Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1987. szeptember 24. 90 éve született Sinka István A népi mitologizmus költője IGÉNY A SZOROSABB EGYÜTTMŰKÖDÉSRE Bács-Kiskun megyei könyvtárosok a Vajdaságban Az irodalmi köztudat máig úgy tart­ja számon, hogy Petőfi és Arany nem­csak népi szemléletükkel és stílusukkal hoztak áttörést a múlt század közepén költészetünkben, hanem azzal is, hogy — néhány kortársukkal együtt — szár­mazásukra nézve is népiek voltak, s mélyről küzdötték fel magukat. Van sok igazság ebben a nézetben, de mégis, a mélységnek, a nyomornak olyan sok­féle fokozata van, szinte az abszolút nulla pontig, amilyenekről Petőfi és kortársai még nem is hozhattak hírt. Egészen a két világháború közötti kor­szakig kellett várni arra, hogy olyan néprétegekből is kiemelkedhessenek néhányan, amelyek számára még az elemi szintű írni-olvasni tudás sem volt magától értetődő. A népi írók mozgal­ma, az irántuk megnyilvánuló érdeklő­dés, a növekvő értelmiségi felelősségér­zet nemcsak a művészi híradások szá­mát, hanem a híradókét is szaporította. Közéjük tartozott az 1897. szeptem­ber 24-én született Sinka István is. Nagyszalontán látta meg a napvilágot, s ősei talán évszázadokra visszamenő­en pásztorok voltak. A tehetséges gye­rek csak elemi iskolába járhatott, s hiá­ba bízott tehetségében, a nehéz paraszti pásztormunka lett az életformája. Autodidaktának kellett lennie olyan körülmények között, amelyek semmi lehetőséget nem adtak az önképzésre. Az édesanyjától kapott Biblia, a kisbá- rányért cserébe vásárolt Petőfi-kötet, majd később Tolsztoj művei voltak a tanítói. A Magyar Falu című néplap tehetségkutató pályázatára küldte be verseit, s így jelent meg először 1932­ben — 35 évesen — Féja Géza felfede­zettjeként. A következő esztendőben aztán első könyvét is kézbeveheti. A Himnuszok Kelet kapujában a szeg­halmi Péter András Gimnázium kiadá­sában jelent meg. Ettől kezdve költői útja viszonylag egyenes volt, de soha­sem könnyű. 35—40 évesen már nem volt energiája ahhoz, hogy bepótolja mindazokat a hiányosságokat, ame­lyek műveltségében voltak. Tehetsége sokkal nagyobb volt annál, hogysem elhallgasson, így csak egyetlen járható út maradt: a népköltészeté, a népi köl­tészeté ösztönös tehetsége számára. Vannak, akik felróják neki, s ezzel ma­gyarázzák művészi egyenetlenségeit csakúgy, mint világnézeti-politikai té­vedéseit. Erénye az a fölismerés, hogy csak saját élményvilágát és ezt is csak az élményvilággal legközvetlenebbül ösz- szeforrott művészi eszközökkel kell megjelenítenie. Szinte egyetlen, de tu­datosan, felelősséggel vállalt témája így lett az elesett, megnyomorított szegény nép sorsa, amely számára csak a kis­gyermekkora óta ismert népköltészet formáinak segítségével volt megköze­líthető, de e formák kiválasztása, alkal­mazása művészi tudatosságra vall. Új­szerű és másokat is ösztönző hatású pedig azért lehetett mindez, mert a nép- költészetnek a látomásosabb, mitiku- sabb sajátosságait emelte be a műkölté­szetbe, azokat a tendenciákat, amelye­ket hol népi szürrealizmusnak, hol népi mitologizmusnak szoktunk nevezni. Bonyolultabb a helyzet, ha nem a formakincset, hanem azt a világképet vizsgáljuk, amely e népréteget és művé­szetét jellemzi, s amelyből Sinka is épít­kezett. Ha babonás, mitikus elemekről van szó, Sinka csak kritikusan azono­sul ezzel a világképpel. De ha a történe­lem, a társadalom kérdéseiről van szó, nem képes erre a kritikára. S ez a kor­látja. A huszadik század rendkívül bo­nyolult viszonyai között, s éppen a har­mincas évek irodalmi és politikai életé­be bekapcsolódva, a minden politikai és elméleti iskolázottság nélküli költő elvesztette tájékozódási képességét. Az általa és néprétege által élt anakronisz­tikusán primitív életforma világképét közvetlenül próbálta illeszteni a fővá­rosi értelmiség sokarcú és ellentmondá­sos világképeihez, s ez törvényszerűen kudarchoz vezetett. Ezért Sinka első pályaszakaszában is akkor igazán je­lentős és eredeti, amikor az emlékeit írja, s az emlékidézéssel vádol. Ha köz­vetlenül próbál vádolni, mondandója gyakran eltorzul. Sinka István végül ismételten felis­merte tehetségének természetét, és az 1945 utáni időszakban már következe­tesen ragaszkodott hozzá. Költészeté­nek lényege továbbra is az emlékidézés, s amikor új témaköröket, új motívu­mokat épít be, akkor azok is illeszked­nek ahhoz a népi és mitikus világhoz, amely saját anyanyelve. Sinka indulása. megkésett volt, de sanyarúnak nevezhető 1948 utáni sorsa is. Verseskönyve 1943 után csak 1964- ben jelent meg, s élete végén is inkább csönd vette körül, mint érdeklődés. Pe­dig 1945 utáni munkássága is jelentős, sokkal jelentősebb, mint az a köztudat­ban él. A költőtársak azonban tudják ezt. Sinka István költészete fellépése óta folyamatosan él és hat. Olyan élet­művek bizonyítják, mint Nagy Lász­lóé, Kormos Istváné, Ágh Istváné, Kiss Annáé, Kiss Benedeké. Még tavasszal jelent meg a Magvető Kiadó jóvoltából Sinka István válogatott verseinek köte­te, a Lovasok opál mezőkön. Ez a min­den korábbinál gazdagabb anyag bizo­nyára újabb híveket toboroz majd Sin­ka István költészetének. Vasy Géza A Magyar Könyvtáros Egyesület Bács-Kiskun megyei szervezete három napos jugoszláviai tanulmányúiról tért haza vasárnap. Megyénk harminchá­rom könyvtárosát Tomic Miodrag, a szabadkai városi könyvtár igazgatója fogadta. A százezer lakosú Szabadka majd száz éve alapított könyvtára ma 300 ezer kötettel várja a régi kaszinó épüle­tében olvasóit. Ez a Vajdaság regioná­lis központi könyvtára; módszertani irányitója az iskolákban, üzemekben működő könyvgyűjteményeknek. A kétnyelvű könyvtár magyar gyűjte­ményét egyrészt a helyi Fórum Kiadó könyveinek vásárlásával tudják gyara­pítani, másrészt a szegedi Somogyi Könyvtártól és a budapesti Országos Széchényi Könyvtártól kapott ajándék küldeményekkel. A két magyarországi könyvtárral együttműködési szerződé­sük van, az évtizedek alatt kialakított kapcsolatot korrektnek, fontosnak ér­zik. Keserű meglepetés: Bács-Kiskun egyetlen könyvtárával sincs semmi kapcsolatuk, még kiadványcsere sem! Nem jutnak el hozzájuk a szomszéd megye kiadványai, könyvtári publiká­cióink, bibliográfiáink, holott erre fel­tétlenül, kölcsönösen szükségünk len­ne, hisz jelenünkben rengeteg a párhu­zam, kötődés, múltunk, anyanyelvűnk pedig egy! A városi könyvtár szakrészlegeinek bemutatása mellett a magyarországi FELHÍVÁS Vers- és próza­mondók versenye A nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulója tiszteleté­re, amatőr vers- és prózamondó versenyt rendeznek a kecskeméti szakszervezeti napokon. Nevezni lehet két, 1919 után íródott szovjet­orosz költemény, illetve próza, to­vábbá két, a magyar irodalomból választott alkotás előadásával. Az egyes versek, prózák előadási időtartama nem haladhatja meg a hét percet. Saját művekkel nevezni nem lehet. Azoknál az iskoláknál, intézményeknél, üzemeknél, ahon­nan sok a jelentkező, elődöntőt kell tartani, s csak az első öt helyezett vehet részt az 1987. november 14-ei megyei döntőn. Részvételi szándékukat 1987. ok­tóber 10-éig jelezzék a vers- és pró­zamondók az alábbi címen: Szak- szervezetek Táncsics Mihály Műve­lődési Központja, Kecskemét, Rá­kóczi út 3. 6000. könyvtárosok megismerkedtek a VIII. Vajdasági Rohambrigád Iskolával. Fa­lusi Béla igazgató büszkén mutatta be gyönyörűen berendezett, sok-sok ötlet­tel dolgozó könyvtárukat, s vezetőjét, Erős Erzsébet könyvtárosukat. Az öt­venhárom fős tantestület ezer kisdiákot okít egy modern iskolában, a Majsai úton. Milyen a könyvtáruk? Jó összetételű állomány, szakszerű elhelyezés, elren­dezés; gyakorlatunktól nagyon eltérő, pedagógiailag kitűnően felépített hasz­nálati rend, sok praktikusság jellemzi ezt a biztosan nem tipikus bibliotékát. Nagyon tetszettek tankönyveik. A he­tedikes tananyagban többek között Déry Tibor, Nagy László, tehát azok is szerepelnek, akiket nálunk az általános iskolában nem tanítanak. Órarendbe épített könyvtári órák, olvasónapló, könyvbemutatók, önképzőkörök való­ban olvasóvá nevelik a diákokat, tény­leg megszerettetik velük a könyveket. És a közös vágy: mielőbb sok ilyen általános iskolai könyvtár legyen Bács- Kiskunban is! Könyvtárosaink másnap a belgrádi szerb nemzeti könyvtárt tekintették meg. Az 1973-ban átadott 20 ezer négy­zetméter alapterületű könyvtár 3,5 mil­lió kötetes állományát a számunkra tel­jesen idegen katalógusrendszerből szerintünk — jól áttekinteni nem lehe­tett, s az intézmény zártsága a böngé­szést nem teszi lehetővé. Á könyvtári Jan Norman Hagyomány, hogy a Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Kiállítással egyidőben a korábbi díjnyertesnek ön­álló tárlatot rendeznek. így kapott most bemutatkozási lehetőséget Buda­pesten, a Dorottya utcai kiállítóterem­munkájukban hazai viszonyainkhoz hasonló gyakorlatot alig-alig fedez­tünk fel; hisz Jugoszláviában minden köztársaságnak külön-külön van nem­zeti könyvtára (a magyaroké Újvidé­ken); mind külön hálózat, más mód­szertani gyakorlat szerint dolgozik. A magyar könyvellátásról vajdasági vendéglátóink véleményét összegezve, valamint a kölcsönzőpolcokon találha­tó magyarországi könyvek között né­zelődve úgy éreztük, könyvtermésünk java kijut Jugoszláviába, de különösen a Móra, a Magvető, a Szépirodalmi és a Panoráma Könyvkiadó újdonságai­ból, a Bács-Kiskun megyében megjele­nő irodalmi és könyvtári kiadású köny­vekből, periodikákból szeretne rend­szeresen többhöz, de legalább egy-egy példányhoz hozzájutni a szabadkai könyvtár. A jugoszláviai tanulmányút tapasz­talatait Zvara Pál, az MKE elnöke summázta: — A Vajdaság Bács-Kiskun testvér- megyéje. Könyvtáraink közül a bajai- aknak Zomborral, a Katona József Megyei Könyvtárnak Újvidékkel van együttműködési megállapodása. Sok lehetőség, pótolnivaló van kapcsolata­inkban, elsősorban a szabadkai könyv­tárral való kapcsolatfelvétellel. Hisz- szük, jövőre, a vajdasági kollegák Bács-Kiskun megyei látogatásán már új kapcsolatok kialakulásáról is szá­mot adhatunk egymásnak. K. M. ­kiállításáról ben a dán Jan Norman, aki 1984-ben nyerte el a kiállítási díjak egyikét. Jan Norman fiatal művész, 1951-ben született Arhusban. A plasztikát auto­didaktaként műveli, ám eredeti tehetsé­gével, jellegzetes látásmódjával hamar a dán szobrászat élvonalába került. Al­kotásai nem a klasszikus értelemben vett szobrok. Munkássága azt példáz­za, hogyan válik műtárggyá a minden­napi élet kelléktára, a természetes anyagok hulladéka, a megégett bőrka­bát, az elnyűtt cipő, a fonott kas, a fémhuzal, a szalma. SÍNKA ISTVÁN: György vezér a tüzeknek suttog Most: átlátszó tenger a hazám, tükör, s Szemem tagúit bogárán; . ■ látom, hogy e tengerbe merül ; ' A szabadság ... Oh, tán egyedül én sejtem: sok jobbágyudvaron átsír egy nagy titkos fuvalom. S lepkét látok: ingó lombra ül, dongót hallok: zúgva elrepül. A szél hozza: suttog valamit; a galambdúc esti hangjait. Látok, s látom: Gergely térdepel. S míg bús fejét a bárd lopja el, reá teszem tüzes tenyerem vasszívedre, óh történelem. Érzek, s érzem: iszonyú nagyok a táncoló parasztangyalok. Sebő most a váltamba harap és sír szegény. O a nép, a nagy. | Elbotolt a maga igazan s azt siratja... Meghalok, hazám! 1947 I--------A--------[ P ETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ az évek múltával egyre olcsóbban meg­vásárolható egy-egy film forgalmazási joga. A három és fél évtizedes késés azonban, mégis elképesztő. Lehet, hogy már nekünk fizettek, csak bemu­tassuk? A világhírű regény megfilmesítéséhez világhírű színészeket válogatott' az ugyancsak világhírű rendező. Búrt Lancaster, Montgomery Clift, Frank Sinatra, Deborah Kerr és Donna Reed neve már önmagában is nézőcsalogató, kasszasikerrel kecsegtető. A történet a második világháború idején.játszódik, az USA hadbalépésé- nek előestjén. Izgalmas fordulatok, ro­mantikus érzelmek színesítik az ameri­kai hadseregről festett korképet, vagyis nincs ok az unalomra. Ha valakit mégis untatna ez a produkció, annak ajánljuk tartalmas időtöltésül, hogy hasonlítsa össze Zinnemann filmjét a nem is oly régen sugárzott tévéfilmváltozattal, mely ugyancsak nem volt híján világhí­rű művészeknek. Mint amilyen például a gyönyörű Natalie Wood. A James Jones regényéből készült, Fred Zinnemann rendezte film nem ke­vesebb, mint harmincnégy esztendei késéssel érkezett a magyar mozikba. Valószínű, hogy anyagi megfontolások miatt kellett ennyi ideig várnunk arra, hogy megtekinthessük e több Oscar- díjjal kitüntetett produkciót, ugyanis BÚCSÚZÁS A film alaphangnemét már az első kockák meghatározzák. Homályos megvilágításban, áttetsző ködben áll egy csónakban az öt esőköpenyes alak — a hatalmas akarat, a sors küldöttei­ként. Felhangzik közben a halk gyász­kórus, mely a fájdalomról és a búcsúról énekel. A Styx vagy az Angara? A fele-' dés vagy az emlékezés folyója... Vízierőmű épül, kénytelenek elárasz­tani a szigetre épült kis falut, Matyo- rát. Minden lakóját ki kell telepítem, örökre búcsút mond öreg és fiatal 300 éves szülőfalujának, amelyhez annyi szál köti. Drámai pillanatokat él meg a néző Dárjával, az idős. főhőssel, aki nem tud és nem akar megválni múltjá­tól. Az ember kicsi és védtelen ebben a hatalmas térségben vagy eszelősen ag­resszív, mely élőlények szenvedélyes pusztításában nyilvánul meg. Az alap­művet Raszputyin írta, akinek filozófi­ája mindannyiunkat felelőssé tesz az eltékozolt javakért. Kecskeméten, a Városi Moziban, szeptember 29-én lesz a bemutatója az Elem Klimov rendezte Búcsúzás című szovjet filmnek. KÖNYV Z’ZI LABOR „Gyere, gyere szeress, úgy kívánlak, / A karodat tárd ki, a szíved nem kell nekem. / Ötletem van, adjunk az eroti­kának, / Mixelhetnél egy szexikoktélr nekem" — énekli rekedtes hangon egy szakállas fiatalember a Rolling Stones egykori slágerének magyarított válto­zatát, majd népviseletbe öltözött asz- szonykórus zengi a refrént: „Óóóóh Honky Tónk Woman ...” És egycsa- pásra híres lesz egy magyar rockegyüt­tes, a Z’ZI Labor. Videoklipjüket száz­szor sugározta a televízió, első nagyle­mezük úgy fogyott, mint a cukor, s a Queen magyarországi koncertjén a. Z’ZI játszott előzenekarként. Az együttes vezetőjének, Janicsák Istvánnak most jelent meg könyve, melyben részletesen is olvasható e gyors siker krónikája. A borítón ez áll: Z’ZI LABOR FEHÉREN-FEKETÉN avagy keleti karriertörténet. Az azt kö­vető mintegy kétszáznyi oldal pedig nagy adag vegyesfelvágott. Újságcikk­gyűjtemény, képes mellékletek, dalszö­vegek, Zizi-szótár, reklámok... — Felsorolni hosszadalmas lenne, mi minden sorakozik az együttes tagjait, illetve a sikeres koncertek hangulatát —és kulisszatitkait—bemutató írások mellett. A könyvben a legérdekesebb mégis inkább csak az, hogy a NIC Szervező Iroda gondozásában, egy hó­nap sem kellett, a kézirat leadásától a megjelenésig. Maradjunk annyiban: a Z’ZI lemeze jobb. LEMEZ Igen változatos ^enei program szere­pel az Amadinda Ütőegyüttes első nagylemezén: kortárs művek, afrikai tradicionális zene és ragtime. Azt is mondhatnánk: háromféle műfaj, há­rom fekete korongra valp anyag. Még­is, így, együtt hallva feledhetetlen él­ményt adnak. A kortárs muzsika hazai híveinek száma ma még igen-igen ke­vés. Sokan értetlenül állnak e műfajjal szemben. Az Amadinda ütőhangszere­ikkel kellemesebb hangzást produkál. Mindenhol sikert aratnak. Néhány év­vel ezelőtt tűntek fel, s 1987-re érett be az áhított lemez. Annál is inkább áhí­tott, mert épp a kortárszenészek készít­hetik a legkevesebb felvételt! Ezen ün­nepi alkalomra írt Márta István egy darabot, a Babházi történetet, mely időközben elnyerte a Magyar Rádió kritikusi díját. Ugyancsak hosszabb lé­legzetű Sáry László Kotyogó kő egy korsóban című műve. Két magyar szer­ző mellett külföldi alkotó, John Cage darabja is helyet kapott a lemezen (Se­cond Construction). A B oldal köny- nyebben „emészthető” összeállítás. Af­rikai dallamok, pergő, pattogó, ütemes dobmuzsika szól a ragtime-ok között. Ez utóbbi jazzműfaj jeles képviselője Georg Hamilton Green három ragtime- ja csendül fel — xilofonon és két ma- rimbán. (Eredetileg is xilofonra íród­tak, zongorakísérettel.) Amadindáék tehát a hagyományokhoz is vonzód­nak. Bízvást nézhetnek a jövőbe, .az újabb sikerek felé. Akik pedig szeretik az egzotikus ütőhangszerek által meg­szólaltatott muzsikát, örömmel fogják hallgatni a Hungaroton hanglemezhe­teken megjelent LP-t. TARLAT BŐRREMEKEK A bőr az ősidőktől használt anyagok közé tartozik. S hogy nemcsak prakti­kus, hanem művészi szempontból is ki­tűnő alapanyag lehet, arra jó példa Varjasi Tamás iparművész tegnap nyílt kiállítása a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. „Évekig tartó munkával olyan tech­nikai lehetőségeket talált meg, fejlesz­tett ki, amelyekkel e természetes anyag szépségeit, tulajdonságait még jobban ki lehet domborítani úgy, hogy azok a művészi mondanivalót teljes hűséggel szolgálják. Keze alatt a merev 3—5 milliméter vastagságú bőrből díszek, térelválasztók, táblaképek, féldombor- művek, kisplasztikák és szobrok for­málódtak egyre magasabb esztétikai színvonalon... Az utóbbi években a térbeli kiterjedés, a három dimenzió­ban való alkotás gyönyörűsége hozta íázba...” — olvasható a negyvenesz­tendős iparművészről az egyik, mun­kásságát méltató írásban. Alkotásait határainkon innen és túl egyaránt, sok önálló kiállításon meg­csodálhatták az érdeklődők. S minden bizonnyal nagy érdeklődés kíséri majd kecskeméti bemutatkozását is. Októ­ber 10-éig, kedd kivételével, naponta 10-től 13 óráig és 14-től 19 óráig tekint­hetők meg Varjasi Tamás bőrremekei a művelődési központban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom