Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

< • PETŐFI NÉPE • 1987. október 31. llTODE A KUKORICAFÖLD SZOMSZÉDSÁGÁBAN „Az iparban gyorsabban forog a pénz” Nyolcvanegy dolgozónak új munkakört ajánlottak fel VÁLTOZÁSOK előtt és után a halasi texcoop ! A Bajára vezető főútról letérve balra kanyarodunk, mielőtt a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát szántópusztai kerületébe érkez­nénk. Már majdnem elhagyjuk a központi telep épületeit, amikor egy tábla ötlik a szemünkbe: öntöde. Nocsak, erre nem számítottunk. Hogyaú lehetséges, hogy a hullám­völgybe került nehézipari ágazat éppen a hagyományos mezőgazda­sági termelést folytató nagyüzem sz.i i tó földi területén bukkan fej? Ügy véljük, ezt az üzemet érdemes közelebbről is megnézni. A földszintes épület kívülről sem­miben sem különbözik a vele szom­szédos gazdasági létesítményektől. Mellette magtár és keverőüzem, a háttérben egy borjúnevelő-istállót vélünk felfedezni, míg a másik ol­dalról kukoricaföld határolja az így tipikus mezőgazdasági környezetbe beékelődött öntödét. A telepítés kö­rülményeiről, a precíziós öntés rej­telmeiről a kombinát központi mű­szaki vezetőjétől, Czőndör Gyulától hallottunk. Mi keli egy jó döntéshez? Megtudtuk, hogy korábban a 'kombinát szántópusztai kerületé­ben megszüntettek a szárítóüze­met. Az üresen álló 800—1000 négyzetméter alapterületű épület újrahasznosítására kiírtak egy pá­lyázatot. Közben rábukkantak az elfekvő öntödei berendezésekre. Ekkor az agrárszakemberek a kö­vetkezőképpen okoskodtak: A mezőgazdasági termelésben las­sú a pénz forgása, eltelik egy év, mire a bevételeikhez hozzájutnak, miközben,nem tudnak hitel nélkül megélni. Úgy gondolták, hogy egy öntöde létesítésével folyamatos ár­bevételt érhetnek el és kiegyensú­lyozottabbá tehetik pénzügyi gaz­dálkodásukat. Döntésüket meg­erősítette az a tény, hogy az or­szágnak évente 2500 tonna precízi­ós öntvényre van szüksége, viszont a rendelkezésre álló kapacitások csak a fele mennyiség előállítására elegendőek. Már csak egy új tech­nológiát kellett fellelni ahhoz, hogy valóban korszerű terméket gyárthassanak a szárítóüzemből átalakított öntödében. Az Ipari Technológiakutató Intézetben (ITI) találtak jó partnerre, amely — egy referenciaüzem reményében — saját szabadalmával segítette a vállalkozást. A früstök elmarad... A bátor mezőgazdákról hallva, csak fokozódik a kíváncsiságunk. Belépünk az öntödébe. Nagy zajra és füstre számítottunk, ehelyett szokatlan csend és tisztaság fogad. Ennek a speciális tevékenység, a precíziós öntés az oka. Egy ilyen üzemben a munkadarabok mérete a néhány grammnyi miniatűröktől a csupán 4—5 kilogramm súlyú alkatrészekig terjed. A technoló­giai sor a szovjet gyártmányú viaszolvasztó berendezésnél kez­dődik. A mintázáshoz használt • Nagy türelmet igényel a viaszminták összeállítása. • Szabadalmi eljárás alapján készül a kerámiahéj öntőforma. alapanyag leginkább a méhviasz­hoz hasonlítható, szine sötétbarna. A készülék egy présgéppel áll ösz- szeköttetésben, amely a negatív acélmintákba sajtolja a lekvár sű­rűségűre megolvasztott viaszt, ^finden egyes legyártandó munka­darabhoz külön minta készül. A rendelések a két-háromszáz da­rabos tételtől a háromszázezres szériáig terjednek. Egy kicsit meg­lepődünk a mennyiség hallatán, el­képzeljük, mennyi türelemre, ap­rólékos munkára van szükség, mi­re a végtermék kikerül az öntödé­ből. A szomszédos helyiségben egy nagy munkaasztal körül hatan ül­nek. Gyerekek tudnak annyira el­merülni a játékban, mint amilyen figyelemmel az itt lévő asszonyok dolgoznak. Kis késekkel tisztogat­ják a mintákat, majd egy viaszaid­ra felragasztva a másolatokból fü­zéreket képeznek. Precíz munkáju­kon múlik a tökéletes öntvény kia­lakítása. Egy hűtőgépkocsi felépítményé­ből átalakított hűtőkamra előtt meg kell állnunk: saját gyártmány — dicsekszik a műszaki vezető. Nyáron, nehogy megolvadjanak, ebben tárolják a viaszmintákat. Szavaiból az új iránt fogékony em­ber lelkesedése érződik. Lám, a mezőgazdák mi mindent meg tud­nak csinálni! Tényleg -4 vetődik fel a gondolat — vajon honnan került ide és hogyan képezték ki a szükséges munkaerőt? — Először csak ketten voltak — emlékezik Czöndör Gyula. — Két szakember: az üzemvezető meg egy fizikai öntőszakmunkás. A többieket felszabadult mezőgaz­dasági munkaerőként átirányítot­ták. Az új szakma, a magasabb kereseti lehetőségek miatt, a há­rom műszak ellenére is, vonzónak bizonyult. Nem kellett agitálni az embereket. Jelenleg hatvanketten dolgoznak az üzemben. A mező- gazdasági munkavégzés sajátos jel­legét nem volt könnyű átformálni a helyhez kötött ipari tevékenység követelményeihez. (A pontos munkakezdés érdekében például le kellett szoktatni a dolgozókat a munkahelyi reggelizésről.) A szak­mai fogásokat az ITI által szerve­zett tanfolyamon sajátították el, de a betanításhoz jelentős mértékben hozzájárultak a saját szakembere­ik. Az új technológia lényegét a kerámiahéj-formázás adja. Csorog a forró vas A hagyományos eljárásnál ho­mokformákat készítenek, ettől durva az öntvény felülete és emiatt szükséges a 3—5 milliméter vastag ráhagyás. A precíziós öntésnél az új szabadalom alapján a forma:, a viaszmintákra felhordott többréte­gű kerámiaváz. Mintha csak egy cukrászüzembé lépnénk, olyan a kerámiaműhely. A fehér, híg kerá­miamassza cukormázra emlékez­tet. A fantasztikus kalácsformájú viaszfüzéreket egy nagy üstbe már- togatják. A mattfeher „sütemé­nyek” fémállványokra feltűzve so­rakoznak. Az állványokat nagy­méretű „sütőkemencékbe” tolják, itt kiszárad a kerámia. Utoljára — mintha dióval hintenék —; a vázszerkezetet beszórják homok­kal. Majd kiégetik a formát, ami­ből kiolvad a viasz. Erre a műve­letre már az öntödében kerül sor. Egy átlagos konyhai tűzhelynél alig nagyobb elektromos kemen­cékben történik az acél olvasztása. Szerencsénk van, éppen öntés­hez készülődnek. Az öntők egy hosszú vasrúd közepén elhelyezett vastag falú, vödörnyi méretű szál­lítótégelyt tartanak. A billenthető kemencebői kiömlő acél hevíti a levegőt. A műhelyben nyáron 50 —60 fokos a hőmérséklet — mondja a műszaki vezető. Minden szempár az öntőkre sze- geződik. A művelet szinte szertar­tásos, a mozdulatok előre kiszámí­tottak. A fal mellé húzódva követ­jük az öntés folyamatát. A szak­munkások az izzó acéllal a homok­tepsibe ültetett kerámiaformához lépnek. Az öntőtégelyből vékony sugárban csorog a forró vas, a mintához érve pattogó szikraeső­vel tiltakozik az alacsonyabb hő­mérséklet ellen, majd a kerámia­formát kitöltve ismét megnyug­szik. A kész munkadarabokat vil­lástargonca szállítja az udvarra. A vörös izzás, a tűz látványa — ősi beidegződés — egy röpke pillanatra mindenkit megbabonáz. Kihűlés után az öntvényeket ho­mokfúvással tisztítják. A csillogó, fémtiszta felület alig igényel továb­bi megmunkálást. Minimális for­gácsolás után az alkatrészek már felhasználhatók. Erre még a Rába is vevő A látottak után arra is kiváncsi­ak vagyunk, mennyire kifizetődő a vállalkozás. Kiderül, hogy az ön­töde legnagyobb “megrendelője a győri Rába, a környékén pedig a kismotor- és gépgyár különböző gyárainak szállítanak precíziós öntvényekét. Vevőik között talál­ható a Kecskéméti Zománc- és Kádgyár, valamint az ipari szerel­vény- és gépgyár is. Az idén 14—15 partnerrel álltak üzleti kapcsolat­ban és 128 féle termékkel szolgál­ták ki megrendelőiket. A termelési értékük tavaly, az első évben, még 17 millió forint körül alakult, a második évben már 30 millió fo­rint felett tartanak. A későbbiek­ben a kapacitásukat 50—60 millió forint között szeretnék lekötni. A szövetkezeti melléküzemágak többnyire még kis „kócerájokban” működnek, de lassan változik a kép: a nagyüzemi gazdaságok par­celláinak szélén gyökeret ereszt a komolyabb ipari tevékenység is. Sükösd határában a szántópusztai kerületben egy új technológia refe­renciaüzeme jött létre. Kisvágó Árpád Az, hogy a Kiskunhalasi Kötőipari és Kereskedelmi Vállalatnál az igazgatók hosszú évek óta egymásnak adták a kilincset, nem ok volt, hanem okozat. Tény viszont, hogy ennek következtében csak méginkább szétzilálódott a vállalat egyéb­ként is ingatag gazdasági helyzete. Nem egyenletesen, fokozatosan, nem is rohamo­san, hanem olykor kitérőkkel tarkított, ám mégis lefelé tartó út volt eddig a halasia­ké. Kitérőként értékelhető — így utólag —, hogy a Skála-Coop megvette a gyá­rat: a biztató kezdet után kiderült, hogy a gazdacsere sem elég az oly na­gyon kívánatos fordulathoz. A most már Texcoop néven jegyzett vállalat továbbra is a város gazdasági életének legproblémásabb pontja maradt: rész­ben súlyos, nyomasztó gondot okozva, részben irritálva az ország gazdasági helyzete miatt egyébként is tuíérzékeny közvéleményt. Csökkenteni a veszteséget Az elmúlt esztendőt 57 millió forin­tos veszteséggel zárták. Az 1987. év első felének minden egyes hónapja is meghozta a maga 5—5,5 millió forin­tos hiányát. Közben újabb igazgató­csere történt. A halasi leányvállalat je­lenlegi első számú vezetője Oláh Györgyné. A ’86 január egytől ’87 július 31-éig, tehát 19 hónapig tartó veszte­ségsorozatnak vége szakadt: a husza­dik hónap, az augusztus úgymond el­tartotta önmagát. Szeptemberben a korábban „megszokott” 25 millió he­lyett 45 millió forint volt az árbevétel, 3—4 millió forintos nyereséget is el­könyvelhettek maguknak. így- az idén immár 34 millióra halmozódott veszte­ség 31 millióra csökkent. Ha ez a ten­dencia hasonló ütemben folytatódik, húszmillió forintra leszoríthatják a mérleghiányt. Most ezért dolgoznak teljes erőbedobással. Ötödik éve — pontosan 1983 óta — esztendőről esztendőre elmaradtak szo­cialista exportkötelezettségük határidő­ben való teljesítésétől. Az emiatti kötbér értéke megközelíti a hétmillió forintot. Mivel devizában kellene fizetni, az üzem deviza-árbevételét csökkentené, ami to­vább súlyosbítaná a veszteséget. Az 1985—86-os hafáridő-lemara- dást éz év augusztusáig sikerült behoz­ni. Az 1987-es kötelezettségüknek ja­nuár közepéig eleget akarnak tenni. S ha ez sikerül—apii feltett szándékuk — nem kell kötbért fizetni,-a közel hét­millióval is a veszteséget csökkentik. Az 1988-as gazdasági tervükben a be­vétel-kiadás egyenleget nullára, vagy minimális nyereségre akarják beállíta­ni. Túl sok az időbéres E sok mindent megért vállalat veze­tőit vajon mi jogosítja fel (gondoljuk csak meg: a tavalyi 57, az idei első félévi újabb 34 millió forintos veszteség után) vérmesnek is nevezhető reményekre? Oláh Györgyné szerint nem csak az augusztusi fordulat, ami t- túlzás nél­kül állítható, hogy — az alapokat érin­tő, egyértelműen pozitív változás ered­ménye: ennek a vonalnak a továbbvite­létől várják, várhatják sorsuk végleges jobbrafordulását. Egyebek között a munkaerő-racionalizálási tervük meg­valósításától. Ebben az esetben indo­kolt „hivatalos nevén” nevezni, hiszen amire a halasi leányvállalatnál készül­nek, az nem egyszerűen munkaerő-le­építést, magyarul nem csak elbocsátá­sokat jelent. Az elmúlt egy évben százzal csök­kent a vállalat dolgozóinak száma. Spontán leépülés volt ez, tervszerűen csak annyiban avatkoztak a folyamat­ba, hogy nem minden kilépőt pótoltak. Egyes munkakörök megszűntek - részben ez összefügg bizonyos koope­rációs tévékenyésük felszámolásával —, más munkaköri feladatokat szét­osztottak a maradók között. Ez a csök­kenés azonban nem csak hogy nem volt elegendő: elsősorban a szerkezetében nem hozott kívánatos változást. A vál­lalat csaknem hétszáz fizikai dolgozója közül 305-en dolgoztak időbérben, azaz, a munkateljesítményüktől füg­getlen fix fizetésért. Mellettük 160 volt a nem termelő szférában dolgozók szá­ma, összesen tehát 465 az idóbéreseké: a teljes létszámnak majdnem ötven szá­zaléka! Ahogyan az igazatónő mondta: ilyen arányt nem viselhet el egy termelő vállalat! A felmondást utolsó megoldásként További létszámcsökkentés, nagy mértékű minőségi változás a munkaha­tékonyságot befolyásoló munkakörök arányának javára: a célhoz'vezető vég­leges tervüket sok vita előzte meg a vállalati vezetők, valamint a szakszer­vezeti bizottság és a vezetők között. Az átszervezésre, leépítésre javasolt dolgo­zók egészségi állapotáról kikérték az üzemorvos véleményét, a döntésnél in­dokolt mértékig a dolgozók szociális körülményeire is tekintettel voltak. Vé­gül elkészült a lista: első nekifutásra a termelési irányítók 81 dolgozó vállala­ton belüli áthelyezésére, illetve munka­körének megszüntetésére tettek javas­latot. Közülük mindössze 26 a teljesít­ménybéres: azért kerültek fel a listára, mert teljesítményük huzamosabb ideje nem haladja meg az 50—60 százalékot. Előttük nyitva állnak azok a munkate­rületek vállalaton belül, ahol általában munkaerőhiánnyal küszködnek. A lis­tán 55 az időbéres dolgozó: számukra teljesítménybéres munkaköröket aján­lanak (ajánlottak) fel. A termelésbe na­gyon is kell a munkáskéz, egyes felada­tok ellátásához még most is felvételt hirdetnek. Előre láthatóan 18—20 dolgozó lesz, aki nem fogadja el a felajánlott munka­kört: velük a főmérnök, illetve az igaz­gatónő fog egyezkedni. Csak amennyi­ben ez a beszélgetés sem vezet a gyár érdekeinek is megfelelő eredményre, kérik meg a dolgozót, próbáljon meg más munkahelyet keresni magának. A vállalati felmondás utolsó megoldás­ként jöhet szóba. Jogos remények A munkaerő-racionalizálási terv megvalósítása ötmillió forinttal csök­kenti a vállalat költségeit. Nem a bértö­meget, hiszen, mint volt róla szó, való­színűleg sokan elfogadják majd a fel­ajánlott új munkakört, továbbra is a vállalatnál dolgoznak: de munkabérük fedezetét ezután meg is termelik. Már a lista elkészítését megelőzően fordulatszerű minőségi változás követ­kezett be a munkahatekonyságban. En­nek jó kifejezője az a tény, miszerint a teljesítménybéres fizikai dolgozók az idén többet kerestek, mint az elmúlt esz­tendőben, pedig sokkal kevesebbet túl­óráztak, ugyanakkor az állás és más okok miatt kifizetett átlagbér lényege­sen kevesebb volt a korábbiaknál. (Ál­lásért átlagórabért akkor kell fizetni a teljesítménybéres dolgozónak, ha rajta kívül álló okok miatt le kell állnia a munkájával). Mindezek biztató jelek. A vállalat vezetői joggal bíznak abban is, hogy a munkaerő-racionalizálási program tovább javítja vállalatunknál a munkahatékonyságot. Almasi Marta Számolgatnak a vállalatok HOGYAN VÁLTOZIK A JÖVEDELEMSZABÁLYOZÁS? Régen várt jogszabályok jelentek meg az utóbbi időben a hivatalos közlönyökben. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jöve­delemadójáról szóló törvények láttak napvilágot, így legalább a fő elve­ket és előírásokat megismerhették a Vállalatok. Hozzáláthatnak gazdál­kodásuk átalakításához, a sokat emlegetett bérbruttósításhoz és termé­szetesen jövő évi terveik kialakításához. Ezzel egyidejűleg éppen az álta­lános forgalmi adórendszer megújulása miatt átalakult a vállalati jövede­lemszabályozás is. Igaz, az eredeti koncepcióhoz képest kevésbé csökken­nek a vállalatok adóterhei, de még így is jelentős az átalakulás. Bár sokak szerint nem sikerült az előzetes terveket maradéktalanul valóra váltani. AZ ÁFA ÉS A LEÉPÍTÉSEK Valószínűleg még sokan emlé­keznek a javaslatok körüli vitákra, az ígéretekre és a követelmények­re. Az alapvető célkitűzések ezek­ből megvalósulnak. Növekszik a vállalati vagyon- és nyereségérde­keltség, és a népgazdaság különbö­ző szektoraiban működő cégek megközelítőleg azonos startvonal­ról indulnak. Tehát a szabályozás, ha nem is minden elemében, de a verseny-semleges lesz. V A nagyarányú váltást az ÁFA, az általános forgalmi adózás teszi lehetővé, hiszen a költségvetés be­vételei megszaporodnak a forgal­mi adózás kiterjesztésével, és ebből a többletből a tevékenységet terhe­lő adók mérséklésével mintegy visszaadnak a vállalatoknak. Igaz, ezzel párhuzamosan a tá­mogatások leépítését tűzte ki célul a gazdaságpolitika. Az adókat pe­dig azért nem lehatett jobban csök­kenteni, mert a költségvetés nagy sem. Összességében tehát két ellen­hiánnyal küzd. S ennek mérséklé- tétes követelmény között született sét nem lehet elkerülni már az idén a kompromisszum. MEGSZŰNŐ ADÓK A legfontosabb változás az, hogy jó néhány korábban megszo­kott adóforma eltűnik közgazda- sági szótárunkból. Megszűnik a város- és községfejlesztési hozzájá­rulás, a béradó, a vagyonadó és a felhalmozási adó is. Megmarad vi­szont a nyereségadó, ami nem csökkent az előre ígért mértékben; ötven százalékot kell majd fizetni. Ez a mérték a népgazdaságnak csak néhány ágazatában kisebb, így például a mezőgazdasági és er­dőgazdasági tevékenységgel fog­lalkozó cégek 40 százalékot fizet­nek. összességében körülbelül öt százalékkal csökken a vállalati el­vonás mértéke, vagyis minden 100 forintból 5 forinttal több marad ezentúl majd a vállalati kasszák­ban. Ez nagyon kevésnek tűnik, s valószínűleg csak a legdinamiku­sabban fejlődőknek jelent némi könnyebbséget. Viszont az már mindenki szá­mára fontos, hogy az adózás után a vállalatnál maradó nyereséget a korábbitól eltérő módon oszthat­ják fel, mert csökken az úgyneve­zett vállalati alapok száma is. Vagyis nem kell dobozolni, kötele­zően bizonyos elkülönített alapok­ba helyezni a pénzt. így például megszűnik az érdekeltségi, a jóléti, a vállalati műszaki fejlesztési alap, és nem lesz nyereségtartalék sem, kivéve az agrárszektort. De ezzel párhuzamosan a válla­latok immáron saját döntésük alapján tartalékvagyont képezhet­nek, amennyiben marad az adózás után erre pénzük. És ebből lehet a későbbiekben fedezni az esetleges veszteségeket, illetve így csökkent­hető a gazdálkodás kockázata. S a vállalati tevékenység eredményét ezentúl az adózás után visszamara­dó tiszta eredmény mutatja majd meg — ebből vonható le a követ­keztetés, hatékonyan gazdálko­dott vagy sem. .PÉNZÜGYI KEDVEZMÉNYEK A támogatások leépítése nem je­lenti azt, hogy egyes fontos nép- gazdasági célok érdekében a pénz­ügypolitika ne adna kedvezménye­ket természetesen normatív ala­pon. Idén tavasztól a feldolgo­zóiparban a kiemelkedő hatékony­sággal dolgozó vállalatok részesül­hetnek meghatározott feltételek esetén nyereségadó-kedvezmény­ben. Ez az intézményrendszer meg­maradt, és kiterjedt a gazdasag egészére. És ahogy a Parlamentben is elhangzott, a műszaki kutatási­fejlesztési tevékenység is kedvez­ményben részesül. Ugyancsak ke­vesebbet fizetnek az újonnan létre­hozott vállalatok, sőt azok a cégek is, amelyek új munkahelyet terem­tenek, vagy dolgozóik átképzését finanszírozzák. Ebből a rövid ismertetésből is látható, a vállalatok részben egy­szerűbb, világosabb szabályok sze­rint kalkulálhatnak majd. Bár ez egyelőre nem okoz könnyebbséget, hiszen a két új adónem bevezetése alapvetően megváltoztatja a gaz­daság helyzetét, megváltoznak az árak és az árarányok, a piaci hely­zet. Tehát minden vállalatnak kis túlzással élve újra meg kell találnia a helyét a magyar gazdaságban. V L. M. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom