet. Itt fölvilá­gosítottak, hogy akár örökbe is fogad­hatok. Az nem számít, hogy egyedülál­ló vagyok. Kapva kaptam az ajánla­ton, titkon ugyanis erre vágytam. Fel­Mit mond a jogszabály? Sok mindent. Egyet már idéztünk, de érvényben van például a vezetékjog­ról szóló húszéves, többször módosí­tott (1/1967-es NIM) rendelet is, amely ugyan a létesítésre vonatkozik, de kitér az üzemeltetésre is. 13-ik paragrafusá­nak első bekezdésében ez áll: „Gallya­zási munkák szükségessége esetén a fák, gallyak, gyökerek eltávolítását a vezeték üzembentartója általában saját szakközegeivel végezteti.” (Mást is megbízhat, de felügyelnie kell.) Esze­rint tehát a gallyazás nem a fa tulajdo­nosának kötelessége. Hogy bonyolultabb legyen a dolog, van egy másik rendelet is (az 1/1967. NIM—MÉM számú), amely még saját magának is ellentmond. Egyrészt azt írja, hogy „A vezeték részére szolgáló erdőnyiládék'' célszéra műveléséről áz erdő kezelője gondoskodik.” Megen­ged azonban „nem művelt nyiladék­ot is, ahol a nyiladéktisztításról a veze­ték üzembentartója is gondoskodhat, de költségei fejében csak a kitermelt növényanyaggal rendelkezik. Ugyan­akkor azt is kimondja, hogy „Az erdő­nyiladékban a vezeték biztonságát ve­szélyeztető ... fák kitermelését... az erdő kezelője... köteles elvégezni.” Aligha tévedünk tehát, ha azt mond­juk, hogy a vezetékek és fák ügyében kaotikus állapotok uralkodnak. Nem csodálkozhatunk, ha emiatt rendszere­sen visszatérő népgazdasági kár kelet­kezik, amelynek felelősét lehetetlen megtalálni. S ameddig nem lesz rend, addig nem csökken a faágak okozta áramszünetek száma sem. Addig vil­lanyszerelő brigádok lesznek kénytele­nek favágással tölteni munkaidejük je­lentős részét, s ez sokáig meglátszik majd a növényzeten is. Bálái F. István jegyezték a nevem, Ígérték, majd értesí­tenek. Várjak. Vártam. Közben be-benéztem hoz­zájuk, hogy sürgessem az ügyet. Mivel nem mozdult senki és semmi, egy bará­tom segítségét kértem. Valószínűleg ő okosabban tárgyalt, mert közbenjárása után három héttel megnézhettem Csa­bikét. Két és fél éves volt ekkor. Egye­lőre próbaidőre kaptam meg, de így is örömmel vittem haza. Egy év múlva kértem az örökbeadását. Egy pszicho­lógus beszélgetett velünk Kecskemé­ten. Kérésemet elutasították, mert a gyerek — úgymond — szófogadatlan, elkényeztetett, óvodába kell járnia. Egy félév múlva — sok-sok papír be­szerzése után —i örökbefogadhattam. Mind a négyen úgy érezzük, hogy Kunszentmiklós főtere a történelem­mel kezez. Markolt László, a megyei tanács fő­munkatársa jól ismeri a volt és lesz várost. 0 készítette legújabb rendezési tervét. Néhány település központját szem­revételező kőrútunk ezen állomásán őt kérem elsőként benyomásai összegzé­sére. — Azok az épületek jelentik nekem elsősorban ezt a teret, amelyekkel a valamikod Felső-Kiskunság központja kiskun önállóságának megfelelően be­rendezte a maga mezővárosi főterét és környezetét, bizonyos szempontból megteremtette a városi életéhez szüksé­ges feltételeket. A régi tanácsháza, a református templom valamikor a szá­zadforduló környékén állt össze egysé­ges térré a századforduló már kereske­delmi és ipád tevékenységét magában foglaló épületeivel. A régi kiskunsági múltat a városházán és a templomon kívül néhány parasztbarokk épület jel­képezi, a többi eklektikus épület — a parókia, a takarékpénztár, az üzlet és a nagyközségnek a közművelődésben elfoglalt szerepét reprezentáló gimnázi­um — a városiasodás felé haladást tür- közi. Véleményem szednt a főbb utcá­kat bekötő utcanyúlványok js szerve­sen hozzátartoztak a térhez. És ide tar­tozott a Bakér és a Bakér hídja is. Hely­re kellene hozni a (rosszul) modemke- dő ötvenes-hatvanas években megsé­rült házakat. Leverték eklektikus, ko­rukat jellemző díszeiket, divatos kiara- katszekrényeket tettek a portálok he­lyébe. Minden nyílást eltüntettek a mo­ziról. Hatásos épületegyüttes, szépséghibákkal A megyei tervezőirodában dolgozó Boros Pál észrevételei is tanulságosak. A második K. T. több mint tíz évig szülésznő­ként dolgozott. Számtalan élet indulá­sánál volt jelen. Ezért is érthető talán vonzódása a gyerekek iránt. Kitartott, csakazértis végigcsinálta az örökbefo­gadás véleménye szerint elkedvetlenítő procedúráját. Sőt egy második gyere­ket is akart. Ekkor azonban már min­dén simán ment. — Másodjára találékonyabb vol­tam —- folytatja. — Az egyik szülőott­hon segítségét kértem. Értesítsenek, ha egy anya lemond a gyerekéről. A főor­vos persze telefonált a GYIVI-be, hoz- zájárulnak-e. Nagy örömömre az volt a válasz, persze, rám bármennyi gyere­ket rám mernek bízni. így Tamáskát egy hónapos korától nevelem. Én, saj­nos, megtanultam, mit jelent, hogy az egyik gyerek hároméves, a másik pedig egy hónapos korában kerül ide. Ta­máska a jövő hónapban tölti az egy évet, kiegyensúlyozott, boldog kisgye­rek. Misiké még mindig nem heverte ki azt a két és fél évet, amit nem velem töltött. Nyugtalan, a felnőttek társasá­gát keresi, a vele egykorúaktól tart. Most ötéves. Saját magát már bizton­ságban érzi, de mikor egy éve Tamáska ide került, állandóan nyugtalan volt: „Anya, ugye nem hagyod el Tamás­kát?” kérdezgette. A kicsiket valamiért jobban félti, mint önmagát. — Kellemesen hat rám a növényzet, a pázsit, a sövények gondozottsága, a nagyobb középületek jó állapota. Ön­állóan állnak az általam nagy középü­leteknek nevezett épületek, de mindhez tartozik saját telek, kerítés, kert és ezek a tartozékok szerves kapcsolatban van­nak az épülettel, illetve a közterülettel. Furcsának találom — nemcsak Kun- szentmiklóson — a költségvetési intéz­mények viszonylag jó, és a termelő vál­lalatok épületeinek elhanyagolt állapo­tát. Lerobbant itt is a gimnáziummal átellenes térfal egy része, a mozi és az üzletház. Mindig meglepi tervező kollégáját, Vas Tibort — mint mondta hogy ennek a falusias településnek milyen városias a központja. S Szép együttessé formálódott a ta­nács, a templom, a parókia. Lepusztult homlokzatuk helyrehozható. Néztem, mik épültek. Itt a tanács mellett ez a sarki épület, meg az új nevelési köz­pont. A kettőt összehasonlítva úgy gondolom, hogy önmagában véve a ne­velési központ talán egy fokkal megol- dottabb, de a település szerkezetébe ez a saroképület sokkal jobban illeszke­dik. Véletlennek is mondhatnánk, hogy éppen ide pöttyentették ezt a rész- aránytalan épületet. Esetleg vitathat­nánk, hogy milyen anyagokból van, de Magyarországon Békéscsabáról szállít­ják Győrbe a téglát... Volt egyszer egy Bakér... Boros Pál: — Az új központ szerin­tem is tipikusan lakótelepi megoldás, akárhová letehető tipusépület. Részle­teiben nagyon jól megoldott, de na­gyon érződik: nem ide való. A nem a helyhez alkalmazott épületeket tervező központosított tervező intézetek — mint itt is — fölöslegesen drágítják az Mindegyik egyformán kedves Többéves orvosi kezelés után néhány hónapja pedig megszületett K. T. saját fia, Pistike. — Két ismerős gyermektelen házas­pár, ahogy tudomást szerzett az ese­ményről, felkeresett és kért, mondjak le a középső fiamról. Minek nekem há­rom? Nem mentem bele, hiszen nekem mindegyik egyformán kedves, nem tudnék egyiktől sem megválni. Most már csak a megélhetésünkről kell gondolkodnom. Három évig ka­pom a gyest és a családi pótlékot. Az­után? A gyerekek miatt nem tudom vállalni az éjszakai műszakot, és az ál­landó utazgatást egy másik községbe, így nem tudók visszamenni a régi mun­kahelyemre. Vettem egy hektár szőlőt, ennek kell megalapoznia családunk jö­vőjét. Azt tervezem, hogy magánböl­csődét nyitok, az induláshoz pedig na­gyon sok pénz kell, és persze engedély. Ehhez lenne kedvem, és tudom, hogy igény is van rá. A legfontosabb, hogy az enyéimet is nevelhetem tovább, itt­hon. Tóth Margit • Jó helyet találtak Somogyi Árpád szép szobrának. építkezéseket. Semmi köze Kunszent- miklóshoz a Szolnokon gyártott span­deck födémnek, az angol téglautánzat­nak. A suta feliratokkal, a Kiskunságban idegenszerűen „blokkosított” épület­ben vegyes érzelmekkel nézegettük a kiállított képzőművészeti alkotásokat. A kiváló néhai Gál Sándor művei mel­lett különösen leverően hatott egyik­másik festmény. A sajnos föld alá búj- „ tatott Bakér—hajdan faluképi jelentő­ségű — hidjánál a szamarán bánatosan baktató juhászra rácsodálkozó, a sze­gény négylábú fejbeverését megörökítő Petőfi sohase tette volna be a lábát Kunszentmiklósra, ha megsejti, hogy milyen borbélylegényes fizimiskával, szépfiús pózban bámultatja vele egy huszadik századi mester a művelődő fiatalságot. A névleges miklósi árendás — édesapja évekig az ő nevére íratta itteni bérleményét -g|bizony furcsákat gondolna a nevelési központ főhelyén látható míves, a nagyközség büszkesé­geit, jellegzetességeit ábrázoló rézdom­borítás láttán. Felesel a Miklóst három ősi épüle- tével és a falu­szerkezetben meghatározó Bakérrel ábrázo­ló látvány a való­sággal, a szándé­kokkal. A köny- nyebb megoldást választva lefedet- ték a rendszeres tisztogatás híján eliszaposodott élő vizet. Csak a társadalmi össze­fogás és az érté­keket óvó sajtó. menthette meg a vízmű segítségé­vel a pusztulásra ítélt Tóth (Vi- rágh) kúriát. Végveszély fenye­geti a rézdombo­rítás — és a tele­pülés — harma­dik szimbólumát, a 130 éves egyko­ri múzsahajlékot. „A magyar művelődésügy szolgálatával” Vas Tibor: — Mindenképpen meg kell őrizni az öreg iskolát. Bármi kerül­ne a helyébe, rosszabb lenne. Más funkciót kaphatna történeti értékeinek felhasználásával. Nem mondható Kunszentmiklósra, mint ahogyan a többi alföldi településre sem, hogy dús­kálna művelődéstörténeti emlékekben. Helyeslőén bólogatott Boros Pál, Markolt László és e sorok írója. Illyés Bálint megállapítását ajánlják közösen az illetékesek figyelmébe: „ez a vidék a magyar művelődésügy szolgálatával ir­ta be nevét újabbkori történetünkbe”. Találkoztunk a helyi tanács elnöké­vel, Mózes Ernővel is. Örömmel tudatta, hogy már (mellék­állásos) főépítésze is van a nagyköz­ségnek, Krizsik László személyében. Várhatóan — ez a tanács szándéka is ■^-erőteljesebben érvényesülnek a való­di kunszentmiklósi érdekek, mint a múltban olykor-olykor. Különösen ha olyan helyi szövetségesekre számíthat minden városvédő — előlegezzük ezt a címet a fejlődő nagyközségnek — tö­rekvés, kezdeményezés, mint Hajni Jó­zsef, a köztiszteletben álló nyugalma­zott építész szakember. Ő azután iga­zán tudja, hogy érdemes vállalni a Ba- ky Endre tervei szerint épült öreg osko­láért a vesződséget, a gondot, ő tudja, mennyit gürcöltek az elődök, amíg el­egyengette a főutcát a Vásárállásig, mennyire büszke volt 1855-ben a város tanácsa „a Városház, a piarcz és a Nagy hid” szépségére. Ez a nemzedék sem adhatja alább. Heltai Nándor 1931. október 25-én avatták föl a már tornateremmel épített gimnáziumot. N* Aki nagy családról álmodott Most már három fia van I em formál­ják a törté­nelmet,, csak megpróbál­nak úrrá lenni a hétköznapokon. Az emberek nagy része ebbe a csoportba tartozik. Saját terveit akarja megvalósítani, ennek érdeké­ben felveszi a harcot a körülményekkel. Hol sikerül, hol nem ... Mindenképpen nagy erőpróba, győztesnek, vesztesnek egyaránt. K. T. is — teljes neve kérésére maradjon homályban"— a hétköznapok hőse. Tizenhárom éves korában tudtál, mi akar lenni — szülésznő. Sikerült is beváltania az önmagának tett ígéretet — harmincéves korára. Egyke lévén, világéletében nagy családról álmodozott. Elha­tározta, majdan sok gyereke lesz. Negyvenéves volt, amikor meglett az első gyerek, negyvenkettő, amikor a családban feltűnt a második, és nagyvenhárom, amikor a harmadik fia született. Nagy házban élnek Kiskőrösön. Három szépen berendezett szoba tágas kony­hával, fürdőszobával. Az udvar, a kert ideális a kicsiknek. Itt aztán szaladgálhat­nak napestig. Nyáron akár még mezítláb is. Nem kell őket félteni az autóktól, az elkóborlástól, mint a lakótelepi gyerekeket. Moshat, főzhet, vasalhat odabent nyugodtan az ember...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom