Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-16 / 244. szám

1987. október 16. • PETŐFI NÉPE • 3 LAKOSSÁGI SZEMPONTOK VAGY GAZDASÁGOSSÁG? Tömegközlekedés Kiskunfélegyházán Kiskunfélegyháza mintegy 260 négyzetkilométeren fekszik, és lakosainak száma 35 ezer. Az ott élők egyharmada az elmúlt tíz évben épült lakótelepek — Móraváros, Kossuthváros, Petőfiváros, Bankfalu, Lenin-lakótelep — valamelyikén lakik. Az idegenforgalmi jelentőségű város vezetőinek feje most amiatt fő, hogyan tehetnék lakóhelyük falusias közlekedését városiassá. Sikertelen próbajáratok A Kunság Volán és a városi tanács, helyt adva a Móra Ferenc idősek klub­ja többéves kérésének, nemrég próba­járatokat indított a tömegforgalmi igé­nyek felmérésére a Móravárosba és a Kossuthvárosba. A kísérlet teljes ku­darcba fulladt. Miért? A kérelmező, dr. Ovegesné Almási Magda, az idősek klubjának a vezetője elmondta: meggyőződése továbbra is az, hogy szükséges olyan körjárat, amely beszállítja a messzebb lakó nyugdíjasokat és a gyesen lévő kisma­mákat napközben a városba. A júniusi próbajárat beindításáról ők csak két nappal előtte értesültek, így azt nem is tudták propagálni. A vezetőnő még el­mesélte, hogy volt olyan nyugdíjas, akinek a hatórás munkásbusszal kellett beutaznia. Mivel ő ezt sokáig nem tud­ta vállalni, inkább a klubból lépett ki. A Kiskunfélegyházi Városi Tanács műszaki osztályán, is jártunk. Judik László szerint antagonisztikus ellent­mondás van abban, hogy tömegforgal­mat erőltessenek a városban, amikor az utaknak alig felét borítja szilárd burkolat. — A tanácsnak nincs pénze útépítés­re? — A város lakossága már évek óta társadalmi összefogásban húz — a ta­nács anyagi és műszaki segítségével — útburkolatot földes utcáira. Ezeket az utakat láthatóan a szegénység szül­te, mert négy méternél nem széleseb­bek. Emiatt, ha sor is kerülne rá, csak egyirányú városi forgalmat lehetne raj­tuk lebonyolítani. A városi gáz vezeté­se szintén önerőből történik. Tanácsi útépítés legfeljebb a lakótelepeken tör­tént, és csak pár száz méter erejéig. Ezek után érthető, hogy az emberek azt szeretnék, mindezekért napközben is eljuthassanak a városba. Hogy ne csak a munkaerejüket szállítsák a mun­kahelyre és vissza, hanem a szolgáltatá­sok is eljuthassanak hozzájuk. Vagy ők azokhoz. Tiszakécskén és Kiskőrösön a tanácsok finanszíroznak gazdaságta­lan járatokat várospolitikai megfonto­lásból. A Kunság Volán azt kérte a félegyházi tanácstól, hogy amíg a köz­tudatba bekerül az új járatok létezése, amíg fellendül a forgalom, pótolják a kihasználatlanság miatt keletkezett veszteségüket. „Buszra nincs pénzünk” — Lehet, hogy májusban valamit el­mulasztottunk, de most megkértük a tanácstagokat, hogy a novemberben újból induló próbajáratok menetrend­jére tegyenek javaslatokat. Buszfinan­szírozásra nincs pénzünk — mondták a műszaki osztályon. A Kunság Volán személyforgalmi osztályának vezetője, Fabó György így látja a dolgokat: — A júniusi próbajárat bevételhiá­nyát mi álltuk, ahogy az esetleges no­vemberieket is vállaljuk. Mivel azon­ban gazdálkodó vállalat vagyunk, töb­bet nem tehetünk. Azt sem, hogy csúcs­időben állítsunk be pluszjáratokat — akárhogy igénylik is, mert erre nincs kapacitásunk. A minimális utaslét­szám, amivel nekünk még megéri köz­lekedni, húsz fő. Az egyre emelkedő jegyárak miatt azonban köztudottan kevesebben utaznak tömegközlekedési eszközön. Az emberek kétszer is meg­gondolják, hogy egyszer bemenjenek a városba vásárolni. Nagyobb szükség lenne a gazdálko­dó szervek segítségére, fogalmazódik meg úton-útfélen. Olyannyira, hogy ha azok valamennyi elvárásnak eleget akarnának tenni, nem maradna sem pénzük, sem idejük gazdálkodni. Egy azonban biztos, náluk vannak még azok a bizonyos tartalékok. Senki útja A Kiskunfélegyházi Lenin Tsz is ér­dekelt a városi tömegközlekedésben, hiszen a Lenin-lakótelepen a szövetke­zet dolgozói éln'ek. A rossz közlekedés miatt egyre kevesebb fiatal költözik ki a városközponttól négy kilométerre lé­vő telepre. A szülők onnan kerékpárral és autóval hordják iskolába gyermekei­ket. Óvoda nincs, az anyukák sokszor muszájból maradnak otthon. A város­sal összekötő út életveszélyes — mond­ja Pozsár Miklós elnökhelyettes. — Örültünk volna—folytatja —, ha a Volán átvállalja a gyermekek be- és hazahordását, mert az ő napirendjük általában nem egyezik meg a szüléiké­vel, akiket mi szállítunk. De nekik — mondták—nem éri meg tíz-húsz gyer­mek miatt buszt beállítani. A kivezető útról annyit, hogy akkor „passzolta át” a Közlekedési Minisztérium a városi tanácsnak, amikor éppen javítani kel­lett volna. Mi vállalnánk a buszforduló megépítését, ha az utat valaki megcsi­nálná. Akkor talán a Volán sem ódz­kodna annyira. * * * A megkérdezettek közül senki nem tudta megmondani, mi a megoldás. A novemberi próbajárat sikerén, illetve sikertelenségén múlna csak Kiskunfél­egyháza tömegközlekedése? O. Horváth Márta MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁGI HÉT :üB .fei 1 íÉíaáSfesIJ i i aaniüii|Bg1H SHl,, jggj i a Glasznoszty a gazdaságban is Szerdán délután, az Erdei Ferenc Művelődési Központban export­import fórumot tartottak, amelyen egyrészt különböző kecskeméti vállala­tok és szövetkezetek vezetői vettek részt, a szovjet fél képviseletében pedig Szergej Anatóljevics Baldin, a szovjet nagykövetség gazdasági együttműkö­dési hivatalának munkatársa, valamint Anatolij Grigorjevics Kirusev és Alek- szandr Vasziljevics Timcsenko, a Szov­jetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének dolgozói. Az eszmecsere a nyíltság, vagyis a „glasznoszty” szellemében zajlott. Mi­vel a magyar szakemberek voltak több­ségében, elsősorban azok a bürokrati­kus akadályok kerültek szóba, amelyek a gazdasági együttműködést szovjet részről nehezítik, de Sz. A. Baldin meg­jegyezte, hogy mi is gyakran követünk el hibákat. Rudasi Károly, a BRG és Szakolczai István, az MMG igazgatói panaszol­ták, hogy a jövő évi szállításokra még mindig nem kötötték meg a szerződést, s ez kockázatossá teszi az alapanyagok és alkatrészek beszerzését. Németh László, a Kecskemétvin kereskedelmi- főosztályvezető-helyettese a borexport kilátásai felől érdeklődött, de nem sok biztatót hallott. Érdekes esetről szá­molt be Főző László, az Univer terme­lési igazgatója. Vállalatközi együttmű­ködéshez kerestek partnert, zöldség­krémek gyártására. A Hungarocoop- on, a Szajuzkoopnyestorg magyar kép­viseletén, s az ukrán szövetkezeti szö­vetség elnökhelyettesén keresztül elju­tottak a Kijev melletti Umány település konzervüzeméhez. A nyáron kint jár­tak Umányban, s eredményes tárgyalá­sokat folytattak, a két cég között kiala­kult a kölcsönös bizalom. A folytatást szeptember hónapra tervezték, de idő­közben'a Hungarocoop levelet kapott a Szojuzkoopnyestorg moszkvai köz­pontjától, miszerint a partner nem az umányi üzem lesz. Most kezdhetik az egészet elölről, de ki tudja, hogy mi­kor? A. G. Kirusev azon a véleményen volt, miszerint ha ilyen döntés született, akkor az Univer úgy jár el helyesen, ha a jövőben a Szojuzkoopnyestorg által kijelölt irányba halad. Egyébként ígé­retet tett rá, hogy a felmerült konkrét problémáknak utánanéz, s elősegíti azok mielőbbi megoldását. A MAI PROGRAM Sij-A magyar- szovjet barátsági hét ma 17 órakor koszorúzással folytató­dik aiSzoVjet Hősi Emlékműnél, majd az Erdei Ferenc Művelődési Köz- ^.rjiantbun záróünnepéllyel fejeződik be, ahol fellép a szovjet déli badsereg- ... csoport művészegyüttese is. A szebb környezetért A Hazafias Népfront felhívása A Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Elnöksége megyénk települése­inek szebbé, tisztábbá, gondozottabbá és egészségesebbé válása érdekében „LEGYEN A TELEPÜLÉSÜNK ZÖLD ÉS VIRÁGOS KÖRNYEZET­BEN” elnevezésű társadalmi mozgal­mat hirdet. Elnökségünk , felhívja me­gyénk lakosságát, tanácsait és társadal­mi szervezeteit, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz,, amely elősegíti települé­seink fejlődését, szépítését. Társadalmi mozgalmunk önkénte­sen és önzetlenül segítse városaink, községeink környezetének szebbé válá­sát. Vegyünk részt településeinken a közintézmények, kulturális emlékek és lakóépületek rendjének, tisztaságának megteremtésében, a közterek, játszóte­rek, sporttelepek, sírkertek, utcák kar­bantartásában, virágositásában, fásítá­sában, parkosításában, természeti érté­keink megóvásában, az emberhez mél­tó környezeti kultúra kialakításában. Mindennek érdekében kutassuk fel a helyi erőforrásokat. A mozgalom tö­mörítse soraiba mind nagyobb szám­ban azokat, akik szeretik városukat, községüket, akik áldozni és tenni is haj­landók érte. A Hazafias Népfront megyei elnök­sége felkéri a megye társadalmi szerve­zeteit, hogy működjenek közre a moz­galom kiszélesítésében és megerősítésé­ben. Felkéri a tanácsokat, az intézmé­nyeket, a vállalatok és szövetkezetek vezetőségeit, hogy szervezéssel, műsza­ki segítséggel támogassák a mozgalom­ban részt vállaló lakosság és a munka­helyi közösségek tevékenységét. A társadalmi mozgalmat értékeljük, az eredményhirdetésre 1988. június 5- én, a környezetvédelmi világnap alkal­mával rendezendő ünnepségen kerül sor. A legszebb, a legtisztább környeze­tű településeket elismerésben részesít­jük. Meggyőződésünk, hogy felhívásun­kat megyénk lakossága helyesléssel fo­gadja, és a közösség erejével mindnyá­junk hasznára és örömére szebbé és virágosabbá tudjuk tenni városainkat, községeinket, s ezáltal szebbé tudjuk tenni életünket. HAZAFIAS NÉPFRONT Bács-Kiskun Megyei Elnöksége BANKOK, LÉGITÁRSASÁGOK, IRODÁK Kereskedelmi központ ■ Ezekben a napokban kezdték meg a harmadik budapesti nemzetközi keres­kedelmi központ épületszerkezetének készítését a Bajcsy-Zsilinszky út és a József Attila utca sarkán. A Pénzinté­zeti Központ 700 millió forintos beru­házásával épülő Trade Center külföldi kereskedelmi képviseletek magyaror­szági irodáinak ad majd otthont. Az épület terveit Finta József készí­tette, figyelembe véve a környék stílu­sát, hangulatát és a Bazilika monumen­tális kupoláinak közelségét is. A 15 ezer négyzetméter alapterületű, kilencszintes épület föld alatti két szint­jén 95 gépkocsi befogadására alkalmas garázst es autómosót alakítanak ki. A föld feletti hét emelet közül haton 66 kisebb-nagyobb iroda lesz, amelyek mindegyikéhez külön egészségügyi he­lyiség es teakonyha is készül. A külföl­di légitársaságok, bankok, cégek képvi­selői havonta és négyzetméterenként 19 dollár bérleti dijat fizetnek majd az iro­dákért. A legfelső emeleten, a tetőtérben a szolgálati egységek kapnak helyet. Már most eldőlt az is, hogy a földszinten két bank rendezkedik be es itt kap helyet egy nagy tárgyalóterem és egy snack-bár is. Az Ilovai család hétköznapjai Kecskeméten, az Autós csárda mö­gött lisztfinomra taposott homokút ve­zet a Felsőszéktó 194. számú házban lakó Ilovai Kálmánékhoz. A hatgyermekes család szemláto­mást sokat tesz megélhetéséért. Jöt- tünkre, a kerítésajtón át réti- és pézs­makacsák, libák, tyúkok és pepita tollú gyöngyösök szedik szaporán a lábukat kifelé, a gyepre. Lehetnek vagy nyolc- vanan. Az ólban két hízó- és két anya­sertés — az önellátás újabb jeleként. — Zsuzsika, ugye behajtod a barom­fit?—szól Ilované a mellette sündörgő, hatéves forma, szőke kislányhoz. Az nagy igyekezettel hessegeti befelé a ba­romfiudvar lakóit. — Aprójószág nélkül hamar felkopna az állunk! jegyzi meg a háziasszony. — így viszont, ha már kevés a forintocs- kám, egyet-kettőt levágok belőlük. • Együtt a takarítás is gyorsabban megy. (Tóth Sándor felvételei) Negyvenöt éves korára az asszony hozzáedződött a nagyobb család eltar­tásával járó kemény munkához. Hosszú volt az út szülővárosából, Sze­gedről a kecskeméti Felsőszéktóba. Korábban Bácsszőlősön lakott, s a Kunbajai Állami Gazdaságban dolgo­zott. Ideköltözése után 8 évig az Univer Áfész alkalmazottja volt. Majd jobb lehetőség kínálkozott számára. Belé­pett a Zöldért Vállalathoz, amely ak­kortájt gondoskodott dolgozóinak gyermekeiről. A Zöldért üzemi óvodá­jából ment később Ilovainé két közép­ső kislánya is iskolába. Jelenleg-már csak egy óvodás gyermeke van, Zsuzsi­ka, aki most a baromfiakat biztatja befelé. Nem könnyű ekkora családot ellát­ni. Arról, hogy miből és mennyiből is gazdálkodhat második, építőmunkás férjével (az első meghalt), Ilovai Kál- mánné így beszél: • Fűtésre még körülbelül ennyi tüzelőt kell vásárolniuk. . — Kettőnk fizetéséből bizony nem telne mindenre. Amire még ki kelL szo­rítani pénzt, arra a rávalót saját erőből teremtjük elő. Ezért tartunk baromfit és sertést is. Augusztustól táppénzen vagyok, jobban be kell osztani a pénzt. Négyezer-hétszáznyolcvan forint csalá­di pótlékhoz 2600—2700 forint táp­pénzt kapok egy hónapra. Igaz, segített a városi tanács gyámügyi csoportja is 5000 és a vállalatom szakszervezeti bi­zottsága 1200 forint segéllyel, de azért így sem volt egyszerű'a gyerekeket fel­készíteni az iskolába járásra. Nekünk a tanévkezdés 11 ezer forintba került. S hol van még a téli ruházkodás! A csizmákat és a kabátokat majd csak novemberben vesszük meg. — Ez a brikett, itt, 48 mázsa — mu­tatja Ilovainé. — Négy helyiségben fű­tünk. Nem tudom, meddig lesz elég. Még ugyanennyi biztosan elfogy, mire kijutunk a télből. —Am kerüljenek beljebb! Nagy mun­kában vagyunk a gyerekekkel. A lakást segítik télire rendbe tenni. Frissen meszelt, száradó fal az egyik szobában. A kihordott bútorokat az aprónép és a nagyobbak, az anyával együtt az udvaron tisztítják. Az óvodás Zsuzsi is beáll közéjük, hogyha 7 éves Marikával, a nyolcéves Katival, az egy esztendővel idősebb Ilonkával, s a nagynéni, Ilovai Kálmánné gondviselé­sére bízott egyik rokon fiúval, a 14 éves Kalmár Sándorral részt vegyenek a ta­karításban. Egyikőjük azonban hiány­zik. Sándor, az asszony első házasságá­ból való fia, elment a boltba. Nem alkalmi felbuzdulás, hogy Ilo- vaiéknál így összetart a család. Segíte­nek egymásnak, amiben tudnak. A nyolcadikos Kalmár Sanyi például délutánonként próbálja rávezetni az osztásra nagynénje hatodik osztályos fiát. 25 436-ban hányszor van meg a 827? -Sjé ezt gyakorolták ma együtt. A rokon gyerek számára is ez a család az a kisebb közösség, amelyben alkal­ma van tanulni a kisebb-nagyobb köte­lességek teljesítését. — Hogyan? — erről kérdezem. — Itthon a nyúlok és a galambok etetése a mi dolgunk, a két fiúé -sfeleli Sanyi —, amellett pénzt is szoktunk ke­resni hétvégeken. — Mivel? — Káposztát, krumplit szedünk, vagy szőlőt szüretelünk. — Holnap is mentek? — Igen. — Egy napra mennyit kaptok? — Fejenként 150 forintot. — Mit vesztek belőle? — Mi semmit. Odaadjuk anyukának, ruhára. Az Ilovai család így, munkaszeretet­tel és összetartással segíti egymást a hétköznapokon. Kohl Antal g £ ^ 1 A* § & D€R f€R€í1(: R ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] /f \ Október 10-én a VKF 2-re * *^*/ jelentették, hogy osztályáról néhány napja eltűnt Szendey Miklós fő­hadnagy, és országos körözését rendel­ték el. Ama őrzászlóaljból is eltűnt ugyanakkor egy őrvezető, bizonyos De­rne. „Megint egy piszkos dezertőr — jegyezte meg krákogva a tábori csendőr­ség ügyeletese. — Majd megkerül ez is, akasztófa van elég...” “ Ki sejthette volna, hogy a két ember egy katonai személygépkocsival, és a legvalódibb HM-nyiltparánccsal fölsze­relve átvágott a fél országon, és október 5-én éjjel megérkezett Orosházára, ahol — mint papírjaik bizonyították — „civil erdélyi menekültek"-ként átkerültek a front másik oldalára, mivel ez az alföldi kisváros, „a legnagyobb magyar falu” másnap, október 6-án hajnalban már fölszabadult. Apám a Benkő Károty-féle cédula fölragasztásával került bele — Szendey főhadnagy révén—abba a belső katonai antifasiszta ellenálló csoportba, amely megpróbált valamit tenni a háborúból való kilépés érdekében. Nem vitt végbe nagy tetteket, nem vett részt partizán­akciókban, csupán „aprómunkát" vég­zett. Híreket vitt és hozott, részt vett néhány KISKA fegyver- és lőszerszállit- . mány biztosításában, igen nehéz csoma­gokat szállított magas rangú vezérkari tiszteknek, a csomagokat „ott felejtet­te" egy-egy pádon, kapualjban, pálya­udvari váróteremben; nyugodt, illegális címeket derített fel és igy tovább. Szen­dey igen megszerette, akár mint néhány évvelfiatalabb testvérét. Apám az elején csak azt látta: ha ez az igazán magyar főhadnagy ennyire tudja gyűlölni a náci­kat, meg a náci érzelmű tiszttársait, és a maga módján ki is próbálja fejezni ezt, akkor ez rendes ember lehet. Akkor még —és még jó ideig—nem tudhatta, hogy Szendey Miklós kapcsolatban áll az el­lenállás katonai vonalának egyik szálár val. Az orosházi fölszabadulás fedte fel a titkot. Anyám is csak jó két évvel apám halá­la után tudta meg a valót Szendey Mik­lóstól, aki akkor már a a demokratikus néphadsereg alezredese volt, majd ezre­dese lett, és aki később áldozatául esett a koncepciós perek egyikének: koholt vádak alapján halálra ítélték és kivégez­ték, nagyjából egy időben Pálffy, Révay, Sólyom, Illy, Pőiffy tábornokokkal. 1956 őszén került nyilvánosságra reha­bilitálásuk. Apám mindjárt 1945 januárjában je­lentkezett önként az új honvédségbe, a néphadseregbe. Az egyik honvéd határ­vadász zászlóalj — az ország felszaba­dulása után, szovjet hadműveleti aláren­deltségben — a nyugati határszélre ke­rült, és határvédelmi-karhatalmifelada­tokat látott el, bújkáló nyilasokat, lema­radt magyar SS-eket és háborús bűnö­söket fogtak el. Egy nyilasbanda üldö­zése közben tűnt el nyomtalanul apám, a feltételezések szerint: a Fertő tó mo­csaraiban ... 1948. március 15-én, ha­lála után léptették elő századossá, és kapta meg a Szabadság Érdemrend — az akkori legmagasabb köztársasági ki­tüntetés — II. fokozatát. Mondom, mindezeket édesanyámtól és apám egy-két régi bajtársától tudtam meg, de nyomára bukkantam a történet­nek a Hadtörténeti Levéltárban is. Ami­kor sorkatonai szolgálatra bevonultam az akkor már a Belügyminisztériumhoz tartozó határőrséghez, majd leszerelé­sem után rendőrtiszti iskolára jelentkez­tem, életrajzomban ezek az adatok sze­repeltek apámról. Édesanyám nem ér­hette meg rendőrtisztté avatásomat... a rákoskeresztúri temetőben temettük el. Ha élne, akkor 64 éves lenne, éppen annyi, mint apám ... Újra meg újra elolvasom a névtelen levelet. Micsoda titok lappanghat itt? Ki lehet a titokzatos telefonáló és levélíró, akiföltehetően idősebb ember, és aki tud apám haláláról, tetemének helyéről... „A szélicsi erdőben ásták el..." Nos, a határmenti szélicsi erdő a Fertő tó ma­gyarországi részétől legalább négy-öt kilométer hosszban, és ki tudja, milyen mélységben, déli irányban húzódik, kö­vetve a hajdan volt aknazár vonalát. Több mint ötezer hektárnyi terület, i amelyen —j támpont híján — lehetetlen megtalálni egy sirgödröt és egy negyven éve porladó csontvázat. A megölt apám tetemét. Ez a „megbűnhődött ember”, ha tudja a helyet, miért nem irta meg? „Aki pontosan tudja, hogy hol, az én vagyok...” (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom