Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 7. Mibe kerül az iskoláztatás? SAJTOPOSTA Az iskoláskorú gyermekeket nevelő családok többségénél a karácsony ün­nepéhez hasonlíthatók nagyságrend­ben a nyár végi, az iskolakezdést meg­előző kiadások. Már csak a legalapvetőbb tanszerek több száz forintba kerülnek. A ceruza, toll, vonalzó, gyurma, radír, festék, címke, csomagolópapír — lehetne a végtelenségig sorolni — tulajdonkép­pen az apróságok közé tartozik. Gya­korló szülő meséli, hogy évente kell tolltartót venni — 120—150 forintért — nem beszélve az iskolatáskáról, ami egyre drágább és ezzel arányban egyre kevésbé strapabíró. Jó, ha két évig ki­húzza. A gyerek iskolába indítása legtöbb­ször megingatja a családi költségvetés egyensúlyát. A szülő megpróbál taka­rékoskodni, ezért nyilvánvaló, hogy körülnéz az agyonreklámozott tanszer- vásáron. Üzlete válogatja: van, ahol az iskolatáskákat értékelik le, van, ahol a füzetcsomagokat. Az esetek többségé­ben az utóbbiakat. Azon már senki sem bosszankodik, hogy az egyes osztá­lyoknak kiválogatott csomagokban még véletlenül sem azok a füzetek van­nak, amelyeket majd szeptemberben kémek az iskolában. Az előrelátó szülő így fejenként két-három adagot is vásá­rol csemetéinek. Jóllehet, az üzletben hagy öt darab százast, de a füzet 10 százalékos kedvezményével, akár 20 forintot is megtakaríthat! Emellett iga­zán csekély veszteség, hogy otthon duplán-triplán állnak a soha fel nem használandó füzetek. A tankönyvön lehet nyilván a legke­vesebbet spórolni. Kell amennyi kell, kerül amibe kerül. Például: egy elsős és egy másodikos általános iskolásé együtt százhetven forint körül van. De: ehhez még az elsősnek három könyv, az Ablak Zsiráf, a Mosó Masa és a Gőgös Gúnár, összesen 173 forintért. > A ruházkodással kapcsolatos kiadá­sokat persze nem lehet az iskolakezdés­re „kenni”, hiszen az utcára is ki kell menni valamiben. De azért csak ilyen­kor derül ki, hogy a gyerekek nyáron kinőtték a rakottszoknyát, a sötétkék hosszúnadrágot, nyomja a lábukat a tornacipő, nem bírnak egyenesen állni a tornadresszben. Szerencsés esetben köpeny a szoká­sos iskolai viselet, elég belőle egy. Az egyeningből viszont minimum három kell —, egy a szennyesben, egy szárad, egy a gyereken — beszorozva legalább kétszázötven forinttal. Egy ismerősöm hitelt érdemlő elbeszéléséből tudom, hogy első osztályos lányának a felsze­relése ötezer forintjába került. De nézzünk egy konkrét példát! Tölli Antalnénak, a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat áruátvevőjé­nek nem volt ideje arra, hogy pontos könyvelést végezzen. Ahogy azonban apránként számba vesszük a tételeket, kiderül, pár ezer itt is elment a szak­munkástanuló Mihály, a nyolcadikos József és a harmadikos Antal iskolai bevásárlására. — Szerencsére a tavaly vett táskák még az idén jók lesznek, költeni csak a javíttatásukra kellett. Viszont mindhá­rom fiamnak szüksége volt új iskolakö­penyre, a kicsié 250 forintba, a nagyob­baké 300-ba ke ül, — adogatja össze a háromgyereke- anyuka. Tolltartókból is igyekeztem közepes árúakat válasz­tani. A gyerekek persze, ahogy nőnek, egyre igényesebbek, akármit item lehet nekik megvenni. Ami a füzetcsomago­kat illeti, egyet-egyet vásároltam belő­lük, s hozzá, több éves tapasztalat alapján, válogattam egy-egy sorozatot. Ebből is látszik: a csomagnál olyan csekély a kedvezmény, hogy nem érde­mes többet venni. A tankönyvek árára már nem is emlékszem, mivel azokat még a tanév végén megkapták. Mindig új könyveket veszünk, egymástól örö­kölni nem tudnak, hiszen örülök, ha egy évig nem esnek szét a kezükben. Ha így utánaszámolok — könyvek nélkül — vagy háromezer forintot költöttünk eddig. S még ezután kell új tornacipő­ket, trikókat venni, nem beszélve a hosszúnadrágokról, őszi-téli cipőkről. A gyerekek iskolába indítását sok család nem bírja csak a saját pénztárcá­jából fedezni. Ennek a ténynek mintegy hallgatólagos tudomásulvétele az im­már szokásos beiskolázási támogatás vagy segély, amivel a gazdaságok, üze­mek valahogy megpróbálnak segíteni dolgozóik efféle gondján. Beszélgető- partnerem és félje, — aki szintén a vál­lalatnál van — ezer, illetve hatszáz fo­rintot kapott erre a célra. Augusztus­ban egyébként a baromfi-feldolgozó­ban 135-en kaptak támogatást több- gyermekes és gyermeküket egyedül ne­velő szülők. Összesen 104 ezer 400 fo­rintot fizettek ki. A hasonló példákat még sorolhatnánk. Tudjuk, hogy a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban is 300 forintot adtak gyermekenként a nehezebb helyzetben lévő családoknak. A pénzt a város gyermekáruházában lehetett levásárolni. Az idén 130 ezer forintot költöttek erre a célra. H. K. E. HÁTRÁNY A JÓ KÜLSŐ? • Civilben. szövetség, vagy a rajongók klubjának tagjai csak kívánhatnak. Magas, szőke, mosolygós, kedves. „Aranyos fiú?” Nem, Redford ennél sokkal több. Szorgalmas, szolidan dolgozó színész, sikeres producer, kitűnő rendező. In­telligens, tudatosan élő ember. Santa Monicában született, egy könyvelő fiaként. Mint kamasz, igen­csak kitombolta magát. Egy banda tagjaként betört Beverly Hills-i luxus- , villákba, a bizonyítványát rendszere­sen meghamisította. Húszévesen ott­hagyta az egyetemet. Európába ment festészetet tanulni. Festőszerszámaival a hátán bebarangolta Franciaországot és Olaszországot. Végül mégis beirat­kozott odahaza a drámai művészetek akadémiájára. A korban és népszerűségben hozzá hasonló sztároktól abban különbözik, hogy nem szereti Hollywoodot, és mindazt, amit megtestesít. Ha teheti, nem ott dolgozik. Vannak „dacos” idő­szakai. Az első Broadway-sikerek után például úgy élt, hogy még a villany- számlát sem tudta kifizetni. Az első Robert Redford pályája „Fiatalemberként szeplős voltam, a hajam pedig nem tűrte a fésűt. Ma? Attól félek, hogy a sok dicsőítés a fe­jembe száll. Szerintem a túlságosan jó külső hátrány a színész megítélésében.” így beszél Robert Redford, aki ma vi­tathatatlanul az egyik legnépszerűbb amerikai színész. Most, augusztusban töltötte be az 50. életévét, de ma is kisfiús báj sugárzik lényéből. Minden megvan benne, amit egy nő­filmsikerek után családjával együtt Spanyolországba és Görögországba ment. Egy év múlva vissza kellett tér­nie, hogy Jane Fonda oldalán forgas­son a Mezítláb a parkban filmváltoza­tában, amely végül is világszerte is­mertté tette a nevét. A rendezők mindig szívesen dolgoztak vele, kihasználva remek külső adottságait. Többször dolgozott Sydney Pollack filmrendezővel, aki minden bizonnyal jelentős szerepet játszott jellemének, gondolkodásának alakulásában. Pol­lack, a szellemi és politikai terror har­cos bírálója nagyban hozzájárult Red­ford szociális érzékének felébredésé­hez. Pedig a színész a Watergate-törté- net forgatásakor még ellene volt a poli­tizáló filmeknek. Ám a következő Pol- lack-mű készültekor már kijelentette: „A filmezés számomra ma még csak munka. Igazi jelentősége annak van, amit Hollywoodtól távol csinálok. Azért harcolok, hogy megmaradjon a világ és életünk minősége.” Ezt tettekkel bizonyítja. 1968-ban saját filmgyártó céget hozott létre, eb­ben készült a többi között A jelölt, Az elnök emberei, az Átlagemberek. Ez utóbbi volt a rendezői bemutatkozása, amellyel négy Oscart nyert, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendező­nek járót. 1980-ban alapította a Red­ford Sundance Institute-ot a független filmkészítők támogatására a Redford- birtokon, az utahi Pravo közelében le­vő Sundance Resortban. Ott van vidéki háza is, amelyet indián szomszédainak segítségével maga épített. Újabb négyévi szünet következett, amely után visszatért a filmhez, hogy játsszon a Távol Afrikától című film­ben. Milyen Robert Redford, a magán­ember? Nem szívesen ad inteijút, nem ad teret a pletykáknak. A nagymenők estélyein nincs ott, szabadidejét lovag­lással, sietéssel és motorozással tölti Pravo hegyei között. Ugyanazzal az asszonnyal él boldog házasságban, akit 21 éves korában vett el. Egy fiú és két leány apja. Erdős Márta Czére Béla: Krúdy Gyula Szinte kérdezni is felesleges, hogy nagy író-e Krúdy Gyula. Természete­sen igen, s így az életművét elemző mo­nográfia okkal kapott helyet a Gondo­lat Kiadó Nagy magyar írók című so­rozatában. A kérdés mégsem hasznave­hetetlen, hiszen tudnivaló, hogy nem­zedékek sora nőtt fel úgy, hogy Krúdy- nak szinte a nevét se hallotta. Csak az 1978-as centenárium után készült gim­náziumi tankönyvek foglalkoznak vég­re méltó teljedelemben a szerző életmű­vével, de a „törzsanyag” még mindig csak egyetlen elbeszélés. Egyetlen regé­nyét nem kell tehát elolvasniuk ma sem az érettségizőknek. Szerencsére Krúdy- nak vannak, s egyre nagyobb számban,’ olvasói. Művei — főleg az utóbbi évti­zedben — rendre megjelennek és el is fogynak. Krúdy tehát kényszerű és szükségszerű csipkerózsika-évtizedek után ismét népszerű szerző. Nemcsak nagy magyar író, hanem egyike a leg­nagyobbaknak. Voltaképpen ez az állítás Czére. Béla monográfiájának is központi tétele. A modem ?— de már klásszikus értékű — magyar prózának Móricz Zsigmond mellett a legnagyobb, de egy másik pó­luson elhelyezkedő mesterét látja Krú­dy Gyulában. S ehhez legfeljebb kiegé­szítésképp érdemes hozzátenni, hogy van a század ezen első évtizedeiben egy harmadik pólus is: Kosztolányi Dezső prózája. Vagyis a színkép sokkal gaz­dagabb, mint régebben gondoltuk. A magyar próza a század első harma­dában egyértelműen túllépett a hagyo­mányos líraiságon és anekdotizmuson, s a magyarság és európaiság kettős kö­töttségében a korszerűség különböző változatait dolgozta ki. E változatok közül Krúdyé azért lát­szik a legkülönösebbnek, mert a legna­gyobb szerepet szánta az alkotói szub­jektumnak. Nem lírizáló, hanem való­ban lírai próza ez, vagyis a líraiság nem modor, nem következmény, hanem e prózának lényegi jellemvonása. Olyannyira,, hogy mint Czére megálla­pítja, a költői kép, a stílus fontosabb szerepet kap, mint a cselekmény a mű­vek szerkezetében. A lényegi pályaegység ellenére is vál­tozó Krúdy szemlélet- és ábrázolás- módja. A pályakezdő, 1910-ig tartó szakasz íjtán a szerző három nagy al­kotói korszakot különböztet meg. Az első nagy alkotói korszak (1911— 1917) a Krúdy-hasonmások jegyében telik el Szindbád és Rezeda Kázmér alakjának megteremtésével. A második korszak (1918—1921) nagy művei a látomásos regények (Napraforgó, N.N., Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban.) S végük az utolsó kor­szak (1922—1933) a lírai realizmus és az anekdotizmus vonzásában telik el, nyitányként a Hét bagoly című regény­nyel. E regény egyik hőse így búcsúzik a századvégi világtól: „Új világ jön ide, megszűnik a régi Magyarország ábrán­dosainak, tehetetlen álmodozóinak vi­lága. Elmúlnak a szélmalmok az Al­földről és eltűnnek a fantasztikus, lég­várakat építő magyarok. Reális, bátor, mindenkin és mindenen keresztülgázo­ló emberek jönnek.” S bár nem egészen így történt, azt mindenesetre láthatjuk, hogy az „álmodozó” Krúdy nyitott szemmel figyelte a magyar világot és annak változásait. Czére Béla könyve nemcsak hasznos, hanem szépen megírt bevezetés Krúdy műveinek világába. Annak is érdemes forgatnia ezt a munkát, aki már sokat olvasott Krúdytól és Krúdyról. Vasy Géza Hiányzik Javíttatókra várva... a közkút Szűkebb lakóhelyünkön, a Sallai ut­cában már régen kiépítették a vízveze­téket, de egyelőre kevés családi háztar­tást kapcsoltak a hálózathoz. A leg­több helyen még saját üzemeltetésű kútból nyerik a vizet. így van az ottho­nomban is, ahol sajnos gyakori a víz­gond. a kútszerkezet hibájából. Bár a javítás egyik alkalommal sem tart sokáig, igen kínos, hogy ilyenkor a szomszédokba — ott szintén fúrott kút üzemel —, esetleg a távoli közkútra muszáj vizért menni, mert közelebb nincs hálózati víz. Mivel legutóbb kétszer műtötték meg a lábam, bizony kissé nehezemre esik a helyváltoztatás, nem is beszélve a nagyobb teher szállításáról. De más utcabelinek sem egyszerű a vizet mesz- sziről fuvaroznia. Summa summárum: házaink közelében közkút szükséges! Bízunk benne, e kérésünket nemcsak megértik, s jogosnak minősítik, de ha­marosan teljesítik is az illetékesek .,. Kámány Béláné Lajosmizse VISSZHANG Augusztus 26-ai lapszámunkban Mi­be kerül a dohányzás? címmel statiszti­kai adatok egész sorát közöltük annak igazolására, hogy a dohányárukból, származó több milliárd forint bevétel­lel szemben igen nagy mérvű, s költség- kihatásait illetően szinte felbecsülhetet­len kárt jelentenek a cigarettázás miatti megbetegedések. Cikkünk nagy visszhangot váltott ki olvasóink körében. Sokan telefonon, mások személyesen mondták el egyet­értő véleményüket. A Kunbaracson la­kó nyugdíjas olvasónk. Nagy Ferenc mások által is hasznosítható saját ta­pasztalatát írta meg lapunkhoz eljutta­tott levelében, melyből az alábbiakat idézzük: Hatvankettedik életévemben járok, s ha pontosan emlékszem, 14 éves korom A fogyasztói árak mai, szövevényes, nehezen áttekinthető világában már csak akkor lepődik meg az ember, ha az eddigieknél is érthetetlenebb esettel találkozik. Ilyesmiben volt részem au­gusztus 25-én. A naptár szerint a Lajosok ünnepel­hettek, s mivel féijemnek is ez a? neve, elhatároztam, vendéglátónál készült étellel kedveskedem neki. Az ottho­nunkhoz közeli Kapásfalu magánüze­meltetésű falatozójába mentem, ahol két birkapörköltet, üveg sört és" egy pohár márkát rendeltem. Az italt ha­mar megkaptam, a húsra sokáig kellett várni. Az utóbbit illetően sem a meny- nyiség, sem az íz nem tűnt különleges­nek. Pedig ezt joggal elvártuk volna. Miért? A borsos ár miatt. Összesen 211 forint 40 fillért fizettet­tek velem, s ebből 93 forint 20 fillérbe csak az egyik adagnyi pörkölt került. Ilyen drága birkahúst még nem ettünk. A törzsvendégek most figyelmeztet­hetnének: ne feledjem, hogy II. osztá­lyú egységről van szó. Ezt jól tudom, de azt is: a megyeszékhely szintén ugyani­lyen osztályba sorolt Dióhéj vendéglő­jében csupán 66 forintot kérnek az át- lagadagnyi birkapörköltért, ráadásul gyorsak és kedvesek az ottani felszol­gálók. A másik gondom az,1 hogy számlát Felvételünk Baján, az Apród u. 7. számú ház előtt készült. Egy járdasza­kasz, illetve autóbejáró látható rajta, töredezett állapotban. Immáron öt hó­napos e csatatérre emlékeztető városi miliő. A történetet Tamásné Mészáros Agnes mesélte el: — Azzal kezdem, hogy a közeli sör­gyár kirendeltségéhez korántsem egy­szerű eljutnia annak, aki nem ismerős e környéken. Az ok: hiányzanak a tájé­koztató táblák. Ez év április 10-én is megtréfálta e helyzet az egyik szállítót, a pécsi Pannon Volán sofőrét, aki az FX 35-85 forgalmi rendszámú teher­gépkocsijával tévedt erre. Hajnali 5 óra lehetett, amikor lakóépületünk előtt megállni kényszerült, mivel az utca szé­lén várakozó személyautók elzárták to­vábbi haladását. Megfordulni sem tu­dott, mert a szomszédos területen csa­tornáztak. Mivel a motort elviselhetetlen zajjal járatta, s emiatt kisbabánk is felsírt álmából, szóltunk a gépkocsivezető­nek, legyen türelemmel, korán szoktak jönni a munkások, akik kisegíthetik a veszteglőstül. Ő azonban mást gon­dolt, s aszerint cselekedett is, melynek következménye: 8 méter hosszan és 1,5 óta rendszeresen bagózom. Egy kissé azért is lettem ennek megszállottja, mert hamar megkedveltem a dohányzásra biz­tató verseket, dalokat. Hajdanában úton-útfélen fütyültük a Lili bárónő című népszerű Huszka-operett egyik keringö- jét, melynek így kezdődött a refrénje: Egy kis cigaretta, valódi, finom — Oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom! stb. Ma már persze tudom, érzem, hogy rosszat teszek magamnak a dohányzás­sal. És hiszem a népi mondást: Minden szál cigaretta egy koporsószeg az éle­tünkben. Véglegesen leszokni erről a szenvedélyről nemigen tudok, de önfe­gyelemmel, erős akarattal megtartom elhatározásomat: ha közvetlen környe­zetemben — műhelyben, hivatalban, szórakozóhelyen, odahaza stb. — töb­bek társaságában vagyok, még kínálás­kor sem gyújtok rá. sem adott a maszek vendéglős. Pedig tisztában vagyok vele, hogy az jár an­nak is, aki nem helyben eszi meg a kért ebédet, vacsorát. (Elmondta: Kajtár Lajosné lakiteleki olvasónk.) * * * E közérdekű ügyben beszéltünk a Kiskereskedők. Országos Szervezete megyei titkárával, Rozsnyai Simonnal, aki a következőket mondotta: — A saját fenntartású vendéglátó- helyeken is kötelező nyilvántartást ve­zetni az úgynevezett árkalkulációkról, melyeknek tartalmazniuk kell az áruk beszerzési értékét, az ételek készítésé­hez felhasznált nyersanyag mennyisé­gét, valamint az alkalmazott haszon­kulcsot. E szigorú adminisztráció alól akkor sincs felmentve a vendéglős, ha szabadáras élelmiszerrel van dolga, mint például a. birkahús, mellyel kap­csolatosan enyhén szólva irreálisnak tűnik az 'olvasójuk által fizetett összeg. A sajnálatos tény pedig, hogy számlát nem kapott, az egységvezető mulasztá­sának a bizonyítéka. Javaslom a panaszosnak, hogy a tör­ténteket utólag jegyezze be a vásárlók könyvébe, melynek alapján ellenőrzést végzünk a szóban forgó falatozóban. méternyi szélességben a járdát, 4 méter hosszan és 1 méter szélességben pedig a mi autóbejárónkat tette tönkre. És mint aki jól végezte dolgát, a pótkocsis szerelvénnyel tovagördült. Azóta javíttatókra várunk, eddig hi­ába. A sörgyáriak sem tartják magukat illetékesnek, de úgy tűnik, a Pannon Volán se igyekszik a kárt helyreállítani. Pedig veszélyhelyzet is fennáll, hiszen a felszabdalt betonmező alatt rtiély víz­akna húzódik, melybe egyszer már be­lecsúsztunk. Valakinek végre tenni kel­lene itt valamit... Tekintettel arra, hogy közterületről van szó, annak mielőbbi helyreállításá­ról a városgazdálkodás illetékeseinek kellene gondoskodniuk. A felmerülő költségekkel pedig célszerű lenne azok számláját megterhelni, akik közvetve- közvetlenül előidézték a járda és úttest feltörését. Rossz szomszédság Vannak, akik nemigen törekednek a hozzájuk legközelebb lakó embertársa­ikkal való jó kapcsolatra, békés vi­szonyra. Úgy tűnik, közéjük szánpt a szomszédom is, aki miatt hosszabb ide­je alig van nyugalma családomnak­A baj azzal kezdődött, hogy a lakó­házunk falától kb. 1 méternyire fűzfát és orgonabokrot ültetett. Ezeket gyak­ran locsolja, permetezi. Hogyan? Néha a víz befolyik a fürdőszobám nyitott ablakán, a permedé egy része pedig az éléskamra ablakára kerül. De ez még nem minden. Esetenként napokig va­gyunk kénytelenek szagolni a bűzt, ami ázért árad szerteszét, mert az emésztő­gödör „tartalmát” is felhasználja a nö­vények vízigényének kielégítésére. Kifogásaimat már elmondtam a szomszédnak, s arról tájékoztattam a helyi tanácsot is. Változást nem tapasz­talok. Többek szerint ennek oka az, hogy némi kiszolgáltatottságra lehető­séget ad az úgynevezett szomszédjog. Vagy mégsem ez a teljes igazság? Majzik Györgyné Kerekegyháza Vörösmarty u. 30. □ □ □ ;• ; A szomszédjogról így rendelkezik a Polgári Törvénykönyv 100. paragrafu­sa: „A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel máso­kat, különösen szomszédait szükségte­lenül zavarná.” Nos, olvasónk levelé­ből az derül ki, nincs minden rendjén a szomszédjának tulajdonosi magatar­tása körül. Ez ügyben a községi tanács szakigazgatási szervének ellenőrzési, határozathozatali, intézkedési kötele­zettsége van. Kártérítési igény esetén polgári peres eljárást kezdeményezhet olvasónk. „Minden szál egy koporsószeg .. FOGADÓSZOBA ÜZENJÜK Berta Jolánnak, Bácsbokodra: Szo­morú esetből számol be, arról, hogy az egyik helyi lakos alaptalanul megvá­dolta jelentős érték eltulajdonításával, aminek következtében rendőrségi eljá­rásra is sor került. S noha az illető személy beismerte tévedését, üzenet formájában pedig elnézést is kért, ön a történtek fölött joggal nem tud napi­rendre térni, már csak azért sem, mert a megalázó szituációnak sok helybéli volt a szemlélője. Nos, az a gyanúnk, hogy ezúttal a becsületen, az emberi méltóságon esett csorbáról van szó, melyet a Polgári Törvénykönyv a sze­mélyhez fűződő jogok megsértésének minősít. Ilyenkor bírósághoz lehet for­dulni az elégtétel iránti igénnyel. D. J.-nek, Szabadszállásra: Idén júli­us óta van hatályban a házasságról szó­ló módosított törvény — teljes teijedel- mében megtalálható a Tanácsok Köz­lönye 1987. évi 15. számában—, mely­nek értelmében az anyakönyvvezető a házasságkötést csak a szándék bejelen­tését követő három hónap utáni idő­pontra tűzheti ki. E határidő alól fel­mentést adhat a helyi tanács vb szaki­gazgatási szerve. „Nagymama” jeligére, Kiskunhalas­ra: A társadalombiztosítási törvény szerint megtérül az útiköltsége a lakó­helyétől távoli egészségügyi intézmény- be gyógykezelés céljából rendszeresen jaró gyermeknek és felnőtt kísérőjének. A körzeti (üzemi) orvostól kapott és beteget ellátó szakorvosi rendelőben (kórházban) igazolt utalványt a terüle­tileg illetékes társadalombiztosítási ki- rendeltséghez, vagyis Bajára kell elkül­deni. Térítésként az utazáshoz használt tömegközlekedési eszköz legolcsóbb jegyárának összegét kapják meg az igénylők. „Tanulók” jeligére, Kiskunfélegyhá­zára: A művelődési miniszter 4/1987. (V. 23.) MM számú rendelete kimond­ja, hogy a diák dönti el, részt vesz-e a gimnáziumi fakultatív oktatáson. Amennyiben az ezzel kapcsolatos köte­lezettség egybeépül az egyéb tantárgy tantervi követelményeivel, a tanuló tel­jesítményét együtt kell értékelni. Záró­vizsgát csak abból a fakultatív gyakor­lati tárgyból lehet előírni, amelyből a diák produktumát osztályzattal értéke­lik. „Várjuk” jeligére, Kunszentmiklósra: A kórház alkohológiai osztályának ve­zetője a beteget a gyógykezelés negye­dik hete után — az érintett hozzátarto­zó beleegyezésével — úgynevezett al­kalmazkodó szabadságra bocsáthatja, ám ha indokolt, az ilyen személy bár­mikor visszarendelhető, illetve beszál­lítható. E szabadságon töltött napok beszámítandók a kötelező gyógykeze­lés időtartamába. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Oldalképek
Tartalom