Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

p 1987. június 24. • PETŐFI NÉPE • 5 ADÓREFORM ...................... ' '• '• " fc «1 B J'Ü =!: -í i ; FÉLEGYHÁZI FÉMIPARI SZÖVETKEZET Kutatókkal, tervezőkkel együttműködve JJI. Mennyit fizet a lakosság? Alkalmazkodás a piac igényeihez J Mivel a gazdálkodó szervezetek egy­re kevesebbet költhetnek fejlesztésre, a beruházási javak piacán csökken a ke­reslet, növekszik a kínálat. Üzletkötési szándékkal korábban a megrendelők keresték a termelőket, ez most már többnyire fordítva van. Ehhez a hely­zethez alkalmazkodva változtatta meg termelési-gazdálkodási stratégiáját a Kiskunfélegyházi Fémipari Szövetke­zet. Sok évvel ezelőtt fokozatosan, módszeresen alakította ki profilját, be­ruházási javak, ezen belül elsősorban élelmiszer- és vegyipari gépek, berende­zések gyártására specializálódott. To­vábbra is emellett maradtak ugyan — egyebek között taktikai meggondolá­sokból, hiszen a fogyasztási javak pia­cán is éleződik a verseny —, de már sokkal inkább a napi igényekhez igazít­ják termelési szerkezetüket. Ahogyan Herczeg Pál, a szövetkezet elnöke mondta: c megváltozott felada­tuknak leginkább úgy tudnak eleget tenni, ha még a tervezőasztalon sikerül „elcsípni” azt a terméket, melynek gyártásával a szövetkezet is megtalálja számításait. E célból kezdték el vezető beosztású szakembereik — természete­sen a termelő munkájuk mellett — a piackutatást: személyesen keresték fel a különböző cégeket. Arról van tehát szó, hogy maguk mennek az üzletfeleik helyébe. Nagyon fontosnak tartják a terve­zőkkel, kutatókkal való együttműkö­dést. Régóta meglévő, kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatra alapozták azt az együttműködési megállapodást, amit a Budapesti Műszaki Egyetem mezőgazdasági kémiai technológiai tanszékével kötöttek az elmúlt eszten­dőben. Ennek értelmében a szövetkezet bekapcsolódik a biotechnológiai eljá­rások kutatásának, fejlesztésének és al­kalmazásának programjába három ste- rilezhetö keverős-tartály gyártásával. Ezek értéke mintegy másfél millió fo­rint, de csak két berendezésért fizet az egyetem. A harmadikért „cserébe” a szövetkezet rendelkezésére bocsátja a berendezés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait, továbbfej­lesztési kutatásainak eredményeit. De nem utolsó szempont a szövetkezet számára az sem, hogy az emblémájukat viselő berendezéssel az egyetem jóvol­tából több olyan cég kutató, fejlesztő mérnöke ismerkedik meg — köztük külföldiek is — akikből megrendelők is lehetnek. • A szövetkezet speciális vegyipari tartályokat készít a Budapesti Műszaki Egye­temnek. Felvételünkön: Gábris Kázmér műszaki vezető és Bori Sándor szakmunkás szállítás előtt még egyszer ellenőrzik a különleges berendezést. (Tóth Sándor felvéte­le) Együttműködési szerződés köti a fél­egyháziakat az Energiagazdálkodási Intézethez is. Megrendelésükre ugyan csak speciális vegyipari berendezést, savak hűtésére szolgáló, teflon hőcseré­lőt gyártottak. Jelenleg a Szolnoki Ve­gyiművek alkalmazza a termelésben. Gyümölcsöző kapcsolat fűzi a szö­vetkezetét a Vegyigép Tervező Válla­lathoz, a félegyháziak által gyártott élelmiszer- és vegyipari gépek terveit eddig szinte kivétel nélkül ez a vállalat készítette. Egyébként a szövetkezet egyik fő törekvése az, hogy bővítse a saját gyártmányainak skáláját. Jelenle­gi termékeik közül a légtartályok, a hőcserélők, a különböző főzőüstök, a gömbvákuum-tartályok gyártásának jogát mondhatják magukénak. Az elmúlt évben 54 millió forint volt az összes árbevételük, 9,1 millió a nye­reségük. Erre az esztendőre a tavalyi­hoz hasonló bevételt és valamivel több -— 9,5 millió forintos — eredményt ter­veztek. Almási Márta Vizeink gazdája az O VH — Interjú Kovács Antal államtitkárral — A vízgazdálkodás önálló népgazdasági ág. A vízügyi ágazat tevékenységének fontosságára jellemző, hogy az ország beru­házásaiból hat-hét százalékos arányban részesül. És ez nem is olyan nagy összeg, ha meggondoljuk, hogy vizeink gazdájá­nak, az Országos Vízügyi Hivatalnak a víz és a társadalom kapcsolatának átfogó szabályozásáról kell gondoskodnia. Tehát kutatnia, feltárnia, termelnie és elosztania kell a vizet, egyensúlyban kell hasznosítania az ország mai és holnapi víz­szükségletének megfelelően. Védenie kell a víz minőségét, s szabályoznia a vizek lefolyását, hogy ne okozhasson károkat. Erről a sokrétű tevékenységről beszélgettünk Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével. — Hogyan illeszkednek az önök tervei a társadalmi igé­nyekhez? A vízgazdálkodás feladatsorából mi élvez prioritást? — A társadalom ma elsősorban azt várja cl, hogy vízigé­nyét biztonságosan kielégítsük, s hogy jó gazda módjára hasznosítsuk vizeinket, miközben természeti és környezeti értékeinket is megőrizzük. A vízgazdálkodás hetedik ötéves tervében meghatározott feladatok sorrendje ehhez a társa­dalmi igényhez igazodik. Mivel az egészséges ivóvízről kell mindenekelőtt gondoskodnunk, beruházási eszközeink het­venöt százalékát vízellátásra, csatornázásra, s szennyvíztisz­tításra fordítjuk. — A közműves vízellátás hazánkban meg korántsem teljes körű. Mennyire lehetséges a teljességet megközelíteni ebben a tervidőszakban, s ehhez milyen feladatokat kell megoldani? — Valóban alapvető feladatunk a települések közműves ivóvízellátásának fejlesztése, mégpedig elsősorban ott, ahol a meglévő vízkészlet közegészségügyi szempontból kifogá­solható. A tervidőszak végére a közműves vízellátásban ré­szesülő lakosság aránya elérheti a kilcncvcncgy százalékot. Ehhez új ivóvízbázisokat is fel kell tárnunk, s fokoznunk kell az ivóvíz-nyerőhelyek szennyezés elleni védelmét. Eközben persze védenünk kell meglévő vízkészleteink minőségét. Ez azt jelenti, hogy az ivóvízellátás fejlesztési ütemét meghaladó tempóban szükséges megoldani a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás feladatait. És a közüzemi szennyvíztisztí- tó-tclcpck kapacitását is nagyobb mértékben kell növelni, mint amennyivel több szennyvizet vezet cl az ugyancsak fejlesztendő közcsatorna-hálózat. A szennyvízelvezetés és -tisztítás összhangját úgy teremtjük meg, hogy a jelentősebb fejlesztéseket elsősorban a kiemelt vízminőségvédelmi terüle­teken gyorsítjuk. Az évtized végéig a különböző tisztítási fokozatokat megvalósító közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitásának mintegy negyven százalékkal kell növekedni­ük. Azaz naponta ötszáz-ezer köbméter szennyvízzel többet kell tisztítani, mint jelenleg. — Milyen szerepe van a vízgazdálkodásban az épülő Dunai V ízlépcsőrcndszcrnck? A vízlépcsőrendszer közvetlen célja az energiatermelő- kapacitás bővítése, a Duna Bizottság ajánlásának távlatilag is megfelelő hajóút építése, s az árvizek elleni biztonság további javítása. Az energetikai és vízügyi célok mellett fontos megemlíteni, hogy a vízlépcsőrendszer megépítésével mintegy kétszáz kilométeres Duna-szakaszon az infrastruk­turális fejlődés olyan feltételei jönnek létre, mint a rendezett vízpart, a szabályozott vízjárás, a szabályozott talajvízház­tartás, s az úgynevezett határterületen a területhasználat javítása, az üdülés és a vizisport lehetőségeinek bővítése. Emellett megépül a vízlépcsőn átívelő közúti híd. Ami az árvízvédelem biztonságának növelését illeti, ez természetesen nemcsak az említett Duna-szakaszra vonatkozik, újabb sza­kaszokon és más folyók mentén is kiépülnek az előírt méretű árvízvédelmi fővonalak. Nagy figyelmet fordítunk a belvi­zektől sújtott mezőgazdasági területek termelésnövelő meli­orációs feladataira is. A vízlépcsőrendszerre visszatérve: az ott szerzett tapasztalatokat másutt is felhasználjuk. Például az új nagy létesítmények tervezésénél környezeti hatástanul­mányok készítésére, s a vízminőségvédelmi követelmények érvényesítésére. Különösen vonatkozik ez az olyan hosszú távon folytatott tevékenységekre, amilyen a Dunántúli- középhegységben folytatott szén- és bauxitbányászat, s an­nak hatása a mélységi vízkészletekre. — A vízvédelemről és a vízkárelhárításról már esett szó. De hogyan tudunk takarékoskodni a vízzel? — A víztakarékosságnak egyre növekvő szerepe van, mert a kitermelés, a tisztítás, s az elvezetés költsége is emelkedik, s mert a vízkészletek korlátozottak. Ezért fontos, hogy az ipar fejlődése víztakarékos technológiák kifejlesztésével pá­rosuljon: a használt vizek visszaforgatása, ismételt felhasz­nálása ma már eléri az ipari vízhasználat hetvenöt százalé­kát. A víztakarékosság azonban a vízpotenciál jobb kihasz­nálását is jelenti, s ebben további lehetőségeink vannak. Vonatkozik ez a vízerő-hasznosításra, a víz hőenergiájának hasznosítására, s a gazdaságosabb öntözésre. — Van-e a vízgazdálkodásnak háttéripara? — Hogyne lenne! A vízgazdálkodás ipari háttere az úgy­nevezett vízépítőipar. Nagy termelékenységű gépek, komp­lex építéstechnológiák, korszerű információrendszerek, irá­nyítási berendezések tartoznak ide. Ma a vízépítőipar föld­munkáinak kilencvenhat százalékát géppel végzik. A nagy értékű vízgazdálkodási müvek karbantartását, állagmegóvá­sát korszerű technológiák segítik. A műszaki fejlődést repre­zentálja például a modern betontechnológia, a műanyagok széles körű alkalmazása, az előregyártott építőelemek, a •hatékony szennyvíztisztító és vízelőkészítő technológiák, be­rendezések, az acélszerkezetű víztornyok, a termelékeny épí­téstechnológiával létesített tárolók, a korszerű távközlési rendszerek, és a számítástechnika egyre bővülő alkalmazása. — Segíthet-e és mennyiben segít a vízgazdálkodásnak a tudomány? — Éppen a tudományos kutatás eredményei alapozták meg az elmúlt évek során a korszerű vízgazdálkodási tevé­kenységet. A jövőbeni fejlődésnek is feltétele, hogy a bioló­gia, a biotechnika, az elektronizáció legújabb tudományos és technikai eredményeit minél gyorsabban tudjuk alkalmaz­Az adóreform a vállalati adózáshoz hasonlóan a lakossági adózást is alap­vetően módosítja, az utóbbit a szemé- lyijövedelem-adó bevezetésével. E téma ismertetését kitérővel kezdenénk, éspe­dig annak felvetésével, miért nem volt eleddig személyijövedelem-adózás? Hajdan, az ötvenes évtized elején az volt az ideológia és az elképzelés, hogy az állami szocialista szektor a gazdaság egészére kiterjed, a magántevékenység fokozatosan összezsugorodik, majd megszűnik, a személyi jövedelmek ke­letkezését központilag lehet szabályoz­ni, nem lesz tehát szükség a jövedelmi arányok utólagos, adóval történő kor­rigálására. Ugorjunk át néhány évtizedet: nap­jainkban a társadalmilag hasznos ma­gántevékenység minden formája legális és támogatott: a szocialista szektorban dolgozó 4,8 millió munkavállaló közül mintegy 600 ezren rendelkeznek má­sodállásból, mellékfoglalkozásból is jö­vedelemmel; mintegy 1,6 millió ember­nek — többségük szövetkezeti tag — van háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelme. Egyharmad nem adózik A személyi jövedelmeket ma már egyre kevésbé lehet a kiáramlás fázisá­ban szabályozni, és a nagymértékű jö­vedelemeltéréseket a lakossági adózás nem képes mérsékelni. (Az érvényben lévő lakossági adózás státuszokhoz — írók, képzőművészek, kisiparosok, magánkereskedők — és jövedelmi jog­címekhez kapcsolódik, nem teszi lehe­tővé a jövedelmek összevonását, a tel­jes jövedelemhez igazodó progresszió érvényesülését.) Másrészt a munkavi­szonyból származó jövedelmek — ösz- szegükre való tekintet nélkül — adó­mentesek. Ilyen tehát a jelenlegi hely­zet, amelyet tovább bonyolít a láthatat­lan jövedelemszerzés — borravaló, há­lapénz — elburjánzása. A személyijövedelem-adó bevezeté­sének egyik indítéka tehát a jelenlegi heterogén, s alig áéttekinthető lakossá­gi jövedelemadóztatás korszerűsítése, egységesítése, másrészt a vállalati adó­bevételek csökkenésének ellensúlyozá­sa, pótlása. Más kérdés, hogy az új adónem a jövedelemarányos tehervise­lést kívánja előmozdítani. A személyi jövedelemadózás és az általános forgalmi adózás egymástól elválaszthatatlanok. (Nem csak abban az összefüggésben, hogy az utóbbinak kell pótolni a vállalatoktól származó adók csökkentését.) A személyijövede- lemadó-konstrukció abból indul ki, hogy a vállalatok által fizetett, a bérhez kapcsolódó adókat ezentúl a munka- vállalóknak kell kifizetni, azok bérét, fizetését, keresetét bruttósítani kell. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi nettóbéreket megemelik az egységes mértékű nyug­díjjárulékkal és a fizetendő jövedelema­dóval. (A bruttósítás mintegy 60 milli­árd forintot vesz igénybe.) A jelenlegi — ismét csak a júniusi — elképzelések szerint a bruttósított jövedelmek sávonként emelkedő adó­kulcsok szerint adóznak. Évi 48 ezer forintig a személyi jövedelmek adó­mentesek. Az emelkedő adókulcsokat (20 százaléktól 60 százalékig) meghatá­rozó jövedelemsávok plafonjai: évi 66, 90, 114, 144, 180, 240, 360, 600 ezer forint. Amennyiben a személyi jövede­lemadózás „alapszabályai” — 48 ezer forintig adómentesség, további 12 ezer forintra adókedvezmény, rögzített adósávok és kulcsok — nem változnak, a szocialista szektorban dolgozók több mint egyharmada nem fizet személyi jövedelmi adót. A bruttósítás és a sávok Körülbelül egynegyede kerülne a 66 —90 ezer forintos jövedelmi sávba, egyhatoda a 90—114 ezresbe, mintegy 20 százaléka az ennél magasabb jöve­delmi sávokba. Tételezzük fel, hogy az együttes személyi jövedelem 78 ezer fo­rint, amiből adómentes 48 ezer forint, adóköteles 30 ezer forint, mely 25 szá­zalékos kulccsal, 7500 forinttal adózik. A személyijövedelemadózás részlete­ivel ma még nem érdemes behatóan foglalkozni, mert változhatnak. Ha sor kerül a véglegesítésre, bőven lesz idő a betanulásra. (Év közben majd ugyanis a munkahelyek vonják le a személyijö- vedelem-adót, s az adóhivatallal való éves elszámolásra csak a különböző forrásokból származó jövedelmek ösz- szesítése után, tehát már 1989-ben ke­rül sor. Addigra mindenki adószakértő lehet.) A személyi jövedelemadózás beveze­tésének még jócskán vannak tisztázat­lan elvi-gyakorlati kérdései. Kezdjük a bruttósítással. A szocialista szektorban a nettójövedelemnek számos eleme van: alapbér, túlóra, prémium, nyere­ségrészesedés. Mire terjedjen ki a brut­tósítás, csak az alapbérre, fizetésre, avagy a szocialista szektorból, a fő­munkahelyről származó jövedelem minden elemére. Továbbá: a bérhez kapcsolódó elvonások megszűnése ele­gendő fedezetet biztosít-e a bruttósítás­hoz. Az például bizonyos, hogy a bér- preferenciákat élvező vállalatoknak a bruttósítás gondot okoz majd. (A költ­ségvetés által finanszírozott intézmé­nyeknél — egészségügy, oktatás—kul­túra, közigazgatás, államigazgatás — a költségvetésnek kell vállalnia a bruttó­sítás költségeit.) További tisztázandó kérdések: mi legyen az úgynevezett ho­noráriumokkal, tiszteletdíjakkal, fel­lépti díjakkal, szakértői díjakkal? Eze­ket nem bruttósítják? Társadalmi érzékenység Másmilyen problémakör a személyi' jövedelemadózás és az infláció kapcso­lata. A személyi jövedelmek nominális összege az infláció — reáljövedelem- csökkenés közepette is — adóprogresz- sziót idézhet elő. Ezt elkerülendő, vagy az adókulcsot, vagy a jövedelemsáv - kát időnként módosítani, helyesbíteni kell. A személyi jövedelemadó a társadal­milag igazságos közteherviselés megva­lósítását, az ahhoz való közelítést ígéri. A szocialista szektor — általában a vállalatok, intézmények — főállású dolgozói vonatkozásában a jövedelem- arányos közteherviselés megoldható — ez azonban nem azonos a társadal­milag igazságos közteherviseléssel, amit a családi jövedelemadózással le­het elérni —, más területeken azonban problematikus lesz. (Például háztáji gazdaságból származó jövedelmek el­bírálása, adózása.) A dolgozó társada­lom többségére, a kereső nyugdíjasok­ra is kiterjedő jövedelemadózás köze­pette a végletekig éleződik a társada­lom érzékenysége a láthatatlan és a konjunkturális jövedelmek megadózta­tása iránt. A tehó-tapasztalatok azt va­lószínűsítik, hogy a személyi jövede­lem-adózás bevezetéséhez nem lesz könnyű megszerezni a társadalom megértését, egyetértését. Garamvölgyi István Íiliiil ■UW MHSai Ember és gép A munkavégzés hatékonyságát és komfortját csak az ember és a munkaeszközök összehangolásával lehet elérni. Ennek érdekében a munkapszichológia tanulmányozza a munkaeszközöket és a techno­lógiai folyamatokat. A termelófolyamat eszerint minden esetben ma­gában foglalja az anyagátalakító műveleteket (fűrészelés, fonás, esz- tergályozás, préselés stb.), a műveletek elvégzéséhez szükséges energi- akozvetítést (például izomerő, vizi, szél, elektromos energia stb.), és végül a műveletek szabályozását biztosító információs (például érzé­kelési, észlelési, gondolkodási stb.) és szervezési folyamatokat (a munkahely térbeli elrendezése, az anyag, a nyersanyag továbbítása, szállítása, raktározása stb.) A technika mindenkori fejlettsége válto­zásokat idéz elő a termelési folyamat szükségszerű komponenseinek az ember és a munkaeszközök közötti felosztásában. A technikai fejlődés minden szintjén nélkülözhetetlen mindhárom részfeladat tel­jesítése. Ugyanakkor folyamatosan változik, hogy mely feladatokat és milyen mértékig kényszerül az ember önmaga teljesíteni, és mely feladatok hárithatók át a munkaeszközökre. Történelmileg legkorábban az egyszerű anyag- és nyersanyag­feldolgozó szerszámokat, majd a gépeket iktatta az ember önmaga és a természet közé, csak később vált lehetővé az energiatermelő és az energiaközvetítő feladat áthárítása az ember izomerejéről az ener­S atermelő gépekre, jóllehet még nem minden munka végezhető em- :ri izomeró igénybevétele nélkül. Napjaink technikai fejlődését az jellemzi, hogy az információs és szervezési feladatok egy részét már gépi eszközók végzik. Az ember és a gép kölcsönös előnyei elemezhetők az ember pszichi­kus funkcióinak a megfelelő gépi teljesitményckkel való egybevetésé­nek eredményei szerint is. Az ember a külső változások észlelésében sokoldalúbb, mint az automata. Az automata is gyorsan, pontosan regisztrálja a jelzéseket, de csak azokat, amelyekre előre beprogramoz­hatok. Legyen egy jelzés bármilyen döntő az összes további események rf<ré í" " 11é\ • A nagy bonyolultságú üzemben, például egy erőműben is nélkülözhe­tetlen az ember megfigyelő, szabályozó, felügyelő tevékenysége szempontjából, a „legokosabb” gép is süket és vak módján fogadja, ha annak észlelésére előre nem állították be. Az ember minden nehézség nélkül képes a vezérelt folyamatokat közvetlenül megfigyelni, vagy kó­dolás segítségével nyomon követni. Az sem jelent nehézséget, ha egyik irányítási módról rövid idő alatt a másikra kell átváltania. Az ember észlelése, érzékelése rugalmasabb, mint az automatáé. Nyomtatott, írott, kisbetűs, nagybetűs szöveget egyformán el tud ol­vasni, az automata csak a szabvanyírást tudja elolvasni. Az ember az adott szituáció szempontjából mellékes jegyeket is feldolgozza, sok­szor ezekből hasznos információt szerez. Az ember eredményesebben összegzi a különböző egyedi jelzéseket, emlékezésének és gondolkodá­sának nagyobb lehetősegei vannak, mint az automatának. Ugyanak­kor a gépek feltétlen előnyben állnak az időegység alatt megbízható pontossággal feldolgozott jelzések mennyiségeben. BACS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA a Kecskemét, Szabadság tér — Luther udvar melletti foghíjtelken épülő 1987. szeptember hónapban beköltözhető TARSASHAZLAKASOKAT ÉRTÉKESÍTI 2 + 2 félszobás 98 m2-es lakás irányára: 2.450.000,— Ft 2 + 2 félszobás 93 m2-es lakás irányára: 2.050.000,— Ft JELENTKEZNI LEHET az igazgatóság lakásértékesítési csoportjánál (Szabadság tér 5.) ni. 1633 Kádár Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom