Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

1981. október 5. * PETŐFI NÉPE • 3 Az adóreform esély a kibontakozásra Beszélgetés dr. Kupa Mihállyal, a Pénzügyminisztérium adóreform-titkárságának vezetőjével Ma' miniden újságolvasó, rádiózó, tévéző állampolgár „adó-iskolába” jár. Tainácsadó kiadványok sorozata szolgálja a (tájékozódást. Kérdé- seilnlkne egyre árnyaltabb, pontosabb válaszok szülleitmek. Persze, maga az adózás majd csak 1988-tól! vizsgázik igazán. Dr. Kupa Mihályt, a Pénzügymiinisztórium adóreform-titkárságának vezetőijét arra kérte munka társunk, légyen kalauzunk — Rég nem (követett ha­zánkban olyan tnagy érdeklő­dés parlamenti ülésszakot, mint legutóbb, amikor a T. Ház a kormány munka- programjáról és az adóreform­ról tárgyalt. Az emberek több­sége azonban máig nem na­gyon érti: miért is kellettek a törvények? — Nincs mit titkolózni, mellé- beszélni — a lakosság jelentős hányada jól ismeri már a ténye­ket — gazdaságunk válságos idő­ket él. Világossá lett: ha nem módosítunk jelentősen a mai ál­lapoton, olyan helyzetbe keve­redhetünk, amelyből már nem le­het kijutni pusztán szabályozó- módosítással. Hogy a problémá­kon túljussunk — és most tár­sadalmi gondjainkra is gondolok —, olyan gazdaságpolitikát kell .folytatnunk, amely a teljesít­ményt — méghozzá a nemzetkö­zi piac által megmért és elismert ■teljesítményt — helyezi a gaz­dasági-társadalmi értékrend kö­zéppontjába. Első feladatként — ez az elfogadott kormányprog­ram lényege — a termelést kell rendbehoznunk. Minden erőnk­kel arra törekszünk, hogy csak a valóiban értékes teljesítményt ismerjük el: új gazdasági érték­rendre van tehát szükségünk. Ennek lehetőségét teremti meg az adóreform. Egyrészt szűkíti a gazdaságpolitika mozgásterét a kivételek, a mentességek, a spe­ciális szabályok területén; ugyan­akkor bővíti is a pályát a ver­senyképes, eladható teljesítmé­nyek esetében. Persze ne feled­jük: az adóreform a gazdasági reform része, nem befejezése, csak egyik láncszeme. Esély a kibontakozásra. — Erre az esélyre szerin­tem vita nélkül voksolt volna mindenki. Inkább az a kér­dés: személyi jövedelmünk alakulása miként kapcsolódik éhhez? — Ha nem fogadták volna el az új adótörvényt, a személyi jö­vedelmek adózását akkor is újra kellett volna rendeznünk. Közis­mert: az adómorál nem (volt) kielégítő, és most nem csak az egyéni vállalkozó ügyeskedései­re, hanem az adóhivatal úgyne­vezett becsléseire is gondolok. A személyi jövedelemadó mellett sok érvet fel lehet sorakoztatni. Csák a legfontosabbakat emelem ki: az új törvény az adózás szem- ■ pontjából azonosan értékeli a munkaerőt. Megszűnik a főmun­kaidőben és az egyéb tevékeny­ségből szerzett jövedelmek 'mai eltérő adóztatása. Ez lehetővé te­szi a termelésben, gazdálkodás­ban létrejövő főjövedelmeknek a maiinál erőteljesebb differenciá­lódását. Ha a közterhekhez jöve­delmemmel arányosan járulok hozzá — mondhatja a dolgozó —, akkor megkövetelhetem, hogy a jövedelmem a teljesítményem­mel is arányban álljon. Elvisel­hetővé teszi a differenciálódást társadalmi oldalról is, hiszen tompítja a szélsőségeket. A sze­mélyi jövédelenjadó (SZJ Al­rendszer, a mai szétparcellázott szabályozással szemben, népgaz­dasági lag is egységesen rendezi a bevételeket. Ha nő a lakosság bevétele, arányosan nő az elvo­nás is. Ezért lassanként szükség­telenné válik a fogyasztói áreme­lésekkel elért utólagos jövede­lemszabályozás is. Végül: az egy­séges adózás oldja, majd feles­legessé teszi a központi bérsza­bályozást. Megteremti a lakos­sági jövedelem-szabályozást és -nyilvántartást. Vagyis az adó­reform stabil, kiszámítható és merőben új gazdasági alapra he­lyezi az állam és a gazdálkodók, az állam és az állampolgárok kapcsolatát. — Többen Is állították a vi­tákon: túl gyorsan vezetjük be az új adózást, sok a bi­zonytalanság, előre lehet szá­molni a gondokkal. — A most elfogadott változat nem zárt szisztéma. Készek va­gyunk befogadni minden hasz­nos javaslatot. Ügy .gondolom, hogy a következő években szá­mos olyan új javaslat születik majd, amelyet komoly előzetes munkák és viták árán beépíthe­tünk a rendszerbe. Egy biztos: az adóhatóságok és az adózók ré­széről kölcsönös megértés és tü­relem szükséges: a premier zök­„adóországban”. kenőkkel, problémákkal járhat. Én azért bízom a munkatársaink­ban és a korszerű technikában. Remélem, hogy a problémák, a tévedések százalékaránya elenyé­sző lesz. — Megjelent a törvény a lapokban, pontos és pontatlan számításokkal, táblázatokkal. Zavar támadt: mintha csodál­koznánk, jé, hát mégis adóz-, nunk kell?! Kérem, legyen ol­vasóink adó-szakértője, segít­sen néhány jó tanáccsal... — Szívesen. Javaslom például, hogy 1988-tól figyeljük, jegyez­zük fel jövedelmeinket. Mert ha nem követjük folyamatosan be­vételeink alakulását — a koráb­bi évektől eltérően —, kellemet­len meglepetések érhetnek ben­nünket. A már Ismert adótábla fontos sajátossága: 48 ezer fo­rintig minden magyar állampol­gár adómentes. A bérből és fi­zetésből élőknek az úgynevezett alkalmazotti kedvezmény is jár: 12 ezer forint. Vagyis nem csak a bérre, a fizetésre, hanem az összes jövedelemre vonatkozik ez, vagyis abból kell majd le­vonni. Jó tudni: januártól min­den fizetésbe beépül a személyi jövedelemadó. A nyugdíjjárulék egységesen 10 százalék lesz. Ha valakinek a mai nyugdíjjáruléka nem éri el a 10 százalékot, an­nak fel fogják emelni a bérét úgy, hogy a fizetése a levonás miatt te csökkenjen. A „bruttó­sítás” alapja az 1987 december havi bér, de ettől el is térhetnek, például az építőiparban, ahol igen alacsony a decemberi kere­set. Nagyon fontos, hogy a há­rom- és .többgyerekes családok­nál gyermekenként — tehát mindegyik gyerekre — levonha­tó a többet kereső fizetéséből a gyerek iskolai tanulmányainak befejezéséig — évi 12 ezer forint. — Olvasóink között nagyon sok a kistermelő. Kérem, er­ről la területről szóljon bő­vebben is. — Mezőgazdasági kistermelé­sen a munka- és tagságii viszo­nyon kívül végzett tevékenysé­get értjük, a részes művelés ki­vételével. Az adózásnak az ár­bevétel az alapja. Három kate­gória létezik: az 500 ezer forint árbevételt el nem érő mezőgaz­dasági termelő nem adózik, nem ■is kell bevallást készítenie. Az 500 ezer fórint és a 2 millió forint közötti bevétellel rendelkező kis­termelő személyi jövedelemadó- rendszerben adózik, speciális sza­bály szerint. A 2 millió forint fe­letti. árbevételű gazdaság— vagy aki legalább egy alkalmazottat rendszeresen foglalkoztat — már vállalkozónak minősül, és a vál­lalkozói adó szabályai szerint adózik.. — Hogy történik az adózás? — Ha valakinek van 600 ezer forint árbevétele, mondjuk ser­tésből és almából, akkor meg kell nézni azt, hogy a 600 ezer forin­ton belül az állat és a növény hogyan oszlik meg. Tételezzük fel, hogy egyharmada a disznó­ból, kétharmada a gyümölcsből származik. A 600 ezer forintból 500 ezer forint eleve adómentes, azzal nem kell törődni. Csak a 100 ezer forint adóköteles, a kö­vetkezők szerint: ha állatról van szó, akkor 10 százalék a vélt jö­vedelemtartalma az árbevétel­nek; ha növényről, akkor 30 szá­zalék. Tehát az előbbi példánál maradva, ha a 1Q0 ezer forintot megosztom, és 2/3-ad volt az ál­lat, akkor 67 ezer forint körüli az összeg, ennek a 10 százaléka, a 6700 forint a jövedelem. Egy­harmada volt a növény, az alma, az 33 ezer forint ennek a 30 szá­zaléka, 9 ezer 900 forint, tehát 10 ezer forint a jövedelme. Vagy­is ha van 10 ezer forint jövedel­mem a növénytermelésiből és van 7 ezer forint az állattenyésztés­ből, ez 17 ezer forint. Etet kell el­osztani a művelésben részt vevő, 16 éven felüli családtagok számá­val. — mondjuk négyen vannak. A 17 ezer forintot elosztom négy­gyei, az lesz személyenként négy­ezer forint ezt hozzáadom az évi, mondjuk 70 ezer forint bérhez, ez adózik összevontan. Hogy pon­tosan mennyit azt egy közönsé­ges táblázatból bárki kiolvas­hatja. — És mi a harmadik kate­gória? — Kétmillió forint feletti ér­ibevételnél bevétel—kiadás ala­pon megy az adóztatás, tehát azt mondják, sertésenként 5 ezer í" rint a bevétel; 4 ezer a takar­mányra, 500 a villanyra rámegy, marad 500 forint egy sertésen, tehát ennyi a jövedelem. Szerin­tem, igen kedvező helyzetbe ke­rültek ezzel a kedvezménnyel a kistermelők. Így remélhető, hogy nem esik vissza a termelési kedv... — Lehet-e. előre látni egy- egy rendeletcsomag előkészíté­sénél, hogy milyen mellékha­tásokkal kell számolni majd hővezetésük után? 1 ön szó­rtat milyen járulékos hatá­sokra számíthatunk az adó­törvények (életbe lépését kö­vetően? — Nem könnyű a jövőt model­lezni. De azért a parlamenti ülés­szak vitáiból sok mindenre kö­vetkeztethetünk. A képviselők egyértelműen beszéltek: az ér­és adóreform mellett szociálpoli­tikai és bérreformra is szükség van; a jelenlegi szociálpolitika ■nincs felkészülve kétszámjegyű inflációs hatásokra. Azt is hallot­tuk: szükséges a tájékoztatás re­formja, és a nagyobb demokra­tizmus is. Nem hiszem, hogy ez a parlament olyan költségvetést még egyszer könnyen elfogad, amelyben 51 milliárdot tesz ki az „egyebek” tétel. Ezek a köz­vetett hatások. Lesznek egyebek is. Az, hogy 1989-től már a lakó­hely szerint illetékes tanácsok kapják a személyi jövedelemadót, azt eredményezi majd feltehe­tően, hogy a lakosság az eddigi­nél nagyobb beleszólást kér a la­kókörzet ügyeinek intézésébe. A ■másik a jövedelem-átrendező ha­tás. A tő- és a mellékállásokból származó jövedelmek is össze­adódnak, így az érintettek garan­táltan nagyobb terhet viselnek majd, mint eddig. — Persze az ellenhatás is érvényesül. Az emberek visz- szafogják ■teljesítményeiket. Másodállás helyett kártyáznak vagy sétálnak ... — Ha szegény az ország, az emberek is szegények, ez viszont nem zárja ki, hogy igényesek le­gyenek. Sokfelé jártam mosta­nában az országban, de lemon­dó, édes-bús hangulatú emberek­kel csak a televízió késő esti vi­taműsoraiban találkoztam: ami­kor három tudós ott sírt, hogy végünk van ... Hát nincs végünk. Mások szerencsére élni akarnak. Fel kell nevelni a gyerekeket, támogatni kell a szülőket, házat szükséges építeni, és fizetni kell a rogyasztóan sok OTP-részletet. Llyen körülmények között — 15 százalékos infláció mellett — mondhatom-e azt, hogy vissza­tartom a teljesítményemet? Hát miből fogok megélni? Azt gon­dolom tehát, ez nem reális ve­szély. Az igazi gond az infláció: különösen, ha 1989-ben nem tud­juk visszaszorítani, fis persze az. ha a kátyúból nem tudunk ki­jönni ... — Mennyi múlhat majd rajtunk, újságírókon, tisztvise­lőkön, traktorosokon, tanító­kon, kohászokon? — Úgy gondolom, a kilábalás elsősorban néni azon múlik már, hogy milyen az egyéni teljesít­mény, ami persze azért nagyon fontos. Inkább azon. hogy mi­lyen lesz a vezetők teljesítmé­nye; változik-e az ország struk­túrapolitikája, hogy konzervál­juk-e még a huszadik század ele­ji struktúrát. Persze azért nekem is. önnek is — mindannyiánk- nak — lesz mit változtatnunk. Ki kell alakitanunk a saját stabi­lizációs programunkat. Én azt hi­szem, hogy ez tulajdonképpen nem valami bonyolult dolog. Dol­gozni kell. Jobban. Farkas P. József AKTÍVAÉRTEKEZLET KISKUNHALASON % A szellemi erők összpontosításéval A hét utolsó munkanapján tar­tották meg Kiskunhalas és von­záskörzete községeinek pártak­tivistái tanácskozásukat a gazda­sági-társadalmi kibontakozás kérdéseiről. A kiskunhalasi városi pártbi­zottság első titkára, dr. Szabó Miklós a résztvevőknek kiadott intézkedési tervihez szóbeli kie­gészítőt fűzött. Hangsúlyozta, hogy a jelenlévők felelőssége meg­határozó a kibontakozás prog­ramjának végrehajtásában. El­mondta, hogy az eddigi testületi vitákon többször felmerült, meny­nyire legyen konkrét az intézke­dési program. A párt nem vo­nul ki a gazdaságból, de a konk­rétumokat valamennyi intéz­ménynek, vállalatnak a helyi kö­rülményeknek megfelelően kell kidolgoznia. Kritikus hangon szólt azokról a fonákságokról, ame­lyek a körzetben az utóbbi idő­ben sokat foglalkoztatják a köz­véleményt, például a Texcoop munkájáról, a kunfehértói tanács­elnök viselt dolgairól, a Kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövet­kezet helyzetéről. Felhívta a fi­gyelmet az eddigieknél körülte­kintőbb káderpolitikára és át­gondoltabb káderkiyálasztásra, ■hiszen — mint mondta — az em­beri tényező döntő az elkövetke­zendő időszakban. Ezzel kapcso­latban megemlítette a bérezés­ben, az érdekeltségben meglévő anomáliákat is. A körzet kialakult mezőgazda­sági-ipari szerkezetében átalakí­tás, nagyobb változás nem vár­ható, de a finomításról, a haté­konyabb tevékenységek fejlesz­téséről, így a feldolgozás javítá­sáról nem mondhatnak le. Fel­tétlen szükséges a távoli vállala­ti központok és a helyi egységek közti kapcsolat felülvizsgálata, az utóbbiak kiszolgáltatottságának megszüntetése. Vitaindítóját a város első titkára így fejezte be: A mai valóságot kell érzékelnünk, alakítanunk, ehhez valameny- nyiünk cselekvő részvételére szükség van. Hozzászólásra Juhász László, a KEFAG jánoshalmi ládaüzemé­nek vezetője, Csányi József, a Ganz-MÁVAG Kiskunhalasi Gép­gyárának igazgatója, Horváth István, az Ikarus Jármű- és Ka­rosszériagyár kiskunhalasi gyá­rának személyzeti vezetője, For­cek Dániel, a Tompái Kossuth Tsz elnöke jelentkezett. Majd Hodossi Sándor, a megyei pártbizottság titkára kért szót. Foglalkozott a kibontakozás prog­ramjának helyi feltételrendsze­rével. amelyben igen -jelentős sze­repet kap az elvárásoknak leg­messzebbmenőkig megfelelő ve­zető. a fejlesztő szakember és nagy a felelősségük a termelés­ben dolgozóknak. Kiemelte, mennyire felértékelődött az in­formáció, hiszen a világszínvona­lú termékek megteremtéséhez — mondta — elsősorban azt kell tudni, milyen is a világszínvo­nal. Mindenkinek a saját helyén kell — a központokban és a helyi intézményekben egyaránt — a gondokat megoldani. És minden­kinek azon kell töprengeni, ho­gyan tudná hatékonyabbá tenni a munkát. Ehhez a konkrét fela­datok megoldására alkalmas ve­zetői gárda szükséges, olyan, amely a szellemi erőket jól tud­ja összpontosítani. A tanácskozás végeztével Sípos János, a városi pártbizottság tit­kára foglalta össze az elhangzot­takat. G. E. KECSKEMÉT^—HYVINKÄÄ Bővülő testvérvárosi kapcsolatok Alig több mint egy év telt el azóta, hogy Kecskemét és a finn­országi Hyvinkää testvérvárosi szerződést kötött. A kapcsolatok azóta rendszeressé váltak a két település Intézményei és lako­sai között. A finn város polgár- mestere, Osmo Anttila az elmúlt hetet Kecskeméten töltötte, a diplomácia nyelvén szólva: hi­vatalos baráti látogatáson. Járt a megyeszékhely több üzemé­ben, intézményében, tárgyalt Adorján Mihály tanácselnökkel és fogadta őt Romany Pál, a me­gyei pártbizottság első titkára is. Hyvinkää polgármesterét, aki a hét végén tért vissza Finnor­szágba, elutazása előtt kértük meg, hogy beszéljen a testvér- városi kapcsolat jelenéről és jö­vőjéről : — Természetesen egy év elég rövid idő két város kapcsolatai­nak kibontakozásához — mond­ta Osmo Anttila. — Nekünk min­den skandináv országban, ezen­kívül az NSZK-ban és a Szov­jetunióban is vannak testvérvá­rosaink, melyekkel a szerződést már a hetvenes évek elején meg­kötöttük. Mégis azt mondhatom: Kecskeméttel/ való együttműkö­désünk rövid (múltja ellenére sokkal gyorsabban halad és fej­lődik, mint a többi. Talán az is közrejátszik ebben, hogy a kü­lönböző hyvinkää-i egyesületek mind nagyon szeretnének eljut­ni ide. Azután vannak olyanok is, akik egyénileg utaznak. Szin­te fékeznünk kell a Kecskemét­re vándorlást, hogy ne legyen az ittenieknek megterhelő. — Az együtt működés ezek sze­rint kiterjed a vezetők látogatá­saitól az egyesületeken át a sze­mélyes, egyéni kapcsolatokra? — Valóban elevenek mindhá­rom szinten kapcsolataink. Van­nak előre rögzített, egyeztetett programok és szabad, szerződés­ben nem egyeztetett találkozá­sok. Az alapot ez utóbbiakhoz is a hivatalos találkozók adják, hisz ezek biztosítják, hogy pol­gárainknak fontosabb ide jönni, mint más magyar városokba. — A testvérvárosi szerződést Finnországban írták alá, így ön most jár először Kecskeméten. Milyen benyomásokat szerzett? — A fogadtatás nagyszerű volt és barátságos. Személy szerint engem leginkább a kórház érde­kelt. Tetszett a technikai felsze­reltsége, gondozottsága. S bár tudom, hogy megvannak a város sajátos gondjai, feltűnt, milyen sok mindent építettek a közel­múltban, s láttam friss építke­zéseket is.. Különösen az új gim­názium épülete ragadta meg a figyelmem. — Ha már az új létesítmé­nyeknél tartunk: önök építenek-e valamit mostanában? — Nagy izgalommal készülünk az új koncertközpont felavatásá­ra, amire novemberben kerül sor. A létesítmény egyik felében egy nagy áruház lesz, a másikban pedig egy ötszáz nézőt befogadó, kiváló akusztikájú színházte­rem. A város részben saját pén­zéből építtette, részben kölcsön­ből, melyet hat banktól vett fel. — Miről nevezetes leginkább Hyvinkää? — Azt lehetne mondani, hogy Hyvinkää a téli sportok városa. Finnország-szerte ismerik hatal­mas szabadidőparkját, melyben a sífutástól a szánkózáson át a síugrásig mindenféle téli sport lehetőségei adottak. — Milyen eredményeket ho­zott mostani látogatása? — Megbeszéléseink fő célja az volt, hogy a tavaly megkötött testvérvárosi szerződést tarta­lommal töltsük meg. Három te­rületen rajzolódott ki az előre­lépés lehetősége: a tervek sze­rint megrendezzük az itteni ke­rámiastúdió kiállítását, magyar napokat szervezünk a hyvinkää-i éttermekben és bővítjük a diák­cserét. Egészen biztos, hogy ered­ményre jutunk a zenei terüle­ten, és talán a sportban is talá­lunk érintkező területeket. Va­laki tréfásan azt mondta: mind­két városban elég rossz a foci ahhoz, hogy együttműködhes­sünk. De sajnos vízilabdát mi nem játszunk, itt pedig nincse­nek jégkóron gőzök. — S mi a kapcsolatok soron következő eseménye? — Mindenekelőtt: hazatéré­sem után levelet küldünk, mely­ben az itt elhangzottak alapján megtesszük konkrét javaslatain­kat. Fő feladatunknak a felké­szülést tartjuk a Magyar—Finn Barátsági Hétre, melyet jövő nyáron rendeznek mindkét or­szágban. Ennek keretében a ma- ■gyár testvérvárosok egy része Finnországban vesz részt közös tanácskozáson, majd pedig min­den küldöttség a saját partne­réhez látogat. A hivatalos dele­gáció mellett turistákat is vá­runk Kecskemétről a hároméven­ként rendezett barátsági tvet hyvinkää-i eseményeire.. Lovas Dániel Helikopter a gyár fölött Cjabb jelentős állomásá­hoz érkezett a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárban megkezdett környezetvé­delmi beruházási program. Az új automata formázó­sorhoz kapcsolódó olvasz­tóművet az NDK-ban ké­szített, korszerű porlevá­lasztó és füstgáztisztító be­rendezéssel szerelik föl, to­vább csökkentve ezzel a le­vegőbe kerülő szennyező­dés mértékét. A régi formázó sort ki­szolgáló, az első két vas­olvasztó kemencéhez kap­csolódó tisztító berendezés márciustól már üzemel, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal szegedi intézetének méré­si eredményei szerint ki­elégítően, a levegőbe kerü­lő por, a széndioxid, szén- monoxid és kéndioxid mennyisége az engedélye­zett szint alatt van. A be­ruházás második üteme ré­vén tovább javtól a gyár­ban alkalmazott porlevá­lasztás! és füstgáztisztítá­si technológia hatékony- a sága, megszüntetve ezzel a levegő szennyezettsége miatti korábbi panaszo­kat. Az új tisztító beren­dezések felszerelése érde­kében egyébként az olvasz­tókemencéket is meg kel­lett erősíteni, mivel a ke­mencetestek a rájuk nehe­zedő többlet-terhelést már nem viselték volna el. A beruházás második üte­me szeptemberben kezdő­dött, a GISAG öntödei be­rendezéseket gyártó NŐK* beli vállalat szakemberei­nek segítségével. Pénteken a szerelés látványos fejeze­te kezdődött, amikor a dél­előtti órákban honvédségi helikopter landolt a gyár vasút melletti kerítésénél. A Magyar Néphadsereg he­likopteres, emelési felada­tokra kiképzett egysége, az első tisztítóberendezés szerelésénél már alkalma­zott módszerrel — huszon­négy felszállással emelte a tetőre a berendezés több- mázsás alkatrészeit. Az NDK-beli vállalat szerelői­nek nem jelentett külö­nösebb gondot a számukra még kissé szokatlan tech­nológiai eljárás; a kecske­méti gyárban pontosan öt­százegyedik alkalommal dolgoztak helikopter segít­ségével. Vári József száza­dos, a helikopter pilótája is rutinos a hasonló felada­tok megoldásában, biztos kézzel, milliméteres pon* tossággal emelte helyükre a hatalmas szerkezeti ele­meket. A két napig tartó heli­kopteres beemelés és sze­relés után rövidesen befe­jeződik a gyári porlevá­lasztó technológiai össze­szerelése, decemberben pe­dig várhatóan megkezdő­dik az új berendezés pró­baüzeme. Nagy Miklós \

Next

/
Oldalképek
Tartalom