Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-28 / 254. szám

1987. október 28. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKÁSHETKOZNAPOK A A Mélykúti Univerexpo Ipari Szö­vetkezetben a könnyűszerkezet épület- gyártó csarnokból idén nyáron egy új műhelyt választottak le. Eszterga- és marógépeket telepítettek ide, amelye­ken — úgy tartják — a szövetkezet legprecízebb forgácsoló szakmunkásai dolgoznak. A műhelyben, az ablaknál göndörhajú, harmincas eszter­gályos, Potyondi Ferenc hajol a gép fölé. Épp egy csillogó acélgyűrüt fog be a gép tokmányába, beállítja a kést, majd még egyszer ellenőrzi az esztergát és csak azután indít. Hosz- szú idő után most tekint fel először. — Nagyon oda kell ügyelni — magyarázza, mikor a mű­velet befejeztével kikapcsolja a gépet. -ffEzek az úgynevezett siklócsapágyak rendkívüli pontosságot követelnek. Az asztalról leemel egy, már megmunkált gyűrűt és szétvá­lasztja. Csak most látom, hogy két darabból áll. — Tavaly kezdtük el a halasi Ganznak gyártani a komp­resszorokhoz ezeket a csapágyakat. — mondja.'^- Először puha, fehér fémmel kiöntik a szövetkezet új öntödéjében a belsejét, s csak utána jön a finommegmunkálás. Itt már ezredmilliméteres pontosságra van szükség. Korábban tizen­öt éven keresztül a tmk-ban dolgoztam esztergályosként. Ott csak ritkán volt szükség ilyen precíz munkára. Potyondi Ferenc karbantartó korában a szövetkezet fa- és vasipari részlegének gépeihez készített alkatrészeket. Ez is precíz munkát igényelt, amit minden alkalommal megbízha­tóan, jól elvégzett. Nem csoda hát, hogy hamar felfigyeltek rá. Amikor pedig elkezdték a csúszócsapágyak gyártását* ő is átkerült az újonnan kialakított műhelybe. — Eleinte valamennyien tartottunk a magas minőségi követelményektől — emlékezik a váltás időszakára Potyondi Ferenc —, de elmúlt a kezdeti elfogódottságunk. Láttuk, hogy minden jól megy. Csak nagy ritkán adódik egy-két selejt. Persze azért fárasztóbb ez a munka, mint a régebbi, mert itt egy pillanatra sem lankadhat a figyelem. Az esztergályos újra a gép felé fordul és bekapcsolja. A vídiakés belehasít a kemény anyagba. Apró, csillogó fém­forgács pattog mindenfelé. Ez a művelet kész. Újabb állítás következik. Előtte azonban Potyondi Ferenc hosszasan mé­ricskéli a befogott munkadarabot. ­— Annak idején, amikor még szakmunkástanuló voltam — idézi fel a múltat —, a mesterem kitépte egy_ hajszálát és megmértük: ötszázad milliméter vastag volt. 0 akkor azt mondta: „Na, fiúk, igyekezzetek odafigyelni mindenre, amit mondok, mert csak így tanulhátjátok meg, hogyan lehet még ennél a hajszálnál is pontosabban esztergálni!” Mostanában gyakrabban eszembe jut az öreg, mert bizony az ötszázad pontosság az nálunk sem elég. így van ez, különösen most, amikor megkezdték az ólom —bronz bevonatú siklócsapágyak készítését. Ez, ha lehet, még nagyobb pontosságot követel a mélykúti forgácsolók­hajszálnál is pontosabban tói. Az új termékeket hajókba, dízelmozdonyokba építik be. Itt az első félgyűrűnck tökéletesen illeszkednie keli akár a századikhoz, vagy az ezredikhez is. Úgy mondják: cseresza­batos csapágyakat kell készíteniük. — Megbirkózunk ezzel a feladattal is — állítja magabizto­san Potyondi Ferenc, A jó forgácsoló bármilyen precíz munkát el tud végezni, ha megvan hozzá a jó gép és a pontos mérőeszköz. Már bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk komoly feladatok megoldására. Hiszem, hogy most is meg­felelünk ennek a szakmai kihívásnak. Gaál Béla Törköly szülte barátság Példa a megrendelő és a fuvarozó jó együttműködésére • A fixplatós járműről hámmal húzzák le a nyersanyagot. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság Borászati Melléktermékfeldolgozó Le­ányvállalata szállításvezetőjénejcároflá- ja 'mellett, ■egy szerényen berendezett irodahelyiségben dolgozik Szőke Gyu­la, a Kunság Volán kiskunhalasi fő­nökségének oszlopvezetője. Fiatal­ember, alig egy esztendeje lépett be a vállalathoz, s lám, máris nagyon fele­lősségteljes munkát bíztak rá: ő irányít­ja azokat a nagy teherbírású pótkocsis szerelvényeket, amelyek az ország szin­te minden részéről ide, Kunfehértóra szállítják a szőlőtörkölyt. — Naponta negyven, 10—22 tonna teherbírású gépkocsi járja az országot, hogy idefuvarozza a törkölyt. Mór, Eger, Gyöngyös, Badacsony, Villány, Bátaszék, hogy a legfontosabbakat em­lítsem, s természetesen a megye nagy szőlőtermelő gazdaságai a partnereink. A legnagyobb szállítási távolság Eger- szalók, amely Kunfehértótól.220 kilo­méterre van, s a gépkocsivezető bár­hogy is igyekszik, csak egyet tud for­dulni naponta. Ennek a feladatnak az ellátásához kevés, lenne a főnökség te­hergépjármű-állománya, ezért Kecske­métről naponta általában 20 tehergép­kocsit vezényelnek ide. A „szállítási szezon” szeptember 10-étől november, 10-éig tart, s bár kevés szőlő termett az országban, mégis 15 ezer tonna tör­kölyt kell idehozni. A nyilvántartásokból gyorsan kide­rül: október közepéig több mint 12 és iel ezer tonna jó minőségű áru érkezett be a feldolgozóhelyekről, amelyek elő­zőleg a borkősavüzemnek jelzik, meny­nyi törkölyt és mikor kívánnak értéke­síteni. Az üzem vezetőjétől: Hangya Páltól arróférdeklődtünk, elégedett-e a válla­lat a gépkocsivezetők, a Volán munká­jával. — A Kunság Volán hosszú évek óta végzi ezt a tevékenységet. A nyers­anyag ideszállítása az üzem szempont­jából alapvetően fontos, ugyanis ettől függ a jövő évi termelés mennyisége és minősége. Tizennyolc év alatt munká­jukkal kapcsolatban nem volt semmi kifogás, nagyon elégedett vagyok. E közhelynek ható dicséret mögött — higgye él — nagyon fontos dolog húzó­dik meg. A gépkocsivezetők az ideszál- lítás mellett, felelősek a mennyiségért és a minőségért. A gépkocsivezető — aki szinte már a mi munkatársunkká vált — minősíti a törkölyt, s ha úgy látja, hogy az .minőségileg nem felel meg a követelményeinknek, megtagad­hatja a fuvarozást. Rutinosak már, s általában jól döntenek, sőt válogatnak is. A másik dolog: a'beszállításnak, a nyersanyagtárolásnak külön technoló­giája van, amelyet szigorúan, be kell tartani. Ebben is partner volt a Kunság Volán, ugyanis a jármüveknek 50 szá­zaléka billentős, bár a fixplatós gépko­csikról az anyag lehúzását is megoldot­tuk. A vállalat a szezon végén a gépkocsi- vezetőket szerény jutalomban részesíti. így fejezve ki elismerését a többletmun­káért. Az üzem hátsó fertályán tárolják azt a több ezer tonna — a laikusnak szá­raz, de az üzemvezető szerint *lég ned­ves — törkölyt, amelyből szeszt párol­nak, különböző anyagokat vonnak ki, sőt komposztot vagy tüzelőanyagot ál­lítanak elő. A nehéz önsúlyú és dugig­rakott tehergépkocsikat lánctalpas traktorok húzzák fel a hegynyi depóni- ára, ahol azok, megszabadulva terhűk­től, indulhatnak tovább. A fixplatós jármüvekről egyszerű hámmal húzzák le a terhet, amély ugyan tovább tart az önürítésnél, de így is. alig vesz igénybe néhány percet. Ami érdekes, s alátá­masztja az üzenfvezető szavait, a gép­kocsivezetők nejlonzacskóba néhány maroknyi törkölyt tesznek a szállít­mányból, amelyet a laboratórium mi­nősít. Antal György gépkocsivezetőt a de- pónia.alján állítottuk meg.- A vállalat tiszakécskei telepén dolgozom, most is onnan hoztam az árut. Öt éve dolgozom a Kunság Vo­lánnál, s ugyanennyi ideje veszek részt ebben a munkában. Mi a több ebben, a másik fuvarokkal ellentétben? Az, hogy nekem kell megszerveznem a ra­kodást, s eldöntenem, milyen törkölyt hozok. Az áru nem lehet penészes, nem lehet benne sok kocsány sem. Ha mind­ez nem „stimmel”, nem engedem fel­rakni, sőt, ha emiatt nézeteltérés van, telefonálok az oszlopvezetőnek. Az it­teni szakemberek megbíznak az ítéle­tünkben. Szeretem ezt a munkát, mert költségtérítéses alapon dolgozom, s a megtett kilométerek után fizetnek. Ezért igyekszem naponta több fuvart is lebonyolítani. A törkölyfuvarozás szervezete „ola­jozott”, ugyanis hosszú évek tapaszta­latai gyűltek össze. Az irányítás, a vég­rehajtás azonban ennek ellenére is pon­tosságot, nagy figyelmet követel, emel­lett feszes szervezettséget és jó műszaki hátteret. „ Gémes Gabor t Az üzemvezető cs Szőke Gyula oszlopvezctő a beérkezett törköly minőségét ellenőrzik. DOLLÁRT HOZ(NA) — IMPORTIGÉNY NÉLKÜL A szakemberek vérmérsékletük sze­rint igen haragosan mondják el vélemé­nyüket, vagy próbálnak magyarázatot találni, ha a juhászat kerül szóba. Ab­ban, hogy ma a mezőgazdaságnak ez az egyik legellentmondásosabb ágaza­ta, valamennyien egyetértenek. Valaha nagy becsben tartott állat volt a birka. Az uradalmakban úgy tartották, hogy a gazdálkodás elenged­hetetlen tartozéka, hiszen a birka „ta­karított”. Azokat a területeket még meg lehetett járatni vele, amelyeken más állat már nem legelt, iletve ott is megélt—sőt jól megélt ahol a többi állat álla már fölkopott volna. Persze akkortájt a juhok húsát, gyapját, tejét egyaránt fontosnak tartottak a gazdak. Mélyponton a juhászat „Ha” és „lenne” Szinte kinyomozhatatlan és érthetet­len, miért vált a juh — nagy általános­ságban — szükséges rossza a mezőgaz­dasági üzemekben. Vagy mégsem így van? Az első ellentmondás már itt je­lentkezik. A juh „termékeinek” mind­egyike jól elhelyezhető a piacon. A pe­csenyebárány egyértelműen dollárt hoz, a tej szintén, a gyapjúval importot lehet megtakarítani. Mindezt import­igény nélkül! Az állítás igaz is lehetne, ha lenne bárány, olyan súlyú és pont akkor, amikor erre igény van. Ha lenne annyi juhtej, hogy nagyobb mennyisé­gű exportálható termeket, sajtot lehes­sen belőle készíteni. És ha a gyapjú minősége olyan lenne, hogy a hazai textiliparnak megfeleljen. Á sok-sok „ha" es „lenne" feloldásával több soron megpróbálkoztak — és megpróbálkoz­nak — azok, akik a juhászat sorsát szívükön viselik. Igazi, aatovábbiakat teljes egészében meghatározó eredmé­nyek azonban ritkán születnek; ha igen, azok is csak egy-egy szűkebb kör­nyezetben érvényesek. Néhány gazda­ságban nagy szakmai hozzáértéssel va­lóban hasznot hozóan tartják a juho­kat, van ahol csak ügyes főkönyvelői fogás mutathat ki nyereséget és van, ahol gazdaságtalansága miatt leépítik az ágazatot. Az alig néhány éve beveze­tett kihelyezési kísérlet pedig jó néhány szakembert arra kényszerít, hogy per- iratokat lapozzon és bíróságra járjon. Véletlenül sem szabad persze megfeled­kezni azokról, akik a bérbe vett vagy saját maguknak létrehozott állományt, becsületesen úgy tartják, ahogy az a nagykönyvben meg van írva és megél­itek ebből'a tevékenységből. A feladat A mezőgazdaság 1988—90-es mun­kaprogramja pontosan meghatározza az ágazat feladatát: 1990-ig 8—12 szá­zalékos juhtermelés-növekedést. Ami­hez a juhállomány dinamikus létszám­növelésére, ezen belül a tenyészállo- mány tenyészértékének jelentős javítá­sára van szükség... Az ágazat üzemi rangját legalább a tejelőszarvasmarha­ágazat szintjére kell emelni... A nagy, hasznosítatlan gyepterületekkel rendel­kező, gyenge termőhelyi adottságú tér­ségek húzó állattenyésztési ágazatává válhat a juhászat... A kívánatos mér­tékű fejlődés elősegítésére tovább kell javítani a nagyüzemek kistermelői in­tegrációját ... A háztáji és kisvállalko­zási érdekeltséget is meg kell teremte­ni... A juhtej temelését a tejipar szer­vezési intézkedéseivel 1990-re 8 millió literre kell bővíteni. A megvalósításban azonban most még több a kérdőjel, mint a határozott elképzelés. Hogyan lehet ebben — hadd idézzek egy szakembert — a ká­oszban rendet teremteni? \Egy biztos, nem fog könnyen menni. A megyei ta­nács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán látott statisztika szennt 1986. szeptember 30-ától ez év ugyan­ezen időpontjáig romlott a helyzet. Míg a múlt év derekán a nagyüzemek­ben összesen 210 ezer 426 juh volt, ad­dig az idén már csak ennek 92,6 száza­léka. Hogyanok Az első eldöntendő kérdés a ma juh- tartással foglalkozó gazdaságokban: v akarják-e egyáltalán fenntartani az ágazatot. Ha erre az adottságaik meg­vannak, akkor már „csak” az állo­mányt, az emberi és az egyéb szakmai feltételeket kell megteremteni. Aztán már nem a gazdaságok feladata, ha­nem a felvásárlóké — ma éppen három van —, hogy a termelőnek, ha jól végzi feladatát, meg is érje csinálni azt. Hogyan kell ezt a feladatot jól végez­ni? Megyénkben a gyeplegelő területek hatvan százaléka csak juhokkal hasz­nosítható. De az olyan, legelőnek kine­vezett terjilet, amely teremni nem ké­pes, a juhokat sem tarthatja el. Éppen az elmúlt esztendők aszályakor bizo­nyosodott be, hogy a kiszáradt legelő­kön tartott falkak nem hoztak ered­ményt. A leromlott anyák rosszul vem­hesültek, a követhetetlen időpontú üze- kedésből nem lett a keresletnek megfe­lelő időben tejesbárány. És itt mindjárt felvetődik a fajta kér­dése. E megye legelői többségének nem a nagy testű, sok egyéb takarmányt v —- meg ha az melléktermék is — igény­lő juhok az állatai. Mindenképpen bi­zonyos fokú megalkuvás szükséges, de ennek a szándéknak valahogy egyeztet­nie kellene azt is, hogy a tartott fajták lehetőség szerint termékeik mindegyi­két produkálni tudják. Az már más lapra tartozik, hogy adott körülmé­nyek között ?egyiket-másikat alacso­nyabb szinten. Arra viszont jó szakmai ráérzés, és valamennyi adottság legtel­jesebb figyelembevétele szükséges, hogy melyik „terméket” helyezzék elő­térbe. , Nem birkapásztor, juhász kell Gombolyítva tovább az eléggé ösz- szegubancolódott fonalat, az állatok kiválasztásának kérdéséhez érkezünk. Ma óriási veszteségforrás, hogy az anyák harminc százaléka meddő. Vagyis se bárányt, se tejet nem ad. Ezeknek az állatoknak a kiválogatása, továbbtartásuk megszüntetése önma­gában is előrelépést jelentene. Itt ér­tünk el az ágazat legtöbbet és legkemé­nyebben emlegetett pontjához, az em­beri háttérhez. Nem birkapásztorra, hanem juhászokra lenne szükség. Az előbbiből többet találhatunk, az utób­biakat lámpással kell keresni. A mezőgazdaság valamennyi ágaza­ta a laikusnak is észrevehetően fejlő­dött az utóbbii,.néhány évtizedben. A juhászat ebből a körből egyértelmű­en kimaradt. Az okok közül legelsőb- ben a juh és az, azt gondozó ember igényeinek másféleségét kell említeni. Kötött munkaidőre számítva senki ne ■ vállalkozzon birkanyáj tartására. Az sem lehet, hogy a nyáj mellett „álldo­gálva” ne vegye észre, mikor van mele­ge a juhnak, mikor kevés neki az enni­való, vagy éppen mikor sánta az egyik birka. Szinte „együtt kell élni” ezekkel az állatokkal, mondják. Ma pedig erre kevesen vállakoznak. Egyes gazdasá­gok állományikat éppen ezért — és persze saját gazdasági megfontolásaik alapjn — helyezik ki kistermelőkhöz. Általánosságban ez iskolapéldája lett annak a jó elgondolásnak, amit a kivi­telezéssel rontanak el. Konkrétan ugyanis a tapasztalat, hogy legtöbb esetben a gazdaságokban a kihelyezés a felszámolás előtti utolsó állomás. Összefogva, érdekeltséggel Mondják, nem olyan fekete az ör­dög, mint amilyennek festik. Ez az ör­dög, sajnos, elég sötét, de fehér foltjai szerencsére vannak. Bács-Kiskunban is található néhány mezőgazdasági üzem, néhány kistermelő, akiket példaként le­het állítani az ágazatot fejleszteni kívá­nók elé. Egyet említek. A Garai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az előbbrelépés mellett törtek pálcát. A négyezres állomány nagyobb ré­sze merino-cigája keresztezés és hétszáz a racka — termékeit maguk készülnek feldolgozni. Megkezdték a fejést, jövő­re a saját tejfeldolgozóban 15 tonna sajtot és túrót készítenek. A selejt anyákhoz még vásárolnak is, és a vágó- hídról húst értékesítenek.' De hogy semmi ne vesszen kárba, a bőr kikészí­tését is vállalják. Évente tízezerre van kapacitásuk. A szőr- sem hulladék, eb­ből a gazdaság asszonyai csergét, fali­szőnyeget, ágytakarót szőnek. A tsz e feldolgozó tevékenységeitől évi 30 mil­lió forintos forgalmat és 5 millió forint nyereséget vár. Az ilyen forma megjelenése elgon­dolkodtató, menten eszébe jut az em­bernek, hogy megyénkben is van olyan — nem is egy — ma nem, vagy alig használt kis vágóhíd, amelyet olcsón, csekély: átalakítással alkalmassá lehet­ne tenni a juh feldolgozására. Az is eszébe jut, hogy 'a juhtejet korlátlan mennyiségben fogadná a tejipar is, sőt ezért például fejőgépek kihelyezésére is hajlandó. A gyapjú, a bőr feldolgozá­sára pedig az elkövetkezendő időszak­ban — vélhetően — lesz elegendő, más­honnan felszabadult, munkáskéz. Az előbbi kettőhöz a felvevőpiac szinte biztos, az utóbbihoz keresni kellene, ami viszont már nem a termelő felada­ta. A legfontosabb azonban ebben a gondolatsorban: az ágazat fellendítésé­hez nemcsak a termelőnek van felada­ta, hanem velük jól együttműködve a piackutatóknak, kereskedőknek is. A birka pedig olyan állat, amelyről „több bőr” lehúzható lenne, valameny- nyi, e munkában érdekelt hasznára. Gál Eszter M í D 0 B E N E L K E S z 1 T E T T • • U K Az 1988. évi nyereségadózás teljes sémáját tartalmazó számítógépes programot. Futtatható: . Commodore 64, illetve IBM XT/AT kompatibilis gépeken. Az ipari, az épitőipari, a közlekedési, a kereskedelmi, illetve a mezőgazdasági, és az élelmiszer-ipari vállalatok és szövet­kezetei számára. Az általunk ajánlott program nemcsak a nyereségadózás elemeinek kiszámítására alkalmas, hanem az új rendszer lényegének megértését, megtanulását is lehe­tővé teszi a részletes magyarázatokkal ellátott szövegkönyv segítségével. (Tartalmazza az 1987. évről való átmenet sé­máját, a jóléti ráfordításokat és bevételeket, a nyereségadó­kedvezmények, a kereseti adók, a magasabb vezető állásúak prémiumának számítását stb.) A program a rendeletalkotók által tesztelve! Megrendelhető: a Magyar Hitel Bank Rt Kiskunfélegyházi Igazgatóságán 1987. november 2-ától 11 000,— Ft-ért. t v A Magyar Hitel Bank Rt saját partnereinek térítésmentesen adja. Cím: Kiskunfélegyháza, Petőfi tér 4—5. sz. Telefonszám: 76 61-239. 2779 o N • • 0 K 1 D rw 0 B E N M E G K A P H A T 1 A K f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom