Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE # 3 A SIKER TITKA: A CSALÁD Az egészséggel mindenki nyer! SZOMBATI LEVEL: Mindennapi kenyerünk A magyar embernek nem éppen dicséretes tulaj­donsága, hogy csak akkor él takarékosan, beosztás­sal, ha a szükség erre kényszeríti. Pedig a szükséget éppen azáltal tudná elkerülni, ha ésszerűen bánna anyagi javaival, ha az egyik ember nem pazarolná azokat az értékeket, amelyeket a másik ember fárado­zással, nem kis költséggel előállitott. A pazarlás min­dig az önzésből fakad, olyan „filozófiai” érveléssel, hogy én megengedhetem magamnak. Hiányzik még belőlünk az az erény, hogy mások érdekeire is figye­lemmel legyünk, hogy messzebb lássunk saját kis portánkon. Azt az igényt pedig már alig merem ide írni, amit Veres Péter fogalmazott meg: népben, nem­zetben gondolkozni. Önzők, pazarlók vagyunk. Az újonnan átvett, köz­ponti fűtéses lakásba dupla nagyságú radiátort szerel­tünk, leverjük a fehér csempét, mert a tengerzöldet szeretjük, más tapétát rakatunk, mert a virágos he­lyett szívesebben látjuk a csíkosat stb. Nem számít mibe kerül — megengedhetjük magunknak. A csap­telepet kicseréltetjük nyugati nikkelcsodára, ajtó he­lyett boltívet csináltatunk a két szoba közé, mert az a „menő” éppen úgy, mint a rézkilincs. Pénz, fárad­ság, munka nem számít. Dolgozik a német közmon­dásba sűrített életérzés: klein, aber mein (kicsi, de az enyém). Mindez esetleg nem is kerül sok pénzbe, mert „megumbuldáljuk”. Egyik legnagyobb pazarlás a kenyérnél tapasztal­ható. Annál a kenyérnél, amelynek éppen augusztus 20-án örül az egész ország. Népviseletbe öltözött me­nyecske, nemzetiszínű szalaggal átkötött, új búzából sütött kenyeret ad át az államfőnek: csattannak a fényképezőgépek, tapsolnak a jelenlévők. Érzik, tud­ják, hogy ez a jelkép ősi erejű, számtalan értelmezésű és felemelő tartalmú. A szorgalmas nép munkájának eredménye, az élet alapja, mert ha kenyér van, min­den van. Nincs hely és idő annak felsorolására, hogy a kenyérről mit és hogyan írtak a költők, hogy a történelem során a munkások, parasztok milyen „ke­nyérharcokat” vívtak, amikor rájöttek, hiába kérik az égi hatalomtól, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk...” Szűkös időkben csak barna vagy fekete kenyér jutott az „istenadta népnek”, eset­leg jegyre osztották. „Hej kenyér, barna kenyér, ki rajtad él, nem henyél...” — így szólt a hajdáni nap­számosok mondása, érzékeltetve, hogy a barna ke­nyérért alaposan meg kellett dolgozni... A ház előtti kukánál már harmadik alkalommal találkozom a hatvanon túli férfival, aki jó öblösre szabott zsákkal áll a szemétgyűjtő mellett és gyűjti a kidobott kenyérdarabokat. A zsák erősen duzzad, de még bőven van benne hely. Az akcióhoz illendő kis kocsit is szerkesztett, azon van a zsák. S mert har­madszor találkozunk, ő is megismer s azonnal mente­getőzni kezd. — Ne gondolja uram, hogy én szemétguberáló vagyok. Disznókat nevelek, a takarmány elég drága, de a kukákba kidobott kenyér ingyen van. Csak a kenyeret gyűjtöm. Persze nem az egész városban, elég nekem az itteni rész — mondja s kinyújtott karjával félkört ír le, jelezve a gyűjtési körzetet. Igaz, eleinte szégyellte, hogy szemeteskukákban, -konténerekben kotorászik, főleg ha ismerőssel, egykori munkatárssal találkozott, de elmúlt á szégyen. Megéri. Hetenként egyszer végigjárja a gyűjtési körzetet s a hatalmas zsák megtelik. — Kérem tisztelettel! Ha az az egyén nem szégyen- li magát, aki kidobja a kenyeret, akkor én, aki össze­szedem, miért resstelkednek. Nincs igazam? Persze legtöbben a gyerekkel küldik le. Nemhogy kenyeret, gyakran fél veknit, de zsömlét, kiflit, sőt fonott kalá­csot is találok kidobva. Úgy, ahogyan a kemencéből kivették, egy falat sem hiányzik belőle, csak éppen megszáradt. Nem tudom, hányán vannak Kecskeméten, a me­gyében« az országban, akik ilyen módszerrel gyűjtik a kidobott kenyeret, de gyanítom, hogy sokan. Azt is. fel tételezem: mindegyiknek megtelik a zsákja, jól­laknak vele, híznak tőle a disznók. Attól a kenyértől, amiért verejtékkel megdolgozott, aki elvetette, aki aratta, őrölte a búzát, dagasztott, sütött. De ha ez „másnapos”, már fanyalogva toljuk félre a boltban, otthon pedig a szemetesbe csúsztatjuk. Még mindig ilyen gazdagok vagyunk? Boltosok, szállítók, pékek a megmondhatói, hogy mennyi kenyér megy veszen­dőbe hétköznapokon s különösen nagyobb, több na­pos ünnepek tájékán. Mert ha mondjuk kétnapos ünnep következik, a vásárlók rohamot indítanak a friss kenyérért. Leg­többen ahhoz ragaszkodnak, hogy a kenyér akkor friss, ha meleg. Valami okból (talán a kenyérharcok tudat alatti .emléke miatt) szinte pánikhangulat ural­kodik egy-egy üzletben, különösen a városlakók kö­zött. Kétségbeesve telefonálnak mindenfelé, hogy nincs friss kenyér és ez tűrhetetlen, ki a felelős stb. Aztán egy óra, fél óra múlva megérkezik az autó a pótszállítmánnyal, rajta a friss kenyér, amelyet két- három nap múlva már mint száraz, kidobott kenyeret a disznóhizlaló ember emel ki a kukából. Arany János Családi kör című versében íija, hogy hazatér este a gazda, tarisznyáját a fogasra akasztja s a gyerekek azonnal kotorászni kezdenek, hogy mi lehet a tarisznyában. Legnagyobb akkor lenne örö­mük, ha madárlátta kenyérdarabot találnának. Tud­ják-e a mai emberek, mi a madárlátta kenyér? Egész nap a tarisznyában tartott, tehát megszáradt kenyér- darab, amit, mert kint volt a mezőn, látott a madár. Tehát valami különös íze, felséges zamata lehet s mindez azért, mert csodálatos irányba indítja a gyer­meki fantáziát. Ezt a darab kenyeret ugyanis bizo­nyára nem közönséges veréb, mezei galamb látta, hanem sas, vércse, esetleg a mesebeli gríffmadár. Ma már a száraz kenyérnek nincs sok becsülete. Ha látta, ha nem látta a madár, kidobjuk a kukába. Mert állítólag gazdagok -vagyunk, „megengedhetjük ma- I gunknak”. >• i mm / r Felújították az Árpád sínautóbuszt Narkománia, szex, AIDS — ezek voltak a fő témakörei a Művészeti és pszichológiai napok címmel július 31. és augusztus 2. között Szegeden meg­tartott rendezvénysorozatnak. A nagy­szabású vállalkozás támogatói között volt az Országos Egészségnevelési Inté­zet is. Valamennyi program alapgon­dolata: természetesen, egészségesen. Ennek folytatásaként is felfoghatjuk a következő, az augusztus 29-ére meghir­detett országos találkozót. Az intézet Budapestre, a Népstadionba invitálja a .vállalkozó szellemű, játszani, sportolni Szerető családokat, hogy a vidám együttléten kívül számos ötletet, taná­csot adjanak a szakemberek az egész­ségkultúra, az egészséges életvitel ki­alakításához. Merthogy: az „Egészség­gel mindenki nyer” — mondja az ONI. A szervezés lázában kerestük meg dr. Bottá Ádám főigazgató főorvost. j — Arra kérem, először mutassa be az intézetet. — Nem sokkal a felszabadulás után, az Egészségügyi Minisztérium egyik osztályaként kezdett dolgozni az Országos Egészségnevelési Intézet jo­gelődje. Legfőbb feladata az egész or­szágra kiterjedő egészségügyi felvilágo­sítás volt. Tíz esztendővel ezelőtt meg­változott az akkori központ neve, több lett a munka és a lehetőség; létrejött az .országos hálózat. Feladatunk lett az .egészségnevelés elméleti, módszertani kutatása, az oktatás, képzés, tovább­képzés megszervezése, valamint a he­lyes életmód reklámozása. — Milyen eredménnyel? — Alig történtek hatékonysági mé­rések. Sok a tennivalónk, hiszen az em­berek egészségkulturáltságát kellene javítani. A júniusi minisztertanácsi elő­terjesztés hosszú távú feladatként jelöl­te meg az egészségmegőrzés társadalmi programját. — Megítélése szerint mi a lényege a programnak? — Tagja voltam a programbizott­ságnak, amely kidolgozta, összeállítot­ta a tervezet alapanyagát. Felelőssé­gem tudatában mondom: nemzeti ez a program. Hiszen az egészség megőrzé­se minden réteget érint. És csak együtt­gondolkodással, együttmunkálkodás- sal lehet megvalósítani. Szükség lesz a profi egészségnevelők és a más terüle­ten munkálkodók koordinálására. Mást ne mondjak: a Vöröskereszt, a TIT, és a HNF is végez egészségnevelő propagandát, gyakorta párhuzamos­ság következik be. Jó lenne egyeztetni, szintetizálni a különböző helyről szár­mazó kutatási eredményeket és infor­mációkat. Életvitel tekintetében mi, hi­vatásos egészségnevelők voltunk rá hi­vatottak. Az Országos Egészségnevelé­si Intézet szívesen venné, ha megbíznák egyes területek koordinálással. Az egészségmegőrző program társadalmi és szakmai vitájának lezárása után bi­zonyára elemzik majd a vitát, s ennek nyomán születik meg az új előteijesz- tés. Az a véleményem, továbbélésünk egyik feltétele a program megvalósítá­sa. Mélyreható változásoknak kell be­következniük. — Az egészséges életmódhoz, az egészség megőrzéséhez pénz is kell. Nem túl optimista ennek a programnak a fel­vetése? — Jobb volna gazdasági progresz- szió idején indítani, de erre mi nem számíthatunk. Fel kell tehát tárni a tartalékokat. 1984-ben az Egészségügyi Világszervezet, a WHO Európai Regi­onális Bizottsága Egészséget mindenki­nek 2000-re stratégiáját hazánk is elfo­gadta. Magyarország is vállalta, hogy az idült, nem fertőző betegségek és a halálozás arányát csökkenti. — Mi várható az egészségmegőrző programtól? — Életmód-, életvitel-változás, s en­nek következtében a halálozási arány javulása. — Mit tud tenni a tervezet szellemé­nek megvalósulásáért maga az intézet? — Fokozzuk reklámpropagandán­kat. Folytatni kívánjuk eddigi tevé­kenységünket, s ahol lehet, ott ez évi rendezvényeink közé tartozik az au­gusztus 29-ei családi fesztivál. A vidéki érdeklődőknek díjtalan kempinghelyet biztosítunk, a Népstadion X. kerületi Fehér úti sporttelepén. A találkozóról a rádió és a televízió is készít felvételt. Indítunk egy országos vetélkedőt A si­ker titka, a család címmel. Meggyőző­désünk, hogy a család teheti a legtöb­bet a nevelésben, az egészség megőrzé­séért, az érzelmek kialakításában és még sok minden másban. Szeptember 7-éig várjuk a vetélkedéshez kedvet ér­ző családok jelentkezését. A nagyobb programok lebonyolításával a HÍR­NÖK Szolgáltató Kisszövetkezetet bíz­tuk meg, mert az intézet mindössze 34 embert foglalkoztat. Ebbe a fűtő éppen úgy beletartozik,- mint a főigazgató. Ez év novemberében füstmentes bált tar­tunk az Atrium Hyatt-ban. A WHO november 17-ét füstmentes nappá nyil­vánította, s ennek ürügyén tartjuk 14- én a bált. Ide elsősorban az egészséges életmódért, a tisztább levegőért fárado­zó egyesületek, csoportok, klubok, tá­borok és közösségek képviselőit vár­juk. Aligha kell mondani: tilos lesz a dohányzás. A jövő évtől kezdődően egyébként az Országos Egészségnevelé­si Intézet munkatársainak is megtiltjuk az intézetben a dohányzást. Az, aki nem képes leszokni a cigarettáról, kénytelen lesz megválni tőlünk. — Ez — úgy tűnik — csorbítja majd személyiségjogaikat... — Példát kell mutatnunk. Hogy néz az ki, hogy az egészséget károsító do­hányzás ellen harcoló egészségnevelési intézetben dohányoznak a munkatár­sak? — Szerepel-e terveik között más kez­deményezés is? — Törekszünk a jövőben arra, hogy olyan vállalkozásokba kezdjünk, ame­lyek nyereségesek. Gondolok itt meg­előzést, rehabilitációt szolgáló könyvek kiadására, videofilmek forgalmazásá­ra. Utóbbira megkaptuk az engedélyt. Természetesen.nem arról van szó, hogy valamennyi akciónk, programunk nye­reséges lesz. Mindenesetre törekszünk arra, hogy rendszerszemlélettel közelít­sük meg a káros hatások megelőzését, az egészségmegőrző program megvaló­sítását és az egészségneveléshez elen­gedhetetlenül szükséges képzést, to­vábbképzést. H T Szervezettebb ellátás a Balatonnál A kedvezőtlen időjárás a főszezon utolsó negyedében sem riasztotta el a Balaton vendégseregét: ezekben a na­pokban is 700—800 ezren tartózkod­nak a tó mellett. A vendégforgalom jóval felülmúlja a tavalyit és a helyfog­lalások, valamint a prognózisok szerint hosszabb lesz a szezon is, még szeptem­ber elején is sok nyaralóra lehet számí­tani. Az utóbbi, fürdésre kevésbé alkal­mas napokban hirtelen megnőtt a ke­reskedelem forgalma. A városok, ide­genforgalmi központok önkiszolgáló boltjaiban a nap nagy részében a bevá­sárlókosarakért is sorba kell állni, ör­vendetes, hogy a nagy nyári forgalom a főszezon záró szakaszára sem merí­tette ki a készleteket, sőt az ellátás szer­vezettebb, néhol választékosabb lett. A Balaton Füszért, amely a somogyi és a zalai partszakaszt látja el, az utób­bi hetekben hozott forgalomba kínai ananász-, mandarin- és gombakonzer- veket, jelentős mennyiségű jugoszláv májpástétomot és szovjet halkonzerve­ket. A Veszprémi Pannonker egymillió palack cseh sörrel segítette az északi part ellátását. A tartós húskészítmé­nyek kínálatát a Zalahús új termékkel, a zalai paprikás kolbásszal igyekszik javítani. A Pápai Húskombinát az északi parton mintegy 120 boltot lát el közvetlen járataival, Veszprém megyé­ben pedig a húsipar hétvégeken rendkí­vüli szállítójáratokat indít az üzletek­be, hogy kiegészítse a készleteket. A sütőipar nehezen győzi kielégíteni friss áruval a megnövekedett igényeket. A csúcsforgalmi napokra elősütéssel készülnek fel, és növelik a tartósabb áruk, mint például a bakonyi barnake­nyér és a fóliázott, szeletelt szendvics­kenyér arányát. Tartósabb pékárukat szállítanak a Balaton-partra a fővárosi és a Komárom megyei sütőipari üze­mek is. A tejellátásban szembetűnő ja­vulást hozott, hogy két parti megyében idén megkezdték a féltartós tej előállí­tását, így kisebb gondot okoz a hűtőte­rek szűkössége. A korábbi évekhez képest változtat­tak a boltok nyitvatartási idején is. A nagyobb kereskedelmi egységekben általában este 7—8 óráig van kiszolgá­lás. Mindhárom parti megyében intéz­kedéseket tettek azért, hogy a várható, hosszabbra nyúló szezon végén is ele­gendő bolt tartson nyitva. Pénteken bemutatták a sajtó képvi­selőinek a —sínautóbuszként ismert — felújított Árpád motorkocsit. Beránszky-Jób Imre és Jendrassik György tervezésében 1934 májusában készült el a Ganz gyárban az újtípusú motorkocsi, amely világszerte nagy fel­tűnést keltett. A 62 személy befogadá­sára alkalmas, 110 kilométeres órán­kénti sebességre képes dízel motorko­csit először Budapest és Bécs között állították forgalomba. A sánautóbusz ezt a 278 kilométeres utat három órá­nál rövidebb idő alatt tette meg, ami kiemelkedőnek számított a korabeli vonatközlekedésben. A 30-as években sorozatban gyártották az Árpád-típu­sú motorkocsit, illetve továbbfejlesztett változatait. Összesen 215 sínautóbusz készült, a legtöbbjük külföldön — Egyiptomban. Argentínában, Spanyol- országban és Uruguayban — állt szol­gálatba. A második világháború idején a MÁV tulajdonában lévő 8 sínautó­busz közül több elpusztult, a legto­vább, a „Tas” szállította az utasokat, 1975-ös „nyugdíjazásáig”. A műszaki emlékké nyilvánított Tas sínautóbusz felújítását az elmúlt évben kezdték meg a MÁV Szolnoki és Szom­bathelyi Járműjavító Üzemének dolgo­zói. Az eredeti állapotában helyreállí­tott jármű — a motorkocsicsalád első, a világháborúban megsemmisült tagjá­nak emlékére — az Árpád nevet kapta. Az újjávarázsolt motorkocsi első.hosz- szabb útja Bécsbe vezet, ahol részt vesz az osztrák vasutak jubileumi ünnepség- sorozatán. A későbbiekben az Árpád nosztalgiavonatként közlekedik egy­kori útvonalain. Több hatékony szer a peronoszpóra ellen Az utóbbi hetek hűvös, nedves időjá­rása kedvez a peronoszpóra kialakulá­sának. Ez a gombás betegség különösen a szőlőskerteket veszélyezteti, s elpusz­títhatja a növény leveleit, de akár a ter-r mését is. A peronoszpóra elleni védeke- zéshez a vegyipari vállalatok az idén a ta­valyinál több hatékony szert kínálnak. Á Budapesti Vegyiművekben a beteg­ség megelőzésére szolgáló folyékony rézoxid-kloridból az idén kétszer annyit készítettek, mint tavaly. Ehhez á szer­hez korábban csak por alakjában jut­hattak hozzá a gazdaságok, a kiskerttu­lajdonosok. A könnyebben kezelhető, pontosabban adagolható, s egyben ha­tékonyabb védelmet nyújtó folyadék formájában való gyártását a Szovjet­unióból érkező hatóanyagból tavaly kezdte meg a vállalat. A kereslet olyan nagy volt, hogy az idén már 110 tonná­nyit adtak át belőle a forgalmazó válla­latoknak. A Borsodi Vegyi Kombinátban is minden eddiginél többet készítettek az idei szezonra Mikai nevű készítmé­nyükből, amelynek gyártását a francia Rhone-Poulenc céggel együttműködve vezették be. A szerből az idén 200 ton­nát állítottak elő, amiből 80 tonnányit fél kilogrammos és 150 grammos cso­magolásban a kistermelőknek hoztak forgalomba. Ez a készítmény nemcsak a lepermetezett részeken nyújt védelmet a peronoszpóra ellen, hanem felszívódik a növénybe, s annak minden hajtását, levelét, fürtjét védi. Attól sem kell tarta­ni, hogy az eső lemossa, mert ez a nö­vényvédő szer fél óra alatt teljesen felszí­vódik. Hasonló készítményt gyártanak a Pe- remartoni Vegyipari' Vállalatnál is, amelynek Ridomil Combi nevű pero­noszpóra elleni szeréből ebben a szezon­ban a tavalyinál csaknem másfélszer többet állítottak elő. Ez a növényvédő szer is rövid időn belül felszívódik, s a permetezést követő három hétig óvja a szőlőt a peronoszpóra pusztításától. : ZÖLDBAB-BETAKARÍTÓ ! “ GÉP AZ IKR-NÉL Az Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat taggazdaságai a gabona és az ipari növények termesztése mellett más kultúrával is foglalkoznak: például ' zöldbabtermesztéssel is. Ebben az évben a bábolnai központú közös vállalat mintegy 800 hektáron vetett el zöldbabot. Termesztése nem volt gond, mindössze a betakarítás jelentett problémát. Ügy tűnik azonban, hogy az IKR szakemberei megtalálták a megfelelő megoldást. Olyan önjáró zöldbab­betakarító gépeket állítottak munkába, amelyekről eddig kedvező tapaszta- 1 latokat szereztek. Szerintük ez a gép, a Pixal, forradalmasíthatja a zöldbab­termesztést, s ezáltal biztonságossá válik a nagyüzemben termesztett zöldbab betakarítása. (MTI-fotó, Jusztin Tibor felvétele — KS) Az első félévi gazdálkodás tapasztalatai Bár kedvezően változott az első félévben a vállalatok és szövetkeze­tek jövedelmi helyzete, a költségve­tés pozíciója nem javult. A gazdál­kodók eredményének számottevő része ugyanis továbbra is a támoga­tásokból származik — állapította meg az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzé­si Hivatal felmérése a vállalatok és a szövetkezetek féléves mérlegbe­számolóinak összesített adatai alapján. Á gazdálkodók nyeresége a nép­gazdaság egészében a korábbi évek­ben tapasztaltnál gyorsabb ütem­ben, 18,9 százalékkal emelkedett. A nyereségnövekedés átlaga az ipar­ban 15,1 százalék volt. A kohászati, a bányászati, az élelmiszeripari és a. vegyipari vállalatok jövedelempozí­ciói javultak a múlt esztendőhöz ké­pest, míg a gépipari, könnyűipari vállalatok a tavalyinál kisebb nyere­séget értek el. Áz iparban minde­nütt, de különösen az energiaigé­nyes ágazatokban—részben a kőo­laj termelői árának változása miatt —csökkent a fajlagos anyagfelhasz­nálás. A népgazdaság más ágazatai­ban az eredmény az iparinál gyor­sabb ütemben 20—30 százalék­kal — bővült. Ez részben a teljesít­mények növeléséből, a költségek csökkentéséből származott. De a nyereség növekedéséhez hozzájárult az árak emelése és egyes szabályozó- elemek változása is. Az első félévben 212 gazdálkodó egység zárt veszteségesen. A veszte­ség összege megegyezik a múlt évi­vel. A központi intézkedések és a vál­lalati erőfeszítések hatására a kon­vertibilis értékesítés árbevétele 11 százalékkal meghaladta az- egy év­vel korábbi szintet. A forintban számolt exporttöblet elérésében egyaránt szerepet játszott a forint árfolyamának , változása, és az, hogy a vállalatok több terméket ér­tékesítettek a külpiacokon, mint korábban. Mindez azonban még mindig nem bizonyult elegendőnek, ugyanis a külkereskedelmiforgalom egyenlege nem javult. Gondot jelent, hogy a vállalatok és a szövetkezetek rezsigazdálkodá­sa továbbra sem kielégítő. Jelentő­sen rontotta a gazdálkodás haté­konyságát, hogy ezek a költségek a termelési ráfordításoknál és az érté­kesítésnél is gyorsabb ütemben emelkedtek. A bérek — az év elején elhalasztott béremelések következ­tében B 3,6 százalékkal növeked­tek. Az átlagbéremelkedés. — a lét­számcsökkenés hatására — ennél jelentősebb, a szocialista szektor­ban 6—7 százalék között alakult. A készletek állománya 4,4 százalék­kal haladta meg az egy évvel ezelőt­ti értéket, az ipari ágazatokban a készletek forgási sebessége lassult. A belföldi társaságok — vállalati gazdasági munkaközösségek, gaz­dasági munkaközösségek, szakcso­portok — száma szerény mérték­ben, fél év alatt 1800-zal bővült. A vállalatok, szövetkezetek í— a megemelt vállalati külön adó elle­nére — sem csökkentették a belföl­di társaságoknak adott megrende­léseiket. így kifizetéseik összege megegyezik a múlt évivel. A belföl­di társaságok e körből szármázó bevétele tehát nem csökkent.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom