Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
1987. szeptember 2. # PETŐFI NÉPE • 3" GEDERLAK—DUNASZENTBENEDEK VALAHA a dunaszentbenedcki embert nem nézték jó szemmel Géderla- kon. Bálban vagy kocsmában számíthatott rá, hogy bicskával fogadják. Az évek múlásával a ki tudja, miért támadt ellenszenvet jószomszédság váltotta fel. A dunaszentbenedekiek és a géderlakiak ma már nem haragosai egymásnak. Miért is lennének azok, hiszen a két faluba szinte át lehet látni. A távolság a két település közt csupán két kilométer. Megélhetésük alapja is közös. A munkaképes korúak javarészt a benedeki Új Hajnal Tsz tagjai, azé a gazdaságé, amelynek tavaly kilenc és fél millió forint volt a tiszta nyeresége. ' Nem hullott ölükbe a pénz. Megdolgoztak érte. Amikor másutt felszámolták a szarvasmarha-állományt, ők akkor építettek tízmillióért szakosítót! telepet. * * * Ám nem csak a közös jövedelmi forrásban, a hétköznapok sok egyéb dolgában is azonosak, vagy hasonlóak a két község lakóinak érdekei. Sikerül-e ezeket úgy egybehangolni, hogy mind a kétezer-háromszáz embernek jó legyen? Dőreség volna azt állítani, hogy mindenben és mindenkinek egyaránt kedvében tudnak járni, de mint Sill László, Géderlak társadalmi tanácselnöke mondja: — Azért dolgozunk, hogy az emberek többségének az életkörülményein javíthassunk. EBBEN nincs egyedül Sill László és tizennégy tanácstag társa. Olyan közösség bizalmát élvezi az 1985-ös választások óta, amelynek tagjai jóban- rosszban összetartanak. A faluban a családi kötelékek erősek. Nem ritka, hogy egy-egy nagyszülő menyasszonyforgatáskor 50 ezer fo- 'rintos takarékbetétkönyvet tesz a vőfély szakajtójába vágy rostájába. A géderlakiak segítőkészségét mutatja, hogy közülük százan véradók. Településük gyarapodásáért is hajlandók áldozatot hozni. Családonként évi 600 forint tehót fizetve, részt vállalnak a belterület központja és az utak építésének költségeiből. Ä pénzből parkot, kis piacot s két olyan buszvárót hoznak létre, ahol — magasított padkáról •— az idősebbek is könnyen felszállhatnak majd a járművekre. *- * # Apropó: idősek. Róluk külön is gondoskodnak. Sill László nem mulasztja el megjegyezni, hogy akik munkájukkal megvetették a ma élő nemzedék boldogulásának alapját, azoknak az idén klubot építenek Géderlakon. A klubot később az idősek szociális otthonává bővítik. NÖVELI A TERVEK HITELÉT és bizalmat előlegez a tanácsnak az a — nem csekély — változás is, amit az 1985. évi választás óta, közerőből elértek. Egy esztendeje új postahivatala van a községnek. Javult a kereskedelmi, s azon belül a péksütemény-ellátás. A Szabadság és az Ősz utcában — megyei tanácsi támogatással, saját pénzÜzenőtábla a parkban • Közvéleményhirdetőoszlop a gé- derlaki parkban. bői, tehóból és társadalmi munkával — szilárd útburkolatot készítették. Jövőre még három-négy utcában szeretnék hasonlóan javítani a közlekedést. A lakók segítségét valószínűen akkor sem nélkülözi a tanács, akárcsak ezelőtt, mikor százan dolgoztak a temető rendbetételénél. Velük volt a tanácselnök és a helyi plébános is. Arról is hallani: milyen talpraesettek a géderlaki fiatalok. Az a hatvantagú népi együttes például, amely legutóbb elnyerte a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét,' a fellépéseiért kapott pénzből fedezi a községi ifjúsági szervezet kirándulási és egyéb kiadásait. * * * S, ha már a fiatalokról írunk, ne maradjon titokban, hogy Géderlakon és Dunaszentbenedeken évente tizenkét- tizenkét ifjú pár húzza egymás ujjára a gyűrűt. Utoljára Bosztobányi Zoltán és neje lakodalmát ünnepelte a rokonság és áz ismerősök. Mivel a fiatalok és szüleik között erős a kapcsolat, s a termelőszövetkezeti és a háztáji gazdálkodással jó anyagi alapot tudnak maguknak teremteni, két-három éven belül felépíthetik házaikat. Ennek pedig a népességmegtartásban van igen nagy jelentősége. Bár ilyen jól állna a helyzet a pedagógusellátottsággal! Kevés az itt élő nevelő, ami hátráltatja a település szellemi fejlődését. E probléma a tanácsot is foglalkoztatja. Valamilyen megoldást bizonyára találnak ennek a hátránynak a leküzdésére, miként annyi közös gondban szót értettek már a két szomszédfaluban. SEGÍTI e kistelepülések előrejutását az az őszinteség és nyíltság is, ami az itteni településpolitikára feltétlenül jó fényt vet. Az természetes, hogy a lakók a tanácsülésekre úgy járnak, mintha hazamennének. Nem rejtik véka alá véleményüket, javaslataikat. Meghallgatják egymást. Azért, hogy a tanács vezetése mintegy naprakészen ismerje a lakosság körében felvetődő kérdéseket — akár a tanácstestülettel, akár pedig a helységet érintő bármilyen problémával kapcsolatban —, a személyes találkozáson túl, erre más alkalom is nyílik. Géderlakon, egy nyírfás parkban amolyan közvéleményhirdető-oszlopot állítottak fői, ahol nyilvánosan bárki, bármikor odaírhatja üzennivalóját az elnöknek, vagy ahogy itt nevezik: Sill Lacinak. Tőle azóta is többen megkérdik:- MERI VÁLLALNI ezt a kihívást, ami a nyilvánossággal együtt jár? — Már hogy ne mérném? — feleli ilyenkor a társadalmi tanácselnök. — Egy lakóhelyen élünk, és dolgozunk, még ha az két község is. Együtt örülünk, együtt bánkódunk. A nyíltság, az őszinteség jót tesz minden embernek. Nekem is, aki munkásként, kőművesből lettem vezető, s így valamelyest másképp látom az élet főbb dolgait, mintha kezdettől fogva íróasztal mellett ülnék. Kohl Antal CIKKÜNK NYOMÁN 99 Nem tudtam, kihez fordulhatnék 99 Lapunk augusztus 18-ai számában Szemműtét Kölnben címmel foglalkoztunk a külföldi operációk lehetőségével, illetve lehetetlenségével. Heimann professzor nevével is itt találkozhattak az olvasók. Nem sokkal később szerkesztőségünkben csörgött a telefon: — Jó napot kívánok, Drégely Gizella vagyok Bajáról. Egy kolléganőm vőlegényének ugyanaz a problémája, mint annak a cukorbeteg fiatalembernek, akiről ön írt. — Mondana egy pár szót róla? — Takács Gyulának hívják az illetőt és szintén harmincöt éves. Amikor olvastuk a cikket, akkor döbbentünk rá, hogy az ön által leírt eset kísértetiesen hasonlít az övére.-— Beszélhetnék vele is? — Szombathely mellett lakik, majd üzenek neki, hogy hívja fel önt. * * * — Hallót, itt Takács Gyula beszél Ikervárról. A cikk megjelenése óta megszereztük a professzor pontos címét és készülünk ipii neki, hogy jelöljön meg időpontot, amikor fogadni tud. — Eddig hol kezelték? — Budapesten a Jahn Ferenc kórház szemészeti osztályán és az I. illetve a II. számú szemklinikán, de jártam az Orvostovábbképző Intézetben is. Nálam is próbálkoztak fagyasztással, de — talán azért, mert mindez öt éve történt — a műtét lehetősége fel sem merült, leszázalékoltak. A Nyugat-Magyarországi Fagazdasági Kombinát üzemgazdasági vezetője voltam, a „vaksági segéllyel” együtt most 5200 forintot kapok havonta. Itthon az orvosok azt mondták, hogy többet nem tudnak tenni a szememért, ha annyira akarok, próbálkozzak külföldön. Bár, szerintük, ott sem jobbak a lehetőségek, mint Magyarországon. Eddig nem tudtam, hogy kihez is fordulhatnék, így nagyon megörültünk, mikor lapjukban olvastuk a professzor nevét. — A pénzt elő tudná teremteni a műtétre? — Igen, van egy balatoni telkem, amit, ha kell, eladok. Vajon — így — nekem is biztosítanak valutát? — Ha a szükséges igazolásokat beszerzi, bizonyára. — Köszönöm, hogy megnyugtatott! —További kitartást ésjobbulást kívánunk önnek is ... O. H. M. Egy szelet torta i Amikor szeptemberben becsöngetnek az iskolákba, nekem mindig egy fiú jut eszembe. A nevét, az arcát elhomályosították az évek. Csak arra emlékszem, hogy magas volt, nyakigláb, szeplős és sűrű vörös-szőke haját csak a feje tetején hagyta meg a borbély. Az általános iskolábah egy évfolyammal járt felettem, mindenki tudta, hogy szemüveget kellene hordania, de azt csak én, hogy miattam nem hordja: res teilte a drótkeretes okulárét. Akkor, a szeptemberi becsöngetés után, megbeszélés nélkül vártuk meg egymást az iskola tágas, huzatos kapu- aljában. — Meghívlak egy szelet tortára! —- szögezte nekem a váratlan ajánlatot. Dobostortára! — tette hozzá. — Jó — válaszoltam, mert azokban az években csak elhaladtunk a gyér választékú cukrászda előtt, de soha nem mentünk be, A bejárat előtt megállt. Kinyitotta a tenyerét, láthattam a sárga és ezüst ér* méket. •— Ennyi pénzem van — mondta — egy szeletre való! De választhatsz: vagy a dobot, vagy a tortát eszed meg! Teljesen igazságosnak éreztem a döntést, hiszen különleges ajándékot osztott meg velem, de arra már nem emlékszem, hogy végül melyik rész mellett döntöttem. Szeptember első napjaiban mindig eszembe jut ez a kis történet, mert tudom, most senki nem kap ilyen meghívást. \ . Csak akkor ennyire szegények voltunk. Valóban szegények voltunk? sei A pártmunka nyilvánossága A nyíltság a kommunista mozgalom erejének egyik forrása. Nyíltan szembenézni a problémákkal, nevén nevezni a dolgokat, őszintén szólni kényesnek tartott kérdésekről is;— ezek a kommunista magatartás és stílus gyakorlatban sokszorosan igazolt vonásai. A nyilvánosság a pártélet és a pártmunka demokratizmusának semmi mással nem pótolható eleme. Hatékony érvényesülése csökkenti a szubjektivizmus érvényesülésének lehetőségeit. Ennek megfelelően a párton belüli viszonyokat a nyíltság, s őszinteség kell, hogy jellemezze. Ez azt jelenti, hogy a felmerülő kérdéseket nem szűk csoport dönti el, hanem az alapszervezetek tagjai közvetlenül érvényesítik politikai akaratukat. Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a bürokratikus torzulások ott tudnak talajra találni, ahol hiányzik a nyilvánosság, s nincs ebből táplálkozó alulról jövő ellenőrzés. A nyíltság és nyilvánosság nemcsak a párt belső életében, de a társadalomhoz fűződő kapcsolatában is kiemelkedő szerepet tölt be: nélkülözhetetlen eleme a párt és a tömegek kapcsolatának. A kommunisták nem félnek a nyilvánosságtól, hiszen tevékenységük nem szűk, önös érdekeket szolgál, hanem az adott munka- vagy lakóhelyi közösségek felemelkedésével együtt a társadalom egészének érdekeiért küzdenek. Alapvető érdekük tehát, hogy céljaik, és ezek érdekében végzett munkájuk országosan és helyileg is minél nagyobb nyilvánosságot kapjon, hogy az emberek megismerjék azokat, és véleményt mondjanak róluk. A pártszervezetek nem az emberek nélkül, nem a munka- vagy lakóhelyi kollektívák „háta mögött” dolgoznak, hanem közöttük, velük együtt. Munkájuk annál hatékonyabb, minél jobban megismerik azt a pártonkívüliek, minél erőteljesebben érvényesül annak nyilvánossága. A nyilvánosság hiánya sokban formálissá és meddővé teheti a pártmunkáf. Ma úgy tűnik, hogy jobban meg kellene tanulni a nyíltság és a nyilvánosság érvényesítésének hogyanját, mert sokakat az tesz bizonytalanná, hogy hol a határ a nyilvánosság elve és a kíváncsiskodás vagy fecsegés között; Másokban okkal visszatartó hatású, hogy pártszervezetének vagy irányító pártszervezetéinek szinte minden anyaga „bizalmas” vagy „szigorúan bizalmas” jelzővel van ellátva, — sokszor teljesen felesleges. Gyakori, hogy a párttagokhoz is csak az irányító szervek döntései jutnak el. Tehát egy tömör „végtermék” a tennivalókról. De az már a végrehajtásra is kiható hatékonysági tényező, hogy megismerik-e a döntést hozó pártvezetőségekben, végrehajtó bizottságokban vagy pártbizottságokban hozott döntések háttérét, azokat a meggondolásokat, érveket, motivációkat, amelyek a döntést olyanná formálták, amilyen lett. A párttagság és a politizáló közvélemény gyakran elégtelennek tartja a döntési folyamatokról kapott információt. Keveset tudnak az egyes döntéseket megelőző mozzanatok tartalmi kérdéseiről. Ezért az egyik terület, ahol erősíteni szükséges munkánk nyíltságát és nyilvánosságát, a döntés-előkészítés. Nem csak azzal, hogy céltudatosabb és részletesebb információt adunk, hanem ha egyre nagyobb mértékben bevonjuk a párttagokat s pártonkí vülieket a döntések _ előkészítésébe. Ha elképzeléseinkről, terveinkről véleményt kérünk tőlük, s vissza is térünk javaslataik sorsára. Nagyobb nyilvánosságot kell adni az elismerésnek és a bírálatnak is. Mivel a pártszervezetek nem mindig élnek ezzel, olyan kép alakul ki a közvéleményben, mintha a pártszervezetek nem értékelnék a jól végzett munkát, mintha az elismerés egyetlen módja 111 annak forintban is kifejezett formája lenne. Másrészt a megfelelő nyilvánosság hiánya nem kevesekben —a valóságtól eltérően — olyan vélemény kialakulását segíti elő, hogy a ^pártszervezetek nem lépnek fel a negatív jelenségekkel szemben. Abból kell kiindulni, hogy pártunknak nem lehetnek titkai a nép előtt. Ezt kell szüntelenül érzékeltetni és érvényesíteni a pártmunka nyilvánosságában is. Takács István j^| Megyénk munkásfiataljai Tatabányán A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezésében tartották meg a hétvégén a III. munkásfiatalok országos találkozóját, melyről hétfői lapunkban beszámoltunk. Csaknem 2000 ifjúkommunista érkezett Tatabányára az ország minden részéről — Bács-Kiskun megyét nyolcvanan képviselték. Szöllősi Béla, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkára, a csoport vezetője gondban volt, mert többen jelentkeztek a találkozóra, mint amennyit terveztek és csak nehezen tudták elhelyezni őket... Élményekben gazdagodva jöttek haza a fiatalok. Szinte egy perc szabadidejük sem volt, mert délelőttre, délutánra, sót még éjszakára is jutottak kulturális és politikai rendezvények. Színházi előadások, koncertek és élménybeszámolók színesítették a programot, ezenkívül gyárlátogatáson, kiránduláson és különböző sportrendezvenyeken vehettek részt. Megyénk küldöttei többek között ellátogattak a Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, a BHG-be, a Skála Sztráda Áruházba és még jó néhány üzembe. t A munkásfiatalok ellátogattak a BHG tatabányai gyáregységébe. gj B • Szabadidejükben a számítógéppel ismerkedhettek meg a résztvevők. (Fodor Zsolt felvételei) MAGYARÁZÓ SOROZAT A HÁZI JOGTANÁCSADÓBAN Hatályba lépett a módosított egészségügyi törvény Tegnap hatályba lépett az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosítása. A törvényerejű rendelet a Magyar Közlöny 21., a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek pedig e közlöny 36. számában jelentek meg. Az új jogi szabályozásban kifejezésre jut, hogy az egészség megőrzése össztársadalmi feladat is. A törvénymódosítás rendezi az orvostudomány fejlődése érdekében emberen is végezhető orvosbiológiai kutatások esetén az állampolgárokat érintő garanciákat, a kutatás jogi és etikai feltételeit. Orvosbiológiai beavatkozás csak önként vállalkozó beteg és egészséges személyeken végezhető. A beavatkozáshoz a vizsgálatba bevont személy előzetes, írásbeli hozzájárulása szükséges. Tartalmaznak az új jogszabályok a halottból gyógyító céllal kivett szerv, szövet felhasználásával összefüggő rendelkezéseket is, kiemelve a kegyeleti jogok védelmét. A törvény alapján külön jogszabály biztosítja azt is, hogy az állampolgárok életükben tiltakozhassanak szerv, szövet kivétele ellen. A törvényerejű rendelet szabályozza a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények forgalomba hozatalának kérdéseit: az eddigiektől eltérően nem az Egészségügyi Minisztérium, hanem az Országos Gyógyszerészeti Intézet dönt egy-egy ilyen anyag bevezethetőségéről. Meghatározzák a jogszabályok az alkoholisták és más szenvedélybetegek gyógykezelésének feltételéit. Ä módosítás lehetővé teszi, hogy a függőséget okozó anyaggal (szerrel) visszaélők kötelező gyógykezelését is — a kábítószerélvezőkhöz hasonlóan — elrendeljék. Az egészségügyi miniszter rendeletet hozott a művi meddővé tételről is. Szeptember elsejétől—az érdekeltek írásbeli kérelmére—családtervezési célból, illetőleg egészségi indokból nőkön és férfiakon egyaránt végezhetnek ilyen műtéteket. Családtervezési célból akkor, ha a kérelmező betöltötte 40. életévét, vagy elmúlt 35 éves és 3, illetve elmúlt 30 éves és 4 vérszerinti élő gyermeke van. A tvr a korábbinál egyértelműbben tiltja az állami egészségügyi szolgálat keretében nyújtott ellátásért és szolgáltatásért anyagi vagy más előny kérését, illetve azt, hogy az ellátást milyen feltételhez kössék. Ezen kívül megtiltja az előny elfogadását a büntető jogszabályokban meghatározott esetekben. *A módosított törvény legfontosabb rendelkezéseit magyarázó, kétrészes sorozatot indított most megjelent, augusztusi számában a Házi Jogtanácsadó.
