Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

1937. június 8. m PETŐFI NÉPE • í Kitüntetett pedagógusok & .1 pedasoeusnap) önnepséf résztvevői Keeskemétea, az SZMT- azékház dísztermébe«. (Folytatás az 1. oldalról.) SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT kitüntetésben részesült: Égert:. Antalné, a jánoshalmi általános iskola tanára!, Harczos Istvánná, a kiskőrösi Batthyány Utcai óvoda vezetőóvónője, Madár Ist­vánná, a solti általános isikola •tanára, Molnárfi László, a Bajai Városi Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, Nagy Ferencné, a kalocsai Nagy Lajos Városi Könyvtár gyermek­könyvtár-vezetője, Szeges La­jos, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, Szirmai Ferenc, a kiskunfélegy­házi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakmunkásképző In­tézet kollégiumának vezetője. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitün­tetést kapott: Amrein János, a Bács-Kiskun Megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának főelő­adója, Asbóth Miklósáé, a ka­locsai I. sz. Általános Iskolaigaz­gatója!, Baranyi Jánosné, a kis­kunfélegyházi Petőfi Sándor Ál­talános Iskofa tanítója, Bedő Ti­borné, a kiskunmajsai általános iskola iskolatitkára, dr. Bense Károlyné, a kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei iskola taná­ra', Bognár Zoltán, a kiskunhala­si Szilády Áron Gimnázium ta­nára, Botka Istvánná, a kalocsai Kereskedelmi és Vendéglátóipa­ri Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Csankovszki János, a kun szén tmtklósi Damjanich János Gimnázium igazgatója, ■Csendes Mihályné, a kiskunfél­egyházi Haleszi Általános Iskola vezetője, Csernus László, a kecs­keméti Kada Elek Közgazdasá­gi Szakközépiskola tanára, leve- lezö tagozat vezetője, Csókás Sándorné, a kecskemét-mémtele- ki általános iskola tanára, úttö­rőcsapat-vezetője, Crnkovics Szilveszterné, a mélykúti általá­nos iskola tani tója, Czagány Ká­roly, a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács ifjúsági és sportosztályának főelőadója, Dósai Imréné, a kis- kunmajsai Kisegítő Iskola igaz­gatója, Felföldi Zoltánná, a nyár- lőrinci Általános Művelődési Központ tanára, Fenyvesi Mi­hály, a bácsalmási nevelőotthon igazgatója', Gál Jánosné, a ba- lotaszállási Általános Művelő­dési Központ logopédusa, megyei szaktanácsadó, Gégény Ferenc­né, a bácsalmási nevelőotthon főhivatású nevelője, Gyeneiné László Ilona Mária, a Bács-Kis- kun. Megyei: Pedagógiai Intézet Nevelési Tanácsadójának cso­portvezetője, Gyepes Mihály, a kiskőrösi 621. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatóhelyet­tese, Haszilló Ferenc, a keceli Általános Művelődési Központ tanára, szaktanácsadó, Hegedűs Józsefné, a bajai III. Béla Gim­názium könyvtáros tanára, Hol- li Júlia, a kecskeméti Foglalkoz­tató Iskola és Nevelőotthon élel­mezésvezetője, Horváth Béláné, a kunfehértói nevelőotthon fő­hivatású nevelője, Horváth Káz­mér, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának mun­katársa, Illés László, a hajósi ne­velőotthon igazgatója, Illés Zol­tánná, a bajai Liszt Ferenc Ének- Zenei Általános Iskola és Gim­názium igazgatóhelyettese, Je- kő György, a kiskunhalasi Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet igaz­gatója, Juhász Imréné, a szabad- szállási napközi otthonos óvoda tagóvoda-vezetője, Juhász Jó­zsefné, a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet gyermekfelügyelője, Katus Zoltán, a KISZ Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának szervezőtit­kára, Kiss Gyuláné, a kunfehér­tói nevelőotthon főhivatású ne­velője, Kiinger Adámné dr. Végh Irén, a kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium tanára, szakta­nácsadó, Kónya Józsefné, a táz- lári Általános Művelődési Köz­pont tanára, Kósa Ferencné, a kecskeméti Országos Pedagógus Gyermekotthon takarítónője, G. Kovács Gáborné, a kiskunmaj­sai napköziotthonos óvoda óvó­nője, Kovács Tiborné, a kiskun- halasi II. Rákóczi Ferenc Mező- gazdasági Szakközépiskola taná­ra, Köpösdi Pálné, a kecskeméti Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóhelyettese, dr. Lesznyák József, a kecskemé­ti Hollós József megyei kórház és rendelőintézet osztályvezető- helyettes főorvosa, Majsztrovics Jstvánné, a bácsalmási nevelő- otthon főhivatású nevelője, Mar- sovszky Lászlóné, a kalocsai •Zöldfa Uitcai Napközi otthonos Óvoda óvónője, Márványkövi Ferencné, a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet tanára, Mayer Lászlóné, a kiskunfélegyházi Dol­gozók Gimnáziuma és Általá­nos Iskolája tanára, Nagy Jó­zsefné, a Kiskunhalasi Általános Művelődési Központ szaktanács- adója, Nemcsok Ferencné, a kis­kunfélegyházi József Attila Ál­talános Iskola tanára, Oláh Ti­borné, a bajai Türr István Köz- gazdasági és Postaforgalmi Szak- középiskola tanára, Reicher Jó­zsef, a kiskunfélegyházi 608. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Igazgatója, Sebestyén Vilmosné, a kecskeméti Foglalkoztató Is­kola és Nevelőotthon gyógype­dagógiai tanára, Sutus Mihály­né, a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács művelődésügyi osztályának főelőadója, Szabó Elemérné, a kerekegyház! általános iskola al­sótagozatos szakfelügyelője, dr. Szabó Gáborné, a bugaci általá­nos Iskolák igazgatóságának tanára, Terney Dezső, a Kalocsai Városi Tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi főelő­adója és Vén Ferenc, a tiszaalpá- ri általános iskola igazgatója. Ugyancsak KIVÁLÓ MUN­KÁÉRT kitüntetés birtokosa dr. Bodóczky Lászlóné és Vida Jó­zsef, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola adjunktusai, valamint Tóth Józsefné, az intézmény könyvtárvezetője. MŰVELŐDÉSI MINISZTERI DICSÉRETBEN harmincötén ré­szesülitek. A Bács-Kiskun Megyei Tanács által adományozott BUDAY DE- ZSÖ-díjjal tüntették ki: Fischer Istvánt, a Kecskeméti Városi Ta­nács elnökhelyettesét, Sasné Antal Gabriellát, a bajai Köz­ponti Általános Iskola tanárát, szaktanácsadóját, dr. Stefancsik Rajmundné dr. Monori Katalint, a Bács-Kiskun. Megyei Tanács igazgatási osztályának főmun­katársát és Végh Jánosnét, a kecskeméti Foglalkoztató Isko­la és Nevelőotthon gyógypeda­gógiai tanárát. KIVÁLÓ NEVELÖMUNKÁ- ÉRT kitüntetést vett át Kvalla Ferenc, a bajai Türr István Köz- gazdasági és Postaforgalmi Szak- középiskola igazgatója, Leta- nóczkiné Mészáros Lenke, a kecskeméti 623. sz. Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatóhe­lyettese és dr. Szentjóbi Tibor, a bajai Tóth Kálmán. Vízügyi Szak- középiskola igazgatója. A DIÁKKÖZÖSSÉGEK SE­GÍTÉSÉÉRT járó elismerést ka­pott: Balogh Mihály, a kunszent- miklósi Damjanich János Gim­názium tanára, Berki János, a kiskunfélegyházi Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Szakmun­kásképző Intézet nevelőtanára, Csordás Mihály, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola ta­nára, Gyapjas Lászlóné, a tisza- kécskei Móricz Zsigmond Gimná­zium tanára, Gyulai Zita, a kecskeméti Kada Elek Közgaz­dasági Szakközépiskola tanuló­ja, Herédi Szabó Gábor, a kis­kunfélegyházi Petőfi Sándor Gé­pészeti Szakközépiskola techni­kus tanára, Lehoczki Edit, a kis­kunhalasi Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Makai Károly, a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Mészáros Gyu­la, a bajai Türr István Közgaz­dasági és Postaforgalmi Szakkö­zépiskola tanára, Mészáros Gyu­la, a kiskunfélegyházi Darvas József Általános Iskola tanéra, Pestality Antal, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Szakközépiskola tanára, Rátvay Zoltán, a bajai Tóth Kálmán Víz­ügyi Szakközépiskola tanára. Rideg László, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium tanára, Si­mon Sándor, a kiskunhalasi 618. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanára, Solti Kálmán, a kis­kőrösi Petőfi Sándor Gimnázium tanára, Szigethy Géza, a bajai III. Béla Gimnázium tanára, Szűcs Sándorné, a bajai 609. sz. Türr István Ipari Szakmunkás­képző Intézet szakoktatója és Tóth István a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripa­ri Szakmunkásképző Intézet ne­velőtanára. A KISZ Központi Bizottsága IFJÚSÁGÉRT ÉRDEMÉREM ki­tüntetést adományozott Torna Jánosnak, a bajai Türr István Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesének. KISZ-ÉRDBMÉRMET kapott Varga Dudás Mihály, a tisza- kécskei II. sz. Általános Iskola tanára, területi úttörőgárda-pa- rancsnok. A Magyar Úttörőik Szövetsége Országos Tanácsa GYERMEKE­KÉRT ÉRDEMÉREMMEL tün­tette ki Sárosy Józsefnét, a ba­jai Ének-Zenei Általános Iskola nyugdíjas úttörővezetőjét. ÜTTÖRÖVEZETÖ ÉRDEM­ÉREMMEL Anka Lászlóné U- szakécskei, Csendes Jenőné kece­li, Garas Mihályné kiskunhalasi és Papp Mihályné tompái úttö­rővezetőt tüntették ki. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége SZAK- SZERVEZETI MUNKÁÉRT ki­tüntetés arany fokozatát adta Vágó Ivánné dr-nak, a kecske­méti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanárának, ezüst fokozatot vett át Szőrfi Isrtván, a kiskunhalasi Dimitrov Téri Általános Iskola igazgatója. A Pedagógusok Szakszervezeté­nek Központi Vezetősége ÉRDE­MES MUNKÁÉRT emlékplaket­tet adományozott Hummel Fe- rencnének, a tiszakécskei II. sz. Általános Iskola óvónőjének, Nedró Mihálynak, a Kiskőrösi Városi Tanács művelődésügyi, egészségügyi és sportosztálya ve­zetőjének, valamint Zomborcse- vics Jánosnénak, a bajai Bányai Júlia Kereskedelmi Szakközép- iskola igazgatóhelyettesének. Ok­levelet kapott: dr. Böngyik Ar- pádné, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájának tanítója, Junger Andrásné, a kalocsai fiúnevelő intézet pénzügyi előadója., Kato­na Tiborné, a kecskeméti GAMF könyvelője és dr. Kuti István, a Kecskeméti Tanítóképző Főisko­la főiskolai docense. Mezőgazdasági üzemek, zöldségtermelők figyelem! betakarítás és termei.Es elősegítése ÉRDEKÉBEN JCNIUS 5—JÚLIUS 5-ÉIG, AMÍG A KÉSZLET TART, AZ ALÁBBI ÁRUKBÓL ENGEDMÉNYES vásárlási akciót tartunk: — 2860 texes bálázó zsineg Arából 30% engedményt, — kertészeti és takarófóliák: natúr, íénystabll, fekete i m, 8,9 ni, 12 m, 16 m szélei fóliák árából 10% engedményt, — kétrészes munkaruhák árából 20% engedményt, — védőkesztyűk árából 10% engedményt adunk. AGROKER Vállalat Vegyes osztály Kecskemét, Halast út 29. Tel.: 70/20-489, telex: 20-230 405 TIZENNÉGY LÖVÉS, TALÁN TÖBB IS — MEGOSTROMOLTAK 4 KÖZSÉGHÁZÁT Az alpári véres pünkösd aH»?P“ A jól tartott katonalovak is nehezen bírták a kecskeméti hu­szárszázad parancsnoka állta! diktált tempót 1897. június 7-én, pünkösd hétfőjén. Teljes felsze­reléssel vágtatott az egység AI- párra. Az ünnepen, váratlanul elrendelt riadónál kiosztották az élest. Szigorú utasítást kap­tak: szürkület előtt verjék szét a községházát ostromló tüntető­ket. Félegyházáról, velük egy időben katonai kocsikon., kölcsön­zött szekereken 80 gyalogos sie­tett az ősi faluba. Egy csendőr- szakasz előzte meg őket. Brutális erőszakkal is csak az esti órákra sikerült visszavonu­lásra kényszeríteni az elkesere­dett, a vérliázító igazságtalanság miatt felzúdult népet. Mire leszállt az éj, letartózta­tottakkal zsúfolásig megtelt az elöljáróság székháza. Mire vala­hol a kiskun rónák fölött lebu­kott a nap, már a ravatalon fe­küdt Szalontól Bálintné, a nép- mozgalom golyótól talált áldozata. Tíz esztendeje az Alpári véres pünkösd elfelejtett története cím­mel idéztem fel a köztudatból kihullott falusi háború történe­tét. Mi váltotta ki a helyi lakosság jogos elégedetlenségét? Rövi­den: A szolnok—félegyházi vasút építése során vita támadt az ál­lomás ' helyéről. A lakosak sze­rették volna, ha a. faluban építik fel az indóházat. Az államvas­utak 30 ezer forintot kértek a •kitérőkért. Az elöljáróság úgy döntött, hogy pótódóként szedi össze a hatalmas summát, meg­adóztatja a püspöki földeket, er­dőket is. Amennyiben a felsőbb szervek elutasítják a pótódót, elállnak a kérdéstől. Akkor nem kell a vasút. A megye mentesí­tette a püspökséget a pótadó alól, a jegyző azonban, elhallgat­ta a talán éppen általa sugalma­zott döntést. (Jó embere volt a püspökségnek.) Az elöljáróságot pontatlanul tájékoztatta a fel­sőbb szervek állásfoglalásáról. Ügy igazította a dolgokat, hogy az akikor beépített területen kí­vül, földjénél épüljön fel az ál­lomás, mert így tetemes haszon­ban reménykedhetett. Nincs helyünk a bonyolult tör­ténet valamennyi fordulatának ismertetésére. A lényeg az, hogy nyilvánvalóvá vált a jegyző két­színűsége, hamissága. Pünkösd hétfőjére közgyűlést hívatott össze a bíró. Érezvén a bajt, két csendőrt is kirendelt az ülésre. Június hetedikén a tanácshá- zát körülvevő, a kiszivárgó hí­rektől mind felibőszültebb nép követelte, hogy őket is hallgas­sa meg a kupaktónács. Hiába áll­tak lövésre kész puskával a csendőrök a bejáratnál, a soka­ság mind közelebb nyomult a községházához. Középárral nyo­matékosították követelésüket. Az egyik csendőrt állítólag eltalál­ta egy kő. A hivatalos jelentések szerint ezután tüzeltek. A jegy­zőkönyv szerint 14—16 lövést aditak le a népre. Jajgató sebesül­tek borították pillanatok alatt a térséget. Az 56 éves Szalontai- nét akkor találta főbe egy golyó, amikor kötőjét telerakta kővel. Negyvenen, megsebesültek. Re­volveréből tüzelt a jegyző is. (Egyes feltevések szerint ő adta le a halálos lövést, de ezt a tényt niem vizsgálta ki az ügyészség ...) Hiába szállta meg a környéket a kecskeméti és a félegyházi ka­tonaság, hiába doboltatták ki a gyülekezési tilalmat: a véreng­zés olaj volt a tűzre. Nyilvánvaló, hogy bármeny­nyire is fontos egy falu életében a vasút állomás helye, aligha koc­káztatták volna meg emiatt oly sokan életüket, testi épségüket. (A Friss Újság 1987. június 10-ei cikke szerint „az egész dolog szociális jellegű”.) Véleményem szerint az általá­nos szociális feszültség és a he­lyi önkény egyaránt mozgósítot­ta az elégedetleneket. A Bánffy-kormány terrorja, a liberális Magyarországon pél­dátlan hatalmi önkénye sem tud­ta hosszú ideiig lecsillapítani a jobb megélhetést követelők in­dulatait. Érthető, hogy Alpár, a járás és a megye urai, a konzervatív körök a szocialistákat igyekez­tek felelőssé tenni a véres össze­tűzésért. A Fél egyházi Hírlap június 13-án arról irt, hogy a vasutat építő szentesi és csongrá­di munkások, kubikosok izgat­ták fel a különben békés alpá- rLakat. „A múlt héten volt egy titkös gyűlésük, melynek tudo­mására jutott a jegyző. Magát az elnöklő földművest (ezek szerint mégsem a munkásak szervezték a gyűlést ?, H. N.) le is tartóztat­ta és állítólag úgy el verette, hogy most is ágyban fekvő beteg.” Kénytelen, volt azonban meg­állapítaná: „tudvalevőleg az al­pári lakosság szegény, földbirto­ka nincs és a váci püspöknek a bérlője. Az asszonyok úgy tüzel­ték egymást, hogy míg mi na­ponként 60 krajcárért dolgozunk, a községi jegyző ... mindent ősz- szeszed.” Bőszítette, dühítette az embe­reket Mihálovits jegyző cinikus kapzsisága, gőgös erőszakossága. Egy évtizede még nem tud­tam, hogy a manapság oly nosz­talgiával emlegetett békevilág­ban. a hatolom miként sújtott le a végső nyomorúságban több kenyeret követelőkre. Bársony Ferenc, a megyei pártórdvívum vezetője hívta fel a figyelmet ar­ra, hogy alaposan elhúzódott a per. 1899 januárjában hirdet­tek ítéletet. A kiskunfélegyházi járásbíróság mindörökre meg akarta félemlíteni a kétkezieket. Példátlanul kegyetlenül megbün­tették a résztvevőket. Több mint hetvenen kerültek a vádlottak padjára, 200 tanút hallgattak ki; A főszervezőnek tartott Serfőző Andrást 4 évi börtönbüntetéssel sújtották, többen két, másfél év börtönbüntetést kaptak. Tizen­két vádlottat nyolc hónapra ítél­tek. Sokatmondó tény: a tárgyalás­ról beszámoló újságíró „öröm­mel regisztrálta”, hogy a jegyzőt — hadd tegyem hozzá: természe­tesen — felmentette a bíróság. Európa művelt nemzeteit til­takozásra szólítva kérdezte nyílt levélben a Bánffy-érát a szociál­demokrata párt nyílt levele az alpári, a nádudvari, az elemért vérengzésekre hivatkozva: med­dig akarja a népet agyonlövet­ni? Mi emlékezteti a 90 év előtti véres pünkösdre az alpáriákat, az utókort? HelUi Nándor m Végre Itt » nyár ■ a Sugo- vicán isi RÁDIÓJEGYZET Falvaink jövője Mindmáig és egyre inkább idő­szerű kérdésről beszélgettek szom­baton délben, a Falvaink jövője című rádiós vrtaműsorban dr. Romany Pálnak, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titká­rának vezetésével a meghívott szakemberek: Mit tesz, mit tehet az ipar falun? Van-e jövője a községekbe telepített, ha úgy tet­szik, kihelyezett, vagy helyben szervezett gyáraknak, üzemek­nek, telephelyeknek? Mit remél­het a népgazdaság és mit a ki­sebb településeken élők a falusi ipartól? Azt írtam: mindmáig, mert több mint negyven éve küszködünk b korábbi rendszertől örökölt ba­jok közül az egyik legsúlyosab­bal, a területi-társadalmi egyen­lőtlenségekkel, a falu és a város közti különbségekkel. Az ötve­nes években a többnyire már meglévő ipari övezetekbe össz­pontosuló rohamos ütemű, az or­szág erőforrásaival olykor pazar­ló nagyiparositás költségeinek egy részét a paraszti gazdaságok kiuzsorozásából fedezték. Az Er­dei. Ferenc által „területi rendi­ség” kifejezéssel jelölt megkülön­böztetést sokáig alig—alig enyhí­tette a hatvanas években kezdő­dött ipari decentralizáció. Perjést Klára szerkesztő-ri­porter és az agrárközgaszdász po­litikus a kérdéskör napjainkban sorsdöntő lényegére, a foglalkoz­tatás és a hatékonyság legkedve­zőbb közös nevezőjének kialakí­tását nehezítő körülményekre irányította a vitát. Senki sen» vonta kétségbe; a termelőszövet­kezeti melléküzemek szervezése­kor másodrendűként kezelték a gazdaságossági szempontokat. Ke­nyeret kellett adni munkát kere­ső lányoknak, asszonyoknak, a mezőgazdasági nagyüzemekből kiszorult férfiaknak. Mivel —■ mint ezt dr. Romány Pál kifej­tette — néhány kivételtől elte­kintve nem sikerült megfelelő ösztönző szellemi hátteret kiala­kítani, a falusi ipari üzemek ke­véssé gyorsították a település fej­lődését, városiasodását. Vélemé­nye szerint Bács-Kiskunban az elaprózottság is nehezítette kellő számú értelmiségi munkába ál­lítását. Nem értett egyet a falu szocia­lista átalakítását szinte kizárólag az ipartól váró, eléggé általáno­san elterjedt nézetekkel Hegedűs Miklós, az Ipargazdasági Kutató- intézet igazgatója; a XX. század végén már múltnak látszanak a klasszikus, gyárkéményes ipar- fejlesztés módszerei. A települé­sek előrehaladása a kisebb, bizo­nyos szellemi mag körül kiala­kult vállalatoktól várható, az itt tömörülő szellemi töke, a szük­ségszerűen felgyorsított infra­struktúra-fejlesztés révén. Az elgondolkoztató beszélgetés­ből kimondva-kimondatlanul ki­tűnt, hogy nemzetgazdaságunk a falusi ipart nem nélkülözheti a jövőben sem, és nem mondhat Le a hatékonyság, a gazdaságosság igényéről. Utaltak rá: közérdek a városokba áramlás lassítása, megállítása, a falusi iparíejfcs»- tés feltételeinek javítása. Szem­léletes példákkal igazolta Szántó Albert, a debreceni ruhagyár ve­zérigazgató-helyettese, hogy a jól értelmezett vállalati érdekek iff szükségessé teszik a különféle be­dolgozórészlegek fenntartását, a termelőszövetkezetekkel szer­vezett kapcsolatok erősítését. Fe­lelősséggel hangsúlyozta: több községben már munkásként gon­dolkodnak a néhány évtizede leg­feljebb a háztájiban szorgoskodó asszonyok. Farkas P. József, lapunk mun­katársa, a dunavecsei művelődést ház igazgatója elsősorban az ipar életmód-változtató hatására hív« ta fel a figyelmet. Személyes ta­pasztalataira utalva méltatta s mindenkori lehetőségekkel szá­moló helyi döntések fontosságán A beszélgetés végén többen lí utaltak arra, hogy az iparnak U> van mit tanulnia — demokrati­kus irányítási formák meghono­sításában például — a mezőgaz­daságtól. Noha a szerkezetváltás elkerülhetetlen, nem ez jelentheti mindenütt az iparosítást, merte* sem tekinthető csodaszernek (mint tapasztalhattuk az elmúlt évtize­dekben). A vita mintegy befejezéseként dr. Romány Pál az arra alkalmas- üzemek összefogott korszerűsí­tését hangsúlyozta, egyebek kö­zött azért, mert a szezonális, csak részben gépesíthető mezőgazda- sági munkáknál nélkülözhetetle­nek a falusi iparban -- a csúcs­időszakokra mentesített — fog« lalikoztatoetak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom