Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

AZ ÉLETRAJZBÓL: Bahget Iskander 1943. augusztus 14-én született a szíriai El-Bariziban. Húsz esztendeje él Magyarországon. Nős, két gyermek apja. 1979-ben a Bács-Kiskun Megyei Tanács művészeti díjával tüntették ki. 1980 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. A kecskeméti AGRIKON marketing-előadója. Munkája több esztendőn át Algériához kötötte. 1974 óta vesz részt a hazai és külföldi kiállításo­kon. Eddig több mint száz elismerésben részesült. SZMT-dijat 1986-ban, Szocialista Kultúráért kitüntetést pedig 1987-ben kapott. A KRITIKÁKBÓL: „Bahget Iskander képeinek kristálytiszta fogal- mazásmódjához hozzátartoznak szociológiai hitelük, s az, hogy az embe­ri gesztusok, helyzetek, tárgyak jelképisége is visszafogott, inkább áttéte­les.” (Heltai Dániel, Forrás 1979. 6. szám). „B. I. a látszólag pillanatszerűben is az általánosabb érvényűt, a felszíni látszat, a konkrét jelenség mögött a mélyebb lényeget ragadja meg, a fénykép sajátos kifejezési lehetőségeivel emeli a mindennapok valóságát művészi minőségre.” (Bánszky Pál, Petőfi Népe 1979. február 4.) „ ... akcentus nélkül beszéli a fotó nyelvét. Ami ennél sokkal megle­pőbb: hibátlanul beszéli, immár maradandó értékek révén teremti a magyar szociofotó nyelvét.” (Pintér Lajos költő). „A fotó mindent megmutat!” Képek és élmények Albumunkban ezúttal nem családi fényképek szere­pelnek. Úgy gondolom, ha a vizuális művészet egyik jeles, megyei képviselőjével beszélgetek, az olvasó arra kíváncsi, amit a fotós produkál. Az alkotó nagy­ban kötődik felvételeihez, tehát számos élmény, ese­mény feltárul előtte. Az alábbiakban tehát képek és élmények váltogatják egymást 1. — Sivatag, oázis, tengerpart Mind- mind különös felvétel, nem szokványos tájkép. Nem giccses a naplemente sem. Kivételes érzék, kivételes szem kell ah­hoz, hogy a természet adta csodálatos látvány színes vagy fekete-fehér papíron képpé, kompozícióvá fogalmazódjon. Itt van például a Sivatag 1981 című mű­vészfotó. Kérem, idézze fel a hozzá kap­csolódó benyomásait. — Hálát adhatok a sorsnak, hogy eljutottam Algériába. A Mezőgép (ma Ágiikon), műszaki ügyintézőjekent és arab tolmácsaként három évig dolgoz­tam a távoli országban. A családom is ott élt. Rengeteg volt a munka, alig tudtam levegőt venni. Minden szabad percemet a fotózásnak szenteltem. Fel­fedeztem a táj különös varázsát. Hiába látja az ember prospektusokban, szé­pen komponált reklámfotókon azt a vidéket, úgy nem jelent különösebb él­ményt. Viszont, ha taposhatok a ho­mokban, sétálhatok a tengerparton, az már mindjárt más... Az itt készült felvételek csak Algéria szebbik arcát mutatják. A fényképezőgép lencséje azonban elénk tárja a tetszetős külső mögött meghúzódó jelenségeket is. Bő­ven volt ebben részem. Fotoztam a ma­yar munkások szállásán, az arab em­erek sorsáról, életkörülményeiről ugyancsak készítettem megdöbbentő kockákat. Rengeteget kóboroltam a si­vatagban. Egyik barátommal a kará­csony és szilveszter közötti szabad hé­ten 4—5 ezer kilométert tettünk meg az élményekért. A legsikeresebb képeket 1984-ben kiállításon mutattam be Kecskeméten. A tárlatot az algériai nagykövet nyitotta meg. — A táj megörökítésében nem sok szerepe van a véletlennek. Ahol viszont valami történik, sokszor adódnak kiszá­míthatatlan pillanatok. Képein felismer­tem Fülöp herceget... Tudom, Erzsé­bet királynőt is fényképezte. — Igen, a véletlen... Az algériai Blidába látogatott Erzsébet és férje. Természetesen látni akartuk őket. Odautaztunk. Nagy volt a tömeg, szin­te sodort bennünket az áradat. Fényké­pezőgéppel a nyakamban a fotósok kö­zé keveredtem. Egyre-másra kattingat- tam ... Elkísértem a magas rangú ven­dégeket az üzletházba, a mecsetbe, egy lakásba. Senkinek sem tűnt fel, hogy mit keresek a riporterek között. Ami­kor a királynő fát ültetett, igencsak szorgalmasan fotóztam. Ekkor vették észre az „illetékesek”, hogy valami nincs rendben körülöttem. Kérték a mellre tűzhető sajtóemblémát. Nem volt. Izgatottan kotorásztam a zsebem­ben, mígnem a fotóművészetiigazolvá­nyomat mutattam fel. Nézték, nézték, azt sem tudták, mi az. Szerencsére elen­gedtek. Átléptem a kötélkordont, s a továbbiakban távolabbról ügyeltem az eseményeket. Ezt a sztorit azért mesél­tem el, hogy érzékeltessem, sokszor magával ragad a téma. Annyira, hogy minden másról elfeledkezem. Számom­ra akkor az alkotás és a jelenséggel való kapcsolat a legfontosabb. Fülöp her­ceggel nemcsak Algériában találkoz­tam, hanem idehaza, az egyik lovasna­pokon. Ugyancsak szerepet játszott a véletlen: éppen ott voltam, s elleshet­tem egy pillanatot. 3. — Portré. A fotóművészek számára izgalmas feladat az arc rezzenéseit, kife­jezéseit lerajzolni az optika segítségével. Egy-egy jól sikerült arckép sok esetben különös értéket képvisel, legyen az ép­pen a Fülöp herceget vagy Illyés Gyulát ábrázoló fotográfia. 9 Sivatag 1981. „— Felfedeztem a táj különleges varázsát.” 9 „Évekkel ezelőtt járt Gorbacsov Bábolnán.” 9 „Illyés Gyula szerény, egyszerű ember volt.” — Sohasem emlékfotókat akarok készíteni... A portré sokkal többet jelent nekem. Látom az arcokon az em­berek belső vívódásait. Sok minden visszatükröződik a szemükben, az arc­vonásaikban. Előre megérzem, ha jól sikerült egy-egy „akció”. Illyés Gyula 1979-ben járt Lakiteleken, a fiatal írók találkozóján. Akkor volt ott kiállítá­som, szociofotóimból. Különös érzés volt a nagy író közelében lenni. Ami­kor elkezdett beszélni, úgy vonzott bennünket, mint a mágnes. Minden rezzenéséből lehetett érezni, hogy mi­lyen hatalmas talentum. És milyen sze­rény, egyszerű ember volt... Nézze meg a képén a kopott inggallért... 4. — Újabb fotók kerülnek a kezembe, íme, egy meglepetés! Bizonyára kollek­ciójának egyik legértékesebb darabja ez a Gorbacsov-kép. — Maradjunk még mindig az élmé­nyeknél ... ? A nyolcvanas évek elején Bábolnán jártam, hivatalos úton. Vala­milyen bemutató volt, amelyen Havasi elvtárs is részt vett. Gondoltam, csiná­lok néhány fotót. Autóbusszal jöttek a vendégek. Felfigyeltem a csoportban két-három külföldi emberre. Megraga­dott higgadtságuk, , intelligenciájuk. Azonnal adódott a TÉMA, elkezdem fényképezni őket és a látogatást. Évek teltek el. Kecskemétről Hetényegyhá- zára költöztünk, ugyanis ott építettünk házat, műtermet. Egyik alkalommal rendezgettem a kópiáimat. Szembe­tűnt, hogy Burgert Róbert mellett Gor­bacsov áll... Mondanom sem kell, hogy a filmet különös gonddal őrzöm, a képekből pedig ajándékoztam is Gor- bacsovának, amikor Kecskeméten járt. Egy olyan felvételt adtam át, amelyi­ken mindketten rajta vannak. Megint csak azt mondhatnám, lám, a véletlen révén olyan embert örökíthettem meg, aki azóta a nemzetközi politika megha­tározó alakja lett. 5. — A fotó a pillanat művészete, ez vitathatatlan, ám mégis örök. Sorolhat­na még számos emlékezetes jelenetet, amellyel a véletlen ajándékozta meg. Egy valamiben biztos vagyok, az nem lehet véletlen, hogy a fotózással jegyezte el magát. — Mindig is vizuális ember voltam. Kicsi korom óta rakódnak bennem az élmények. Őrzöm az emlékképeket. Elérhetetlennek tűnt számomra a fotós világ. Csodálatos dolog a kamera mögé bújni és fényképezni. Annál is inkább csoda volt ez, hiszen a mohamedán val­lás szerint embert ábrázolni csak Isten tud. A fotó viszont mindent megmutat! Erre hamar rájöttem, de a hajdani kör­nyezetemben nem adatott meg, hogy ennek a műfajnak hódolhassak. Ponto­san húsz esztendővel ezelőtt kerültem Magyarországra, ösztöndíjas diákként. Főiskolás koromban vettem egy Zeni­tet, ettől a perctől'kezdve tart a nagy szerelem a fotózással. Beiratkoztam a dunaújvárosi klubba. Második díjat nyertem egy főiskolai pályázaton, majd Pécsett szerepeltem sikerrel. Ez adta a lendületet a fényképezéshez, ami ma is a legkellemesebb kikapcsolódásom.-— Elraktároztam-e az óhazámban ért hatásokat? El bizony! Szíria igen­csak elmaradott ország, mások a nor­mák, a szokások, mint Magyarorszá­gon. Sok-sok igazságtalanságban volt részem, már gyermekfejjel is. Nemcsak társadalmi vonatkozásban, hanem ott­hon, a családban is. Édesapám már nem él, édesanyámmal 1970-ben talál­koztam utoljára. Levelet sem igen vál­tunk, azokat csak minimális életjel­adásnak tartom. Olykor telefonon be­szélgetünk. Odahaza magas beosztás­ban dolgozhatnék. Csábítottak már, de akármilyen miniszterséget bíznának rám, akkor sem mennék. A fotózásról semmiért nem mondanék le ... 6. Hogyan él Bahget Iskander? Algéri­ából nem tért haza szuperautóval. Jö­vedelméből álom-műtermét kívánja megvalósítani. Már „csak” be kell ren­dezni. A világ száz legjobb fotóművé­szének egy-egy alkotását szeretné a fal­ra függeszteni, persze, más művészeti ág képviselője is kap majd kiállítási lehetőséget a hetényi alkotóműhely­ben. Iskander jól érzi magát a fotóstár­sadalomban is. Gyakran szerepel kö­zös kiállításokon, mint legutóbb a Mű­csarnokban. Egyéni tárlatokkal szintén jelentkezik időnként. A kecskeméti Horizont alkotóközösség egyik alapító tagja. — Ha alkothatok, jó érzem magam! — jegyzi meg beszélgetésünk végén Bahget Iskander. Borzák Tibor szabad idő Jogi tanácsok: LAKASELADAS, -VÁSÁRLÁS A 2 3 5 C 8 n ■ 9 ÁO AA rj. — Ál ■ n ■ AH J V Á5 ■ L ■ ÁC B ■ A8 ÁS ■ iá ■ 9 2b % % ■ L 2f J 1 28 23 30 ■ iA 1 n a 11 s 1 ■ * m 1 * 8 ■ 4o ‘rl tí m $ 95 '■ te ■ ■ % 98 i ■ 99 50 _ 1 5A sT m 59 i ■ 55 5c 1 t, 5» ■ ■ 9 co &A B 61 6£ 1 C9 6C B t H * l!L i i i iiii i SKANZENEK Az otthonteremtés nem kis gond. Ráadásul legtöbbször nem is egy életre szólóan telepszünk le a végre megszer­zett „tető” alá. Ha gyarapodik a csa-' Iád, nagyobb lakásba vándorolunk. Aztán ha kirepülnek a gyerekek, a szü­lőknek túlságosan tágas lesz a három-, négyszobás lakás. Mit lehet ilyenkor tenni? Magánforgalomban elég körül­ményes a csere. Sok hirdetésnek kell megjelennie ahhoz, és sok felesleges cserepartnert kell esetenként végigka­lauzolni a lakásunkban, hogy végre megtaláljuk az „iggzit”. Az Országos Takarékpénztár, a ta­nácsi ingatlanközvetítő szervek, a ta­karékszövetkezetek, az értékesítés cél­jára lakást építő és építtető gazdálkodó szervezetek a nem allami tulajdonban levő lakásokat is megvásároljak; felté­ve ha a lakás korszerű, állapota megfe­lelő és értékesíthető. Ezek nyilvánvaló­an szükségszerű feltételek, hiszen a vá­sárló szerv nem vehet meg olyan lakást, amely a nyakán marad. Ki kell-e azonnal költözni a vételre felajánlott lakásból? Sokan a szabad ég alá kerülnének ebben az esetben, hiszen ma már egy albérleti szobának is csilla­gászati ára van. Nagyon kedvező ren­delkezés az, hogy ha az eladó a vételre felajánlott lakásban benn akar marad­ni addig, amíg az új lakását használat­ba veheti, megteheti ezt bizonyos felté­telekkel. Elsősorban akkor, ha a vásár­ló szervezet közreműködésével történik az új otthon teremtése is. Az eladónak igazolnia kell, hogy az új lakás építésé­hez, vásárlásához adottak az anyagi eszközei. Ezután a régi lakásban való bentlakás időtartamát szerződésben meghatározzák. A lakást forgalmi áron vásárolják meg. Természetesen az a tény, hogy az eladó továbbra is bent­marad a lakásában, vételár-csökkentő tényező. Ha az eladó kézhez veszi lakásának vételárát, éhből először ki kell egyenlí­tenie a pénzintézeti és a munkáltatói kölcsöntartozást, a tanácsi támogatást, a fiatal pár részére megelőlegezett és még el nem számolt szociálpolitikai kedvezmény összegét, és annak kama­tát. Ha a pár új lakást épít, vagy vásá­rol, a kedvezmény legfeljebb az eredeti­leg vállalt időpontig újra megelőlegez­hető. Az elszámolás után fennmaradó összeget az új lakás építési költségeire (vásárlására) kell elszámolni. Ha az eladó az értékesített lakást azonnal beköltözhetően átadja úgy, hogy nem épít (vásárol) kölcsönnel új lakast, akkor az elszámolás és a lakás Tájjellegű boltok birtokbavétele után a vételárból fenn­maradó összeget egy összegben kell ki­fizetnie. Az állami tulajdonba, OTP-kezelés- be kerülő lakásokat úgy értékesítik, hogy az ár megjelölésével meghirdetik, és a legtöbb készpénzt ajánlóknak ad­ják oda. A megvásárolt lakást az értékesítés időpontjában érvényes forgalmi áron kell értékesíteni. Természetesen az ár magába foglalja az értékesítő szervet megillető kezelési költséget. Rejtvényünkben öt skanzent muta­tunk be. VÍZSZINTES: l. Szabadtéri Népraj­zi Múzeum, mely a Kisalföld és a Felső- Tiszavidék tájegységet reprezentálja. 9. A Nyíregyháza-Sóstófürdőn található skanzen a Révköz, a Nyírség, Pereg, Tiszahát népi építészetét ábrázolja. 12. Tetőpont. 13. Papagájfajta. 14. Egye­sülés. 15. Van ilyen gazda is. 16. A nép­szaporodást erősen korlátozza. 18. Ró­mai 6. 19. Római 1051. 21. Mutató névmás. 22 Jelez. 23. Kutyaeledel. 24. A törvény embere. 26. Jegyzék. 28. La­katosszerszám. 29. Sajtfajta. 31. Frissí­tő ital. 32. Fedez. 33. Tantál. 34. Ter­melő Szövetkezet. 35. Korszak. 36. Germánium. 37. ... Paulo, brazil vá­ros. 38. Ezen a helyen. 40. Becézett női név. 42. Idomtalanul nagy. 44. A logi­kus gondolkodás képessége. 46. Lakás­textil Vállalat. 47. Hajó része. 49. Oszt­rák tévétársaság. 50. Angol hosszmér­ték. 51. A te személyeddel. 53.... iacta est (A. kocka el van vetve.) 54. Mosdó része! 55. Kritika. 57. Padlórész! 58. Kettőzve: édesség. 59. Ógörög hang­sor. 60. Kérdőszó. 62. Europium. 63. Szél által felhalmozott üledék. 66. Aka­dályon hevesen keresztül tör. 68. Zala megye népművészetét láthatjuk a göcseji falumúzeumban, melynek helye. FÜGGŐLEGES: 1. A vasi múzeum­falu az Őrség népi építészetét mutatja be. Színhelye. 2. Szoprán szerep a „Don Juan”-ban. 3. Kiejtett betű. 4. ... ad- mirari (Semmin sem csodálkozni!) 5. A múltidő ragja. 6. Túloz. 7. Száraz, fanyar ízű ital. 8. Olimpiai és világbaj­nok szovjet kardvivó. 9. Odú. 10. Me­sefilmbeli nagy varázsló. 11. Homok­tenger. 16. Ellátás röviden. 17. Idegen Anna. 20. Ifjúsági Rendező Iroda. 23. Vízi állat. 25. Tanit. 27. Gyanít. 28. Az Elba mellékvize. 30. ... mió. 32. Üve- gelegy. 37. Finom cipőbőr. 38. „Pri­mus ... pares” (Első az egyenlők kö­zött.) 39. Vizsgán húzza a diák. 41. Kicsúszik... a talaj. 43. Versenypálya. 45. Származása. 48. Megszégyenít. 51. Jobb kedvre derül. 52. Olasz költő (1265—1311). 54. Belső-Somogy és a Zselicség életét mutatja be ez a szabad­téri néprajzi gyűjtemény. 55. Szarvas­marha. 56. A nyomás régebbi fizjkai mértékegysége. 59. ... Taylor, filmszí­nésznő. 61. Segélykérő jelzés. 64. ... Paz (Közép-amerikai főváros.) 65. Súlyarány röviden. 66. Gally. 67. Új- zélandi gépkocsijel. Beküldendő: a vízszintes 1., 9., 68., és a függőleges 1., 54. számú sorok megfejtése. A július 25-én közölt rejtvény helyes megfejtése: ÉVAKESZEG; LESŐ­HARCSA; CSUKA; KECSEGE; MAKRÉLA; MENYHAL; ANGOL­NA. Az elmúlt héten közölt keresztrejt­vény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Hamvas Béláné, Baja; Takács Sándorné, Dunapataj; Horváth Sán­dor, Tompa; Kanyó László, Kiskunfé­legyháza. Dr. Kertész Éva 9 Az idegenforgalom elősegítésére új vegyesboltot és büfét adtak át a Mátra tövében, Mátraalmáson. A Magyar Géza tervei alapján készült létesítmény hangula­tosan illeszkedik környezetébe, megőrizve tájjellegét. Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom