Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
1981. Június i. ® PETŐFI NÉPE ft 3 FELSZÁLL A KŐD? - ELLENŐRIZHETŐBB FELVÉTELIK Etikáról — kritikusan Beszélgetés dr. Szilárd Jánossal, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorával Manapság feltűnően sok. szór olvashatunk egészségüggyel* orvosokkal, gyógyítással, megelőzéssel kapcsolatos cikkeket. Gyakran elemzik a szerzők a gyógyító munka színvonalát, körülményeit, a betegellátó intézmények felszereltségének alakulását. Sajnos: megsokasodtak az orvosperek is. A híradások olyan személyek elítéléséről tudósítanak, akik mulasztásaikkal emberek életét veszélyeztették vagy rövidítették meg. Közismert: a tudományok rohamos fejlődése, a technika már-már csodára képes szüleményei megújították az ősi hivatást, az orvoslást is. A fejlődés ugyanakkor számos, nehezen megoldható kérdést is felvet, a régi törvények újraértelmezésére serkentve a szakembereket. Hogyan változik a hagyományos orvosi etika? Mint ítéli *neg a gyógyító emberek munkáját a társadalom? Miként élik át az egészség hivatásos védelmezői e változásokat? A többi között ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Szilárd János professzorral, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorával, az Országos Orvosetikai Tanács tagjával. — Gyógyítani, teltétel nélkül! — talán ez az igazi summája a ftippokrateszi doktrínának, melyre fölesküdve indulnak az orvosok a segélyhelyekre, kórházakba, kutató intézetekbe, rendelőkbe* Am úgy hiszem, hogy az elmúlt fél évszázadban sok olyan elemmel gazdagodott az orvostudomány, amelyek az ókori Görögországban definiált elvek bizonyos fokú újraértékelését követelik meg... — A hippokratészi tanítás lassan már kétezerötszáz éves, de még egyik tétele sem vesztette érvényét! Az emberi történelem első „aranykorában” olyan világos és igaz teória született, amely a gyógyító foglalkozás szinte minden lényeges kérdését érintette. Sokan vélik ma úgy, hogy nem kell itt új etikai kódexeket fogalmazni, bizottságot szervezni: be kell tartani azt, amire a medikus vagy a medika felesküszik az avatásán. Ez a vélemény szerintem túlzón leegyszerűsíti a problémát. Nem vesz tudomást arról, hogy a technika és a tudomány jóvoltából a gyógyítás elvi lehetőségei milyen nagymértékben megnövekedtek. Húsz—harminc évvel ezelőtt nem jelentett, nem jelenthetett problémát a szervátültetések, a mesterséges megtermékenyítés, a génmanipuláció vagy a géppel való életben- tartás megítélése. E területek jellegéből adódik,' hogy fontos, de sokszor vitatható, nehezen megítélhető kérdésekről van szó. Mert bár vannak jogi, s legfőképpen szakmai előírásaink, de a hozzáállás, a magatartás kérdéseiben a lelkiismeret, az erkölcs az igazi iránytű. Gondoljunk például. a beteg kiszolgáltatott helyzetéből adódó visszaélés eshetőségére- Persze ha sosem feledné senki, hogy mire esküdött, biztosan jobb lenne a véleménye a szakmáról a közvéleménynek. — Ügy hiszem, az alapviszony, •z orvos—beteg kapcsolat módosulása is befolyásolja a szakma megítélését. Hippokratész még azt tanácsolta a laikusnak, hogy „az orvost imádd, mint az Istent, mert az Olümposzról származik”. Ügy hiszem — finoman fogalmazva — ettől a szemlélettől már elég távol vagyunk. — Persze azért nem nagyon tá- , vol — legalábbis ha időben vizsgálódunk. A gyógyító és a páciens kapcsolata századunkig az ókorihoz hasonló misztikus elemekkel bírt. A máig használt terminológia is erre utal. A „tudós” ember ma is rendel, vizsgál, tilt vagy kiír.. • A kúrát igénylő ember „hitt” a mesterének. A mai ember — leegyszerűsítve a dolgot — teste, egészsége és élete felett szabadon rendelkező személy, aki probléma, betegség esetén átruház az orvosra néhányat jogai közül, mert ő ért a terápiához, diagnosztizáláshoz. Azt azért naivságnak érzem, amit a szociológusok oly tetszetősen szoktak leírni: az orvos—beteg viszonya a modern társadalmakban egyenlő felek szimmetrikus partnerkapcsolata. Persze az igaz, hogy a mai ember rákérdez a gyógymód miértjére; és nem elégszik meg akármilyen válasszal, de — ha nem is „olümposzi” eredetről van szó. a szakmában jártasság, a specializálódás mindig jelent egy bizonyos ^o^ú szakmai (és nem emberi) minőséget, különbséget, amely bármely, különféle tudással rendelkező emberek között fennáll vagy kialakul. Ehhez járulnak még a betegségből adódó lelki tényezők. — Szerintem épp ezek: a meghittség és a bizalom hiányzik ma leginkább. A bajbajutott gyakran nem érzi, hogy vizsgálójának fontos az. hogy ő rendbejöjjön. — Valóban, van bizalmi válság az egészségügyi dolgozók és a társadalom többi tagja között. Ennek okát elsősorban a tömeges, „nagyüzemi” betegellátásban — túlzsúfolt rendelők, egyperces diagnózisfelvétel, túlzott gyógy- szerezés stb- — látom. A másik ok: az utóbbi tíz—tizenöt évben sok általánosan fogalmazó — nem egy konkrét személy vagy eset, hanem az egész orvostársadalom ellen írt cikik jelent meg a sajtóban. Én fontosnak tartom a kritikát. Ne kendőzzük el a visszaéléseket, a mulasztásokat! Az őszinte szó a tisztulást segítheti, de az orvos-perek vagy műhibák kapcsán így fogalmazni: „az orvosok”, „több orvos” stb.. etikátlan. Elsősorban a betegeknek ártanak az ilyen tudósítások szerzői. S harmadsorban: nem feledkezhetünk meg a mai magyar értelmiség általános közérzetéről sem, ettől az orvosok sem függetleníthetik magukat. — Egyetértek. Valóban nagyon figyelni kell a fogalmazással! Persze, azért egy-egy kórházi osztály vagy — tágabban — egy hivatás presztízsét maguk a valós tények, az érintett személyek tapasztalatai, véleményei rontják vagy emelik elsősorban. Engem például bosszant, hogy a kórházainkban méterenként olvashatom a figyelmeztetést: »Intézményünkben a kezelés ingyenes, dolgozóinkat ne háborgassák * „hálapénzzel”«. Ugyanakkor a feliratok alatt várakozó betegek és hozzátartozók — okkal —- másról sem beszélnek, mint hogy mennyit szoktál, vagy kell, esetleg illik adni ennek, vagy amannak, a portástól a ruhatárosig, m műtőstől a főorvosig. *. Nem bántják ezek a táblácskák az ott dolgozó Hippokrátesz-utódok szemét? — Az emberek nagy része nem hinné el, ha megtudná, mennyi egy több évtizedes gyakorlattal rendelkező, tudományos kutatást is folytató orvos fizetése. Bántó és bosszantó a mostani helyzet — de az orvosok számára is! A paraszolvencia kérdését sokan, sokféleképpen ítélik meg. A mai bérezés sajnos a nem termelő szakmákat alábecsüli. Ügy tűnik, a kormányzat is így látja ezt, hiszen még nem hozott olyan szigorító intézkedéseket, amelyekkel vissza lehetne szorítani ezt a gyakorlatot. A kérdés az: lehet-e egyáltalán a beteg— orvos viszonyban olyan tényező, hogy „hála”? Szerintem létezhet ilyen! Persze ezzel is vissza lehet élni, mint minden mással... Talán egy reálisabb bérpolitikával és a biztosítási szolgáltatások korszerűsítésével fel lehet számolni majd ezt a mindkét félnek problémát jelentő kérdést. Jóllehet tudom, ez nem megy egyik évről a másikra, de már máskor, máshol sem titkoltam véleményemet: minden társadalom jövőjének kulcskérdése, hogy milyen mértékben becsüli meg „kiművelt emberfőit, anyagilag, erkölcsileg egyaránt. — A témához tartozik a következő, oktatással kapcsolatos kérdésem: Ügy gondolom, Magyarországon még sosem beszéltek any- nyit a főiskolai és az egyetemi fölvételikről, mint mostanában* Az ok közismert: visszaélések a felvételi vizsgaeredmények értékelésénél. ön. mint az egyik leginkább „ostromlott” egyetem rektora, hogyan vélekedik a felvételik megújított rendtartásáról? — Két tő probléma van: az egyik a vizsga, a másik a pályaalkalmasság. Minden olyan intézkedésnek örülök, amely a korábbinál nyíltabbá, demokiratikusab- bá, társadalmilag ellenőrizhetőbbé teszi a vizsgák eddig talán kissé misztikusnak tűhő világát. A tanuló a szóbeli előtt kézhez- fcaphatja dolgozatát; kérheti a javítási hibák korrigálását; ki lesznek függesztve az eredmények stb. Persze azt tudni kell, hogy ezeket a változtatásokat nem azért hozták, mert eddig a bizottságok tagjai kivétel nélkül korruptak voltak. Azt figyeltem meg, hogy a szülők előbb szidják a tanárt, ha nem sikerül a felvételi, mint a rossz, vagy nem eléggé jó teljesítményt nyújtó nebulót. Nincs és nem is lesz olyan megméretés, ahol a vizsgáztatók nem mérlegelhetnek; x-et vagy y-t vegyék-e föl. De kedvező ítéletet csak az várhat, aki megfelelő eredményt produkál. Aki például az írásbelit rosszul írja meg, azt a legmagasabb összeköttetéssel bíró szülő sem tudja fölvétetni. A másik: a pályaalkalmasság: kérdése. Különösen lényeges ez az orvosi hivatásnál. Sokan hangsúlyozzák, hogy elsősorban nem a tárgyi tudást kellene nekünk ellenőrizni, hanem a jelölt beállítottságát, jellemét, rátermettségét. Ezt olyan, szakmákban, ahol jobban körülhatároltak a körülmények, talán eredményesebben fel lehet mérni. Bár nagyon fontosnak tartam az orvos személyiségét, a felvételin nehezen boldogulnánk egy ilyen „globális” szemponttal,, hiszen a vizsgán az igen heterogén szakmákra való rátermettséget bíráljuk el; a leendő körzeti orvost, a gyenmekgyógyászt, a szemészt, a sebészt, a mikrobiológust, a járványügyest ,.. Természetesen vannak, lehetnének általános szempontok: például a humánus beállítódás, emberszeretet, bizonyos fokú kontaktuskészség. ép, egészséges személyiség stb. Vannak kísérletek külföldön és hazánkban is ilyen tesztek szerkesztésére. Az elsők között próbálkoztunk mi is alkalmazásukkal a 60-as évek végén, s a jövőben is megkíséreljük hasznosítani az ez Arányú tapasztalatokat. Végül is summázva a mondottakat: én hiszek a felvételi reform eredményességében., de elsősorban azokban a kollégákban, akik felelősen közreműködnek majd • döntések előkészítésénél. Farka» P. József GRÚZ VENDÉGLÁTÁS Szergo bácsi verklije Tbilisziben, Grúzia fővárosában rengeteg olyan nevezetes látnivaló van, amelyet a turistának feltétlenül meg kell néznie, ha meg akar ismerkedni ezzel a nagymúltú várossal. Rangos helye van például Avladarban a régi városrészben a Kalakuri nevű „etnográfiai” étteremnek, ahol a vendég sorra kóstolhatja a hagyományos grúz ételeket, grúz népdalokat és zenét hallgathat. A vendégek évtizedek óta ismerik és szeretik Szergej Tumano- vot, közismert nevén Szergo bácsit. Amióta megszületett, Avla- danban él, és fel sem tudja sorolni, hogy öreg hangszerével, a 130 éves verklivel hányszor vidította fel az embereket, vagy hányszor búsult együtt velük. . Minden este muzsikál az említett Kalakuri étteremben, ahol, mint a zenekar állandó tagjának vendéglátóipari „státusza” van. Sokan azért térnek be esténként a .Kalakuriba, hogy meghallgassák Szergo bácsi verklijének hol vidám, hol bánatos melódiáit. Hetvenedik születésnapján valóságos ünnepséget rendeztek az öreg muzsikus tiszteletére. APN—KS Szergo papa, a tbiliszi haraionikis. Lengyel nap Jakabszálláson Találkozó a béke és barátság jegyében Pályázat ' korszerű élelmiszerek gyártására A’ Bács-Kiskun Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület megyei szervezete pályázatot hirdet új, korszerű élelmiszerek gyártására. A pályázat célja, hogy a tartósítóipari, a hús- és baromfiipari, a gabona-, a sütő-, a tej-, valamint az italipari szakmákban dolgozó gyártmányfejlesztők, technológusok munkaköri kötelezettségüket meghaladóan elméleti és gyakorlati alkotásokkal segítsék * az élelmiszeripar előtt álló feladatok megoldását, a táplálkozás korszerűsítését. A pályázatra — termékükkel — jelentkezhetnek a Bács-Kiskun megyei élelmiszer-ipari vállalatainál, (mezőgazdasági) szövetkezeteinek élelmiszer-ipari üzemeiben dolgozó személyek, illetve kollektívák. Pályázni lehet az egyének, kollektívák által kidolgozott, és a kereskedelemben is elfogadott — bevezetett —, a korszerű táplálkozási igényeket kielégítő új, élelmiszer-ipari termékekkel (termékcsaládokkal). A pályázat benyújtásakor az élelmiszert, annak heltartalmi értékét, használhatóságának körét (diabetikus stb.), valamint a főbb kereskedelmi forgalmi adatait ismertessék. Kérik megjelölni a termék esetleges védettségét is (szabadalom stb.). A közölt adatokat minden vonatkozásban titkosan kezelik és biztosítják a termék védettségét. A pályázatot a Bács-Kiskun Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályára (Kecskemét, Május 1. tér 3.) kell eljuttatni, 1987. december 31-éig. A népek közti barátság szép megnyilvánulásának lehettünk tanúi Jakabszálláson június másodikén. Ezen a napon fogadta a háromezer lakosú kisközség lengyel barátait. A látogatáson Zbigniew Lakomski, a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgatója és munkatársai vettek részt. A helyi párt- és állami szervek vezetőin kívül Kelle György, a kecskeméti városi párt- bizottság titkára fogadta a vendégeket, és egyben átnyújtotta Romány Pálnak, a megyei párt- bizottság első titkárának üdvözlő levelét. Elsőként a helyi általános iskolába látogattak el, ahol a gyerekek lengyel versekkel, dalokkal köszöntötték a baráti ország képviselőit. Ezt követően Zbigniew Lakomski megnyitotta a békepla- kát-kiállítást. A hetedik-nyolcadik osztályosoknak Tadeus Os- lanski, a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgató-helyettese osztályfőnöki órát tartott, melynek során a gyerekek kérdéseire válaszolt. Szó volt a lengyel diákok nyelvoktatásáról, továbbtanulási lehetőségeiről, sportolásról, egyenruhájukról, no Megnőtt az érdeklődés a külföldi munkavállalás iránt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint tavaly mintegy ISOO-an — az előző évinél csaknem kétszer többen — kaptak engedélyt arra, hogy külföldön dolgozzanak egyéni munkavállalóként. 1987 elején az érdeklődés nőtt a külhoni munkalehetőségek iránt. A tapasztalatok szerint általában rokoni; baráti ismeretség alapján szereznek az emberek külföldi munkáltatói ajánlatot, Erre azért van szükség, mert az itthoni hatóságok csak akkor adják ki a munkavállalási engedélyt, ha biztosítottnak látják a kérvényezők foglalkoztatását. Néha azonban előfordul — tavaly ipóldául mintegy száz esetben —, hogy a megfelelő állásajánlat ellenére sem sikerül külföldön elhelyezkedni, mert a munkavállalásihoz az ottani hatóságok nem járulnak hozzá, vagy nem adják és nyári vakációjuk időtartamáról. De nem csak ezekre a témákra voltak kiváncsiak a jakabszál- lási iskolások, hanem a lengyel gazdasági életről, a környezet- védelemről és az öregek és nyugdíjasok helyzetéről is érdeklődtek. Tadeus Osdanski pedig ékes magyarsággal válaszolt a kérdésekre. Míg e rendkívül családiasbeszélgetés folyt, a többi kisdiák az ajándékba kapott lengyel rajzfilmeket nézhette meg. Ezek után a vendégek rövid sétát tettek a községben, majd ellátogattak a Népfront Szakszövetkezetbe, ahol Nagy Béla, a szakszövetkezet elnöke betekintést nyújtott gazdálkodásukba. Délután a jakabszállási Magyar —Lengyel Baráti Társaság tagjai szívélyes légkörű beszélgetés során ismerkedhettek vendégeikkel, és Lengyelországgal. Mint megtudtuk, Jakabszállás. és Piotrkow — 130 ezer lakosú vajdasági központ — kapcsolata tízéves múltra tekint vissza. Már többször ellátogattak egymáshoz. Gazdasági és kulturális területen egyaránt erős baráti szálak fűzik össze e két települést. F. A. vízumot. A hazai szervek ritkán utasítanak el egy-egy kérelmet. Tavaly ' mindössze 32 esetben mondtak nemet az illetékesek az engedélyezéshez szükséges feltételek hiányában. Jelenleg több mint 80 országban tevékenykednek egyéni mun-, kavállalóként magyar szakemberek. A legtöbben német nyelvterületeken — Ausztriában, az NSZK-ban és az NDK-ban — vállalnak munkát. Néhányan azonban eljutnak az USA-ba és Japánba is, vagy olyan távoli területekre, mint például Izland, Üj-Zéland, Madagaszkár, Thaiföld, illetve a Bahama-szigetek. A külföldön dolgozó magyarok 45 százaléka fizikai munkát végez. A szellemi foglalkozásokban tevékenykedők között sok az orvos, a műszaki szakember s a fizikában, 'matematikában jártas tudományos kutató. TAVALY: 1800 ENGEDÉLY Egyéni munkavállalók külföldön meg a tartózkodáshoz szükséges HOLLAND FAJTABEMUTATÓ Haleszi paradicsomkertben A holland Sluis & Groot vetőmag-forgalmazó cég „nyitott szakmai napokra” invitáló értesítésével a kezemben az egyik bemutató helyszínét, Szabó Imre tanyáját keresem Kiskunfélegyháza haleszi részén. A terület központja a majsai út melletti áfész- bolt. Mögötte bácsi ka kapál, útba is igazít. — Vissza Kecskemét felé, a harmadik bekötő úton balra. A csipkés Szabót keresi, ugye? — Inkább a fóliást — mondom. — Van ott az is — biztat. Próba szerencse, lekanyarodok a műútról a megadott dűlőnél, két új világosbarna tanya között. Jobbról, balról megannyi kertészet. Fóliasátrak, baromfiólak. Odébb is szép kertek nőttek a haleszi homokból, amit alig néhány esztendeje parcelláztak a közeli város lakóinak. Szabóék háza szerény, de emeletes. Három szál dróttal kapcsolódik az életet jelentő elektromos hálózathoz. A kapu zárva, de a kerítésen belülről szivattyú zümmögése hallik, a baromfiól ventilátorai is zúgnak. A kiabálásra a szomszéd jön elő. — Icuka elment kamilláért, várjon, rögtön jön haza — javasolja. Addig van idő körülnézni. A ház körül rend, gyermekjátékok, hinta, néhány fenyőfa. Odébb az iker fóliatömb és az árutermelés elmaradhatatlan kellékei: a műanyag rekeszek. A ház hamarosan megérkező asszonyának első szavai panaszosak: — Egyhetesek a csibék és hasmenésük van. Kamillát meg égen- földön nem kapni, az egyik ismerősöm segített ki egy zacskóval. Elkészíti és kiporciózza a gyógyulást ígérő teát. Férje éppen Budapesten jár egy kis teherautónyi paradicsommal. Megtudom azt is, tizenegy éve cserélték fel félegyházi kertes házukat a tanyaival. Addig az áfésznél dolgoztak mint boltvezető és helyettese. 1970—82-ig libát tömtek, 1979-ben húzták fel az első maguk készítette vázra a fóliát. Az elmúlt év őszén a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattal szerződtek broylercsirke- nevelésre. A mostani turnus a negyedik. A saját kárukon, könyvekből, másak segítségével tanulták a szakmát. Ez pedig nem is sikerülhetett rosszul, amit jelez, hogy a Sluis & Groot cég első alkalommal egy fóti magánkertész, és egy szegedi téesz mellett, június 4-én, csütörtökön náluk rendezi paradicsomhajtató bemutatóját, ahová elsősorban a térségből várják az érdeklődőket. A Kertészetil és Élelmiszeripari Egyetem már évek óta szervez kistermelők számára Budapesten, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán bemutatókat, szakmai tanfolyamokat. Itt találkoztak dr. Terbe Istvánnal, az egyetem tanárával, aki nekik is sokat segített a fajta, a megfelelő hibrid és a termesztési módszer megválasztásában. — Tavaly ősszel azután — mondja erről Szabó Imréné — eljött hozzánk Sipos Zoltánnal, a Sluis & Groot magyarországi képviselőjével és egy holland fiatalemberrel, akkor beszéltük meg ezt a bemutatót. Télen Hollandiából kaptunk hétféle magot, amit szépen fel is neveltünk. Néhányat már ismertünk régebbről. Mi a legjobbnak a Renderót tartjuk, mert a leggyorsabb. Amikor azt firtatom, miért vállalkoztak — egy ilyen helyen, ahol a szezonban minden perc számít — a bemutatóval járó tennivalókra, másodpercnyi gondolkodás nélkül kész a válasz. — Sok helyen jártunk már, ennyivel mi is tartozunk társainknak. Szót váltunk még a jövedelmezőségről, az érdekeltségről. — Kötöttünk régebben szerződést is, de azzal nem mi jártunk a legjobban, tudniillik, a felvásárló vállalat 48 órás eíőjelentést 0 A két méter magasra felkölti)* zott folytonnövö tövek hónapokig teremnek. Két, félig már megszedett- Rendero-fürt. (Straszer And« rás felvétele) kér, és bizony két nap alatt egy primőrárunál az árakkal manipulálni is lehet. 1981-ben például egy alkalommal a félegyházi Zöldértnek bejelentettünk egy tételt. Harmincnyolc forint lesz kilója, mondták; mire bevittük, már csak tizenhatot fizettek. Mi otthagytuk az árut, mert kötelezőnek véltük az írást. Egy ismerősünk, aki ugyanígy járt, legyintett és nyomta a gázpedált a Bosnyák térig, ahol kilónként"22 forintot kapott. Azóta mi is meggondoljuk, hogy hol értékesítsük az árut. A paradicsommal június végéig, július közepéig van dolgunk. Ezért is fogtunk a csirkéhez, biztosabban állunk „két lábon”. • • * Szavait megerősítette férje, akivel másnap telefonon beszéltem. Hétfőn 65—70 forintért adta el a paradicsomot Pesten.— Megéri feljárni, mert itt egy felvásárló van, aki monopolhelyzetben úgy diktál, ahogy akar, Pesten meg több százan keresik a paradicsomot. Arról pedig nem mi, termelők tehetünk, hogy a bojtokban még most is száz forintnál többet elkérnek a paradicsom kilójáért... CtittBU Péter
