Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. október 27. • PETŐFI NÉPE • 3 A megyei közlekedésbiztonsági tanács a közlekedésbiztonsági hónap kere­tében újfajta alkoholellenes kam­pányba kezdett, ezzel is csökkentve az ittasan volán mellé ülők számát. A Kunság Volánnal és a Magyar Hirdetővel együttműködve, három helyi járatú, egy Budapestre és egy Bajára köz­lekedő autóbuszán helyezte el a jól ismert jel­szót: „Ha ittál, ne vezess! Ha vezetsz, ne igyál!” Mit remélnek ettől az egész közösséget érintő reklámtól? — kérdeztük dr. Gergely Sándor rendőr alezredest, a megyei KBT titkárát. — Mindenképpen azt várjuk, hogy nemcsak a járművezetők olvassák el ezt a jelmondatot, hanem mások is. Talán ezzel is sikerül csökken- tenünk az ittasságból előforduló szerencsétlen­ségek számát. Kívánjuk, így legyen! Alkoholellenes propaganda Guberálni egészségtelen de megéri Hideg futkos a hátamon, amikor Nardai Károly közterület-felügyelővel Kecskeméten lenézünk a szegedi úti" fe­lüljáróról. Nem a mélység borzongató. Az a látvány, amely lentről belenyilall a szemlélődőbe. Az Ürgésnek nevezett külső város­rész határában vörösen izzó tűzfészek­ből sűrű, fekete füst gomolyog fölfelé. Felelőtlen emberek autógumikat gyúj­tottak meg. A szénporszerű füst híd gyanánt benyúlik — a gépjárművek ki­pufogó gázától amúgy is telített — bel­városba. Amennyire ki tudjuk venni Nardai Károllyal, a szennyezett leve­gőréteg most ér az Alföld Aruház fölé. Máskor kerülje el... Fénykép készül az égetésről. Egyelő­re be kell érni ennyivel. A tettes vagy tettesek kereket oldottak, bottal üthet­jük a nyomukat. Viszont nem messze, a Shell-benzinkút mellett ketten az előbbiekhez hasonló dologban mester­kednek. Kiszállva az SR 46—84-es rendszámú Zsuk gépkocsiból, ketten az engedély nélkül kiszórt papírzsákok, kartonhulladék, vatta, fogkrémes és Zombor feliratú dobozok közül ma­gukkal akarnak vinni egy külső trak­torgumit más, belsőgumi-hulladékkal együtt. Elmondásuk szerint szabadtéri tüzelésre használnák, hogy ne fagyos- kodjanak a vezetők a Magyar-Szovjet Barátság Tsz-ben. Különbözik az autóvezető vélemé­nye és a mienk, hogy helyes-e épp az egyik legártalmasabb levegőszennyező anyaggal, gumival tüzelni. Azonban ami a szemétben való guberálást és az úton-útfélen tapasztalt engedély nélkü­li hulladéklerakást illeti, azt 19 éve kor­mányrendelet és a településeken — így Kecskeméten is — köztisztasági ta­nácshatározat tiltja. Az előbbiért tehát jogosan vonja kérdőre nem sokkal ké­sőbb a tanácsházán Fodor György Imre gépkocsivezetőt Tóth Pál felügyelet­vezető. Szigorú szóbeli figyelmeztetés­ben részesíti, és kéri, máskor kerülje el az efféle szemétlerakó helyeket. Nem mindenki fekete bárány! Amelyekből máris több van, sem­mint, hogy az állampolgárok és a taná­csi vezetés behunyhatná fölöttük a sze­mét. Tizenhatot nagy szemeteshelyként ismernek — de már „cseperedik” újabb 16 kisebb is a környezetszennyezők kö­zösségellenes magatartása következté­ben. Őrjáratunkat folytatva, észrevesz- szük, mennyire ellentétes törekvések keresztezik egymást a környezet védel­mére és kárára. Kis utcákban, nem egy helyen, szépen gondozott szegélykerték a járda mentén. A Kazinczy utca sar­kán, vasárnap délelőtt idős emberekkel találkozunk, amint' a gazt kihúzzák a földből és gereblyézik a fák környékét. A Talfái köz 36. számú háznál jólesik egy pillantást vetni a rendezett udvarra és a felsepert külső portára. Megnyug­tató, ahol a gazda ennyire itthon van, nem úgy, mint azokban az utcákban, amelyekben a gyom és a hetek óta hul­ló falevelek az ősz morcosabb képét juttatják eszünkbe. A piac környékén, a Szarvas utca elején megállunk kis időre. Emlékszem, tanácstagi beszámolókon hevesen tilta­koztak a környékben lakók miatt, mert szemetesek az utcák, és a lovaskocsi- hajtók az úttesten hagyják az állatok ürülékét. Nos, a helyzet mit sem válto­zott. A Csákyéval együtt a Szarvas utca bevezető szakaszán ezen a napon is „hadiállapotot” találunk. Vastagon áll a lomb és helyenként a lótrágya! Az egyik felsepri — a másik fizet Kíváncsian váijuk a közterület-felü­gyelővel: az itt lévő két lovas kocsi gaz­dája eltakarítja-e az elhullajtott lócitro­mokat? Varga Mihály őstermelő (a Vacsihegy 47. szám alatt lakik) elsőként tér vissza a piacról kocsijához. Számára a lovas fo­gat munkaeszköz. Amivel együtt jár, hogy.hulladék nem maradhat az utcán. Lapátért és seprűért nyúl, és teszi azt, mit minden rendes állattartó. A másik hajtó azonban haragosan fogadja a felügyelő fölszólítását, hogy ő se hagyja ott a trágyát. — Ez nem az én dolgom! — keresne kibúvót. — Hát kié? — Az utcaseprőé. — Miből gondolja? — Mert én is fizetek szemétszállítási díjat. — Csakhogy az más. Azért a háztar­tási hulladékát viszik el. A Zsinór utca 42. szám alól érkezett Józsa Ferencet 500 forint helyszíni bír­ság emlékezteti rá: mi a különbség a közterület-szennyezés és a házi szemét elvitele között. A következő percben ládát vesz elő, és egy deszkadarabbal belesöpri, ami­nek bírság nélkül is ott lett volna a helye. Hasonlóan járt a Szabadság téri gyógyszertár előtt az a gépkocsivezető, aki — miután az autóból kiszórt csik­kekért őt is 500 forintra büntették — maga seperte fel a hulladékát. Taszítás és vonzás De tényleg, tudja-e mindenki, hol a helye a szemétnek? Az élet kevés dolgában tapasztalni akkora rendezetlenséget és annyi újabb, feszegető kérdést, mint éppen ebben. Mert könnyű azt megírni, hogy akinek otthon útjában van a házi hulla­dék és építési törmelék, csak a Matkói úti szeméttelepre viheti(!), vagy szállít­tassa el a Városgazdasági Vállalattal. Az Írás még kevés. Annak érvényt is kellene szerezni. Bár mindenki környe­zetkímélő állampolgár volna, akkor a Vacsi köztől a Műkertig, körben egész Kecskeméten, nem hordanának össze újabb és újabb szemétdombokat. Aki ebben részes, rászolgál a büntetésre és hogy vele takaríttassák el, amit kihor­dott vagy elszórt. Félelmemet a rendezetlenség miatt valós rendezetlenségek táplálják. Kik engedhetik meg maguknak, hogy gumié­getéssel füstfelhőt bocsássanak egy vá­rosra? Mekkora része van egyes vállala­tok pazarlásának és laza gazdálkodási fegyelmének abban, hogy míg egyfelől tilos guberálni, a hulladékokkal kikerü­lő hasznos anyagok vonzzanak erre a tiltott tevékenységre? Guberálni egész­ségtelen — hallottam valakitől —, de hasznos. Ha nem így volna, nem tur­kálnának annyian a szemétben sertések alá való forgácsért, barkácsolásra jó lécdarabokért, deszkáért, ácskapo­csért, villanykapcsolókért, vezetékért és a MÉH-nél értékesíthető fémhulla­dékért. A Lőcsei utca 32. szám alatt lakó Borbély Zoltán például, adózás nélkül, évek óta guberálásból él. Aki keres, az talál. Sokan megkere­sik a bírságra valót is. Nem olyan rossz ma p magyar hulla­^k' Kohl Anul A 70. ÉVFORDULÓ VII. A népgazdaság első lépései A világháború, a polgárháború és a MPf ”H jp§ külföldi intervenció után Oroszország­ban nagyon visszaesett a gazdaság. Az ipari termelés 1920-ban az 1913. évinek hetedére csökkent, az ország körűibe- WlM lül annyi vasat öntött, mint a XVII. -\:tSÍ|lÍ|tfe'' század elején, I. Péter idején; a szén- és olajtermelés megfelelt a XIX. századi­nak; a textilgyárak huszonkétszer ke- ’v Vesebbet termeltek, mint 1913-ban. ... A z emberek fáztak és éheztek a Hi­tetlen lakásokban, az országot járvá­nyok sújtották. Tombolt az infláció, • ^ A íOIéiÍbo- 1921-re a rubel értéke 1913-hoz képest stíáa program m "ÍW%t/ 13 ezredrészére csökkent. Rendkívül a I 5 súlyos volt a közlekedés helyzete: a vo- RÉÍÍIItÍ! natok egy hét alatt tették meg azt a I?. / <- SF\ távolságot, amihez korábban egy nap- a rjj. 1 \ ra volt szükség. A gyárak többsége állt, lanykftrtót. megbomlottak az ország körzetei, a fa­lu és város közötti gazdasági kapcsola­tok. Az emberek otthagyták az ipari 5 1 1 központokat. • A gazdasági újjászületés lenini prog- ~ jT" ramja a GOELRO-terv nemcsak az el­maradottság felszámolását, hanem a szocialista termelési-technikai bázis megteremtését is célozta. A bolsevikok megértették, hogy az új társadalom nem korlátozódhat a gazdaság múltbe­li színvonalának helyreállítására. Lenin kezdeményezésére 1920-ban létrehozták az oroszországi villamos!- nek. Ennek keretében engedélyezték a tási állami bizottságot, amelynek élére kisebb magánvállalatokat, a kereske- a forradalmár tudós, Krzsizsanovszkij dehnet, egy sor gyárat és üzemet bérbe került. Ez a bizottság dolgozta ki a adtak, megjelentek a külföldi koncesz- történelem első 10—15 évre szóló gaz- sziók. Ezzel egyidejűleg folyt az ipar dasági tervét. Előirányozták 30 erőmű átalakítása: létrejöttek a trösztök, be- felépítését, ezek az 1913-as villamos vezették a gazdasági elszámolást. Vég­energia mennyiségének csaknem tízsze- rehajtották a pénzreformot, ami ren- resét adják majd. A GOELRO értelme dezte az ország pénzügyi helyzetét, azonban ennél szélesebb. Lenin azt tar- A NÉP először a tőkés elemek meg- totta, hogy ez a terv alapjaiban megvál- élénküléséhez vezetett, sőt, felmerült a toztatja Oroszország gazdaságát, s fel- kérdés: „ki kit győz le”. Mivel azonban tétlenül szükséges a mezőgazdaság szó- a népgazdaság legfőbb összetevői a cialista átszervezéséhez is. Arról van szovjethatalom kezében voltak, végül szó, hogy az ország gazdaságát nagyi- győzött a szocialista termelés, pari technikai bázisára tereljék át és Már áramot adott a kasirí, a saturi, a falun létrehozzák a kooperáció felső nyizsegorodi erőmű. A földeken 10 fokát jelentő gazdaságokat, vagyis ezer, egyelőre külföldön vásárolt trak­hogy elérjék az egész népgazdaság szó- tor dolgozott, mert az országban 10— cialista átalakítását. 12 évvel azelőtt nem volt fejlett gép­A szovjethatalom első népgazdasági gyártás, modern vegyipar és nagy építő­terve kifejezte a társadalmi termelés új ipar, külföldről kellett behozni gépeket célját. A GOELRO minden feladata és csöveket, finomszálú gyapotot és ka- . végső soron az ember életének javítását ucsukot, sok más termékkel együtt, szolgálta. A rendkívül nehét gazdasági A párt XIN- Kongresszusán, .1925 de- helyzetben a terv nemcsak az ipar újjá«- cemberében úgy döntöttek, hogy előny- építését irányozta elő, hanem - azt is, ben részesítik, a termelőeszközök gyár- hogy 10 év alatt az 1913-as szint kétsze- tását, a nehézipar fellendítését, vagyis rését éljék el. A gazdaság szerkezetének meghirdették az iparosítás politikáját.. lényegesen meg kellett változnia, A Szovjetunió előtt az a feladat állt, Oroszország fontos lépést tett ahhoz, hogy megteremtse az ország gazdasági hogy alapvetően agrárországból ipari . függetlenségét a tőkés államoktól, szi- állammá váljon. lárdítsa védelmi képességét, — mégpe­H. G. Wells, az ismert angol író dig külső támogatás nélkül, mert az or- 1920-ban érkezett Moszkvába, beszélt szág nem kapott külföldi kölcsönöket, Leninnel Oroszország villamosításáról, hiteleket. De képes volt mozgósítani és amit utópiának tartott. Leninnek lett átcsoportosítani a szűkös belső felhal- igaza. mozási forrásokat a hatalmas munka • A népgazdaság gyakorlatilag 1926- finanszírozására. A szovjet kormány ban talpra állt. A nemzeti jövedelem 3 1926—27-ben több mint egymilliárd százalékkal meghaladta a háború előtti rubelt fordított az ipar fejlesztésére. 1913-as színvonalát. 1921-ben még csak A dolgozók siettek az állam segítségére: annak 38 százaléka volt. Az iparban 1927-ben bocsátották ki az első 200 mii­dolgozók száma elérte a 2,5 milliót, ez a lió rubeles államkölcsönt. Az első évti­háború előttinek a 91 százaléka, de még zed alatt az ipari termelés 11 százalék­nagy volt a munkanélküliség. kai haladta meg az 1913-as színvonalat, A nemzetgazdaság felélesztésében másfélszeresére emelkedett a villamos rendkívül nagy szerepe volt az 1921- művek kapacitása. A szocialista szektor ben Lenin kezdeményezésére elfoga- aránya kisiparban és a kereskedelem- dott új gazdaságpolitikának, a NÉP- ben állandóan növekedett. . A harc következő szakasza az első ötéves terv volt, amelyet 1929 májusá­ban fogadtak el. Ez a GOELRO-terv természetes folytatása és kiegészítése volt. A nyugati bankárok egybehang­zóan állították, hogy a fiatal köztársa­ság öt év alatt nem tud elérni olyan eredményt, amihez más államoknak évtizedekre volt szükségük. Az ipari termelést 2,8-szeresére tervezték emel­ni, ez a háború előttinek több mint háromszorosát jelentette. A beruházá­sok 78 százalékát költötték a nehézi­parra: másfél ezer nagy gyárat kellett létesíteni, felépíteni 42 erőmüvet. Az első ötéves tervet 4 év és 3 hónap. alatt, 1933. január 1-jére befejezték. Az éves fejlődési ütem a világon egyedülál­ló volt — átlagosan 15 százalék. A munkanélkülieket elhelyező utolsó hivatal 1930-ban szűnt meg. Megválto­zott a Szovjetunió gazdasági térképe. . Csökkenni kezdett a szakadék a szö­vetségi köztársaságok között, a szelle­mében internacionalista állam közpon­tilag átirányította a beruházásokat áz elmaradott körzetekbe. A közép-ázsiai köztársaságok költségvetésének kiadá­sait nemegyszer 80—90 százalékban az országos költségvetésből fedezték. Szakmunkások, mérnökök, pedagógu­sok, orvosok, tudósok indultak oda, hogy segítsék a nemzeti káderek kine- t velését, megteremtsék az ipart, előmoz­dítsák a mezőgazdaság fejlődését. A gyors ipari fejlődés eredmé­nyeként megváltozott az ipar és a me­zőgazdaság aránya. 1932-ben az ipari termelés adta már a szovjet népgazda­ság összteljesítményének 70 százalékát, szemben az 1928-as 48 százalékkal, vagyis a Szovjetunió ipari nagyhata­lommá vált. Az iparból végleg kiszo­rultak a tőkés elemek; uralkodóvá vált a szocialista ipar. A tömeges kollek­tivizálással a kolhozok és a szovho- zok lettek a fő mezőgazdasági terme­lők. Ez azt jelentette, hogy az ország­ban lerakták a szocialista népgazdaság alapjait. SZIGORODNAK A MAGYAR SZABVÁNYOK IS Kipufogó gáz mérése a közutakon „TESTRE SZABOTT” LESZ A TANANYAG A vezetőképzés új formája a Szövosz oktatási központjában Új vezetési rendszer bevezetését készítik elő a Szövosz Továbbkép­zési és Oktatási Központjában. Az úgynevezett blokkrendszerű kép­zési, illetve oktatási forma lényege, hogy előzetes felméréssel kapnak képet a vezetők felkészültségéről, majd a velük szemben támasztott követelmények ismeretében szer­vezik meg, egyénekre szólóan az oktatást. Az intézet által kialakí­tott tananyagban 36 úgynevezett blokk van, ezek a gazdálkodás, a szakmai munka, a szervezés, az ügyvitel területeit ölelik föl. A je­lentkezőknek nincs szüksége a teljes tananyag elsajátítására, hi­szen a témák jó részében jártasak, ám vannak ismereteikben hiányos­ságok is; az intézmény szakembe­rei ezek pótlására összpontosíta­nak. Sztáray Zoltán, az oktatási köz­pont igazgatója elmondotta: a fel­mérésben és az oktatásban jövőre másfél ezer szövetkezeti vezető vesz részt. A jelöltek tesztvizsgán esnek át, és komputeres elemzés után alakítják ki a „testre szabott” tananyagot. Az egyes blokkokhoz tartozó ismeretanyag elsajátítása után a hallgató minősítést kap, és ezzel zárul a tanfolyam meghatá­rozott része. Az újszerű oktatás előnye, hogy nem szükséges a kü­lönböző vezetői munkakörben foglalkoztatottakat a' termelésből huzamosabb időre kivonni. Egy- egy blokk ismeretanyagának elsa­játításához elegendő 2—3 napos tanfolyan is, ezekből — előzetes becslések szerint — három-négyet kell majd évenként elsajátítaniok a vezetőknek. Külön program készül a Szö­vosz oktatási központjában a me­nedzserek képzésére. Ezek a szak­emberek nem feltétlenül a szövet­kezetekben fejtik ki tevékenységü­ket, sokkal inkább a vállalkozá­sok, a bonyolult, összetett felada­tok végrehajtására képezik ki őket. Az új oktatási forma bevezetésé­hez felkészítik az intézmény elő­adóit is, hiszen számukra ugyan­csak a régitől eltérő követelményt állít a blokkrendszerű oktatás. Rajtuk kívül szerepet szánnak az oktatásban a szakma elismert, ta­pasztalt fogyasztási szövetkezeti vezetőinek is, akiket egy-egy téma­kör előadására kérnek fel. Az ok­tatásban nagyobb hangsúlyt kap­nak a tapasztalatcserék. Ne lepődjenek meg az autósok, ha közúti ellenőrzéskor nem a jogosít­vány, vagy a forgalmi engedély iránt érdeklődnek az ellenőrök, hanem a ki­pufogócsőből kiáramló gázokat vizs­gálják, e hónap elejétől ugyanis érvény­ben van a közlekedési miniszter új ren­deleté a gépjárművek által kibocsátha­tó szennyezőanyagok megváltozott — szigorodott — határértékeiről. • Az új szabályozásra azért volt szük­ség, mert a legutóbbi —12 évvel ezelőtt született — közúti környezetvédelmi rendelkezés óta sokat változott a jár­műpark nagysága, összetétele, a forga­lom sűrűsége. Az akkori 580 ezer sze­mélygépkocsi, százezernyi teherautó és a tizenhatezres autóbuszpark helyett ma már 1,6 millió személyautó, 200 ezer tehergépkocsi és 26 ezer autóbusz közlekedik a hazai utakon. Egyre több gondot okoz — a jelentős részben elö­regedett, korszerűden — járműpark környezetszennyezése, különösen a vá­rosokban, ipari körzetekben, ahol a le­vegő amúgy is sok káros anyagot tar­talmaz. Ezzel párhuzamosan fokozó­dik az igény a tisztább, egészségesebb környezet iránt. Az új rendelet kidolgozásakor figye­lembe vették, hogy a hazai gépjármű­vek többsége kömyezetyédelmi szem­pontból nem felel meg a korszerűbb járműparkkal rendelkező országokban általános nemzetközi követelmények­nek. Éppen ezért, ha a korábbinál szi­gorúbbak is, a nemzetközi előírásoknál valamivel enyhébbek az újonnan meg­állapított szabályok. A rendelkezés egyik legfontosabb célja, hogy csak korszerű, környezetkí­mélő járműveket, hozzanak be az or­szágba. Az úgynevezett típusvizsgála­tok során — több egyéb műszaki muta­tó mellett—szigorúan elemzik a forga­lomba állítandó járművek káros égés­termékeinek (benzinüzeműeknél: szén- monoxid, szénhidrogén, nitrogénoxi- dok; dízeleknél pedig: korom) mennyi­ségét, s csak a követelményeknek meg­felelő gépkocsik kapják meg az üzemel­tetési engedélyt. Az államközi szerző­dések alapján behozott új járművek megfelelnek a szigorúbb előírásoknak, kiveve a kétüteműeket: az általuk kibo­csátott szénhidrogének mennyisége magasabb az engedélyezettnél. A ren­delet kivételt tesz ezekkel az autókkal, hiszen beszerzésükről — egyéb vásárlá­si lehetőség hiányában — nem tud le­mondani a magyar külkereskedelem. A VII. ötéves tervidőszakra lekötött Trabantokat, Wartburgokat és Barka­sokat az új szabályok ellenére behoz­zák az országba. (A jelenlegi személy­gépkocsipark egyharmada, a tehergép­kocsipark tíz százaléka kétütemű jár­művekből áll.) A rendelettel elérendő másik cél, hogy a már forgalomban lévő jármű­vek kevésbé szennyezzék a környezetet. Ennek érdekében vezették be a közúti ellenőrzéseket, melyeket a rendőrök, illetve a tanácsok közlekedési felügye­leteinek szakemberei végeznek. Ma­gánszemélyek (illetve a 200-nál keve­sebb gépjárművet üzemeltető vállala­tok) esetében, ha az ellenőrzésnél a megengedettnél nagyobb határértéket mérnek, 30 napos határidőt kapnak a tulajdonosok gépkocsijuk rendbehoza­talára. A kijelölt műszaki állomáso­kon, szervizekben kell igazoltatniuk, hogy járművüket megfelelően beállít­tattak. (Megyénként 3—5 ellenőrző ál­lomást jelöltek ki, ezek közül az autós választhatja ki a neki megfelelőt. A rendőrség jelzi a kiválasztott állo­másnak az ellenőrzésre felszólított gép­kocsi rendszámát, s visszajelzést kap, ha a tulajdonos elmulasztja kötelessé­gét.) Ha az autó továbbra sem megfele­lő, újabb 30 nap a türelmi idő. Abban az esetben, ha ezt követően is kifogá­solható a jármű, szabálysértési bírságot kell fizetnie a tulajdonosnak. (Azok a cégek, amelyek kétszáznál több gépko­csit üzemeltetnek, s így szakvállalatnak számítanak, ennél szigorúbb elbánás­ban részesülnek, nekik már az első köz­úti mérés esetén is bírságot kell fizetni­ük, ha a jármű szennyezi a környeze­tet.) A bírság mértéke természetesen függ attól is, hogy mekkora a túllépés mértéke, milyen feladatot látnak el a járművel, részt vesz-e az alapellátás­ban, valamint számít az is, hogy besze­rezhető-e a pontos beállításhoz szüksé­ges alkatrész. A légszennyezési vizsgálatot azonos típusú műszerrel, azonos mérési mód­szerrel végzik a rendőrök és a (karsza­lagos) tanácsi alkalmazottak is. Személyautókat, tehergépkocsikat, autóbuszokat és mezőgazdasági vonta­tókat egyaránt ellenőrizhetnek. Egy- egy ilyen mérés — amelyet a kipufogó- csóré helyezett szerkezettel vegeznek — 5—10 percet vesz igénybe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom