Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

Pavarottitól jött „Józsi, téged már nem veszünk vissza” — Idézzük fel a régmúltat! Honnan indult, inilyen útravalót kapott a szülőktől? — Ötéves koromban költözött a családunk Bácskából Kalocsára. Édesapám cipész volt, műhelyében egyedül dol­gozott. Anyám korán meghalt, így apám másodszor is meg­nősült. Egyébként nagy családról kellett gondoskodniuk: tízen voltunk testvérek. Én hetedik gyerekként születtem. Sajnos, már csak egy testvérem él Kiskunhalason. Édesapja, második feleségével. Négy esztendővel ezelőtt jártam először nála. Akkor is órákig lapozgattam értékes gyűjteményét: a világ minden ré­széből címére, nevére érkezeti dedikációkat. Egyre-másra tűn­tek föl az ismert emberek fotói, kézjegyei. Most, ismét Kecelre indultam, bogy felkeressem Szittyavári Jóisefet. Érdekel, ki ez az ember, aki pedagógusi munkája mellett nem sajnálta az időt a levelezésre. Nyolcvanhat eszten­dősen, egy kicsit megfáradtán, betegesen telnek mindennapjai. Háza körül nincs már olyan szép rend, mint amikor korábban ott jártam. Az emlékeket is nehezebben idézi fel; mint mondja, a beszélgetés is nehezére esik. Olykor-olykor megáll az emlé­kezésben, eltűnődik, s könnyek jelennek meg a szemében. Ilyenkor megpróbálom másra terelni a szót. És fellapozzuk az asztalra kitett fényképalbumokat, a híres sztárok fotógyűjte­ményét. \ az utolsó levél — Milyen iskolákban tanult? — Kalocsán, az elemi után, jezsuita gimnáziumba jártam, de nem sokáig. Sokba került a taníttatás, meg hát nem volt apámnak segítsége. A második gimnáziumi év nyarán állandóan a ci- pészmühelyben szorgoskodtam, így egyszer sem mentem el a templomba a szertartásokra, pedig azokra kötelező volt eljárni. Töröltek a tanulók névso­rából. — Később újra próbálkozott? — Igen, megpróbáltam folytatni a tanulmányaimat. A páter büszke em­ber volt, azt mondta: „Józsi, téged már nem veszünk vissza, nem jártál a temp­lomba.” Bánatomban sírtam, aztán pe­dig mérgemben fogadalmat tettem: in­kább elmegyek cipésznek. Hiába, még­sem nyugodtam bele a történtekbe. A volt tanárom megígérte, hogy felké­szít a vizsgákra, s magánúton befejez­hetem a gimnáziumot. Hát. így tör­tént ... Közben egyre' inkább megis­mertem, megtanultam* a cipészmester­ség titkait, egészen ügyesen készítettem a felsőrészeket. Éreztem, hogy tudom ezt csinálni. Akadtak megrendelőim is, főképp a hölgyek bíztak meg divatos lábbelik gyártásával. — A családban nem érhette szó a háza elejét, hiszen dolgozott és tanult egyszerre... • A fiatal keceli tanár. — Amikor a «tanítóképzőbe jártam, már kevesebbszer ültem a műhelyben. 1922-ben végeztem. Akkoriban nem volt könnyű álláshoz jutni. Kecelre tel­jesen véletlenül kerültem. A falu plébá­nosa beszélt a képző igazgatójával, hogy tudna-e javasolni egy talpraesett tanítót. Engem ajánlott... Húszesz­tendős voltam akkor ... — Milyen sors várt a pályakezdőre? — Elég nehéz visszagondolni azok­ra az évekre. Ötödik, hatodik osztályo­sokat tanítottam. Nagyon szerettem a földrajzot, az állat- és növénytant, a rajzolást. Nyaranta útra kerekedtem, Európa tizenhét országában fordultam meg. A fotózás mindig érdekelt. Szá­mos felvételt készítettem a külföldi ki­rándulásokon. Jöjjön csak, megmuta­tom a szekrényben sorakozó diapozití- veket... Több mint tízezer darab po­rosodik a polcokon. Sajnos, igen mos­toha sorsuk van, hiszen már nem néze­getem őket. Valaha előadásokat, útibe­számolókat tartottam Kecelen. Itt, az asztalon, fényképalbumokban lapul­nak a hajdani élmények. Nézegesse nyugodtan... Értékes gyűjtemények Letörlöm a port a képekről. Olyan jeleneteket őriznek, amelyek megismé­telhetetlenek, ma el nem készíthetők. Kecel történetének apró adalékai, az itt élő emberek, barátok mosolyai, pilla­natai. Az antik tükör polcain lemeze­ket látok: a komoly és könnyűzene egy­formán érdekelte Szittyavári Józsefet. Az asztalon pihen a fényképezőgép, pe­dig nem is régen vette gazdája. A sok­sok érték között előkelő helyet foglal el az egykori iskolaigazgató-helyettes au­togram-gyűjteménye. Csak néhány, so­kat mondó név az album lapjairól: Chaplin, Edith Piaf, Liz Taylor, Jane Fonda, Leonard Bemstein, Pablo Ca­sals, Pelé, Gagarin, Liv Ullmann, Rubik Ernő. Hosszú listát kellene közölnünk, ha minden dedikált fotón szereplőt megemlítenénk. Mindenkinek - saját nyelvén — -Hogyan kezdődött a gyűjtés? — Egyik növendékemnél láttam meg művész kézjegyével ellátott fény­képet. Ekkor kaptam kedvet a gyűjtés­hez. Először csak magyaroknak írtam, később pedig a külföldi sztároknak is. Mindenkinek saját nyelvén fogalmaz­tam meg a levelemet. A címeket a film­újságból néztem ki. Az évek során mintegy 1300 képet kaptam. — Miket ír egy világsztárnak? —. Például azt, hogy gyűjtöm a vi­lághírű emberek autogramjait, fotóit. Ez is elegendő ahhoz, hogy reagáljanak levelemre. Persze, nem mindenki mél­tatott válaszra. Előfordult, hogy két- szer-háromszor is írtam egy-egy mű­vésznek, mire a portréjához jutottam. Mások elnézést kértek, hogy megvára­koztattak. Egy német színész pedig le­velezni akart velem. Arra kért, írjak Magyarországról, az emberekről. — Kihez fordult legutóbb? — Már évek óta nem írtam senki­nek. Nehezen szánom rá magam. Meg­untam a levelezgetést, s különben is: drága a postaköltség. Egyébként az olasz Pavarottitól jött az utolsó dedi­kált fotó. Gondolkodom azon, hogy Gorbacsovot és Reagant még felkere­sem soraimmal. — Mi lesz az értékes gyűjtemény sorsa? — Nem tudom. Egyelőre őrzöm. Néha belelapozok ... Mindegyik da­rab kapcsán eszembe jut -valamilyen élmény. Ez is érdekes, nem? Mindig várok valakit... — Látom, egyedül él. Hogyan telnek a napjai? — Igazgatóhelyettesként mentem nyugdíjba 1963-ban. Mindig egyedül éltem. Most is. Két éve beteges vagyok, nem tudok dolgozni, azért lát rendet­lenséget a kertben, a szobában. Még a járás is nehezemre esik. Itthon ülök és gondolkodom a semmin ... Mindig várok valakit, de nem jön senki sem. Pedig néha-néha jólesne néhány szót váltani az ismerősökkel. Szép sorban elmaradoztak... — Végezetül: hadd kérjek most én öntől egy aláírást. Azt hiszem, stíluso­san így fejezhetnénk be a beszélge­tést ... • a Borzák Tibor szabad idő ORVOSSZEMMEL A fekélybetegségről Fekélybetegség alatt a gyomor és nyombél fekélyes elvál­tozását értjük. A szezonális, tavaszi-őszi előfordulás főleg a nyombélfekély sajátossága. A betegség kialakulása azzal magyarázható, hogy a gyo­mornyálkahártya védelmét szolgáló bevonó anyagok, a helyi keringés erőssége és a sejtek regenerációja meggyengülnek és az ártó tényezők, mint a sósav és az emésztő fermentumok túlsúlyra jutnak. Az ilyen egyensúlymegbomlásban fontos szerepe van az idegrendszernek. Bizonyítja ezt, hogy a betegség kezelésében a nyugta tás és altatás előnyös hatású, továbbá, a betegség a feszültségek és a szorongások következményeként könnyeb­ben kifejlődik. A fájdalom általában összefügg az étkezéssel, s többnyire 1—2 órával utána jelentkezik, de ennél később is érezhető. A fekélybetegség iránti gyanút az étkezések utáni azonos időben jelentkező panaszok keltik fel. Igaz az is, hogy az időtartamot nem lehet órával ellenőrizni, mert a fájdalom a gyomor ürülésével, az elfogyasztott ételmennyiséggel állítha­tó arányba. A feszültségi tényezők mellett természetesen fontosak a károsító okok is: a dohányzás, az alkohol, a feketekávé, a csípős fűszerek, illetve a gyomrot és emésztő­rendszert erősen terhelő táplálékok, rostos ételek. Savanyú, illetve savtermelést előidéző anyagok is elősegíthetik a fekély kialakulását, gátolják a gyógyulást. Az ártó tényezők kiiktatásán kívül a nyugtató, a görcsol­dó és a savközömbösítő gyógyszerek adhatók általában. Az esetek többségében a vegetatív idegrendszer befolyásolása is szükséges. A fekélybetegség nem csupán a fájdalom és az erőnléti romlás miatt kellemetlen és igényli a mielőbbi hatá­sos kezelést, hanem azért is, mert következményei veszélye­ket rejtenék magukban. Ezek: a vérzés, az átfúródás, a hege- sedés. Lehetőségként kell számításba venni a daganatos elfa­julást is. A vérzés mértéke és időtartama szabja meg a vér­pótlás mértékét vagy az egyéb terápia alkalmazását. Az átfúródás következménye, hogy a gyomor vagy a nyombél tartalma a keletkezett nyíláson át a hasüregbe ömlik, ami hashártyagyulladást okozhat. Az átfúródást — akár letoko- lódik, akár a hasüregbe továbbítja a gyomor vagy a bél tartalmát — mielőbb meg kell műteni. A hegesedés — mely a gyulladásokat általában és fekélyesedés esetében is a gyó­gyulást követi — főleg akkor okoz működési zavart, ha a gyomor kivezetőcsövén (pyloruson) képződik. Ez szűkíti a kimenetet, s gátolja a gyomortartalom kiürülését. Ha a szű­kület nagy, gátolja az emésztés és a felszívódás folyamatát, előtérbe kerül a műtéti megoldás. A betegekkel való foglalkozás orvosi feladat. A korai észlelésben, a diagnózis felállításában a káros tényezők kikü­szöbölésében, a feszültségek oldásában a környezetnek, fő­ként pedig a betegnek fontos szerepe van csakúgy, mint abban, hogy milyen eredménnyel jár az orvos és a beteg együttműködése.. Dr. Honti Géza BARKÁCSOLÁSTÓL A HÁZÉPÍTÉSIG Aki valaha építkezett, jól tud­ja: nem elég beszerezni a téglá­kat, a cserepeket, a nyílászáró­kat és a többit. Különféle segéd­eszközökre, szerszámokra is szükség van. Az „újoncok” vi­szont munka közben jönnek rá: ez is, az is hiányzik, s hová sza­ladjanak, ha ott áll a segéderő? Jászfalvi Alajos és családja pár évvel ezelőtt elkívánkozott a kecskeméti széchenyivárosi la­kótelepről, s családi ház építésé­be fogott az Alkony utcában. — Többször előfordult, hogy hétvégeken — mert ugye segít­ség általában akkor adódott — nem volt honnan kémem az éppen hiányzó munkaeszközt. A kisgépkölcsönző — bár ott sincs minden — pénteken dél­után bezár. Nem akarom részle­tezni, végül is hogyan került te­tő alá a házunk. de tény: kilo­méterben is sok lenne, hát még időben, méregben az, amit utá­najárással töltöttünk. ’ —Tehát innen az ötlet, hogy a megyeszékhely és környékén magánvállalkozásban elsőként ' kisgép- és eszközkőlcsönzőt nyisson? — Valóban akkor határoz­tam el, hogy mellékfoglalkozás­ként beindítom az üzletet. 1985 áprilisában 160 ezer forint köl­csönnel és negyvenezer saját erővel beszereztem az építkezés­hez alapvetően szükséges kellé­keket. Vannak — egyebek kö­zött — talicskák, körfűrészek, betonkeverők, különféle méretű zsaluk, gyorsvágók, műkő-, fa- és fémcsiszolók, gyalugépek, fű­nyírók, hosszabbítókábelek, ki- sebb-nagyobb kéziszerszámok, vágókorongok, elektródák. Ar­ra is ügyelek, hogy mindenki — ha mégannyira siet is — tisz­tában legyen azzal, hogy mit, hogyan szabad használni, s mire vigyázzon, nehogy baleset élje. A kölcsönzési jegyen is rajta van, és nem csak leírva igaz: „a bérlő elismeri, hogy a gépekre vonatkozó munkavédelmi elő­írásokat ismeri ...”. Persze, az elvitt eszközöket üzemképes ál­lapotban várom vissza. Igaz, ez utóbbi nem mindig terjesül. — Főállást is betölt, mikor szolgálja ki a bérlőket? — Állattenyésztési üzem­mérnök vagyok, az Agrokomp- lexnél szaktanácsadóként dol­gozom. Hétköznap reggel hat­tól fél nyolcig, szombaton szin­tén hattól este nyolcig, vasárnap pedig délelőtt tízig jöhet bárki. Ma például hajnali 4 órakor csengettek. Nyilvánvaló, hogy nem mondtam, jöjjenek vissza később. — Ha valakinek nincs szállí­tásra alkalmas járműve? — Van egy kis Trabantom, utánfutóval. Sokan élnek a le­hetőséggel, hogy kiszállítsam a nagyobb gépet. Persze, csak a benzin árát kérem el érte. A visszajárok mondják, semmit sem adok tokéit. De hát nem nézhet az ember az orráig! Tu­dom, mibe kerül, ha valaki épít­kezik. Meg hiszek is az embe­rekben. Van, aki azt mondja, ő csak délutánonként ér rá épít­getni, akkor nem számolok neki egész napi díjat. Ha valami pe­dig éppen nincs, igyekszem gyorsan beszerezni, akár ma­gam is kölcsönkérem. A sze­zonban, ami úgy március Végén, április elején kezdődik, alig győ­zöm. Júliusban van egy kis pihe­nő, gondolom, ilyenkor többen nyaralnak. Most újra fellendült az üzlet, de november elején vé­ge mindennek. Akkor csak ki­sebb fúróféléket kérnek. — És honnan a szakértelem? — Barkácsolgatni mindig szerettem, mint általában a fér­fiak. A Széchenyivárosban meg közös képviselő voltam, a sok gond kényszerű szakértőt csi­nált belőlem. Aztán jött az épít­kezés ... Végül is saját bőrö­mön megtanultam a szakmát. Pillái Sára • Minden szerszám csak Üzemképesen várhatja a következő kölcsön- kérűt. (Gaál Béla felvétele) Francia operettek Rejtvényünk a nálunk is népszerű francia zeneszerző, Daniel Francois Auber négy operettjének címét rejti magában. VÍZSZINTES: 1. Az első operett. 12. Haydn operája. 13. Világhírű magyar vízilab­dázó. 14. Ásvány. 15. Sir. 16. Gyötrelem. 18. Folyó Somogybán. 19. Kohászati központ. 21. Az aranyásók írója. 24. Graz folyója. 25. Gyógynövényként termelt félcserje. 27. Szár­mazás. 29. Ilyen a tenger vize. 31. Kettős be­tű. 32. Tibeti szerzetes. 34. Bajban van! 36. Kettőzve: edzőtábor városa. 37. Ellenző nél­küli sapka. 39. Izraeli légitársaság. 41. A má­sodik operett. 43. Csapadék. 44. Vonal, ango­lul. 45. Korosabbnak tüntet fel. 46. Gyanú­ban áll! 48. Diplomáciai testület (ford.) 50. Figura. 51. Tüzelő. 52. Villanykörte. 54. Lully operája. 57. Színművész (István). 59. Komor. 61. Éles hangon kiáltó. 63. Talponál­ló. 64. Élőlény, de nem ember. 66. Talaj egy­nemű betűi. 67. A 69. számú fordítottja. 69. Hamis. 70. Az élő szervezetben keringő nedv. 72. Egykori színművész (László). 74, Legis­mertebb szerzeményeinek egyike. FÜGGŐLEGES: 1. Dúsgazdag ember. 2. Örömbeli! 3. Béke, oroszul. 4. Frissít. 5. Ha- tározóiigenév-végződés. 6. Helyén van a... 7. A kén és a fluor vegyjele. 8. Házacska. 9. örmény férfinév. 10. Ő védi a csapat kapu­ját. 11. Izraeli váltópénz. 12. A negyedik ope­rett. 16. Küzdősport. 17. Az istenek itala. 20. Diplomáciai testület. 22. A. Maillart operá­ja. 23. Tiltás. 26. Formál. 28. Kordé. 30. Olasz szerzetes, ki máglyán végezte életét. 33. Haszonbér. 35. fiú becenév. 37. A hangerős­ség elektrotechnikai mértékegysége. 38. Tü­dő három betűje. 39. Épületszint. 40. Len­gyel légitársaság. 42. A bérezés egyik fajtája. 47. Guruló test, névelővel. 49. Félrevezet. 51. Erdei munkás. 53. Darálják. 55. Híres be­tyár, névbetűi. 56. Község Pest megyében. 58. Küzd. 60. ... Saalam. 62. Olajzöld. 65. Gyermekváros (ford.). 68. Kerti szerszám. 71. Régi pénzünk rövidítése. 72. E napon. 73. Kutrica. E. B. Beküldendő: a négy operett címe. Az augusztus 29-én megjelent rejtvény he­lyes megfejtése; AKI MEGMENTI A FAR­KAST, AZ MEGÖLI A BÁRÁNYOKAT. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény meg­fejtői közül könyvutalványt nyertek: Rácz Fodor Bettina, Kiskunfélegyháza; Tóth Yvette, Hercegszántó; Czitrovszky Józsefni, Tiszaalpár; Erhardt János, Kiskörös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom