Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-10 / 135. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. június 10. NAGYBARACSKAI HELYZETKÉP KECSKEMÉTI UTCÁK, TEREK, VÁROSOK Könyvtári tag — csaknem minden tanuló Raktározási gondok, anyagi nehézségek, a felnőttek csökkenő szabadideje és olvasási kedve ... — Nem tudom, akad-e könyvtár Bács-Kiskunban, ahol nem kell szembenézni esztendők óta az efféle problémákkal. Nincs ez másként Nagybaracskán sem. E barátságos határmenti település könyvtára mindössze 140 négyzetméter alapterületű. Külön teremben zsúfolódnak a gyermekeknek, s külön a felnőtteknek kínált kötetek. Mindössze 35 ezer forintból gazdálkodhat évente az intézmény, vagyis a könyvállomány bővítésére nagyon korlátozott az anyagi lehetőség. —r- Jelenleg 549 tagunk van, ebből 276 a gyermekolvasók száma — mondja Horváth Mária, a könyvtár vezetője. — A helyi általános iskola tanulói létszáma 292, vagyis 16 híján minden diák könyvtári tag? Ez nagyszerű arány. Véleménye szerint minek köszönhető? — Valószínűleg sokat jelent, hogy rendszeresek az itt tartott irodalmi órák. így a gyermekek hamar megismerkednek a könyvtárral, s nem idegenkednek fölkeresni más alkalmakkor sem. Szünidőben könyvtári vetélkedőket, szavalóversenyeket szervezünk számukra, s a lehetőségek szerint író-olvasó találkozóra hivjuk a gyerekeket. Legutóbb például Lengyel Balázzsal találkozhattak. — Ha jól számolok, Nagybaracska lakosságának körülbelül az egyhatoda könyvtári tag. Ha viszont csak a felnőtteket nézzük, az arány nem éppen dicséretes. — Azt hiszem, ez valamennyi kisebb alföldi települést tekintve elmondható. Hiszen tavasztól őszig a határban, a kertekben serénykednek az emberek, és a ház körül is van mindenütt tennivaló. A téli hónapokban gyakrabban felkeresik a könyvtárat, különösen az idősebbek. — Milyen témájú könyvek a legkapó- sabbak? — A krimik. De Moldova műveit és a különböző szakirodalmakat, mező- gazdasági kérdésekkel foglalkozó köteteket is sokan keresik. A helyi áfész termelői szakcsoportjával közösen rendezzük a mezőgazdasági könyvnapokat, amelyeket mindig figyelemre méltó érdeklődés kísér. * — Itt, a könyvtárban tartják az íróolvasó találkozókat, illetve az egyéb rendezvényeket? — Dehogy, hiszen ide csak pár ember férne be. A művelődési házban. Legutóbb, amikor Jókai Anna látogatott el hozzánk, csaknem száz érdeklődőt számoltunk. — Mióta vezeti a könyvtárat? — 1974-től. — Nagybaracskai születésű? — Igen. Ismerek mindenkit a faluban, s ez nagy előny a munkámban. — A könyvesbolt nem jelenthet konkurenciát, hiszen nincs. Ez érződik a könyvtár látogatottságán? — Külön könyvesbolt valóban nincs, de az iparcikkeket kínáló üzletben, illetve a bizományosoknál meg lehet vásárolni az új kiadványokat. Ezek általában három-négy hónap késéssel érkeznek meg a könyvtárunkba, vagyis az olvasók — különösen ha sláger- könyvekről van szó — addigra már inkább megveszik, s nem nálunk keresik. — Ahogy látom, már nem sok hely van itt az új kiadványoknak . . . — Sajnos így igaz, s raktár híján nem lesz más megoldás, mint hogy a fölös példányokat ki kell selejtezni. Ez azonban, különösen a kötelező olvasmányok esetében, ugyancsak sok problémát okozhat. — Új szolgáltatása a könyvtárnak a zene. — Csak még kevés a kazettánk, vagyis a kínálat eléggé szegényes. Mindössze 18 napilapot, hetilapot és folyóiratot járatunk, ugyancsak anyagi megfontolásból. — Ezeket sokan olvassák? — Mióta drágultak a sajtótermékek, igen. A Magyar Ifjúság, a Nők Lapja, az IPM és a Ludas a legkeresettebb. A napilapok közül pedig a Petőfi Népe ... Koloh Elek Tóbiás Klára és Páljános Ervin kiállítása Számos érdeklődő jelenlétében nyitotta meg a közelmúltban a bajai József Attila Művelődési Központban a Baján élő fiatal képzőművész há- 'zaspár, Tóbiás Klára és Páljános Ervin tárlatát Pap Gábor művészettörténész. Amint elmondta, a két művész különböző érettségi fokon, de egyformán magas szinten képviseli műfaját. Tóbiás Klára zománcképei a legjelentősebb hazai teljesítmények közé sorolhatók. Valami nemes, tiszta belső sugárzás és szakmai biztonság jellemzi minden egyes darabját. Pap Gábor, állítása szerint, nem ismer Tóbiás Klára zománcképeihez hasonló teljesítményt a mai magyar zomácművészetben. Páljános Ervin még kezdeti szakaszán tart pályájának, de szobrai és érmei korántsem nevezhetők egy pályakezdő kísérletének. Érettsége és magabiztossága a szembetűnő. Különös tehetséggel hozza felszínre az emberi személyiség bensőséges, rejtett mozdulásait. És mindezt korunkban szokatlanul póztalanul, sőt szinte esz- köztelenül teszi, úgy, ahogy csak érett, nagy művészek képesek. Tóbiás Klára és Páljános Ervin tárlata június 14-éig tekinthető meg. G. Z. • Páljános Ervin: Ikarosz • Tóbiás Klára: Oltárkép (tűzzománc) T _L öbbféle szempontból elemezhetők a megyeszékhely közterületi elnevezései. Az utóneveket vizsgálva megállapítható, hogy földrajzi köznevek (utca, tér, sor, köz stb.) közül az utca fordul elő a legtöbbször. Az összesnek itt több mint 83 százaléka, gyakoribb, mint a legtöbb magyar városban. Mit mondanak az utónevek? Mindez Kecskemét természeti és történelmi körülményeivel is magyarázható. Nincs folyója, hegye, ebből következően — például — nincs rakpart, lejáró, lépcső, lejtő. Lévén évszázadok óta mezőváros, sokkal kevesebb tér, liget képződhetett, mint országos intézményekben, földesúri palotákban gazdag városokban. Még így is 18 tér található a belterületi utcanévjegyzékben. Igaz, ezek egyike-másika csak némi jóindulattal minősíthető térnek. Kevés az út, útja is. Ezek közül is több inkább hosszúsága és nem díszes beépítettsége, szélessége miatt kapta ezt a nevet. (Az 1850-ben elrendelt első névadáskor csak utcát, sort, nagyutcát, teret, közt, szőlősort, piacot és egyetlen utat jelöltek meg.) A város gyűrűs-halmazos szerkezetéből következően és közlekedésszervezési meggondolásokból viszonylag sok a körút. Igaz, sem a legbelső, sem a legrégibb nem épült ki teljesen, nem vált körkörössé. Már Jókai diáktársai emlegettek közöket. Az utcácskát (a sikátort) és a szőlők közé vezető útvonalakat egyaránt közként tartják nyilván. A névanyagnak így is kisebb része a köz utótagú megnevezés (13), mint a zsúfolt belvárosú történelmi városokban. Három sétány, egy park és két fasor utónévtag található a hírős városban. A régi tizedelnevezésekre, az 1907-ben megszüntetett beosztásra, a várostáj jellegzetességeire is utalnak a hivatalos és népi, több utcát, teret egybefoglaló „városok", .faluk". Sok a személynév? A közgondolkodás, a közízlés változatait a politikai módosulásokhoz hasonlóan tükrözik az utcanevek előtagjai. Noha — például — már 1830-ban elhunyt Katona József, csak 1879-ben került fel neve az érdemeit hirdető utca házainak falára. Tévednénk, ha csupán a szabadságharc bukását követő önkénynek tulajdonítanók a tisztelet eme formájának késedelmes kinyilvánítását. A múlt század közepén (kivéve a forradalmi napokat), személyekről elvétve neveztek el utcát, teret. Kecskeméten napjainkra a kívánatosnál, a másutt kialakult arányoknál nagyobbra duzzadt a személyneves megnevezések aránya. Itt csaknem minden második név utal valakire. A fővárosban, Szegeden hozzávetőlegesen csak minden negyedik, Pécsett, Székesfehérváron, Szombathelyen minden harmadik. Honi történelmünkből Botondig, Lehelig nyúlik vissza az utcanévadók emlékezete. Kecskemét rebellis hagyományainak, demokratikus, egymással szembeálló nézeteket is befogadó hagyományainak tulajdonítható, hogy például István király és Koppány emlékét egyaránt közterületi elnevezés is őrzi. Érdekes: az Árpád-házi királyok közül 3, az Anjou- uralkodók közül 4 neve olvasható utcai névtáblákon. A néhány évig kecskeméti foldesúr Hunyadi családra és környezetére 7 elnevezés utal. Beszélő nevek Meglepően kevés (6) utca kötődik a török korhoz. A fennmaradásukért, hitükért karddal és kaláccsal egyaránt harcoló Erdély nagyjaira 6 névadás hívja fel a figyelmet. A Habsburgokkal küzdő hősök közül 1848 előtt 11 kapott utcanevet. Számos (19) utcában gondolhatunk a reformkor, a szabadságharc nagyjaira. Közülük jó néhányan (Batthyány, Kossuth, Erdősi Imre, Hoffmann János, Széchenyi stb.) az egyi- kük-másikuk halálos ítéletét jóváhagyó Ferenc József uralkodása alatt részesült az utókor elismerésében! Ellenben a császári ház tagjai közül csak a népszerű Erzsébet királynét idézi 1907 óta egy körút. Kiről mikor? A magyar munkás- és parasztmozgalmak kezdeti korszakai több megbecsülést érdemelnének. A kommunista mozgalom nem kecskeméti kötődésű vezetői, harcosai tizenötnek, a helybéli mozgalom vezetői, mártírjai közül huszonkettőnek a neve vált utcanévvé. Két szociáldemokrata mártír (Somogyi és Bacsó), a polgári ellenállás egyik hőse (Bajcsy- Zsilinszky Endre) is kecskeméti névadó lett. A két világháború között és a felszabadulás után tudósként és politikusként kitűnt Erdei Ferenc és Molnár Erik neve természetesen szerepel a megyeszékhely közterületi névjegyzékében. A magyar költészet nagyjaira már a második, az 1879-ben elrendelt névadáskor gondoltak az illetékesek. A két óriás (Petőfi és Vörösmarty) mellett helyi kötődésű versírók (Mátyási és Losonczi László) neve került egy-egy utca házainak falára. 28 év múltán 7 költőről, 1945 óta 11 költőről neveztek el utcát. 14 próza- és drámaíró, 9 képzőművész és mindössze 2 színész utcanév azt mutatja, hogy az ősi művészet nagyjairól könnyebben megfeledkezik a hivatalos utókor, mint akik szóban, képekben örökítették meg tehetségük bizonyítékait. - Zenész, zeneszerző (Dankó, Erkel, Mihó László, Zimay László) neve 1907-ben került először a hírős városban utcanévtáblára. Most összesen 11 utca-, illetve térelnevezés hirdeti egy-egy kiváló muzsikus emlékét. A helyi jelleg? Meglepően kevés utcanév tudatja, hogy Kecskemét a gyümölcs városa. Csupán Csókás József, Mathiász János, Mészöly Gyula neve olvasható bel- és perem területi utcákon. Noha ez az áttekintés nem veszi szóimba a külterületet és a megyeszékhelyhez kapcsolódó községeket, mindenképpen meg kell említeni, külterületi lakott helyeket neveztek el szőlészekről, Hetényegyházán, Katonatelepen több utcanév hirdeti kiváló gyümölcsnemesítő érdemeit. Más tudományágak művelőiről 10 utcát neveztek el. A várostörténet jelesei (34) között 6 polgármester, illetve tanácselnök (Bagi László, Hajagos Illés, Kada Elek, Lestár Péter, Tóth László és Reile Géza), 4 tisztségviselő, 3 jótékonykodó polgár, 2 közéleti szerepet vállaló pedagógus szerepel többek között az utcanévjegyzékben. A tíz külföldi személynév közül négy (Marx tér, Leninvá- ros, Lenin tér, Sztahanov utca) kapcsolódik közvetlenül a munkásmozgalomhoz. Heltai Nándor KÉPERNYŐ „Hinni abban, amit teszünk ...” Bárcsak megközelítően annyira színvonalas volna oktatásügyünk, mint a pedagógusnapi tisztelgő portréfilmek sejtetik. Mintaiskolák, különleges elhivatottságú, kiváló képességű tanítók, tanárok láthatók a képernyőn. A műsorszerkesztőség gondosan váltogatja a különböző iskolatípusokat. Bemutattak az elmúlt években fővárosi élgimnáziumot, tanyai általánost — éppen megyénkből —, most pedig egy dunántúli szakmunkásképző és munkástovábbképző intézetet. Ki szereti az ünneprontókat? Érthető: június első vasárnapján a sarokba állítanák a gondokkal, bajokkal előhozakodókat. A bányásznapokon sem beszélünk arról, hogy egyik-másik üzemben muzeális felszereléssel dolgoznak. Gyermeknapokon sem illendő a mind több állami gondozásra szoruló gyerek emlegetése. Az is nyilvánvaló, hogy több száz oktató, nevelő érdemelné meg teljesítménye országos méltatását, jó néhány ki- sebb-nagyobb közösség sikerei ösztönözhetné a társintézmények százait, ezreit. A körülmények megszépítése, a nehézségek, akadályok elhallgatása azonban nem csak az adott műsor hitelét rontja: a népszerűsített kiválasztott eredményeinek fontosságát, egyediségét is csökkenti. Vasárnap délután örömmel láttam; csodálatos környezetben tanulhatnak a Vépen oktatott hazai és külföldi szakmunkástanulók. Jó, jó, csúnya dolog a rosszmájúság, de akarva-akaratlan összehasonlítottam dr. Apró Antal igazgató dolgozószobáját a budapesti tudományegyetem általános fizikai tanszékvezetőjének, zegzugos folyosószűkületekben megközelíthető parányi odújával... A diákok ragyogó elhelyezése eszembe juttatta, hogy némely egyetemi kollégiumban nyolcán—tizenket- ten laknak, tanulnak egy-egy helyiségben. Feltehetően az intézet vezetője sokat ügyeskedett, sokat tett a tantermek lenyűgözően modern berendezéséért, a szakképzés ideális feltételeinek megteremtéséért. Valóban — mint ezt Pálfy József riporter sejtette — a huszonegyedik századot érzékelteti a vépi intézet. Napi kinos tapasztalataim mégis megképeztetik: megtanulják-e az egyszeregyet ebben a csodaiskolában a tanulók. Reméljük: igen. Tudnak-e kapálni, metszeni, perMagatartás a Figyelik-e Vitray Tamás sport- közvetítéseit a fiatalabb riporterek? Megtanulják, hogy miként lehet föllelkesíteni a hallgatóságot, a nézőket egy-egy igazán szép megoldásért? Kedves olvasóimra bi- zom a választ, amely aligha kétséges. Sportközvetítésekről szólván a pontatlanságok, a szakmai felületességek sorolása helyett a sporton túlmutató, látszólagos jelentéktelenségük ellenére a társadalmi gyakorlatra, magatartásra utaló összehasonlításokra szeretném fölhívni a figyelmet. Fontos mérkőzést játszottak a Német Szövetségi Köztársaságban, a bajnoki címet eldöntő rangadót a magyar fővárosban. Aki látta, érzékelhette a különbséget. Még az a szerencse, hogy nincs olyan színvonalkülönbség válogametezni, mert — minden ellenkező hír ellenére — erre a következő században is szükség lesz. Adós maradt a „Hinni abban, amit teszünk ...” című dokumentumfilm a szakmai visszaigazolással. Milyen többletet vittek magukkal munkahelyükre a gyönyörű kastélyban tanuló diákok? Mennyivel képzettebbek, mint a szegényesebb viszonyok között oktatottak? Miként illeszkedtek kevésbé jól felszerelt nagyüzemek életébe a laboratóriumi körülményekhez szokott fiúk—lányok? Sikerült-e a többnyire gyenge előképzettség hiányait valamelyest befoltozni? A riportfilmben megismert, önmagát állandóan építő intézetvezető bizonyára neheztelés nélkül is válaszolt volna vesézőbb kérdésekre is. sportban tottaink teljesítménye, mint a mérkőzések hangulata, ha úgy tetszik, körítése között. A bajnokságot nyert MTK-játé- kosok üvegből itták a pezsgőt, egyikük a másik után (nesze neked egészségnevelési program), a müncheni élcsapat tagjai pohárból. Tudom: nincs több függetlenített ilyen-olyan ügyintéző a bajor klubnál, mint a magyarnál. Csak: kulturáltabbak. Bámultam a teniszverseny fegyelmezett labdaszedőit. Nálunk röplabda- és kosárlabda-mérkőzések közben számtalanszor gurigáznak a pálya szélén a másért odarendelt fiatalok. Szótlanul tűrik mindezt a rendezők, az edzők, a bírók, az ellenőrzők, a sporthivatalnokok ... Elgondolkoztató tájékoztató eszköz a televízió ... H. N.
