Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

. KI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XLM. évf. 234. szám Ára: 1,80 Ft mi. október 5.. hét» VERSMONDÓK VERSENYE Illyés Gyula és Váci Mihály emlékének Rádiók öz vetítés a megyeszékhelyrőt j Jó ügyek hozzák Bács-Kiskun- ba Rapcsányi Lászlót. Ismerősei örömmel köszöntötték pénteken este Kecskeméten az Erdei Fe­renc Művelődési Központ előtt. A vers-és prózamondó versenyek pályafutása kezdetétől közel áll­nak szívéhez, Illyés Gyulát — mint sokan mások — századunk egyik nagyjaként tisztelte. A róla elnevezett, munkássága előtt tisztelgő országos verseny az irodalmi ismeretterjesztés ki­váló alkalma, az érzelmi gaz­dagodás nagyszerű lehetősége a résztvevők és a közönség, a rá­dióhallgatók számára is. Kecske­mét ezúttal is méltón keretezte a nagy vállalkozást, jó hátteret teremtett az Illyés Gyula vers- és prózamondó verseny második te­rületi elődöntőjéhez. A fehérgyarmati Udud István lépett először a mikrofonhoz. Illyés-verset választott. Meg­győzően, talán a vers indulatát kissé megszelídítve mondta el a változásokat Óhajtó, ám újra és újra megcsalatott költő remény­kedő panaszait. Fodor András, a bírálóbizottság elnöke régi isme­rősként köszöntötte, elemezte versmondását. A rokonszenves tanárembert hosszú ideje a jó magyar amatőr versmondók kö­zött tartják számon. A viszonylag kisszámú, ám lelkes közönség hosszú tapssal jutalmazta a kecskeméti Bodor Pált, aki megrendítő erővel je­lenítette meg Darvas Kiss Kele­men balladáját. Eddig senkit sem méltányolt ilyen egyértelmű el­ismeréssel az öttagú bírálóbi­zottság. Két forduló után 40 pont­jával a döntő szinte biztos részt­vevőjének számit. Reményked­het még a 38 pontot kiérdemelt békéscsabai» Szuromi László, az említett Udud István és Balogh Tamás (Mezőberény) is. A döntőt a televízió is közve­títi. Szombaton — a Pedagógus Szakszervezet fölhívására —14 (Folytatás a 2. oldalon.) GOKART Magyar himnusz a Petőfi Nepe Rangos idényzáróversenyt ren­dezett a kecskeméti Ibusz SE go­kartszakosztálya és szerkesztősé­günk. A Petőfi Népe Kupa futa­maira négy nemzet küldte el sportolóit, köztük ott volt a vi­lágbajnoki hatodik helyezett nyu­gatnémet Andreas Siemens is. Már szombaton is sokan meg­tekintették az osztrák bajnok­ság futamait, vasárnap pedig a szokásosnál jóval többen látogat­tak a Dutép-kartringre. A szur­kolók „orra" ezúttal is jól műkö­dött: valamennyi géposztályban látványos küzdelem után dőltek el a helyezések. Az első feljegyzésre méltó ese­mény még szombaton történt, amikor Szász László és Andreas ■Siemens is megjavította Ales­sandro Picclni nyáron felállított körrekordját. Ez a két eredmény már előrevetítette, hogy a nyu­gatnémet és a magyar fiú remek ‘ formában, gyors és megbízható géppel várja a vasárnapi nagy- díj-futamot. Az Intercontinental—A gép­osztályban az osztrák Dragar, a Formula;—C osztályban pedig a nyugatnémet Siemens révén kül­földi siker született. Mindketten meggyőző fölénnyel bizonyultak a legjobbnak. A Petőfi Népe Kupa nagydijért szokás szerint együtt indult va­lamennyi motor. Remek iram­ban startoltak a „zsámolyok”, ám körönként fogytak a kartok a pá­lyán. Az élen a nagy esélyes Sie­mens haladt, mögötte Szász Lász­ló tartotta jól magát. Már csak egy kör volt hátra a döntőből, amikor a nyugatnémet fiú gépe felmondta a szolgálatot, így a je­lenlegi legjobb hazai gokartozó, Szász László állhatott föl a do­bogó legmagasabb fokára, tiszte­letére .hangzott el a Dutép-Kart- ringen a magyar himnusz. A dön­tő után megtartott tombolasor­soláson Kávai Péter kecskeméti lakos 664-es sorszámú belépőjé­vel nyerte meg a Simson motor- kerékpárt. A Petőfi Népe Kupa eredmé­nyei: Int—A: 1. Dragar (osztrák), 2. Szász László, 3. Dierks (oszt­rák). Formula—-C: 1. Siemens (nyugatnémet), 2. Egger (osztrák), 3. Kopeczky (csehszlovák). Int— C: 1. Nagy László, 2. Zupták, 3. Kocztur (mind magyar). 50 köb­centiméteres go.: 1. Horváth II., 2. Vér, 3. ifj. Farkas (rhind ma­gyar). Nagydíj: Vízhűtéses go.:l. Szász, 2. Vímmer (osztrák), 3. Ko­peczky. Léghűtéses: 1. Volland, 2. Sieber (nyugatnémetek), 3. Val­iant (osztrák). R. I. • Együtt a mezőny a Petőfi Népe Kupa nemzetközi gokartversenyen. FELVONULÁS A SZŐLŐ ÉS BOR VÁROSÁBAN Szüreti és nemzetiségi nap Kiskőrösön # Szüreti felvonnlie Kiskőrös főutcáján. Hármas ünnep jegyében telt a hét vége Kiskörösön. 1989 óta ha­gyomány, hogy október első va­sárnapján nemzetiségi napot ren­deznék a településen. Köztudo­mású, hogy Kiskőrösön ma is je­lentős számú szlovák nemzetiségi él, és a nap alkalmat ad az anyanyelvi kultúra megőrzésé­ben elért eredmények számba­vételére, a további feladatok ki­jelölésére. Mivel az-időpont egy­beesik a szüreti munkálatok kel­lős közepével is, a nemzetiségi napot a nyolcvanas évek eleje óta látványos felvonulással és szüreti bállal kötik össze. És mi­vel az Idei esztendő a szőlő és bor nemzetközi éve — amelynek eseménysorozatából a város tu­dományos tanácskozásokkal és kiállításokkal vette ki részét —, a mostani alkalom befejezése a felsorolt rendezvényeknek is. A 200 éves szorgalmas szőlőter­mesztő munka, és az idén be­nyújtott pályázat eredménye­képpen Kiskőrös képviselői ok­tóber 31-én, Rómában átvehetik a „Szőlő és a Bor Városa" meg­tisztelő címet. Tegnap az események délelőtt tíz órakor kezdődtek a művelő­dési házban, ahol a hazánkban megjelenő szlovák nyelvű újság, a Ludové Noviny főszerkesztője és munkatársai találkoztak a lap kiskőrösi olvasóival. .A tartal­mas eszmecserén nem csak az újság szerkesztésének kérdései­ről esett szó, hanem áttekintet­ték a nemzetiségi hagyományok ápolásának valamennyi területét A látványos szüreti felvonulás valamivel délután két óra után indult el a Kossuth Szakszövet­kezet központjától, és a díszes ló- és osacsifogaton kívül részt vet­tek rajta a szőlőtermesztés és -betakarítás korszerű gépei is. Mire a menet a város központ­jába ért, ott már javában tar­tott a különböző szlovák nem­zetiségi táncegyüttesek bemuta­tója. A kiskőrösiek ezúttal a pi­lisszentkeresztieket és a Szivár­vány nemzetiségi együttest lát­ták vendégül, de természetesen fellépett saját pávákörük is. A magyar népzenét a bugaci cite- razenekar és a Dűvő együttes képviselte. A hangulatos vasár­nap este szüreti bállal ért véget. ' B. F. 1. Petőfi a Duna—Tisza közén 9 Fodor András megnyitja a kiállítást. MÁTÓL: BURGONYÁT HÉTÉRT, HAGYMÁT NYOLCÉRT, A ZSÁKOT INGYEN Az elmúlt napokban magasra szökött több zöldség és gyü­mölcs ára. A piacon már tizenöt forintot is elkérnek egy kiló burgonyáért, az alma 12—18, a fokhagyma 120—160 forint. A Bács-Kiskun Megyei Zöldért a helyzetet felmérve megyei ellátásbeli felelősségét bizonyítandó, olyan akcióba kezd má­tól, amellyel a realitástól eltérített árakat visszatereli, s a la­kosság legfontosabb téli tárolású zöldség-gyümölcs készleté­nek megvásárlását kedvező áron lehetővé teszi. Masir József igazgató és Kemény Endre kereskedelmi igazgatóhelyettes adott tájékoztatást a ma kezdődő őszi vásárról. Értően szerkesztett, szép iro­dalmi és zenei műsorral kezdő­dött szombaton a kiskőrösi Pe- tőfi-ház udvarán a megyei mú­zeumi és műemléki hónap egyik legrangosabb, legfontosabb ese­ménye: a szülőváros irodalmi múzeuma új, állandó kiállításá­nak megnyitója. A zenés-verses műsor után dr. Bánszky Pál megyei múzeum­igazgató köszöntötte a megje­lenteket — többek között — Hó­dosai Sándort, az MSZMP me­gyei bizottságának titkárát, dr. Botka Ferencet, a Petőfi - Irodal­mi Múzeum főigazgatóját, Jón Stolars kit, a Lengyel—Magyar Baráti Társaságok poznani orszá­gos központjának elnökét, Kis­kőrös város vezetőit, valamint a megyei Petőfi-emlékhelyek de­legációit. Ezután felkérte Fodor András József Attila-dijas köl­tőt, az Országos Petőfi Sándor Társaság általános elnökhelyet­tesét a tárlat megnyitására. Jeles költőnk irodalomtörténe­ti előadással felérő köszöntőjé­ben a legismertebb, legszebb alföld-versek elemzésével támasz­totta alá a kiállítás forgatókönyve írójának, dr. Kis József iroda­lomtörténésznek a tárlatszerve­ző gondolatát: azt, hogy Petőfi Sándornak a szülőfölddel, a Kis­kunsággal — vagy tágabban a Duna—Tisza közével — való ben­sőséges, sokrétű kapcsolata meg­határozó volt munkásságában, világlátásában. Fodor András ezután így folytatta: ■ — Bízvást mondhatjuk, e kivé­teles odaadással, nagy gonddal szerkesztett kiállítás Petőfi életé­nek és munkásságának lényegi tükrét forgatja elénk, hiszen utolsó, legfényesebb, legtragiku­sabb évtizedében is mindvégig része volt az idetartozásnak tu­datában. Még életének legvégső, tragikus útja is az Alföldön visz Segesvárra. Azt óhajtom — irta Petőfi 1847-ben egy levélben —, hogy ott haljak meg, ahol szü­lettem, az alföldi rónán, a Tisza és a Duna között. Ez a kívánsá­ga nem teljesült, de szülőföldjén való örökös újjászületése, remél­jük, igen — fejezte be megnyi­tóját Fodor András. Az ünnepség után' dr. Kis Jó­zsef kalauzolásával a résztvevők megtekintették az új, állandó ki­állítást. A tárlatvezetés végén a szalkszentmártoni delegáció tag­ja, Gyarmati György felolvasta az erre az alkalomra Irt, A mi Petőfink című versét. Mint elmondták, valamennyi saját üzemeltetésű megyei üzle­tükben (valamint holnaptól a fő­város murtkáskerületeíben, Csepe­len, Kőbányán és Újpesten) ok­tóber 18-áig kedvező áron kólái­nak ötféle terméket. A lecsópap­rika és paradicsom kilója öt, az almáé — jonatánból lesz na­gyobb mennyiség — nyolc forint, a burgonyát hét, a hagymát pe­dig nyolc forintért árusítják. Hogy miként lehet a szabad­piaci forgalomban kialakult áraknál lényegesen olcsóbban ad­ni a felsorolt termékeket, erre is választ kaptunk. A burgonya len­gyel import, sárgahéjú és -húsú (Ny ugat-Európában egyébként ezt magasabb áron jegyzik, jobb bel tar talmi értékei miatt, mint a rózsaszínt), és gyakorlatilag ha­szon nélkül adják tovább a la­kosságnak. Hasonló a helyzet a hagymával, almával, paprikával és paradicsommal is. A magas árat eredményező kereskedői lán­cokat kiiktatva, közvetlenül a termelőktől vásárolnak, s így reá­lis áron adják a lakosságnak, ez­zel mintegy bizonyítva azt is: a mezőgazdaság (a nagyüzem és kisüzem) nem termel drágán, a piacon kialakult árak a kereske­dők manipulációjától — és ter­mészetesen hasznára — magasak. A Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat 32 elárusítóhelyéiLkez- dödik az akció, a megye váro­saiban, községeiben. Arra is gondjuk lesz, hogy a viszontel­adók (lehetőleg) ne vásárolják föl a készleteket, annak ellenére, hogy van bőven áru, mintegy 4 ezer tonna — ami négyszáz va­gon zöldséget és gyümölcsöt je­lent. Burgonyából 200, vöröshagy­mából 25 kilogrammnál többet nem adnák egy-egy vevőnek, aminek érthető az indoka: gya­korlati tapasztalatok szerint a nagycsaládoknak sincs ennél többre szükségük a téli hónapok­ban. Folyamatosan figyelemmel kí­sérik a forgalmat, és ahol indo­kolt, egy-egy centrumban (Kecs­keméten például a Széchenyivá- rosban tartják elképzelhetőnek) (Folytatás a 2. oldalon.) F. P. J. Utolsó negyedéhez érke­zett az 1987-es esztendő. Visz- szatekintve az elmúlt hóna­pokra, bátran állíthatjuk, so­ha nem folyt még ilyen élénk vita szabályozókról. Viszont a másik oldalról sem feledkez­hetünk meg, mindez nem mu­tatkozott meg a gazdaság tel­jesítményében. Pozitív fordu­lat' nem következett be, bár néhány területen, például a munkaerő-gazdálkodásban, a fajlagos anyagfelhasználás­ban már érezhető a változás. Az év vége nemcsak a szo­kásos hajrá miatt lesz moz­galmasabb, és falán eredmé­nyesebb, mint az eddigi hó­napok. A vállalatok most kezdik meg a fölkészülést a következő évi adóreformra. S az átalakulás elsőként az ad­minisztratív munkát duz­zasztja föl a korábbinál szo­katlan méretűre, hiszen min­denhol átszámolják — bruttó- sítják — majd a béreket, új forgalmi adókulccsal kalku­lálnak stb. Gyökeresen átala­kul a vállalatok jövedelem­szabályozása is. A részletes szabályok a következő hetek­ben jelennek meg, s akkor kezdetét veheti a fölkészülés, ami merőben más jellegű lesz, mint az eddigi munka. Bár az adórendszer előké­szítése során többször készül­tek próbaszámítások — saj­nos csak az 1986-os adatok alapján —, ám ezek inkább csak tendenciájukban jelzik a várható mozgásokat. Ezek szerint egyébként a vállalatok több mint kétharmadánál a nyereség reálértékben sem csökken, s a veszteséges cé­gek száma körülbelül három­szorosára nő. Viszont ebben a csoportban is a vállalatok többsége mindössze néhány' milliós hiányt lesz kénytelen elkönyvelni. Csakhogy a szá­mítások nem vehették figye­lembe, vajon miként reagál­nak majd a vállalatok, ma­gyarán; miként alkalmazkod­nak majd a megváltozott gaz­dasági környezethez? Nagy a bizonytalanság, és ez érthető, minden változást jogos vagy olykor alaptalan félelmek kisérnek. Ám az bi­zonyosnak látszik, hogy az új adórendszer a dinamikusan fejlődő cégeknek kedvez majd, amelyek eddig is jórészt saját pénzükből, és nem a költség- vetés támogatásából érték el a nyereségüket. A támogatások drasztikus csökkentése — amelyet nem­csak az adóreform, hanem a költségvetés hiánya is meg­követel — vélhetően nagyon sok céget hoz a korábbinál hátrányosabb helyzetbe. Míg mások, akik fizették e szám­lát saját dinamikusan nö­vekvő nyereségükből, kicsit fellélegezhetnek, és végre sa­ját vállalatuk fejlesztésére is marad pénzük, hiszen a csök­kenő támogatás révén adó­terheik is mérséklődhetnek. Tehát mindenféle számitógé­pes modell nélkül már most látszik, a gyorsan alkalmaz­kodó, már eddig is a kemény feltételekhez alkalmazkodó cégek közül a legjobbak szin­te állva hagyják majd a töb­bieket, mig mások, ahol a ve­zetésnek nem sikerül újfajta stratégiát kidolgoznia, a ver­senyben végleg lemaradnak. A hátralévő, álig több mint három hónap az intenzív munka jegyében telik majd el, s rendkívüli .módon meg­növekszik a vezetők felelőssé­ge abban, hogy milyen útra terelik kisebb vagy nagyobb üzemük, gyáruk tevékenysé­gét. A szabályozás csak kere­tet adhat ehhez a munkához, a konkrét lépéseket minden­hol a gyárkapukon belül kell megtenni. S a következő esz­tendő elsősorban azok számá­ra kedvez, akik a kivárás he­lyett fölvállalják esetleg a szokatlan döntések kockáza­tát és felelősségét is. L M, Í> I

Next

/
Oldalképek
Tartalom