Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
1987. június 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Ahol az új gabonafajták születnek Látogatóban a szegedi kutatóintézetben Sem a népgazdaságnak, sem a földeket művelőknek nem közömbös, hogy az a növény, amellyel foglalkoznak, mennyit terem. A termesztés során azonban nem csak a mennyiség a fontos, igen nagy jelentősége van a termés minőségének, és annak is, hogy vajon alkalmas-e a gépi, veszteségmentes betakarításra. A földeket művelő gazdaságok feladata a termelés, nincs módjuk az új, a korábbinál eredményesebben, könnyebben termeszthető fajták előállítására. A fémzárolt vetőmagokat a termeltető vállalattól vásárolják, s ha szigorúan betartják az agrotechnikai előírásokat — és ha az időjárás is kedvező — nem marad el az eredmény. Arra voltunk kíváncsiak, vajon a vetőmagokat termelő gazdaságok hogyan jutnak egy-egy olyan új fajtához, melyet azután széles körben elterjeszthetnek továbbtermesztésre. így jutottunk el Szegedre ... A Tisza partján, gyönyörűen parkosított területen lévő épületcsoportban végzi munkáját a Gabonatermesztési Kutatóintézet többszáz dolgozója. Érdemes megjegyezni, hogy közülük mintegy százhatvanan egyetemet, főiskolát végeztek, tudományos fokozattal rendelkeznek. Informátorom, dr. Palágyi András mezőgazdasági szakmérnök, a biológiai tudományok kandidátusa 1969 óta tagja ennek a kollektívának, az intézet tevékenységének alapos ismerője. — Úgy gondolom, nem szükséges különösebben ecsetelni tevékenységünk fontosságát — mondta elöljáróban. — A mi munkánk nem látványos és nem gyors, hiszen az időhöz vagyunk kötve. Egy-egy új növényfajta előállítása hosszú-hosszú évek eredménye, s könnyen lehet, hogy mire a köztermesztésbe kerül, máris újabb kísérletekbe, kutatásba kezdünk az ennél is jobb előállítására. — Ismertetné röviden az intézet felépítését és működését? — Sokáig tartana részleteiben ismertetni tevékenységünket, de néhány mondatban megpróbálom vázolni a lényeget. Intézetünk központja itt működik Szegeden. A szántóföldi kísérletek egy részét itt, a közelben végezzük néhány hektáron, Kiszomborban pedig hatszáz hektáros gazdaságunk van. Számos, jórészt kisgép nyújt segítséget a kísérleti parcellák megművelésében, a termés betakarításában. Az évek óta kitűnően működő mini-kombájnunk mellé például most vásároltunk egy nagyon korszerű kis arató-cséplőgépet. Az új fajták előállításánál rendkívül nagy gondot kell fordítanunk a többi között arra is, hogy kutatómunkánk „eredménye” jól tudjon alkalmazkodni a különböző éghajlati viszonyokhoz. Előfordulhatna például az, hogy az itt, Szeged környékén jó eredményeket adó búza vagy más növény nem hoz megfelelő termést a Dunántúlon, vagy az ország északi vidékein. így azután Táplenszer.tkereszten van egy kutató állomásunk, az ott dolgozók főleg a Dunántúlon őshonos gabona- és takarmánynövényfajták — vöröshere, köles stb. —- nemesítésével foglalkoznak. Ezenkívül az ország számos vidékén vannak kísérleti telepeink. Ahhoz, hogy kísérleteink sikeresek legyenek, rendkívül nagy szükség van arra, hogy a kutatók egy-egy területre, illetve egy-egy növényre specializálják magukat. Hosszú lenne felsorolni a „gabonások” és a „kukoricások” által kitenyésztett új fajtákat, de az „olajosokról” megjegyzem, hogy az utóbbi öt évben 52 új napraforgóhibridet jelentettek be minősítő-kísérletbe. Tíz ország kérte már ezeket minősítés céljából. — Önnek mi a szakterülete? — Én a zab és az árpa „szerelmese” vagyok. Kezdetben kukoricával foglalkoztam, majd amikor 1973-ban megalakult az e két növény nemesítésével foglalkozó csoport, az én irányításommal kezdődött s folyik ma is az intenzív kutatás, illetve nemesítés. A zabról: a lovak számának csökkenésével a termelő gazdaságok egyre kevesebbet foglalkoztak ezzel a növénnyel. Míg az ötvenes években 200 ezer hektár volt a vetésterület, addig napjainkban alig éri el a 40 ezer hektárt. Pedig érdemtelenül szorult háttérbe a zab, amely nemcsak más állatok takarmányozására kiválóan alkalmas, hanem élelmezési szempontból is nagyobb figyelmet érdemelne. Köztudomású, hogy nálunk az élelmezési szokások maradiak. A nyugati országokban az emberek sokkal nagyobb gondot fordítanak egészségük megóvására, a megfelelő táplálkozásra. Az angolok, svédek és más nemzetek napi étrendjén szerepel a zab valamilyen formában. A kalászosok közül legjobban hasonlít a húshoz, sok fehérjét, különböző vitaminokat és nyomelemeket tartalmaz. A zab igen jó élettani hatású lipidet — zsírszerű anyagot — tartalmaz nem rakódik le az érfalra és gátolja a koleszterin-szint növekedését. így igen hasznos a fogyasztása a szív és érrendszeri betegségekben szenvedőknek. — Milyen eredményeket ért el eddig a csoport? — Mint már az elején említettem, a mi munkánk nem látványos és nem gyors. Két új fajtával látjuk el két év múlva a vetőmagtermelő "gazdaságokat, amelyek a takarmányozás mellett kiválóan alkalmasak lesznek étkezési célokra is. Az egyik közülük különösen említésre méltó, a „Tápláni csupasz”. Á kiváló beltartalmi értékei mellett ennek a feldolgozása — miután nem kell hántolni — harminc-negyven százalékos energia-megtakarítást eredményez. A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi Vállalat Lajosmizsén zabpehely- gyártó üzemet épít, reméljük már elegendő csupaszzab áll majd a rendelkezésükre. — Intézetünk új tevékenysége a múlt év eleje óta a marketing — mondta beszélgetésünk végén dr. Palágyi András. — Azt hiszem, az osztályvezető érdekes dolgokat tud mondani... Dr. Gábor András agrármérnök • Dr. Palágyi András ellenőrzi a esupaszzab-parcellákat • Benke László technikus a 2 millió forintért vásárolt mini-kombájn bejáratására indul. készséggel állt rendelkezésünkre: — Az a tény, hogy hazánkban például a kukorica vetésterület több mint kilencven százalékán az intézetünk által honosított és nemesített hibrideket termelik, bizonyítja, hogy már eddig is sokat tettünk. De nem eleget. Osztályunk azért alakult, hogy közelebb kerülhessünk termékeink felhasználóihoz. Munkánk célja kétirányú: még részletesebben és jobban meg kell ismertetnünk a termelőkkel az általunk előállított illetve nemesített fajtákat. A másik fő cél: intézetünknek is meg kell ismerni jobban a piacot, tájékozódnunk kell arról, hogy milyen fajtákra van szükség a mezőgazdáknak. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az álatalunk előállított vetőmaggal bevetett területeken átlag 8—10 százalékkal magasabbak a termésátlagok. Szeretnénk elérni, hogy minden talpalatnyi termőterületre nemesített, megbízható fajtájú vetőmag kerüljön. — Mit tesznek ennek érdekében? — Egyre erőteljesebben a propaganda munkánk, képes-színes tájékoztatókat küldünk a gazdaságoknak és évente többször rendezünk a szakemberek részére fajtabemutatókat. A Bács-Kiskun megyei tsz-szövétségekkel különben igen jó a kapcsolatunk. Minden évben eljönnek harmincnegyven szakemberrel egy-két napos tapasztalatcserére. Az idén is várjuk őket. Propagandamunkánk egyik jó eszköze az intézet új üzemi lapja, a Kutatás és marketing. Márciusban jelent meg az első szám s ezentúl negyedévenként eljut a gazdaságokba, részletesen tájékoztatva az olvasókat legújabb eredményeinkről. Hamarosan — június 9 és 10-én — nagyszabású búzatermesztési bemutatót tartunk. Várhatóan 350—400 szakember jön el hozzánk két napra az ország minden tájáról, és bízunk abban, hogy gazdag tapasztalatokat fog szerezni — mondta befejezésül dr. Gábor András. Ezt követően rövid látogatást tettünk a géptelepen, megcsodáltuk a hamarosan munkába álló minikombájnt, majd gyönyörködtünk a csupaszzabbal vetett kísérleti parcellákban. Opauszky László Csiszolóanyagok exportra • Ebben az évben mintegy százmillió forint értékben gyártanak különböző csiszolóanyagokat a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat romhányi Wi- dente gyárában. A különféle fogászati, műszerész- és ipari korongok keresettek a külföldi piacon is. Az idén 265 ezer USA dollárért tőkés megrendelőknek, valamint 450 ezer rubelért szocialista országokba exportálnak csiszolóanyagokat Rom- hányból. SZOVJETUNIÓ Tengeralatti Katamaránok fogadására alkalmas mesterséges lagúna építését kezdték meg a Távolkeleti tengermellék déli partjainál a Szovjetunióban. A Cápa-öböl bármely időjárási viszonyok között is megközelíthetővé válik az egyre terebélyesedő marikultúra- központba érkezők számára. Az épülő hullámtörő és más hidrotechnikai berendezések és építmények megbízható védelmet nyújtanak a halászflottilla hajóinak a természeti erőkkel szemben. A tengeri ültetvényeken dolgozók munkáját daruk, szállítószalagok és egyéb más gépesítési eszközök könnyítik. A tengermelléken működő hat ilyen központot a szovjet Távol-Kelet marikultúrájának fejlesztésére vonatkozó program keretében hozták létre. Az elmúlt tíz év során a vízalatti ültetvények termelése másfél- szeresére nőtt. Termelnek itt tengeri káposztát (laminariát), gazdálkodás • Itt termesztik a magyar paréjt • Kagylótenyészet a víz alatt foglalkoznak feketekagyló, osztriga és egyéb más puhatestűek tenyésztésével is. A programban szerepel a halállomány növelése, a lazacok számának szaporítása. Ennek érdekében különböző helyeken ivadéknevelő telepeket hoztak létre. EURÓPÁHOZ MÉRTEN Lassan halad a vasút villamosítása A déli-balatoni gyűrű a tervek szerint 1990 decemberére zárul be. Hogy mi is ez a gyűrű? Nem más, mint a Budapest—Nagykanizsa—Murake- resztúr vasútvonal villamosítása, amellyel párhuzamosan Dombóvár és Gyékényes között szintén villamosítják a vontatást, így a Budapestről kiinduló két vonal a VII. ötéves tervidőszak végére egybefüggő villamosított vasúti rendszert alkot. Ezzel a nagyszabású munkálattal tulajdonképpen a hatvanas évek elején kezdődő villamosítási program folytatódik. Ugyanis 1961-ben került sor csak arra, hogy az 1931-ben induló vasútkorszerűsítés után — ekkor kezdődött meg Budapest és Hegyeshalom között a villanyvontatásra való áttér.' — ismét nagyobb lépést tehetett am. gyár vasút a modernizáció útján. Harminc százalék Nekünk magyaroknak igazán jó hagyományaink vannak e téren, hiszen az első nagyfeszültségű nagyvasúti villamosrendszer megalkotása Kandó Kálmán nevéhez fűződik. Az ő tervei alapján villamosította a Ganz Gyár a századfordulón az olaszországi Valtellina vonalat. Az első magyar villanymozdony- vontatásra alkalmas szakasz 1933-ban készült el 188 kilométer hosszúságban a fővárostól Hegyeshalomig. Ezután igencsak hosszú szünet következett, majd 1961—65 között 174 kilométer, a rákövetkező ötéves periódusokban pedig 395, 306, 350, a mögöttünk lévő ötéves tervben pedig 394 kilométer szakasz villamosítása fejeződött be. A jelenlegi úgynevezett dél-balatoni gyűrű teljes hossza 30 kilométer lesz. Ezzel bár jelentős lépést teszünk a korszerűbb, tisztább, gyorsabb és környezetkímélő vasúti közlekedés felé, még mindig elmaradunk a kívánatos korszerűsítéstől. Való igaz, hogy az eddig mintegy 30 százalékra tehető villamosított vonalakon bonyolódik a magyar vasúti személy- és áruszállítás hatvan százaléka, ez azonban mit sem változtat azon, hogy vasútvillamosításban jelentősen elmaradtunk nemcsak Nyugat-Euró- pától, hanem jó néhány környező szocialista országtól is. Minden bizonnyal az még hosszú ideig csupán álom marad, hogy olyan arányt érjünk el a vasútvillamosításban, mint Svájc — ahol az összes vonalak 99 százalékán korszerű villanygépek szaladnak —, de az egész közlekedési infrastruktúra szempontjából döntő tényező, hogy gazdaságosabb, gyorsabb legyen a vasúti közlekedés. Drága, de megtérül Csak érdekességképpen és az összehasonlíthatóság kedvéért érdemes megemlíteni, hogy például tíz évvel ezelőtt a szomszédos Ausztriában már 46 százalékot, Bulgáriában harminckettőt, Hollandiában pedig 60 százalékot képviseltek a villamosított vonalak a vasúti hálózatból. Valószínű, a nem megfelelő nemzetközi illeszkedés is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időszakban jelentősen visszaesett a hazánkon áthaladó vasúti tranzitforgalom, csökkent a vasút devizatermelő és devizakímélő képessége. Hazánkban jelenleg 1900 kilométer a villamosított vonalak hossza, és ez mintegy fele-fele arányban oszlik meg az egy-, illetve kétvágányú szakaszok között. E téren is van még tehát tennivaló, mert a nagy áteresztőképességű kétvágányú szakaszok legalább olyan fontosak, mint maga a villanyvontatás. Persze a vasút korszerűsítése, legyen .szó bármilyen fajta munkáról, igen költséges dolog, amely azonban hasznos befektetésnek bizonyul. Ha a délbalatoni gyűrűn — a tervek szerint 1990 végére — teljes hosszban áttérnek a dízelmozdonyokról a villanyvontatásra, prognosztizált áron évente 600 millió forintra rúg a vontatási önköltség csökkentése, s mintegy 30 ezer tonna gázolaj kiváltására is módot nyújt a korszerűbb, gazdaságosabb üzemelés. Jelenleg a vasútvillamosítók Székes- fehérvár állomásának átalakítását fejezték be, már ami a villamosítást illeti. Csupán az állomás területén 80 kilométer vezetéket kellett kihúzni. Az oszlop- állítókat nem egyszer hozta nehéz helyzetbe, hogy a vágányok alatt és között a régi kábelek semmiféle rajzon nem voltak feltüntetve, s természetesen, úgy kellett elvégezni a munkát, hogy a nagy jelentőségű vasúti csomópont működése ne szüneteljen, ne akadozzon a forgalom. A célpont: a Balaton A tervek szerint a karácsonyi ünnepi forgalom már villanyvontatású szerelvényekkel történik Budapest és Székes- fehérvár között. Ebben az évben az oszlopállítók Fonyódig jutnak el, miközben a nagyobb sebességre való áttérés miatt pályakorszerűsítési munkákat is el kell végezni. Nehezíti a helyzetet, hogy nyáron — a nagy balatoni idegenforgalom miatt — nem lehet, folytatni a munkát, mert az — vasúti szaknyelven szólva — vágányzárakkal járna egyött. A tervek szerint azonban a jövő év végéig már a Balaton fővárosáig, Siófokig villanymozdonyos vonatok szállítják az utasokat, az eddigieknél gyorsabban és kényelmesebben. Sz. A. Itt sincs bura, hol a bura? Ismerősöm azon szerencsés emberek közé tartozik, akik ritkán rosszkedvűek, ám decemberben ő sem tudott igazán örülni, amikor egy szép reggelre ébredve észrevette: az éjszaka ellopták Dáciájának jobb oldali ablaktörlőjét. A kár pár száz forint volt, viszont a bosszúsága ennél nagyobb, mivel időrabló üzlet- és szervizjárás után tudta csak beszerezni a hiányzó autótartozékot, lévén az hiánycikk. Azóta már-már elfelejtette a dolgot, de most — egy szép május végi reggelre ébredve — kénytelenkelletlen eszébe jutott, ugyanis keserűen látta: hiányzik autójának jobb hátsó feléről a világítást fedő színes bura. El nem veszthette, hiszen négy csavar is rögzítette azt, tehát megint bűnös cselekedet áldozata lett. A kár ezúttal sem érte el a háromszáz forintot, de nagy volt a kockázata annak, hogy a közlekedés rendejének éber őrei megmegbüntetik, ugyanis nem kapott új burát. Szombat lévén, a kecskeméti Rákóczi úti járműalkatrészboltot zárva találta, az Alföld Áruházban viszont felcsillant a szeme a polcon sorakozó piros-fehér-sárga burák láttán, amíg a készséges eladó imigyen le nem hűtötte: valóban most kaptak egy csomó ilyen autótartozékot, de mindegyik bal oldalra való ... Ismerősöm nem halaszthatta cl dunántúli utazását — meg aztán titkon remélte: a jobb oldali burákat éppen oda vitték —,sa következő három napot jórészt autósboltok felkeresésével töltötte a Balaton déli partján meg Veszprémben és Kaposváron is — mindhiába. Visz- szatérvé Kecskemétre, a Rákóczi úti boltban ért véget tortúrája: két darab, jobb oldali burára lelt itt; igaz, az egyik törött volt, de a másik használható, csak egy kisebb csorbulást fedezett fel rajta. Azon nem akadt fent, hogy a teljes árat, 268 forintot kértek érte, s az eladó megjegyzésére se nagyon figyelt oda, miszerint: ha a sérült alkatrészeket néni vennék át, akkor még ilyeneket se kapnának. Az immár hiánytalanul felszerelt Dáciával rendelkező ismerősöm azonban most nem tudja, hogy mihez is tartsa magát. Hallott olyan országokról, ahol a gépkocsitulajdonosok csak akkor szerelik fel az ablaktörlőket, amikor esik az eső, de reméli, hogy erre nálunk nem kerül sor. A „hinyácikk-gazdálko- dás” miatt nem kényszerülnek az autósok egymástól „beszerezni” eltűnt autótartozékaikat. Legfőképpen pedig azt reméli — sok-sok Dácia-tulajdonos sorstársával együtt — , hogy mihamarabb elérkezik az az idő, amikor az ország csak olyan gépkocsikat vásárol s ad el állampolgárainak, amelyekhez időben és folyamatosan, elegendő mennyiségben és kellő választékban küldi a gyártó a pótalkatrészeket. Vitaszek Zoltán
