Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1987. szeptember I. HELYZETKÉP A KISZÖVNÉL fiatalokról - fiataloknak Közművelődés és oktatás Az amatőr művészeti csoportok kórusok, táncegyüttesek — fellépési le­hetőségei, munkájuk színvonala, a szö­vetkezeti klubmozgalom helyzete, a szocialista brigádok kulturális jellegű vállalásai, a letéti könyvtárak működé­se és nem utolsósorban az anyagi lehe­tőségek alapvetően befolyásolják az ipari szövetkezetekben folyó közműve­lődést. — Mindez egyértelműen megfo­galmazódott a napokban a Bács- Kiskun Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének elnökségi ülésén, ahol a közművelődés és az oktatás helyzeté­ről, további feladatairól tanácskoztak. Az ipari szövetkezetek által támoga­tott amatőr művészeti csoportoknak jelentős szerepük van az érintett telepü­lések kulturális életében, különösen azokon a helyeken — Kalocsa, Solt, Kiskunfélegyháza, Jánoshalma, Csá­szártöltés —, ahol a helyi tanáccsal, intézményekkel, termelőszövetkezetek­kel közösen segítik működésüket. Szó esett a tegnapi tanácskozáson az ama­tőr művészeti mozgalmat érintő na­gyobb rendezvényekről, seregszemlék­ről, az együttesek külföldi szereplései­ről is. A megye ipari szövetkezetei által támogatott hat tánccsoport, öt kórus és két irodalmi színpad tevékenységé­hez szükséges költségek egyre növeked­nek. A közművelődés tárgyi és személyi feltételei különösen a kisebb települése­ken hiányosak, ezért az ipari szövetke­zetek (az érintett hét községben, kilenc nagyközségben és a városi jogú nagy­községekben) évente több mint 200 ezer forinttal és mintegy ezer órányi társadalmi munkával igyekeznek segí­teni. Ma már azonban — bár egyre nehezebb előteremteni — ez a támoga­tás is kevésnek bizonyul. A Kiszöv osztályvezetőjének, dr. La­katos Istvánnak, a tájékoztatójából ki­derült, hogy a közművelődési felada­tok végrehajtása terén igen jó kapcso­latot sikerült kialakítani a megye tö­megszervezeteivel, ahogy egyre sokol­dalúbb az együttműködésük az Erdei Ferenc Művelődési Központtal is. „Eredményes oktatási évet zártunk, teljesítettük célkitűzéseinket, s ezzel le­hetővé vált a magasabb beosztású és a középszintű vezetők tervszerű utánpót­lása” — állapították meg az elnökségi ülésen. Az 1986/87-es tanévben a me­gye ipari szövetkezeteiben dolgozók­nak nyolc százaléka vett részt állami és politikai oktatásban, tanfolyami kép­zésben, azaz csaknem ezren, ami jelen­tős számbeli növekedés a korábbi esz­tendőket tekintve. Csökkent viszont a szakmunkástanulók száma: az elmúlt tanévben 19 ipari szövetkezet összesen 454 ipari tanulót foglalkoztatott. Nem javultak a tanműhelyi képzés feltételei és nem csökkent a hiányszakmák szá­ma sem. Az oktatás gondjai között em­lítették továbbá, hogy kisebb az érdek­lődés a komplex vezetői továbbképzé­sek iránt, s az elvártnál kevesebben vesznek részt az idegen nyelvi és a szá­mítástechnikai tanfolyamokon. Miklós Zoltán, a Kiszöv elnöke hangsúlyozta, hogy az oktatást a tényleges szükségle­tek, anyagi lehetőségek és a munkaidő­kímélés szempontjait figyelembe véve, a gazdasági kibontakozást segítve kell szorgalmazniuk az ipari szövetkezetek­nek a jövőben. K. E. MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI SOROZAT g Az ember és a természet világa Bizonyára mindenkit érdekel, hogyan éltek elődeink; milyen településformákat alakítottak ki, milyen házak­ban laktak, hogyan rendezték be az otthonukat, miféle eszközök, tárgyak vették körül őket, milyen ruhát visel­tek hétköznap és ünnepnap, mivel töltötték a szabad idejüket, hogyan ünnepeltek, s végtére milyen gondolko­dásmód rejlett szokásaik mögött, milyen értékrend teste­sült meg tárgyaikban, környezetükben. — Egyebek mel­lett ezekre a kérdésekre ad választ a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ Collegium Artium elnevezé­sű művelődéstörténeti sorozata, mely októberben kezdő­dik. Sokszínűnek, s nagyon érdekesnek ígérkezik ez a soro­zat; az őskortól a második világháborúig átfogó képet ad az emberről és teremtett világáról. A különböző történel­mi korok bemutatására országos tekintélyű szakembere­ket kértek fel a szervezők, s a művelődéstörténeti sorozat néhány művészettörténeti előadással, sőt játékfilmvetíté­sekkel is kiegészül majd. Bérletek szeptember 25-éig válthatók a művelődési központ pénztárában. KIÁLLÍTÁS A HERCEGSZÁNTÓI KISGALÉRIÁBAN Németh József festményei Immár hagyomány, s dicséretes példaként említhető, hogy Hercegszántón, e határmenti kistelepülés galériájában, bemutatkozási lehe­tőséget teremtenek a magyar kortárs képző­művészet legrangosabb képviselőinek. S ami ugyancsak nem mellékes: nagy érdeklődés kí­séri a kiállítás-sorozatot. A napokban a Hódmezővásárhelyen élő és alkotó Munkácsy-díjas festőművész, Németh József képeit tárták közszemlére Hercegszán­tón. Az alábbiakban dr. Faludi Gábor meg­nyitó beszédéből idézünk néhány gondolatot: „Ezek a képek az ember, az emberiség életé­nek sorsdöntő, maradandó mozzanatait teszik számunkra ismét és ismét átélhetővé. Ugyan­akkor felülmúlják a hétköznapi életet, szug- gessziven adva fel a kérdést: emberhez méltó módon élsz?... Alakjai egyszerű, méltóság- teljes bálványszerűséggel hatnak ... Németh József képei feszesek, fegyelmezet­tek, erőteljesek. Alkotójuk a közvetlen átélés valóságának, élményeinek talaján áll; szerény­séggel, alázattal azonosul feszültségekkel telí­tett, és furcsa módon mégis nyugalmat árasz­tó, emberközpontú képeivel. Ügy vélem, ezek az alkotások eseti szűkszavúságukkal, egysze­rűségükkel, szín- és formavilágukkal, értelmi és érzelmi egységben, közérthetően és elkötele­zetten közvetítik az emberi lényeget, az alap­vető törvényszerűségeket... Szerintem nem a disszonanciákkal történő tiltakozás, de nem is a múltban vagy hazug idillben való ringatózás a mai művészet szerepe, hanem a szépség éb­rentartása, az igazi humánum kiteljesítésének elősegítése. Németh József képeit ez utóbbiak jellemzik...” A Hercegszántói Kisgalériában szeptember 6-áig tekinthetik meg az érdeklődők Németh József festőművész alkotásait. • Németh József: Lány kosárral FILMJEGYZET A nagy zabálás A filmmúzeumi hálózatban találkozhatnak a nézők Mar­co Ferreri A nagy zabálás című alkotásával, amit a francia sajtó, a bemutatás évében (1973-ban) egyértelműen botrány- filmnek minősített. Ellentmondásos fogadtatására jellemző, hogy miközben Cannes-ban a vetítést követően a rendezőt és a színészeket kifütyülik, a Fiprescitől megkapja a kritiku­sok díját. Azóta eltelt néhány év, de az bizonyos, hogy a film ma is erőteljesen hat, miként egykor hasonló hangulatokat kavaró társai: Kubrick Mechannikus narancs vagy Bertoluc­ci Utolsó tangó Párizsban, cimű alkotása. A nagy zabálás férfi főszereplői — a saját keresztnevén szereplő Mastroianni, Piccoli, Tognazzi, Noiret — elhatá­rozzák, hogy a végsőkig elmennek az evésben-ivásban, és az érzéki örömökben. Ferreri magyarázata szerint nem wer- theri, romantikus figurák ők, nem mondják, hogy „most öngyilkos leszek”, hanem egyszerűen csak összeköltöznek, és esznek, ameddig bírnak. Tudat alatt fejlődik ki bennük az önpusztítás gondolata. Mindannyian másként indulnak el a nagy kalandra, de csak a szakítás, az elmenekülés vágyával. Csak változtatni kívánnak, egyik életmódot felcserélni a másikkal. Menet közben azonban átalakul a folyamat, fel­gyorsul a halálhoz (is) vezető út. ’Ferreri megcáfolja azt az — egyébként logikusnak tűnő — állítást, hogy a fogyasztó társadalom apokaliptikus vízió­jának tekinthetjük a filmet. Azért, mert a főszereplők sokat esznek, még nem a fogyasztói társadalmat ábrázolják. Ferreri figuráinak öntudatlan haláltánca csodálatos, töb­bek közt a Bunuel-filmekből is ismerős nagypolgári környe­zetben zajlik. A kamera hosszasan időz a hangulatos, régi villa kertjén, a fűvel benőtt sétányokon, a kovácsoltvas kerí­tésen, a szobrokon, fákon, bokrokon, a szobák selymein, bársonyain, plüssein. Szenvtelenül járja be a szertartás fon­tos tartozékait is: a hűtőautókkal érkezett gusztusos őzek, fácánok, foglyok, vaddisznók, füljek és házisertések csapa­tát, hogy aztán ugyanígy figyelje, konyhaművészeti remek­művekként hogyan tűnnek el kések és villák csörgése közben a csámcsogó szájakban. A lucullusi képek azonban egy pilla­natig sem feledtetik, hogy halálra zabálja magát négy ember. A nagy zabálás annak hz összefoglalása, amit Ferreri a szorongásról tud. Károlyi Júlia • Moravcsik Ferencné, a Vöröske­reszt városi titkára és Dávid Józsefné, a v KISZ Kiskőrösi Bizottságának titkára meglátogatta Stencel Istvánt. NEM RABJA MÁR A SZOBÁNAK ... Segítőkész KISZ-esek Stencel István huszonkét éves volt akkor. A Balatonhoz utazott nyári szabadságának eltöltésére. Úszás, napozás, szórakozás. így teltek a pihenés napjai. Aztán egy rosszul sikerült fejesugrás, s a fiatalember egyik napról a másikra tolókocsiba kényszerült. Végtagjai megbénultak. Ennek már tíz esztendeje, azóta Magdolna nevű testvéré­nél él, aki férjével, Takács Imrével lelkiismeretesen gondját viseli kiskőrösi otthónukban. Miután István kezeivel nem tudja a tolókocsit hajtani, csak a családtagokra számítha­tott. így az eltelt tíz év alatt mindössze kétszer járt a másfél­két kilométernyire lévő városközpontban, s még az udvarra is nehezen jutott ki. Lassan három hónapja, hogy megváltozott az élete. — Május 19-én vehettem át ezt az elektromos rokkantko­csit — meséli boldogan István. — Egy kis karocska segítsé­gével tudom irányítani. Igen könnyen mozgok vele. Már többször bementem a városba fagyizni és a könyvtárban is jártam, mert nagyon szeretek olvasni. Lemértem, húsz perc alatt teszem meg a közel két kilométeres utat. Egyszerű szétszedni a kocsit, és befér a nővéremék autójába is. Az egészséges emberek talán el sem tudják képzelni, hogy mit jelent nekem ez a jármű. Hihetetlenül hangzik, de a tőlünk néhány háznyira lévő sarok mindeddig ismeretlen messzeség volt a számomra. Köszönöm mindazok segítségét, akik szeb­bé tették az életemet... S, hogy kiket illet a köszönet? Szóljunk róluk is! A kiskő­rösi városi KISZ-bizottság felhívást intézett a környék fiatal­jaihoz, hogy nyújtsanak anyagi segítséget Stencel István elektromos kocsijának megvásárlásához. 53 500 forintról volt szó. Alig telt el egy hónap, s a kért összeg már a KISZ számláján állt, sőt több is érkezett. így befejezték az akciót, bár még számos jelentkező akadt ezután is. A városi tanács és a Vöröskereszt a felhívástól függetlenül tíz-tíz ezer forin­tot adott. A legtöbbel mégis a Kiskőrösi Mezőgép Vállalat fiataljai járultak hozzá István elektromos rokkantkocsijá­hoz: huszonötezer forintot gyűjtöttek össze a számára. Raj­tuk kívül a helyi Zöldért, a költségvetési üzem, az ipari szövetkezet, a Homokhátsági Vízgazdálkodási Társulat, a zeneiskola és az Akasztói Béke Szakszövetkezet KISZ-esei figyeltek fel elismerésre méltó gyorsasággal e fiatalember problémájára. A megmaradt pénzzel mozgássérült fiatalok üdültetéséhez kívánnak hozzájárulni. Farkas Andrea KUDARCBA FULLADT A KONCERT Bácsalmáson — a gyerekekért Bácsalmáson augusztus húszadikán a városi KISZ-bizottság jótékonysági kon­certet rendezett. Hat megyei amatőr zenekar — a Konvoj, az XY, a Baki és barátai, a Svindli Show, Kid és a Leopárd vállalta, hogy az állami gondozott gyerekek javára ingyen zenél. A szállításra és az előadás technikai feltételeinek megteremtésére persze kellett áldozni — összesen 12 ezer forintot. Ezzel szemben a teljes bevétel mindössze 3400 forint volt. Elszámitották magukat a rendezők? Nehezen gyűlnek az ötvenesek a kasszában, nehezen telik meg a város- központban lévő általános iskola ud­vara fiatalokkal. Pedig a koncertet már egy hónapja plakátok és szórólapok reklámozzak Bácsalmáson és a környe­ző községekben, a plakátok közepén pedig embléma jelöli meg, mire megy a zenekarok játéka: „Bácsalmás az álla­mi gondozott gyerekekért”. S most is —az erősítőknek, s a város természetes csendjének köszönhetően — messzire hallik a zene, s csak az nem vesz róla tudomást, aki nem akar. Ki tudja, miért? Mikor a zene csalo­gatására a helyszínre érkeztem, fura£ kép fogad: az iskolaudvarral szemben lévő presszó teraszán sört iszogatva hallgatja a zenét az első társaság, töb­ben pedig a kerítésen kívül „vesznek részt” a koncerten. Akik megváltották az ötvenforintos'belépőt, Tehetnek vagy hetvenen, összesen is mintegy százöt­ven fiatal! „A város alszik, és képtelen­ség felrázni,” kesereg a rendezvény után Hajdú József, a koncert főszerve­zője, a bácsalmási Konvoj együttes ve­zetője. „Pedig a városban több mint ezer a fiatal..-— Gondolom, legalább háromszá­zan eljöhettek volna — így Hajdú Jó­zsef —, hiszen a környékről is vártunk érdeklődőket. Ám a fiatalokat ma már csak a disco, a tévé, a video érdekli... Hozzászoktak a csúcszenéhez, a szu­perzenekarokhoz, s az amatőr együtte­seket kevéssé becsülik. Végül is a kon­certet az állami gondozott gyerekek ja­vára szerveztük, ezért talán a felnőttek is beszállhattak volna támogatásul. Vé­leményem szerint nem mi számítottuk el magunkat. A szervezők és fellépő együttesek ku­darcként fogják fel az érdektelenségbe fulladt koncertet. Pedig a KISZ fölka­rolta fi rendezvényt, a környék gazdál­kodó szervéi is tizenkétezer forintót ad­tak össze a szállítási költségekre. (A zenekarok Kunbajáról, Bajáról érkez­tek.) Ám voltak, akik nem lelkesedtek a tervért. A szervezők a művelődési ház mozitermében szerették volna a kon­certet tartani — így, áki hallani akarta a zenét, kénytelen íett volna jegyet vál­tani —, de erre rejtélyes okok miatt három hónappal előbb kellett volna engedélyt kérniük az illetékesektől. Pe- dig egy kis rugalmasság nem ártott vol­na a nemes célért. T. M. A „művész úr” Drága művész úr, mondjon egy nyári történetet, persze a legderű­sebbet!— kértem meg egy bajai fia­talt, aki nevét nem kívánja a nyilvá­nosság elé tárni. Nem kellett sokáig várnom a történetre, már mondta is. — A gyönyörű kis városban. Gyu­lán, ahová kirándulást szervezett a KISZ-alapszervezetünk, éppen sza­badtéri várszínházi előadásokat tar­tottak. Amerre néztünk, mindenütt színészekkel találkoztunk az utcán. Remek idő volt, és mindjárt az első napon bebarangoltuk az egész vá­rost. Céllövöldéhez értünk. Nagyot néztem, amikor a három kollégám, csak úgy heccből, színésznövendék­nek adta ki magát, és egyikük így szólt hozzám: „Drága művész úr, maga is lőjön már". Azt sem tudtam, hová nézzek, a mutatványos pedig felkapta a fejét, kedvesen rámmosolygott, az arca sugárzott az örömtől, és már kezem­be is nyomta a puskát. Kissé kínosan éreztem magam, de jöjjön, aminek jönnie kell, és töltöttem. A tulaj köz­ben megkérdezte: „ Véletlenül nem a ... művész úrhoz van szerencsém?" Hát, mondom magamban, bizto­san hasonlítok rá, mert már máskor is összecseréltek vele. Meg aztán mi­ért vegyem el ennek az aranyos hölgynek a kedvét és miért buktas­sam le a többieket. Rávágtam: „Ter­mészetesen". Gyorsan lelőttem neki 10-ből 10-et, és az asszonyka nem győzte szedegetni az „emléktárgya­kat". Elképzelheted, hogy nézett rám, én pedig illően megköszöntem: „Kezét csókolom, mivel tartozom?" — kérdeztem udvariasan, mert azért egy „művésznek" gyerekszobája is kellett, hogy legyen. „Drága művész úr, maga tudja" — válaszolta nyája­san. Elővettem egy ötöst, és nagyon elegánsan a kezébe nyomtam, ezek­kela szavakkal: „Elég lesz?" A fiúk ez idő alatt majd kifeküdtek a neve­téstől, a nő pedig kényszeredetten bólintott. Többet a céllövölde tájé­kán sem jártunk. Másnap még ettől is különösebb eset történt meg velem. A strandra mentünk néhányon, de nem volt ná­lam fürdőruha. „Sose bánkódj" — mondták a srácok, és a „művész úr" számára kértek egyet. Már éppen levetkőztem a fülkeben, amikor ko­pogtak. A kabinosnéni volt. „Tes­sék” — szóltam ki. „Drága művész úr, dugja már ki egy kicsit a fejét" - hallottam odakintről, és nem nagy örömmel, de azért engedelmes­kedtem. Képzelheted, hogy égtem — anyaszült meztelenül állok a fül­kében, a fejem meg kint. A másik kabinosno, akit közben odahívtak, mélyen átélt arccal suttogta: „Tud­tam. Nem csalódtam. Milyen szép." — és még beszélt néhány percig. Jót fürödtem. Lubickolás után hozták a törülközőt, a lepedőt, és még fizetni se kellett érte, akárhogy próbáltam kinyitni a pénztárcámat... Szépen felöltöztem, majd elköszöntem. Alig mentem néhány métert, amikor az egyik kabinosnéni szaladt utánam. Akkor jutott eszembe, hogy a KISZ- jegyzeteimet ott hagytam. „Művész úr! Művész úr! Itt hagyta a szere­pét." :— kiáltotta a nénike. „Melyi­ket, kezét csókolom?" — kérdeztem, mire ismét a néni: „Jövőnk a tét! „Jaj, valóban ezt játsszuk ma este a várszínházban" — válaszoltam he­begve. A néni még jegyet kért estére — mondanom se kell odaadtam az enyémet —, majd elköszöntem. Alig értem a kijárathoz, szaladt a másik kabinos is, „Művész úr, itt hagyta a tollát". „Tegye csak el!” — vágtam rá nagyvonalúan, ahogy a művészek szokták. Kiléptem a kapun, amikor hirtelen a fejemhez kaptam: úristen lliszen ez egy 300 Ft-os Parker volt. így ért véget nagy kalandom a törté­nelmi városban. — Köszönjük a történetet, „drága művész úr". Temesi László Hazafelé az Adrián A nehezén már túlvannak. Két éven keresztül izgult értük az egész ország. Bátorságukért, vakmerőségükért so­kan tisztelik őket: Fa Nándort és Gál Józsefet. A Szent Jupáttal indultak föld körüli útra 1985 őszén Opatijából és oda érkeznek vissza tíz nap múlva, azaz szeptember 12-én. Több ezren vátják majd a világhírű magyar hajósokat a kikötőben. Fiatalok, alig túl a harmin­con .!. Gál József édesapját hívtam fel tele­fonon székesfehérvári otthonában: — Nekünk ez a két év tíz év örege­dést jelentett. Nagyon izgultunk a fele­ségemmel, hogy szerencsésen megúsz- szák ezt a kalandot. Stresszben.voltunk mindvégig! Különösen a Hom-foktól féltünk. — Két év alatt egyszer sem találkoz­tak a fiúkkal? — Dehogynem! Hosszabb időre el­utaztunk tavasszal Ausztráliába, ahol jóleső érzés volt újra látni Józsit és Nándit. Az a szeretet, amivel körülra­jongták, nagyon megható volt a szá­munkra. Felesége és a 15 hónapos kis­fia csak később utazott a távoli föld­részre. Ezenkívül rádión szinte min­dennap beszélgettünk, illetve most is beszélgetünk. Sokat köszönhetünk az MHSZ Videoton rádióklubjának. — Jelenleg hol tartózkodik a Szent Jupát? , — Dél-Olaszország partjainál, az Adrián. Tud-e már arról, hogy mit terveznek a jövőben? — Nándi egy újabb világ körüli útra készül — egyedül, de csak néhány év múlva! A fiam pedig egyelőre a család­jával szeretne ismerkedni... — Mivel várják odahaza? — Zserbóval és madártejjel. Nagyon édesszájú gyerek. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom