Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
< 1987. június 25. • PETŐFI NÉPE • 4 BÁCS-KISKUNBÓL INDULT E gy szorgos munkában tovafutó élet vonzódásairól tudósítanak a Pákolitz István csendes dolgozószobájának falain sorakozó paksi, kalocsai, pécsi rajzok, festmények. A ma „erőművel jelen- nek-jövőnek üzenő ... sorsos szegénységéből kilábolt” Duna-parti település, a Mecsek-aljai megyeszékhely és a diákévek kisvárosa kitéphetetlenül beleszövődött élete szövetébe. A költő Mi mást kérdezhetnék elsőként az Altató, a Pitypang, a Kínálgató, a Bagolytrombita, a készülő Gesztenyepipa és más gyerekverskötetek szerzőjétől: — Szép gyermekkora volt? — Szűkösen éltünk előbb a Virág utca 8. számú házban, majd ötödfél éves koromtól a Hunyadi utcai otthonunkban. Anyám mostohája révén gyerekfejjel'megismerhettem a fösvénységet, a fukarságot, a gyanakvó bizalmatlanságot. Éjjel-nappal szoronkod- tunk. Félkonyhánkban aludtam apámmal. A játék felejtette a szűkösséget, a gondokat. Mit játszottunk? Ipi- apacsot, árokcicát, adj király katonát. Nyaranta leóvakodtunk a Dunára. A bögrésdiákok Úgy éreztem a 200 oldalas, kalocsai II évedről beszámoló Bögrésdiákok elolvasása után, hogy bőven lett volna még mondanivalód. Mindenképpen meg kellene magyaráznod, hogy kik voltak a bögrésdiákok. — Tudtommal csak Kalocsán nevezték így az ingyen- vagy sorkosztosokat. Onnét eredeztethető e megjelölés, hogy a sorkosztos diák egy nagybögrében vagy kisfazékban hazavitte szállására (albérletébe) az ebédmaradékot. Ez volt a vacsorája, ezért választották ezt a megoldást, mert gimnazista vagy képzős este nem csúszkálhatott az utcán. Akkor is megmaradt ez az elnevezés, amikor hideg ételt csomagoltak estebédre. — Kik adták az ingyenebédeket? — A szegénysorsú diákok listát vezettek a jobbmódú családokról, amelyekről úgy gondolták, hogy hajlandók egy-egy napra vállalni jobb sorsra érdemes diákot. Addig kalázoltunk, amíg be nem telt a hét minden napja. Kosztoltam főpap, zsidó árendás, csendőr- százados, plakátragasztó, özvegy parasztasszony, mérnök, malomtulajdonos, főorvos, plébános, tanár, ügyvéd, rendőrkapitány asztalánál. — Erős tudásszomj vagy érvényesülési vágy költöztetett át ilyen kiszolgáltatott szegénységben Kalocsára? — Váratlan alkalom tette lehetővé továbbtanulásomat. Gimnazista bátyám szimatolta ki: megüresedik egy hely dr. Rechner Konrád kanonok három diákkal naponta megosztott konyháján. Negyedikes voltam, amikor meghalt. Kénytelen-kelletlen bögrésdi- ák lettem. Gabriella kedvéért — Mikor olvastad nevedet először nyomtatásban? — A gimnázium háziújsága, a Rcg- num kő: "lte versemet. Padszomszé- domnak volt 20 fillérje, ő vette meg, kiteregette. Mérges önérzettel nézegettem: miért változtatták meg a címét? A tanárok hamar tudomásul vették írói hajlandóságomat. Csak vállveregetés járt szorgalmamért. De azért is írtam', mert reméltem: Pipellán Gabriella kezébe is eljut a Regnum. — Csak nem a beszélgetésünk hangulatát friss pogácsával megalapozó kedves feleséged, életed több évtizedes társa volt a nevezett ifjú hölgy? — Jól sejted. Falumbéli leány volt, de Kalocsán alig-alig találkoztunk. Néha meglestem, amint tanári felügyelettel csoportosan sétálgat a parkban, de még biccenteni sem mertem, mert Gabriellának kellemetlen lett volna, ha észreveszik ismeretségünket. — Tanáraid közül kire gondolsz szívesen? — Osztályfőnökömnél, Ambrózi Pálnál csak a tudás számított. Már az első órán közölte velünk: a tanulásban kell mindenkinek megmutatni, hogy mit tud, mit ér. Az első hónapoktól kezdve versengtünk. — A fegyelmi kötöttségek, a sok tanulás mellett volt-e módod, időd Kalocsa és környéke megismerésére? — Kirándulásaink alkalmával ismerkedtünk a népművészettel. Foktőn láttam az írásos tojásfestést, meg sok népviseletet, de akkoriban ezeknek nem volt nagy kultusza. A háború alatt Bátyára masíroztunk dértől csípett paprika szüretelésére. Megreccsent az ág ■— Munkásfiatalokkal találkoztál-e? — Kevés munkás élt Kalocsán, a gimnáziumban, majd később a képzőben — ott fejeztem be tanulmányaimat — elvétve tanult egy-kettő. Matematikatanárom megkért egyszer: helyettesítsem az iparitanuló-iskolában: Szorongva mentem a mostani városi képtár épületébe. Attól féltem, hogy megpofoznak, ha valamelyikükre rászólok. Bizony egyik-másik szundikált az óra alatt. Úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre a fegyelmezetlenséget. Békében váltunk el. — Édest és keserűt váltogat az élet. Kellemetlen kaland? — Egy verőfényes októberben pénteki napokra nem volt kosztosgazdám. Szerencsére(?) fölfedeztem, hogy érik a Kalocsán berkenyének nevezett celtic bogyója. Kinéztem egy alkalmasnak látszó fát lakásom mellett: szedek magamnak vacsorára meg reggelire valót. Föntről bekukkantottam a szomszéd állatorvos úriszobájába, ahol éppen szép Pirika lányuk zongorázott. Csak az utolsó pillanatban vettem észre a szállásadómhoz bekopogtató pedellust, otthon vagyok-e, ezt ellenőrizte. Ijedtemben megreccsent alattam az ág. Sejtette, ki van a fán, odakiáltott: „No gyüjjön le!” Másnap feleltetett osztályfőnököm. Hiába válaszolgattam kielégítően, rámrípakodott: „Nincs időd a tanulásra, mert a lányokat lesed”. Szidott, mint Szent Péter a szamarat. Szótlanul tűrtem a szidalmakat: kiröhögnek, ha elmondom az igazat. A kaszáscsillag — Már háborúban álltunk, amikor friss képesítővel elhagytad Kalocsát. Miként alakult sorsod? — Hazaköltöztem Paksra. Feleségül vettem Gabriellát. Bevonultattak. Megszabadulva a hadifogságból, távoli pusztán kaptam állást. Naponta 42 kilométert kerékpároztam. Az államosítás után továbbtanultam. Előbb szaktanár, majd általános iskolai, tanár lettem. Megbíztak a járási népművelési felügyelői munkakör betöltésével, majd a Baranya Megyei Tanácshoz kerültem. Addigra már 3 gyermekünk volt, öten éltünk egy szűk szobában, ötvenéves koromban szereztem diplomát a pécsi egyetem bölcsészkarán. — Tudtommal, 1943-ban jelent meg először országosan ismert folyóiratban versed. — Szüret címmel adták ki első kötetemet. Jó néhány az olvasókhoz került azóta. A Fény és árnyék című kötetért kaptam József Attila-dijat. Válogatott verseimet Jel című könyvemben publikáltam. — Alaposan neki kellene gyűrköz - nőm, ha irodalmi munkásságod teljességre törekvő bemutatása volna a célom. Hangjátékaid, műfordításaid, tanulmányaid, fáradhatatlan szorgalmat tanúsítanak. Honnan vettél energiát sokirányú közéleti, irodalomszervező, munkádhoz? — Fiatalon sokat tornáztam, fociztam. Enélkül már kiballagtam volna az árnyék világból. Sokat bántottak, gyötörtek testi kínok. Voltam a pécsi írócsoport titkára, a Jelenkor szerkesztője. Ráadásul mindmáig érzem a megké- settséget és a vidéki író magányosságát. — Mikor jártál utoljára Kalocsán? — Ott készült a munkásságomat bemutató tévéfilm sok jelenete. Megkértek: mutassak egy házat, amelyben kvártélyos diákként vagy sorkosztos- ként valamelyest otthonos voltam. Még az eredeti ablakokat is megtaláltam az egyik Arany János utcai házban. Csengetésünkre egy gyászruhás hölgy jött ki, mondtam látogatásunk célját. Kedvesen megengedte, hogy körülnézzek. Csak ámult, amikor elmondtam, hogy mindig a mi tetőnk felett ragyogott a kaszáscsilíag. , Heltai Nándor A hazai fotóművészet mecénása Mind gyakrabban hallani: gazdálkodó szervezet vállalja föl a mecénás szerepét. Vajon miért? Vár-e valamit cserébe? Egyáltalán, miből telik bőkezű pártfogásra? A kérdésekre, egy szocialista mecénásnál, az egész országot behálózó Ofotértnél kerestünk választ. E fotócikkeket és felszereléseket árusító vállalat a hazai fotográfiát bemutató műcsarnoki kiállítás mecénása. Nem ez az első eset, hogy a vállalat fölkarolja a fotóművészetet. Tavaly önállóan hirdetett pályázatot, s a legjobb alkotásokat saját bemutatótermében állította ki. Most is nagy volt az érdeklődés; 500 pályázó hétezer felvételét küldte el a nemzetközi zsűrinek. A fődíjat, az Aranykamerát, és még tizennégy díjat az Ofotért Vállalat ajánlotta fel. Saját jól felfogott érdekéből lett a vállalat a fotóművészet mecénása. Úgy hét esztendővel ezelőtt észrevették: hirtelen megcsappant az érdeklődés a fekete-fehér film, fotópapír, laborfelszerelés iránt. A házi laborálás ugyanis már nem tartozik a kedvelt időtöltések közé. Fel kell rázni a hazai fotósokat! — határozott a vállalat. De hogyan? Először a fiatalokat igyekeztek megmozgatni; részükre írtak ki pályázatot. Zánkán fotós szaktábor nyílik minden esztendőben, fenntartására a vállalat is költ. A támogatás már érezteti hatását az érdeklődő fiatalok körében. Ekkor úgy határozott a vállalati tanács: meg kell nyerni a fotózásnak, vissza kell hódítani az „eltévelyedett” felnőtteket. Csaknem félmillió forintot költöttek a július 12-ig nyitva tartó műcsarnoki kiállításra. Az már bizonyos: az Ofotért a következő, az 1989-es pályázat kiírásában is részt vesz. És hogy ébren tartsa a fotózás iránti érdeklődést, állandó kiállítóhelynek felajánlotta Budapesten az Asbóth utcai bemutatótermét. Ősztől lehetőséget ad az alkotóknak, hogy kis tárlattal adjanak számot eddigi munkájukról. A bemutatkozás lehetősége újabb lendületet, inspirációt adhat a fotózás hazai kedvelőinek. Újra megnyílt a soproni Storno-gyűjtemény Négyéves felújítási munkák után újból megnyitották Sopronban a Storno- házat és a benne elhelyezett Stomo- gyűjteményt. A hajdani magángyűjtemény megalapozója idősebb Storno Ferenc 1845- ben telepedett le Sopronban, és a kéményseprő mesterség űzése mellett hódolt műgyűjtő hajlamainak, emellett egyre elismertebb restaurátori munkát is végzett. Fia, ifjabb Storno Ferenc (1851— 1938) örökli apja művészhajlamát és gyűjtőszenvedélyét, s hosszú élete során tovább gyarapítja az egyre ismertebb, látogatottabb házi múzeumot, ő is megszerzi a kéményseprő-mesterlevelet, de ő már a festészetnek és a restaurálási munkának szenteli életét. A gyűjtemény örököse és továbbfejlesztője — a legutóbbi időkig -j- ifjabb Storno Ferenc harmadik fia, Storno Gábor iparművész lett. A Storno-gyűjtemény a magyar historizmus egyetlen, érintetlenül fennmaradt értéke. 1983-ig magángyűjteményként működött, ekkor megvásárolta az állam a külföldön élő örökösöktől. A Storno- ház a soproni Fő tér kétemeletes barokk külsejű palotája, melynek falai között a nagy magyar király, Corvin Mátyás is lakott 1482 83 telén, amikor is hadaival Becs ellen vonult. (Mátyás király itt töltötte 1482 karácsonyát, itt ünnepelhette 40. születésnapját is.) A ház a második világháborút követően állami tulajdon lett, a gyűjtemény utolsó soproni örököse, Storno Gábor már bérlőként lakott benne. Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltsége 1982-ben fogott hozzá az erősen megrongálódott ház helyreállításához. Közben — 1983- tól — folyt a Storno-gyüjtemény anyagának leltározása, tudományos feldolgozása, a bútorok, az iparművészeti remekek, a festmények, faliképek restaurálása. Megvalósult a soproni muzeológusok álma is, kialakult Sopron központjában egy egységes várostörténcti gyűjtemény. Itt található — a Fabricius- házban — a város történetét az őskortól a 17. századig bemutató kiállítás: a Storno-ház első emeletén pedig a város 17. századtól napjainkig tartó fejlődéséről látható helytörténeti gyűjtemény. A második emeleten helyet kapott Stomo-gyűjtemény, a művészettörténeti ritkaságok gazdag tára ugyanakkor bepillantást enged a múlt század második felében élő gazdag vidéki polgárság életébe is. A lakások berendezéseit korabeli fényképek alapján állították össze a múzeumi szakemberek. A legfontosabb feladat a lakosság védelme A Magyar Polgári Védelem, mint feladat és szervezet egyaránt ismert. A szervezet átfogja az egész országot, célkitűzéseinket ismerik a vezetők, az állampolgárok pedig tudják, hogy velük és értük dolgozunk. A polgári védelmi feladatokat a minisztertanácsi határozat az alábbiakban rögzíti: A lakosság és a polgári szervek felkészítése a védekezésre, a riasztás, a tájékoztatás, a kitelepítés, az óvóhely-létesítés, az egyéni védőeszközökkel való ellátás, és az elsötétítés (fényálcázás) megszervezése. A lét- fenntartáshoz szükséges és egyéb anyagi javak megelőző védelme, valamint a termelés, a szolgáltatás biztosítása. A támadófegyverek alkalmazását követő helyzetben a felderítés, a mentés, mentesítés és az azokkal összefüggő halaszthatatlan feladatok végrehajtása. Közreműködés az elemi csapások, az ipari és az egyéb katasztrófák megelőzésében, a következmények csökkentésében, a mentésben és a károk helyreállításában. Az országos és a területi vezetőszervek polgári védelmi felkészítése és a vezetéshez szükséges technikai feltételek megteremtése. A feladatok felsorolásából látszik, hogy a minisztertanácsi határozat a lakosság védelmét az első helyre — mint legfontosabbat — sorolta. A felkészítés Legfontosabb feladat tehát a szervezett pv-erők kiképzése, a munkaviszonyban álló dolgozók, a tanuló ifjúság és a munkaviszonyban nem álló lakosság felkészítése. A VII. ötéves tervben az a célkitűzésünk, hogy a polgári védelem szervezett erői, a szakszolgálatok és az önvédelmi szervezetek, valamint a gazdasági egységek dolgozói, továbbá a tanácsi apparátus vezető állománya elmélyítse azokat a szakismereteket, amelyek birtokában képesek a beosztásukkal összefüggő polgári védelmi feladatok ellátására, végrehajtására. A munkaviszonyban álló dolgozók polgári védelmi kiképzésében el kívánjuk érni, hogy a dolgozók mind szélesebb körben ismerjék meg a tömeg- pusztító fegyverek hatása elleni védelem, a mentés, mentesítés formáit és módszereit. A tanulóifjúság polgári védelmi felkészítése a honvédelmi nevelés keretében történik. Követelmény, hogy polgári védelmi szempontból a felsőfokú végzettség megszerzésével alkalmasak legyenek munkakörükkel kapcsolatos pv-parancsnok, középiskola elvégzése után, munkába lépésük esetén pv-alegységparancsnoki feladatok ellátására. A munkaviszonyban nem álló lakosság felkészítésének, illetve folyamatos tájékoztatásának alapvető módszere a propaganda, eszközei pedig a tömegtájékoztató eszközök. Riasztás, tájékoztatás A riasztás fontosságát jelzi egy II. világháborús példa. Stuttgart ellen ösz- szesen 55 légitámadást hajtottak végre, amelynek során 25 ezer tonna bomba- terhet dobtak le. Ennek ellenére az áldozatok száma 4 ezer volt, a város 500 ezer fős lakosságának mintegy 0,8 százaléka. Ezzel szemben a 80 ezer lakosú Pforzheim várost ért egyetlen támadás során, amely a megfelelő riasztás elmulasztása miatt teljesen váratlanul érte a lakosságot, 1600 tonna bombát dobtak le, s az 25 ezer halálos áldozatot követelt, vagyis a lakosságnak mintegy 31 százalékát. Hasonló a helyzet akkor is, ha a lakosság nem ismeri a riasztás utáni teendőket. A csernobili katasztrófa idején Pripjaty városban (45 ezer lakos), amely 4 kilométerre van az atomerőműtől, az emberek délután még mécsesét néztek, annak ellenére, hogy a baleset hajnali 1 óra 23 perckor már bekövetkezett. A helyi szervek riasztottak, de hiába is tették volna, mivel a lakosok nem is tudták, hogy ilyen esetben mi a teendő. Magyarországon a jelenleg kiépített figyelő-, felderítőrendszer valamennyi, a hazánk légterében mozgó eszközt, repülőgépet, légicélt észlel. A műholdak lehetővé teszik a repülőterekről történő felszállás, illetve a rakétaindítás azonnali meghatározását. E felderítési adatok alapján történik a légiriadó elrendelése. A légiriadót minden esetben a Kossuth Rádión, a TV-n keresztül rendelik el. A rádióban elhangzott riasztást a lakóterületek és az üzemek különböző riasztóeszközökön közvetítik. A legfontosabb riasztóeszköz az elektromos sziréna. Az elektromos szirénák mellett fontosak a különböző szükségriasztó eszközök is, mint például a harang, a kézisziréna, hangosbemondó stb. A kitelepítés A lakosság — a háború és katasztrófák következményeinek csökkentése érdekében — egyes városokból való kitelepítését, más területeken való befogadását meg kell tervezni. A kitelepítésre a tervek szerint több ütemben kerül sor: első ütemben az egészségügyi intézmények, második ütemben a bentlakásos intézmények, harmadik ütemben a munkaviszonyban nem álló lakosság, negyedik ütemben a háború esetén is termelő — munkahelyi kitelepítésre kötelezett — üzemek, vállalatok elhelyezését kell megoldani. A lakosság védelmének megszervezésére elkészültek az „egyéni védelmi tervek”, amelyek a védőeszköz-ellátás, az elzárkózás, az rbv (radiológiai, biológiai, vegyi) ellenőrzés és mentesítés feladatait tartalmazzák. Az ország lakosságát az egyéni védőeszköz-ellátás szempontjából két kategóriába sorolja. A háborús körülmények között is termelésre kötelezett üzemek dolgozói, vagyis „munkaviszonyban állók”. A differenciálás részben a védőeszközök választékára, részben az ellátás ütemére vonatkozik. Az ellátásban elsőbbséget élveznek a veszélyeztetett területen élők és a háborús időszakban is termelésre kötelezett dolgozók. Az ellátás keretében korszerű légzésvédőeszközöket, sugáradagmérőket és egyéni védelmi csomagot kell adni az eltérő igényeknek megfelelően. Az épületek nyílászáróinak szigetelésével, a levegő szűrésével, élelmiszer- és ivóvíztartalékok képzésével és az egyéni védőeszközök használatával a másodlagos — szennyező — hatások eredményesen kivédhetők. Megterveztük az rbv-figyelés és felderítés feladatait, a lakosság sugár- adag-ellenőrzését, az élelmiszer, az ivóvíz és más anyagok rbv-szennyezettsé- gének vizsgálatát, továbbá a személyek rbv-mentesítését és ellenőrzését. Óvóhelyek A jóváhagyott óvóhelyépítési program alapján megkezdtük az új óvóhelyek építését a kiemelt vállalatoknál. A meglévő óvóhelyeknél folytatjuk a karbantartást, a felújítást és a korszerűsítést. Szükségesnek tartjuk, hogy az IKV által felújítás alatt lévő óvóhelyeknél a szakhatósági felügyeletet az illetékes pv parancsnokságok ellássák. Kidolgozott terveink és a végrehajtásukra tett intézkedések alapján joggal állíthatjuk, hogy hazánkban a lakosság védelme magas szintű. Sztanek Endre ezredes A parancsnokság és a Vöröskereszt felhívása A Polgári Védelem megalakulásának 40. évfordulójára az országos parancsnokság, a Magyar Vöröskereszt, az Egészségügyi Minisztérium a polgári védelmi egészségügyi szakszolgálat elsősegély- nyújtó szakaszai részére országos versenyt hirdet. A versenysorozat felmenőrendszerben 1987—1990 között kerül lebonyolításra. A versenyre benevezhetnek mindazok az egészségügyi szakaszok, amelyek tagjai az 1986/1987-es kiképzési évben a polgári védelmi kiképzések során az előírt tananyagot elsajátították. Nevezni a városi, városi jogú nagyközségi, polgári védelmi parancsnokságoknál, nevezési lapon lehet. Az üzemi, területi alapszintű versenyek 1987. III. negyedévétől bonyolódnak le. A versenyre a részletes szervezési intézkedés területi polgári védelmi parancsnokságoknál és a Vöröskereszt-titkárságoknál megtalálhatók. J
