Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

1987. június 26. • PETŐFI NÉPE • 5

Az elmúlt — példa nélküli — egymást követő, három hideg tél igencsak meggyérítette az ország szőlőültetvényeit. Az idei fagyos napok rovására 25 ezer hektár körüli ültetvény termő- felületének teljes elfagyása írható. Ebből Bács-Kiskun megye 15 ezer hektárral „részesül”, másként fogalmazva: itt minden harmadik tőke termőfelülete elfagyott. Egy ilyen kataszrófa után, hogyan tovább? Erről beszélgettünk dr. Zilai Jánossal, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézet igazgatójával.

Fagy katasztrófa után - mi lesz a szőlőkkel?

Beszélgetés a kutatóval

■■liuiMiViHnaiijifiiHK r

— A szőlőültetvények idei pusztulását elemi csapásnak kell tekinteni — kezdte. — Ez olyan, mint a jégverés vagy az árvíz pusztítása. Rendkívülisége abban van, hogy olyan helyeken is súlyos a károsodás, ahol erre korábban nem volt példa, így Tokajhegyalján. Intézetünk három telepén: Kisfáiban, Katona- és Miklóstelepen a 150 hektáros idős és fiatal ültetvényeink teljes egészében elfagytak. Saját kárunk meghaladja a 10 millió forintot.

•*

— Közmegítélés szerint a sík vidéki, magas törzsű ültetvények »gyenge pontja” a téli hideg. Eszerint az elmúlt évtizedekben a korszerűnek kikiáltott intenzív művelési módokkal létesített ültetvény- rendszer vakvágány volt?

— Mi kutatók mindig is állítottuk, hogy a talaj közeléből a magasba vitt termőfelület az elfagyás veszélyét hordozza. Éghajlati és domborzati viszonyaink között ;— különösen itt a Duna—Tisza közén — ez egy kompromisszumos módszer. A mérleg másik serpenyőjében a csökkenő munkáslétszám, a gépi talajművelés szükség- szerűsége, a hatékonyabb növény- védelem volt. Elfogadható évjáratokban a módszer hátrányos tulajdonságait ellensúlyozta a kedvezőbb gazdaságosság.

— A súlyos fagykárok után az ágazatnak meg kellene újulnia. Térségünkből, akik eddig ebből éltek, nem vándorolhatnak el. Az alföldi homoktalajokon hasonló értékhozamot biztosító más növénykultúrával nemigen számolhatunk, tehát hogyan tovább?

— A szőlőültetvényben mint állókultúrában nem alkalmazható az a szemlélet: „ha ebben az évben nem terem, nem is költők rá”, sőt a termőfelület újranevelése költséget jelentő feladat. Az okos gazda, de a nagyüzemi vezető is tudja: nem minden tél ilyen. Az üzemeknek maguknak kell eldönteniük: felújítják-e az elfagyott ültetvényeket. Legtöbbjük azonban állami támogatás nélkül erre képtelen. A lehetséges állami támogatás formája: a kisebb elvonás, a kamatmentes kölcsön vagy a pénzügyi hozzájárulás lenne az újranevelés- hez.

— Ügy tűnik, ez a kényszerrekonstrukció sürgeti a szőlőtermesztés „szerkezetének” váltását!

— Igen, egyesülnie kell a tulajToliseprők és kalácskenők

A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak a Pest megyei községben, Albertirsán is van egy kis üzeme. E munkahely megnevezésére lassan- lassan talán már nem is helyes a cégtáblán olvasható „... dísztollüzem” felirat. A község közepén lévő jókora épület helyiségei szinte konganak az ürességtől. Az egyik nagy teremben válogatóasztal mellett lányok-asszonyok ülnek és a széles gumiszalagról egymás után kapkodják le a feldolgozásra alkalmatlan tollakat. A helyiség másik részében egy kis egyszerű szerkezet segítségével tollseprút fon — mint megtudtam — Joszt Lászlóné, néhány méterre tőle pedig Zsigó Ferencné csomagolja nejlonzacskóba a kész kalácskenőket.

— Ma már mindössze ez a két termékünk van — mondta némi nosztalgiával Dobó Józsefné telepvezető, aki kereken huszonöt éve irányítja itt a toll- feldolgozást. — Alig néhány éve még hetvenen voltunk, különböző dísztolla- kat készítettünk és ezek nagy része nyugati exportra került. A baromfi- feldolgozás fokozott gépesítése következtében a tollak ma már jórészt csak ágyneműbe használhatók, mi egyre nehezebben jutunk feldolgozható alapanyaghoz. Tavaly például még 200 ezer kalácskenő került tőlünk az üzletekbe, az idén pedig 65 ezret készítettünk, s hiába lenne többre is megrendelésünk, nincs megfelelő alapanyagunk. Az idén kezdtük meg a toliseprűk fonását, 25 ezret tudunk készíteni, de hogy azután mit csinálunk, azt még nem tudjuk ...

Opauszky László

donosított munkának és a tulajdonosi szemléletnek. Más szavakkal: ez tulajdonjoggal, bérlőként vagy tőkerésszel rendelkező szőlőtermesztőt jelent. Olyant, aki kisebb- nagyobb táblarésszel, közös fajtával és termesztéstechnológiával vállalja a nem könnyű szőlőtermesztést, aki szolgáltatásként igénybe veszi a nagyüzem gépeit,, eszközeit. Kimondva: a vertikumban a jövőben a szőlőt zömében a ’szakcsoportos, a szövetkezeti és magántermelés termelje meg! A jelenleginél magasabb színvonalú borgazdálkodás pedig teremtse meg a borok jobb minőségét, nagyobb stabilitását, szebb, piaco- sabb megjelenését. Mindezek mellett a megújuláshoz a piaci értékviszonyok teljes érvényesülése szükséges.

— Végezetül engedjen meg egy — bizonyára másokat is érintő — személyes kérdést. Mit csináljak a szakcsoportos formában három éve telepített magasmüvelésü szőlőmmel?

— A választ egy kis kitérővel kezdeném, így talán átfogóbb képet adhatok. A rendelkezésre álló szőlőkateszter alapján kell a megfelelő fajtát és művelésmódot kialakítani. A környezetből kiemelkedő, tehát nem fagyzugos területen javasolható a Kunleány, a Bianca, a Zalagyöngye stb. Ezek nagy termőfelületen, azaz intenzív tőkeformákon, korán, magas cukorfokkal, hektáronként 1.2—14 tonnás termést érlelnek. Ahol viszont számíthatunk rendszeresen a fagy kártételére, ott érdemes két, vagyis néhány centiméter vastag földréteggel borítani. A tél elmúltával pedig újból a támrendszerhez kötözni. Ezek kiváltására a tőkefejen csapokat is kell hagyni. így — igaz lényegesen nagyobb kézi munkával — egy kétszintes, vagyis alacsony és magas termőfelületet kapunk. Ezzel nagy valószinüséggel sikerül a téli és a késő tavaszi fagyok támadásait elhárítani vagy mérsékelni. A másik jelentős gond a rothadás, amely a most újból divatos, Ezerjóhoz hasonló fajták esetében legalább olyan kár forrása mint a téli, továbbá a késő tavaszi fagyokból származó veszteség. Ez annál is inkább így van, mert szélsőséges éghajlatunkon többször csapadékos az őszi időjárás, mint aszályos. Ezt a kárt azonban szellős lombozat kialakításával, jól megválasztott szüreti időpontttal lényegesen csökkenthetjük. A tudomány, a technika azonban mit sem ér, ha a gazda elhanyagolja a szőlőt.

Czauner Péter

flHNHMB

Nagy figyelmet igényel a tollak válogatása.

Joszt Lászlóné egy műszak alatt 50 tollsepröt készít.

• Nejlontasakokba csomagolja a kalácskenöket Zsigó Ferencné.

JOBB, GYORSABB

Építkezés

faluhelyen

A falusi építkezés megújulása a Szovjetunióban a frissesség erejével hat a falvak gazdasági-társadalmi életére. Felszámolták az alacsony termelékenységű építőipari szervezeteket, mert munkájuk minősége ellen gyakran és joggal emeltek kifogást. Jelenleg a Szovjetunióban 15 nagy köztársasági és mintegy 650 kerületi és területi építőipari egyesülés működik. Sok ezer állami, szövetkezeti, kolhozközi építőipari és épitőanyag- ipari üzem tartozik fennhatóságuk alá.

Az ésszerű összevonás lehetővé tette a technikával és a munkaerővel való jobb gazdálkodást, s így növelhették az épitőmunka mennyiségét, valamint a minőségét. Erre különösen nagy szükség van az idén, amikor a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek létesítésére szánt beruházási költségeket 18 százalékkal növelik. Emellett a korábbi- , nál 22 százalékkal több pénzt költenek silók, gabonatárolók és 20 százalékkal többet utak építésére.

Ami a falusi lakásokat illeti, itt is előtérbe került a minőség. F.gy lakosra átlagosan mintegy 15 négyzetméter hasznos lakóterület jut. Az idén a falvakban mintegy 40 millió négyzetméternyi lakás épül.

BACS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA

a Kecskemét, Szabadság tér — Luther udvar melletti foghíjtelken épülő

1987. szeptember hónapban beköltözhető

TARSASHÁZLAKÁSOKAT ÉRTÉKESÍTI

2 + 2 félszobás 98 m2-es lakás irányára: 2.450.000,— Ft 2 + 2 félszobás 93 m2-es lakás irányára: 2.050.000,— Ft

JELENTKEZNI LEHET az igazgatóság lakásértékesítési csoportjánál (Szabadság tér 5.)

Későbbi aratás, de jó terméskilátások

S ,'V ..........KW ■ -v. *

A betakarításra való felkészülés a bácsalmási párt-vb előtt

A napokban tartott ülést Bácsalmáson a városi párt végrehajtó bizottsága, ahol a legfontosabb tennivalóról, a betakarításra való felkészülésről tájékozódtak. Mivel a város és környékének mezőgazdasági nagyüzemei a legnagyobb kalászostermesztők közé tartoznak, természetes volt az érdeklődés, a törődés, a féltés a terméskilátásokat illetően. A téli kemény fagyok, a késői kitavaszodás az átlagosnál hűvösebb, csapadékosabb időjárás rendhagyó feladatok elé állította a mezőgazdasági nagyüzemeket. A meleg késése hátráltatta az őszi vetésű gabonák fejlődését és bokrosodását, a tavaszi vetésűeknél pedig a munkára jutottvkevesebb idő. Mindezek ellenére a városban és környékén behozták a lemaradást, amely jórészt a dolgozók lelkiismeretes, ünnepnapokat nem ismerő munkájának köszönhető.

A betakarításra való felkészülés jónak mondható, hiszen a nagyüzemekben kombájnok, szállítóeszközök, szárító- és fogadóépületek rendelkezésre állnak. A gépek javítása jó ütemben halad, s e hónap végére a gépszemléket mindenütt megtartják. A térségben a mintegy 11 ezer 500 hektárnyi őszi kalászos betakarítása várhatóan késik, de a szakemberek véleménye szerint, a gépi kapacitás mindenütt megfelelő, és elegendő arra, hogy a termés — az időjárás függvényében — időben a magtárba kerüljön.

A végrehajtó bizottság a tájékoztató alapján megállapította, hogy az elmúlt évinél néhány százalékkal nagyobb területen termelt gabonafélék a kezdeti hiányos kelés, elfagyás, lassú fejlődés ellenére, a májusi eső jóvoltával a megfelelő mértékű műtrágyázás és az egyéb technológiai feltételek betartásával jó termést hoznak.

Az üzemek mindent megtesznek a

gyors, biztonságos és a legkevesebb szemveszteséggel járó betakarítás érdekében. Ennek egyik fontos feltételeként mindenütt kiemelt figyelmet fordítanak a tűz- és munkavédelmi előírások betartására, amellyel várhatóan megelőzhetők az elmúlt évek során szerencsére ritkán előforduló tüzek, valamint munkahelyi balesetek.

Az elmondottakból kiviláglik, hogy Bácsalmás környékén a gabonafélék termelése a népgazdasági igényeknek és a helyi lehetőségeknek megfelelően alakult. A pártbizottság gazdaságpolitikai határozata elsődlegességet biztosított a napraforgó-vetőmag termelésének, s az egyéb vetőmagvak előállításának. A mezőgazdasági üzemek eleget tesznek a határozatban foglaltaknak, mivel ez évben már 200 tonna napraforgó-vetőmagot termesztenek, ebből 80 tonnát exportra. Ezenkívül 400 tonna mustárvetőmagot értékesítenek tőkés piacokon. Egyre jelentősebb a búza-, az árpa- és a zabvetőmag előállítása, amelyek közül a zab kerül tőkés exportra.

Igen jelentős, 500 hektárt meghald !ó a hibridkukorica, valamint a kalászosok vetőmagjainak szaporítása. Majdnem kétszáz hektáron termelnek borsóvetőmagot. Új növényként jelentkezett a szója, amelyből 700 hektárt vetettek. A határozatban jelentős feladatként szerepel a kertészeti termékek termelésének bővítése. Ezt célozza a paradicsom, valamint háztáji integrációban a pritaminpaprika termesztése.

A városi párt végrehajtó bizottsága felhívta a gazdasági egységek vezetőinek és pártszervezeteinek figyelmét arra, hogy tegyenek meg mindent a gyors, biztonságos betakarítás érdekében.

Gémes Gábor

TETTREKESZ MŰSZAKIAK

Újítások és megtakarítások a villanyszerelésben

A kivitelezők tevékenységére mindig a kész, látható épület hivja fel a figyelmet és ritkán fordul elő, hogy a szerelő- ipari dolgozók munkája vált ki elismerést. Ezért is van különös jelentősége pián Kiváló

Munkáért miniszteri oklevelet kapott a

annak, hogy az építők napj;

1633

Kunép villanyszerelő-üzemének vezetője. Pengő János 1976-ban végzett a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola erősáramú szakán , és tizenegy éve dolgozik a kiskunfélegyházi kirendeltségen. A vállalatnál ó a legfiatalabb üzemvezető.

— A szaktudáson kívül, és a több mint egy évtizedes munkaviszonyon túl mivel érdemelte ki a miniszteri dicséretet?

— A Kunép üzemei közül — és ezt minden dicsekvés nélkül mondhatom — a kiskunfélegyházi villanyszerelő- üzem a legjobb. Éppen a napokban hirdették ki a múlt évi szocialistabri- gádverseny-mozgalom eredményeit: üzemünk arany fokozatot kapott. A villanyszerelőkre mindig lehet számítani. Nem várunk külső irányításra, önállóan dolgozunk. A brigádot már úgy ismerik, hogy minden problémát megold, és munkájával biztosan elkészül az átadási határidőre. Tavaly az előző évhez képest változatlan létszámmal hetven százalékkal termeltünk többet, az idén pedig negyvenszázalékos növekedést tervezünk. 1986-ban az egy főre számított vállalati átlagos termelési érték két és félszeresét teljesítettük. A harmincfős kollektíva eredménye nélkül én sem érdemeltem volna ki a kitüntető oklevelet.

— Munkáját már 1981-ben vállalati Kiváló Dolgozó, majd ezt követően Kivált? Termelésirányító kitüntetéssel is elismerték. Szakmai tevékenységében mit tart személyes érdemnek?

— Újításaimmal közel kétmilliós vállalati megtakarítást értünk el. Mindig a lehető leggazdaságosabb anyag- és élőmunka-felhasznalásra törekszünk. Izgalmas feladatnak tartom a tervezői elképzelések valóra váltását; a menetközben megvalósítható ésszerűsítéseket, és új megoldások alkalmazását. Legutóbb egy gyártási újítást adtam be elosztóberendezések készítésére. Ezeket a készülékeket már magunk állítjuk össze. A saját gyártással tavaly egymillió-kétszázezer forintot takarítottunk meg.

— Mi volt az eddigi legérdekesebb vagy legizgalmasabb munkájuk?

— Szakmailag mindig érdekes amit csinálunk, bár kevésbé látványos. Az épületek belső villanyszerelését és az energiaellátás kiépítését végezzük. A megszokottól eltérő feladat volt a kiskunfélegyházi kórház rekonstrukciója. Ott ugyanis a szerelési munkák ideje alatt sem maradhatott félbe a betegek gyógyítása. Az energiaellátási rendszer cseréje közben alkalmanként legfeljebb három perc áramszünetet engedélyeztek a számunkra, de előfordult, hogy műtét miatt már az egy perc is soknak bizonyult.

Gyakran dolgozunk ipari létesítményeken. Ezek a munkák általában hétvégi műszakot jelentenek, hiszen az üzemek szerelés miatti akárcsak egynapos leállása is rengeteg veszteséget okozna a vállalatoknak. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy egy vezető szót értsen a beosztottjaival. A munkát nemcsak kiadni, hanem megbeszélni, az emberek véleményét meghallgatva egyeztetni is kell. A közösen kialakított feladatokat könnyebb megérteni és végrehajtani.

— Említette, hogy vállalati gazdasági munkaközösségben is tevékenykednek.

— Azt az elvet valljuk, hogy a munkát főmunkaidőben, vagy ha másképp nem megy túlórában kell elvégezni. A gmk-ban csak olyan feladatot vállalunk, amely egy kisiparosnak már túl sok, a vállalatnak pedig mgg kevés ahhoz, hogy vállalkozzon rá. így többnyire külső megrendelőkkel állunk kapcsolatban.

— Az épületvillamossági szerelők szakmunkás-vizsgáztatása alkalmával az idén felkérték vizsgabizottsági tagnak. Milyen véleménye van a szakmai utánpótlásról?

A vizsgabizottság elnökhelyettesi tisztét töltöttem be, és többek között a gyakorlati vizsgák előkészítése tartozott rám. A tizenhárom jelölt elméletből közepes átlagot ért cl, gyakorlatból pedig ennél valamivel jobb volt. Viszont megdöbbentett a vizsgázók beszéd- és legfőképpen íráskészségének hiánya. Azt hiszem ezen a területen még nagyon sok a tennivalónk. Mindenesetre azt kívánom, hogy olyan kollektívában találják meg a helyüket, mint a Kunép villanyszcrclő-üzcménck dolgozói, akik velem együtt már tizenegy éve dolgoznak ugyanazon a munkahelyen.

Kisvágó Árpád

l