Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

A Minisztertanács munkaprogramja

A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-ai állásfoglalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait, és a célok,, megvalósításának eszközeit. A munkaprogram épit az

1985-ben elfogadott kormány- program, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul.

A magyar népgazdaság fejlődését hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások kísérik. A megnövekedett követelményekhez gazdaságunk lassan alkalmazkodik. Ezért a számunkra hátrányds külgazdasági változások az elkerülhetőnél nagyobb veszteséget okoztak.

Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésékre is sor került. Gazdaságpolitikai céljaink esetenkén t nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosszabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, a társadalmi-gazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal — jobban élvé a szocializmus adta lehetőségekkel, /erősítve az intézmények és gazdálkodó szervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai.

A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósságállomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét; olyan érdekeltségi feltételéket alakit ki, hogy minden területen — szelektíven és rövid időn belül — számottevően fokozzák a gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül' a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat, leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a népgazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz a társadalmi és gazdasági céljaink elérését szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakoztatására, hatásukat széleskörűen hagyja érvényre jutni; minden rendelkezésre álló eszközzel mérsékelni törekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket.

I.

A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból indult ki, hogy gazdaságunk stabilizálásának kulcskérdése a konvertibilis adósságállomány növekedésének megállítása. A gazdaság stabilizálását elsődlegesen a gazdaságos termelés bővítése, és ennek alapján az export növelése alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a belföldi felhasználás csök7 kerítését és exportra való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de ésszerű takarékosságot érvényesít, ám kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet.

A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a . kormány megteremti és fenntartja, és a külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás egyensúlyát. Ez a jelenlegi szakaszban csak a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a kereslet-kínálat szerkezetének jobb összehangolásával valósulható meg. A kormány a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel törekszik a szocialista országokból származó import bővítésére. A konvertibilis elszámolású import általános növelése a következő két-három évben reális célként nem tűzhető ki, a versenyszektorban azonban folyamatos, az export növelésével összehangolt, a mainál rugalmasabb eszköz- és anyagimport valósul meg.

Ebben a szakaszban programjaink következetes megvalósítása esetén sem várhatunk számottevő gazdasági növekedést. A szerkezetátalakítási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja.

n.

A munkaprogramnak a termelést, a termelési szerkezetet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosztást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz.

E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány:

— úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletet;

— a távlati érdekeltség megteremtésével is elősegíti, hogy a gazdálkodó szervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön;

— lehetővé teszi, hogy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodó szervezetek fejlesztési többletforrást képezhessenek ;

— Intézkedéseket tesz a gazdálkodó szervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére.

A kormány közvetlen struktúrapolitikai felelőssége kiterjed:

— a stabilizáció és a kibontakozás követelményeinek érvényesítésére a népgazdaság fejlesztésének fő irányait és arányait meghatározó döntésekre; a KGST-ben vállalt és a szocialista viszonylati! államközi kötelezettségek teljesítésére; az energetika, az alapanyagipar, a mezőgazdaság, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra (közlekedés, a posta és távközlés, vízgazdálkodás stb.) tervszerű fejlesztésére; a technológiai és szerkezeti megújulási folyamatokat szolgáló tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, továbbá az oktatás és szakemberképzés működési feltételeinek fejlesztésére; a szerkezeti változások körében az állami preferenciák és diszpreferenciák kijelölésére; a vállalati és területi irányítás hatáskörét és lehetőségeit meghaladó jelentősebb visszafejlesztésekre vonatkozó döntések meghozatalára.

A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világ- tendenciákhoz való közeledés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki:

a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozóipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglévő kapacitások minél teljesebb kihasználása.

A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik.

b) Az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mezőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túlkínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi exporttöbbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszer-gazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő, szakértelem- és tudományigényes új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését.

e) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást.

d) Á kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére.

Fejlesztési, műszaki-tudományos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfontosabb alapja és feltétele a szellemi tőke, a szaktudás gyarapítása, fejlesztése, a munkaerővel való eredményesebb gazdálkodás, ez szükségessé teszi az át- és továbbképzési rendszer szervezeti és " tartalmi továbbfejlesztését.

A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonit az irányító-vezető munka minőségének; kialakítja a vezetői irányitó munka szigorú értékelési rendjét és a felelősségvállalással arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést.

A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság- és termelés- fejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az. országos

kutatási-fejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a szerkezet- átalakítást alátámasztó, a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok.

A kormányzat tudatában van annak, hogy rövid távon a külgazdasági kapcsolatokban összpontosulnak a gazdasági fejlődés gyengeségei, de egyúttal vallja, hogy a nemzetközi munka- megosztás lehetőségeinek jobb kihasználása jelentős pótlólagos forrást is kínál a magyar * gazdaság számára. A kormány továbbra is olyan külgazdaság- politikát kíván folyta tűni, amely minden — hazánkkal együttműködni kész — országgal és nemzetközi szervezettel lehetővé teszí a kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok széles körű fejlesztését.

—

Gazdaságirányítás. tervezés, piacépítés.

A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására, a főbb népgazdasági arányok és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszköz- rendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi

— hangsúlyozza a dokumentum.

A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom- és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus köve. tetményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg.

A munkaprogram megvalósításának egyik fő eszköze a piaci mechanizmusok és a verseny ki- teljesítése, a tőkejavak szabadabb áramlása feltételeinek megteremtése. A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi területén egyidejűleg összehangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megvalósítani.

— Az adó- és árreform bevezetésekor elkerülhetetlen a szigorú monetáris politika alkalmazása, a költségvetési deficit leépítése és a felszámolási törvény következetes érvényesítése. Állami szanálásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor.

— Viszonylag széles körben —■ mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben

— sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988-ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése.

— Olyan árfolyampolitikát kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális verseny- képességét, ösztönzi a versenyképes exportot és az ésszerű importhelyettesítést.

— Az .eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi fonnák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte.

1E. ív*

Hangsúlyosan szól a munka- program a lakosság életszínvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás -teendőiről.

A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében — a gazdasági feltételekkel összehangoltan — fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozó kollektívák és a munkavállalók számára az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazási formák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését és megfelelő elismerését.

A -mai egyensúlyi viszonyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emelkedése. Az

1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóreformmal összefüggő jelentősebb árváltozásokat követően az árszintemelkedés — a gazdasági teljesítmények javulásának függvényében —mérséklődhet. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti- kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel összehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és társadalompolitikai lag indokolatlan fogyasztóiár-támogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítségével összefüggően kíván fenntartani.

Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata lehetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsítását. A szerkezeti változások megvalósítása azonban több munkahelyváltoztatást igényel; a gazdaságirányítás feladata a megfelelő mobilitást biztosító feltételrendszer kialakítása. Helyenként átmeneti foglalkoztatási, elhelyezkedési feszültségek keletkezésével is számolni kell.

A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények ' és a - juttatások jobban igazodjanak a családok szociális' helyzetéhez' és váltözá- saihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek.

A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988- ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermek- gondozási segélyrendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek. A kormány a központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerűsítésével egyidejűleg növeli a tanácsok szociálpolitikai jogkörét és erőforrásait. A kormány fokozottan számit az önkéntes lakossági, társadalmi, egyházi stb. szociális gondozási kezdeményezésekre.

A lakosság egészségi állapotának javítását széles körű, az állami és társadalmi intézményekre, valamint az állampolgári felelősségre egyaránt építő egészségmegőrzési program szolgálja.

A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésével segíti a lakáskörülmények javítását.

A következő három évben lakásépítéssel, -felújítással és a minőségi cseréket is számítva előreláthatóan összességében kb. 550 —600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítását indokolt előtérbe állítani.

A korábbinál szűkebb körben, a szociális szempontokat fokozottan érvényesítő elosztással folytatódik az állami bérlakásépítés.

A tanácsok a személyi tulajdonú lakásépítéshez és -vásárláshoz szélesítik a helyi támogatásokat, így a jelenleginél több rászoruló család kaphat segítséget. Lakásépítés esetén a kormány — az eltartottak számától függően differenciált mértékben — a szociálpolitikai kedvezmény növelésével ellensúlyozza az építőanyagok ártámogatásának megszüntetését. A kedvezményes lakás- építési és -vásárlási kölcsönök felső határa emelkedik, a kamat- kedvezmények differenciálódnak, a lakásépítést szolgáló megtakarítások adókedvezményben részesülnek.

A kormány időszerű gazdaság- politikai feladatai és társadalompolitikai céljai megkövetelik a társadalom általános, s különösen munka- és magatartási kultúrájának emelését.

A kormányzat területfejlesztési politikáját egyidejűleg formálja a gazdaságilag átlagosnál hatékonyabb régiók gyorsabb, a differenciálódás irányába mutató fejlődése, valamint az eltérő feltételekből származó különbségek mérséklése, az elmaradott térségek felzárkózásához szükséges kormányzati segítség igénye. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében a kormányzat a fejlesztési lehetőségeket a gazdasági teljesítményekhez igazitő szabályozással alapozza meg, a támogatásokat pedig elsősorban az adott térségek, gazdasági szerkezetek korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási nehézségek leküzdéséhez nyújtja. Külön figyelmet fordít a kisebb települések népességmegtartó képességének erősítésére.

Á következő 'évek nehéz Erőpróba ,elé állítják társadáÜúÚn- kat. Á kormány Eltökélt siafrid?- ka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megoldja a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapjainak megteremtéséből reá háruló feladatait.

A munkaprogram megvalósítása azonban nem nélkülözheti a társadalmi élet minden ^ szereplőjének, az irányitó szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek és az egyéneknek a cselekvő támogatását sem. Szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására, a társadalmi demokrácia erősödésére, a program céljainak megvalósulását segítő politikai légkör kialakítására. Elengedhetetlen feltétel a kormányzat és a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a gazdaságirányítás közötti _ cselekvési egység megteremtése.

A kormányt az a meggyőződés vezérli, hogy munkaprogramja megvalósítható, mert a végrehajtásban támaszkodhat a nemzeti összefogásra, a szocializmus építésének eredményeire, az elkövetett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövö érdekében hozandó áldozatvállalására, a dolgozó emberek munkájára,. tenni- akarására és kezdeményezőkészségére.

ZTERELNÖK NEMZETKÖZI SAJTÓÉRTEKEZLETE

A kormány munkaprogramja, amelyet az Országgyűlés elfogadott, két tartópillérre épül: a szocialista demokráciára és a nemzeti egységre. Ez két olyan tartóoszlop, amely reformpolitikánk új szakaszának, kibontakozásunknak a jelszava Is lehet — hangsúlyozta Gráss Károly, a Minisztertanács elnöke tegnap délután, a Parlamentbe« tartott nemzetközi sajtókonferenciáján.

— Meggyőződésem — mondotta bevezetőben —, hogy útkeresésünk^ töprengésünk nemcsak hazánk érdekeit szolgálja, hanem megfelel a szocialista közösség törekvéseinek is; és része a kelet—nyugati párbeszédnek.

A .kormány gazdasági munka- programjáról szólva Grósz Károly hangsúlyozta: — Szándékaink, céljaink világosak, egyértelműek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhalmozódott

gondjaink megoldásához határozottabb magatartással, eredményesebb módszerekkel, eszközökkel látunk hozzá.

A Die Presse tudósítója arról érdeklődött, hogy a megoldásra váró problémák közül melyeket Ítéli a leglényegesebbeknek:

— A legfontosabbnak ma azt tartom, hogy a nemzet visszanyerje magabiztosságát; azt a hitét, hogy felülkerekedik a felhalmozódott gondokon. Ezzel megteszi a legfontosabb lépést ahhoz, hogy a nagyon szigorú programban megfogalmazott célokat >kemény, következetes munkával valóra váltsa.

A munkaprogramnak a társadalmi fogyasztást csökkentő előirányzatairól kérdezett a Magyar Hírlap. A kormányfő válaszában hangoztatta: a fogyasztáscsökkentés olyan kényszerű kötelezettség, amelyet a következő három esztendőben sajnos nem tudunk elkerülni, Sáerény számítások szerint e háróm év alatt 6—8 százalékos csökkentést kell elérnünk.

Az MTI tudósítója azt tudakolta a kormány elnökétől, hogy az új munkaprogram nem kér- dőjelezi-e meg a párt XIII. kongresszusának a társadalmi fejlődés irányairól hozott határozatát, illetve a VII. ötéves tervben

foglaltakat. Grósz Károly kijelentette:

Válaszunk egyértelmű: a párt XIII. kongresszusán, valamint a

VII. ötéves' tervtörvényben megjelölt két adat — a termelés növekedéséről, illetve az életszínvonal alakulásáról — nem teljesíthető; ezt ma már világosan látjuk. Ugyanakkor a kongresz- szusi határozat és a terv nemcsak ezeket a számokat tartalmazza, hanem alapvető törekvéseket, határozott irányt, szellemiséget hordoz és hosszabb távú, célokat is megfogalmaz. Ezek változatlanul érvényesek.

A politikai Intézményrendszer felülvizsgálata nem a kormányzat dolga, hiszen a politikai szervezetek önállóan működnek — közölte Grósz Károly a Washington Post érdeklődésére, majd így folytatta:

— Magam is ismerem annak a levélnek a tartalmát, amelyet magyar értelmiségiek egy csoportja az ülésszak előtt parlamenti képviselőknek küldött. A szándékát értem, és meg kell fogadnunk azt a tanácsot, hogy felelősen gondoskodjunk az ország jövőjéről. Ennél többet azonban

nem tudtam kivenni a levelükből. Korábban egyébként egy másik levelet kaptam, 123 egyetemi fiatalét, akik arra hívták fel a figyelmünket, hogy az adótörvény kidolgozásakor jobban törődjünk a fiatalok helyzetével, gondjaival. Ez helyén való jelzés, a kormányzat munkája során maximálisan eleget kíván tenni ennek az igénynek.

A Financial Times tudósítója ehhez kapcsolódva arról érdeklődött, hogy lehetséges-e valamiféle párbeszéd a magyarországi ellenzék és a kormányzat között. A kormány elnöke rámutatott: a. szocialista demokrácia kibontakozásának nem az ellenzékiekkel való párbeszéd a fő útja, hanem az, hogy a társadalom tagjai mind aktívabban vesznek részt az országos és a helyi kérdések megvitatásában, a döntések előkészítésében, illetve a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Magyarországon mindenkinek joga van a társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekről a miénktől eltérő nézeteket vallani. Általában abból indulunk ki, hogyá másként gondolkodók is saját

legjobb meggyőződésük alapján az ország fejlődését akarják szolgálni, csak más eszközökkel és módszerekkel, mint ahogy ezt mi tesszük.

Mi nem hatalmi pozíciókból, hanem észérvekkel akarunk vitatkozni. Ezen az alapon a kormány elnöke mindig nyitott az eszmecserére, akár a nyilvánosság előtt is.

Ki a jó képviselő a kormány szemszögéből? — kérdezte a Magyar Rádió munkatársa, utalva az egyik, a kormány felelősségét is érintő országgyűlési felszólalásra. Grósz Károly hangoztatta:

— Ez attól függ, mit képvisel. Ha igaz ügyben emel szót, akkor az a jó képviselő, aki kimondja, amit gondol, jelzi a kor- mánynak a problémákat és intézkedést igényel a valós gondok megoldására. Ha olyasmit tesz szóvá, ami nem reális, akkor viszont csak a kormányzat gondját szaporítja és nem viszi előbbre az ügyet. Az említett felszólalásban azok a kérdések szerepeltek, amelyek az embereket foglalkoztatják: nagy beruházásaink folytatásának terhei, a politikai szervezeteknek juttatott állami támogatás indokoltsága és igy tovább. Ez utóbbit illetően például nekem is az a tapasztalatom, hogy hibáztunk, amikor egy rendelkezéssel minden szervet eddigi kiadásainak 10 százalékos csökkentésére hívtunk fel. A Magyarok Világszövetsége például működésképtelenné válhat e döntés miatt. Egyszóval: semmi meglepd nincs abban, ha egy képviselő egyenes és korrekt kérdéseket in-, téz a miniszterelnökhöz, akinek az a kötelessége, hogy a legjobb tudása szerint válaszoljon azokra.

A kormányprogram megvalósításának személyi biztosítékaira vonatkozó kérdésre Grósz Károly elmondotta: bizonyos módosításokra a kormányzati munkában elkerülhetetlenül szükség van. Ha pedig a szervezet átrendeződik, akkor ez természetesen személyi változásokat is maga után von. A vezetők minősítésében egyetlen, nyíltan meghirdetett rendezőelvünk van: a teljesítményelv.

*