Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-09 / 134. szám
1987. június 9. • PETŐFI NÉPE • 5 AHOL A BIOTECHNOLÓGIÁRÓL NEM CSAK BESZÉLNEK Olajos iszapból — termőföld! Dr. Gaál Ödön elmondta, hogy megrendelőik között az ország legkülönbözőbb vidékein megtalálható cégek fordulnak elő, s folyamatban van egy helyszíni munkavégzés a Dunántúlon is. A módszer alkalmazását nagy figyelemmel kíséri az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal, valamint az Országos Közegészségügyi Intézet. Égetés, újrafelhasználás Mint ahogyan az említett hatóságok ugyancsak nagy figyelemmel kísérik a vállalat egyéb környezetvédelmi tevékenységét is. Az OKTH-nál pályázatot nyújtottak be növényvédőszer-göngyö- leg újrahasznosítására. Új, erre a célra, létesített berendezéseikkel kecskeméti telepükön nagynyomású vízzel kimossák, s összepréselik majd a szóban forgó fémhordókat, a műanyag hordókból pedig újrafelhasználható alapanyagot készítenek. Ugyanitt állítják üzembe a hulladékégető kazánokat is. A megyében keletkező termelési hulladékok átmeneti tárolására alkalmas telep kialakítását Jászszentlászlón tervezik. Itt a víztelenített galvániszapot, s a nehézfémeket tartalmazó festékmaradványokat kívánják elhelyezni. Az OKTH, a Köjál, s más illetékes hatóságoknak így módjukban áll majd a termelési hulladékok folyamatos nyilvántartása és ellenőrzése. Az említett anyagoknak műanyag hordókban való tárolása a környezetre semmilyen veszélyt nem jelent, de a létesítmény újabb jelentős lépés lesz a megyei környezetvédelmi feladatok megvalósításában, amelyek célja az ember és a természet megóvása. Bálái F. István Különleges hulladékok ártalmatlanítása Kevesen ismerik a megyében a Filantróp Környezet- védelmi és Tüzeléstechnikai Vállalat tevékenységét, vagy ha ismerik is, szinte kizárólag a szippantókocsira gondolnak. Nemrégen még valóban ez volt mesterségük címere, de ma már baktériumokkal „etetik” az olajos iszapot, s laboratóriumukban az alkalmazott „mikró- bapopuláció” működését vizsgálják. Szakembereik fel- készültsége lehetővé teszi, hogy jelentős részt vállaljanak a megyei környezetvédelmi feladatok megoldásában, például hulladékégető üzemeltetésével, növényvé- dőszer-göngyöleg újrahasznosításával, vagy átmeneti termelési hulladékok tárolásával. Országos hírre azonban az olajos iszapok ártalmatlanításával tettek szert. Együttműködés Gödöllővel A biotechnológiának, ennek az elektronikánál is fiatalabb iparágnak a fejlesztése kiemelt feladatként szerepel minden dokumentumban. Sok jel mutat azonban arra, hogy úgy járunk vele, mint a számítástechnikával. Mindenki évekig beszélt róla, de csak kevesek alkalmazták hatékonyan. Hagyományos mezőgazdasági és élelmiszer-ipari technológiákat alkalmazó cégek — a biotechnika jelszavával — máris „lecsaptak” a megpályázható fejlesztési pénzforrásokra. Annál örömtelibb, hogy a Filantróp tényleges biotechnológiát alkalmaz, s ami a dolog jelentőségét növeli, környezetvédelmi célra. Hogyan kezdődött? Dr. Gaál Ödön, a vállalat igazgatója elmondta, hogy napjainkban az egyik leggyakoribb, s a környezetet leginkább veszélyeztető szennyezőforrás az olaj. Volán-vállalatok, autójavítók, de más cégek műhelyeiben is rengeteg olyan olajos, vizes iszap gyűlik össze, amivel már nem lehet mit kezdeni. A korábbi időkben ez az anyag akár a közcsatornába, akár a hulladékgyűjtő telepekre került, szennyezte a folyó-, vagy a talajvizeket. Az is gyakran előfordul, hogy szállítás kőiben történik valamilyen műszaki hiba, s az olaj kifolyik a tartálykocsiból vagy a vezetékből. Az utóbbi időkben megszigorodott környezetvédelmi előírások változtatásra kezdik serkenteni a szabályok ellen vétőket, a Filantróp vállalat pedig saját tevékenységéből következően automatikusan érdeklődött minden lehetséges megoldás iránt. így akadtak rá a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mikrobiológiai tanszékének szabadalmára, amely a kőolajjal szennyezett talajok rekultiválá- sára, s az ehhez szükséges mikrokultú- ra előállítására született. Elvégezték a szükséges kísérleteket, s ma már ott tartanak, hogy — megrendelésre — • Az olajos iszap Kecskeméten, a rekultiváló gödörben. # A baktériumokat — még a laborban vállalják, hogy a különböző helyeken keletkező olajiszapot elbontják, ártalmatlanítják, s a környezetszennyezést megszüntetik. Mikróbapopuláció és környezetvédelem A részletekről dr. Biliczki Ferencné laborvezető és dr. Szécsi Gáborné biológus számolt be. Az eljárás lényege, hogy az olajat alkotó, bonyolult szénhidrogénláncból álló molekulákat bizonyos baktériumok képesek elbontani, s más élőlények számára hozzáférhetővé tenni. így az olajos iszapból szerves termőtalaj válik. A szóban forgó baktériumok a természetben egyébként is előfordulnak. Először laboratóriumi körülmények között előállítják az ötféle mikroélőlényből álló úgynevezett populációt, s ezt egy fermentor- ban, táptalajon felszaporítják. Ezzel- dr. Szécsi Gábornc ellenőrzi. „beoltják” az olajjal szennyezett talajt, amibe ha egy év múlva mondjuk kukoricát vetnek, akkor az hatalmas csöveket terem. A végeredményként keletkező, termőtalajnak tekinthető anyag ugyanis nemhogy gátolná, hanem serkenti a csírázást. Hogyan néz ki a dolog a gyakorlatban? A keletkező folyékony olajos iszapot a vállalat a kecskeméti telephelyén átveszi, ha kell, a szippantókocsikkal önmaga ideszállítja. Korábban persze az anyagot laboratóriumban megvizsgálják, nem tartalmaz-e valamilyen mérget az olajon kívül. Ha nem, akkor elvállalják az ártalmatlanítást. Ülepítés után az olaj és az iszap egy bentonittal kibélelt gödörbe kerül, ahol tőzeggel és földdel keverik össze. Ezt beoltják a mikróbapopulációval, s a többit elvégzik az apró élőlények. Ha szükséges, az ártalmatlanítást a környezetszennyezés színhelyén is elvégzi a vállalat. Hogyan lehetne fellendíteni a számítógépek forgalmát? írta: Art Buchwald A személyi számítógépek forgalmának fellendülése nem valósult meg, és az Egyesült Államok egyik legragyogóbb iparága hanyatlik. Egy csomó vélemény hangzik el arról, hogy ki a felelős. Az eladók a gyártókat hibáztatják, amiért olyan terméket hirdetnek, amely nem létezik. A gyártók eladóikat szidják, amiért nem tudják elérni, hogy a készülékek kikerüljenek a raktárból. Az Államokban mindenkinek minden kívánsága az, hogy legyen egy személyi számítógépe. A piackutatók azt állítják, az emberek hazudtak nekik. Applegate, az egyik piackutató, megmutatott egy jelentést, amelyet cége egy évvel ezelőtt készített. — Ötvenezer embert kérdeztünk meg, hogy a következő évben vásárolna-e személyi számítógépet és 49 901-en igennel válaszoltak. Azután megkérdeztük miért, és 67 százalék azt mondta: azért, hogy rendben tartsa csekkfüzetét, 38 százalék pedig azt válaszolta: azért, hogy a gyerekei egyszer majd eljuthassanak a Holdra. Ezeknek az adatoknak az alapján az volt az előrejelzésünk, hogy rövid időn belül minden családnak lesz számítógépe. Amikor kiderült, hogy előrejelzésünk túlságosan optimista, elhatároztuk, hogy megállapítjuk, mi ennek az oka. Rájöttünk néhány érdekes dologra. Például megállapítottuk, hogy azok, akik nem tudják csekkfüzetüket rendben tartani, túlságosan buták ahhoz, hogy megtanulják, hogyan használják a számítógépet, hogy az elvégezze helyettük. És kiderült, hogy azok, akik azt mondták, a gyerekük számára akarják a számítógépet megvenni, meggondolták magukat, és arra használták fel a pénzt, hogy a számítógép helyett videó- felvevő készüléket vegyenek maguknak. * * * « — Kár, hogy ezt nem mondták meg mindjárt első alkalommal. — Rájöttünk arra is, hogy azok a fogyasztók, akiknek már van készülékük, mindenkinek azt mondják, hogy a számítógépek „nem viselkednek barátion”. Amikor megkérdeztük, pontosan hogyan értik ezt, elmondták: valahányszor kiszámíttattáfc az adójukat a készülékkel, az a vitás kérdéseket mindig az adóhivatal javára döntötte el. Úgy vélték, hogy ha övék a számítógép, az a legkevesebb, hogy az ő pártjukat fogja. — Nem mondták, hogy a számítógép milyen értékes eszköz a házban? — Megkérdeztük az embereket erről, és azt válaszolták: az első héten például tetszett nekik, hogy a készülék segítségével egyenlő szeletekre vághatták fel a süteményt, de a második héten az újdonság izgalma elmúlt. Ami pedig a grafikonokat illeti, elképesztő, milyen kevéssé érdeklik ezek a családok többségét. Beszélgettem egy férfival, aki grafikonokat függesztett ki a konyhában, hogy illusztrálja felesége termelékenységét vagy termelékenységének hiányát. A feleség beperelte őt és számítógépét szellemi kegyetlenségért. Megkérdeztem Applegate- tői, úgy gondolja-e, hogy a hazai személyiszámítógép-piac telítve van. — Igen, mindaddig, amíg nem találunk ki újabb lehetőségeket a számítógépek felhasználására. Be kell bizonyítanunk a fogyasztónak, hogy a számítógép köny- nyebben végrehajtja a feladatot, mint ő. Például egy apa, akivel beszéltünk, kijelentette, vásárolna egy számítógépet, ha az fel tudna hívni minden házat a környéken péntek este, és meg tudná állapítani, hol van középiskolás lánya akkor, amikor otthon kellene lennie. Egy másik megkérdezett azt válaszolta, hogy vásárolna számítógépet, ha be lehetne programozni arra, hogy válaszoljon minden „reklám- telefonhívásra", és csináljon rövidzárlatot a hívást végző készülékekben. Másvalaki azt mondta, hogy olyan számítógépet szeretne, amely tönkre tudná tenni a nagyáruház számítógépét, amely őt fizetési felszólításokkal zaklatja. A legfontosabb ok, amely miatt az emberek jelenleg személyi számítógépet akarnak vásárolni az, hogy működésképtelenné akarnak tenni, és el akarnak pusztítani az emberek életét veszélyeztető más számítógépeket. Ajánlottam, hogy a személyi számítógépeket gyártó vállalatok hangsúlyozzák hirdetéseikben a „gyűlölet" tényezőt, a gyűlöletet, amelyet az emberek a nagy gépekkel szemben éreznek. Ha meg tudjuk győzni az amerikaiakat, hogy otthonukban szükségük van a számítógépekre ahhoz, hogy megvédjék magukat a nagyvállalatok számítógépei ellen, az iparág ismét fellendül. Applegate kutatásai feltárták: az egyik oka annak, hogy a személyi számítógépek forgalma csökkent az, hogy a számítógépeknek nincs szexepiljük. A nőknek nagyon nem tetszenek a számítógépek a szobában. így a készülékek többsége egy hónap után valamilyen kamrába kerül, és hogy soha meg se pillantsák, letakarják valamilyen ócska kabáttal. — Hogyan lehet rávenni a nőket, hogy elfogadják a számítógépet a lakásban? — kérdeztem. — Javaslom, kérjék fel Geraldine Ferratót, mondja azt egy tévéreklámban, hogy a számítógép a családot összetartó egyetlen erő. (Az International Herald Tri- bune-ből ford.: Köller Ágnes) MAMUTCÉGEK ÉS KISVÁLLALATOK 2. Az óriások és a törpék összefogása Vajon ha az idő, a lehetőség megengedi, nem térnek vissza ismét a megszorítások? A nehéz helyzetből fakadó ígéreteknek. fogadkozásoknak, mint tudjuk, nincs igazán hitelük. Tényleges garanciákat, megalapozott biztonságot csak az egyre szélesedő, a gazdasági életbe mélyen beágyazódó gyakorlat adhat. Jelzi ezt egyebek közt a háztáji gazdaságok modellértékű példája. A szövetkezeti mozgalom újraindulásánál az 1960-as évek elején még a politika is átmenetinek, a hagyományos paraszti életformának tett engedménynek szánta a háztájit. Fokozatosan vált azután életképes, mással nem pótolható sajátos termelési ággá. Napjainkban már nincs olyan adószakember, tanácsi vezető, társadalmi tisztségviselő, aki ne mérlegelné intézkedéseinek, állásfoglalásának a háztáji termelői kedvre gyakorolt hatását. Megtanultuk, hogy a magántevékenység érzékeny műszerként reagál minden kedvező és kedvezőtlen változásra, hangsúlyeltolódásra. Az irányítás, a politika tehát kénytelen alkalmazkodni a háztáji gazdák lelkivilágához. Az ország ugyanis nem mondhat le a mezőgazdasági termelés egy- harmadáról, az export egészéről, nem is veszélyeztetheti azt. Közvetlen érdekeltség A szolgáltatásokban szintén egyre növekszik a magánkisipar részesedése napjainkban már meghaladja az ötven százalékot. Egyre gyarapszik a szerződéses és' magánüzletek, vendéglők, kisszervezetek száma és aránya. A legfőbb érv persze nem a meglevő mennyiség, hanem a mással azonos színvonalon nem pótolható minőség. A lakosság ellátásában is kezdjük felismerni a kis egységek előnyeit, az egyszerű, áttekinthető szervezetben, a közvetlen részvételben és érdekeltségben rejlő lehetőségeket. Kiváló fejlesztők, aranykezű szakmunkások, vállalkozó szellemű szervezők ezrei éppen amiatt léptek ki a nagyüzemekből, az intézményekből, és alapítottak új közösséget, vagy önálló egzisztenciát, mert a régi munkahelyeiken elképzeléseiket, javaslataikat nem valósíthatták meg. A maguk választotta testre szabott szervezetekben viszont boldogulhatnak, dolgozhatnak legjobb tudásuk, képességük szerint. Jellemző módon a legnagyobb számú és létszámú kisvállalkozások, a vállalati gazdasági munkaközösségek helyzete ellentmondásos. Igaz, jobbára magasfokú önszervező képességről, kiemelkedő teljesítményekről, nagy rugalmasságról tanúskodnak. Az alapbér két-háromszorosát kérésik a vgm- ekben, s ez nagy húzóerő. A pozitív tapasztalatok hasznosítása a normál munkaidőben nem lebecsülhető feladat. De a vgm-munkák egy része csupán túlórát pótol, jórészt a nyolcórás munkaidő szervezetlenségének ellensúlyozására, illetve a személyi jövedelmek feltomászására szolgál. Hosszú távú jövője csak azoknak a munkaközösségeknek lehet, amelyek a külön jövedelemért a szokásos munka- és bérezési rendbe nem illeszthető, minőségileg más feladatok elvégzésére vállalkoznak. Napok és bolygórendszerek Változnak az értékek, eltolódnak a súlypontok. Sokáig főleg a tevékenység szocialista jellegét kértük számon, újabban inkább a hasznosságát, a jövedelmezőségét. Mai meggyőződésünk szerint az életrevaló magánkezdeményezés az adott esetben segíti a szocialista fejlődést, míg a ráfizetéses nagyüzemi tevékenység fékezi azt. A tulajdonformák, a vállalati méretek szerepe az érvényes gazdaságirányítás és tervezés jellegétől függőén is változik. Az erősen központosított irányítás, a tervutasításos módszer a kevés számú nagy szervezettel s a „következetesen szocialista” állami tulajdonnal boldogult leginkább. Az aktív pénz-, áru- és piaci viszonyoknak viszont olyan rugalmas szervezeti és intézményrendszer felel meg, amelyet az üzemméretek, a tulajdonformák rendkívül sokszínűsége, változatossága jellemez. A tőkés termelőerők fejlődése sem csupán néhány tucatnyi óriás multinacionális vállalatot produkált, hanem például az Egyesült Államokban több jnint 10 millió önálló egzisztenciát, kis- és középméretű vállalkozást. Egy-egy mamutcéget a bolygó kisvállalatok tízezrei veszik körül és szolgálják ki, mint erősen specializált bedolgozók. Kialakult az óriások és a családi vállalkozások sajátos együttélése. Az ismert McDonald’s büfélánc analógiájára több más kereskedelmi és üzemanyag- forgalmazó hálózat működik — sok ezer egyéni vállalkozást magába integrálva —, a központi szervezet szigorú előírásaival, korszerű technológiájával. A tőkés fejlődés irányzata tehát az utóbbi évtizedekben megváltozott, kétpólusúvá vált: a tőke, a technika magas fokú koncentrációját kiegészíti a kisebb vállalkozók növekvő száma. A néhány nagy hal életerejét megsokszorozzák a kishalak. A gazdaság fejlettsége, rugalmassága, dinamizmusa, piaci strukturális válaszolókészsége függ a kisvállalkozások növekvő számától. (A fejlett tőkés országokban évről évre több vállalkozás alakul, mint amennyi megszűnik.) Nem véletlen a rangsor. Az ezer lakosra jutó vállalkozások száma Japánban 70, az Egyesült Államokban és Kanadában 35—40, Nyugat-Európában 20—30. Belső vállalkozások A magyar gazdaságban változatlanul kevés a kis- és közepes vállalat. A jórészt magánerős vállalkozások és a kisszövetkezeti képződmények nem pesek ellensúlyozni az erőteljes és ; >bb évtizedes centralizációs folyamat hatásait. A nagyvállalatok és a trösztök szétbontása, a gyárak, a telephelyek önállósítása viszonylag szűk körre terjedt ki, és gyakorlatilag befejeződött. Az új vállalatirányítási rendszer óhatatlanul megmerevíti a jelenlegi szervezeti struktúrát. A választott testületek ugyanis nem támogatják az elszakadási törekvéseket, a progresszív kisebbségi érdekek érvényesülését. Önkéntes fogyókúrára tehát nem számíthatunk, legfeljebb esetenként a szanálási és csődeljárások kényszeríthetik ki az „öncsonkítást”. Jó lenne legalább a nagy szervezetek nehézkes kereteit föllazítani, belső vállalkozásokkal. a részlegek önállósításával, versenyeztetésével, hogy az alkotóképes, öntevékeny erők kellő érdekeltséget és kifutási lehetőséget kapjanak. A nagyvállalatokat mozgékony- nyá, alkalmazkodóképessé, dinamikussá tehetik a sokszínű és nagyszámú belső és külső kisvállalkozások. Horgászhasonlattal élve: aki a nagyhalat ki akarja fogni, az a német közmondással vallja, hogy a kis hal is jó hal. Kovács József ÁTÉPÍTÉS UTÁN ISMÉT közel 2000 cikkelemes választék — zsűrizett népművészeti alkotásokból, háziipari szövetkezetek termékeiből. í Kedvező nagykereskedelmi áron VISZONTELADÓKNAK! ti B Népművészeti és Háziipari Szövetkezeti Vállalat, Budapest, József krt. 78. Telefon: 343-137. Nyitva: hétfőtől péntekig: 10—18 óráig szombaton: 10—13 óráig.
