Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

Sajátos kettősség Beszélgetés a nemzetiségi hagyományápolásról Délszlávok, németek, szlovákok. Nemzetiségiek. Szűkebb pátriánkban 35—40 ezer a számuk, 18 községben és 3 városban élnek. Az utóbbi időben tovább erősödött Bács-Kiskun megye nemzetiségi lakosainak nemzetiségi tu­data. Gondoljunk csak arra, hogy mél­tóképpen megünnepelték a németek, a bunyevácok letelepedésének jeles év­fordulóit. 1988 őszén pedig a nemzeti­ségi szövetségek kongresszusai zajla­nak majd. Ezért is fontos, hogy megfe­lelő politikai-közéleti aktivitást kapja­nak a nemzetiségek. Az ugyancsak je­lentős, hogy újra felfedezik a népi kul­túra értékeit. Éppen a napokban is, a Duna menti folklórfesztivál színes ese­ményeinek forgatagában. Különféle nemzetek, nemzetiségek közelítenek egymáshoz a kultúrán keresztül. Egyebek mellett ezekre is összponto­sít a Bács-Kiskun Megyei Tanács nem­zetiségi bizottsága tevékenykedése so­rán. A testület tagjai már elkészítették az 1988-as munkatervüket. Az alábbi­akban erről is szót ejtünk majd Gotts- chall Péterrel, a nemzetiségi bizottság elnökével. □ □ □ . ■ — Milyen gyakran kell átgon­dolni a tennivalókat? kérdezem beszélgetésünk elején. Összejöveteleinket mindig a konkrét helyzet, a soron lévő feladat határozza meg. Nem vagyok híve az állandó ülésezgetésnek. Viszont ha már együtt vagyunk, nemcsak asztal mellett ülünk, hanem megismerkedünk egy- egy nemzetiségi településsel. Ezért tart­juk mindig más városban, községben a megbeszéléseinket. Legutóbb Hartán találkoztunk. — Ekkor állították össze a jövő esztendő eseménynaptárát? Igen. Mielőtt néhány programot em­lítenék, célkitűzéseinkről beszélnék. Szeretnénk fokozni a nemzetiségi la­kosság közéleti tevékenységét. Ideje lenne megszilárdítani a nyelvoktató is­kolai, illetve óvodai hálózat szervezeti és tartalmi munkáját. Mindennél kívá­natosabb az anyanyelvi kultúra ápolá­sa és fejlesztése. Lehetőséget adunk a jövőben is a nemzetiségek kölcsönös tapasztalatcseréjére. Arról ugyancsak megosztjuk véleményünket, élménye­inket, hogyan élnek együtt a magyarok és a nemzetiségiek. Jövőre nagyszabású műveltségi vetélkedőt tervezünk a fia­taloknak. További megfelelő fórumo­kat kell még teremtenünk. Minden év­ben más-más helyen szervezünk majá­list, ahol együtt tölthetik az időt Bács­wmfBKKk • A hajósi német együttes Kiskun nemzetiségei. Az első ilyen se­regszemle a Bajálison volt, amikor is megyei nemzetiségi napot tartottunk. Jövőre még nagyobb hangsúlyt fekte­tünk erre az eseményre, a most felvető­dött hiányosságokat igyekszünk majd kiküszöbölni. Egyébként nem tartom követendőnek, hogy erőltetett módon állandóan közös találkozókat rendez­zünk. Elegendő évente egyszer, de az emlékezetes és színvonalas legyen! Az lenne a jó, ha pezsgő nemzetiségi élet a településeken zajlana. Ez fontos el­vünk! — Ezt az érintettek is így érzik­gondolják? — Részben. Van, ahol markánsan megfogalmazódnak az igények, más­hol kevésbé. Ezt nem lehet erőltetni. A nemzetiségi származás adott, bárhol is él az ember. Azt viszont mindenki saját maga dönti el, hogy vállalja-e az ősök múltját, a sajátos kettősséget. So­kan nem kis dilemmában élnek. Ezen változtatni mi nem tudunk, legfeljebb csak segíthetünk az úton való elindu­lásban. Első lépés mindenképpen az anyanyelv megőrzése. Sajnos, egyre ke­vesebben vannak, akik aktívan beszélik a nemzetiségi nyelvet. Pedig profitálni lehet belőle, ez vitathatatlan. Azt hi­szem, a mai fiatalokban van egyfajta tartózkodás a nyelvvel szemben, leg­alábbis ami a nemzetiségit illeti. Ha lehet, ezúton is kérem őket, ragadják meg az alkalmat, s tanulják meg a nyel­vet, őseik nemzetiségi nyelvét.' Erre nyaranta kínálunk lehetőséget az olva­sótáborokban. ■C Talán ez a tartózkodás mutat­• Színpadon a kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkor. A Bács-Kiskun Megyei Tanács nem­zetiségi bizottságának kiemelt feladatai között szerepel a népi kultúrák hagyo­mányaival való törődés, a honismereti mozgalom kiszélesítése, a tárgyi emlé­kek gyűjtése, a hagyományőrző együt­tesek bemutatója ... Jövő ősszel orszá­gos nemzetiségi néptánc- és népzenei fórumot rendeznek megyénkben. Ez utóbbi annál is inkább időszerű, mert mostanában nagyon kevés alkalom adódik, hogy az amatőr táncosok, ze­nészek szakmai tanácsokat kapjanak.. Pedig előrehaladásukhoz ez elengedhe­tetlen. B. T. kozik meg a hagyományápolásban is? ■g- Akik anemzetiségi gondolkodási és létformát választják, azok a magyar kultúrával párhuzamosan viszik to­vább a nemzetiség táncait, zenéjét, az énekeket, a népművészetet. Ez „kettős­séggel” jár, s ennek következtében ők azok, akik többet vállalnak. Bács- Kiskun megyében szép számmal akad­nak hagyományőrzők: különféle együttesekben, klubokban, kulturális egyesületekben. A fiatalok ambiciózu­sak. A tartózkodás, vagy inkább meg­torpanás a középkorosztályra jellem­ző. Egzisztenciális gondjaik háttérbe szorítják a szereplést. Kulcsszerepük az időseknek van, hiszen ők még el tudják mesélni a hajdani szokásokat, átadhat­ják tudásukat, éppen a folklór területé­ről. Milyen az országos megítélése megyénk nemzetiségi kultúrájának? — Jó a hírünk. Nemzetiségi együtte­seink sikerrel mutatkoznak be az or­szágos eseményeken, bár nem szeren­csés ilyen élesen megkülönböztetni az amatőröket, hiszen belső kulturális éle­tüket nézve ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint a nem nemzetiségi művészeti csoportok. Nincs különbség. Azt is elmondhatnám, hogy szinte fel­becsülhetetlen az együttesek tagjainak áldozatvállalása, anyagi befektetése. Tudvalévő, nincsenek könnyű helyzet­ben az amatőrük és nincs ez másképp a-nemzetiségi településeken sem. — Vannak-e külföldi kapcsola­taik? — Természetesen külhonba is eljut­nak amatőr csoportjaink. Az utóbbi években a német nemzetiségieknél élénkült meg a kapcsolatfelvétel. Gon­dolja csak el, ha az NSZK-ban dobo­góra lépnek a hazai német táncosok, akkor nemcsak nemzetiségi hagyomá­nyokat mutatnak be, hanem magyar táncokat is! Ez pedig igencsak örvende­tes és szívmelengető tett. A fogadtatás kedvező, a siker sem marad el. TÁRLATNAPLÓ Velencéből Kecskemétre Négy magyar művész alkotásai A Kecskeméti Galéria első emeleti termeiben a tavalyi Velencei Biennálé ' művészeinek 9 Bak Imre, Birkás Ákos, Kelemen Károly és Nádler István — alkotásai láthatók, augusztus 9-ig. Mindannyian annak az „új festőiség- nek” a képviselői, amely — transz- avantgarde, posztmodem, új szenzibili- • tás címszó alatt —1978 óta hangsúlyo­san érezteti jelenlétét szerte a világban. A hazai kiállítótermekben az 1981 -es Új szenzibilitás című kiállítás a határ­kő. Mai művelőinek népes, — jórészt fiatalokból álló táborát ismerve való­színűleg korai, alig néhány évet késő megjelenése ugyanazoknak a negyve­neseknek a nevéhez kötődik, akikkel a hatvanas évek avantgarde mozgalmai­nak kapcsán találkozhatott már a kö­zönség. Bak és Nádler például az új- konstruktivista törekvések képviselői­ként már ezekben az években is sok közös kiállításon szerepelt. Abban a teremben, ahol néhány hó­nappal ezelőtt a hazai klasszikus sze­cesszióban gyönyörködhetett a látoga­tó, most Bak Imre képeinek sokszínű, a szecesszió stílusjegyeit is egyfajta „iz­galmas és rejtélyes emlékként” kezelő .világa fogadja. De emellett fellelhetőek a táblákon Kandinszkij formanyelvé­nek töredékei, többek közt Malevics, Moholy-Nagy, legfőképpen pedig Kas­sák alaposan „átírt” konstruktivizmu­sa, mely Bak munkássága több korsza­kának is szervező, inspiráló forrása volt. A kiállított képek egységes tema­tikájú sorozata — Hommage á Kassák címmel 9- több, mint tiszteletadás a hazai avantgarde atyjának. Nem vélet­len, hogy Bak Korniss Dezsőt vallja mesterének, aki az ötvenes évek közepe táján a hazai képzőművészeti életben az egyetlen absztrakt festenek számí­tott. De mindketten vallhatnák Kas- sák-tanítványnák is magukat, ugyanis Korniss vállalkozását megelőzően Kassáknak és körének köszönhető az egyetlen hazai „nagyszabású, heroikus és következetes” kísérlet a természetel- vű és -ábrázoló művészet. radikális meghaladására. Nádler István dinamikus gesztusfes­tészetének J lüktető, „sűrű” felületei Korniss kalligráfiáinak vonagló, ör­vénylő, többnyire fekete-fehér plaszti­kus vonal- és folthálózatait idézik. Az érzelmi, indulati élemek mellett jelenté­keny részt képvisel Nádler festészeté­ben is a gondolatiság; az önértékű fes­tői jelek mellett a hagyományos forma­tartományból is kiemel bizonyos motí­vumokat (a kiállítási anyagban például a magyar trikolort), hogy aztán nyug­talan, magukkal sodró képei történése­inek részévé tegye őket. Birkás Ákos a koncept és a pop felől érkezett a közös kiállítóterembe. Alko­tásai -9a többiekhez hasonlóan — egy sorozat részeit képezik. Nagy képsíkjai többnyire három; két függőleges, egy vízszintes elemből állnak egésszé. A két, tökéletesen aszimmetrikus félből és egy felső ívből kirajzolódó kompozí­ció elnyújtott fejformára emlékeztet. Mint a katalógusból megtudhatjuk, Birkás korábbi arc-motívumsorozatá- nak egy továbbfejlesztett változatát láthatjuk. A képek élményszerűségüket nem elsősorban a jelképszerű, a totali­tást is magukban hordozó formának, hanem az önálló életet is élő, a tisztán festői megnyilatkozások melléktermé­keinek számító felületeknek, az ezek­ben rejlő „tájképi” hatásnak köszönhe­tik. Kelemen Károly a társaság legfiata­labb (1948-ban született) tagja használ-' ja a leggátlástalanabbul a művészettör­ténet szélsőséges tételeit. Az ő hatalmas méretű (250 x 300 centiméteres) képei­nek láttán érzékelhető a transzavant- garde festészet megújítása. Károlyi Júlia t Bak Imre alkotása t Kelemen Ká­roly „chiricós” műve • Nádler István: Homage a Malevic. TAKÁCS IMRE: GYÖRKE ZOLTÁN: Galagonyavirágzás Beesteledett Amikor a galagonya virágzott, nem voltál fönt a hegyen. egy repülőgép Nem voltál fönt a hegyen, amikor kivirágzott a galagonya. kondenzcsík-cippzárral Elaludtam a bódéban, nem álmodtam isten összevarrta amikor a galagonya virágzott, s hold-lakatra zárta amikor kivirágzott a galagonya. a nyitott éget. A galagonya virágzásakor nem történt velem semmi. s lehúzta a nagy Amikor kivirágzott a galagonya, egyedül voltam, szabad. éjszínű rolót Nekem már csak szabadságom van, semmi másom. A kötelezettségeim önkéntesek. rajta a csillagok ezüst szegfejek — beesteledett Vízszintesen feküdtem, függőlegesen álltam, amikor a galagonya virágzott, amikor kivirágzott a galagonya. Mátyás B. Ferenc: IDILL Gyümölcsfákkal álcázott kert alatt álltak, s már megcsókoltak egymást, amikor az estében: • ’—Pokolfajzatok! Paráznák! — megcsendült a sötétség, s lecsapott rájuk egy karó. Loránd reflexszerüen elpende­rítette a lányt, és a kerítésre vetette ma­gát, hogy elkapja támadójukat. Roha­mát szögesdrót fékezte meg; rozsdás tüskéi végigszántották tenyerét. Károm­kodva húzódott vissza; szemében veresé­gének ádáz könnyei csillogtak. —-' Meg tudnám ölni -é- sziszegte. Ne szitkozódj kérte Éva. — Vallásos dühöngő lakik itt... Különben az egész környéken. Ne törődj vele... Mutasd a kezed. Vérzik? — De a keservit, kiontom a belét a sebesült kezemmel is! j Gyufalángnál vizsgálták meg. Négy fényes, vérző csík vonult az életvonalon keresztül, minj predesztináció figyel­meztető jelei. Éva bekötözte zsebkendő­jével, majd a fiú mellére bújt. De az izgató érzést, mely az első csóknál oly bőségesen kelt testében, nem tudta visz- szaidézni. Megtört a varázs, és tudomá­sul kellett vennie, hogy együttlétük már nem magánügy, kikezdte az emberi gyarlóság... 4 — Szörnyű érzés valakinek a halálát kívánni — dohogta Loránd. — Ezek az öregek biztosan a háborúban tanulták meg a fejbe vágás csínját-binját. Vajon a1 te apád is érti, hogyan kell valakit eredményesen fejbekólintani, és azért féltesz tőle?-— Ha ismernéd, fel se tételeznél róla ilyesmit — mondta a lány. — Bemutatsz, s akkor elválik! Az ajánlat szemmel láthatólag kelle­metlenül érintette Évát. Loránd meg­érezte ezt, leemelte válláról kezét, és megpillantotta a kötésen átütő vérfolto­kat. Riadtan mutatta: — Vérzik! Éva arra gondolt, hogy nem tudja kö­vetni társa változásait; hol zsémbes, mint az álmaibólfelriasztott gyermek, hol meg kiábrándult, mintáz eltelt évein kesergő felnőtt. Tekintete órája világító számlap­jára siklott; „apám már megváltói kíno­kat szenved’—nyilallt a mellébe.--—Mennem kell — hadarta szinte érthetetlenül. — Rajta — mondta készségesen Lo­ránd. — Irány: hozzátok! — Nem akarhatod komolyan — nyöszörögte a lány. — Miért ne? Ha bemutatsz, nem kell többé titokban találkozzunk. Egyszerű, nem? Aztán a kezemet is fertőtleníteni kéne, nem? — De 9- felelte Éva; hangja úgy csengett, mint egy ajtócsapódás. Loránd örvendezett, hogy végre al- ■ kalma nyílik megismerni a lány körül lappangó titokzatosságot. (Ha talál­kozni akart vele, kiállt a város szélén húzódó szemétlerakat peremére, ahová állítólag Éva az ablakából kilátott, és várt tíz percet. Ha a lány nem tudott elszökni otthonról, ő dühében bevágta magát a közeli kocsmába, és felhajtott néhány vigasztaló féldecit, amivel több­nyire édesanyjának okozott gondot, aki nem tudta megérteni, hogy tizenhat éves fiának mi oka lehet az ivásra? Követte a lányt, és fájó kezéről is megfeledke­zett. Legmegnyerőbb mosolyát próbál­gatta; hitt az első benyomás meghatáro­zó szerepében. Nem jutottak túl a küszöbön. Szikár ember állta el az útjukat. Mély, lágy tónusú hangja éles ellentétben állt kihe­gyezett termetével. — Ki ez? — kérdezte a kardszerű ember. — Testvérünk? — A barátom megsebesült—rebegte a lány. — Fertőtleníteni kell a sebét. |k9| Tehát nem testvérünk — kemé­nyedéit meg az apa hangja. — Fiatalem­ber, tudhatja: nálunk nincs kórház. — Szemében acsarkodó jéghegyek ütköz­tek, Loránd mindent megértett, amint felfedezte kezében a szent könyvet. Elvi- gyorodott: — Ebből {etszik felebaráti szeretetet tanulni?—kérdezte, azzal letépte kezé­ről a lány zsebkendőjét, és a lábuk elé dobta. Kis fehér kutya eredt a nyomába, felrúgta, és elégedetten hallgatta nyüszí­tését, mintha ezzel bosszút állt volna a házigazdán. Az utcára érve megfordult, és haragosan a ház felé rázta az öklét. Sajgő tenyere térítette észhez; a kerítés mellé lépett, és hozzáfogott fertőtleníte­ni a sebét. — Kötszert hoztam, Lori S szólalt meg háta mögött Éva, de amint megpil­lantotta, mit miivel a fiú, zavartan elhú­zódott. — Hallod? — Láthatod, megoldottam —felelte fensőbbségesen Loránd. ■■— Leonidász receptje szerint!-— Leonidász? — Szent Leonidász! Nem ismered? Te, kebelbarátja minden szentnek, nem ismered Szent Leót, a Sebrevizelők ala­pító vértanúját? Hát tudd, arról lehet felismerni, hogy örökösen a tenyerébe pisil, te szentfazék! , —: Amiért apámra dühös vagy, velem, így ne beszélj! — fortyant fel a lány. — Te akartad mindenáron megismerni! S aztán lehetne akár a megyei párttit­kár, vagy bármelyik megveszekedett ateista, ekkor se ölel keblére, ha éjszaka viszed haza a lányát, és vérző jobbodat nyújtod bemutatkozáskor! — Nocsak — morrantotta gúnyosan Loránd. ^-(Különben is, az apám meggyőző­dése nem törvényszerűen az enyém is... Itt lennék különben veled?... Rá ha­ragszol, és engem büntetsz, Lóri! Ne hülyéskedj már! Gyere, gyere csókolj meg, én mit sem változtam, és itt va­gyok, édes... — Meg vagyok kísértve — sóhajtott a fiú, majd ravaszul megjegyezte:—Lá­tod, látod, most velem jöhetnél... Egy­szer úgy is az lesz a sorod, hogy megtedd, hát minek várnijobb alkalomra? S^SCsak azt tehetem, amit szabad... Se te, sem én nem vagyunk magunk urai..: Te is tudod ezt... Megcsókolták egymást, és hosszú­hosszú ideig nagyszerűen érezték magu­kat, amikor a távolból: — Pokolfajzatok! Paráznák! — megcsendült a sötétség. Érces káromko­dás válaszolt rá. Éva összerezzent, fo­guk összekoccant. Zavartan kikászá­lódtak egymás karjából. — Holnap eljössz. Lóri? jt. —Kiállók a szemétdombra, mint máskor. -, -W] — Butája — súgta a lány, majd el­nyelte a sötétség. * Loránd, mintha életveszélyből szaba­dult volna, megkönnyebbülve lépett a kocsmába. Pálinkát rendelt a melléje szegődő toprongyosnak is. Finom gyermek vagy, nem olyan ... —- mondta hálásan a topis, és Loránd bólintott. Már kezdte úgy érezni, hogy tényleg egészen más... Közben el- lenallhatalan vágyat érzett, hogy társa agyagszinű arcába csípjen és megkinoz- za... Ahányszor kiürült a pohara, visz- s:ament a söntéshez, és mindkettőjüknek hozott. Jóval záróra után váltak el. Otthon Loránd hiába próbált a legki­sebb zajjal lefeküdni, anyja szorongó sze- retetén nem tudott túljárni. Ébren várta, levetkőztette, és ágyba terelte. Közben duruzsolt, fájdalmasan, anyáson: — Csak tudnám, mi okod van az ivásra a te korodban?... Lorándxa fejére húzta paplanát, és vigyorogni kezdett: * „Még. kérdi — gondolta —. mintha ő nem is emberek között élne...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom