Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

1987. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 5 AMIKOR EG Y JOGSZABÁL Y „SZABADSÁ GR A MEG Y" nem csak a mezőgazdaság ügye Ü * Diákmunka — tanulságokkal • Ebben a kosárban állva lehet címerez­A legtöbb diák számára felejthetetlen élményekkel ért véget a nyári szünidő. Nem így egy bajai általános iskolai tanuló, Nagy Csaba esetében, aki egy életre szóló, ám igencsak szo­morú emlékkel ülhet majd ismét az iskolapadba. Nagy Csaba ugyanis több ezer társához hasonlóan munkát vállalt a nyári szünetben és egy súlyos, majdnem tragikus kimenetelű baleset következtében életveszélyes sérüléseket szenvedett. Nem tu­dom, tizenkét éves kora, tapasztalatlansága elegendö-e arra, hogy utólag felfogja, átérezze a halálfélelmet. A gondolat egy felnőtt számára is borzasztó, de még szívfájdítóbb, ha gyermek kerül ilyen helyzetbe. Illegális munkaerő Az esetről és az ügy hátteréről Szé­kely Árpád, a megyei munkavédelmi felügyelőség munkatársa tájékoztat: — Csabának az édesapja intézte el, hogy munkahelyén, a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát garai üzemében munkát vállalhasson. A fiú egy speciá­lisan kialakított munkagép kosarában állva címerezett nyolcadmagával. Az úgynevezett hordszékes címerezőgép leginkább egy „szárnyas acélkenguru­hoz” hasonlítható, azzal a különbség­gel,' hogy itt nem zsebbe, hanem kosár­ba kell bújnia a dolgozónak. (Egyéb­ként a konstrukció már eleve nem felelt meg a munkavédelmi előírásoknak és a hibát tetézték azzal, hogy szabályta­lan helyre még két plusz hordszéket szereltek fel.) Az egyik forduló után a gyerek visszanézett és észrevette, hogy véletlenül kimaradt egy munkaműve­let' Ezért kilépett a hordszékből, meg­botlott és a mozgó gép elé esett, amely­nek bal első kereke átment a mellka­sán. Életveszélyes állapotban, tüdősza­kadással és májrepedéssel szállították kórházba, ahol még aznap este meg­operálták. Eddig a történet, aminek hallatán az emberbefi rögtön felvetődik a kérdés: Mi késztette a gazdaságot arra, hogy egy tizenkétéves gyereket munkagépre ültessen? — A jó minőségű vetőmag előállítá­sához minden gazdaságnak, így a Bajai Mezőgazdasági Kombinátnak is ko­moly ányagi érdeke fűződik — magya­rázza a munkavédelmi felügyelő. - A kukorica címerezése kizárólag kézzel végezhető művelet. A speciálisan kiala­kított gép csak a napi több kilométeres gyaloglástól kíméli meg a dolgozókat. Tudni'kell,' hogy az előre nehezén üte­mezhető és rövid ideig tartó munka igen nagy létszámot igényel. A szüksé­ges munkaerő kiállítására a KISZ- építőtáborok sem vállalkoznak. A fel­nőttek ilyen arányú alkalmazása esetén elképzelhető, hogy a gazdaság ráfizetne a vetőmagkukorica termesztésére. Egyéb munkaerő nem lévén, általános iskolák, úttörőcsapatok és diákottho­nok kötnek szerződést az üzemekkel. Két hónapig mindent lehet? Az érdekek egyeztetése a diákmunka elfogadásával válik ördögi körré. Min­den évben szinte valóságos közelharc dúl ezen a furcsa módon kialakult „fe­kete” munkaerőpiacon. Egyes oktatási intézmények már jó előre, még február­ban ajánlatot tesznek a rendelkezésük­re álló tanulólétszám foglalkoztatásá­ra, és itt követik el az első szabálytalan­ságot. Hiszen a Munka Törvényköny­ve és a 17/1979. (XII. 01.) MüM számú rendelet 4. paragrafusa egyértelműen Meddig nyílhat az agrárolló? kimondja, hogy a 14. életévét be nem töltött fiatal nem hozhat létre munka- viszonyt. A megállapított korhatár fe­lett is csak akkor, ha a fiatalkorú az általános iskolai tanulmányait eredmé­nyesen befejezte, és nem szándékozik továbbtanulni, vagy az iskola rendsze­res látogatása alól valaiüilyen okból felmentették. A nyári szünetben a munkavégzést azonban ekkor is meg­határozott jogi feltételek teljesítéséhez köti a rendelet. Kötelező előírás példá­ul az iskola névre szóló hozzájárulása, a szülő írásba foglalt beleegyezése és az egy hónapnál nem régebbi orvosi iga­zolás. A jogszabály csak egy esetben tesz kivételt, amelyet azonban a fiatalok munkavállalásáért felelős személyek szándékosan félreértenek. Ez pedig a tanulóifjúság szorgalmi időben történő nevelési célú foglalkoztatására vonat­kozik. Kizárólag az .alsófokú oktatási intézmények. VII., VIII. osztályos tanu- 1 lói részére ad'felmentést.'A rendelet egyértelműen leírja, hogy a diákokat meghatározott körülmények között, előre szervezett módon csak a szorgal­mi időben, tehát tanév közben lehet a közismert őszi közhasznú munkák al­kalmával foglalkoztatni. — Ezt a köz­hasznú munkát szervezetten irányítja a megyei tanács művelődési és mezőgaz­dasági osztálya, illetve a végrehajtó bi­zottsága mellett működő ifjúsági köz­hasznú munkabizottság. Az elmondottakból következik, hogy a művelődési osztály jogköre csak a tanév tíz hónapjára terjed ki. Ily mó­don a fennmaradó két hónapban sze­met hunyunk a fitalkorúak nyári mun­kavállalása felett. Tehát az egyetlen ér­vényes jogszabály nyáron „szabadsá­gon van” mégis rá hivatkozunk, mert nincs „helyettese”. így történhetett meg, hogy csupán a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban 1987. május 1. és augusztus 1. között hatszázegy fiatalkorút foglalkoztattak szabálytalanul. Ebből 1 hétéves, 4 ki­lencéves, 15 tízéves, 104 tizenegyéves, 191 tizenkétéves, 223 tizenhároméves és 63 tizennégyéves diák volt! Orvosi igazolás és szülői beleegyezés nélkül, de előfordult, hogy az iskolával sem kö­töttek megállapodást. Az ügy nem tűr halasztást — A fennálló rendeletek értelmében — mondja Székely Árpád — a felügye­lőség munkaügyi határozatban intéz­kedett arról, hogy a kombinát üzemegységeiben meg kell tiltani a 14 éven aluli diákok foglalkoztatását. A szabálytalanságokért felelős vezető­ket pedig több ezer forintos pénzbünte­téssel sújtottuk. Úgy tűnik tehát, hogy a szomorú balesetért közvetlenül felelős szemé­lyek elnyerik büntetésüket. Ám félő, hogy'ettől még semmi sem,.változik meg. AZ ügy hepicsak .bajai, jde. nem is < megyei sajátosságokat takar, jóllehet ez esetben a keserű pirulát a Bajai Me­zőgazdasági Kombinátnak kellett le­nyelnie. A tanulók nyári munkavállalá­sából bekövetkezett balesetekre már sokan felfigyeltek, de érdemi intézke­dés nem követte az észrevételeket. A munkára nevelés hasznos és a ve­lejáró fizetség jól jön a diáknak. A szü­lő is nyugodtabb, ha a céltalan lődör- gés helyett a nyári szünetben értelmes elfoglaltságot talál gyermekének. Az sem lehet vitás és merjük kimondani, hogy a tanulók szünidei munkavállalá­sához fontos népgazdasági érdek fűző­dik. De ki kell alakítani a gyerekek munkavégzésének egyértelmű szabá­lyozását és megnyugtató ellenőrzését. A szabályokat pedig mindenképpen be kell tartatni a munkaadókkal. Ezen a téren tovább nem lehetünk elnézőek, hiszen a mezőgazdaság nemcsak a gyermek, hanem még a felnőtt számára is veszélyes üzem. Kisvágó Árpád Minden tervezéskor megkezdődik a visszaszámlálás — panaszolja egy ter­melőszövetkezet elnöke. Előbb kiszá­moljuk, hogy a tervezett területen és az elgondolt átlagtermések eléréséhez mennyi műtrágyára, növényvédő szer­re lenne szükség, utána megnézzük a mérleg pénzügyi adatait, s máris korri­gáljuk számításainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szűk-. séges műtrágyának, növényvédő szer­nek a felét meg tudjuk vásárolni. En­nek aztán nem lehet más következmé­nye, mint a tervezettnél gyengébb ter­més, ami eleve kisebb bevétellel és nye­reséggel jár együtt. A következő eszten­dőben aztán megint nem a növények biológiai szükségleteiből, hanem saját nyomorúságunkból kiindulva kezdhe­tünk a vásárláshoz. Drágán termel az ipar Az említett szövetkezeti vezető pana­sza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy minden gazdaságra érvényes. A tapasztalatok szerint a mezőgazda- sági nagyüzemeknek mintegy kéthar­mada küszködik kisebb-nagyobb pénz­ügyi nehézségekkel, melyeknek csak egyik látható jele a termeléshez szüksé­ges anyagok, eszközök vásárlásának a fékezése. A gazdaságban tapasztalható gya­korlatot igazolja a statisztika is. A me­zőgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök értéke a VI. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 166 milliárd forint volt, 43 százalékkal több, mint a korábbi tervidőszakban. A nem mezőgazdaságból származó anyagok és eszközök aránya 58 százalék jelenleg, öt esztendő alatt 22 százalékkal növeke­dett, meghaladva az összes termelő fel- használás növekedési ütemét. Ráadásul e változásokhoz társult az agrárolló nyílása, s ez tovább rontotta a gazdasá­gok pénzügyi helyzetét. Egy elemzés adatai szerint 1970 és 1984 között a mezőgazdaságban fel­használt ipari eredetű anyagok és esz­közök ára 110 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára viszont csak 69 százalékkal. Ennek egyenes következménye a jövedelmező­ség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarány-eltolódást nem lehet a termelé­si költségek csökkentésével kiegyensú­lyozni. Áz említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jövedelem 11,9 forintról 7,7 forintra csökkent. Veszélyes garasoskodás Mindezek ismeretében könnyen be­látható, hogy a gazdaságok nagy részé­ben a szükségletekhez igazodó tervezés helyett a kényszerűség uralkodik. S ez nem csak pénzügyi értelemben igaz. Bi­zonyításához elég megkérdezni egy anyagbeszerzőt. Elmondja, egy-egy ke­resettebb alkatrész beszerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány helyen kell papíron nem vezethető ellenszol­gáltatást felajánlania. A növényvédel­mi és talajerő-gazdálkodási szakembe­rek igazolhatják, hogy az éppen kere­sett összetételű műtrágyához nem lehet hozzájutni, az adott növény védelmé­hez leghatásosabb kemikália gyakorta hiányzik a kereskedelmi raktárakból. A mezőgazdasági termeléshez kap­csolódó pénzügyi és kereskedelmi el­lentmondások következménye, hogy az anyagi-műszaki ellátottság nem iga­zodik a termelési célokhoz. A növény- termelés hozamai a legutóbbi évtized­ben látványosan javultak, a gabonater­melésben felzárkóztunk a világ élvona­lához tartozó termelők közé, ugyanak­kor a területegységre jutó műtrágya­felhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hozamok növekedésével egy időben a műtrágyaadagok is emelked­tek, de a termésátlagok megőrzéséhez is szükség lenne a talajerő visszapótlá­sára. Ezzel szemben például 1983-ban egy hektár mezőgazdasági területre 241 kilogramm műtrágya-hatóanyag ju­tott, 1986-ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a termelés gépie- sítettségében sem. 1981—1985 évek át­lagában a mezőgazdasági beruházások 14 százalékkal csökkentek az előző öt évhez képest, és bár a gépesítést előny­ben részesítették a gazdaságok, az erre fordított összeg is mérséklődött hét százalékkal. Közben az eszközök megdrágultak, 1981-ben például egy traktort átlagosan 322 ezer forintért, egy gabonakombájnt 810 ezer forintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktor ára 490, a kombájné egymillió négyszázezer forint lett. A dráguló gé­pek és a beruházásra fordítható forin­tok ellentmondásából csak az követ­kezhetett, hogy romlott az eszközök műszaki állapota. A statisztika szerint a traktoroknak 47, a tehergépkocsik­nak 25, a kombájnoknak 33 százalékát nullára leírták a gazdaságok, vagyis a műszakilag elhasználódott gépeket is kénytelenek üzemben tartani. Veszé­lyes már ez a garasoskodás, a fenntar­tási költségek növekedésén túlmenően már a termelési biztonságot is rontja.. Közös érdek Tudomásul véve, hogy a népgazda­ság fejlődése nem elsősorban a mező- gazdasági termeléstől függ, nem lehet lemondani az élelmiszergazdaság fej­lesztéséről sem. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek laegyensúlyo­zott hazai ellátást adnak, az összes ki­vitelből 22 százalékkal, a nem rubel- elszámolású exportból egyharmados arányban részesednek. Az agrárterme­lés megtorpanása tehát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható expor­tot, hanem a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztetné. V. Farkas József ORSZÁGOS KORKÉP Hol a legnagyobb a telekhiány? Megoszlanak a vélemények arról, hogy mi okoz több gondot a lakásépítésben, a pénz- vagy pedig a telekhiány. Anélkül, hogy belebonyolódnánk ebbe a vitába, tényként szögezhetjük le: egyre kevesebb a szabad építési telek. Ez a folyamat a legnyilvánvalóbb a fővárosban, ahol gyakorlatilag kimerültek a tartalékok, de a legtöbb megyében is hasonló á helyzet: a föld, sajnos, nincsen gumiból. iv-'tmiíYa ló? .bn-** -’nasm nanmoTo-j? , ... . ■■ 'rratlsi fnv!fit*»cno’ V JÁkik,rfetóf8ft ‘tízáBffiúöt^r^ít- i keztek, szinte még válogathattak a jó és a jobb telkek között. A megyeszékhe­lyeken, a nagyobb városokban akkor indult meg igazi lendülettel az otthon- teremtés, és a földárak sem kúsztak még az égig. Mára azonban a legtöbb helyen kitehetnék a „megtelt” táblát, hiszen a központokban elfogytak a sza­bad építési helyek. Akik most vágnak bele a házépítés fáradságos munkájá­ba, azok legtöbbje kiszorul a peremvi­dékre. Kinek a zsebére? Ez önmagában még nem jelent feltét­lenül rosszat, hiszen sokan éppen erre: nyugalomra, csöndre vágynak. Csak­hogy a városok, falvak szélén ritkaság- számba megy a kiépített közmű, a por­mentes út, a vízbekötés. Ezek megte­remtésére ma a legtöbb helyen nincsen pénze a tanácsoknak, és egyetlen meg­oldást ajánlanak az építkezőknek: ala­kítsanak társulást. így kedvezményes áron, esetenként állami hitellel, de gya­korlatilag mégiscsak a saját pénzükön MOZGATHATÓ SZÁRNYÚ REPÜLŐGÉP valósítjákthtg-aZ étef hiamár-nélkülöz- hetetlen komfortját. A megyék ugyanakkor abban érde­keltek, hogy növeljék bevételeiket. En- . nek egyik forrása, ami találkozik a ma­gánlakásépítők igényével, az a parcel­lázás. Ám ebben nem egyformák a le­hetőségek. Mert például a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban még ezrével vár­ják a jelentkezőket, abban a remény­ben is, hogy benépesítik az elhalóban lévő vidékeket, növeük a tanyák meg­tartó képességét. De Baranyában például már alig több, mint kétezemyi a családiház- féröhely. Igaz, a Pécs közeli vidéken villannyal, vízzel, úttal, járdával és kié­pített gázvezetékkel fogadják az építke­zőket. Békésben pedig új igények je­lentkeztek: nem pusztán földet, tanácsi telket keresnek a családalapítók, ha­nem inkább régi házakat, hogy azokat megvásárolják és felújítsák. Borsodban a községi tanácsoknak a telkek kialakításához a megye anyagi segítséget is ad, akárcsak Csongrád- ban. Erre a pénzügyi támogatásra per­sze csak ott lehet számítani, ahol a falu már kívül esik a nagyvárosok sűrűn lakta vonzáskörzetén. Tízezer forintért ranak az árak. Ha ezt nem is tudja letörni, de azért igyekszik valamiféle rendet teremteni a Komárom megyei tanács, amikor a nagy telekigénylésre tekintettel várakozólistán tartja nyil­ván az igénylőket, akiknek zöme. a fel­kapott helyeken szeretne telket bérelni. Talán Nógrád a szabályt erősítő ki­vétel, mert szerte a megyében minde­nütt van 2—3 évre elegendő telek, az országos folyamatokkal ellentétben. Ám itt is nagy gond a közművesítés, pontosabban hogy ezek kiépítésének költségei is a vásárlóra hárulnak. A kiragadott példák nemcsak a ma­gánlakás-építés, hanem általában a la­kásépítés egyik korlátját jelzik. Mert belátható időn belül elérkezik az a pil­lanat, amikor a megyék sem parcelláz­hatnak többet, hiszen a mezőgazdasági művelés alól csak meghatározott föld­területeket lehet kivonni, amelyek már alkalmatlanok a művelésre. „ Jó motorral még a csűrkapu is repül!” — mondotta a francia Henri Forman, a repülés hőskorá­nak egyik úttörője. Kijelentése azóta is helytálló, időközben azon­ban alaposan megváltoztak a kö­vetelmények. Azonkívül, hogy egy gép repül, egyesítenie kell magá­ban a madarak elegáns, fordulé- kony szárnyalását a kamionok te­herbírásával és a rakéták sebessé­gével, ezenkívül ki kell elégítenie még a levegőben is egyre fonto­sabb takarékossági és környezet- védelmi követelményeket is. A nagy feladat megoldásából a szinte korlátlan anyagi lehetősé­gekkel rendelkező mammutválla- latok éppúgy kiveszik a részüket, mint a rugalmas kisüzemek, vagy akár az egyéni feltalálók. A tervezőasztalokon születnek is ma még furcsának, bizarrnak tűnő megoldások, ám senki sem tudja megmondani, nem közülük kerülnek-e ki a jövőben elterjedten alkalmazott géptípusok. Az egyik merész ugrás a repülő­gép-tervezés kitaposott ösvényéről a NASA AD—1 jelű prototípusa. A törzs fölött elhelyezett szárny függőleges tengely körül elfodítha- tó, repülés közben tehát nem áll merőlegesen a gép hossztengelyé­re, hanem szöget zár be vele. Az egyik oldalon előre, a másikon pe­dig hátrafelé mutat. Az AD—1 olyan látvány a levegőben, mintha éppen most készülne kibicsakló szárnnyal lezuhanni, pedig nagyon is stabilan repül és ami a legfonto­sabb, nagyon gazdaságosan. Erre az eredeti megoldásra régóta is­mert és alkalmazott jelenség adta az alapötletet: minél gyorsabban repül a gép? annál jobban kell nyi- lazni a szárnyakat. Ennek megfele­lően a lassúbb repülőgéptípusok szárnya a törzsre merőleges, a gyorsabb utasszállítóké már nyila- zott, a vadászrepülőkön és szuper­szonikus gépeken pedig kifejezet­ten hátrafelé állnak a szárnyak. Sajnos mindegyik számytipus csak bizonyos sebességtartomány­ban viselkedik optimálisan, így Fejér megyében a tanácsok nagyon kevés pénzt tudnak szánni parcellázás­ra, ezért itt is megfigyelhető az a folya- > mat, amely szerte az országban érvé­nyesül, hogy emelkedik a magánforgal­mú telkek ára. Győr és Sopron környé­kén is elkeltek már az üres földterüle­tek, ezért az igény a kisebb falvak felé tológott el, amelyek azért jól megköze­líthetők. A Hajdúság fővárosában, Debrecen­ben sem ritka már a négyszögölenkénti tízezer forintos ár, s mivel Hevesben az idén alig ötszáz állami telek kialakítá­sára van mód, várhatóan itt is megug­Több sorházat Aki persze most építkezik, és már szerzett telket, azt kevésbé izgatja a jövő gondja, mi marad a holnap épít­kezőinek, de ezt a kérdést a megyék , vezetőinek föl kell tenniük. A válasz nem egyszerű, de vannak megoldási ja­vaslatok. Például a rendkívül terület­igényes családiház-építéssel szemben a sorházak, a láncházak, tehát a közössé­gi építkezés szorgalmazása, és ha lehet­séges, anyagi eszközökkel való ösztön­zése. Nem kell feltétlenül mindjárt tíz­emeletes monstrumokra gondolnunk, hanem csupán olyan korszerű, több generáció együttélésére alkalmas épüle­tekre, amelyek kivitelezése is gazdasá­gosabb, mint az egyéni otthonoké, hogy a fenntartásról, az energiafo­gyasztásról ne is beszéljünk. Ez a fajta építkezési mód még nem­igen terjedt el nálunk, még mindig tart­ja magát „az én házam az én váram” szemlélet. De közel már az az idő, ami­kor ennek feladására kényszerít az olyan prózai indok, mint a telekhiány. Éppen ennek közelsége kényszeríti a tanácsokat a megfontolt, előrelátó te­lekgazdálkodásra. Szikora Katalin • Levegőben az aszimmetrikus AD—1 erősen nyilazott szárnnyal nem le­het lassan repülni és ez megnehezí­ti a fel- és leszállást. A probléma áthidalására vezették be a menet­közben változtatható szárnyállású repülőgépet, de ennek szárnymoz­gató berendezése olyan súlyos, bo­nyolult szerkezet, és az egész gép annyira drága, hogy csak hadi cé­lokra alkalmazzák. Az áramlási vi­szonyok azonban olyanok lesznek egy előreálló szárnyon is, mintha mindkét szárny hátrafelé nyilazott, így az egész kérdést leegyszerűsí­tették a szárny elfordítására. Az AD—1 teljes mértékben iga­zolta az elképzelés létjogosultsá­gát. Az egyszemélyes kísérleti pél­dány kitűnően megállta a próbát a hangsebesség alatti tartomá­nyokban és máris épül szuperszo­nikus változata. Akar-e üzlettársunk lenni? Ha váltóját nálunk számítoltatja le, ha követelését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom