Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
4 v 1987. augusztus 20. f PETŐFI NÉPE • 3 KITÜNTETÉSEK AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPÉN • A kitüntetettek egy csoportja Kombájnosok, A falu aprajának megszokott nyári foglalatossága, hogy az utcán vátja a munkából a gépállomásra vonuló kombájnokat Vezetőik emeletnyi magasságból, ha még futja erejükből, az integetésre dudaszóval válaszolnak. Pedig nehéz nap áll mögöttük. Hajnalban indultak és ritka az olyan este, hogy még világosban érnének haza. Ilyenkor a gabonabetakarítás vége felé a gépek is alig emlékezteti ■ ___- . . . , , .__. , • Bibitv Tibor méltán lehet büszke kinek azokra a csillogó-villogó monstrumokra, amelyek szépén felsorakoztak az lencévesJ épére utolsó, a nagy munkát megelőző szemlére. Porosak, piszkosak, de mennek, és ez a fő. Milyen munka is az aratás? Ma, amikor az arató-cséplő gépek sokadik generációja vágja a gabonát, már kevésbé embert próbáló, mint a kaszás korszakban. Hol van már az az idő, amikor a kasza, a fenőkő, a sarló, no meg a férfierő volt a meghatározó? A legkorszerűbb gépek vezetőit már mikroprocesszorok figyelmeztetik, ha valami meghibásodott, avagy a gép valamelyik munkafázisban eltér a beállítástól. Ettől függetlenül a sok milliót érő eszköz az embernek engedelmeskedik, aki ilyenkor 14 —16 órát dolgozik megfeszített figyelemmel. A felkészítésen múlik Molnár János, a Mélykúti Lenin Termelőszövetkezet kombájno- sa idén már tizedik alkalommal aratott. Eredeti foglalkozása: ál-, talános lakatos. A szövetkezetben volt ipari tanuló is. Édesapja szintén kombájnt vezetett. O az első ' aratásán, jó húsz esztendővel ezelőtt vízhordó fiú volt. Ma már a 33 éves fiatalember tanácsokat is adhat kollégáinak, hiszen idén a szövetkezet házi versenyében az első lett. 1458 tonná szemet takarított be, ‘ ‘félszázalékos' veszteséggel, egy E—516-os gép(Folytatás az 1. oldalról.) A művelődési miniszter a SZOCIALISTA KULTÜRÁÉRT kitüntetést adományozta: Balasi Annának, a kiskunhalasi vá-. rosi könyvtár csoportvezetőjének, dr. Buchalla Botondnénak, a TIT kecskeméti városi szervezeté titkárának, Burján Sándoniénak, a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon igazgatójának, Busch Jánosnénak, a kiskunhalasi mezőgazdasági szakközépiskola tanárának, Csörsz Ot- tónénak, a városföldi klubkönyvtár vezetőjének, Dobozi Eszternek, a kecskeméti Kodály iskola tanárának, Fáik Miklósnak, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági Üzeme igazgatójának, Hájas Sándornak, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság politikai munkatársának, Halász Ferenc- nének, a kecskeméti Kertvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Háry Péternének, a Katona József Megyei Könyvtár osztályvezetőjének, Koloh Eleknek, a Petőfi Népe kulturális rovatvezetőjének, Lakos Kálmánnak, az SZMT Művelődési Központ szakkörvezetőjének, Lisztes Jánosnak, a Kiskunsági Nemzeti Park területkezelöjé- nek, Melegdi Sándornak, a tiszaalpári pávakör vezetőjének, Musza Istvánnak, a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat közönségszervezőjének, Nagy Bélánénak, a kecskeméti Magyar Ilona Általános Iskola nevelőjének, dr. Nagy Györgynének, az Erdei Ferenc Művelődési Központ szakkörvezetőjének, Nagy Istvánnak, a Kiskőrösi Városi Tanács közművelődési felügyelőjének, Palotás Józsefnénak, a Kecskeméti Állami Zeneiskola tanárának, Pető Istvánnak, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya főelőadójának, Rétfalvi Teofil hartai nyugdíjasnak, dr. Rich- novsky Andoménak, a bajai Frankel Leó Német Nyelvű Gimnázium igazgatóhelyetteségnek, Szíjártó Gábornénak, a Kiskunhalasi Faipari Vállalat könyvtárosának és Szőke Benőnek, a kiskun- halasi szovjet katonai parancsnokság tolmácsának. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetésben részesült: Barna József, a Katona József Megyei Könyvtár gépkocsivezetője, Boldog Ivánná, a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola tanára, Dani András- né, az Erdei Ferenc Művelődési Központ titkárnője, Darányi Károly, a kiskunhalasi városi könyvtár karbantartója, Fekete József, a Bugaci Általános Iskola tanára, Hornyák Zoltán, a megyei pedagógiai intézet szakreferense,. Hörcsők Imre, a kecskeméti Kodály iskola igazgatóhelyettese, Lajos István kiskunfélegyházi mozigépész, Mészáros Tibomé, a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola tanítója, Nagy Antal, a megyei, moziüzemi vállalat műszerésze, Nagy Istvánná, az Erdei Ferenc Művelődési Központ takarítónője, Németh. Gábor, a kalocsai Nagy Lajos Könyvtár igazgatója, Szűcs Jánosné, a kiskőrösi művelődési központ gazdasági vezetője, Tapodi Lászlóné, a tisza- kécskei városi könyvtár takarítónője, Terecskei János, az SZMT Művelődési Központ gondnoka, Tubánszki József- né, a Kiskunhalasi Városi Tanács tanulmányi, felelőse és Vincze János, a Soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet elnöke. MINISZTERI DICSÉRETET tizen kaptak. Budapesten, a Néprajzi Múzeumban rendezett ünnepségen SZABÓ ERVIN EMLÉKÉREMMEL tüntették ki dr. Iványosi-Szabó Tibort, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatóját; s a NÉPMŰVÉSZÉT MESTERE címet adományozták Pólyák Ferenc matkópusz- tai fafaragónak, illetve András Ferenc- nének és Szvétek Antalnénak, a Kalocsai Népművészeti és Házüpari Szövetkezet népi iparművészeinek. NÉPFRONT MUNKÁÉRT kitüntető jelvényt kapott: Bátóczki Balázs kiskunfélegyházi, Bognár András és Terecskei Jánosné kecskeméti, Dobszay Ferencné soltvadkerti, Mécs János bajai, dr. Szabó .István kalocsai és Wágner Aladárné kunfehértói aktivista. KIVÁLÓ TÁRS A- DALMI MUNKÁS kitüntetésben tizennégyen részesültek. A MÉM KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetését kapta: Apró József, az Apostagi Dunamenti Tsz fogatosa, Neszvecskó Mihályné, a Csikériai Új Kalász Tsz sertéstenyésztője, Pétiké Ferencné, a Dávodi Augusztus 20. Tsz csontozóüzemi munkása, Páli László, a Dunapataji Új Élet Tsz autószerelője, Szigeti Gergely, a Foktői Béke Tsz öntőzőgép-kezelője, Varga Vencel, a Jánoshalmi Haladás Tsz traktorosa, Bretyka Ferencné, a Jánoshalmi Jókai Tsz tejkezelője, Mészáros István, a Jánoshalmi Petőfi Tsz targoncavezetője, Kincses Mihályné, a Jánoshalmi Petőfi Tsz juhgondozója, Csáki János állattenyésztési főágazat- vézető, Doszpod József, a Mélykúti Lenin Tsz kőművese és Kafka Ferenc háztáji agronómusa, valamint Doszkocs Gyula tmk-karbantartó, Glonczlik Sándomé, a Miskei Március 15. Tsz kertészeti dolgozója és Grócz Ferenc fogatos, Durschi Antal, a Nemesnádudvari Kossuth Tsz elletötehenésze, Kulcsár János, a Szalkszent mártoni Petőfi Tsz fogatosa és Nagy Béla karbantartó, Rómics László, a Tompái Kossuth Tsz állattenyésztője és Nagy Mihály raktáros, Szalai Károlyné, a Tompái Szabadság Tsz baromfigondozója, Bottyány Istvánná, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat csoportvezetője, Zsikó Zoltán, a Harkakötönyi Egyesülés Tsz juhászati telepvezetője, Domokos Sándor, a Helvéciái Petőfi Tsz asztalosa, Takács Károlyné, az Izsáki Sárfehér Tsz takarítónője, Faragó Sándor, a Kiskunmajsai Jonathán Tsz műszak- vezetője és Hornyák István szőlőmunkás, Molnár Géza szerelő, illetve Kertész Imréné üzemgazdasági csoportvezető, Kiss Zakariás, a Lakiteleki Szikra Tsz ellenőrző bizottságának elnöke, dr. Csitári József, a Tiszakécskei Solohov Tsz üzemi főállatorvosa és Egyedi Sándor elletőtehenész, Kiss Jánosné, a gazdaság poütikai munkatársa és Varga János hegesztő, Csengődi Miklós, az Akasztói Béke Szakszövetkezet juhásza, Festő Imréné, a Fülöpházi Zrínyi Szakszövetkezet raktárosa, Kucsora István, a Csólyospálosi Kunsági Szak- szövetkezet gépkocsivezetője, Földes István, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet szervizmestere, az ugyanitt dolgozó Doszpod János juhász és Ferró István pincevezető, Falusi László, a Kaskantyúi Homokgyöngye Szakszövetkezet földnyilvántartója, ugyaninnen Magó József gépkocsivezető és Böbék Lajos raklapszegező, Teréki Sándor, a Lajosmizsei Béke Szakszövetkezet állatgondozója, Fekete Károly, a Tázlári Béke Szakszövetkezet takarmánybolti eladója, dr. Juhász Imréné, a Kiskőrösi Mezőgazdasági Szövetkezet Gépi Adatfeldolgozó Közös Vállalat főkönyvelője, Kovács Margit, a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás bér- számfejtője, valamint az ugyanitt dolgozó dr. Sőreghi Andorné állategészség- őr, és dr. Springer József megyei szak- állatorvos, if]. Nagy.Zoltán, a Kiskun- halasi Sütő- és Édesipari Vállalat üzemcsoport-vezetője és Katancsity Ferenc vető kapta meg. A TOT KIVÁLÓ TERMELŐSZÖVETKEZETI MUNKÁÉRT kitüntetésben részesült: Ácsai Gergely, a Kecskeméti Kossuth Tsz nyugdíjas belsőellenőre, Molnár János, a Kiskunsági Te- szöv nyugdíjas főmunkatársa, Pordán Béla, á' Kecskeméti TSZKER faipari ágazatvezetője, Szemők József, az Izsáki Sárfehér Tsz elnöke, Ferencz Ignác, a Szakmáin Petőfi Tsz lakatosa, Kovács Balázs, a Csátaljai Új Tavasz Tsz szőlőtermesztője, Barta Imre, a BKR FKV igazgatóhelyettese, Mikó Mihály, a Mélykúti Alkotmány Tsz magtárosa, Varga István, a Nemesnádudvari Kossuth Tsz kőművese, Boros István, a Bácsalmási Petőfi Tsz főkönyvelője, Ná- nai András, a kalocsai városi pártbizottság politikai munkatársa. pel. — Akkor érzem jól magam a gépen, ha hallom: szépen, egyenletesen zug a cséplődob és ha a széljarás nekünk kedvez: elviszi, nem pedig hozza a port, pelyvát. Idén inkább a dob zúgását élvezhettem, mert vagy két hétig a délben 48 fokos fülkében csak a port nyeltem. Volt olyan nap, hogy a vágóasztal elejét sem lehetett látni. Sokan elégedetlenek az E—516-os kombájnnal, „megbízhatatlannak” tartják. Nem így Molnár János. SZK —4-esen kezdte, majd a mostani kistestvérén, az 512-esen folytatta. — Azon múlik, hogyan készítik fel a gépet. Az idén nekem nagyon jól sikerült. A búzában csak kétszer volt komolyabb meghibásodás. Szerencsém is volt, mert mindkét alkalommal este tört össze a gép; igaz, akkor öten éjfél után feküdtünk le. De másnap reggel jelentkezhettem munkára ... Szívvel, lélekkel A Bajai Mezőgazdasági Kombinát mátéházi üzemében, az egyik 105-ös Claas Dominator vezetője Bibity Tibor. A 180 lóerős John Deer traktoron dol- gozik talaj-előkészítéskor, vetéskor, majd a Claason arat. így pontosan tudja, korábban milyen minőségű munkát végzett. A kombinát vezetői és kollégái az üzem legjobb gépészei közé soroljak. — Nálunk nem a búzában méretik a jó kombájnos. Csak menni kell. Akkor dől el, ki a legény a . nyeregben, amikor nem egy irányban, hanem négyféléi és mint a borsónál, a lencsénél, szinte a felszín alatt kell tolni a vágóasztalt, hogy a veszteség minél kevesebb legyen. — A legfontosabb, hogy a kombájnos szeresse a gépét. Tudok olyanról, akinek a házassága látta a kárát. Erre azért vigyázok. Minden rezdülését ismerni keŰ a gépnek; Egy meglazult csavar meghúzásával több órás műhelyben állást lehet megelőzni. Az én kombájnomon rajtam kívül még más nem ült, így lehet az, hogy kilencéves, de fődarab cseréjére még nem volt szükség. — A jó kombájnos, függetlenül attól, müyen típusú a gépe, hallja, minden rendben van-e. Figyeli a kaszát, a motollát, az „idegen testeket”, a műszereket. Ha a menetsebesség nem megfelelő, akkor könnyű megzabáltatai a gépet, ahogy mi mondjuk: ilyenkor összeszedi a macit. Le kell állni, ami nagy szégyen és következik a kényszerű t Molnár János, az egykori vízhordó fiú, ma a Lenin Tsz legjobb kombájnosa. 9 Z. Kovács Zoltán az utolsó aratási nap reggelén a szokott zsírozást végzi. tisztítás. Ez a szem, a fül, a kéz, a láb munkájának tökéletes összhangját kívánja. Van, aki erre képtelen, ide születni kell. Ázt hiszem, ha sorsom más pályára vetett volna, akkor azt is ugyanígy, szíwel-lélekkel csinálnám ... Télen, nyáron — megállás nélkül Országos gyakorlat, hogy a kombájnok vezetői zömükben gépszerelő szakmunkások, s a holtidényben műhelydolgozók. Nem így Z. Kovács Zoltán, a Városföldi Dózsa Termelőszövetkezet kombájnosa, aki két betakarítási időszak között takarmányostraktoros a szövetkezet Petőfi-majoijában, a szarvasmarhatelepen. — Apám is gépészember volt Amikor 1979 augusztusában ide beléptem, tudtam, mire vállalkozom. Tulajdonképpen szeretek kombájnnal is dolgozni, pláne a Claas-szal. De az állatokhoz jobban vonzódom, mert közöttük nőttem fel. Hg- Idén nem szenvedtünk annyit melegtől, mert szerencsére jól működtek a légkondicionálók. Pedig bőven kijutott a hőségből, bár a termés lett volna annyi! — Sok múlik ilyenkor a feleségen és a családon. Amikor hajnalban elindulok, még alszanak a gyerekek, este meg már az agyban vannak. Már több mint egy hónapja csak az esőnapokon láttam őket ébren. Ilyenkor a feleségemre hárul minden, az állatok gondja. Nekem este csak arra futja, hogy zseblámpával körüljáijak: minden rendben van-e... Czauner Péter Az ifjúság lendületével Hatáskeltő újságírói fogásnak is vélhetné az olvasó, ha egy hatvanhét éves, méghozzá ősz hajú emberről azt újuk, hogy ma is, nyugdíjasként is az ifjúság lendületével dolgozik. Azonnal meg is kérdezhetnék, hogy mit dolgozik, ha nyugdíjas. Csakhogy Fekete László — mert róla, a Kiszöv egykori elnökéről van szó—csupán évei számát tekintve nyugdíjas. Mondhatnám, hogy mindössze papíron. A valóságban talán több, vagy legalábbis sokrétűbb tennivalója van, mint korábban. Akkor az elnöki iroda volt a munkahelye. Most pedig, noha konkrétan nincs „asztala”, nem túlzás azt állítani, hogy „munkahelye” az egész megye, sőt gyakran még annál nagyobb is. Sok társadalmi megbízatása között legfontosabb, bogy tagja a megyei pártbizottságnak, s a mellette működő tanácsadó testületnek. — Úgy tudom, ismerőseim mondják, hogy a testületben, de máshol is, nagyon bölcs véleményeket szokott mondani. Mi erről a véleménye? — kérdezem Fekete Lászlót, aki egészséges derűvel fogadja a kérdéseket, maja a vállamra teszi a kezét s most ő kérdez: — Mondja meg őszintén, lehet a mostani körülmények között egy ember bölcs? Azt gondolom, másról van szó. Talán arról, hogy ha valamiféle kérdés megoldása kerül terítékre, én mindig gyakorlati szempontból próbálom megközelíteni, meg úgy, hogy átélem a helyzetet. Nem bölcsesség ez, hanem élettapasztalat. És azt sem hiszem, hogy a hozzám hasonló korúak- nak nincs elég élettapasztalatuk, vagy esetleg kevésbé bölcsek. Csak ők más tapasztalatokkal bírnak. Szerintem •hatvan éven túl, főleg a hetvenhez közeledve, már mindenki „bölcs”, de ki-ki más területén az életnek. Nem hiszek az univerzális bölcsekben. Ha valaki ezt állítaná magáról, az szerintem hamis próféta lenne. — Az élettapasztalat bizonyára onnan táplálkozik, hogy Fekete elvtárs kőművesként kezdte valamikor. Tehát kétkezi munkásként indult. Átugorva néhány évtizedet, később egy fényképen már Kodály Zoltán, Tóth László társaságában látható. —. Bizonyára ez nagyban hozzájárult a rólam kialakult véleményhez. Azt, hogy honnan indultam, már több alkalommal elmondtam; ismétlés volna. Meg aztán én nagyon egyetértek azzal a megállapítással: nem az számit, honnan jött az ember, hanem az, hogy hová ért el. A kettő természetesen ösz- szefügg, mert a kibocsájtó közeg'döntően meghatározhatja az ember pályáját. Kodály Zoltánhoz úgy kerültem, mint a Kiszöv elnöke, a Kiszöv Kodály kórusának képviseletében. Csodálatos, higgadt, megfontolt, közvetlen és nagyon okos ember volt Kodály. Na látja, őrá talán illett volna az, hogy bölcs. Sőt biztos is, hogy az volt. Nagy élményt jelentett szamomra a találkozás. — Azt is többször megírták az újságok, amikor Fekete Lászlóról készítettek riportot, interjút, hogy több mint harminc esztendeig volt elnöke a Bács-Kiskun Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének. Mi a legfontosabb,máig érvényes tapasztalata a közel négy évtizednek? — Egyetlen nagy tapasztalatot tudok mondani: bízni és hinni kell a fiatalokban. De általában az emberekben. Gyakran csodálkozom, hogy vannak idős emberek, akik elítélik, elmarasztalják az ifjúságot, a mostam fiatalokat. Ezt én nagyon helytelennek, sőt károsnak tartom. Persze vannak lógósok, csövesek, de nem ez az ifjúság. A mi fiataljainkra nem ez a jellemző. Vagy hadd kérdezzem meg, hogy az öregek mind egyformák, mindegyik becsületes, tisztességes és jóakaraté? Na, ugye hogy nem.'Közhelynek számít, de igaz, hogy a holnapi felnőttek olyanok lesznek, amilyenekké mi a mai ifjúságot neveljük. • Kodály Zoltán lakásán 1958 novemberében. Bal oldalon Tóth László, mellette Bartha Mihály, Kodály mellett Fekete László. — Az egykori elnöknek, a kommunistának, aki 1940 óta tagja a pártnak, hogyan sikerült éz a nevelés? Milyen tapasztalatai vannak? — Szeretem, mindig is szerettem az ifjúságot. Nem öregedtem ki gondjaikból, örömeikből, megértettem s ma is megértem őket. Itt is az a „módszerem”, hogy belegondolom magam az ő helyükbe, helyzetükbe. Rendkívül jólesik tudni — mert ez az igazság —, jiogy sok tehetséges, szorgalmas, becsületes és nagy tudású szakember dől; gozik a megyében: szövetkezetekben. iparban, mezőgazdaságban, oktatásban és az élet minden területén. Ha csupán arra gondolok, hogy az ipari szövetkezetekben hány és hány olyan embert tudnék felsorolni, aki példakép lehet, akkor tudom, hogy ha csak egy parányit is, közöm van hozzá, mért én is „nevelhetem”. Beszélgetés közben arca, tekintete derűs, vidám. Optimista ember'— állapítom meg magamban irigység nélkül. Ugyanakkor tudom, hogy rendszeres vendége az uszodának. Bármerre megy a megyében, az országban, ismerősökkel, barátokkal, elvtársakkal találkozik. Ezek a találkozások azonban elsősorban nem a „múltba révedés” jegyében zajlanak, hanem a jövőépítés ügye foglalkoztatja őket. — Nem mindig értem az embereket. Pontosabban vannak emberek, akiket nem tudok megérteni. Keseregnek, tétováznak ahelyett, hogy cselekednének. Én biztos vagyok abban, hogy az ország hamarosan megtalálja a kiutat a mostani helyzetből. Ez nem a tájékozatlan ember optimizmusa, ellenkezőleg. A hitet tényekkel, tapasztalati tényekkel tudnám alátámasztani. Annyi, de annyi tehetséges, szorgalmas, jószándékú és elkötelezett ember dolgozik nálunk, hogy bennük feltétlenül hinni lehet és kell... Hát azért írtam azt a címet, hogy az ifjúság lendületével. Mert Fekete László, noha veteránnak számít munkás- mozgalmi múltja miatt, de hitét,lendületét, megalapozott optimizmusát tekintve: fiatal. G. S.
