Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
1987. augusztus 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Arcok a kórházszövetségi kongresszusról Dr. Medve László egészségügyi miniszter — Ebben a gazdasági helyzetben menynyire látja reálisnak az egészségmegóvó kormányprogram megvalósíthatóságát? — Optimista vagyok. Az egészségmegőrzési kormányprogram az embereknek választási lehetőséget ad. Egészségesen kivánnak-e élni vagy sem. Amikor arról kell dönteni, hogy valaki igyon-e vagy dohányozzon, nyilván nem elsősorban a pénzről van szó. Az, hogy az emberek szabadidejükben mozognak-e, gyermekeiket egészségesen nevelik-e, hogy igényükké válik-e a sportolás, az egészséges táplálkozás, szintén nem anyagi kérdés. Erről meggyőzni őket viszont a mi dolgunk. — Élete során előbb-utóbb majdnem mindenki bekerül egy kórházba, vagyis minden ember potenciális beteg. Ön hogyan látja, a magyar kórházak képesek- e ellátni a betegeket? — Az ágyak számát tekintve feltétlenül képesk ellátni a feladataikat, hiszen •— Természetesen továbbítani fogom az Országgyűlésnek azt, amiről itt hallottam. Úgy tűnik, hogy az egészségügyre szánt összegeket jól használjuk fel, de továbbra is bizonyítanunk kell, hogy az kevés. — Ez még bizonyításra szoruló kérdés? — Természetesen nem, de most is sok érvet hallottunk csokorba kötve, ami talán majd elősegítheti, hogy amikor majd újra sor kerül a költségvetés tárgyalására, illetve az újabb összegek megszavazására, az eddigieknél hatásosabban tudjunk érvelni. Újabb néző— Az ember, ha kórházba kerül, kiszolgáltatottnak, elesettnek érzi magát. Közölheti-e Önökkel a kívánságait és kép'esek-e azokat teljesíteni? Lehetnek- e külön igényei? — Azt hiszem- a kiskunhalasi kórház ebből a szempontból igen jó helyzetben van. Az újabb intézmények közé tartozik és nagyon jól felszerelt a mosodája, s így nem számít luxusigénynek az például, hogy hetente akár többször is friss lepedőt kérjen. Igen nagy gond viszont az, hogy az épület- gépészeti berendezések sorban mondják fel a szolgálatot, az egész vizesblokkot ki kellene cserélni. Az is tény, hogy a betegek joggal panaszkodnak a mellékhelyiségek és a mosdók állapotára. Ám ennek az is az oka, hogy kevés a az országban 105 ezer kórházi ágy van. Minőségét tekintve pedig javuló tendenciát mutat az ellátás. Természetesen jobb helyzetben vannak a felszabadulás után épült kórházak — a meglévők több mint fele —, mint azok, amelyek már korábban is működtek. Á legköltségesebb eljárásokat a'megyei és országos szintű kórházakban alkalmazzák, es most már arra kell igazán ügyelni, hojp' fejlesszük a diagnosztikus és a terápiás hátteret, vagyis a beteg ne hiába foglalja a helyet a kórházban. — A kongresszus témája a beteg és a kórház. Am az egészségügyi dolgozók szakszervezetének főtitkára mégis azt mondta: a kórház is beteg, amelyet meg kell gyógyítani. — Van beteg kórház, de van gyógyuló is Magyarországon. Eredményeink nemzetközi összehasonlításban jónak mondhatók, de tény, hogy a műszerezettség sokszor elmarad a fejlettebb országokétól. E téren igazán látványosjavulásra nem is számíthatunk. pontoknak kerültünk most a birtokába, amelyeket decemberben az egészségügyi bizottság ülésén megtárgyalunk. — Önnek személyesen mi a véleménye a magyar kórházakról? — Nem szabad elfelejteni, hogy én már 85 éves vagyok. így ugyancsak tisztában vagyok azzal a fejlődéssel, amit itt Magyarországon az egészségügy terén az utóbbi évtizedekben történt. Mert, ha el is maradtunk a fejlett nyugati országoktól, azért az eredmények kézzelfoghatóak. így az arcom legalább félig derűs, az egyik szemem biztosan mosolyog. takarítószemélyzet és nem szívesen jelentkeznek ilyen munkára. Sajnos, a betegekkel történő bánásmód pszichikai oldalára kevés figyelmet tudunk szentelni. . Ápolónőink kétharmada szakképzetlen. Rengeteg munkájuk van, s így az sem csodálható, ha a 24 órás ügyelet utolsó óráiban az elvárhatónál ingerültebbek. Néha úgy érezzük magunkat, hogy a beteg bennünket, orvosokat, ilyen körülmények között szinte akkor is ellenségként tekint, ha előtte sohasem váltottunk egyetlen szót sem. Különösen vonatkozik ez a látogatóba érkező hozzátartozókra is. A nehéz körülmények, amelyek között az ápolónők és egyáltalán a kórházi segédszemélyzet dolgozik, kihatással vannak az orvosok munkájára is, s igy összességében nem felhőtlen a beteg és az orvos közötti viszony. — Az Ön arckifejezése milyen lenne, ha a kórházügy egészét kellene jellemzni vele? — Szerencse, hogy az Ön kezében lévő magnetofon csak hall és nem lát. Azt hiszem, hogy az egészségügy jelenleg lehetőségein felül teljesít. S ezzel együtt állandó ellentmondásban van, mert úgy érzi, hogy megfeszítetten dolgozik, miközben kívülről úgy tűnik, hogy az elvárásoknak nem mindenben felel meg, nem teljesíti tökéletesen a feladatát. T. B.—O. H. M. Dr. Pesta László, az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke Dr. Kövecs Gyula, a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház patológus főorvosa rr Űrfelvételek a Balaton vizének biomassza-tartalmáról Új térképészeti eljárást dolgoztak ki a tudományos kutatók, hogy meghatározzák a Balaton vizének tisztaságát befolyásoló szerves biomassza mennyiségi eloszlását. A módszer gyakorlati alkalmazásával nem csupán egy-egy kisebb területen, hanem az egész tavon látványosan ábrázolják a vízfelszín állapotát. Az igy készült térképek alapján a szakemberek azonnal megtehetik a víz minőségének javítását szolgáló intézkedéseket. Az MTA Földraiztudományi Kutató Intézetének munkatársai olyan olcsó es könnyen bevezethető eljárást fejlesztettek ki, amellyel folyamatosan, akár kéthetenként elkészíthető a vízfelszín térképe. A szakemberek az egyesült államokbeli LANDS AT műholdról készített, fényképhez hasonló diapozitíveket vettek igénybe. Ezek a 700—900 kilométer magasságból készített felvételek ma már kevésbé költségesek, ezért lehetséges rendszeres felhasználásuk. A kutatók a szemmel feketének látszó Balatonról készült diapozitivet egy speciális géppel átvilágították és a fekete különböző tónusait körülrajzolták. A színárnyalat-változás azt jelzi, hogy a sötétebb színű területeken a vízben több klorofill van, ami szerves biomassza jelenlétére utal. A hagyományos módszerrel dolgozó vízügyi szakemberek a víz minőségére elsősorban a helyszíni mérésekből következtetnek. Ezzel a módszerrel azonban a tó egész felületét rendkívül nehéz vizsgálni. A gyakorlati méréseket a kutatók az új módszer kifejlesztésénél is felhasználták, ugyanis ezekkel pontosították az űrfelvételeken látható adatokat. Hasonló eljárást dolgoztak ki a Földmérési Intézet munkatársai, akiié ugyancsak a LANDSAT műhold felvételei alapján készítettek térképet a Balatonról. A kutatók azonban nem fényképszerű, hanem drága, de lényegesen több adatot tartalmazó mágnesszalagon rögzített felvételeket vettek igénybe. A mágnesszalagot számítógéppel dolgozták fel, s így rajzolták meg a tó vizének minőséget ábrázoló térképet. Á kutatók a vízügyi szakembereknek ajánlják, hogy a Balaton tisztaságának folyamatos figyelemmel kísérésére a jövőben vegyék igénybe a műholdfelvetelek alapján készített térképeket. GÉP- ÉS GYORSÍRÓK VERSENYE A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének Kecskeméti Csoportja meghirdeti a dolgozók 1987. évi gép- és gyorsíró- versenyét, amelyet Kecskeméten, a Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában tartanak meg október 17-én, szombaton délelőtt 8, illetve 9 órás kezdettel. A versenyfeladat gépírásból: 15 perces másolás, legalább 250 leütéses átlagsebességgel, 3 ezreléken belüli hibaszámmal. Gyorsírásból: 5 perces 200, 250, 300 és 350 szótagos versenydiktá- tum, s ennek kézi áttétele. Minden versenyző két szomszédos fokon indulhat. Mind gépírásból, mint gyorsírásból csapatversenyen is lehet indulni. A nevezéseket egységesen 30 forint nevezési díjjal együtt — dr. Saskői Ernöné címére kell eljuttatni, legkésőbb szeptember 5-ig. (Kecskemét, Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola, Katona József tér 4.) A nevezéseknek tartalmazniuk kell a versenyző nevét, telefonszámát, lakcímét irányító- számmal, a munkahely nevét és címét, a versenyszám megjelölését, gépírásból azt is, hogy elektromos vagy mechanikus gépen verse- nyez-e. Az eredményes felkészülés érdekében minden versenyzőt hívnak és várnak csütörtökönként a szak- középiskola II. emeleti, 17 órakor kezdődő gyakorlóóráira. SZOMBATI LEVÉL: Erő és jogerő A hetvenhez közeledő férfi egy aktatáskára való irattal lép a szobába, s miközben nagy sóhajtással leül, arra kér: olvassam el ezt a paksametát, és adjak tanácsot, segítsek rajta. Az ügyben az utolsó döntés 1987 márciusában született. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága kötelezte X. Y.-t, hogy a kerítést harminc centiméterrel tegye arrébb. Az ítélet jogerős, fellebbezésnek, panasznak helye nincs. Elszömyedek! A Legfelsőbb Bíróságnak kell foglalkoznia azzal, hogy hol legyen egy kerítés? Mondom a homlokát törölgető panaszosnak, hogy ez a kecskeméti tanács dolga lenne. Miért nem oda fordult? Kiderül, hogy az „ügy” ott kezdődött. A tanácsnál, ahol még 1982-ben határozatban kötelezték szomszédját, hogy tegye arrébb a kerítést. A szomszéd bírósághoz fordult. Következett a helyszíni szemle, telekkönyv, szakértő és jött az ítélet: tegye arrébb a kerítést. Nem tette. Fellebbezett. Iratok jöt■ tek-mentek, határidők születtek, majd elévültek, döntöttek, kötelezték, panaszt emelt, tiltakozott, de hiába. A kerítés maradt. Sőt a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága sem tudja rábírni az illetőt, hogy arrébb tegye a kerítést. Akkor én hogyan segítsek? Mondom a panaszosnak, hogy a helyében veszni hagynám a 30 centimétert. De belátom, ez lehetetlen, '• mert igy képtelen kaput nyitni az utcára, már évek óta — 1980-ban vette meg a házat — úgy jár be, hogy a garázsajtó egyúttal a kapu is. A szomszédja azonban kijelentette, hogy nem enged, hiába kötelezik, mehet az atyaúristenhez is. A panaszos ember motyog valamit a jogerőről, de inkább arra a mondatra bök az ujjával, amely úgy szól, hogy a határozat azonnal végrehajtható. Bar tudja, hogy ez az „azonnal” már lassan egy fél éve lejárt s a kerítés ma is ott van, ahol a per kezdetén. A panaszkodó végül rám is dühös lesz, mert nem tudolc segíteni s távozóban inkább kijelenti, mint kérdezi, hogy úgy látszik mindenki azt csinál, amit éppen akar. E mondaton magam is tűnődöm, s azt próbálóm megfejteni, mit jelent napjainkban a jogerő. A jog erejét? Vagy külön van a jog és külön az erő? Az erő nem mindig a jog ereje, hanem éppen a jogtalanságé!? Mondok egy másik, szintén nem kitalált példát. Kerekegyházáról jött be a szerkesztőségbe egy asz- szony, aki minden szavánál sírással küzd, az idegei már-már felmondják a szolgálatot W- a szomszédja miatt. A nagy halom ügyiratot, amit elém tett, nem néztem át az elsőtől az utolsó betűig, de tudom, hogy 1982 óta nincs szerv, hatóság az országban, amely „jogerős” megoldást találna az ügyre. Mi az ügy lényege? Hadd idézzek a helyi tanács egy 1986. április 25-ei határozatából: Kötelezem F. J. kerekegyházi lakost, hogy az általa vezetett bérautóbuszt a lakása előtt levő közterületen úgy helyezze el, illetve úgy parkoljon, hogy az autóbusz eleje K. GY. szomszédja lakása felé essen. A határozatban foglaltak végrehajtását rendszeresen ellenőrizni fogom. Ha az itt előírt kötelességének nem tesz eleget, tízezer forint pénzbírsággal sújtom... Mi ez a rejtelmes ügy? F. J. a bérautóbuszt a szomszéd ablaka alá faroltatja, beindítja a motort és a kipufogó gáz bemegy az ablakon. Ugyanakkor hajnalban szintén beindítja a motort, hogy a szomszéd ne tudjon aludni. Ez a szomszéd szeretné szabályosan, jog szerint elintézni az ügyet, de nem tudja. A helyi tanács tehetetlen, mert hiába fenyegeti a buszvezetőt, az fütyül az egészre. Hiába bíróság, megyei tanács, őt nem érdekli semmi, mert állítólag „ki akarja füstölni” a szomszédot, aki már az őrület határáig jutott az egész községi vezetés szeme láttára. Mert nincs erő. Több határozat, ítélet született már az ügyben, sőt akad közöttük jogerős is, de erős egy sem. Hány és hány, az előzőekhez hasonló esetet lehetne felsorolni a megyéből, az országból. Olyan ügyeket, amelyekben öt-hat éve folyik a határozatok, íteletek, beadványok, kérelmek, felülvizsgálatok gyártása, de egy tapodtat sem halad előre semmi. Törvényre, rendeletre, határozatra, elvi állásfoglalásra hivatkozga- tunk, pénzbírságot helyezünk kilátásba, s akinek szól az „üzenet”, esetleg nem is veszi át az ajánlott küldeményt. Miért van ez? Miért, hogy az emberek, az állampolgárok egy része fütyül mindenre. Bizonyára azért, mert sejti, hogy úgysem tudnak vele mit csinálni. A jogászoknak van egy nagyon szépen hangzó kifejezésük: önkéntes jogkövetés. Ez azt az ideális állapotot jelöli, amikor az emberek minden felszólítás, kényszer nélkül, saját elhatározásukból tesznek eleget minden állampolgári kötelességüknek. Ehhez azonban az kellene, hogy ismerjük a követendő jogszabályokat. Ma már olyan sok van belőlük, hogy mindet képtelenség ismerni. Gyanítom azonban, hogy a fenti példákban nem azért olyan makacsok az érintettek, mert nem tudják, melyik jogszabály tiltja például a birtokháborítást. A hatóság zavara, a hosszú ügymenetek eredhetnek abból, hogy túlságosan sok es bonyolult a „szabályozás”, és ez oda vezethet, hogy azt kötelezik bocsánatkérésre, akinek a lábára léptek. Persze nem NEM MELLÉKES A MELLÉKES Ipari termelés Kiskunmajsán és környékén I Műszaki gumiárukat állít elő a kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezet gumiipari melléküzemága. Megrendelésre egy darabtól százezerig készítenek gumiipari cikkeket. A sokfajta termékből kiemelkedik a Ganz Villamosipari Művek részére gyártott Hardy-tárcsa, amelyet az exportra kerülő villanymozdonyokba építenek be. Az általuk termelt gumicikkekből évi 40 milliós árbevételük van, s ezeknek 75—80 százaléka kerül közvetve exportra. Kiskunmajsa mezővárossá avatásának 150. évfordulója alkalmából augusztus 15 —20. között emlékrendezvényeket szervezett a városi jogú nagyközség tanácsa és a Hazafias Népfront Bizottsága. Ennek keretében a sportcsarnokban, a művelődési házban termékbemutatót is rendeztek, ahol Kiskunmajsa és környéke ipari és mezőgazdsági szövetkezetei, állami gazdaságok állították ki termékeiket. A nagy érdeklődés ellenére még augusztus 20-án a kiállítást szétbontották, így sokan nem láthatták azokat a ter- melvényeket, amelyekre méltán lehetnek büszkék előállítóik. Főként a termelőszövetkezetek melléküzemágai mutattak jó példát arra, hogyan kell rugalmasan alkalmazkodni a piaci kereslethez, az exportigények kielégítéséhez, az importanyagok kiváltásához. Ezek a melléküzemágak csak nevükben „mellékesek”, hiszen az alaptevékenységet jól egészítik ki, sőt árbevételük, nyereségük igen jelentős a közös gazdaságok számára. Ha a kiállításról nem is, de a termékekből, gyártmányokból átnyújtunk néhány képet olvasóinknak. • A Jonathan Termelőszövetkezet egyik nagyon keresett cikke a zöldségszárítmany. Ebből 350—400 tonnát küldenek nyugati exportra. A bevétel ebből évente egymillió dollár. • Édesipari termékeket, főként konyakos meggyet álbtanak elő a Jonathán Tsz édesvizemében, de híresek boraik is. Mindkét termékfajtából jelentős mennyiséget küldenek a nyugati országokba. A A cipőipari szövetkezet kizárólag belföldi igényeket elégít ki . a női szandálokkal és csizmákkal. Munkájukra az importanyag kiváltása a jellemző. Az idén 400 ezer pár női lábbelit állítanak elő. Egy érdeklődő az idei télj női csizmadivat egyik darabjával ismerkedik. • A Kiskunmajsai Háziipari Szövetkezet 21 millió forintos árbevétele a kézimunkákból, illetve a népi demokratikus országokba szállított gyermekruhákból tevődik össze. Képünkön ízléses és divatos gyermekruházati cikkek láthatók. ( A Móricgáti Petőfi T e rmel öszö ve t keze t egyik melléküzemága évente egymillió kétszázezer darab magnetofonmotort készít, amelyeknek nagyobbik része exportra kerül. Hiánycikkeket is előállítanak vasipari üzemükben. Ezek: különböző zöldséges káposztareszelők, nokedliszaggató, paradicsompasszírozó, tésztaszaggatók, amelyekből már ebben az évben Kanadába, a Fülőp-szigetekre is szállítanak. (Fotó: Gémes Gábor)
