Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
1987. július 15. • PETŐFI NÉPE • 5 A FINOMPOSZTÓ MÁR LÉPETT ÓL — STRAND — FÓLIA \ prilis 25-i számunkban közölt •^'•gazdaságpolitikai elemző írásunknak akkor ezt a címet adtuk: Lépéskényszer a bajai Finomposztónál. Nos, a vállalati tanács június 3-ai ülésén megtették az első lépést a várt kibontakozás felé. A termelési és foglalkoztatási struktúra gyökeres átalakításáról döntöttek, s a kidolgozott „csomagterv” legnagyobb visszhangot kiváltó része a tervbevett 400 fős létszámcsökkentés. Az elhatározás nem felsőbb utasításra született, a döntés joga a vállalati tanácsé, amiért vállalniuk kell a felelősséget. Ez elől, s a nyilvánosság tájékoztatásától nem is zárkóznak el. (Mint ahogy a remélt siker esetén számíthatnak vezetői-menedzseri babérokra is.) Utóbbi azonban még messze van, jelenleg a 400 dolgozó sorsa foglalkoztatja leginkább a város közvéleményét. Ha jól belegondolunk, ez a négyszáz nem is négyszáz, hanem kevesebb, de előbb nézzük, mi van a döntés hátterében. A kibontakozás nehéz döntéseket követel Fájdalmak és remények Baján — 400 ember munkája felesleges Csirkenevelés termálenergiával 9 Menni ' vagy maradni? — ez ma a leggyakoribb beszédtéma. Az illetékesek előtt már régóta világos, hogy a honi gyapjúipar mellényét szőkébbre kell szabni. Ennek fő oka a magas importhányad. A bajaiaknak például, hogy évi 1,3 milliárdos árbevételre szert tudjanak tenni, 306 millió forint értékű tőkés alapanyagra és alkatrészre van szükségük, viszont konvertibilis exportjuk nem éri el a tízmilliót. Nem csoda, hogy esztendők óta alig tudják elkerülni a veszteséget. „Évről éVre élünk, pénzügyi manőverekkel próbálunk jól zárni. Egyik esztendőben bácsalmási gyárunktól kellett megválnunk 70 millióért, a következőben 31 milliós tartalékalap-visszapótlási kötelezettség elengedését „kisírnunk”, majd gépeket eladnunk 21 millióért. Tiz éve már, hogy nem tudtuk érdemben megújítani és fejleszteni egymilliárd forintos vagyonúnkat” — olvasható a vállalati tanács tagjai elé teijesztett jelentésben. A veszteségek legfőbb forrása a bajaiak hagyományos tevékenysége —I amelyhez erős érzelmi szálakkal is kötődnek — a gyapjúszövetgyártás. Ennek okairól múltkori írásunkban már részletesen tájékoztattuk olvasóinkat. A lényeg: a magyar gyapjúszövet (saját minőségéhez képest) 3ó—60 százalékos árcsökkenést kénytelen elszenvedni a világpiacon, főként azért, mert — a gyártási struktúra miatt — képtelenek vagyunk kis tételeket rövid határidőre pontosan szállítani. Ettől a veszteségforrástól meg kell szabadulni, ami persze az érintett régi textilmun- kásnőknek fáj leginkább. Lehetetlen elhinni? — Ez még ma is hihetetlen, pedig közvetlenül a döntés után tájékoztattak bennünket — mondja Földváriné Fekete Ildikó szövő szakmunkás, aki 1971 óta dolgozik a vállalatnál ebben a szakmában. — Mihez kezdünk? Itt minden hónapban megvolt a hétnyolcezer forintunk, erre vettük fel az OTP-kölcsönöket. — Egy szövőnő menjen el varrónőnek? — kesereg Emesz Jánosné, aki 1959 óta dolgozik a szövőgépek mellett. — Évtizedeken át járkáltunk a gépek között, s most nyolc órán keresztül üldögéljünk? (Ezt kínálja ugyanis a vállalat.) — Nem, inkább elmegyünk! — De hova? — fakad ki Krémer József gépmester. 27 éve felügyelem a szövőgépeket, nem értek máshoz. Abban reménykedem, hogy az a lakatos- műszerészforma ember, aki ért a bonyolult textilipari gépekhez, bármilyen hasonló munkát könnyen betanul. — Az én féljem is gépmester, már több helyre jelentkezett. Mindenütt szívesen fogadták, mikor megtudták, hogy hány éve van a szakmában — biztatja Dömötör Ferencné szövőnő. — De nem ment, reméli, hogy megváltozik a döntés. Tulajdonképpen mi a döntés? Az elhatározás lényegéről Fábián Sándor kereskedelmi igazgató számolt be: * \, — Megkerestük, hogy tevékenységünk folyamán hol „tűnik el” a nyereség. Kiderült, hogy veszteséges az egész kártolt vertikum — fonal- és szövet- gyártás —, valamint a fésűsszövetgyártás. Nyereséges viszont a fépüsfonal- gyártás, a körkötött kelme gyártása és a konfekcióipari tevékenység. Döntésünk lényege, hogy a veszteséges tevékenységeket megszüntetjük — tehát a teljes szövődét;—, a nyereséges tevékenységeket pedig fejlesztjük. Az új struktúra a jelenlegi 2100 dolgozóval szemben csak körülbelül 1670 főt igényel, létszámunknak tehát csökkennie kell. Az átszervezéssel nem várhatunk tovább. Szövőgépeinket ma még értékesíteni lehet, hazai vállalatoknak, kisvállalkozásoknak, szocialista partnereknek, de elképzelhető tőkés vevő is. Olyan változat is lehetséges, hogy jelenlegi szövőgépeinkre alapozva vegyesvállalatot alapítunk a Szovjetunióban, de ezek a lehetőségek jelenleg még tárgyalási szakaszban vannak. Az átszervezés melléktermékeként felszabadul egy 7500 négyzetméteres, infrastruktúrával ellátott csarnok, ahol tőkés partnerrel kívánunk vegyesvállalatot alapítani, nem feltétlenül textilipari tevékenységre. Az átszervezésnek azonban nem ez volt az alapvető célja, hanem hogy vállalatunk és dolgozóink jövedelmét növeljük. Az új felállás szerint 1988. január elsejétől külön profitcentrumként fogjuk működtetni a fé- sűs-kötőfonalgyártást, a kelmegyártást, a konfekcióipari tevékenységet és a kereskedelmi ágazatot. Baján raktáráruházát hozunk létre, s továbbfejlesztjük ma is meglevő kiskereskedelmi hálózatunkat. A profitcentrumokból a későbbiek során új leányvállalatok nőhetnek ki. Vidéki egységeink és telepeink jelenleg is fejlesztendő tevékenységet végeznek, egyedül Hercegszántón kell a szövőelőkészítőnek és kikészítőnek varrodává átalakulni. Érvek és ellenérvek Hogyan születik egy ilyen nehéz elhatározás? Teleki Zoltánná, a vállalati tanács elnöke arról beszélt, hogy a testületnek nem volt könnyű meghozni a döntést. — A 25 tagú vállalati tanács ülésén egybehangzó volt az a vélemény, hogy valamit tennünk kell. Az előteijesztés- sel kapcsolatban azonban merültek fel kétségek. Mi lesz a népgazdasággal, ha mi nem gyártunk szövetet? Nos, ez egyrészt nem a mi felelősségünk, másrészt az Ipari Minisztériumnak a könnyűipar szerkezetátalakítására vonatkozó programjában is a szövetgyártás csökkentése és a fejlődő országokból vásárolt import növelése szerepel. Második ellenérvként merült fel az a kérdés, hogy feltétlenül nekünk kell-e ezt a lépést megtennünk, hisz fővárosi szövőipari vállalatok százmilliós veszteséggel, s kubai, vietnami dolgozókkal működnek. A fővárosban munkaerő- hiány van, csökkentsék a létszámot ők! Miért ne lehetne nekünk is százmilliós veszteségünk? Azt a választ adtuk, hogy a dolgot nem hagyhatjuk idáig fajulni, s ezt felesleges magyarázni. Ha • A konfekcióüzem — a felmérések szerint — nyereséges. mi előbb lépünk, előnyt szerzünk a ve- télytársakkal szemben. Átfogó alternatív javaslatot senki sem terjesztett elő, egyedül az merült fel, hogy a szövőgépek egy részét tartsuk meg, s folytassunk velük bérszövést. Nagy hatással volt a vállalati tanácsra a Kereskedelmi és Hitelbank képviselőjének hozzászólása, aki támogatta a javaslatot a szövés megszüntetésére. Végül a testület — egy ellenszavazattal — az eredeti előterjesztést fogadta el. Mi lesz a dolgozókkal? Egy ilyen nagy horderejű döntés esetén nem hagyható figyelmen kívül a szakszervezet álláspontja. Komárnicz- ky Gyuláné szb-titkár: — Fáj a szivünk, hisz az érintett szövőnők hatvan százalékát mi tettük szakmunkássá, de végül az a vélemény kerekedett felül, hogy a vállalat s 1700 dolgozó érdeke fontosabb, mint az említett négyszázé. A számok első ránézésre egyébként csalnak. Vállalatunktól évente körülbelül 300—400 dolgozó távozik, s ennyi vagy valamivel több jön. Ha tehát korlátozzuk a létszámfelvételt, már sokkal kevesebben lesznek, akikre az „elbocsátás” fogalmát használhatjuk. Eddig 1987-ben a természetes fogyás 132 fő. A szövőüzem teljes létszáma 120, rájuk még december végéig számítunk, hisz az idei tervet „hozni kell”. Nekik azt javasoltuk, hogy vegyenek részt az átképzésben, ami körülbelül 250 dolgozóra fog kiterjedni. Aki elmegy, akkor jár jobban, ha a jövő év elején szervezett formában lép át más környékbeli céghez, akik közül már legalább hatan — köztük a Blé- visz, Bácshús —jelezték felvételi szándékukat. Aki nem talál helyet, a munkaerőszolgálati irodán keresztiül hat hónapig kaphatja a teljes fizetését, majd az elhelyezkedési támogatást. Milyen eredmény várható? A fogyókúra által egészségesebbé tett Finomposztó — jövőre már Baja• mi, "''A. tex — Horváth Máté vezérigazgató előterjesztése /szerint az átszervezéssel a következő előnyökre számíthat: Árbe- vétel-arányosan elérhetnek nyolc—tíz százalék, nyereséget, ami a jelenlegi „kínlódás” mellett komoly előrelépés, erősödik a piaci pozíció, egyszerűsödik az irányitás, tehát javul a hatékonysága, megteremtődik a stabil hitelképesség és ezzel a fejlesztés lehetősége. Beindulhat egy új, jövedelmezőbb tevékenység, ami erősíti a megmaradó textiles profilt. Javul a főmunkaidő becsülete, s emelkedik a dolgozók jövedelme. Úgy érezzük, hogy az újságírónak felesleges a lépést és várható következményeit minősíteni. A vállalat jelenlegi pénzügyi helyzete alapján a változtatás nem odázható tovább, hisz a ma már lassan közhellyé váló szólás szerint: ma az kockáztat, aki nem kockáztat. Lényeges, hogy érvényesül a gazdasági alkotmányosság, a döntéshozók — tehát felelősök — személye ismert, ismertek a felhozott érvek és ellenérvek is. S a döntés helyességét a gyakorlat fogja — remélhetőleg — igazolni. Akik rosszul járnak, azok vigasztalásául álljanak itt Knofloch Józsefnek, a szövőüzem vezetőjének szavai: — Aki a szövődéből ment el, az még eddig mindenütt megállta a helyét! Bálái F. István A Kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet évek óta a „több lábon állás” elvét igyekszik megvalósítani a gazdálkodásában. Az alaptevékenységen kívül sokféle melléktevékenységgel is foglalkoznak, air 'ek közül az egyik legfiatalabb a/, idegenforgalom. A kis- kuiimajsa-körayéki termálkutak vize azonban nemcsak a strandolni vágyóknak szerez örömet. A gazdaság igyekszik teljesebb mértékben hasznosítani a felszabaduló energiát, például az állattartásban. A szövetkezetben 12 éve foglalkoznak broyler-csirke neveléssel, erTy régi, átalakított szarvasmarhaistállóban és négy, 1200 négyzet- méteres baromfiólban. Erről a telepről 600 ezer pecsenyecsirkét és 40 ezer pecsenyelibát adnak át évente a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnak, illetve a saját vágójuknak. A telep termelési mutatói közül Piukovics Antal ágazatvezető az 1,74 kilogrammos értékesítési átlagsúlyt, a 49—50 napos felnevelési időt és az egy kilogramm élősúly előállításához felhasznált 2,33 kil Tgramm takarmányt tartja említésre méltónak. Nem feledkezve meg arról, hogy az értékesített csirke kilogrammjára éves átlagban 3,38 forint fűtési költség terhelődik, amit vezetékes gázért fizetnek ki. A termálenergia hasznosításának gondolata új broyler-csirke telep terveinek megszületését, megvalósítását eredményezte. Egy év alatt építették fel a gazdaság dolgozói az új, 2 ezer négyzetméteres ikerépületet, amelyből június közepén már 34 ezer 400 csirkét adtak át a feldolgozónak. Az első 'us kibocsátása után számit lasági adatok közül figyele tó például a fajlagos takarír nasználás, ami a régi ólban ne j állatokéhoz viszonyít-, va 0,11 kilogrammal kevesebb. Az új telepről — igaz, csak erre .az időszakra vonatkoztatva — a leadott állatok 92 százaléka volt első osztályú, míg a régi telep éves átlaga 89 százalék. Az energiafelhasználás csökkenéséről összehasonlítható adat egyelőre nem áll rendelkezésre. Az azonban, hogy az új telep berendezése, fűtési rendszere megállja a helyét, már május elejétől — a csirkék betelepítésétől — bebizonyosodott. A csirkék nevelésének ötven napja alatt kellett használni a fűtőket, sőt az ugyancsak a termál- energiát hasznosító rásegítő berendezéseket is. Természetesen az új telep technikája nemcsak a fűtés szempontjából lett korszerűbb. Az etető- és itatóberendezések hasonlóak a régi telepéhez, de az úgynevezett keresztöblítéses levegőztetést felváltotta a két oldali ventillátorsor, amelyet a gerincben két sor szellőzőnyílás egészít ki. A takarmányozás is kevesebb gonddal jár, hiszen az épületen kívüli takarmánysilóból a behordócsigák segítségével könnyebben juttatható az állatok elé a táp. Egyszerű megoldás az is, hogy az ólak ablakait fóliából készítették, így a napsugár melege és fénye is jobban hasznosul. A Jonathán Tsz-ben a termálvíz használatát egymásra épülő tevékenységek sorozataként valósítják meg. A két kút energiáját egybefogva előbb a baromfiólakat látják el hőenergiával, innen a strand kapja a melegvizet, amit néhány méter csövön továbbvezetve fólia fűtésére használnak. A későbbiekben a piaci viszonyokhoz igazítva, az eredményességtől függően, tovább bővítik a csirketelepet, illetve úgy tervezik, hogy a „maradékvizet” sem hagyják parlagon. Gál Eszter Minőségi munkáért megfelelő fizetség • A gépeket eladják, a csarnokot hasznosítják. Mindenki egyetért a változ- tatás ségéveL Sajnos meg kell állapítanom magamról, hogy kimondottan íróasztal-ember vagyok, akinek még annyi kézügyessége sincs, hogy egy szöget beverjen a falba. Szerencsére azonban akad megfelelő számú szakember. Egyik jobb, mint a másik. Erre a felfedezésre hétvégi házam építésénél jöttem rá. Az egész az alap betonozásánál kezdődött. — Nézze, uram—mondta a mester.— Az én csapatom négy emberből áll. Mindegyikük nagyon ért ahhoz a munkához, melyet éppen végzünk. Az összhang teljes közöttünk. Ha az egyik befejezi, a másik azonnal folytatja. Jelszavunk: Minőségi munka — megfelelő fizetség! Még aznap közölték velem, hogy mit neveznek ők megfelelő fizetségnek: — Kétezer márka, uram, természetesen készpénzben — bökte ki a brigádvezető. Három óra múlva kész is volt az ala, — Ezt bombával sem' lehetne felrobbantani. — mondták. — Alighogy elmegyünk, nyugodtan falazhat. Jóllehet, én rettenetesen kiváncsi voltam erre, mégis inkább úgy döntöttem, várok egy hetet. Reméltem ugyanis, hogy addigra megköt a beton. Egy hét után egy zsaludeszkát óvatosan levettem, természetesen azonnal leomlott egy kis darab az alapról, egy kráter- szerű lyuk keletkezett a helyén. Ezért inkább szakemberre bíztam ezt a Munkát is. Hívtam egy kőművest. Neki azonban először a félig széthullott alapot kellett újra elkészítenie a falazáshoz — természetesen megfelelő pluszpénzért. A falak felhúzása után újabb szakembert kellett hívnom, aki meglepetéssel-állapította meg, hogy egyik tégla jobban kiáll, mint a másik. — Ki falazott itt? — kérdezte. — Egy kőműves — válaszoltam bizonytalanul. — Na, ha ő kőműves volt — felelte —, akkor én a római pápa vagyok. Ilyen ferde falat még nem láttam. Azt sem tudom, hogyan lehet ezt majd kiegyenesíteni. Sajnos uram, ez önnek többe fog kerülni, mint ameny- nyiben megegyeztünk. Mit tehettem, el kellett fogadnom az ajánlatát, így újra duplán fizettem. A következő szakember, a vízvezeték-szerelő, ugyancsak bosszúsan fogott munkához. — Uram, ebben a lakásban nincs egy hely, ahol valami derékszögben lenne. Hogyan helyezzem el a csöveket, ha minden ferde és görbe. így valószínűleg jóval többe kerül majd, mint amire számított. Nem sokáig habozott, kimondta az összeget: 500 márka. így nagy nehezen elkészült a hétvégi házam, a bukszám azonban teljesen kiürült, még kölcsönt is fel kellett vennem. Két évi nyugalom utánrazonban reménytelenül eldugult a szennyvizlefolyó. Újra szakembert hívtam. Az a vizvezetékszerelő jött el, aki korábban az egész rendszert készítette. Miután megállapította, hol a baj, órákon keresztül szidta azt az embert, aki ilyen munkát végzett. Mikor elmondtam, hogy ö volt az, először csak hallgatott, majd így szólt: — És mondja, mennyit fizetett akkor mindezért? Mikor megmondtam az összeget, nevetett és legyintett egyet: — Ugyan, uram, ilyen éhbérért csak nem gondolja, hogy minőségi munkát lehet végezni. Nézze, egy valamire való szakember jelszava csak az lehet: Minőségi munka ^ megfelelő fizetség. J 6 Klaus Lettke (Fordította: Szabó Béla) • A takarmánysilóval könnyebbé vált a tápok adagolása.
