Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

1987. június 12. • PETŐFI NÉPE • 5 SEGÍTSÉG AZ ÚJRAELHELYEZKEDÉSHEZ A jogszabály létezik — ismerjük meg! Bár ez év április végéig 28 Bács- Kiskun megyei cég csökkentette dolgo­zóinak számát, illetve csoportosította át munkavállalóit gazdasági érdekei­nek megfelelően, segítséggel vagy önál­lóan mind az 500 érdekelt dolgozó ta­lált magának megfelelő új munkahe­lyet. Mivel megyénk munkaerőpiacán még mindig kereslet van inkább, mint kínálat, arra lehet számítani, hogy a gazdálkodó szervek újabb létszám- csökkentése továbbra sem okoz töme­ges elhelyezkedési problémát. Jövőre viszont a gazdasági életünkben bekö­vetkező, várhatóan szélesebb körű vál­tozások következtében minden bizony­nyal előfordul majd helyenkénti, átme­neti, illetve bizonyos foglalkozásokban munkanélküliség. Ám akár bekövetke­zik ez, akár nem, a lehetőség fennáll, fel kell rá készülni, bizonyos kérdéseket érdemes előre tisztázni. Mindenekelőtt azt, hogy kitől, meddig, milyen segít­ségre számíthat az, aki önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni? A munkaviszony nem szűnik meg Az ezzel kapcsolatos munkaügyi jog­szabályok már a múlt év szeptember elsején hatályba léptek. Ezekről tájé­koztat a Bács-Kiskun Megyei Munka­ügyi Szolgáltató Iroda írásos összeállí­tása, amivel ügyfeleit, a munkáltatókat és a munkavállalókat egyaránt segíteni kívánja. Dr. Feleky Pállal, az iroda igazgatójával és Sisak Józseffel, a me­gyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetőjével beszélgettünk az e jogszabályokkal kapcsolatos tudniva­lókról. Elkerülve a száraz paragrafusok is­mertetését, képzeljünk el egy dolgozót, akinek — többedmagával — azért mond fel vállalata, mert gazdasági ér­dekei létszámcsökkentésre késztetik. A dolgozó akkor sem marad jövedelem nélkül, ha nem adódik számára azon­nal megfelelő, új munkahely: ilyen eset­ben ugyanis a felmondási idejét meg­hosszabbítják. Ez azt jelenti, hogy — bár a munkavégzés alól mentesítik — a korábbi átlagkeresete illeti meg maxi­mum hat hónapig. Munkaviszonya ez idő alatt sem szűnik meg, a nem kívá­natos jogi követelményektől tehát nem kell tartania. De mi történik, ha a hat hónap el­múltával sem tud elhelyezkedni? Nos, akkor újabb fél évre elhelyezkedési tá­mogatásra tarthat igényt. Ennek mér­téke a folyósítás első három hónapjá­ban a volt átlagkereset 75, a második három hónapban pedig 60 százaléka. El kell fogadni Mindezek ismeretében a dolgozó számára talán egyenesen kívánatosnak tűnik a „munkanélküliség” — legalábbis az első hat hónapra (a meg­hosszabbított felmondási időre), ami­kor az átlagkeresetének megfelelő ősz- szeg jár az új munkahely várományosá­nak. De csakis annak, aki valóban nem tud elhelyezkedni — ezt hozzá kell ten­ni! A munkanélküli ugyanis köteles együttműködni a munkaerő-közvetítő szervvel: a munkaügyi szolgáltató iro­dával vagy annak kirendeltségével, en­nek hiányában a helyi tanáccsal, elhe­lyezkedése érdekében. Amennyiben megfelelő munkahelyet kínálnak szá­mára, köteles azt elfogadni, különben elveszíti az anyagi támogatásra való jogosultságát. Adódik a kérdés: milyen felajánlott munkahelyet kell megfelelőnek tekinte­ni? A jogszabály szerint, ha az a dolgo­zó képzettségének — az esetleges át­képzést is figyelembe véve —, valamint egészségi állapotának is megfelel, a várható kereset a meglévőnél legfeljebb tíz százalékkal kevesebb, és a napi munkába járás (tömegközlekedési esz­A eddig elmondottakból kiderül, hogy az önhibáján kívül munka nélkül maradt dolgozóról tulajdonképpen az állam gondoskodik. Ebbéli kötelezett­ségeinek végrehajtói a megyei munkae­rő-szolgálati irodák, a munkaerő­közvetítő szervek, valamint a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsá­gának munkaügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervei. Ahogyan Sisák József, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője mondta: valamennyi fél lelkiismeretes együtt­működésére van szükség ahhoz, hogy a munka nélkül maradt dolgozó meg­kapja a szükséges segítséget. A dolgozó érdekét szolgálja, hogy a jogszabály szerint a munkáltató a fel­mondások tervezett időpontja előtt há­rom hónappal — felszámolás esetén 30 naptári nappal — köteles az illetékes szerveket, köztük a munkaerő-közvetí­tőt szándékáról értesíteni. Csakhogy a tapasztalatok szerint a vállalatok álta­lában nem tudnak ilyen távra előre ter­vezni. Hiszen például azt, hogy alap­anyag hiányában bizonyos tevékenysé­get meg kell-e szüntetniök, rajtuk kívül álló okok miatt nem látják hónapokkal közzel) a két órát nem haladja meg. Idekívánkozik a megjegyzés: más­ként rendelkezik a jogszabály a fel­mondási tilalom alatt álló dolgozókkal kapcsolatban. Aki éppen sorkatonai szolgálatát tölti, gyermekgondozási se­gélyen vagy táppénzen van, annak lét­számcsökkentés, illetve átcsoportosítás miatt nem lehet felmondani. Ha vi­szont vállalatát felszámolták, munka- viszonya megszűnik. előre. így előfordulhat, hogy a kötelező bejelentési határidőből kicsúszik a vál­lalat: ilyen esetben bizony a dolgozó érdeke azt kívánja, hogy az illetékes szervek eltekintsenek az előírásoktól. Mindazonáltal a vállalatnak is tekin­tettel kell lennie arra, hogy az ügyben érdekelt — segíteni köteles — szervek­nek időre van szükségük a felkészülés­hez. A felelősség nagy. Elsősorban em­beri sorsokról van (lesz) szó az ilyen kritikus helyzetben, de nem mellékesen arról is: a meghosszabbított felmondási időre járó, illetve az elhelyezkedési tá­mogatás címén kifizetett összeg forrása a központi költségvetés — azaz, mind­annyiunk pénze. Gazdasági életünkben számolni kell azzal a következménnyel is, amit a termelési fedezet nélküli jöve­delemkiáramlás jelent. Végezetül még egy szempontot érde­mes figyelembe venni. Nevezetesen azt, hogy mint általában minden jogsza­bálynak, a munka nélkül maradtakat segítőknek is a gyakorlati alkalmazása közben derülnek ki majd a hiányossá­gai, amiket természetesen korrigálni kell. Almási Márta A felek együttműködésére van szükség Szedik a káposztát Bátyán A bátyai termelőszövet­kezet tagjai háztáji földjei­ken zömmel zöldségfélét és gyógynövényeket ter­mesztenek. Bányai László és fia évek óta korai káposztát termeszt háztáji földjén. Az időjárás miatt az idén csaknem tíz napot késett az érés, de a termés szép és elég jól fizet, összesen 300 mázsát adnak el a Zöldért­nek. (P. Z.) ÉVI SZÁZMILLIÓ TONNA Mi legyen a hulladékkal? Az országban — iparban, mezőgazdaságban... — évente mintegy száz­millió tonna hulladék, melléktermék képződik. E hatalmas mennyiségnek azonban mindössze a fele kerül vissza a gazdaság vérkeringésébe. A többi elvész. Ami nem csupán amiatt baj, hogy a kidobott anyagokkal hatalmas érték megy veszendőbe, hanem azért is, mivel az évről évre növekvő mennyi­ségű szemét számos vidéken már erősen szennyezi a környezetet, s veszé­lyezteti a természet egyensúlyát. A hulladékok és melléktermékek eltüntetésére két lehetőség kínálkozik. Megsemmisíthetjük, eláshatjuk vagy feldolgozhatjuk azokat. A választás persze nehezebb, mint ahogy az az első pillanatban látszik. Az eltemetés, a megsemmisítés az egyszerűbb megoldás, még akkor is, ha ez a művelet is sok-sok pénzbe kerül. De a föld mélyére vagy egyéb biztosnak vélt helyre elhelyezett anyagok azért velünk maradnak, s ki tudja, hogy mikorra gyűlik össze belőlük környezetet sértő, veszélyes mennyiség. A fele elveszik Néhány adat: jelenleg a hulladék­ártalmatlanítás legjobb, de legdrágább módszere az égetés. Ám az idehaza ke­letkező — a környezetre így-úgy ártal­mas — hulladékoknak a 75 százaléka nem égethető. Vagyis, mintegy 500— 700 ezer tonnát más módon kell eltün­tetni. Lcrakótelepeken például. Egye­lőre azonban csak azt mondhatjuk, hogy Magyarországon lesz olyan lera­kótelep, ahonnét nem kerülhet ki ártal­mas szennyeződés. A hetedik ötéves tervben öt ilyet kellene kiépíteni, a be­ruházás költsége azonban elérné a 4,5 milliárd forintot. Tulajdonképpen nincs más ésszerű lehetőség, mint a hulladékok, mellék- termékek újrahasznosítása, ami végül is az alapanyag-készleteinket növeli. Erre pedig feltétlenül szükségünk van, hiszen erőforrásokból, nyersanyagok­ból egyre kevesebb van körülöttünk. És mégis, évente 50 millió tonna fel­dolgozható anyagot kidobunk az abla­kon ... Arról, persze, szó sincs, hogy a mel­léktermékek hasznosítását óhajtó, tá­mogató — 1981-ben meghirdetett — kormányprogram eredménytelen vol­na. A hatodik ötéves tervidőszakra ki­tűzött cél, nevezetesen az, hogy a fel­dolgozott hulladékok értéke az 1980-as 6,3 milliárd forintról 1985-re 11,5 milli- árdra növekedjen, teljesült. Persze ezt a látványos eredményt jelentős beruhá­zások alapozták meg; e fejlesztések, bővítések költsége ez idő alatt megha­ladta a 10 milliárd forintot. Kevés a pénz Jelenleg az iparban 29 millió tonna, a mezőgazdaságban 63 millió, az építő­anyag-iparban 8 millió tonna hulladék keletkezik. A képződő anyagok feldol­gozását tekintve utolsó helyen az építő­ipar áll, hiszen hulladékainak mindösz- sze negyedét hasznosítja, a másik két ágazat viszont a felét. Érdemes kiemel­ni az élelmiszeripart, ahol a mellékter­mékek 98 százaléka már feldolgozásra kerül. Az elképzelések szerint 1990-ben a hasznosított hulladékok értéke már el fogja érni a 18—19 milliárd forintot. Ennek szükségességét nem vitatja egyetlen szakember sem, ám jó páran közülük mégis kételkednek a cél elérhe­tőségében. A korábbiakhoz hasonló gyorsüte­mű fejlődést ugyanis nehéz lesz megva­lósítani. Elsősorban azért, mert mára már elfogytak az egyszerűbb, így keve­sebb pénzt igénylő feldolgozási mód­szerek. Magyarul: most ahhoz, hogy valamely vállalat a keletkező hulladé­kainak, melléktermékeinek még na­gyobb hányadát hasznosíthassa, a ko­rábbinál lényegesen több forintra vol­na szüksége. S ilyen, lényegében lassan megtérülő, meg kevés hasznot hajtó fejlesztésekre, beruházásokra a legtöbb üzemnek, termelőszövetkezetnek ma sincs elegendő pénze. Mutatja ezt az is, hogy az idén eddig összesen hat, megvalósításra javasolt pályázatot kellett az illetékeseknek el­bírálniuk. A gazdaságok tartózkodását természetesen nem csak a nehéz anyagi helyzetük magyarázza. A vállalkozási kedvet mérséklik a tartós devizális ne­hézségek. Ez azért gond, mivel az e területen alkalmazható eszközök, gé­pek, eljárások zöme csak a fejlett tőkés országokból szerezhető be. Ám ezeken kívül problémát okoz a hulladékhasz­nosítási beruházásokhoz adható állami támogatások jelentős csökkenése is. Elfogadható módszereket A mezőgazdaságban évente körülbe­lül 400 ezer tonna eltüzelhető hulladék keletkezik, ennek hasznosítása — pél­dául a biobrikett-gyártás bővítésével — az elmúlt időszakban számottevően javult. Kevésbé megnyugtató viszont az agrárterületen felgyűlt veszélyes hul­ladékok sorsa. Csak az élelmiszeripar­ból évente legalább 500 ezer tonna ár­talmasnak minősíthető hulladék kerül ki; e mennyiség negyedének megsem­misítésére, vagy más, a környezetre nem ártalmas elhelyezésére egyelőre nincs elfogadható módszer. Ugyanígy nem megoldott a lejárt szavatosságú növényvédő szerek — ebből már össze­gyűlt 300 tonna —, illetve a kemikáliák csomagolóanyagainak — ebből is van vagy 500 tonna — szervezett összegyűj­tése, tárolása és megsemmisítése. Ezért azonban aligha hibáztathatok az üze­mek. Horváth L. István Energiatakarékos fémöntés Kutatás és termelés a Szovjetunióban • A Központi Vaskohászati Tudományos Kutatóintézetben üzemelő, a fémekkel kapcsolatos legbonyolultabb vizsgálatok elvégzésére is alkalmas berendezés. • A Központi Vaskohászati Tudományos Kutatóintézet tudományos munkatársa alacsony hőmérsékleti körülmények között a fémek törékenységét vizsgálja. Tula Moszkvától 200 kilo­méternyire fekvő megyeszék­hely. A „Tulacsermet” tudo­mányos-termelési egyesülésnél befejezéséhez közeledik egy új fémöntési technológia kipróbá­lása, amely földgázt nem igé­nyel és mintegy egyharmadával csökkenti a koksz felhasználá­sát is. Röviden a módszer lé­nyege a következő; az égés so­rán keletkező gázokat haszno­sítják. Ennek magyarázata, hogy ez a fűtőanyag gyakorla­tilag gázalakú koksz. Az ezüstösen csillogó beren­dezések egyáltalán nem hason­lítanak a hgyományosan meg­szokott kohászati üzemek be­rendezéseihez. A dolog lényege természetesen nem a külsősé­gekben rejlik. A több mint évezredes kohászati technoló­gia teljesen új változatáról van szó. Az új berendezést a kohá­szok már régóta várták, annál is inkább, mivel egyre nagyobb gondot okoz a kokszellátás. A fejlesztést a Központi Vas- kohászati Kutatóintézet tudó­sai végezték. A tulai gyár és a kutatók közvetlen kapcsolat­ban állnak. Az intézet tudósai több időt töltenek el a gyár ol­vasztókemencéi mellett, mint saját moszkvai laboratóriuma­ikban. Ez érthető, mivel az új módszerek kipróbálása során több olyan kérdés is felmerül, amelyeket „papír nélkül”, a helyszínen azonnal meg lehet oldani. Az intézet laboratóriumai­ban és a „Tulacsermet” műhe­lyeiben most párhuzamos;.n több kutatási irányban is foly­nak a munkálatok. Ide tartozik a plazmakezelés, a fémhulladé­kok újrafeldolgozása, a szuper­szilárdságú felületi kezelést biz­tosító különféle fémporok al­kalmazása stb. ÚJDONSÁG AZ OTP-NÉL LAKÁSNYEREMÉNY­TAKARÉKBETÉT A betétkönyvek az OTP fiókjaiban válthatók 25 000 és 50 000 forintos címletekben. SORSOLÁS: félévenként A június 30-áig váltott betétkönyvek már részt vesznek a jövő évi I. negyedévi sorsoláson. A szerencsés nyertesek választhatnak a lakás, vagy annak átlagos ára 1 200 000,— Ft között. 1560

Next

/
Oldalképek
Tartalom