Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-22 / 223. szám

1987. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE #3 IDŐSEK KÖZÖTT A BÁTYAI NAPLEMENTE KLUBBAN rr Őrzik a viseletét Sokan már hét f 1 SBE m a nyelvet,.. reggeli csak nyolckor kezdődik. Életük során ugyanis megszokták a korai ébredést. Nyolc órára valamennyien össze­gyűlnek: a bátyai Naplemente Idősek Klubjának mind a huszonnyolc tagja. Együtt kezdik a napot. Reggeli után azonban szétszéled a társaság egy ré­sze. Különösen ilyenkor, amikor akad még tennivaló a kertben, foglalatosság a ház körül. Sokuknak családjuk van, a fiatalok persze dolgoznak. Mire ha­zaérnek, legyen csak rendben a kony­ha, a szoba, vélik az idősek. Mint megtudom, akik maradnak, vagy egyedülállók, vagy pedig otthon már „elvégeztek”, és becsülik a szeré­nyen berendezett társalgóban a csen­det, a nyugalmat, egymás társaságát. Szívesen fogadják a közéjük települő idegent, és készségesen mesélnek ma­gukról. Csupa sötét ruhás idős asz- szony. Valamennyien ráncos szoknyá­ban, parasztblúzban, kötényben és fej­kendőben. , — Ilyenben járok én már ötven éve —•1 meséli özvegy Marokity Miklósáé (77 éves). — Azelőtt cifrában, most, hogy az uram meghalt, feketében. Már csak két-három — alsó, cakkos és felső — szoknya van rajtam. A fiatalok nem hordják, mi öregek őrizzük a viseletét. Ahogy a nyelvet is. Mindenkit érintő témáról csakis horvátul folyik közöt­tük a szó. A boltban viszont általános a magyar beszéd, bár az adatok szerint tíz lakosból kilenc horvát nemzetiségű. — Fiatalon kerültem Bátyára — me­séli özvegy Pártli Rezsőné (78 éves). — A férjem horvát volt, saját boltunk­ban dolgoztunk. Akkor még minden betérő csakis rácul kérte a kenyeret, a cukrot. Eleinte bizony bajban voltam, de aztán muszájból hamar megtanul­tam én is a nyelvet. ■— A beszélgetésen kívül mi a prog­ramjuk? — kérdezem.- Pihengetünk, tévézünk, zenét hallgatunk — mondja özvegy Balázs Ferencné (66 éves). — Ketten-hárman kézimunkázunk, de a többségnek ne­héz ahhoz a keze, egész életünkben kint dolgoztunk a földeken. Meg aztán a szemünk is rossz. Három éve voltunk Balatonfenyvesen, de inkább csak a fia- talabbja. A többség a hetven, a nyolc­van éven is túl van már, mindennél többre becsüljük a nyugalmat. A tea- délutánokat persze kedveljük, akkor összejön a csapat. Ebéd előtt pedig egy­másfél órával megjelennek a férfiak, meglátja, olyan kártyaparti lesz itt, hogy csak... Mint megtudom, a községi tanács a közeljövőben tervezi, hogy az idősek klubját korszerűbbé teszi, bővíti. Az átalakítás után huszonnyolc helyett negyvenen lehetnek a klub tagjai. Hi­szen van erre igény a bátyaiak között. Hogy miért? özvegy Molnár Ferencné (81 éves) eleinte nagyon óvakodott az idősek klubjától. „Szeretetházba” nem me­gyek — idézte akkor a rosszcsengésű szót. Aztán ismerőseitől csak jót hal­lott, így végül rászánta magát. Nem bánta meg, vallja most már, mert itt barátokra lelt. — Május óta járok ide, s ezt most már így lesz életem végéig-— közli eltö­kélten. — Kényelmesebb így, — sorolják —, nem kell mindennap vásárolnunk, főznünk magunkra. Anyagilag is ked­vező. Ha befizetjük a havi ISO forintos tagdíjat, már csak az ebédért, reggeliért kell fizetni napi négy-húszat. Azért ennyit, mert legtöbbünk nyugdija 3 ezer forintnál is kevesebb. — Mi az a kis nyugdíj? — teszik fel á: kérdést. — Szerencsére itt nem kell sokat fizetni, s így jut is, marad iá az unokákra, a dédunokákra. Ők nem váiják el, de mégis jobban esik, ha tu­dunk adni nekik egy kis ajándékot. Tóth Margit HARMINC ÉV FAJSZON Baráti kapcsolat a betegekkel Harminc éve praktizál szülőfalujában, Fajszon dr. Juhász Dénes körzeti főorvos. Jó szervezőként, elismert társadalmi munkásként is emlegetik a környékbeliek. Szerény, jószán­dékú ember, aki hivatásáról felelősséggel beszél. Sok küzdel­met, olykor-olykor nélkülözést hagyott maga mögött, míg megszerezte diplomáját. — Heten voltunk testvérek, a családnak összesen két hold földje volt, az sem a javából — emlékezik. — Elvergődtem a középiskoláig, egyre drágább volt a tandíj, amit nem tud­tunk előteremteni. Hogy könnyítsék a helyzetemen, minist- ráltam a kalocsai apácazárda.-templomában, így-aztán. «1 tudtam tartani magam. Később az ösztöndíjból megéltem, kaptam kollégiumi elhelyezést is. Ötvenhat szeptemberében szereztem orvosi diplomát. A káderozásnál rendőrorvosnak javasoltak, egyenruhában szolgáltam végig a zűrös októberi napokat. Aztán arra kértem feletteseimet, engedjenek haza Fajszra. így lettem körzeti orvos, több mint harminc évvel ezelőtt.- Nem volt akkoriban orvoslakás, sem rendelő. Egy kétszer három méteres szobában laktunk a feleségemmel, meg a két gyerekkel. A szomszédban kocsma volt, állandó zajongás, mulatozás. Négy éven keresztül gyógyítottam ilyen lehetetlen körülmények között. Végül a tanácstól kaptam szolgálati lakást, egy volt parasztházat. A kis rendelőhelyiséget jóformán a saját költségünkön alakítottuk ki, mi fűtöttünk, takarítottunk. A betegek be 'sem fértek, sokan az udvaron várakoztak, még télen is. Belül pörgött a vakolat, omladozott a fal, a penész is befészkelte magát. Ez az állapot sem volt tartható sokáig. Majd 1970- ben, a főutcán megépült az orvoslakás. Mellette telket szer­zett a tanács, hogy majd rákerül a rendelő. Vártuk türelem­mel az építkezést, de mindig elmaradt, nem volt rá pénz. Most mégsem bánkódom, mert a tanácsháza szárnyépüle­tében kapott helyet a tágas, világos rendelő. Kaptunk a megyei tanácstól támogatást, komoly berendezések kerültek a régiek helyére. Mindjárt más lett a közérzetem, a betegek is jobban érzik magukat. Dr. Juhász Dénest a helyi Vöröskereszt elnökének is meg­választották. Mára Fájsz felnőtt lakóinak fele rendszeres véradó, az arány jóval meghaladja az országos átlagot. Vala­mennyi 18 év feletti KISZ-tag aktív véradó, de a KISZ-esek minden egészségügyi megmozdulásban élen járnak, sokat segítenek az egészséges életvitel propagálásában. — Hivatásomnak tartom a gyógyításon kivül a szervezést, a megelőzést, az ismeretterjesztést—vallja dr. Juhász Dénes. — Hetven aktivistát tüntettünk ki a legutóbbi véradó-ünne­pélyükön. Valamennyien lelkes segítőink, akikre mindenkor j - ----------­sz ámítani lehet. Most szervezzük a rákszűrést, kétévenként szeretnénk felülvizsgálni a 20—70 év közöttieket. Idén* a nőkre kerül sor. Sajnos sok a cukorbetegünk, a rendszertelen életmód miatt. Ezen a területen még nem bizonyul elég hatékonynak a propagandánk. — Szerettem volna elmélyülten dolgozni, elméleti munkát végezni, kutatni. De kötött szülőfalum szeretete. Mára ko­moly felnőttek azok a csöppségek, akiket én segítettem világ­ra. Ez örömmel tölt el, ugyanakkor állandó idegfeszültség­ben vagyok. Tegnap éjszaka kétszer ugrasztottak az ágyból. A2 egyik hívóm csupán azért, mert vajúdott a felesége, ő meg nem tudott telefonálni, mert még életében nem telefonált, így nekem kellett kihívni a mentőket.-— Elmondhatom: érdemes volt itt megtelepednem. Be­csülnek, tisztelnek az emberek. Eljutottam odáig: ha nem is tudok meggyógyítani valakit és szakrendelésre utalom, ak­kor is bíznak bennem. Sokukkal baráti kapcsolat alakult ki, s a közvetlenségnek a gyógyító munkában jelentősége van. Remélem sikerült hozzájárulnom, hogy a fajsziak egészsége­sebb körülmények között élnek, jobban érzik magukat, mint néhány évtizede. S amikor az idevalósi Frang János műtétjé­hez véradót kerestek, Fajszon tizen jelentkeztek, ők adtak új életet neki. E példa arról győz meg: nem éltem tétlenül. Zs. Kovács István HA AZ APA IS JELEN VAN A SZÜLÉSNÉL bJE Vl Rövidebb a vajúdás, csökken a fájdalom Könnyebben hozzák a világra gyer­meküket a nők, ha az apa jelen van a szülésnél — állapították meg a Debre­ceni Orvostudományi Egyetem Szülé­szeti és Nőgyógyászati Klinikájának szakorvosai, akik most összegezték az utóbbi három évben levezetett csak­nem 140, úgynevezett együttszülés ta­pasztalatait. Ezek szerint — miként az Orvosi Hetilapban közölték -f- a férj jelenlétében a szülő nőknél rövidebb ideig tart a vajúdás, kisebb a szülési fájdalom, kevesebbszer szükséges mű­téti beavatkozás, császármetszés. Az „együttszülő” nők 95,9 százaléka utólag úgy vélekedett: férjük jelenléte megnyugtató volt. A férfiak 88,5 száza­léka érezte azt, hogy a szüléskor kedve­zően hatottak a feleségükre. Az „együttszülés” azonban csak ak­kor erdményes, ha a félj, a partner megfelelő előkészítés után vesz részt a szülésnél —; hangsúlyozták a szakorvo­sok. Ezért azokat a párokat, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel, több al­kalommal tájékoztatják a szülés folya­matáról, arról, hogy a félj miként báto­ríthatja, segítheti vajúdó feleségét, hogy társa leküzdje félelmét, szorongá­sát, fájdalmát. A szülő nő általában a férjével együtt érkezik a szülészetre. A félj — megfele­lő védőöltözetben — jelen lehet a szü­lőszobában, s a felesége mellett marad­hat a magzat megszületésekor is. Ilyen­kor a szülő nő feje mellett helyezkedik el. A szülés után mindketten megérint­hetik, kézbe vehetik az újszülöttet. Együttlétük az orvosi ellátás után is lehetséges, mindaddig, amíg a szülő nőt át nem viszik a gyermekágyas osz­tályra. Amennyiben a szülők igénylik, a gyermekágyasok nappal együtt lehet­nek újszülötteikkel. Ezek a tapasztalatok megerősítették azoknak a magyar szülészorvosoknak a véleményét, akik országunkban ko­rábban, elsőként nyitották meg a szü­lőszobát az apák előtt. A klinika szakorvosai javasolják, hogy az ország többi szülészetén is te­gyék lehetővé az „együttszülést”. Na­gyon fontos lehetővé tenni azt, hogy a gyermek születésének pillanatától ér­zelmi kapcsolatba kerüljön mind az édesanyjával, mind az édesapjával. A szülő és magzat, illetve a szülő és újszülött kapcsolat minősége lényege­sen befolyásolja a gyermek fejlődését, sőt a család életét, sorsát is. SZEDD MAGAD! A Kiskőrösi Álla­mi Gazdaság százkét hektáron termel almát — jonatán, golden és starking fajtát. Sikeres a „Szedd magad!” akció­juk, hétvégeken ötszáz család is megfordul a gaz­daság Ökördi al­másában; Dunaúj­városból és Kalo­csáról is jönnek. Mivel a hétközna­pokon kisebb az érdeklődés, fog­lalkoztatnak diá­kokat is. Húsz­éves a kapcsola­tuk a Szolnoki Kereskedelmi Szakközépiskolá­val, ahonnan há­romszáz negyedi­kes tanuló jött al­mát szedni. Jelen­leg szovjet export­ra gyűjtik a star- kingot. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) Fogyatékosságok az alapellátásban A soltvadkerti tó-bizottság szezon utáni értékelése Az egészség védelmében nélkülözhe­tetlenek a természeti erőforrások. A jó levegő, a napfény és a víz emberek ez­reit vonzza nyaralni. Ezért is érdemel kiemelt figyelmet üdülőterületeink álla­pota és környezete, így a Vadkerti-tóé, amely kitűnő fekvésével — Kiskunha­lashoz, Kiskőröshöz és Kecskeméthez való közelségével — egy nyári hétvégén tíz-húszezer vendégnek is pihenőhelye. Ez a nagy látogatottság, s az idei 1 millió 651 ezer forint tanácsi bevétel a strandon és a kempingben még inkább előtérbe helyezi azt a másik fontos kér­dést: gondoskodtak-e kellőképpen a nyaralókról, hogy jó körülmények közt tölthessék idejüket? Az idei nyár több olyan tapasztala­tot hozott, amelyek hasznosak lehet­nek megyénk más tavainál is. Ezeket foglalta össze nemrég a víz és környéke megóvásáért, s az ott üdülő vendégek érdekében dolgozó tizenöt tagú tó­bizottság. Soltvadkerten, ahol évekkel ezelőtt halak pusztultak el a fölmelegedett, oxigénszegény vízben, tavaly óta per­cenként 3400 liter vizet adó kút frissíti —■ élteti — az időközben kikotort ta­vat. A tiszta tó, az új bekötőút, a higié­niás feltételek javítása a kempingben épített 12 vécével és egy zuhanyzóval, teniszpálya létesítése a helyi tanáccsal közösen, nem utolsósorban pedig a magyar—német nyelven kitöltött étla­pok megjelenése a vendéglátóknál azt mutatja: nem szobabizottság, cselek­vésre kész testület a gazdája a Vadker­ti-tónak! Mindent egyedül természetesen nem tudnak elintézni. A kutyák sétáltatása a vízparton, s a környékben elszaporo­dott dúvadak erélyesebb fellépést köve­telnek. Vagy: aki nem ismeri a tavat és gondolkodás nélkül fejest ugrik a víz­be, könnyen úgy járhat, mint az a diák­fiú, aki a nyáron ezért csaknem életével fizetett. Nem hagyta szó nélkül a tó-bizott- ság az alapellátás fogyatékosságait sem. Sok üdülőnek elment a kedve a reggelizéstől, látva, hogy az omladozó vakolatú, egyetlen élelmiszerboltnál hosszú sorban várakoznak a többiek. A helyi áfész ugyan a maga erejéből törekedett tőle telhetőén részt venni a kereskedelmi ellátásban — a hűtőka­pacitás növelésével javított az értékesí­tési körülményeken; a Duna—Tisza Közi AHV szombaton is szállított hús­ipari termékeiből —, azonban a kínálat messze elmaradt a kívánalomtól. A tartós és féltartós tejet (annak a 360 liter tartós tejnek a kivételével, amit a Soltvadkert és Vidéke Afésznek ebben az évben egyszer szállítottak) ezen az üdülőhelyen csak hírből ismerik. Ezenfelül a tejtermék- és a kenyérel­látás sem fedezi a nyári hónapokban látogatói számát tekintve várossá duz­zadt üdülőtelepülés szükségletét. Do­bozos sajtot hiába várt az áfész, nem küldtek Kalocsáról legutóbb sem a vadkerti ABC-be. Ugyanígy margari­nért és étolajért is hiába kilincseltek szeptember első felében a halasi Fü- szért-raktárban. A felvágottszállító autó elég későn, 10—11 óra között ér Soltvadkertre, lévén, hogy a település utolsó állomása a Duna—Tisza Közi ÁHV járatának. Ez főképp hetipiaci napokon hátráltatja az ellátást. A helybeli sütőüzemből való kenyér minősége visszatérő gondja a nyara­lóknak és az itt lakóknak egyaránt. Hol finom, ropogós, hol pedig nincs jól átsülve a kenyér, mivel az alagútke- mence nem teszi lehetővé az egyenlete­sen jó minőséget; a hibás kemence egyébként is felújításra szorul. E problémák azt mutatják: az áfész- nek és szállító partnereinek körültekin­tőbben kell figyelembe venni ama sajá­tos körülményt, hogy a Vadkerti-tónál és bent, a községben a nyári hónapok­ban számíthatnak legnagyobb forga­lomra. Vonatkozik ez megyénk vala­mennyi üdülőhelyére. A fogyasztók el­látása mellett tehát fontos üzleti érdek is, hogy ezt az időszakot a kereskede­lem és a vendéglátás az eddiginél job­ban kihasználja. Kohl Antal SCUS Ember, ta panaszát hal­lottam már pályám során. Ám eled­dig egyet se olyat, mint amivel az a férfiú lepett meg, akit rezes orra miatt Répának szólítanak barátai. Azt mondta nekem az ötvenes éveit csak most kóstolgató házkezelőségi alkalmazott: róla sugárzik, hogy vonzza azt, ami megkeseríti az éle­tet. — Hiszi, nem hiszi tó- nézett für- készőn az arcomba —, rólam már azt se feltételezik ismerőseim, hogy véletlen szerencsém lehet. Ki is pró­báltam. Egy olyan héten, amikor a lottó alig húszezret fizetett a négy- találatosra, elhíreszteltem az iro­dámban, hogy én is a nyertesek kö­zött voltam. Kollégáim csak nevet­tek, hogy ugyan, Répának miért volna négyese? Miért éppen neki? És hozzátette, bezzeg egy mun­katársáról elhitték, hogy az unoka- , testvére külügyminiszter lett vala­melyik afrikai országban. Még azon sem akadtak fönn: vajon mi­ként alakulhatott ki az a rokoni viszony a fekete diplomatával, ha ' pályatársuk minden retyerutyája a kiskunhalasi tanyavilágban él. Ama kishivatalnok olyan föllépésű volt, hogy „el kellett hinni róla”, hogy az egyenlítői Afrika valame­lyik vezetője időnként mázsaszám küldi neki a banánt, és pálinkát kell főzetniök belőle, nehogy rájuk ro­moljon. Csakugyan, vannak emberek, akik már a puszta megjelenésük ré­vén előnyt élveznék mindenütt. Tíz hasonló képességű közül őt veszik föl jó állásba. Ha egy láda paradi­csomban csak három hibátlan van, azt a hármat neki méri ki az eladó. A nők egy futó mosolyát többre értékelik, mintha más vacsorára látja vendégül őket a Hiltonban. aki fénylik De vannak, akiknek még a kis­gyermek is a lábára lép az utcán. Akik, ha benéznek egy udvarba, ott rögtön elhullik az aprójószág. Es képezhetjük a pszichológuso­kat, elöntheti a boltokat a lélektan­nal foglalkozó könyvek özöne, megmarad a szakadék az élet föl­kentjei és a kétbalkezesek, beskatu- lyázottak között. Egyszer-egyszer megfordulok bírósági tárgyalóte­remben, ahol bűnügyeket tereget­nek ki. Sajátságos módon a szélhá­mos, aki egy soha föl nem épült társasház nyolcadik emeleti kétszo­bás öröklakására vett föl százezer forintos előlegeket, bizalmat keltő arcú, elbűvölő személyiség, a káro­sultak pedig ijedt, sete-suta embe­rek, akiknek jószerivel egy doboz gyufát se kölcsönöznénk jó lélek­kel. Milyen fintora a sorsnak, hogy gyakran az élet hamiskártyásait ru­házza föl a héroszokhoz illő külső adottságokkal, a tisztesség hordo­zói meg olyanoknak tetszenek né­ha, mint a sunyi kapcabetyárok. Erre azt mondják a minden hely­zetben okosok: node kérem, hol ta­nítják azt, hogy a látszatra adjunk?! Az emberek megmérésénél a lénye­gi tulajdonságoknak kell latbaesni- ök. Kellene — válaszolom halkan. És zavartan arra gondolok, hogy ma­gam is milyen sokszor ítélkezem az első, futó benyomás alapján. Akár­csak az a kétdiplomás ember, aki házassági bontóperének szünetében — amikor hüledezve faggattam, miért vett feleségül néhány heti is­meretség után egy prostituáltat — így felelt: — Nevessen ki, beleszerettem a szemébe. Furcsa, nem furcsa — így van. Az ember legbecsesebb tulajdona, a személyisége néha előnytelenül, olykor fölértékelten mutatkozik meg a környezete előtt. Ám semmiképpen sem akarom azt mondani, hogy az életben a lát­szat nagyobb esélyt jelent, mint a lényeg. Mindössze azt a vélekedése­met nem hallgattam el, mely szerint a jó külső adottságok nemcsak a pipereszappan érvényesülését könnyítik meg, hanem azét is, aki a szappant el akarja adni. Aki végignézte a magyar televí­zióban a nem túl távoli múltban lezajlott karmesterversenyeket, az nehezen szabadulhat a gondolattól, hogy azok nem kizárólag a zenei fölkészültség, a muzsika értelmezé­sének és dirigensi talentumnak erőpróbái voltak. A helyezések ki­alakulásában szerep jutott annak is: küllemével, mozgásával, mond­hatnám színészi mimikájával ki mennyire bűvölte el a közönséget. Csak emlékezzenek vissza a kezdet kezdetén föltűnt japán karnagy eg­zotikus varázsára, később a görög fiatalember sztárfotóul kínálkozó fejére vagy a legutóbb diadalmas­kodó hollandus boldog kamaszmo­solyára. Nem véletlenül buggyant ki végül egy barátomból a véleke­dés; — Ezek mellett Klemperer nem rúgott volna labdába. Gondolom, az olvasóban már ágaskodik a kérdés: miért írok eny- nyit egy közhelyről. Mert — mit tagadjam!? -A mohos közhely arról tárgyalni, hogy egy daliás evezős­bajnok is lehet szellemileg törpe és az alacsony termetű Kossuth egy fejjel magasabb volt leghórihorga- sabb kortársainál is... Bajor Nagy Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom