Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 13. FOLKLÓRFESZTIVÁLON AZ NDK-BAN, KECELIEKKEL (2.) Tabarz, e német kisváros a Tbüringiai-erdő egyik legszebb üdülőhelye. Ilyenkor, nyáron, fellendül az idegenforgalom. Ezrek és ezrek érkeznek a hangulatos településre. Kétévente még többen felkeresik a szűk utcákat, a zöld pázsitú tereket, ugyanis ekkor rendeznek folklórfesztivált, igazi népünnepélyt. De erről majd később. Két nappal a színes, tarka népművészeti seregszemle előtt különös dolgokra ügyeltem fel. Az egyik ódon hangulatot árasztó, macskaköves utcában szorgos emberek söprögettek. Miután semmiféle szemetet nem láttam, sem távolról, sem közelről, gyanússá vált a szituáció. Miért takarítanak hát? Az igaz, bogy nem volt cigarettacsikk, papírdarabka, de por igen. Azt söpörték serényen a lapátra... A házak előtti, élősövénynyel szegélyezett, virágoktól pompázó kertekben katonás rendet lehetett látni. A fákon színes szalagok lobogtak. Az ablakokban régiségek, hajdani használati tárgyak virítottak. Az utcákat itt-ott lezárták, elterelték a forgalmat. Egyszóval: fesztiválra készültek. Véletlen kovácsolta barátság 0 Poros, kemény kövön pattogtak a táncos cipők, csizmák. 0 Egy tabarzi család a felvonulók közül. Miközben a hétvégi esemény szervezői a végső forgatókönyveket Írták, és hangszórós autóval ide-oda robogtak, addig a keceli úttörők sem tétlenkedtek. A próbákon még nem volt késő kifinomítani a lépéseket, mert a fellépéseken nem lehetett véteni! Időközben az is kiderült, hogy mikor és hol mutatkoznak be a táncosok. Némi meglepődés: négy nap alatt nyolc fellépés! Este ismét mezőségi muzsika szólt. „Én az éjjel nem aludtam egy órát...” Ez nem valamiféle tabarzi úti jelszó, — hiszen éppenhogy szigorú házirend uralkodott — hanem annak a népdalnak a kezdő sora, melyet a keceli fiatalok órák alatt megtanultak, a tánclépésekkel együtt. □ □ □ A keceliek és a tabarziak barátságának kezdete. Néhány esztendővel ezelőtt meghívást kaptak a kecskeméti néptáncosok egy Tabarzhoz közeli város, Wörlfis folklórfesztiváljára. A fellépést visszahívás követte. Ékkor a keceli táncosokra esett a választás. A tabarzi vendégeskedés azonban furcsa módon indult... A véletlen úgy hozta, hogy.egy nappal előbb toppantak be, ugyanis a levelezés során valaki „előbbre hozta” az esemény dátumát. Tabarzban barátságosan fogadták a „váratlan vendégeket”, pillanatok alatt intéztek nekik vacsorát, szállást. A kedvességet természetesen a keceliek is viszonozni akarták. Meghívták a thüringiai város polgármesterét és még néhány társát Bács-Kiskun nagyközségébe és a Balatonhoz. Kellemes élménnyel tértek haza. A kapcsolat azóta nem csak a kultúra területén maradt meg, hanem a gazdaságok is megfelelő partnerre találtak már. □ □ □ Hogyan értékeli a véletlen kovácsolta barátságot a tabarzi polgármester, Elmrich Horst? íme a válasza: — Azt mondanám, hogy a mi viszonyunk hasonló az államközi kapcsolatokhoz, csak éppen kisebb méretekben zajlanak az események. A barátságot őrizni kell, ezt mindannyian igy érezzük, gondoljuk. És hogy ezt a folklór hozza össze, annak külön örülünk. Megállapodtunk abban, hogy kétéven0 A folklórfesztiválra izgatottan készültek a németek. Napokkal előtte csinosították házuk táját. Az érdekességeket, mint a képen látható bányászzászlót, az udvarra vagy az ablakba tették ki. te utaztatunk delegációt. A kecelieket mindig szívesen látjuk folklórfesztiválunkon is. Remélem, hogy a későbbi generáció ugyancsak fontosnak tartja majd a más népekkel való barátkozást, megőrzik e nemes gesztust. □ 1 □ A tabarziak nyitott emberek. A kellemes klímájú üdülőhelyre számos idegen érkezik szakszervezeti beutalóval. A barátkozás lehetősége adott, gondoljuk csak el, naponta mintegy háromezer vendéget „számlálnak” Tabarzban ... Családok között szövődnek ismeretségek. Hozzám is odajött egy fiatalember, akinek a felesége magyar. Szépen beszélt a nyelvünkön. Szívesen látná a keceli táncosokat leendő panziójában. Nos, felcsaptam alkalmi menedzsernek és a legközelebbi úton egy fellépéssel több lehet majd ... □ □ □ Különös érzés volt látni, tudni, érezni, hogy a csoport milyen óriási sikert aratott. Lengyel és német fiatalok állták körül a zenekart, körbetáncolták őket. A keceli 'gyerekektől lesték el a lépéseket, amikor a parkoló autóbusz mellett alakítottak kört. A fesztivál szabadtéri színpadával való ismerkedéskor ugyancsak táncra perdültek a gyerekek. Nem telt el öt perc, a nézőteret máris legalább húszán népesítették bev !. Ezek is hozzá tártóznak a turné boldog perceihez. Apró élményekből éjiül ái ’igáii'sikéí; Ebbéli is Volt részük a kecelieknek! Erről majd holnap. Borzák Tibor (Folytatjuk) SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Az „iránt”-tal szemben A nyelvi elkényelmesedés egyik tünete, hogy a bő választékban kínálkozó .rokonértelmű szavakból fölkapunk egyet, derűre-borúra azt használjuk, a többiről szinte teljesen megfeledkezve. Mint akinek ott lóg a szekrényben az estélyije, az utcai ruhája, de kényelemből örökké farmerben jár, még ha kopott és elfakult is. Pedig a szavak kényelmes elfelejtése, henye sutbadobása az értelmi árnyalatok rovására megy. Az iránt névutót kezdi kiszorítani a szemben, holott, mint példáinkból kitetszik majd, az egyhangúan használt szemben-nel szemben az iránt-nak van olyan árnyalati többlete, amellyel érdemes számolnunk. A szemben névutó átvitt értelmű használatáról ezt írja Értelmező Szótárunk: Ellenfélként a szóban forgó személy vagy dolog ellen fordulva. És Arany verséből idézi ezt a példát: „Barát a baráttal szemben ví”. A szótár azt is közli, hogy „kissé pongyola használatban” valaki, valami iránt, irányában, valakinek javára jelentésben is használják. És ilyen irodalmi példát ad: „gyöngédebb voltam vele szemben, mint a többi leány és asszony iránt együttvéve”. Egyik zenei műsorunkban hallhattuk Kari Maria Weber születésének 200. évfordulóján a művész saját maga készítette sirfeíiratát, ebben a fordításban; „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és 'a művészettel szemben.” Még ha ellenséges és gonosz szándékról volna szó, elcsúszna jobban az ellentétet, a szem- . benállást jelentő szemben; így azonban —” jó és tiszta szándék” említtetvén — az iránt volna helyén való a fordításban; „Itt nyugszik akit igáz és tiszta szándék vezetett az emberek és a művészet iránt.” Ugyanebben a hónapban a hírekben hallhattuk, hogy a német külügyminiszter szerint „nagyobb együtt-.i működési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunióval szemben.” Mivel nem ellentétről, hanem éppen „együttműködési szándékról” van szó, ide is az iránt kívánkozik: nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsitani a Szovjetunió iránt”. Ogden angol tanár Basic English („Angol alapszókincs”) című munkája 850 szóval akarta világgá bocsátani ol-' vasóit. Vannak nálunk is, akik beérnék 1 850 magyar szóval. Csakhogy ezzel a nyelvi árnyalatok mennének veszendő-, be, s velük az értelmi árnyalatok is. Szálljunk szembe a kényelmességgel, viseltessünk több gonddal anyanyelvűnk árnyalatai iránt! Szilágyi Ferenc KUBA BÜSZKESÉGE A havannai nagyszínház • A sokműfajú író c,2t — Tevékeny ember vagy. Verseket, színdarabokat, mesekönyveket írsz, tárca-novellista vagy a Magyar Nemzetnél, újabban pedig beszéígető-faggatózó partnere az Új Tükör kávéház nyilvánosság elé hivott művész-iró vendégeinek. Köztudott az is, hogy korábban hosszji évekig pszichológusként dolgoztál. Úgy tűnik, egyik műfajból a másikba sétálsz. — Én úgy gondolom, hogy a tenger is, a folyó is, a patak is, az erecske is víz, a lényeg nem változik. Biztos, hogy bennem is van egy olyan állandóság, amely tetten érhető minden munkában, és amely a lélek szerkezetére vall. Én lírai-költői alkat vagyok. Hogy ez aztán milyen formában jelenik meg fejtetőre állíitva egy drámában, vagy pedig groteszk módon egy gyermekkönyvben — az már más dolog. Azt hiszem, hogy „a költő ír, a macska miákol, és az eb vonít” — ahogy írja Radnóti. Én is ezt csinálom, csakhogy én nem vagyok az eb is, meg a macska is. Az én belső szerkezetem költői, de apámtól örökölt fonák látásmóddal vagyok megverve, és ez a költészetemben is tettenerhető. — Kik voltak, akár a szakmai, akár a magánéletedet tekintve, a sorsodra, a világlátásodra nézve meghatározó személyek? Elsősorban az ember érzelmi életét kialakító első tizenöt esztendőre gondolok. — Kérlek, én azt hiszem, az a picike lélek vagy lelkecske, amely nulla éves kortól alakul, vagy már a méhen belül, annak az előképe mindig a közéli ma, gánszemélyeknel fedezhető fel, és nem közismert nagy alakoknál. Anyám például iszonyatosan nagy hatással volt rám: egészen különös, vadóc, erőszakos, de gyönyörű lény volt, és ahogy öregszem, úgy fedezem fel magamban a "tulajdonságait. ‘Vagy ott van a bátyám, aki nyolc évvel idősebb nálam, és aki tízéves koromban kezembe adta Adyt, József Attilát, Tóth Árpádot. Anélkül, hogy különösebb irodalmi ambíciói lettek volna, ezzel primér irodalmi hatást gyakorolt rám, és akaratlanul befolyásolta a gondolkodásomat. Aztán a piaristáknál volt egy magyartanárom, dr. Kovács Alajos, aki ugyan paraszt származású volt, de olyan eredeti módon magyarázta Shakespeare-t, hogy szinte magunk előtt láttuk a színdarabjait. Tizenhárom-tizennégy éves korban ez is mély benyomást tesz az emberre. —: Nem akartál a teológiára menni, noha a piaristákhoz jártál, de később, irodalmi munkáidban sokszor foglalkozol Istennel. — Megfordult a fejemben, hogy a teológiára megyek, hiszen tizenhároméves voltam, amikor apámat elvitték fogságba, és az engem akkor nagyon megviselt; a vallásosságba kapaszkodtam, hogy jöjjön vissza, vagy adja vissza nekem az eg. Tehát nagyon vallásos voltam, és ebből következően vonzott a papi pálya, de én annyira skrupulózus természet voltam, hogy ha fogmosás közben lenyeltem egy szőrszálát, már izgatott, hogy az áldozásnál rendesen böjtöltem-e. Ilyen extatikus, túl érzékeny vallásosság fejlődött ki bennem, pont az ötvenes évek elején. Aztán a kamaszkor a maga erotikájával folyton kételyeket és zűröket teremtett bennem. Úgy érzem, hogy a nők miatt nem jutottam el Istenhez. Ugyanolyan fanatikusan kezdtem a nőket szeretni, és ez távolított el a vallás igazi gyakorlásától. Tehát az istQnhívoség derengésbe maradván, a gyakorlati életben egyre jobban rájöttem, hogy én nem vagyok képes a papi hivatás szabályait betartani, akkor pedig nem mívelem. — Pszichológusként végeztél, és talán innen ered beleérző képességed, az empátia, ha másokkal beszélsz. Sőt, mintha egy kis papos retorikával és kö- nyörülettelfordulnálfelé, mindenki felé. — Tizenöt évig dolgoztam pszichológusként, és akkor is inkább lelkésznek éreztem magam, mint lélektanásznak. És hogy papos beszédmodor van bennem, tálán annak tudható be, hogy apám rendkívüli előadókészséggel, verbális tudással rendelkezett, s nyilván tőle örököltem, hogy talán képes vagyok megjeleníteni azt az érzelemviláot, amit átélek, hogy bizonyos előadóészség van bennem. — Bizonyára ez az előadókészség vitt rá arra, hogy Fekvőtámasz című darabodban, melyet Veszprémben mutattak be, eljátssz egy jelentékeny szerepet? — Nézd, nagyképűség nélkül mondhatom, minden rendező azt kérte eddigi darabjaim bemutatóján, hogy én olvassam fel őket a társulat előtt. Pager azt mondta egyszer, a fölolvasás többet ér, mint egy rendezői instrukció. Tehát nyilván meg tudom jeleníteni, amit leírok. Diákkoromban is mondtam verseket, szavalóversenyeken vettem részt, több filmben is játszottam, veled is, mint emlékszel, de én úgy izgulok minden nyilvános szerepléstől, hogy végül is csak Tordy Géza rábeszélésere vállaltam a szerepet, noha már többször felvetődött, hogy azt a bizonyos bennem levő előadókészséget ki kellene próbálni valamelyik darabomban. Amikor aztán elkezdtem játszani, igencsak megijedtem. — Mi a tapasztalatod, most már a saját bőrödön is érezve, milyen a vidéki színészet? S mit jelent színésznek lenni, olyan embernek, aki egyébként író? Azért kérdem, mert én éppen fordítva vagyok, mint te, hiszen tizennyolc évig vidéken játszottam, és most néhány éve magányos vagyok, nincs körülöttem az az akol-meleg, amely akármilyen nehéz és összezárt életnek is tűnik, de a magányos írói létnél elviselhetőbb. — Valóban megéreztem, milyen a vidéki színészi pálya, de összes emberi nyavalyámon átestem, mert minden partner segített, drukkolt. Olyan boldog három-négy hónapot töltöttem Veszprémben, mint életemben emberi közösségben szinte soha. Befogadtak, társuknak tartottak. Közel húsz éve szabadúszó, magányos farkasként írok, akkor is, ha néhány emberrel szoros baráti kapcsolatot tartok, de az* más. A színházi munka olyan volt, hogy éreztem: egy közösség dolgozó tagja vagyok, itt szükség van rám, kellek egy jelenethez harmadiknak, negyediknek, mintha csak egy kártyapartira invitálnának, szóval nélkülem nem megy a játék. És még valami: nagyon megfogott a demokrácia, hiszen a kellékes, a szabó, a díszletmunkás épp úgy részt vesz egy jelenet kialakításában, mint a rendező vagy a színész vágy történetesen én, aki ugyan a darab írója, de a közös játékban mindnyájan egyenrangú társak vagyunk, mert ha csak egy ember is hibázik, fuccs az egésznek, le lehet engedni a függönyt. — Másrészről ennek a csapatmunkának az a hátránya, hogy állandóan összezárva élnek, nincs rádió, film, szinkron' és a többi. Méltatlan anyagi körülményeiket még erkölcsi, vagy ha úgy tetszik szakmai öröm sem ellensúlyozza. A vidéki munkájuk szétpaszí- rozza az életüket, hiszen a legtöbben Pestre szaladgálnak hetenként egyszer pár órára a családjukhoz, és ez olyan élet-hasadást okoz, amit az évek múlásával, egy bizonyos koron túl szinte képtelenség csinálni. Vagy letelepszik 0 Gyurkovics Tibor portréja az egész család egy vidéki városban, vagy az illető adja fel a színészi hivatását, és az is lehet, hogy ebben az önőr- lődésben mindkettőt elveszíti. Győrffy László 0 Minden művész vágya a Nagyszínház-beli fellépés Minden világváros lakói joggal büszkék, ha olyan kiemelkedő kultúr- centrummal rendelkeznek, mint például a moszkvai Nagyszínház vagy a New York-i Metropolitan, a londoni Co- vent Garden, vagy hogy ne is kalandozzunk olyan messzire: a budapesti Operaház. Nincs ez másképpen a kubai fővárosban, Havannában sem. Bár ott is számos más színvonalas színház és koncertterem kínálja lehetőségeit, igazi rangot a Nagyszínházban való fellépés ad, nézőélményt pedig az ottani előadás. Az épület Havanna központi parkja mellett található és már szép múltra tekinthet vissza. Alapköveit a múlt század első felében rakták le: 1838-ban népesültek be először a, páholyok és széksorok. Az előadásokat akkoriban természetesen még csak a gyarmatosító uralf és dámák tekinthették meg. A színház végső külső formáját 1915- ben nyerte el. Ma öt társulatnak nyújt kiváló otthont: itt lép fel a Kubai Nemzeti Balett, az opera, az operett és zarzuela, a drámai színpad és a kórus valamint hangversenyzenekar együttese., A színházban egyébként több előadóterem is található; a küzponti neves spanyol költő és író, Garda Lorca nevét viseli. Érdemes megemlíteni, hogy a balettegyüttes vezetője Alida Alonso, századunk egyik kiemelkedő képességű táncművésze. Talán egy távoli karib-tengeri ország kulturális életére gondolva meglepő, de igen sok neves művész megfordult már a színház patinás falai között. Elég megemlíteni Anna Pavlova, vagy Tito Schippa, Enrico Caruso vagy Arthur Rubinstein nevét. Nem feledhetjük azonban, hogy Kuba földrajzi fekvésénél fogva jó természetes kikötési és kontinensközi „átszállási” lehetőséget biztosít. Éppen ezért igen gyakran megfordulhattak Havannában egy-egy kor kiemelkedő művészei is. A havannai Nagyszínház művészei napjainkban is hű ápolói a nemes hagyományoknak s újabb fejezetet is írnak a kultúrtörténeti évkönyvekbe. A színház vezetése pedig azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy újszerű kezdeményezésként az épület falain belüli nyílik meg a közeljövőben egy táncmúzeum és egy színházi kosztümöket bemutató állandó kiállítás. — dl — KÖNYVESPOLC A nyár, a vakádó idejét éljük, ilyenkor aki teheti, közelebbi, távolabbi tájak felfedezésére indul. A Panoráma Könyvkiadó gyors egymásutánban jelentette meg újabb köteteit az útrake- lők segítésére. Wellner István Velencétől Rómáig című könyve a Közép-Itáliába utazóknak kíván kalauza lenni. A földrajzi, történelmi és művészettörténeti áttekintés után a szerző a gyakorlati tudnivalókat adja közre, majd öt útvonal mentén, térképvázlatokkal, fotókkal segíti olvasóit Velence, Padova, Ferrara, Bologna, Firenze, Ravenna megismerésében. Pálfy József Párizs című kötete negyedik, átdolgozott kiadásban kerül most a vásárlókhoz. Párizst Ady „Embersürűs gigászi vadonénak, mások a Fény városának nevezték, a franciák büszkén viselik a Világ fővárosa, vagy a Forradalom városa nevet is, de hosszú lenne a jelzők sora, amivel ezt a különleges fővárost titulálják. Egyszerre több Párizst fedezhetünk fel, egy időben, a város különböző pontjain; vagy különböző idő- ontokban ugyanabban a városrészen. 356 oldalon, sok térképpel, fotóval idézi a város idegenforgalmi értékei mellett például a magyar vonatkozásokat, kultúránk kinti emlékeit. A külföldi városkalauzok sorozat legújabb kötete Fehér Géza Isztambulról készült összeállítása. A magyarországi turisták egyre nagyobb szambán keresik fel ezt az ezer arcú,, utánozhatatlan hangulatú, Európa-Ázsia határán fekvő idegenforgalmi központot, Törökország második legnagyobb városát. A könyv megjelenését sürgette az a tény is, hogy részletes útikalauz még nem készült Isztambulról. Hány neve is volt már ennek a világvárosnak? Büzantion, Constantinapo- lis, később Bizánc, majd Konstantiná- oly; mind a régi világbirodalom emlé- eit idézi. A varost járó turista egyre több gyönyörűek rendbehozott műemléket, történelmi emlékeink ezer szálú kötődését fedezheti fel a Boszporusz partján és környékén. Komoly hiányossága a könyvnek, hogy a belvárost bemutató térképeken sok a névvel nem jelölt utca. Tudni kell ehhez azt, hogy Törökországban az ut- ' cák nevét a legritkább esetben jelzik a háztömbök sarkára felszerelt utcatáblák. így az idegen sem az utcatábla, sem e kötet alapján nem tud tájékozódni. Sajnos, használhatatlanul gyenge szállodajegyzéke is. Jugoszlávia legvonzóbb tájára, á kéklő Adriának az olasz határtól az albán határig terjedő partvidékére kalauzolja olvasóit Bács Gyula A jugoszláv tengerpart címmel, átdolgozott kiadásban megjelent kötete. A könyv első része tájékoztatást nyújt a sokarcú tengerpart és szigetvilág fekvéséről, éghajlatáról, eseményekben gazdag történelméről, művészetéről. A második fejezet végigvezet Rijekától a Kvamer mellékén, az isztriai tengerparton, a horvát, dalmát és Crna Gora-i tenger- szakaszon, valamint a hozzájuk tartozó népes szigetvilágon. K. M.
