Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. július 29. • PETŐFI NÉPE • 5 FAGY- ÉS ASZÁLYKÁR UTÁN Új utak a szőlészetben Az elmúlt három esztendő rendkívül hideg téli időjárása gondolkodóba ej­tette a szőlősgazdákat. Az Alföldön, megyénkben mind sürgetőbbé Vált a szőlőtermesztés eddigi útjainak meg­változtatása, új, vagy már hagyomá­nyos művelésmódok bevezetése, illetve egy korszerűbb fajtaválasztás ki­alakítása. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság­ban igen jól nyomon követhető a válto­zás folyamata. Ezer hektár szőlőjükben éppen rekonstrukciót végeznek, amit az elmúlt három év időjárásának hatá­sai meggyorsítottak. Az ötéves terv időszakában mintegy 600 hektár elöre­gedett, leromlott, tőkehiányos, korsze­rűtlen ültetvényt vágnak ki, majd ugyanennyit telepítenek. A terület ki­sebbik részén hagyományos^ fejműve­lésű szőlők lesznek majd, a nagyobbik részen azonban a magas művelés meg­marad, de a fajtaösszetételben na­gyobb súlyt kapnak a tél- és fagytűrő szőlők. Több kutatócsoporttal, köztük a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kutatóival tartanak fenn kapcsolatot, hogy az eredményeket gyorsabban, ha­tékonyabban tudják bevezetni gyakor­latukban. Válogatni lehet, hiszen itt a gazdaságban már 1972 óta termeszte­nek például Kunleányt, amely az idén is bizonyított. Ezenkívül több fajtaje­löltet próbálnak ki kisebb-nagyobb te­rületeken. • Ezeknek a fajtáknak, fajtajelöltek­nek „atyja” dr. Tamássy István akadé­mikus, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektora, aki nemcsak ezekről a szőlőkről mondott véleményt, hanem a hazai —- Bács-Kiskun megyei — sző­lőtermelés megújulásának lehetőségeit is felvázolta: — Melyek a szőlőtermesztés megúju­lásában az elsősorban eldöntendő kérdé­sek? BIS- A legelső és legfontosabb a biz­tonság megteremtése. Ez legjobban az Alföldre—így Bács-Kiskun megyére is — vonatkozik, hiszen a hazai szőlőte­rület fele a síkvidéken van. Ezeken a területeken tarolt legjobban a téli, ta­vaszi fagy az elmúlt években. A bizton­ságos termesztést többféle módon lehet elősegíteni, egyrészt a már bevált ha­gyományos módszerrel, a takarással, amit ma kisüzemben lehet megvalósíta­ni. Másrészt újabb nagyüzemi techno­lógiák kidolgozásával, ami viszont őr­nagy valószinűséggel — növeli a mun­kaerőigényt. Harmadrészt — bár ezzel is kezdhettem volna, hiszen legfonto­sabbnak tartom, a nagyüzemek fajtaki­választásának átalakítása, olyan fajták köztermesztésbe vonása, amelyek ge­netikailag tél- és fagytűrőek. A rezisz­tenciájuk mellett persze nem hanyagol­hatok el az egyéb jó tulajdonságaik sem. — Melyek ezek? raÄiNem egészen erre válaszolok. Először is vannak már az Alföldön be­vált fajták, mint például a Kunleány. A fajtajelöltek között is több perspekti­vikusát találni, így a festőszőlők között a Bíbor családotB- amely szintén nem fagyott meg az idén sem —> vagy a fehér borszőlők sorozatának egyes tag­jait említhetem. Ez persze nem zárja ki, hogy a külföldi fajták között is intenzi­vebben kellene keresgélnünk a na­gyobb választék megteremtése érdeké­ben. És most mondom el, hogy milyen jó tulajdonságok felszínre hozását tart­juk nagyon fontosnak az újabb nemesí­tésekben. Ez egyben a mai, már meglé­vő genetikai alapunk, fajtáink, fajtaje­löltjeink értékelése is. Ezek a szőlők koraiak, tehát amellett, hogy a szüret időszaka széthúzható, előnyük, hogy a hamarabb megszedett vesszők beéret- ten „mehetnek” a tél elé. Ezek a növé­nyek nemcsak a klimatikus’hatásokra kevésbé fogékonyak, hanem egyes be­tegségekkel szemben is ellenállóbbak. Ami ugye nemcsak a környezetvédelmi szempontoknak felel meg jobban, ha­nem jelentős költségcsökkentő tényező is. Talán a fagyok miatt kevesebb szó esik az aszályról. Pedig szoros össze­függésben van a téli fagykár mértéke a csapadékhiánnyal. Törekedni kell te­hát a szárazságtűrés kifejlesztésére is a fajták létrehozásában. — Úgy tudom, a nemesítésnél'alap- anyagként vadfajokat is felhasznált... — Ez nem mai keletű történet... Azzal kezdődött, hogy a Szovjetunió­ban, Micsurinszkban voltam aspiran- túrán. Ugye ismerősnek tűnik a név? Igen, Micsurinról van szó, aki bizony » annak idején nemcsak a gyümölcsök­kel foglalkozott, hanem azon a telepen összegyűjtött jó néhány szőlőfajt, -faj­tát is. Felfigyeltem rájuk. A Vitis amu- rensis vadfajnak egyébként őshonos változatai szinte az egész Keleten meg­találhatók, Kinában, Koreában, az Amur vidékén, Japánban. Sokáig nem szívesen foglalkoztak velük a nemesi- tők, csillaguk szinte csak az utóbbi év-, tizedekben kezdett felragyogni. Ezek a fajok a termőhelyükhöz való alkalmaz­kodásuk miatt eleve hidegtűrőek. És felfedeztük, hogy természetes reflexük alakult ki például a peronoszpóra elle­• Dr. Tamássy István akadémikus, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektora. • A Kunleány szőlő soraiban nincs elfagyás... ni védekezésre. A szülőpárok megvá­lasztásában viszont szerencsénk volt, sikerült a vadfajokat jó, nálunk hagyo­mányos fajtákkal összehozni. A Kun­leány, és azok, amiket a kiskunhalasiak is kipróbálnak, ilyen származékok. — A nemesitői munka és a közter­mesztés között átvezető híd a megfelelő mennyiségű szaporítóanyag előállítása. Van-e elegendő a jó tulajdonságú fajták megfelelő arányú elterjesztéséhez? Őszintén szólva igen fájó pontot érintett. Nagyon is érzékeljük, hogy a gazdaságok igénye mennyire megnőtt például a Kunleány szaporítóanyaga iránt. Erre viszont senki sem készült fel. Az új módszerek, így például a me- risztéma-szaporítás, nagy lehetősége­ket nyithatnak meg a Bíbor család, il­letve az újabb fajtajelöltek gyors elter­jesztésében. De erről egyelőre csak eny- nyit mondhatok, kézzelfogható ered­ményeket nem tudunk felmutatni. A véleményem az, hogy a nagyüzemi- leg müveit szőlők egyharmadát a klíma és a kórokozókkal szemben ellenálló fajtáknak kellene kitennie. Még egy el­gondolásom van ezzel kapcsolatban. Szőlőt lehet állami támogatással telepí­teni. Ebben meg kellene határozni azt a fajtakört, amely ültetésére kiterjesz­tik ezt a segítséget. Persze, ezen nem általában meghatározott fajtakört ér­tek, hanem az adott környezetbe, adottságokhoz^ legjobban megfelelőek kiválasztását. Úgy érzem, azt a szellemi hátteret, amivel a kutatók rendelkez­nek, így lehetne legjobban, leggyorsab­ban hasznosítani. — Bács-Kiskun megye és az egyetem nemrégen újította meg együttműködési szerződését. Reménykeltő-e a kutatók és a gyakorlati szakemberek összehozá­sa, a megállapodás? — Feltétlenül. Tágabb teret kap egy­más munkájának megismerése. Ezt még tovább akarjuk bővíteni azzal, hogy nemcsak a készet mutatjuk be, hanem lehetőséget adunk arra, hogy menet közben, a műhelymunkába is bepillantsanak a gyakorlati szakembe­rek. Ez nekünk szintén fontos, de ha tovább gondolom, nekik is. Eddig ugyanis mőg voltak a feltételek a kor­szerű gépek, a vegyszerek gyors beveze­tésére. Ez ma már —- gyakran — meg­haladja a gazdaságok lehetőségeit. A korszerű fajta azonban a biztonsága mellett kevesebbe kerül, és jobb hatás­fokkal hasznosítható. Az egymásrata- lálás kapui tehát nyitva vannak, csak be kell rajtuk lépni! Gál Eszter BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL II. Differenciáltabb bérezés, fegyelmezettebb munka A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én ' hozta nyilvánosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum az emberek figyelmének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi vezetőket, a munkásokat gondolkodásra, vitára, a jövő alakítására készteti, s már a kormányprogram elkészülte előtt ' igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló feladatokat. Az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti üzemében Kulcsár Károly gyáregység-, igazgatóval és Kiss Attilával, a párt- alapszervezet titkárával beszélgettünk. . Ha szeptemberben kerül a gazda­sági-társadalmi kibontakozás prog­ramja alapján készített kormányhatá­rozat a parlament elé, alig egy, másfél hónap marad a megalapozásra. Ezért már most kell gondolkodnunk a külön­böző megoldásokon. Sok kérdésben nem dönthetünk, mert gyáregység va­gyunk, de saját helyzetünket újraérté­kelhetjük; meg kell vizsgálni piaci hely­zetünket —: ezzel vezette be mondani­valóját Kulcsár Károly. — Mi háttéripar vagyunk, a na­gyobb berendezéseket gyártó vállala­tok osztályon felüli kiszolgálása a fel­adatunk, mégpedig a nagyságrendek hajszolása, bázisszemlélet nélkül — szólt á párttitkár. ■*= Ezek már idejét­múlt dolgok, mint ahogy az is, hogy kétféle piac létezik. Egyértelmű: amit tőkés exportra adunk, azt a minőséget a belföldi felhasználó számára is adni kell. Nem lehet különbség, egyfajta a mérce, amellyel csak egyféleképpen le­het és kell mérni. A határozat mindenesetre azt su­gallja — folytatta a gyáregység igazga­tója —, hogy a gyártmánystruktúrát felül kell vizsgáim. Egy dolog minden­képpen kötelességünk: a minőség, a megbízhatóság, az élettartam biztosítá­sa, az, hogy a vevő a legjobbat kapja. Ehhez a szellemi kapacitásunk meg­van, s ami eseüeg javításra szorul, az a gyáregységnél is megvalósítható. Ter­méket szolgáltatás nélkül eladni nem lehet — tért át egy másik témára. — Nálunk ez a pótalkatrész- és a szerviz­szolgáltatás. A szükséges esetekben a mezőgazdasági nagyüzemekbe is el­visszük a hiányzó alkatrészeket, ez szá­munkra mint gyártók és eladók számá­ra ezután már kötelező lesz. Mint vevő, arra számítok, hogy a technikai feltéte­leink kedvezőek maradnak, fiatalodik a géppark, az eszközállomány. A gyár munkásgárdája szorgalmas, jól kvalifi­kált szakmunkásokból áll. A fő kérdés: az alapanyaggyártás el tud-e látni ben­nünket? Éttől függ minden! Én opti­mista vagyok, s bízom abban, hogy a termelés felfuttatásához lesz elég alap­anyagunk. JgS- A differenciált bérezést e hónap elsején vezettük be — így a párttitkár. A tmk-ban, a szerszámműhelyben alkalmazzuk a bértömeggazdálkodást. A második félévben már odaadjuk a létszámhoz szükséges teljes bért a mű­vezetőnek. Ha a feladatokat keveseb­ben is végrehajtják, az esetleges lógó- sok szűrét kiteszik, a bérüket azok kö­zött oszthatják el, akik többet tettek az asztalra. Egyszóval: nem a bennlétet szeretnénk díjazni, hanem a munkát. Szerintem ez a módszer esetleg zsugo­rítja, de minőségibbé teszi egy-egy mű­hely kollektíváját. — A program egyik legfontosabb része — vette vissza a szót Kulcsár Károly — a vállalkozói magatartás kö­vetelménye. Ha lesz vállalkozás, job­bak lesznek anyagi eszközeink a bér növelésére. A vállalati vgmk-k nagyon sok jó tapasztalatot nyújtottak, de ezek létjogosultsága jövőre megszűnik. Ami tapasztalatainkból felhasználható: nem a törzsgárda tagság, az életkor, ha­nem a munka a döntő. A vgmk-k több időt nem töltöttek a gyárban, csak any- nyit dolgoztak, amennyi szükséges volt. Ha a főmunkaidőre tudjuk át­menteni ezt a gyakorlatot, akkor a bér nem lesz kevesebb. Ha a kollektívák a lógósokat kivetik magukból, még az is elképzelhető, hogy 30—40 százalékkal növekszik a bér ... * * * A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyára pártalapszervezetének titkára, Garaczi Károly az utóbbi napokban sokszor forgatta' a gazdasági-társa­dalmi kibontakozás programját, hiszen a párt- és a KISZ-vezetőség/ sőt a szak- szervezet és a gazdasági vezetők is meg­vitatták. — A munkafegyelem elsősorban műszaki kérdés — mondta nem kis meglepetésünkre. — Mit takar ez? El­mondom. Termék van, mind piacké­pes, tömegesen gyártható. A műszaki körülményeink megfelelőek. Az embe­rek általában dolgozni, s nem beszél­getni jönnek a gyárba. Műszaki nor­máink kiforrottak, s ahhoz, hogy egy forgácsoló valóban produktív legyen, termelni tudjon, ahhoz ott kell állni a gép mellett, tennie kell, mert különben üres marad a boríték. A lógás nem eredményez pénzt, de nagyon fontos az előkészítők munkája. Ez a fő irány, erre kell nagyobb gondot fordítani. Ezenkívül miben lehet változtatni? Sok mindenben: a technológiában, a gyár­táselőkészítésben, a gazdálkodásban, a tmk-ban, a minőségellenőrzésben. Ezen nemcsak lehet, hanem változtatni is akarunk. Szabó Sándor, az alapszervezet szer­vezőtitkára, technológiai csoportveze­tő a kereseteket vizsgálva mondott vé­leményt. — Július 1-jétől ötszázalékos bér­emelést hajtottunk végre a forgácsoló­ban. Ez mintegy kétszáz munkást érin­tett olyan módon, hogy a degresszív szabályozást feloldottuk, s a száz szá­zalékon felüli termelést kifizettük. Ilyen módon a munkások többletmun­kával jutnak többletbérhez. Az előbb szóltunk az előkészítőkről. Ösztönzé­sül a beáll!toknál, az előkészítőknél, a tmk-soknál órabéremelés történt. — Nagy átalakulás van nálunk —- folytatta a párttitkár —, az adja a pénzt, aki a munkát. A művezető az, akitől függ a kereset, azaz a szorgalma­sabb, a jobb munkaerő, a minden időt kihasználó esztergályos vastagabb borítékot vihet haza. Ennek ellenére azt állítom, nem kell többet, hanem másképpen kell dolgozni... Gémes Gábor Finisben a tankönyv­gyártás Harmincmillió példányszámban 640-féle tankönyvet gyártott a Tankönyvkiadó Vállalat az 1987—88-as tanévre az általános és középiskolák részére. Felvételűnk a Zrínyi Nyomda csepeli gyáregységében készült, ahol most 39-féle tankönyv utolsó példányait készítik. 22 FÚRÓTORONY VALLATJA A FOLD MELYET Tengizi szomszédok A Kaszpi-alföld félsivatagos vidékén már a 30-as években olajat sejtett I. Gubkin akadé­mikus. A kutatófúrásokat a 70- es években kezdték a volgográ- di kútfúrók, miután az űrfelvé­telek megerősítették a korábbi feltevéseket. 1973-ban a Kara­ten falu közelében végzett nyolc mélyfúrás ugyan nem ho­zott eredményt. Három évvel később költöztek át 30 kilomé­terrel délebbre, Tengizbe. Itt már az első fúrás nyomán, több mint 4000 méter mélyről, olaj tört fel. A volgográdiak lakótelepére Tóth László párttitkárral és Bi- elicki Endrével, a magyar építé­si igazgatóság titkárával együtt érkeztünk. — Kapcsolatot kell teremte­ni a szomszédokkal, akik már tapasztalatot szereztek itt a si­vatagos vidéken — mondta Tóth László. — Az éghajlat itt nehéz, a legközelebbi város, Kulszári 100 kilométerre van. A volgográdi vállalat igazga­tóhelyettese Magomet Garajzu- jev szerint tizennyolc kútből már el lehet kezdeni a kiterme­lést, de a lelőhely határait vég­legesen még néni tudjuk meg­húzni. Ma 14 brigád dolgozik itt, egy brigád lát el egy fúró­tornyot. — Az itteni olajnak magas a kénhidrogén-tartalma. Nem je­lent ez veszélyt? — Tengizben nehezek a munkakörülmények — mond­ja Garajzujev. —■ Az olajhoz vezető utat több kilométeres sóréteg zárja el. A kénhidrogén elmarja a fémet, a nagy réteg­nyomás pedig néhányszor már elszakította a csöveket. A ve­szélyek megelőzésére különle­ges külföldi berendezéseket használunk, mert a szovjet ipar még nem gyárt ilyeneket. Lakótelepünk -éppúgy, mint magyar kollégáinké, a bizton­ságos övezetben helyezkedik el, körülbelül 25 kilométerre a le­lőhelytől. Magomet Garajzujev kísérte végig vendégeit a volgográdiak lakótelepén. A kékre festett, földszintes házak szabályosan sorakoznak egymás mellett. Cipőben senki nem léphet be a házba, papucsot vesz fel az elő­térben. A folyosók egyben tár­salgók, ahol esténként asztali­teniszeznek, újságot olvasnak, televíziót néznek. — A legnépszerűbb a sakk és a biliárd — mondta. — Rend­kívül nagy figyelmet fordítunk a pihenésre és a kosztra, az ét­kezésnél mindig van zöldség, gyümölcs, gyümölcslé. A telep térképén egyre na­gyobb körben helyezkednek el kör alakban a fúrótornyok és a fúrószálak mind mélyebbre ha­tolnak Tengiz ősi rétegeibe. Ta­valy körülbelül 30 ezer méter fúrást végeztek, az idei terv: 55 ezer méter. Év végén már 22 brigád, vagyis 22 fúrótorony vallatja a föld mélyét. Anatolij Komrakov (APN—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom