Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

1987. augusztus 10. # PETŐFI NÉPE O 5 ISMÉT A SERTÉSÁTVÉT ELRŐL A vágóhidak várják a jó alapanyagot A termelők érdeke kissé más Költségvetés és hiány AZT HISZEM, egyetlen normális ember, család sem viselheti el, hogy huzamosabb ideig, a csodában reménykedve, rendszeresen többet költsön a jövedel­ménél. Ha mégis, akkor a fokozatos eladósodásnak maga látja a karát. Más a helyzet, ha az államgazdál­kodásban keletkezik deficit. Ilyenkor a közösség fizet rá a túlköltekezésre, nem kevés olyan ember is, aki jó munkájával eredményesen gyarapította a költségve­tési forrásokat. Van egy másik hátrány is. Mint ahogy az adóssá­gokból nagy lábon élő embert is félrevezetheti a hely­zete, elfeledtetheti véle: vigyázz, nem úgy dolgozol, hogy így élhess! — nálunk is a vállalatok, a lakosság előtt elfedi a gondokat a költségvetés hiánya. Hiszen az állam úgy költekezik, mintha a hiányt is megter­meltük volna, adja azt a pénzt is, amire a termelésben nem volt meg a fedezet. Természetesen, bizonyos hiány elfogadható nálunk is, másutt is, bizonyos hi­ány tervezhető. Nagy a baj viszont, ha a hiány kétsze­rese a tervezettnek. Ez kövekezett be nálunk. És még nagyobb a baj, ha a gazdaságban, a társadalomban egyöntetű az igény a gondok allami segédlettel törté­nő orvoslására, ami deficitnövelő tényező lehet. Ez is bekövetkezett mutálunk. AZ ORSZÁGGYŰLÉS nyári ülésszakának, de előtte, a Központi Bizottság áprilisi ülésének gazda­ságunkról adott diagnózisa is nagy figyelmet szentelt a deficittünetnek. Eszerint tavaly az Országgyűlés által jóváhagyott összegnek több mint kétszerese, kereken 47 milliárd forint volt az állami költségvetés hiánya. Az ok, amiről a pénzügyminiszter is beszá­molt a Parlamentben: a termelésben nem jött létre a számított teljesítmény, s ehhez nem igazították hozzá az elosztást; miközben az állam kilencmilliárddal ke­vesebbet kapott a vállalatoktól, mint amire számított, 16 milliárdaal több támogatást adott a tervezettnél. S ha a deficitet növelte a nagyobb felhalmozás, a társadalombiztosítási kiadások növekedése, a válla­latoknak adott kárpótlás a saját hibájukon kívüli exportveszteségeikéiit, a döntő ok a teljesítmények elmaradása és a sok központi támogatás. Elcsépelt mondás, pedig ma is élő valóság: állam bácsi segít. Magyarán: a gazdaságirányítás olyan felelősségeket is átvállal, amelyet helyben, a vállalati szférában kel­lene viselni. így a jobbaktól származó állami bevéte­lek nem vándorolnának a gyengékhez. Valójában tehát az államnak meg kell keményítenie a szivét azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek „csőrüket tátogatják”, ahelyett, hogy piacképes, gazdaságosan termelhető termékeket gyártanának. A miniszterelnök-helyettes a KB-ülésen is szóvá tette, hogy vállalatainknál 7—8 milliárd forint pénzü­gyi hiány rendezetlen, és nagy a veszélye annak, hogy a vállalatok, a minisztériumok állami pénzforrások igénybevételével akaiják tartozásaikat kiegyenlíteni. Márpedig ezt a lehetőséget el kell zárni előlük, ha nem akarjuk a deficitet növelni, sőt, ha csökkenteni szeretnénk azt. Az az igazság, hogy érték csak a termelésből származhat. A felső és külső segédletek csak elfedik, elodázzák a problémákat: a gondot a termelés átalakítása, gazdaságossá tétele oldja meg. Ehhez viszont a rendelkezésre álló támogatást meg kell adni. A nagy pénzeszsák felé kacsintgatás nem a legmegfelelőbb vállalati taktika ma. Ügyeskedés he­lyett a fejlesztés, gazdálkodás,^vállalkozás ígér biztos jövőt. PERSZE ezeket a szükséges „lenti” folyamatokat jobb kormányzati munkával kell kiegészíteni. Hiszen a vállalati eredményeket gyorsabb országos műszaki fejlesztéssel, maximális előnyöket nyújtó gazdaságfej­lesztő programokkal, az állami terhek mérséklésével kell megalapozni. Lágyszívűséggel, főképpen össze­köttetéssel nyújtott indokolatlan támogatások tízez­rek munkájának eredményeit csökkenthetik. A még felelösebb döntésekre annál is inkább szükség van, mivel a költségvetési deficit leépítéséért a lakosságnak is áldozatot kell hoznia. Bizonyos áremeléseken túl vagyunk/már, s a jövő­ben is várható a lakossági jövedelemnövekedés sza­bályozása. Ilyenkor még jobban elváriák az emberek a felelösebb, körültekintőbb gazdasági döntéseket, legyen szó exporttámogatásról, vagy a válságágaza­tok helyzetének rendezéséről. A közvélemény is meg­fogalmazza már: inkább vállaljuk a szerkezetmódosí­tással járó szociális, egyéb feszültségek megoldását, mintsem maradjon minden a régiben és termeljük tovább a veszteségeket. És még akkor ott vannak a költségvetési intézmé­nyek, amelyek működését szintén olcsóbbá — és majdnem valószínű, hogy ezáltal jobbá is — lehet tenni. A Minisztertanács most a költségvetési intéz­ményrendszer szervezetének, finanszírozásának átfo­gó vizsgálatába fogott. Hasonló szemrevételezés a tanácsok területén sem árt, bár az Országgyűlés ép­pen legutóbb járult hozzá a tanácsoknak nyújtott allami támogatások kétszázalékos csökkentéséhez. Itt nem csak az a gond, hogy a forráskivonást lehető­leg ne érezzék meg az iskolák, óvodák, a kórházak. További mély és lehetőleg az eddiginél demokratiku­sabb mérlegelést kíván annak felderítése, honnan le­het még elvenni a pénzt a nagyobb közösség megká­rosítása nélkül. Talán csökkenteni lehet a magánhá­zak részére szolgáló telkek előközművesítését, a túl drága és luxus színvonalú lakóház-felújítást, a felesle­ges hivatalok számát, a tartalékokat? Bizonyára ezek a lehetőségek is felmerültek a vitákban. SÚLYOS GOND a költségvetési deficitünk, szint­re hozatala lényegében összefügg azokkal a megindí­tandó folyamatokkal, amelyeknek célja a kimozdu­lás, a kibontakozás. Ézt az óriási hiányt mindannyi­unk gyenge munkája, benne a gazdaságirányítás kö­vetkezetlenségei hozták létre. Hogy terhei ne szakad­janak gyermekeink, a jövő nyakaba, a tartozás ki- egyenlítéséhez hozzá kell fognunk! Komomik Ferenc r __ r K ISEBB RÁFORDÍTÁS — HATEKONYSAGNOVELES Az alkalmazkodás módszerei az Alföldi Cipőgyárban # Az új üzemben a munkahatékonysag jelentős mértékű nö­vekedését várják. (Straszer András fel­vételei) • Ezek a cipők már az anyagtakarékos, oldalvarrott techno­lógiával készültek. Ha a nagy egészet nézzük, akkor ez az ügy csip-csup. Ha az egyén szemszö­géből vizsgáljuk, akkor már más a helyzet, hiszen több ezer forintról lehet szó. Ha pedig a jelenséget vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy az ügyintézés meg­oldható bürokratikus módon és sze­mélyre, alkalomra szabottan is. A kis­termelők által leadott hússertések vá­gás után történő minősítéséről van szó. Az előzményekről Aminek nyomán elindultunk, egy le­vél volt, amivel lapunk Sajtóposta ro­vata június 22-én foglalkozott. Roko­lya Lászlóné (Kiskunfélegyháza, Bika­hegy IS.) panaszolta: a sertésátvételek körül nem ment minden zökkenőmen­tesen. Rokolyáné a Bugaci Aranyka­lász Szakszövetkezet tagja, évek óta hizlal sertéseket, s ezeket a szövetkezet közbenjárásával értékesíti. Idézünk le­veléből: „Korábban sohasem igényel­tem minősítést, mert az állatokat erre alkalmatlannak találtam. Idén válto­zott a helyzet. Húsz átadására szerződ­tem, s valamennyi húsjellegű. Minősí­tésük nyomán ösztönző jövedelemre számítottam, ám csalódás ért.” Mi is volt az a csalódás? Április 16- án nyolc állatot szállított átvételre. Ott azonban megtagadták a minősítés „előkészítését”, a fülszámok kiosztá­sát, mondván: legalább 25 sertés szük­séges ahhoz, hogy hozzákezdjenek a munkához. Május 3-án, újabb nyolc sertés átadása alkalmával — a levél szerint — „nem volt kedvükre való a minősítés, mert sok munkával — min­degyik disznót külön kell lemérni stb. — jár és időigényes.” Levélírónk ha­sonlóan járt június 2-án is, ekkor két sertést akart leadni. A felvásárlás gazdája, Suhajda Ist­ván, a Duna—-Tisza Közi Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat igazgatója a történtekről értesülve válaszolt. Ebben és a panaszfelvetésben némi ellentmon­dás található. „Nevezett állattartó kifogása jogos, mert a sertések fülszámokkal való meg­jelölésére nem vállalkozott a bugaci mezőgazdasági nagyüzem, vagyis az átvevő. Indokként korábbi esetekre hi­vatkozott, amikor szinte rendszeresen kért vágás utáni minősítést, ami kedve­zőtlen volt, következésképpen pluszfo­rinthoz sem jutott a kistermelő. Azóta a szövetkezet igyekszik elzárkózni a fülszámozástól.” A vizsgálat eredménye Rokolya Lászlóné panaszának ki­vizsgálását Börcsök András, a Bugaci Aranykalász Szakszövetkezet elnöke a cikk megjelenését követő napon elren­delte. Ennek során fegyelmi eljárást in­dítottak B. Szabó András, a szövetkezet felvásárlója ellen. A lefolytatott eljárás során azonban megállapítást nyert, hogy B. Szabó András a Duna—Tisza Közi ÁHV-val kötött együttműködési megállapodás értelmében járt el. A szerződés ugyanis kimondja, hogy a vágás utáni minősítésre érkező serté­sek átvételét legalább 25 darabos tétel­ben kell megszervezni. Ez nyilvánvaló­an a húsipar érdekeit szolgálja, mert ennél kevesebb darabszám esetén a mi­nősített sertések kiválogatása a vágóhí­don nehézséget okoz. Mivel a szövetkezet átvevője a szer­ződés szellemében járt el, fegyelmi bün­tetés kiszabásától eltekintettek. Egyéb­ként a panaszos felvetése nem volt jo­gos, erről ezt nyilatkozta B. Szabó Ist­ván: — Április 16-án Rokolya Lászlóné Térjék István fuvarost bízta meg nyolc sertés leadásával, aki a mérlegelés után közölte velem, hogy megbízója vágás utáni minősítést kér. Erre azt válaszol­tam, hogy nem lehetséges, mert ezt már korábban kellett volna bejelenteni. Hi­szen csak 25-ös tételeket szállíthatunk. Aznap — ezen a nyolcon kívül — több ilyen nem volt. A május 3-ai átvételt megelőző napokban beszéltem a pana­szossal és elmagyaráztam neki, hogy miért is kell a vágás utáni minősítési igényt korábban bejelenteni. Erre nem szólt egy szót sem. Május 3-án a félje hozta a sertéseket és kérte a minősítést. Június 2-án pedig nem is álltak elő ez­zel az igénnyel. _ Huszka Ferenc, a Duna—Tisza Közi ÁHV bugaci felvásárlója állítja, hogy a kistermelők az általuk értékesített hí­zott sertésekre előzetes bejelentés nélkül minden alkalommal kérhetnek objek­tív minősítést. (Kár, hogy a szövetkezet és a vállalat közötti szerződésben erről egy szó sincs.) Bizalmatlanság vagy hiányos információ Egy ilyen összegabalyodott és elmér­gesedett ügyet tisztázni, utólag, nehéz. Azt azonban ki lehet deríteni, hogy a jövőben hogyan előzhető meg hasonló eset. Elöljáróban meg kell említeni, hogy a termelőt — hangoztatják az állatforgalmi vállalat szakemberei — semmiféle veszteség nem éri, hiszen az átvételkor az egyébként járó teljes alapárat úgyis elszámolják. Amennyi­ben a vágóhídon a minősítés már a sertést valamilyen osztályba sorolja, akkor felárat kaphat I—III. osztály esetén kilogrammonként 5,80, 3 vagy 1,20 forintot. Ez a felár egyébként 115 kilogrammos sertés esetén 638 és 138 forint között mozoghat. Érthetetlen a vád a szövetkezet ellen, hiszen célja a minél nagyobb forgalom, ezután ugyanis ártámogatást kap. Az átvevőnek hasonlóképpen anyagi érdeke is fűződik munkájához, hiszen 1,5 ezre­lékes jutalékért dolgozik. Megint más kérdés, hogy a termelő másképp számol. A mérlegeléskor, ha valaki csak egyszerűen adja le a sertése­it, a szemmel megállapított kis súlyúa- kat együtt mérik, ezt elosztják a darab­számmal, s kivonják belőle a darabon­kénti 5 kilogrammot, a gyomor és bél­tartalomért. Nézzünk két példát: az egyik esetben a termelő hat darab 115 kilogrammos sertést ad le, helyesebben nagyjából hat egyforma sertés esetén a mérleg 690 kilogrammot mutat. Az 5 kilogram­mok levonása után, „a fizetősúly” 660 kilogram. Ezt beszorozzuk a súlykate­góriának megfelelő fehér, illetve húsjel­legű sertésekért járó kilogrammonkénti 41,20 forinttal. Az eredmény 27 ezer 192 forint lesz. A másik esetben a termelő szintén hat sertést hozott, ugyanúgy 690 kilog­rammos összsúllyal és vágás utáni mi­nősítést kért. Ebben az esetben egyen­ként mérnek. Tételezzük fel: az egyik 125 kilogrammos, a többi az alacso­nyabb, tehát a drágább kategóriába esik. így összesen 565 kilogrammot nyomnak. A levonások után a na­gyobb súlyú alapára — 34 forinttal szá­molva — 4080 forint lesz. Míg a kiseb­beké 22 ezer 248 forint. Ha a két szá­mot összeadjuk, az eredmény 26 ezer 328 forint. A különbség tehát 864forint veszteség. Ez átlagosan egy sertés hizla­lásának a haszna. Természetesen ehhez még hozzájöhet a minőségi felár is. A termelő azonban inkább a biztosra megy. A Bugaci Aranykalász Szakszövet­kezetben tavaly — Börcsök András el­nök szavaival — kifejezetten „erőltet­ték” a vágás utáni minősítést. A vissza­érkezett elszámolásokból átnéztünk néhány lapot: a 4351—4437 kódjelűe- ket. Ez nyolcvanhat sertés. Első osztá­lyú egy sem volt, másodosztályú egy lett és 19 érte el a harmadosztályú mi­nősítést. A kapott felárak 133,20 forint és 57 forint között mozogtak. Ha a gondok megszűnnének Ehhez aligha kell kommentárt fűzni. Pedig tudják a termelők, a szövetkezet vezetői is, hogy mindenkinek érdeke fűződik az objektív, vágás utáni minő­sítéshez, a jobb, exportképesebb áru­alap termeléséhez. A termelők vélemé­nye szerint, ha a mérlegelés körüli gon­dok megszűnnének, akkor sokkal több sertés jelentkezne a vágóhidakon, fülé­ben krotáliával, objektív minősítésre. Reméljük, ezt az észrevételünket is örömmel fogadják a Duna—Tisza Kö­zi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat — immár önálló piacpolitikával üzletet kötő 7— vezetői, hiszen az igazgató így írt „nyílt levélben” Rokolya Lászlóné- nak: Levelét egyébként örömmel vet­tük, hiszen ez is rávilágított arra, hogy a kistermelők körében megfelelő ér­deklődés van az ilyenfajta átvétel iránt... Czauner Péter Tenne lésiköl tség-csö kk e n tés, haté­konyságnövelés: régi, jól bevált módsze­rek ezek a gazdálkodás javításában, ám a megváltozott gazdasági körülmények között egyre inkább a nehezedő felada­tok megoldásában. Milyen ntját-módját választotta (választhatta) ennek a kecs­keméti Alföldi Cipőgyár? Erről beszél­getünk ígért János igazgatóval. Technológiaváltással — A piaci lehetőségek, a gazdasági és a közgazdasági környezet eddigi es várható változásai új stratégia kidolgo­zását tették szükségessé vállalatunknál — mondja az igazgató. — Stratégiánk három sarkpontja: piacképes termékek kifejlesztése, a jó minőségű, hatékony munka, azaz a kedvező termelési felté­telek megteremtése, valamint az értéke­sítési relációk módosítása. — A termelés költségeinek csökken­tése milyen szerepet játszik a különböző stratégiai megfontolásokban? — Mindhárom területen döntő fon­tosságú. A termék piacképességének egyik kritériuma az ára, aminek alaku­lását alapvetően a termelés költségei határozzak meg. Termékfejlesztésünk során szem előtt tartottuk, hogy a faj­lagos anyagráfordítás a lehető legmini­málisabbra csökkenjen anélkül, hogy ez a minőség rovására menne. Sőt, cél, hogy ezáltal is javuljon a minőség. Ne­künk ézt az összetett, nehéz feladatot egy új technológia, az oldalvarrás beve­zetésevei sikerült megoldanunk. Lénye­es, hogy a cipőfelsőrészt nem a vissza­ajtott bőr rögzítésével építjük a talp­ra, hanem oldalvarrássaf: így 10—15 százalékkal kevesebb anyagot kell fel­használnunk. — Ezáltal viszont más lesz a fazon is. —Valóban más: divatosabb, korsze­rűbb. De változott ennek következté­ben a minőség is. Az oldalvarrott láb­belik hajlékonyak, viseletűk kellemes. A Kiváló Áruk Fórumának pályázatán indulunk az idén ezekkel az új típusú, sportos cipőkkel, melyekkel a belföldi piacon egyelőre egyedül vagyunk. Ilyen technológiával készítjük az exportra kerülő új termékeinket, de a hagyomá­nyosakat is ennek megfelelően alakít­juk. Műszaki fejlesztéssel — Ez az egyetlen módszer, a techno­lógiaváltás tehát többféle eredményre vezetett: csökkent a termékek anyagrá­fordítása, azaz a fajlagos költsége, ja­vult a minősége, így a piaci porciója, értékesítési esélye. Emellett folyamat­ban van vállalatuknál egy ennél nagyobb horderejű változás? — Kihasználva a tőkésexport- fejlesztésből adódó lehetőségeket, nagy beruházásba kezdtünk. Kecskeméten, a Nap utcában vásárolt telepünkön új, korszerű üzemet építünk, ahová tőkés gyártmányú gépeket telepítünk. A két csarnok és kiszolgáló része — összesen 1400 négyzetméter alapterületen —- már elkészült, a napokban kezdjük a költözködést. Itt a lehető legkedvezőb­bek lesznek a termelés feltételei, ami­nek következtében jelentős mértékben csökken a gyártási idő, a termékek út­vonala lerövidül, csökken az előállítás költsége. A hatékonyság növekedését, ugyanakkor a termékek minőségének javítását a nagy teljesítményű, korszerű gépek garantálják. Mindez hovato­vább létkérdéssé válik számunkra, hi­szen svájci megrendelésre is dolgozunk, s ezen a piacon csak kifogástalan minő­ségű áruval lehet huzamosabb ideig megmaradni. Hogy ez továbbra is sike­rüljön nekünk, ahhoz kell a technikai fejlesztés. Ennek hasznát egyébként két műszak indításával szeretnénk fokoz­ni, ez lehetővé tenné, hogy a belföloi megrendelésre is a legkorszerűbb tech­nológiával készüljenek termékeink. Többféle megtakarítás — Miért fogalmaz feltételes módban? — A munkaerőhiány miatt, ami igen megnehezíti a két műszak szervezését. Az új üzemben egyébként új tanmű­helyt is kialakítottunk — ehhez másfél millió forintos támogatást kapott válla­latunk —, így a különböző városrésze­ken levő, a szakoktatás helyéül szolgáló bérleményeket fölszámolhattuk. Jelen­tős rezsiköltséget takarítunk meg ezzel. — Számításaik szerint mekkora költ­ségcsökkenést eredményeznek termelé­sükben az említett változások? — Mint említettem, az oldalvarrott technológia bevezetése 10—15 százalé­kos anyagmegtakarítást, a gyártáskor­szerűsítés a jelenlegi költségeknek 10 százalékos csökkenését, az új üzemben pedig a megfelelőbb körülményeknek köszönhetően mintegy 50 százalékos hatékonyságnövekedést várunk. Almási Márta Az intenzív fejlődés útján Rádiószonda-burkok földi vizsgálata. Az ipari termelés in­tenzitásának fokozása a fejlesztés alapvető iránya a Rezinotyehnyika egye­sülésnél Kazányban, a Tatár Autonóm Köztár­saság fővárosában. Ez a már meglévő műhelyek, gyáregységek műszaki felújításával és rekonst­rukciójával valósul meg. A vállalatnál a műsza­ki-tudományos újdonsá­gok aktív bevezetése után más üzemekhez ké­pest jelentősen megnőtt a termelés és az anyag- mozgatás gépesítettsége, csökkent a fizikai munka mennyisége. Ezeknek az intézkedéseknek az ered­ményeképpen megkét­szereződött a műszaki gumiáruk termelése. Pél­dául az egyesülés üzeme­iben gyártott rádiószon­da-burkok nemcsak a Szovjetunió népgazdasá­gának a szükségleteit fe­dezik, hanem több or­szágba exportálják is. Gyártásuk teljesen auto­matizált. APN—KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom