Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról.)

tató agrárpolitikája, a sok százezer téesztag, háztáji gazda, állami gazdasági és élelmiszer-ipari dolgozó alkotóereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgozói végrehajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjából rájuk háruló feladatokat.

Devries Miklós (Nógrád m., 1. vk.), a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításához elengedhetetlen, hogy a lakosság többségét megnyerjék. A döntéseknél figyelembe kell venni, hogy az átalakulás milyen hatást gyakorol az egyes térségekre, megyékre, településekre, s az ott élő emberekre.

Bíró Miklós (Szabolcs-Szatmár m„ 11, vk.), a Magyar Optikai Művek Mátészalkai Gyáregységének igazgatója kiemelte: a stabilizálás és ezáltal a kibontakozás alapja az, hogy a két fő termelő ágazatban a szerkezetátalakítási folyamat felgyorsuljon. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kormányprogram végrehajtásához szükséges eszközök fogyatékosságai újra az adminisztratív és ezáltal szubjektív beavatkozások térnyerésére adnak lehetőséget.

Lestárné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a fővárosi Pé- terfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgató-helyettes főorvosa felhívta a figyelmet arra a fontos politikai követelményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszültségek mérséklésére.

Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között javasolta, hogy az állami irányítás, a közigazgatás és intézményrendszer korszerűsítése, az 1970-es évek elején már kidolgozott regionális tervek megvalósítása kerüljön be a kormány programjába.

Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgatóhelyettese megállapította: a programban meghatározottak jelentősége alighanem túlzás nélkül megfelel annak a feladatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot kellett megteremteni.

Lotz Ernő (Borsód-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója felszólalásában rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Példaként •a 'vaskohászatot 'érintő"* 'hartáTcr- zatok végrehajtásának helyzetét hozta fel.

Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője kifejezve egyetértését a kormány munkaprogramjával, javasolta, hogy a stabilizációs időszakban az éves költségvetések tárgyalásával egy időben kerüljön az Országgyűlés elé a Minisztertanács operatív, éves szintű munkaprogramja. A végrehajtással kapcsolatos teendőkről, szándékokról a miniszterelnök személyesen adjon rendszeres tájékoztatást.

Lakatos László (Győr-Sopron m., 4. vk.), a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára megnyugvással vette tudomásul, hogy a kormány munkaprogramja foglalkozik azoknak a rétegeknek a sorsával, akik a többlethozzájárulás áldozatát helyzetüknél fogva nem tudják vállalni. Nem megnyugtató azonban

a fiatalok lakáshoz juttatása, illetve a tervezett támogatás növelése.

Szarvas Andrásné (Békés m.,

1. vk.), a békéscsabai Unicon Ruhagyár meo-csoportvezetője beszámolt arról, hogy választóinak véleménye megoszlik a kormány stabilizációs programjával kapcsolatban. Mint mondta, érezhető, hogy a célokkal egyetértenek, de tapasztalható bizalmatlanság is az elképzelések megvalósulását illetően. Né- hányan nem látják a célok végrehajtásának garanciáit, s attól tartanak, hogy hosszúra nyúlik az átmenet időszaka, s emiatt tovább ' csökkennek a jelenleg is alacsony munkabérek, a tervezettnél gyorsabban romlik az életszínvonal.

Solymosi József (Tolna m., 4. Vk.), a Bonyhádi Pannónia Tsz elnöke a főmunkaidőben végzett munka nagyobb megbecsülését szorgalmazta.

Most törleszteni fogunk a múltban elkövetett hibákért. A képviselő javasolta, hogy a nyugdíjrendszer módosításával egyidejűleg jövőre alkossanak új társadalombiztosítási törvényt; továbbá indítványozta a bérreform megkezdéséit már 1988—1989-ben.

Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője szerint a rossz koncepciót tükröző kormányszintű beruházások — mint a másfél milliárd forintba kerülő bicskei erőmű, a kétmilliárdért készült Adria kőolajvezeték, vagy a Dunai Vasmű több mint tízmilliárd forintot felemésztő kokszolója — jelentős veszteségeket okoztak a népgazdaságnak.

Szirtesné dr. Tomslts Erika (Budapest. 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikájának tanársegéde: az életszínvonal — reméljük átmeneti — csökkenése nem tekinthető reformlépésnek: egy hibás gazdaságpolitika és a 'külföldi hitelekre épített életszínvonal-növekedés következménye.

Kulcsár Sándor (Komárom m.,

1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára megfontolásra ajánlotta, hogy a legalacsonyabb munkabéreket úgy állapítsák meg, hogy azok szinkronban legyenek a létminimumnak megfelelő összeggel. Kérte, hogy az aktív keresettel nem rendelkező, önálló háztartásban élő 70 éven felülieket mentesítsék a televízió-előfizetési díj alól, S további segítség lenne ,iszámukra, ,ba,.az. utazási . kedvezmény mértékét.is emelnék.

__ __

K

ócza Imre (Heves m., 3. vk.), az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója a többi között felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy míg a kormány munkaprogramja célul tűzi ki a munkateljesítményekkel arányos bérezést. a főmunkaidőben, addig az iparban jövőre központi bértömeg- és átlagbérszabályozás bevezetését tervezik.

Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke rámutatott: az összességében helyesen megfogalmazott célkitűzések pénzügyileg megalapozatlannak látszanak, nem érzékelhető az egyes célok eléréséhez szükséges anyagi fedezet.

Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és

Vendéglátó Vállalat Balatoni . Igazgatóságának igazgatója végül javasolta, hogy azokat az üdülőket, amelyeket az utóbbi 10 '—12 évben költségvetési pénzekből építettek különböző főhatóságok, minisztériumok és tanácsok, a konvertibilis devizabevételek növelése érdekében adják át hasznosításra az idegen- forgalmi szervezeteknek. Ehhez nem szükséges központi rendelkezés, az illetékesek ajánlják fel Önkéntesen — mondta, a képviselők helyeslése közben Vida Kocsárd.

Nagy László (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 16. vk.), a Krasz- nokvajdai Bástya Termelőszövetkezet elnöke szerint sürgetővé vált például, hogy újszerűén értelmezzék a termelőszövetkezeti demokrácia egyes elemeit.

Novak Lajos (Szabólcs-Szat-' már m., 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője szerint rendkívül fontos, hogy az áldozatokat vállaló kétkezi munkásemberben ne ébresz- szenek nemzeti bűntudatot.

Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója: az egyén számára az átmeneti munkanélküliség is tragédia.

Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az Építőipari Gépesítő Vállalat pártbizottságának titkára: aki reformpárti és bízik a stabilizációban, cselekvőén tenni akar annak sikeréért.

Sziráki András- (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója arról beszélt, hogy az állampolgárokat érdekli a népgazdaság helyzete, mivel a terheket nekik kell vállalniuk. Ezért szükség van e té- j ren a folyamatos tájékoztatásra. í

Puskás Sándor (Heves m., 2.

vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT vezérigazgató- helyettese javasolta annak megfontolását, hogy a jegybanki tevékenység felügyelete a parlament hatáskörébe tartozzon. Erthetet- liennek minősítette, hogy a pénzintézetek miért, ne vállalhatnának szerepet a lakosság megtakarításaiban. Ezen a téren is versenyre van szükség. Csak így mondhatunk megálljt például annak a jelenlegi lakásfinanszírozási gyakorlatnak, amely végered- (n^nyben az állami, a , tanácsi és t a" vállalati tátnogatásokj vaia- ’ _ mint az OTP-hitelékmirideh ha- * ~ tár nélküli növelésével és az egyén már-már heroikus áldozataival finanszírozza az építőanyag- és az építőipar áremeléseit, ami a lakossági megtakarítások irreálisan nagy részét is leköti.

Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az • ostffyasszonyfai Petőfi Tér- . melőszövetkezet elnöke javasolta, hogy a luxuscikkek kategóriájába tartozó áruk behozatalát szüntessék meg.

Kovács László (Pest m., 20. vk.),. a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője azokat az aggodalmakat, reménységeket, áldozatvállalást és tenniakarást is kifejező megnyilvánulásokat tolmácsolta, amelyeket dolgozótársai' körében tapasztalt.

Király Zoltán (Csongrád m.,

5. vk.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere több kérdést intézett a kormány elnökéhez a nagyberuházások, az állami apparátus, a politikai, társadalmi és tömegszervezetek számára adott állami dotációk felülvizsgálatára, a honvédelmi kiadások esetleges csökkentésére, s egy esetleges kényszerű adósságátütemezésre vonatkozóan. Kételyeinek is hangot adott.

s* Szivem szerint most azt javasolnám, hogy a kormány el-; nökhelyetteseit és tagjait mentsük fel tisztükből, s Grósz Károly alakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, hogy a következő választások után alakuló kormány eszerint szerveződjön — mondotta. Végezetül támogatásáról és a megvalósításban való részvételi készségről biztosítja a kormány munkaprogramját.

Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), képviselő szerint a stabilizáció és a kibontakozás alapfeltétele az egyre több versenyképes exportáru.

Simon Péter (Tolna m. 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója hangsúlyozta: az energetikai iparban végbement szerkezetváltásnak, az atomerőművi villamosener- gia-termelés térnyerésének is köszönhető, hogy a hazai villa- mosenergia-rendszer üzembiztonsága nemzetközileg is elismerésre méltó.

•

Mivel a kormány munkaprogramja feletti vitáihoz hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta.

A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt.

Képviselők — vita közben

Két napja tart az Országgyűlés őszi ülésszaka — a vita azonban már jóval korábban megkezdődött. A beterjesztett kormányprogramról, annak tervezetéről már sokan, sok fórumon nyilvánítottak véleményt. Elmondták javaslataikat, aggályaikat, kifogásaikat. A vita most a parlament ülésével a döntő szakaszába jutott. — Most már dönteni kell, mert az időveszteség a cselekvésnek is gátja lehet.

A szavazás előtt két Bács- Kiskun megyei képviselőt kérdeztünk meg a kormányprogramról, s annak vitájáról.

Dr. Tóth Antal, Kalocsa országgyűlési képviselője:

— Ilyen felelősségteljes döntés előtt még nem álltunk, ebben a választási időszakban biztosan- nem. Bízom benne, hogy a program elfogadása — mert a vita alapján szerintem a parlament elfogadja — megteremti az előrelépés lehetőségét, s javulni fog az ország helyzete. Tudom, hogy a döntés az emberek többségét hátrányosan érinti, de ha látják, hogy az áldozatvállalásuk nem hiábavaló, a programot következetesen végrehajtják, akkor meggyőződnek arról, hogy a bizalmukkal nem élték vissza. A kritikus hozzászólásokból is kicseng a bizakodás, meg az is, hogy nincs helye további egymásra mutogatásnak. Mindenkinek a maga helyén kell a legtöbbet adnia. El kell érni a kimozdulást a holtpontról * —,. ez választóink érdeke is, mint ahogy az is, hogy az új helyzetben törvényszerűen megjelenő ügyeskedők, a túlzottan nagyvonalúak, a közvagyon

pazarlói ne találjanak maguknak lehetőségeket.

Moravcsik Ferencné kiskőrösi képviselő:

— Én magam elfogadom a kormány programját, bizalmat szavazok. Amit azonban ennek ellenére hiányolok, az a mélyebb elemzés. Ügy látom, hogy a gazdaság gondjai, amelyeket látunk: a következmények. Az eredményes munkához, a továbblépéshez nélkülözhetetlen az összefüggések mélyebb vizsgálata. Ezt az igényt több képviselőtársam is megfogalmazta — és ugyanezt tette a miniszterelnök is expozéjában. Sok jó dolgot mondtunk mi a múltban is, azt például, hogy fokozni kell az exportot, de ez nem mindig sikerült, és az sem, hogy az okokat kiderítettük volna. Rossz volt az áru? Miért? Hiányzott a gyártási ismeret? A korszerű technológia, a hatékony érdekeltségi rendszer? Vagy netán rossz a külkereskedő? Segítenünk kell tehát, mindannyiunknak, a teljes tisztánlátást. A kormány- program a keretet jelenti, de a gyakorlatban sok apró lépést kell megtenni — mindannyiunknak! Váczi Tamás

GRÓSZ KÁROLY VITAÖSSZEFOGLALÓJA

A program garanciája: az érdek és az öntudat

e

Tisztelt Országgyűlés!

A kormány és a magam nevében megköszönöm a felszólalásokat, támogatásukat, s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelemzéshez, az útkereséshez, a módszerek kutatásához. Nagyon köszönöm a végrehajtásban való együttműködés szándékát is. Külön szeretném megköszönni Kádár János elvtársnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány törekvéseit. Felszólalása megerősítette törekvéseink elv! alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai ösz- szefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszönöm a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a MTESZ képviseletében elhangzott, a kormány programját támogató képviselői gondolatokat.

Ezek a támogatások nagyon sokat jelentének mindennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Ügy érzem, e két nap alatt jelentős lépéseket tettünk előre annak az egységnek a kialakításában, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkészíteni. Benyomásom szerint a vita konstruktív volt, a valóság talajából táplálkozott. A felszólalók egyszerre fogalmazták meg az ország irányításának felelősségéből eredő teendőket, és képviselték választóik érdekeit. Sokat tettünk e két nap alatt, mindent, amit ebben a teremben meg lehetett tenni. De a program megvalósításához természetesen nem eleget. Itt a munka, politikai értelemben a kormányzati munka szervezése szempontjából nem befejeződött, hanem elkezdődött.

Messzemenően egyetértek azzal a felszólalással, amely szerint az országban ezután kell megteremteni azt a szellemi egységet, amely e házban kialakult. Tudom, maradt számtalan nyitott kérdés, véleménykülönbség, s még töblb keletkezik majd a lakossággal folyó párbeszédünk során, amelyet továbbra, is fenn kell tartanunk, keresve a kérdésekre, adható reális válaszokat.

Ügy érzem, egyetértés alakult ki közöttünk a helyzet megítélésében. A kibontakozás fő irányait illetően is azonos módon gondolkodunk, a főbb módszerekben és eszközökben is tisztázódtak az álláspontok. S — bízom benne, ezt nem értik félre — az előkészítésben alkalmazott munkastílusunk is rokonszenvre talált itt.

Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Ügy látom, hogy a program végrehajtásának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a programot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai . intézmények alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változásból fakadó követelményeket, a megújulást. Ugyanakkor teljes egészében megértem annak a képviselőnek a gondját, aki kijelentette: vegyes érzelmekkel szavazza meg e programot. Őszintén megvallom, bennem is meglehetősen sok vegyes érzés kavarog most, ebben a pillanatban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a különbséggel, hogy nem vagyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy osak reménykedjek, nekem dolgoznom is kell e programért!

Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy érzem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez' szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeretném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a kor mai követélményeinek megfelelő munkastílus és munkamódszer kialakításában, hogy eleget tudjon tenni a program által támasztott rendkívül nagy követelményeknek. Tisztában vagyok persze azzal, hogy ez a program teljes egészében nem felel meg a mai valóság minden igényének. De a kérdés úgy vetődött föl: várjunk-e még, tanulmányozzuk-e még a különböző kérdéseket, vitatkozzunk-e tovább a,szakemberekkel, hogy ily módón lassan kialakuljon egy ér- leltebb, talán kevesebb tévedési lehetőséget magában hordozó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a programot most, dolgozva közben annak gazdagításán és hozzákezdve a- végrehajtáshoz. Mi az utóbbit választottuk!

Tettük ezt egy igen gyakorlati meggondolásból: mert sürget az idő, tenni, cselekedni kell. Ezzel a döntésünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét, azt, hogy esetleg egy politikailag nem kellően előkészített programot terjesz- szünk elő, amelyet menetközben talán többször módosítanunk kell. Mi ezt vállaltuk, s meggyőződésem, hogy ezen az úton kell járnunk.

A dolgunkat nehezíti az is, hogy az országban jelen vannak azok az erők, amelyek nem az ország jövőjével, hanem csupán személyes ambícióik kielégítésével törődnek. Ok azok, akik a „minél rosszabb — annál jobb” filozófiáját vallják. Ezzel is számolnunk kell. A munkaprogram még el sem készült, amikor levélben közölték velem, , hogy nem értenek egyet vele. Tapasztalható tehát az országban demagógia is, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Márpedig a politika története arra tanít, hogy követelni mindig könnyebb, mint megteremteni a feltételeket az igények kielégítéséhez.

Hálás vagyok mindazoknak, akik személyesen a miniszterelnököt is támogatásukról biztosították. Ügy vélem azonban, hogy elsősorban nem a kormányfő, a kormányzat támogatására van szükség, hanem arra, hogy közösen megoldjuk társadalmigazdasági gondjainkat. A kormányt az Országgyűlés, ha szükségesek tartja, bármikor felmentheti, a képviselőt is visz- szahívhatják a választópolgárok. De azt semmiképpen sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk' szembe az előttünk álló feladatokkal, ne dolgozzunk a problémák megoldásán. A kormánynak as jelenti a legnagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, s ahol lehetősége van erre.

Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politika, az egész társadalom minden támogatást megad ahhoz, hogy úrrá legyen gondjain és ismét ' országunk szilárd1 alapjává váljék

Grósz Károly ezután kitért a kormányprogram Vitájában felvetődött néhány kérdésre. Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tartozzék közvetlenül az Ország- gyűlés irányítása alá. Mint mondotta, a törvényhozó testület dolga, hogy a javaslatot tanulmányozza és döntsön róla; addig is azt ajánlotta, hogy az MNB elnökét az illetékes országgyűlési bizottság — vagy ha szükségesnek látszik, akkor a teljes képviselőtestület — az eddigieknél gyakrabban számoltassa be az intézmény munkájáról.

— Ami a bős—nagymarosi vízlépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel végiggondoltuk és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem visz- sza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen.

Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöT- tük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítjük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel ellenében kapott további földgáz- szállítmányokra is.

Nagyberuházásaink sorában — egyebek között — szóba hozta a kormányfő a recski érclelőhely sorsát. Itt jelenleg évi 100 millió forint értékben állagmegőrzési és kutatási munkálatok folynak. A jövő évben kell dönteni Európa ezen egyik leggazdagabb ércmezőjének a hasznosításáról. Felelősségteljes, gondos számításokon alapuló döntésre van szükség, hiszen igen sok pénz kell a kitermeléshez. A kérdés tehát itt az, hogyan egyeztethetők össze az ország jelenlegi teherbíró képessége és hosz- szú távú érdekei.

Grósz Károly ezután elmondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásával kapcsolatos kérdéseket. — Gondos elemzéssel, alapos- munkával megnézzük, mi az, amit át kell — át lehet — csoportosítani, mert e szervek működését nem veszélyeztethetjük.

Ami az adósság átütemezésének kérdését illeti: erre nem készültünk fel. Nem ezzel a gondolattal terjesztettük elő a programot. Azon dolgozunk, és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adósságátütemezésre. Ennek a programnak az a célja, hogy \ az ország elkerülje azt a válságot, amelynek következményei belé Ihatatlanok lennének az egyes ember és az egész ország jövője szempontj ából.

\ Egyik képviselő megkérdezte, hogy — ha jól értettem — lelkileg fel vagyunk-e készülve társadalmi konfliktusokra. Egy kormányzó párt, egy kormány, egy parlament — meggyőződésem szerint •— mindig készen kell hogy álljon a konfliktusokra. Ezek nélkül a világ nem haladhat előre. Fel vagyunk készülve arra, hogy ha az egyik konfliktust megoldottuk, akikor szembe kell néznünk a következővel.

A politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatban

— nem mint miniszterelnök, hanem, mint a Politikai Bizottság tagja, — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgozik. Ezzel együtt a kormány kötelessége a maga munkastílusát és munkamódszerét is korszerűsíteni, egész intézményrendszerét felülvizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet naponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben.

A kormány munkaprogramjának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befejezni az

1987-es esztendőt. A mai, illetve a tegnapi vitában erről viszonylag kevés szó esett. Ezért kötelességemnek- érzem, hogy felhívjam szives figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a különbség. Vissza van még ebből az esztendőből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon.

A parlamenti vitában elhangzott minden egyes javaslatot megvizsgálunk. Egyeseket — ha szükséges — a munkaokmányban is rögzítünk. A többieket sorba vesszük, rendezzük, részben a parlamentnek, illetve'"az előterjesztő képviselőnek visszaigazoljuk. A javaslatok " nagy része beépülhet az ágazati programokba, illetve a gyakorlati munka során alkalmazható.

Nagyon fontosnak tartom azt a figyelmeztető jelzést, miszerint az adórendszer kidolgozásánál, elfogadásánál számoljunk azzal, hogy e rendszernek hosz- szú távú funkciót kell betöltenie a magyar gazdaságban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthetjük meg „kezét-lábát”, mert akkor nem tud eredményesen működni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilemma: ez a rendszer — még akkor is, ha tudjuk, hogy majd többször kell igazítani rajta — hosszú távra épül be a magyar gazdaságba, de mégiscsak a mai valóság talaján jön létre. Számolnia kell tehát azokkal a gondokkal, problémákkal, amelyek megoldásán ma itt munkálkodunk. ' Ezért a rendszer — bármilyen nehéz# is nekem ezt megfogalmazni — már eleve a születése pillanatában' is tartalmaz kompromisszumos jegyeket. Ezért bizonyos idő után visszatérünk majd arra, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk és kezdeményezzük a megoldásra érett kérdések rendezését. Az adórendszer csak így épülhet be a magyar gazdaságba.

A továbbiakban arról szólt, hogy felvetődött a vitában a szigorú árellenőrzés követelménye.

— Teljesen jogos ez az igény. A közelmúltban megvizsgáltattam hat nagykereskedelmi vállalaitnál összesen 15 500 árucikk áremelkedésének okát. É termékek árai általában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden áremelkedésnél volt valamilyen valós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amekkorát végrehajtottak. Furcsa volt, amikor ugyanannak a csavarnak az ára 2 és 98 százalék között, különböző mértékben emelkedett más és más kereskedelmi cégeknél. Nehezen tudtunk arra magyarázatot kaipni, miért emelkedett a virágcserepek ára rövid idő alatt 30 százalékkal. Az is zavarba ejtett bennünket, hogy a bútorok ára 2 és 20 százalék között emelkedett, akkor, amikor a Kermi ellenőrzése szerint a megvizsgált termékek 50 százaléka nem felelt meg a minőségi előírásoknak. Talán ez az egyik magyarázata annak, ami a Magyar Nemzeti Bank jelentéséből töprengésre ad okot: az elmúlt évhez viszonyítva a vállalatok pénzügyi helyzete jelentősen javult...

Hallottunk néhány javaslatot az idegenforgalommal kapcsolatban is. Nagyon fontosnak tartom, hogy rangjának megfelelő-